Kijevi ígéret, orosz visszatérés a gabona-megállapodáshoz
Moszkva, 2022. november 2. szerda (MB)
Az ukrán vezetés írásos garanciát nyújtott Oroszországnak arra, hogy többé nem fog megtámadni olyan orosz hajókat és létesítményeket, amelyek arra szolgálnak, hogy exportálhassák a gabonát a Fekete-tengeri humanitárius vízi úton keresztül. Oroszország elfogadta az ígéretet, tudatta, hogy továbbra is részt vesz a gabona-megállapodásban, de ha Ukrajna megszegi az ígéretét, felmondja a július 22-én kötött isztambuli megállapodást – jelentette a Magyar Békekör szerdán.
Kijev az ENSZ és Törökország közbenjárására vallott színt, és ígérte meg Moszkvának, hogy „a tengeri humanitárius folyosót a fekete-tengeri kezdeményezés és a kapcsolódó, a Közös Koordinációs Központra vonatkozó rendelkezés szigorú betartásával fogják használni.”
Oroszország azért függesztette fel részvételét a megállapodásban, mer az ukrán fegyveres erők brit segédlettel október 29-én drón-és torpedó-támadást intéztek Szevasztopolnál horgonyzó orosz hadi- és kereskedelmi hajók ellen. A támadást a gabonaszállításra létesült humanitárius folyosó kihasználásával intézték, de az oroszok kivédték, s egyetlen hajójuk sem sérült meg.
Egyidejűleg szerdán bekérették az orosz külügyminisztériumba Nagy-Britannia moszkvai nagykövetét. Elé terjesztik annak bizonyítékait, hogy az orosz hajók ellen intézett október 29-i támadásban a britek is részt vettek. Az orosz külügyminisztérium jelezte, hogy ezeket a bizonyítékokat nyilvánosságra hozzák, amint a brit nagykövet elé tárták.
Megfigyelők szerint azzal, hogy elfogadta a kijevi garanciákat, Moszkva jelezni kívánta, hogy készen áll béketárgyalásra is Ukrajnával, ha Kijev tudomásul veszi az új realitásokat. Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő szerdán így nyilatkozott erről: „Továbbra is egyértelmű jelzést várunk a kijevi rezsimtől arra, hogy az új területi realitások és a harci helyzet figyelembevételével folytatni kívánja a tárgyalást”.+++
Hitler támogatásához hasonlította Zelenszkij nyugati támogatását az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára
Moszkva, 2022. november 3. csütörtök (MB)
A náci Németországnak Oroszország ellen nyújtott támogatásához hasonlította a kijevi rezsimnek nyújtott nyugati támogatást az orosz nemzetbiztonsági tanács titkára – jelentette a Magyar Békekör tudósítója csütörtökön.
A Független Államok Közösségének (CIS) Moszkvában megtartott biztonsági tanácskozásán Nyikolaj Patrusev csütörtökön kijelentette: Az angolszászok a 2014. évi kijevi államcsíny megszervezésével és Ukrajna Oroszország ellen fordításával nemcsak nyomásgyakorlás céljából akartak hídfőállást kiépíteni, hanem az orosz etnikum felszámolásáért és az ország feldarabolásáért is. A neonáci erőkre építve vonták Ukrajnát nyugati befolyás alá. Washington és London, valamint az amerikai és a brit vállalatok a II. világháborút megelőző időszakhoz hasonlóan viselkedtek: figyelmen kívül hagyták Hitler harcias terveit, sőt elnézték azokat, abban a reményben, hogy Moszkva ellen irányíthatják a náci agressziót, amely végül több tízmillió ember életébe került. Az ukrán embert ma eszközként használják fel Oroszország ellen. Ukrajna a szélsőjobboldal világközpontjává vált, Oroszország pedig a kijevi bábrezsim ellen harcol.
Patrusev közölte: Kijev, nyugati részvétellel piszkos bomba előállításán dolgozik. A helyzet katasztrofálissá válhat, ha nem állítják meg.
Az orosz biztonsági vezető emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen olyan ország a világon, amely nukleáris fegyvert vetett be békés célpontok ellen. Atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira 1945. augusztus 6-án és 9-én. Nem azzal a céllal, hogy megsemmisítse a militarista Japánt, hanem a világ megfélemlítéséért és azért, hogy megmutassa, ki az úr a háznál.
Felismerve, hogy az Oroszország-ellen irányuló szankció-politika kudarcot vallott, a Nyugat nukleáris síkra akarja terelni a kérdést, s azzal próbálkozik, hogy úgy tüntesse fel Oroszországot, mintha atomhoz akarna nyúlni. Moszkva figyelmezteti a világot, hogy az orosz államnak nem áll szándékában atomfegyvert bevetni, és semmi köze sincs ahhoz a politikához, amely nukleáris erő felhasználásával gondol felülkerekedni saját gondjain.
Patrusev elmondta még, az ukrán hadsereg folytatja a zaporozsjei atomerőmű bombázását. A támadásoknak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) delegációjának ottani látogatása sem vetett véget.
A brit és az amerikai titkos szolgálat nemzetközi terrorista szervezetek tagjait toborozza, hogy harcoljanak a kijevi rezsimért.
A tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatban a Békekör tudósítója arról is beszámolt, hogy Oroszország hiába sürgette ENSZ vizsgálóbizottság felállítását az Ukrajnában üzemeltetett amerikai biológiai laboratóriumokban folytatott fegyverkutatás ügyében, a Biztonsági Tanács nyugati tagjai szerdán leszavazták, és az állandó tagok közül csak Kína szavazott mellette. A BT nem állandó tíz tagja tartózkodott a szavazástól.+++
A fényképen jobbra Adolf Hitler, a náci Németország vezetője és Neville Chamberlain brit miniszterelnök fog kezet 1938. szeptember 23-án Godesbergben.
Kiadta: Magyar Békekör
Thürmer: Mi kell a békéhez?
https://munkaspart.hu/mi-ti/7371-thurmer-mi-kell-a-bekehez
A cikk olvasásához kattints a képre!
November 7-én tartotok béketüntetést? – kérdezte egy ismerősöm. A hétfői nap bizonyult a legjobbnak ilyen rendezvényhez, mondtam, és immáron harmadik alkalommal rendezzük hétfőn. Hétfő most november 7-e.
De értem, hogy mire gondolsz, folytattam. Még sokan emlékeznek arra, hogy november 7-e az 1917-es oroszországi forradalom napja is, olyan esemény, amely évtizedeken át nálunk is ünnepnapnak számított.
De miért lenne ez baj? A 1917-es októberi forradalom legelső dokumentuma a békedekrétum volt. Lenin kormánya békét ajánlott a világ vezetőinek az első világháború értelmetlen folytatása helyett.
A békedekrétum egyúttal azt is kifejezte, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, mindenki olyan rendszerben élhet, amilyenben akar. 1917-ben Oroszország népei a szocializmus mellett döntöttek, de tudomásul vették, sőt engedték, hogy mások másként döntsenek.
Ennek nyomán vált függetlenné Finnország, Lengyelország. Ezek tények, még akkor is, ha a finnek és a lengyelek mai vezetői erről nagy ívben megfeledkeznek. A tőkés világ más vezetői, az amerikaiak pedig szelektíven értelmezik az önrendelkezés jogát. Mondjuk, Koszovónak szabad, de a Donbasz népének meg nem.
Ki volt az a kormányfő, aki 1920-ban a trianoni diktátumot imperialista rablóbékének nevezte? Az angolok, a franciák, vagy netán a lépten-nyomon demokráciáról papoló amerikai vezetők? Nem, egyikük sem. Lenin, a szocialista Szovjetunió miniszterelnöke ítélte el a trianoni diktátumot.
Trianonnál maradva, nem furcsa, hogy a mai magyar politikai elit éppen azokkal szövetkezik ma, akik annak idején darabokra szedték Magyarországot? Miért gondolják, hogy mondjuk, a francia tőke érdeke ma az lenne, hogy Magyarország kapjon méltó helyet az Európai Unióban?
Vagy itt van például a Németországhoz való viszony. Még Orbán Viktor is arról beszél, hogy Magyarország mindig vesztes volt, amikor egy nagyhatalom oldalán háborúba keveredett Oroszországgal. Nevezzük nevén a gyereket! Amikor Németországgal szövetkeztünk az oroszok ellen, mindig az volt a vég kezdete. És mindegy, hogy ki volt a németek élén, II. Vilmos császár vagy Adolf Hitler.
Ne felejtsünk el még egy tényt! 1941-ben a szovjet kormány ajánlotta, hogy maradjunk ki a háborúból, és a háború végén, a béketárgyalásokon a szovjet kormány kész lesz Trianon eltörlésére, és az elrabolt magyar területek visszaadására. Horthyék csak tragikusan későn döbbentek rá, hogy a németek elveszítik a háborút. Az eredmény ismert: 1947, párizsi béke, a második Trianon. Szóval, hölgyeim és uraim, még egy Trianon, és nem marad belőlünk semmi.
Igen, november 7-e a szocializmus évtizedeit idézi fel bennünk. Hozzáteszem: a béke évtizedeit! Ma kezdünk félni a háborútól, de valójában nem tudjuk, milyen is a háború, mert a szocializmus évtizedei alatt elfelejtettük. Béke volt!
A Varsói Szerződés, a szocialista országok védelmi szervezete nem kényszerített bennünket arra, hogy háborúba menjünk. Amióta csatlakoztunk a NATO-hoz, a magyar katona már járt Afganisztánban, Irakban, a Balkánon. És a magyar elit még büszke is arra, hogy részt veszünk Koszovó és Bosznia-Hercegovina megszállásában.
Gyakran mondják, hogy mindent a szovjetek diktáltak, és nem lehetett kimaradni semmiből, ami a szovjet vezetésnek eszébe jutott. Lehetett! Én ott voltam, amikor Kádár János a szovjet nagyköveten keresztül azt üzente Brezsnyevnek, hogy köszönjük szépen, de az afganisztáni buliba nem szállunk be.
Vagy itt van az atomfegyver! A nyugati vezetők úgy beszélnek az atomfegyver bevetéséről, mint valamilyen értelmes alternatíváról. De az atomfegyvert eddig egyetlen egyszer vetették be, 1945 nyarán. És nem a szovjetek, hanem az amerikaiak. És nem értelmes alternatívaként, hiszen a japánok már elvesztették a háborút. Hanem erőfitogtatásként, elrettentésként, nem törődve százezrek pusztulásával.
A szocializmus évtizedei alatt az USA nem mert előhozakodni az atomfegyver bevetésével. De nem azért, mert az amerikaiak meggondolták volna magukat. Azért nem tették, mert a Szovjetunió megteremtette saját atomerejét. A szocialista országok népei is eljutottak volna a nyugati jólét szintjére, ha nem kellett volna rengeteget áldozni saját biztonságuk fenntartására, az ellenség elrettentésére.
Béke és szocializmus! Szocializmus és béke! Higgyék el, nem rossz ez a párhuzam. Ma mi ellenezzük a háborút, békét akarunk. De ne legyünk naivak! Az amerikaiak azok, akik ma nem akarnak békét, és azért nem akarnak, mert a háború őket teszi gazdaggá. Ők akarnak a világ urai lenni. Mi a népek Európájában, a népek világában akarunk élni, a népek demokratikus összefogását akarjuk. Ez lehetséges, de ehhez nemet kell mondanunk a tőke, a pénz uralmára, a kapitalizmusra.