“Spanyolországi napló” bővebben

"/>

Spanyolországi napló

MÁSODIK RÉSZ

(idézet: Spanyolországi napló – Kolcov)

16

FEBRUÁR 28

Már három hete folynak megszakítás nélkül a heves, véres csaták Madridtól délkeletre. Ezek az egymást követő csaták egyetlen hatalmas ütközetben, a spanyolországi polgárháború eddigi legnagyobb ütközetében olvadtak össze.

A Jaramánál a spanyol fasiszták és az idegen intervenciósok fő erői a fiatal köztársasági hadsereg legjobb, legharcképesebb erőivel csaptak össze. A fasiszta hadvezetőség abban reménykedett, hogy ha hatalmas erőkkel ráront a harcokban eddig jóformán részt sem vevő új szektorra, könnyen áttörheti a frontot, s végre-valahára elszigetelheti Madridot. Ehelyett azonban rendkívül aktív védelembe, a megsemmisítő ellentámadások és ellenlökések egész sorába ütközött. A lázadók támadó hadműveletet terveztek és indítottak, de hamarosan védekezésbe szorultak.

A köztársaságiak csaknem mindenütt megtartották állásaikat a védelmezett folyó szemközti partján. Néhány szakaszon azonban visszahúzódtak az innenső partra, és itt építették ki védelmi állásaikat. A fasiszták csak egyetlen kis szakaszon tudtak átkelni a folyón, de tovább egy lépést sem tudtak tenni, mert a köztársaságiak a parthoz szorítják őket. A mieink a szárnyak felől bekerítik a lázadókat, frontális támadásokat intéznek ellenük, a földről tüzérségi és gépfegyvertűz, a levegőből harci repülőgépeink tizedelik soraikat.

Húsz nap – és nincs egy órai pihenő se éjjel, se nappal.

Húsz nap a mezőn, a szabad ég alatt, szakadatlan mozgásban, srapnelzáporban, kézitusák közepette – mindez egészen új dolog a köztársaságiak számára a madridi állóharcok után. A reguláris hadsereg nemrég megalakított hadosztályai, brigádjai és zászlóaljai, a harcosok, a parancsnokok, a politikai biztosok mégis kiállták ezt a nehéz próbát.

A Jarama menti harcok aligha döntik el a polgárháború vagy akár a madridi front sorsát. Most szűnőfélben vannak anélkül, hogy bármelyik fél döntő fölényt harcolt volna ki magának. De a jaramai ütközet minden bizonnyal úgy vonul majd be a hadtörténelembe, mint nagy, bonyolult csata, amelyben részt vett minden fegyvernem, mindenfajta alakulat.

Csak aztán nehogy a hadtörténészek túlságosan belemerüljenek a csapatok elhelyezési sémáiba. Gondoljanak arra, kik küzdöttek ezekben a csapatokban: az egyik oldalon hivatásos katonák német kiképzők és tisztek parancsnoksága alatt, velük szemben pedig a felfegyverzett nép fiatal alakulatai a népből származó parancsnokok, olyan hadosztályparancsnokok vezetése alatt, akik fél évvel azelőtt vettek először fegyvert a kezükbe mint egyszerű önkéntes milicisták.

 

MÁRCIUS 3

Ismét csend van a Madrid körüli frontokon. S a város ismét éli a maga megszokottá vált, csaknem hétköznapi, kísértetiesen reális, nyugodtan nyugtalan életét.

Megnézem, hogyan dolgozik a kommunista pártapparátus az ostromlott városban. Íme egy sejt.

Ha valaki megkérdezi, hol van a sejt irodája, okvetlenül hozzá kell tennie, hogy melyik sejté. Ebben az üzemben, mint minden más vállalatnál, több sejt van. Van kommunista, szocialista sejt, vannak anarchista csoportok, baloldali köztársasági csoportok. Valamennyien ugyanazt a szobát használják az értekezletekre: azt, ahol azelőtt a megrendelőket fogadták.

Ma a fogadószobában a kommunista sejt vezetősége értekezik. Jelen van: a titkár, a műszaki titkár, a párt szakszervezeti megbízottja, a pénztáros, az ifjúság két képviselője és néhány munkás a szabad műszakból.

Napirend: 1. evakuálás, 2. a termelés kiterjesztése, 3. a faliújság.

Az evakuálásról egy anarchista gyári szerelő tart beszámolót. Ő kísérte keletre, a tengerpartra a munkások családjait. Valamennyit együtt, egy kis faluban helyezte el. Az út gyorsan, jól és minden különösebb esemény nélkül telt el. Kétségtelenül azért, mert az üzemi bizottság kiegészítette azt az összeget, melyet a Madridi Védelmi Bizottság az evakuáláshoz ad.

Az anarchista beszámolójának végeztével távozni akar, de meghívják, hogy maradjon ott és vegyen részt a vitában. Az evakuálás újabb kérdést vetett fel: hogyan szervezzék meg az asszony nélkül maradt munkások élelmezését. Valaki azt javasolja, hogy létesítsenek üzemi étkezdét. Leszavazzák: túlságosan bonyolult és rengeteg gonddal jár. Heves vita után úgy döntenek, hogy érintkezésbe lépnek a szomszédos kocsma tulajdonosával, és elintézik, hogy a magukra maradt munkások méltányos áron nála étkezhessenek. Szereznek majd neki erre a célra húst, olívaolajat, burgonyát, szenet. Ezzel kapcsolatban vita kerekedik afölött, helyes-e elvenni abból a szénből, amelyet a kormány haditermelésre adott. A többség úgy dönt, hogy egy kevés szenet el lehet venni.

A következő kérdés vitája az értekezletnek csaknem az egész hátralevő idejét kitölti. Az üzem azelőtt szerszámgépeket gyártott. Most ideiglenesen lefoglalta az állam, és rendkívül fontos hadianyagot gyártat vele. Az üzemi gyűlésen egyhangúlag elhatározták két tízórás műszak bevezetését, hogy fokozzák a termelést. Három műszakhoz nincsen elegendő munkaerő: az emberek kimentek és még most is mennek a frontra, alig lehet visszatartani őket. Így dolgoznak már két hónapja. A kommunista munkások most a következő javaslatot tették: állítsák vissza minden műszakban a normális, negyvennégy órás munkahetet, csökkentsék a termelés napi időtartamát, hogy ilyen módon fűtőanyagmegtakarítást érjenek el, a teljesítményt pedig ésszerűsítés útján növeljék. A köztársasági érzelmű mérnökök lelkes örömmel fogadták és teljes mértékben támogatják a javaslatot … A pártvezetőség a terv beható megvitatása után úgy határoz, hogy előbb az üzemi bizottság, majd a kormánybiztos elé terjeszti.

Az utolsó ponttal, a faliújsággal kapcsolatban felmerül egy nehézség. Ki legyen a gazdája? Üzemi lap legyen? Akkor a szerkesztőséget több párt képviselőiből kell összeállítani. Az üzemi bizottság sajtóorgánuma legyen? Ott a kommunisták többségben vannak, ezért a faliújság megindítása olyan benyomást kelthet, mintha a kommunisták politikai célokra használnák ki helyzetüket. Pedig a faliújság kezdeményezői a lap feladatát a termelés növelésének és a minőség javításának propagandájában látják. Végül is a vezetőség úgy dönt, hogy a faliújság a kommunista sejt szerve lesz, de már a legelső szám vezércikkében javasolni fogják minden munkásnak és műszakinak, hogy politikai meggyőződéstől függetlenül vegyenek részt a faliújság munkájában, és szabadon írják meg véleményüket az üzemi állapotokról, a munkában észlelt fogyatékosságokról és a munka javításának lehetőségeiről.

A madridi kommunistáknak roppant tapintatosan és finom érzékkel kell végezniük napi munkájukat, hogy a párt arculatának megőrzése mellett barátian, szorosan együttműködhessenek a népfront más pártjaihoz tartozó munkatársaikkal, s elérjék, hogy ezek a pártok és csoportok még jobban összefogjanak a fasizmus ellen.

Az üzemben jelenleg negyven kommunista van, s nyolcvanan kérik felvételüket a pártba. A sejttitkár a szektorbizottsággal tárgyalja meg felvételük rendjét.

A madridi pártszervezet a legutóbbi időkig tizenkét kerületre oszlott. Madrid közvetlen védelmének megkezdése után két kerületi bizottság – a carabancheli és a Segoviai-híd melletti – illegalitásba ment, mert területük a fasiszták kezére került. A többi tíz kerület négy szektorrá olvadt össze. Erre azért volt szükség, mert a legtöbb kommunista beállt a hadseregbe. A legkritikusabb napokban, november 7. és 10. között egész Madridban legfeljebb kétszáz párttag maradt, a többiek mind a barikádokon és a lövészárkokban harcoltak. A legjobbak – proletárok, értelmiségiek – az életüket is áldozták a köztársasági főváros védelmében. De az elesettek helyére ezrével özönlöttek a pártba új fegyvertársak.

A szektorbizottságnak albizottságai vannak: szervezési, szakszervezeti, propaganda, nőmozgalmi és tömegszervezeti albizottsága, amely utóbbi a lakóbizottságokkal, az evakuálással és élelmezési ügyekkel foglalkozik. Mindegyik albizottság rendszeresen összehívja a pártaktívát. Hetenként egyszer nyilvános szektorértekezletet tartanak. Ugyanilyen rendszer szerint dolgozik a madridi pártbizottság is. A különbség csak annyi, hogy ott albizottságok helyett osztályok vannak, s a városi értekezletet havonta kétszer hívják össze.

Könnyű megérteni, hogy mi a munka, de hogy mi van mögötte, azt már sokkal nehezebb elképzelni és érzékelni. Mi mindent vittek véghez ez alatt az idő alatt a madridi kommunisták! A munkásmilícia első önkéntes osztagaitól a reguláris hadsereg első hadosztályáig – mindenütt és mindenhol a madridi bolsevikok voltak az első sorokban, s közben tanultak és tanítottak harcolni. Az egyszerű, gyakran még írni-olvasni is alig tudó proletárokból, akik először vettek fegyvert a kezükbe, magabiztos, hozzáértő harcosok, parancsnokok és politikai biztosok, tüzérek, lovasok, harckocsizok és stratégák lettek. Megismerték őket mint az ipar szervezőit, mint a kultúra védelmezőit és építőit, mint a nép önzetlen barátait, akik készek mindent feláldozni a szabadságért és a függetlenségért.

A spanyol kommunisták és különösen a madridi aktíva legfőbb érdeme azonban az, hogy hihetetlenül szívósan és kitartóan harcol a népfront sértetlenségéért és épségéért, az összes antifasiszta erők egyesítéséért és együttműködéséért. Megmutatják, hogy tudnak őszintén és eredményesen együtt dolgozni az anarchistákkal, szocialistákkal, köztársaságiakkal, összekovácsolják, összetartják ezt a szövetséget, s ezzel bebizonyítják jóakaratukat, a nép iránti hűségüket.

Bármennyire erőlködött is az ellenség, hogy megbontsa az antifasiszta egységet, bármennyire igyekeztek is a trockisták rágalmakat szórni rá, a népfront eszméje kiállta a próbát, és az egyetlen helyes, az egyetlen ésszerű eszmének bizonyult. Nagy érdemük van ebben a spanyol bolsevikoknak, lelkesedésüknek és hidegvérüknek. A spanyol kommunisták megmutatták a szkeptikusoknak, a spanyol kommunista pártot lenéző s azt fiatal, felvilágosulatlan és tapasztalatlan pártnak nevezőknek, mit tehet bármely országban, bármely nép nagy harcában a forradalmi marxizmus pártja.

 

MÁRCIUS 7

Vége a szélcsendnek. A fasiszták Guadalajara felől támadnak. De nemcsak erről van szó. Olasz csapatok tűntek fel. Egy feketeinges hadosztály. Egy őrmestert és néhány katonát foglyul ejtettek belőle. A foglyok a kihallgatás során elmondták, hogy hadosztályuk február 22-én szállt partra Cádizban, onnan irányították őket a guadalajarai frontra.

Ez a reguláris olasz hadseregnek már a második hadosztálya Spanyolországban.

A támadás nagyon komolynak látszik. Az ellenséges csapatok motorizálva és gépesítve vannak, méghozzá kitűnően. A köztársaságiaknak Guadalajaránál jóformán egyáltalán nem voltak harcképes alakulataik. A lázadók egycsapásra visszaszerezték Algora és Mirabuena falvakat, melyeket januárban elvesztettek. A fasiszták Brihuegához közelednek. Elterelő támadást fejlesztenek ki Cifuentes felé.

Megjelentek nagy számban a lázadók repülőgépei is, de a rossz időjárás akadályozza őket tevékenységükben.

Valenciában nagy a pánik, az ottani stratégák szerint Madrid most már nem tudja tartani magát. De itt is nagy a riadalom. A csapatok nagyon fáradtak Jarama után, megtépázottak, kimerültek; már régen megígérték nekik a pihenőt.

 

MÁRCIUS 10

… Végtelenül egyszerű az egész. Három fogoly olasz katona áll előttünk összes rangjelzésükkel és jelvényeikkel, a rendes olasz egyenruhában, amelyben otthon és Abesszíniában járkáltak. Az egyszerű kérdésekre egyszerűen válaszolnak.

Abesszíniából úgyszólván egyenesen szállították őket Spanyolországba. Az egyik egyhavi szabadságot kapott, hogy hazautazzon, a másik kettő két-két hónapot. Elutazásuk előtt, január végén a hadosztályt az avellinói kaszárnyában gyűjtötték össze. Itt csatlakoztak a hivatásos hadseregzászlóaljakhoz a fasiszta hadosztály tartalékos zászlóaljai. Ezeket a tartalékosokat az olasz hatóságok szintén igen egyszerűen szedték össze: állítási adót vetettek ki az ország közigazgatási egységeire. A fasiszta párt helyi bizottságai megengedték a mozgósítottaknak, hogy meghatározott pénzösszeggel megváltsák magukat. Ennek eredményeképpen a szegényebb rétegeket vitték az új gyarmati háborúba, amint az általában lenni szokott.

A Spanyolországba küldött két hadosztály törzse és parancsnoki állománya ugyanaz maradt, amelyik Abesszíniában volt. Csupán új elnevezést kapott mind a két hadosztály: az április 21-ről elnevezett hadosztályt Bátornak keresztelték át, a második hadosztályt pedig Fekete Szárnyaknak. A zászlóaljakat megszámozták: 751., 530., 636., 638., 730. stb. A tüzérség, a könnyű harckocsik és a többi fegyvernem ugyancsak megtartotta korábbi, abesszíniai összetételét. A hadosztályok magukkal hozták Spanyolországba olasz zászlóikat. Mondanom sem kell, hogy a Spanyolországba vezényelt olasz csapatok élén olasz tábornok áll, Zoppinak hívják, ő volt a gyalogság főfelügyelője, szerfölött ravasz kópé.

Csak azt felejtettem el megkérdezni, vajon nem ugyanaz a Lombardia nevű gőzös szállította-e őket Abesszíniába, amelyen az olasz hadosztályok most Cádizba érkeztek.

Amint a katonák elbeszélik, teljesen nyíltan jöttek a tengeren. Útközben több hajóval találkoztak. Nem volt valami kellemes újabb háborúba jönni … Bár a foglyok előszeretettel siránkoznak, most az egyszer hihetünk nekik. Megérthetjük, milyen érzés volt Pasquale Speranza falusi borbélynak és Marrone kőművesnek ismét beállnia a golyózáporba Kasztíliában, amikor alighogy megmentették a bőrüket Kelet-Afrikában. Mario Stopini bele akart ugrani a hajó fedélzetéről a tengerbe. Neki is hiszünk.

Megkérdem egy foglyul ejtett olasz katonától, mi a különbség az abesszíniai és a spanyolországi háború között. Nagyon komolyan, nagyon egyszerűen válaszol:

– Az éghajlat itt sokkal jobb. Viszont az élelmezés rosszabb. Tisztjeink itt többet lopnak el az élelmezésre kiutalt pénzből, mint Afrikában.

– És az éghajlaton kívül van valami különbség Mussolini abesszíniai és spanyolországi hadjárata között?

A katonák hosszasan, erőlködve gondolkodnak. Nem, semmiféle különbséget sem tudnak felfedezni.

És ez érthető is, ha elgondoljuk, nem olyan könnyű dolog egy egyszerű embernek eligazodni ebben a rablóvilágban. Az egyszerű embert elküldik rabolni és gyilkolni egy országba, azután egy másikba. Kényszerítik, hogy gyarmatokat szerezzen fasiszta urai számára. Ha nem engedelmeskedik, agyonlövik. Mi a különbség? Vagy a fronton, vagy otthon.

Afrikában, Kínában, a Pireneusi-félszigeten, az egész világon portyáznak a fasiszta martalócok és a fasiszták által mozgósított emberek bandái. S a magukat nagyhatalomnak nevező nyugati demokratikus hatalmak nem merik megfékezni a rablókat.

Mussolini hadosztályai megrohanták Addisz-Abebát, és senki sem avatkozott be, senki sem akadályozta meg. Miért csodálkozzunk hát azon, ha e hadosztályokat Addisz-Abeba alól átdobják Madrid alá? Senki sem gátolta meg az olasz-abesszín háborút, senki sem akadályozza az olasz-spanyol, a német-spanyol háborút …

 

MÁRCIUS 12

Nem, ez korántsem hadosztály, nem is két hadosztály, amint tegnap véltük. Ez hadtest.

Egy teljes olasz expedíciós hadtestet és két német-spanyol vegyesdandárt összpontosítottak Guadalajaránál, s azok most gondosan előkészített támadással rohanják meg Madridot!

Az olaszok és a németek első próbálkozása kudarcot vallott. A köztársasági alakulatok, miután magukhoz tértek a váratlan támadás okozta meglepetésből, ellentámadásba mentek át, legalább huszonöt olasz tankot harcképtelenné tettek, több, gyalogságot szállító gépkocsit megsemmisítettek, s harminchét foglyot ejtettek, köztük egy őrnagyot, egy századost és két hadnagyot. Tőlük és három átszökött olasztól pontos adatokat szereztünk a hadtest és a hozzá tartozó négy hadosztály összetételéről.

A hadtestet ellátták mindennel, amire egy rövid frontszakaszon végrehajtandó korszerű támadó hadművelethez szükség van: tüzérezreddel, több mint száz harckocsival, külön tankelhárító és légelhárító hadosztállyal, híradós, műszaki és végül vegyi alakulatokkal. Igen, az intervenciósok minden eshetőségre felkészülve vegyi alakulatokat is szállítottak Madrid alá! A hadtest élén Manzini tábornok áll. A negyedik hadosztály parancsnoka Bergonzoli tábornok, aki az Addisz-Abeba bevételéért indított gépesített hadműveletet is vezette. Tegnap Addisz-Abeba, ma Madrid.

Az egész világ szeme láttára törtek be Spanyolországba és közelednek fővárosához a fasiszta csapatok. Senki sem áll az útjukban. A Népszövetség hallgat. A bürokraták nyugodtan, sőt büszkén üléseznek a Londoni Bizottságban.

Fél esztendeje harcol vérét ontva az ártatlan, tapasztalatlan spanyol nép a háború véres kezű mesterei ellen. Négy hónapja védekezik a köztársasági Madrid a hódítókkal szemben. S amikor a kegyetlen jaramai harcokban óriási erőfeszítések árán éppen hogy visszavetették a fasiszta hordákat, máris, mintha csak a föld alól bújna ki, friss expedíciós hadtest bukkan elő! Honnan vegyünk új erőket a védekezéshez, hogyan harcoljunk a hidra ellen, melynek éjszaka újra kinő valamennyi levágott feje?

 

MÁRCIUS 13

Szakad az eső egész nap. Az alacsonyan szálló felhők elfedik a völgyeket és a hegyszorosokat, eltakarják az eget. A föld csupa tócsa, sár, az emberek bőrig áztak. Mindenki takaróba burkolózik, de a takarók is olyanok, mint megannyi óriási vízzel tele szivacs.

Három napon át térdig sárban; se meleg étel, se száraz éjszakai szállás. De az elmúlt hónapokban még egyszer sem láttam ilyen lelkes köztársasági csapatokat.

Valami készül itt, valami történik! Félek kimondani, pedig akárhogy nézzük is, ez a győzelem!

Győzelem, akármi legyek!

Torija falut elhagyva, meglehetősen szokatlan menet közeledik felénk. Üzemanyagért bázisuk felé zakatoló köztársasági harckocsik nagy szakértelemmel vontatnak különféle kaliberű és rendszerű, vadonatúj ágyúkat. Nehéz Vickerseket, középméretű tankelhárító lövegeket és könnyű gyalogsági lövegeket. Minden darabon friss olasz feliratok.

Azután nyolc egymáshoz kötözött könnyű tankkal találkozunk. Madridi fiúk heverésznek és cigarettáznak rajtuk hanyag pózban, mint akik egész életükben mást sem csináltak, csak olasz harckocsikat ejtettek fogságba.

Három kilométerrel odább, az úttól balra fekszik Trijueque falu. Egy órával ezelőtt került köztársasági kézre. A faluban még ropognak a fegyverek, a katonák kipiszkálják a pincékben, vermekben megbúvó fasisztákat. Hol itt, hol ott hangzik fel kétségbeesett üvöltés, aztán felemelt kézzel jön elő valaki halálsápadt arccal, vadonatúj egyenruháján a savoyai királyi dinasztia jelvényével.

– Fratelli!

A spanyolok már megtanulták az utóbbi három napban, hogy a „fratelli” azt jelenti olaszul: testvérek. Akkor bezzeg nem hangzott fel ez a szó Mussolini legényeinek ajkán, amikor betörtek Mallorcára, amikor repülőgépről gépfegyverezték a menekülőket, felnőtteket és gyerekeket egyaránt! Csak akkor jut eszükbe a testvériség, amikor üt a veszély órája, amikor komoly ellenféllel kerülnek szembe. Biztos, hogy a nemes rómaiak az abesszin fogságban is fennhangon kiáltották: – Testvérek!

Távolabb, Trijuequénél vége felé jár a harc az esős alkonyatban. A köztársasági tüzérség áthelyezte a tüzet az útkereszteződésre, amerre az olaszok visszavonulnak. A harckocsik ma már negyedszer nyújtanak segítséget a fasisztákat üldöző gyalogságnak. Egy olasz üteg ernyedten viszonozza a tüzet egy ágyúból. Nyilvánvalóan a többiek visszavonulását fedezi.

Itt, az országúton hihetetlen állapotok uralkodnak. Kidőlt távíróoszlopok, összegabalyodott vezetékek, gránáttölcsérek, száz és száz olasz hulla, vízzel és sárral elborítva.

Trijuequében egy kis téren gesztikuláló emberekből álló tömeg verődik össze. Ebben a pillanatban áll meg itt egy sárral teljesen összefröcskölt motorkerékpár, s az összekötő közli a parancsnokkal, hogy az erdő fölött, az egyik köztársasági brigád körzetében lelőttek három Fiat vadászgépet. A köztársasági parancsnok elkiáltja magát:

– Le a fasizmussal!

Nyomában olasz egyenruhába öltözött egész katonakórus kiáltja a mikrofon előtt:

– Abbasso il fascismo!

Aligha gondolta volna Mussolini, hogy spanyolországi katonai expedíciója ilyen hatást kelt.

Beesteledett. Szinte vágni lehet a sötétséget. Esik. A fasiszták tüzérségi és gépfegyvertűz alatt tartják az utat. Fedezik a visszavonulást. Hej, ha még egy árva zászlóaljunk lenne, csak egyetlen, csak egy utolsó – mennyi foglyot lehetne most ejteni üldözés közben!

De Pablo tábornok is látja ezt. Fel-alá rohangál, keresgél, hogy szerezzen valahonnan s bevessen valamilyen alakulatot. De nincs több alakulat, az utolsó szálig felhasználták mind. A harcosok erejük végén járnak, átázott, kifáradt valamennyi; most már nem reagálnak se az ellenség visszavonulására, se a zsákmányra, semmire.

A harckocsik mellett megyünk a szerb Kirillel csaknem egészen a következő útkereszteződésig. Nappal ez azt jelentette volna, hogy egyszerűen besétálunk az ellenséges állások közé, de most, ebben a förtelmes esős homályban aligha vesznek észre bennünket. A tűz erősödik. Hason fekve kellene kúszni, de csak nem akaródzik megint belefeküdni a vízbe, a sárba.

Az országúton Brihuegából csüggedt karavánban haladnak az olasz gépek. Itt, az orrunk előtt! Látjuk a vakító fényű reflektorokat, tompán idehallatszik az olasz beszéd. Sajnos, puszta kézzel semmire sem lehet menni. A harckocsik leadnak egy sorozatot – az országúton pánik tör ki, a lámpák kialszanak, kiáltozás, ordítozás, a gépkocsik egymás hegyén-hátán rohannak vissza.

Egyszerre felbukkan mellettünk de Pablo hatalmas, tagbaszakadt alakja.

– Hol mászkálnak maguk? Páncél nélküli gyalogjáróknak itt tilos a sétafikálás!

Szinte tajtékzik a dühtől. Senkit és semmit sem sikerült összekaparnia, még csak egy egészen rövid rohamra sem. Mindenki holtfáradt. Trijuequében ülnek vagy fekszenek, alig állnak a lábukon. Még a támadásban, az ellenség üldözése közben is kiütközik a tapasztalatlan csapatok gyenge állóképessége. De Pablo morog valamit arról, hogy a jó hadseregekben a katonákat sportszerűen edzik. De ő maga is szinte tántorog már a fáradtságtól. Nem marad más hátra, el kell menni a gépekhez és aludni egy kicsit bennük, míg meg nem virrad.

 

MÁRCIUS 14

Az olasz-német csapatok ezekben a napokban négy nagy támadást hajtottak végre az aragóniai úton. Lister és Lukács csapatai visszaverték őket. Egy órával ezelőtt, az utolsó, negyedik alkalommal is visszaverték, aztán üldözőbe vették az ellenséget, és csaknem két kilométert nyomultak előre.

A köztársasági légierő a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére két támadást hajtott végre, és kegyetlenül megtizedelte a fasiszta gyalogságot. Sok gyalogosokat szállító teherautó és sok személygépkocsi semmisült meg.

Most érkezett meg a brigádparancsnokságra egy olasz gyalogezred iratanyaga – okmányok, könyvek, feljegyzések, parancsok.

A tegnapi és a mai siker nagy mértékben javította a köztársasági katonák és parancsnokok hangulatát, s növelte harckészségüket

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com