“Az ifjú gárda” bővebben

"/>

Az ifjú gárda

Alekszandr Fagyejev

Második rész

59.

Az első napokban, amikor a letartóztatások megkezdődtek, Ulja nem aludt otthon. De ezek az elfogatások, mint Oleg föltételezte, nem érintették Pervomajkát és Krasznodon-telepet. Ulja visszatért szüleihez.

Amikor különböző helyeken töltött éjszakák után végre saját ágyában ébredt fel, Ulja valamilyen belső parancsra kiszakította magát töprengéseiből, és teljes odaadással csak házimunkával foglalkozott: felmosta a padlót, asztalt terített. Anyja egyszeriben felderült lánya jelenlététől. Sőt fel is kelt, hogy az asztalnál egyék. Apja komor és szótlan volt. Azokon a napokon, amikor Ulja nem aludt otthon, hanem csak napközben nézett haza egy-két órára, hogy viszontlássa övéit, vagy valamit magával vigyen, ezeken a napokon Matvej Makszimovics és Matrjona Szaveljevna csak a városban történt letartóztatásokról beszélgettek, és valósággal kerülték egymás tekintetét.

Ulja megpróbált közömbös dolgokról beszélgetni, anyja ügyetlenül támogatta, de mindez oly hamis volt, hogy abbahagyták. Ulja észre sem vette, hogy edényt mosogat, és hogy leszedi az asztalt.

Apja gazdasági ügyekben eltávozott hazulról.

Ulja anyjának háttal, az ablaknál állt. Kedvenc fehérbabos sötétkék ruhája volt rajta. Súlyos, hullámos haja lágyan, szabadon verte a vállát, s leomlott a derekáig. A verőfény áttört az izzadó ablaküvegen, és átvilágított a lány halántékán kígyózó rakoncátlan fürtökön.

Ulja az ablaknál állt, és halkan dúdolva nézett ki a sztyeppre. Amióta bejöttek a németek, egyszer sem énekelt. Anyja valami harisnyafélén dolgozott, és félig ült az ágyban. Csodálkozott, amikor meghallotta, hogy lánya énekel, és még a kézimunkát is félretette. A lány kellemes alt hangján valami egészen ismeretlen dalt énekelt.

Szolgáltad nem soká, de híven
Szülőhazád szent, nagy ügyét…

Matrjona Szaveljevna még sohasem hallotta ezeket a szavakat. Valami nagyon nehéz, mély szomorúság ömlött el lánya énekén.

De feltámadt a bosszúállás,
S erősebb lesz, mint mi vagyunk …

Most félbeszakadt a dal, s Ulja csak állt, állt némán, a sztyeppre bámulva.

– Mit énekeltél? – kérdezte az anyja.

– Csak úgy eszembe jutott – mondta Ulja anélkül, hogy megfordult volna.

Ebben a pillanatban valaki feltépte az ajtót, és Ulja nővére szaladt be lihegve. Testesebb volt Uljánál, piros arcú, szőke, mint az édesapja, de arca most eltorzult a rémülettől.

– Popovékhoz csendőrök jöttek – mondta fuldokló suttogással, mintha attól félne, hogy szava áthallatszik Popovékhoz.

Ulja megfordult.

– Úgy! … akkor jó lesz továbbállni – szólt nyugodtan, az ajtóhoz ment, lassan felvette kabátját, és kendőt terített magára. De ekkor már nehéz léptek döngtek a tornácon. Kissé odahajolt a tarka virágos vászonfüggönyhöz, mely a téli melegruhafélét takarta el, aztán az ajtó felé fordult.

Így, ebben a helyzetben emlékezett rá anyja élete végéig: tarka virágos vászonfüggöny előtt állva, melyből élesen vált ki arcéle, remegő orrcimpája. És hosszú pillája úgy borult szemére, mintha a kitörő lángot akarná elfojtani. Fehér kendője, melyet nem volt ideje megkötni, kétoldalt vállára hullott.

Szolikovszkij rendőrfőnök és Fenbong altiszt lépett a szobába, mögöttük fegyveres katonák.

– Hát itt van a szépség! – kezdte Szolikovszkij. – Nem volt ideje? Ajjajaj! – és rátekintett a gyönyörű lányra, aki kabátban, kendőben állt előtte.

– Drágáim! Édeseim! – könyörgött nekik az anyja, miközben megpróbált felkelni az ágyból. Ulja keményen rávillantotta szemét. Erre anyja elnémult. Csak alsó állkapcsa remegett.

Megkezdődött a házkutatás. Az apa is megjött. Az ajtónál topogott, de a katona nem engedte be a szobába.

Ugyanakkor Anatolijnál is házkutatást tartottak. Kulesov végezte.

Anatolij sapka nélkül, kigombolt kabátban állt a szoba közepén, egy német katona fogta hátul a kezét. A „policáj” rámordult Taisza Prokofjevnára:

– Adj kötelet, hallod?

Az erős Taisza Prokofjevna dühtől pirosán kiáltott rá:

– Megkergültél, hogy még én adjak kötelet a tulajdon fiamat megkötözni!

– Adj neki, mama, kötelet, hogy ne ugasson – mondta Anatolij, és remegett az orrcimpája. – Mindössze hatan vannak, hogy vigyenek egyet, ha nincs megkötözve? …

Taisza Prokofjevna sírva fakadt, kiment a kamrába, és odadobta a kötelet a fia lábához.

Ulját ugyanabba a nagy cellába vitték, amelyben Marina ült a kisfiával meg Marija Andrejevna Borc, Fenya, Tyulenyin nővére, az ifjúgárdisták közül pedig Anja Szopova, aki Sztahovics csoportjába tartozott – egy szőke, telt mellű leány, akit már annyira megvertek, hogy feküdni is alig tudott. A cellából mindenkit elvittek, akit valami más ügyben fogtak el, de még így is egy nap alatt megtelt pervomajkai lányokkal. Köztük volt Maja Peglivanova, Szasa Bondarova, Sura Dubrovina, az Ivanyihina nővérek és mások.

Nem volt se lóca, se fekhely, a lányok és asszonyok a padlón hevertek. A helyiség annyira zsúfolt volt, hogy a pára csöpögött a falról.

A szomszédos, ugyancsak tágasabb cellában a jelek szerint a fiúkat helyezték el. Szakadatlanul hozták a foglyokat. Ulja átkopogott:

– Ki van ott?

Válasz:

– Ki kérdezi?

Ulja megnevezte magát. Anatolij felelt vissza. Itt leginkább pervomajkai fiúk voltak: Viktor Petrov, Borja Glavan, Rogozin, Zsenya Sepelov, Szasa Bondarova bátyja – Vaszja; ezeket mind egy időben fogták el. A lányok még ilyen szörnyű körülmények között is valahogyan meghittebben érezték magukat, hogy a pervomajkai fiúk mellettük voltak.

– Nagyon félek a kínzástól – mondta Tonya Ivanyihina őszintén. Ennek a nyakigláb lánynak gyerekes volt az arca, hosszú haja tömötten hullott vállára. – Én persze meghalok, és egy szót sem szólok, de mégis nagyon félek.

– Nem kell félni, közel vannak a mieink, még az is lehet, hogy megszökhetünk! – mondta Szasa Bondarova.

– Lányok, ti határozottan nem vagytok tisztában a dialektikával – szólt közbe Maja, és akármilyen keserves volt a helyzetük, egyszerre elnevették magukat. Furcsa volt, hogy valaki ilyen szavakat használjon a börtönben. – Természetes! Minden gyötrelemhez hozzá lehet szokni! – mondta nyugodtan Maja.

Estére elcsendesedett a börtön. A cella mennyezetén homályos villanylámpa pislákolt. A lámpát dróttal fonták körül. A cella sarkai sötétbe merültek. Olykor távoli német kiáltás hallatszott kintről, néha valaki elrohant a cella előtt. Máskor fegyvercsörtetés közben nehéz bakancsok dübörögtek végig a folyosón. Egyszer valamennyien felugrottak, mert iszonyú sikoly riasztotta fel őket: férfihang volt, és ezért mindennél szörnyűbbnek tűnt.

Ulja átkopogott a fiúkhoz.

– Nem a ti cellátokban?

Azt felelték:

– Nem, a nagyoknál … – így nevezték a felnőtt földalattiakat.

A lányok hallották, hogy a szomszéd cellából kivittek valakit. Nyomban utána kopogás hallatszott.

– Ulja … Ulja …

A lány válaszolt.

– Viktor beszél … most vitték el Tolját.

Ulja egyszerre egészen tisztán látta maga előtt Anatolij arcát, örökösen komoly szemét, mely úgy tudott ragyogni, hogy egyenesen sütött az emberre. A lány megrázkódott, amikor arra gondolt, hogy mi vár a fiúra. Ebben a pillanatban kint megcsikordult a zár, az ajtó szélesen kitárult, és egykedvűen szólalt meg egy hang:

– Gromova! A következőkre emlékezett vissza: néhány percig Szolikovszkij előszobájában állott. A szobában valakit vertek. Az előszoba pamlagán ott ült Szolikovszkij felesége, csigába sütött vörös hajjal, kezében szatyor, és ásítva várta az urát. Mellette egy kislány ugyancsak csigás frizurával, álmosan süteményt majszolt. Az ajtó kinyílt, a szobából felismerhetetlenné dagadt, összevert arccal Vanya Zemnuhovot vezették ki. Majdnem beleütközött Uljába, s a lány szinte felkiáltott az iszonyattól.

Aztán Szolikovszkijjal együtt Brückner mester előtt állt. A német, nyilván nem először, teljesen egykedvűen tette fel kérdéseit. Surka Reiband, akivel a háború előtt a klubban többször táncolt, és aki szívesen legyeskedett volna körülötte, most úgy tett, mintha egyáltalán nem ismerné, és gépiesen fordította le a kérdéseket. De Ulja nem hallgatta, mert még amikor szabadlábon volt, elkészült rá, mit mondjon letartóztatása esetén. Nyugodtan felelte:

– Nem válaszolok a kérdésekre, mert nem ismerem el jogukat, hogy bíráskodjanak felettem. Tegyenek velem, amit akarnak, de többet tőlem nem hallanak …

Brückner mester, aki az utóbbi napokban nyilván nemegyszer hallott ilyesmit, már nem is haragudott, csak felemelte az ujját, és ezt mondta:

– Fenbonghoz!

Nem a vallatás gyötrelmei voltak rémesek – mert minden kínt el tudott viselni, még csak nem is emlékezett, hogyan és mivel ütötték. Az volt a rettenetes, amikor rárohantak, hogy levetkőztessék, és ő, hogy megmeneküljön érintésüktől, szemük láttára maga volt kénytelen levetkőzni.

Amikor visszavitték a cellába, a folyosón éppen szemben hozták vele Anatolij Popovot. Szőke feje hátracsuklott, keze lelógott a padlóig, szája sarkából vastag sugárban ömlött a vér.

Ulja arra gondolt, hogy erősen kell magát tartania, ha visszakerül a cellába, és remélte, hogy ez sikerül is. Ahogy belépett, a kísérő „policáj” elkiáltotta magát:- Ivanyihina Antonyina!

Ulja az ajtóban keresztezte Tonyát, aki iszonyattal, remegő szemmel pillantott rá. Aztán becsapódott mögötte az ajtó. Ebben a pillanatban átható gyereksikoly jajdúlt végig az egész börtönön, de nem Tonyától, hanem más kislánytól eredt.

– A kisebbik lányomat fogták el! – kiáltotta Marina Andrejevna Borc. Mint a nősténytigris ugrott az ajtónak, és dörömbölni kezdett öklével. És egyre kiáltotta: – Luszja! … Elvittek téged is, kicsinyem! Engedjenek ki!

Marina kisfia felébredt, és sírva fakadt.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com