A szocializmus építése a népi demokratikus országokban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása. A mezőgazdaság alapja jelenleg a kisparaszti gazdaság. A mezőgazdasági termelés további növelésének elengedhetetlen feltétele a kisparaszti gazdaság még kimerítetlen termelési lehetőségeinek kiaknázása. A kínai falvakban végrehajtott forradalmi földreform nagy hatással volt a mezőgazdasági termelőerők fejlődésére és a paraszttömegek helyzetére. Az ország történetében először hajtanak végre olyan országos méretű intézkedéseket, amelyek a mezőgazdasági termelés jelentékeny fejlesztésére irányulnak. A kormány vetőmaggal, hitellel támogatja azokat a parasztokat, akiknek szükségük van rá. Megszervezték a harcot a mezőgazdasági kártevők ellen. Széles körben népszerűsítik a korszerű agrotechnikai ismereteket. A kínai népi kormány a parasztság nagy tömegeinek részvételével vízgazdálkodási munkálatokat folytat, amelyeknek nagy jelentőségük van az ország legfontosabb mezőgazdasági körzetei számára, s amelyek egyben a parasztok tízmillióit mentik meg az árvizektől.
A legnagyobb hidrotechnikai építkezések közül a Huajho medencéjében végrehajtott hidrotechnikai építkezést említjük meg, amelyen három esztendőn át kétmillió ember dolgozott, összesen 3000 kilométer hosszúságban 77 folyó medrét kotorták ki, illetve változtatták meg, s 104 zsilipet építettek. Csupán egy, a Huajho alsó folyásánál épített gát 20 millió parasztot ment meg az árvizektől. Nem teljes adatok szerint 1950 és 1953 között maguk a parasztok több mint hatmillió kis öntözőcsatornát, tavat és víztárolót építettek, több mint 800 000 kutat ástak, s több mint 250 nagy öntözőberendezést állítottak helyre, illetve építettek. Ennek következtében az öntözött földek területe 56 millió mu1 1 mu = 0,06 hektár.*-val emelkedett.
1954 május elején befejeződött Kína legnagyobb víztárolójának, at Észak-Kínában, a Jungting felső folyásán létesített Kuantingi Víztárolónak az építése, amely megakadályozza az árvizeket Peking és Tiencsin körzetében.
A mezőgazdasági termelés 1952-ben már teljesen helyreállott, s Kína történelmében páratlanul magas színvonalat ért el. A terméseredmény lényegesen túlszárnyalta a legnagyobb háború előtti eredményeket. 1952-ben a kalászosok teljes termése 45%-kal, a gyapoté körülbelül 200%-kal múlta felül az 1949. évit. Az első ötéves terv 1952-höz képest a szemestermények termelésének 30%-os növelését írja elő. Az előirányzatok szerint két ötéves terv vagy valamivel hosszabb idő múltán a kalászosok teljes termését 275—300 millió tonnára fogják emelni, ami 70%-kal haladja meg az 1952. évi színvonalat, s azt jelenti, hogy egy emberre átlagosan évi 500 kilogramm szemestermény jut majd.
A kínai mezőgazdaság fejlesztése terén elért jelentős sikerek ellenére, a kisparaszti gazdaság, amely a dolgozó parasztságnak a termelőeszközökre vonatkozó magántulajdonán alapul, nem tudja kielégíteni a népnek, különösen pedig a gyorsan növekvő városi lakosságnak állandóan fokozódó élelmiszerszükségleteit és az ipar mezőgazdasági nyersanyagokban mutatkozó szükségletét. A kisparaszti gazdaság alapján lehetetlen kiküszöbölni a parasztság zömének differenciálódását, lehetetlen gyökeresen megjavítani a paraszttömegek helyzetét.
A népi demokratikus forradalom győzelme megnyitotta a kínai mezőgazdaság előtt a nem kapitalista fejlődési utat — a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakításának útját. A Kínai Kommunista Párt és a kínai népi kormány elvetette a fejlődés tőkés útját, s körvonalaiban kidolgozta, és lépésről lépésre megvalósítja a parasztságnak a magántulajdonon alapuló kisüzemi parasztgazdaságról a nagyüzemi szocialista kollektív gazdaságra való fokozatos, önkéntes áttérésére vonatkozó tervet.
A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának „A mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlesztéséről” hozott 1953 december 16-i határozatában a következőket olvashatjuk:
„A párt a mezőgazdasági termelőerők további fejlesztése céljából falusi munkája tekintetében a következő központi feladatot tűzi maga elé: a parasztok számára érthető és elfogadható formákat és módszereket alkalmazva, nevelni kell a paraszttömegeket, és elő kell mozdítani fokozatos egyesítésüket és megszervezésüket; a mezőgazdaság terén fokozatosan szocialista átalakításokat kell végrehajtani, az elmaradott kisárutermelő egyéni gazdaságok mezőgazdaságából az élenjáró, magas hozamú szövetkezeti gazdaságok mezőgazdaságává változtatása, az ipar és a mezőgazdaság fejlődése közötti aránytalanság fokozatos kiküszöbölése és annak lehetővé tétele céljából, hogy a parasztok fokozatosan megszabadulhassanak a nyomortól, s felvirradjon számukra a jómódú és boldog élet napja”.: Narodnij Kitaj. 1954. 8. sz.*
Kínában a parasztok szövetkezeteinek, amelyek elsősorban a fő termelőeszközök társadalmasításának foka tekintetében különböznek egymástól, az alábbi formái vannak.
Egyre nagyobb méreteket ölt a parasztok szövetkezeti mozgalma a forgalom területén, nevezetesen beszerzési, értékesítési és hitelszövetkezetek formájában. A szövetkezeteknek ezek a formái hozzásegítik a parasztokat ahhoz, hogy fokozatosan megszabaduljanak a kereskedők és az uzsorások kizsákmányolásától. Támogatják a parasztokat az államnak történő élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyag-eladások lebonyolításában, előmozdítják a falu ellátását termelőeszközökkel és fogyasztási cikkekkel, olcsó hitelhez segítik hozzá a parasztokat, előbbre viszik a takarékosság ügyét. Elősegítik a parasztgazdaságok termelőszövetkezetekbe: kölcsönös segítségnyújtási csoportokba és mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe tömörítését.
Az ideiglenes kölcsönös segítségnyújtási csoportok abból a célból alakulnak, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok földjeiken — a föld és a termelőeszközök magántulajdonának fenntartása mellett — bizonyos mezőgazdasági munkákat közösen végezzenek el. Az állandó kölcsönös segítségnyújtási csoportok keretében az egyénileg gazdálkodó parasztok a gazdaságaikban szükséges fő mezőgazdasági munkákat a társas munka alapján végzik el. Számos állandó kölcsönös segítségnyújtási csoport tagjai nemcsak a mezőgazdaságban végzik közösen a munkát, hanem a melléküzemágakban is. Ezekben a csoportokban bizonyos munkamegosztás és specializálódás érvényesül. Vannak ezek között a csoportok között olyanok is, amelyek közös alapokat létesítenek. Az állandó csoportok, bár az ideiglenesekhez viszonyítva fejlettebb formát képviselnek, fenntartják a föld és egyéb termelőeszközök magántulajdonát. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a magántulajdonban levő földeket a bevitt föld nagysága szerinti részesedés elve alapján egyesítik, a paraszti termelőeszközöket közös tulajdonná változtatják, a társas munka alapján egységesen gazdálkodnak, és viszonylag nagy közös alapokat létesítenek. Ezekben a szövetkezetekben a jövedelmet a bevitt föld nagysága és a közös gazdaságban teljesített munka szerint osztják el. A mezőgazdasági szövetkezetek legfejlettebb formája a Szovjetunió mezőgazdasági arteljeivel azonos típusú termelőszövetkezet, amely a termelőeszközök, köztük a föld, közös tulajdonán és kollektív munkán alapul. Az ilyen típusú mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a jövedelmet kizárólag a munkaegységek szerint osztják el.
Az átmeneti időszakban megvalósuló szocialista átalakításoknak elválaszthatatlan része az egyéni kisipari termelés szövetkezetekbe tömörítése. A kínai népi kormány úgy vezeti rá a kisipari termelés fejlődését a szocialista útra, hogy a háziiparosokat és a kisiparosokat különféle háziipari és kisipari termelőszövetkezetekbe (háziipari termelőcsoportokba, kisipari beszerzési és értékesítési szövetkezetekbe, kisipari szövetkezetekbe) tömöríti.
Mint már mondottuk, a kínai mezőgazdaság szocialista átalakításának jelenlegi szakaszában a parasztgazdaságok termelőszövetkezeteinek túlsúlyban levő formái a legfejletlenebb és legegyszerűbb szövetkezeti formák: az ideiglenes és az állandó kölcsönös segítségnyújtási csoportok. De a parasztok társas, kollektív munkája következtében a szövetkezeteknek ezek a legfejletlenebb formái is nagy előnyökkel rendelkeznek az egyénileg gazdálkodó paraszt egyéni munkájával szemben. A kölcsönös segítségnyújtási csoportok előkészítik az egyénileg gazdálkodó parasztokat a termelőeszközök közös tulajdonán és a kollektív munkán alapuló mezőgazdasági termelőszövetkezetekre való áttérésre. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek lehetővé teszik a korszerű technika és agrotechnika alkalmazását, az észszerű munkamegosztás bevezetését, a mezőgazdaság tervezésének megszervezését, lehetővé teszik továbbá, hogy a munka szerinti jövedelemelosztás alapján biztosítva legyen a parasztok egyéni anyagi érdekeltsége a munka termelékenységének emelésében.
A parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörítéséiben nagy szerep hárul a szocialista állami mezőgazdasági vállalatokra. Már létrejöttek az első gép- és traktorállomások, s számos gépkölcsönző és agrotechnikai állomás létesült. 1954-ben 59 gépesített állami gazdaság, továbbá több mint 2000 olyan állami gazdaság volt, amelyek kerületi és körzeti szervekhez tartoztak. Az állami mezőgazdasági vállalatok hathatós segítséget nyújtanak a parasztoknak, s a gyakorlatban bizonyítják be a gépesített nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.
A megalakult szövetkezetek túlnyomó többségében még nincs meg a gépi termelés anyagi bázisa. Így például Északkelet-Kínában a meglevő mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek csak 2%-a műveli a földjét gépekkel, amelyeket az első gép- és traktorállomások bocsátottak rendelkezésükre. A többi szövetkezet kézierővel és igásállatok segítségével műveli meg a földet, s régi mezőgazdasági eszközöket vagy javított típusú gazdasági eszközöket használ. A paraszti termelőeszközök puszta egyesítése és a kollektív munka nyomán azonban még ezekben a kezdetleges szövetkezetekben is 15—20, sőt egyes helyeken 30%-kal magasabb a szántóföldi növények terméshozama, mint az egyéni parasztgazdaságokban. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kisebb öntözőberendezéseket építenek, illetve rendbehozzák a meglevőket, s ily módon az aszályos földeket öntözött földekké változtatják, gondosan munkálják meg a talajt, műtrágyát alkalmaznak, s ezzel növelik a talaj termőerejét, harcolnak a növényi kártevők ellen, fejlesztik a közös állattenyésztést és emelik hozamát.
Az átmenet a szövetkezetek egyszerűbb formáiról a fejlettebb formákra fokozatosan megy végbe, s ennél figyelembe veszik az egyes vidékek gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének különböző feltételeit, és a legszigorúbban szem előtt tartják az önkéntesség elvét. A Kínai Kommunista Párt és a kínai népi kormány erélyes harcot folytat egyfelől az olyan beállítottság ellen, hogy a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörülésének spontán módon kell történnie, másfelől az előreszaladás — a szövetkezetek fejlettebb formáira való olyan áttérés ellen, amelyet nem előz meg a szükséges anyagi és politikai feltételek előkészítése.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!