„Itt az ország sorsáról van szó, valamit tegyetek, fiatalok!” – szerdán reggel is demonstráltak Szegeden
Szerdán 6 óra 30 perckor becsöngettek a szegedi Klauzál téren. Reggelente, bár kizárólag gyalogosok közlekedhetnek itt, ez a város egyik legforgalmasabb pontja. Nem véletlen tehát, hogy ide szerveztek „nulladik órát” szegedi diákok, amelyben tanáraik mellett álltak ki. Az eseménynél külön kihangsúlyozták a szervezők, hogy nem szeretnék, ha a pártlobogóktól mentes rendezvényre valaki mégis ilyen szimbólummal érkezne.
A gyülekezésnél már jelen volt körülbelül 50 diák, köztük fehér szalagokat osztottak ki a szervezők, a „feleléseket” 6 óra 50 perckor kezdték meg. Többek között azt emelték ki, hogy a tavalyi tanév óta tartó kiállás a tanárok mellett nemcsak a fizetésekről szól, hanem a rendszerszintű problémákról, amelyekre sürgősen megoldást kell találni. Az egyik „felelő” elmondta, hogy mindannyiuknak vannak olyan tanárai, akikre felnéznek és tisztelik őket, nemcsak a tananyag és a tudás átadása miatt, hanem mert megtanítják őket arra, hogy hogyan legyenek emberek.
Egy következő fiatal arra hívta fel az összegyűlt diákok és a körülbelül egy tucat felnőtt figyelmét, hogy nem embereket nevel az oktatási rendszer, és elveszett az empátia a diákokból. „De nem a tanárok a hibásak, mert nincsen lehetőségük arra, hogy embereket neveljenek.” Ekkorra már több mint 70 diák hallgatta a beszédeket, és a járókelők közül is sokan megálltak. A további felszólalók arról beszéltek, hogy a véleményszabadság nagy felelősség is, és amikor azt érzik, baj van, ezzel élni kell. Egy pedagógus is szót kért azért, hogy elmondhassa, a diákoknak nincs vesztenivalójuk, és jobban össze kell fogniuk.
„Itt az ország sorsáról van szó, valamit tegyetek, fiatalok, mert a ti jövőtökről is van szó!”
Ezt követően közösen elénekelték a Mi vagyunk a Grund című számot, és a szervezők invitálták a jelenlevőket a holnapra meghirdetett élőláncra, majd az óra végét jelző csengő után elindultak iskoláikba. Csütörtökön Szegeden nagyszabású megmozdulás várható: két szervezet élőláncot szervez a szegedi és Szeged környéki iskolákért, az eseményre már több mint 1600 ember jelzett vissza a Facebookon.
Az országos tüntetések mellett Szegeden is sokan mozdultak meg az elmúlt időszakban. Október első keddjén a Pedagógusok Szakszervezete tartott demonstrációt a Magyar Ede téren, ahol felolvasták petíciójukat, majd eljuttatták azt az alapvető jogok biztosának, a következő héten pénteken pedig deákos, radnótis és ságváris diákok virrasztottak tanáraikért a Dugonics téren. Ezek után kétszer is volt élőláncos virrasztás: az első még csak két iskola vett részt, a másodikon azonban már Szegeden és környékén tucatra tehető a kiálló intézmények száma, bár élőlánc csak két helyen volt.
A másik legnagyobb megmozdulás az első élőláncos nap estéjén történt, amikor közel közel 1000 fő gyűlt össze tüntetni a város közepén, a Széchenyi téren, Klebelsberg Kuno szobra körül. „Az nem lehet, hogy ennyi akarat ne adódjon össze” – mondta a tömegnek Andóczi Balogh József, a Deák Ferenc Gimnázium tanára, aki rátért arra is, hogy a pedagógusok nem kapnak kellő szabadságot, megbecsültséget, munkájukkal arányos fizetést, és követelik a Kölcseyből kirúgott tanárok munkaviszonyának azonnali visszaállítását. „Sok ország ment már csődbe, amely a hadászatra erején felül költött, de még egy sem, amely az oktatásra” – idézte Klebelsberget, amit a tömeg hangos tapssal és éljenzéssel köszöntött. (telex)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…a tavalyi tanév óta tartó kiállás a tanárok mellett nemcsak a fizetésekről szól, hanem a rendszerszintű problémákról, amelyekre sürgősen megoldást kell találni…”
-BIZONY – BIZONY! ITT MÁRRENDSZERSZINTŰ PROBLÉMÁRÓLVAN SZÓ! ÉS NEM CSAK A DÖBRÖGISTA NER – ÁLTAL GENERÁLT PROBLÉMÁRÓL! A problémát valójában az önző és mohó kapitalista rendszer generálja/generálta, amely CSUPÁNCSAK ENGEDELMES – a polythykayelyth AKARATÁT MINDENKOR ÉS MINDENBEN KISZOLGÁLÓ – alattvalókat akar kinevelni! Ez pedig csakis egy alulképzett, lebutított társadalommal érhető el!
Van erre egy remek magyar „tanmese” is, amely kiválóan illusztrálja a LÉTEZETT SZOCIALIZMUS, ÉS A RENDSZERVÁTÁS UTÁN AZ ORSZÁGOT EBEK HARMINCDJÁRA JUTTATÓ, A MAGYAROKAT GYARMATI SORBA, TELJES KILÁTÁSTALANSÁBA ÉS JÖVŐTLENSÉGBE TASZÍTÓ, HAZAÁRULÓ POLYTHYKAY ELYTH FÖLFOGÁSA KÖZTI LÉNYEGES KÜLÖNBSÉGET ILLUSZTRÁJA! Ez a „tanmese” – amit egy mérnökember ad elő – a következő:
„Az én nagyapám cselédként szolgált a falu határát birtokló egyházi majorságban. Az ő fia – az én apám – a felszabadulás után, „vasas” lett! Szerszámkészítő szakmát tanult, és megbecsült szakmunkásként dolgozott a közeli városban létesüt állami tulajdonú gyárban! Jómagam a szocialista Magyar Népköztársaság által finanszírozott – szervezett – és fenntartott INGYENES OKTATÁSPOLITIKÁJÁNAK KÖSZÖNHETŐEN, EGYETEMET VÉGEZTEM, ÉS MÉRNÖKI DIPLOMÁT SZEREZTEM! Mérnökként dolgoztam a rendszerváltásig abban a gyárban, ahol az apám szerszámkészítő volt. A rendszerváltás után „KÉNYSZERVÁLLALKOZÓ” LETTEM, mert az addig jól prosperáló gyár ahol dolgoztam, hirtelen becsődölt és beszüntette a termelést. Vállalkozóként a szakmámat folytatva – a könyvelési trükkökhöz nem értve – a rám kirótt adók és járlékok befizetése után, TÖNKREMENTEM! Két gyermekem taníttatására csupán csak a középiskolai érettségijük megszerzésére futotta a családi költségvetésből. A lányom egy külföldi férfi felesége lett, és most is külföldön él. 42 éves, és a munkakarrierje miatt még nem szült! A 44 éves fiam – bár szorgalmas és tisztességes! – politikai elkötelezettségtől mentes vállalkozóként, hitelből – hitelbe bukdácsolva, egy fiúgyermeket nevelve – aki az unokám – a srác tanulmányait a gimnáziumi érettségi megszerzéséig tudta finanszírozni. A terv az unokám műszaki egyetemre való bejutása volt! Ami sikerült is, ám az első év anyagi megterhelései (az albérlet, a tankönyvek és jegyzetek stb.) miatt a gyerek kénytelen volt abbahagyni az egyetemet. Csak „sima” gimnáziumi érettségivel, szakma nélkül, biorobotként dolgozik három műszakban – alig a magyar átlagbér kétharmadáért! A lélekölő robot pedig teljesen fölemészti! Szerencsére szereti az állatokat! Így aztán jók az esélyei, hogy a falunk határában lévő, a környék Döbrögista nagybirtokosának majorságában – LOVÁSZI ÁLLÁST KAPJON!”
Egy következő fiatal arra hívta fel az összegyűlt diákok és a körülbelül egy tucat felnőtt figyelmét, hogy nem embereket nevel az oktatási rendszer, és elveszett az empátia a diákokból. „De nem a tanárok a hibásak, mert nincsen lehetőségük arra, hogy embereket neveljenek…a diákoknak nincs vesztenivalójuk, és jobban össze kell fogniuk…”Itt az ország sorsáról van szó, valamit tegyetek, fiatalok, mert a ti jövőtökről is van szó!”
-MÁRPEDIG A MOST DIÁKOKNAK VAN CSAK IGAZÁN VESZÍTENI VALÓJUK! HISZEN A JÖVŐJÜK A TÉT! AZ Ő JÖVŐJÜK PEDIG MEGHATÁROZZA AZ ORSZÁG JÖVŐJÉT! ITT MÁR A LÉT A TÉT!
De ezek dikok még szinte gyerekek! Akikből EZ AZ EMBERTELEN RENSZER MÓDSZERESEN IRTJA KIFELÉ AZ EMPÁTIÁT! De hiszen ez ENNEK A RENDSZERNEK A LÉNYEGE! Saját képére formálni a fiatalságot, ellentéteket szítani közöttük! Hiszen csak így tudja uralni őket és a jövőt! Azt a jövőt, amelyben a ma diákjai engedelmes, beletörődő szolganépekké lesznek! A NER – KISZOLGÁLTATOTT KISZOLGÁLÓI!
Ezeknek a most még szinte gyerekek diákoknak NEKÜNK KELL SEGÍTENÜNK! Mi, öregek kell hogy végre ŐSZINTÉN BESZÉLJÜNK NEKIK ARRÓL, hogy az ő jelenüket valójában mi tettük ilyenné! Hiszen mi csináltuk meg a rendszerváltást, és bár láttuk már nem sokkal a rendszerváltás után a kudarc jeleit, csak tovább erőltettük a folyamatot! Majd pedig eltűrtük a folyamat erősödését! A TANÁROKKAL -PEDAGÓGUSOKKAL EGYÜTT! Hogy a döbrögista horda a saját akaratának megfelelően maga alá gyűrte az egyes iskolák tantestületeit! Importmagyarokkal földúsítva a tantestületeket! Majd pedig a tananyagot is a saját maga szolgálatába állította. A KÖZOKTATÁST VAGYONI ALAPON SZEGREGÁLTA, ILYEN – OLYAN ALAPÍTVÁNYI, MEG EGYHÁZI OKTATÁSI INTÉZMNYEKBE KISZERVEZVE A MINŐSÉGI OKTATÁST, A PÓROKNAK PEDIG MEGHAGYVA AZ ÖNKORMÁNYZATI ISKOLÁKAT!
Mi öregek pedig – akik egy emberibb rendszerben HASZNOSÍTHATÓ TUDÁST KAPTUNK/SZEREZHETTÜNK – az ABBAN A RENDSZERBEN TANULT TANÁROKKAL ÉS PEDAGÓGUSOKKAL EGYÜTT! – NÉMÁN TŰRTÜK MINDEZT A GYALÁZATOT!
Nekünk kellene már végre hathatós módon segíteni ezeket a még szinte gyerek diákokat azzal, hogy őszintén beszéljünk nekik arról a sokkal emeribb múltról, amiben nekünk részünk volt! MINT KÖVETENDŐ PÉLDÁRÓL!
HA EZT NEM TESSZÜK MEG, AZZAL A MOST MÉG GYEREK DIÁKOK, ÉS AZ ORSZÁG JÖVŐJÉT LEHETETLENÍTJÜK EL! VÉGÉRVÉNYESEN!
Mi lesz veled, Magyarország? Beszéljünk őszintén a sztrájkokról!
A drasztikus inflációnak, az életkörülmények elkerülhetetlen romlásának, és akkor még a háborúról nem is beszéltünk, meglesznek a politikai következményei. Ezt tudják az emberek is, tudja az Orbán-kormány is. Azt azonban ma senki sem tudja megmondani, hogy pontosan milyen következmények lesznek. Átcsap-e az elégedetlenség tömeges megmozdulásokba, sztrájkokba, netán valami még keményebbe.
Az elmúlt években három alapvető változás érintette Magyarországot: a 2000-es évek közepén induló gazdasági válság, a 2019-ben kezdődött covid és napjainak jelensége, a háború.
A 2008-as gazdasági válság társadalmi és politikai hatásait ma már ismerjük. Soha annyi sztrájk nem volt az országban, mint 2005-2010 között. A KSH adatai szerint 64 sztrájk volt mintegy 105 ezer résztvevővel. Figyelembe véve, hogy 2009-ben a foglalkoztatottak száma 3,7 millió volt, nem mondható, hogy a sztrájkmozgalom önmagában jelentős lett volna.
A politikai jelentőségét az adta meg, hogy az 1990-es tőkés rendszerváltás óta nem került sor ilyen horderejű megmozdulásokra. Ráadásul a sztrájkokkal párhuzamosan számos politikai megmozdulás is történt.
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a 2000-es évek elejének válságába a szocialista-liberális kormány belebukott. 2004 nyarán a szocialista-liberális vezetés még azt hitte, hogy elég Medgyessy Pétert leváltani és helyébe egy erős kezű embert ültetni. Így került sor Medgyessy puccsszerű leváltására és Gyurcsány Ferenc kinevezésére.
Mindez azonban kevés volt. Világossá vált, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány békés eszközökkel nem tudja fenntartani a rendet és veszélybe kerülhet a tőkés rendszer stabilitása. Ezt már a nyugat sem engedte, és bármennyire is voltak kifogásaik a Fidesz ellen, belenyugodtak abba, hogy 2010-ben az Orbán-kormány kerüljön hatalomra.
Az Orbán-kormány elővette a furkósbotot is és a mézes madzagot is. Rögtön megszigorította a sztrájk feltételeit, megnehezítette a dolgozók szervezkedését. De ezzel párhuzamosan számos szociális intézkedéssel megvette az embereket. Mindez elég volt ahhoz, hogy a tömegek ne mozduljanak meg, és semmilyen veszély se fenyegesse a tőkés rendszert.
A covid első időszakában úgy tűnt, hogy az Orbán-kormány belebukik a járványba. Eleinte hiányoztak a maszkok, a gyógyszerek, a kórházak pánikoltak, az államigazgatás kapkodott. Reális volt a veszély, hogy az emberek tömegével mennek ki az utcára. Volt is mi ellen tüntetni: az online oktatás, a mozgásszabadság érthetetlen korlátozása, az elbocsájtások.
Az Orbán-kormány azonban gyorsan kézbe vette a válság kezelését. Minden hatalmat a válságkezelő szervezetbe koncentráltak, felhasználták a katonai és polgári erőket. 2019-ben ugyan mintegy 20 ezer ember sztrájkolt, de a kormány elsimította a válságot.
A mostani helyzet sajátos. Egyrészt, a covid leküzdése nagyon sokba került. Megnövekedtek az állami kiadások, megnövekedett az államadósság. Az Orbán-kormány rákényszerült arra, hogy újabb államkölcsönökkel pénzt vegyen ki a lakossági megtakarításokból, sőt hiteleket vegyen fel Kínától és másoktól. És maradt a veszélyes, kétélű fegyver, az áremelkedés. Az infláció ugyanis pénzt hoz az államnak, de tönkre is teheti az embereket és alááshatja a belpolitikai stabilitást.
Másrészt, a gazdasági nehézségek növekedése ismét napirendre hozta az ismert problémákat, mindenek előtt az oktatás és az egészségügy helyzetét. Ha van probléma, akkor az gerjesztheti a kérdésben érdekelt társadalmi rétegek ellenállását.
Ez tapasztalható ma a pedagógus szakszervezetek megmozdulásaiban, sztrájkmozgalmában. A pedagógusok sajátos helyet foglalnak el a dolgozók között. Sokan vannak. A 2021/22-es tanévben mintegy 165 ezer fő dolgozik pedagógusként a közoktatásban. Ez sok ember, de nem egy helyen vannak.
Abban is különböznek egymástól, hogy ki milyen intézményben dolgozik. A 165 ezerből mintegy 105 ezer fő óvodában és általános iskolában dolgozik.
A pedagógusok viszonylag nagy számban vesznek részt a szakszervezetben. A Pedagógus Szakszervezetnek 16 ezer tagja van, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének 22 ezer. De ez még mindig messze van a teljes szervezettségtől.
De van egy alapvető probléma, amiről senki se beszél. A sztrájk a dolgozó eszköze az őt foglalkoztató tőkéssel szemben. Ha a dolgozók erősek, engedményekre kényszeríthetik a tőkést. A tőkés ugyanis felméri, hogy mi a rosszabb: a sztrájk miatti termeléskiesés, vagy a béremelés megadása.
A pedagógus azonban nem egy tőkéssel áll szemben, hanem a kollektív tőkéssel, a tőkésállammal. A tőkésállam azt a rendszert védi, amelyet a kapitalizmus teremtett meg. Innen tovább az ügy politikai is, hiszen a hatalomtól követelnek valamit.
A fizetések nem csak azért alacsonyabbak a kívánatosnál, mert egy adott kormány nem emeli. Hanem döntően azért, mert a tőke a magyar tőkés viszonyok között nem ismeri el a tanárok fontosságát. A szocializmus elismerte, a kapitalizmus nem.
A pedagógusuk küzdelme akkor lenne igazán sikeres, ha megértenék, hogy a tőkés rendszer egésze ellen kell fellépni és küzdeni, nem csak egyik vagy másik tőkés kormány ellen.
De sajnos a pedagógus szakszervezetek nem ezt teszik. „A sztrájkot azért szervezzük, mert a közoktatás elhanyagolt állapotára adandó válaszokat nem halogathatja tovább a kormány” – írja most a Pedagógusok Szakszervezete.
A pedagógus szakszervezetek ezzel objektíve a liberális ellenzék szolgálatába állítják a pedagógusok jogos küzdelmét. Azt a hamis látszatot keltve, hogy egy másik kormány majd felemeli a pedagógusokat.
2022-23-ban jönnek a sztrájkok. Ezek is akkor lehetnek sikeresek, ha megértjük: a háború, az infláció, a nyomor, a kiszolgáltatottság a kapitalizmus következménye. Amíg a pénz uralkodik, egyetlen kormány sem fogja megadóztatni a milliárdosokat. Mindig a kisemberről fognak újabb bőrt lehúzni.
Az Orbán-kormány azonban tisztában van azzal, hogy a helyzet nehéz, és a háborúra hivatkozva jelentősen centralizálta az állami hatalmat. Mindenre felkészülnek. Nem fognak ingadozni abban, hogy bármely eszközzel megvédjék a pénz uralmát.
A dolgozó tömegeknek, a szakszervezetnek ezt kell látniuk. A világban és Magyarországon drasztikus változások történhetnek. Az egyezkedés, a háttéralkuk, az EU-s támogatás, az internetes kampányok, a liberális susmus már nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy a dolgozók érdekeit érvényesítsék a pénz uralmával szemben.
Ha a dolgozó tömegeknek lesz erejük megküzdeni a pénz uralmával, akkor jobb lesz Magyarország. Ha nem, akkor a dolgozó tömegek a rendszerváltás után újabb stratégiai vereséget szenvednek, ami akár végzetes is lehet.
Címlap fotó: pedagogusok.hu
*
https://munkaspart.hu/hirek-2/7315-mi-lesz-veled-magyarorszag-beszeljunk-oszinten-a-sztrajkokrol
https://1046.hu/2022/10/17/mi-lesz-veled-magyarorszag-beszeljunk-oszinten-a-sztrajkokrol/