Az európai népi demokratikus országok gazdasági rendje
A szocializmus építése a népi demokratikus országokban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A szocialista iparosítás. A népi demokratikus országokban a szocialista építés elengedhetetlen feltétele a szocialista iparosítás. Ezek az országok csak az iparosítás alapján küzdhetik le a technikai és gazdasági elmaradottságot, csak az iparosítás alapján teremthetik meg a szocializmus anyagi-termelési bázisát, s biztosíthatják a termelésnek és a nép jólétének szakadatlan növekedéséhez szükséges szilárd anyagi feltételeket.
A második világháború előtt az ipari termelés részaránya az ipar és a mezőgazdaság termelésében a következő volt: Lengyelországban 47,6%, Magyarországon 53%, Romániában 40%, Bulgáriában 33,8%, Albániában 18,3%. Lengyelországban a mezőgazdaságban a kereső lakosságnak 65%-a, az iparban körülbelül 17%-a, Romániában 78%-a, illetve 7%-a, Bulgáriában a mezőgazdaságban 79,9%, a nagyiparban és a kisiparban összesen 8%-a dolgozott. A nemzeti jövedelem és az ipari termelés színvonalát, s több más mutatószámot tekintve ezek az országok jelentősen elmaradtak a fejlettebb ipari országok mögött. Így például Lengyelország egy főre jutó vas- és acélfogyasztása alig valamivel több mint egytized része volt az angliainak és alig valamivel több mint egynyolcad része a németországinak; villamosenergia-fogyasztása körülbelül egy heted része volt az angliainak és németországinak, s egyötöd része volt a franciaországinak. A népi demokratikus országok gazdasága súlyos veszteségeket szenvedett a háború és a fasiszták garázdálkodása következtében.
Valamennyi népi demokratikus országban külön időszakot jelentett a háború és a fasiszta fosztogatások nyomán nagy károkat szenvedett népgazdaság helyreállítása. Már ebben az időszakban megmutatkoztak a szocialista tervgazdálkodás előnyei. Ez abban jutott kifejezésre, hogy sikeresen teljesítették az első (hároméves és kétéves) távlati népgazdasági terveket, amelyeknek fő feladata az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság helyreállítása volt.
A népgazdaság sikeres helyreállítása megteremtette a népgazdaság szocialista újjáalakításának szilárd alapját. Az európai népi demokratikus országokban az első ötéves (Lengyelországban hatéves) népgazdaságfejlesztési tervek központi feladatául a szocializmus alapjainak lerakását tűzték ki. Ezek a tervek a fő súlyt a szocialista iparosításra, a szocialista nagyipar és mindenekelőtt a nehézipar fejlesztésére fektették. Ugyanakkor minden egyes ország iparosításának megvannak az ipar fejlettségi színvonalából és szerkezetéből, s a történelmi, természeti és gazdasági feltételekből következő sajátosságai.
A népi demokratikus országokban a szocialista iparosításhoz szükséges eszközök fő forrása — a szocialista szektor felhalmozása. Az iparosítás céljaira államkölcsönök formájában a dolgozók megtakarításainak egy részét is felhasználják. A szocialista iparosítás céljait szolgálja továbbá az is, hogy a városi és falusi tőkés elemek jövedelmének egy részét, főleg progresszív megadóztatásuk révén, igénybe veszik.
A szocialista felhalmozás növekedésének döntő tényezője a társadalmi munka termelékenységének rendszeres emelkedése — a legfejlettebb technika alkalmazása és a munka jobb megszervezése alapján. A termelékenység emelkedésének hatalmas motorja a szocialista munkaverseny. A szocialista munkaversenybe a munkások zöme bekapcsolódott. A népi demokratikus országokban a termelés élenjárói sikeresen alkalmazzák munkájukban a Szovjetunióban a termelés terén szerzett becses tapasztalatokat, s messzemenő segítséget kapnak a szovjet munkásoktól. A munka termelékenységének szakadatlan emelkedése szempontjából elsőrendű jelentőségű a munka szerinti elosztás gazdasági törvényének felhasználása, a teljesítménybér különböző formáinak alkalmazása és az egyenlősdi elleni harc. A szocialista termelésben a felhalmozás szakadatlan növelésének biztosítása szempontjából óriási szerepe van az egyre fokozottabb gazdaságosságnak és az önálló elszámolás következetes bevezetésének.
Klement Gottwald ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Vajon nem voltak-e és nincsenek-e nálunk szép számmal olyan gazdasági és politikai funkcionáriusok, akik megfeledkeztek az értéktörvény érvényesüléséről, s akiknek a szemében éppen ezért az önálló elszámolás és a rentabilitás kérdése, az önköltség kérdése, az árak kérdése stb. többé nem fontos? Vajon nem világos-e, hogy ez a helytelen felfogás nagy kárára válik gazdaságunknak, s fékezi előrehaladásunkat a szocializmus felé? Úgy hiszem, ez világos és arra kell vezetnie, hogy embereink, különösen vezető és felelős munkaterületen dolgozó embereink mind állandóan szem előtt tartsák a gazdaságosság követelményeit a termelésben, a begyűjtés és az értékesítés terén”.: Klement Gottwald. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XIX. kongresszusa és feladataink. Lásd Tartós békéért, népi demokráciáért! 1952 november 9.*
A szocialista gazdaság előnyei lehetővé tették a népgazdasági beruházások megtöbbszörözését a háború előtti időhöz képest.
A népi demokratikus országokban a szocialista iparosítás más, kedvezőbb történelmi feltételek között valósul meg, mint annak idején a Szovjetunióban, s egyszersmind lényeges sajátosságokat mutat.
Míg a Szovjetunió annak idején az egyetlen szocializmust építő ország volt, s az iparosítást minden külső segítség nélkül, kizárólag saját belső erőforrásaira támaszkodva hajtotta végre, addig a népi demokratikus országok az iparosítást olyan körülmények között valósítják meg, amikor már kialakult egy hatalmas szocialista tábor, élén a Szovjetunióval. A népi demokratikus országok a szocialista iparosítás terén a Szovjetunió sokoldalú támogatására és egymás kölcsönös segítségére támaszkodhatnak.
A Szovjetuniónak gyorsított ütemben kellett építenie a nehézipart, s gondoskodnia kellett a nehézipar minden ágának kifejlesztéséről. A népi demokratikus országok mentesültek attól az erejüket meghaladó feladattól, hogy valamennyien kifejlesszék a nehézipar minden ágát. A szocialista táborhoz tartozás következtében minden egyes népi demokratikus országnak lehetősége van arra, hogy elsősorban azokat az iparágakat hozza létre, illetve fejlessze, amelyek számára az egyik vagy a másik országban a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételek. A szocialista táborhoz tartozó országok a szocialista táboron belüli széleskörű munkamegosztás, kölcsönös gazdasági segítség és együttműködés alapján fejlesztik iparukat, egész népgazdaságukat.
A népgazdaság szocialista újjáalakítását szolgáló távlati tervek sikeres teljesítése nyomán az ipari termelés háború előtti színvonalát az egyes népi demokratikus országokban 1953-ban a következő arányban szárnyalták túl: Lengyelországban 3,6-szeresen. Magyarországon csaknem 3,5-szeresen, Csehszlovákiában 2,2-szeresen, Bulgáriában 4,4-szeresen, Romániában csaknem 2,5-szeresen. Az ipar és a mezőgazdaság együttes termelésében jelentősen növekedett az ipari termelés részaránya. A termelőeszközöket előállító iparágak termelése Bulgária és Albánia kivételével mindegyik népi demokratikus országban több mint a fele az egész ipari termelésnek. Az európai népi demokratikus országok korszerű technikával ellátott nagyiparral rendelkező ipari-agrárországokká váltak.
Lengyelországban hatalmas arányban fejlődött a szénbányászat, a vegyiipar, a vas- és acélkohászat és az építőanyagipar. Gépkocsi-, traktor-, hajó- és műrostipar, s több más iparág létesült 1953-ban az egy főre jutó acéltermelés az 1938. évinek 3,1-szerese, a villamosenergia-termelés 4,8-szerese, a cementgyártás 3,2-szerese, a műtrágyatermelés 2,3-szerese volt, és így tovább. Magyarországon nagyot fejlődött az alumíniumipar, a gépgyártás, a szerszámgépgyártás, a bányafelszerelések és mezőgazdasági gépek gyártása. Romániában jelentősen fellendült az ásványolajkitermelő, az ásványolajfeldolgozó és a vegyiipar. A gépgyártásnak olyan fontos ágai jöttek létre, mint például a mezőgazdasági gépgyártás, az ásványolajkitermelő berendezések gyártása, a hajógyártás stb.
A népi demokratikus országok nehéziparának fejlesztése terén elért sikerek, továbbá a szocialista tábor országainak kölcsönös segítségnyújtása lehetővé tették a közszükségleti cikkeket termelő iparágak fejlesztési ütemének meggyorsítását.
A népi demokratikus államok, ugyanakkor, amikor tovább fejlesztik a termelőeszközök termelését, amely az egész népgazdaság fellendítésének és technikai újjáalakításának alapja, egyszersmind komoly mértékben növelik a mezőgazdasági, könnyűipari és élelmiszeripari beruházásokat, hogy ezzel biztosítsák a mezőgazdasági termékek és az ipari közszükségleti cikkek termelésének jelentős bővítését, s emeljék a dolgozók életszínvonalát.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!