Az európai népi demokratikus országok gazdasági rendje
A szocializmus építése a népi demokratikus országokban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A népi demokratikus forradalom előfeltételei. A közép- és délkelet-európai országokban — Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Albániában a népi demokratikus forradalmat gazdasági fejlődésüknek, munkásosztályuk és valamennyi dolgozójuk osztályharcának egész menete, valamint a nemzetközi felszabadító mozgalom egész menete készítette elő. A kapitalizmus fejlődése ezekben az országokban a hűbéri viszonyok jelentős csökevényeinek továbbélésével párhuzamosan ment végbe. Ezek az országok hosszú időn át szolgai függőségben voltak az imperialista hatalmakkal szemben. Az uralmon levő nagybirtokos-osztály és nagyburzsoázia engedelmesen végrehajtotta a külföldi tőke akaratát. A munkásosztály kizsákmányolása szélsőséges méreteket öltött. A parasztság zömének nem volt földje, s nyomorban tengődött. Mindez forradalmasította a munkásosztályt és a parasztság nagy tömegeit.
A forradalom előtt a népi demokratikus országokban, Csehszlovákia kivételével, közepesen fejlett vagy gyenge ipar mellett a mezőgazdaság jelentős túlsúlyban volt. Magyarországon és Lengyelországban az ipar közepes fejlettségi színvonalat ért el. Románia, s különösen Bulgária ipara gyermekcipőben járt. Gazdaságilag Albánia volt a legelmaradottabb, itt még a patriarchális nemzetségi rendnek is jelentékeny csökevényei voltak.
Ezekben az országokban a forradalom előtt a föld óriási része nagybirtokosok — földesurak és kapitalisták kezében volt. Lengyelországban a gazdaságok körülbelül kétharmad részének megfelelő 5 hektáron aluli parasztgazdaságokhoz a földnek kevesebb mint 15°%-a, a gazdaságok 0,9%-ának megfelelő 50 hektáron felüli földesúri és tőkés gazdaságokhoz pedig a földnek körülbelül a fele tartozott. Magyarországon a gazdaságok 84%-át tevő 5,7 hektáron aluli gazdaságok a föld 1/5-ével, a gazdaságok 0,9%-át tevő 50 hektáron felüli gazdaságok pedig a földnek csaknem a felével rendelkeztek. Romániában a gazdaságok 3/4 részét képező 5 hektáron aluli gazdaságok birtokában a föld 28%-a volt; a megfelelő arány Bulgária tekintetében 2/3 rész, illetve 30%, Csehszlovákia tekintetében 70,5, illetve 15,7%.
A közép- és délkelet-európai országok iparában a tőkés monopóliumok uralkodtak, a kulcspozíciókat a külföldi tőke tartotta hatalmában. Lengyelországban a háború előtt az iparba befektetett tőkének csaknem 2/3 része külföldi tőke volt. Romániában a háború előtt az olajiparba befektetett egész tőkének 91,9%-át a külföldi tőke ellenőrizte. 1937-ben a magyar iparba befektetett tőke 40%-a külföldi eredetű volt. Bulgáriában 1937-ben a nagyipari tőkének körülbelül a fele, a közlekedési vállalatok tőkéjének pedig körülbelül a 2/3-a külföldi kapitalistáké volt.
A második világháború idején a közép- és délkelet-európai országok a német imperializmus igájába kerültek, amely a végsőkig kiszipolyozta minden életerejüket. A nagybirtokos-osztály és a monopolista burzsoázia a német fasizmus ügynökségévé vált, s ezáltal teljesen elszigetelte magát a néptől. Az osztályellentétek és a nemzetiségi ellentétek a végsőkig kiéleződtek. A munkásosztály vezette dolgozó tömegek, élükön a kommunista és munkáspártokkal, szívós harcot vívtak a fasiszta rabság alóli felszabadulásért, a német betolakodók és az országok nemzeti érdekeit eláruló földbirtokos-tőkés csoportok ellen.
A Szovjetunió a hitleri Németország fölött aratott győzelmével felszabadította a közép- és délkelet-európai országok népeit a német fasiszta iga alól. A népek megdöntötték a hitlerista megszállók kiszolgálóinak hatalmát, s lehetővé vált számukra, hogy hozzálássanak állami életük demokratikus alapokon történő felépítéséhez. Lerakták az újtípusú állam, a népi demokratikus köztársaság alapjait. Így kezdődött meg a népi demokratikus forradalom.
A népi demokratikus forradalom jellege. A népi demokratikus forradalom fő hajtóereje a munkásosztály és a parasztság volt, a vezető szerepet a munkásosztály töltötte be. A fasizmus elleni harc folyamán kikovácsolódott a nemzeti arcvonal, amelyben a munkásosztály és a parasztság mellett ott volt a városi közép- és kisburzsoázia, s általában minden antifasiszta. A forradalom felszámolta a földbirtokosok és a monopolista burzsoázia politikai uralmát. A munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetségen alapuló népi demokratikus hatalom jött létre. A kormányban és az állami szervekben a kommunista és munkáspártok mellett a fasizmus elleni harc nemzeti frontjához csatlakozott kispolgári és burzsoá pártok is részt vettek.
Első szakaszában a népi demokratikus forradalom a polgári demokratikus forradalom feladatait oldotta meg. Ez a forradalom, először, antiimperialista forradalom volt, mivel felszabadította Közép- és Délkelet-Európa leigázott népeit az imperializmus járma alól, és megadta nekik a nemzeti önállóságot, másodszor, antifeudális forradalom, mivel felszámolta a gazdasági életben a félfeudális viszonyokat. Az antifeudális agrárforradalom során a nagybirtokokat élő és holt felszerelésükkel együtt elkobozták, s nagyrészt szétosztották a földnélküliek meg a talpalatnyi földön küszködő parasztok között. A föld a parasztok magántulajdonába került. Az elkobzott nagybirtokok egy részén állami gazdaságok létesültek.
Az agrárforradalom nyomán a földbirtokos osztályt felszámolták; a dolgozó parasztok helyzete jelentékenyen megjavult. A földhözjuttatott szegényparasztok és gazdasági cselédek javarésze a középparasztok színvonalára emelkedett. A középparaszt lett a földművelés központi alakja. A kulákgazdaságok aránya jelentősen csökkent.
Lengyelországban a földnélküliek és a törpebirtokosok az agrárforradalom nyomán több mint 6 millió hektár földhöz jutottak. Romániában a forradalom előtt a szegény- és középparaszti gazdaságokhoz a földnek nem egészen a fele, 1948-ban viszont már a földterület 80,7%-a tartozott. Magyarországon a szegény- és középparaszti gazdaságok a földreform során körülbelül 2 millió hektár földhöz jutottak; ezekhez a gazdaságokhoz a forradalom előtt a föld 40,4%-a, 1947-ben viszont 70,7%-a tartozott.
Az agrárforradalom a nagy paraszttömegek tevékeny részvételével, éles osztályharc közepette ment végbe. A reakciós erők a külföldi imperialisták támogatásával elkeseredett ellenállást tanúsítottak a földreformmal szemben, s mindent elkövettek annak meghiúsítására.
Az agrárforradalom nagyjelentőségű gazdasági és politikai következményekkel járt. A nagybirtok megszüntetésével a reakciós erők rendkívül fontos anyagi bázisukat vesztették el. A nagybirtokok felszámolása és a földnek a dolgozó parasztok közötti felosztása megszüntette a parasztság feudális kizsákmányolásának csökevényeit. A talpalatnyi földön küszködő parasztok és a falusi nincstelenek földhözjuttatása ezeket a rétegeket a népi demokratikus rend oldalára állította. A polgári demokratikus forradalom feladatainak befejezését jelentő földreform egyben a szocialista építésre való áttérés egyik feltétele volt.
A népi demokratikus forradalom az antifeudális feladatok teljesítésének befejezésével egyre inkább második szakaszába lépett, egyre fokozottabb mértékben tért át a szocialista forradalom feladatainak teljesítésére. Ez a polgári demokratikus forradalom továbbfejlesztését, annak szocialista forradalomba váló átcsapását jelentette.
A népi demokratikus állam már a forradalom kezdetén államosította a hitlerista megszállók és a velük szorosan összeforrott monopolista burzsoázia kezében levő vállalatokat. Ezzel a hatalomtól megfosztott monopolista burzsoázia gazdasági pozícióit is elvesztette. Így kezdődött meg a fő termelőeszközök szocialista államosítása. Ugyanakkor a magántőkés vállalatoknál bevezették a munkásellenőrzést. A forradalom során egyre nagyobb méreteket öltött a termelőeszközök államosítása. Mindez gyengítette a burzsoáziát, és erősítette a munkásosztály pozícióit.
A népi demokratikus hatalom a szocialista forradalom feladatainak megvalósítása során szocialista köztulajdonná változtatta a gyárakat, a bányákat és a villamoserőműveket. A közlekedést, a hírközlés eszközeit, a föld kincseit, a föld egy részét, a bankokat, a külkereskedelmet és a belföldi nagykereskedelmet ugyancsak nacionalizálták. Ilyenformán a munkásosztály vezette népi demokratikus hatalom véget vetett a burzsoázia gazdasági uralmának, és kezébe vette a népgazdaság kulcspozícióit.
A nagy- és középipar, a közlekedés, a hírközlési eszközök stb. államosítását az európai népi demokratikus országokban több részletben hajtották végre. Ezen a téren a döntő lépéseket Lengyelországban 1946-ban, Bulgáriában és Albániában 1947-ben, Magyarországon, Csehszlovákiában és Romániában 1948-ban tették meg.
A nagyipar államosítása döntő feltétele volt a társadalom szocialista átalakítására való áttérésnek. A nagyipar államosítása azt jelentette, hogy az iparban a termelési viszonyokat összhangba hozták a termelés társadalmi jellegével: a fő termelőeszközök — a népi demokratikus állam révén — az egész nép tulajdonává váltak. Ebben a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang gazdasági törvényének érvényesülése nyilvánult meg.
A népi demokratikus országok a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszakba léptek.
A szocialista államosítás állami szocialista vállalatok formájában a szocialista gazdasági szektor kialakulására vezetett. Fokozatosan a szocialista szövetkezeti gazdasági formák is létrejöttek.
A polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá fejlesztésének előrehaladása arányában a munkásosztály és az ellenforradalmi burzsoázia közötti harc egyre fokozódott. A burzsoázia, gazdasági hatalmának maradványaira és a külföldi tőke segítségére támaszkodva, s az államapparátusban, sőt gyakran magában a kormányban levő ügynökségét felhasználva, minden eszközt megragadott, hogy meghiúsítsa a népi demokratikus hatalom intézkedéseit, és visszaállítsa a kapitalisták és a földbirtokosok gazdasági és politikai uralmát. A munkásosztály, a népgazdaságnak az állam kezében levő kulcspozícióira támaszkodva, s a parasztságot és a dolgozók más rétegeit maga köré tömörítve, erélyesen visszaverte a burzsoáziának a külföldi imperialista elnyomás visszaállítására irányuló kísérleteit. Ennek eredménye a burzsoázia szétzúzása volt.
A forradalom fejlődése során az államszerveket megtisztították a burzsoá ellenforradalmi elemektől, a régi burzsoá államgépezetet szétzúzták, és a dolgozók érdekeinek megfelelő új államapparátussal váltották fel. Véglegesen megszilárdult a munkásosztály vezető szerepe az államban. A népi demokrácia államrendje sikerrel kezdte teljesíteni a proletárdiktatúra funkcióit. „A népi demokratikus rendszer — mondotta G. M. Dimitrov —, amely a dolgozóknak a munkásosztály vezetésével gyakorolt uralmát testesíti meg, a jelenlegi történelmi helyzetben, mint a tapasztalat már megmutatta, sikeresen teljesítheti és kell is, hogy teljesítse a proletárdiktatúra funkcióit a kapitalista elemek felszámolása és a szocialista gazdaság megszervezése céljából”.: G. M. Dimitrov. A Központi Bizottság politikai beszámolója a Bolgár (kommunista) Munkáspárt V. kongresszusán. Lásd G. M. Dimitrov. Válogatott cikkek és beszédek. Szikra 1952. 348. old.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!