Az emberré válás útja a szocializmus –
Az osztályharc jellemzői:
Osztályharc olyan (társadalmi) osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Az osztályharc a konkrét történeti feltételektől függően éles vagy kevésbé éles formákat ölthet.
Az osztályokat a társadalmi munkamegosztás fejlődése és a termelési eszközök magántulajdonának kialakulása hívta életre.
A munkásosztály a szocializmusban már nem nevezhető proletariátusnak: megszabadult a kizsákmányolástól, az egész néppel együtt a termelési eszközök birtokosa, aki munkaerejét nem bocsátja áruba.
A szocialista forradalom győzelmével a proletariátus alárendelt, kizsákmányolt, a termelési eszközöktől megfosztott osztályból olyan munkásosztállyá válik, amely az ország teljes jogú gazdája, a maga és az egész társadalom javára dolgozik.
A társadalomnak az osztályokra és társadalmi rétegekre tagoltsága a kommunizmus győzelmével végleg megszűnik.
Néhány gondolat:
A kapitalizmusban a termelőerők fejlődése teszi lehetővé a demokratikusabb társadalmi forma anyagi bázisát, de csak az osztályharccal lehet eljutni a szocialista demokráciába. Így a kapitalizmusban a társadalmi forma fejlődésének legfontosabb hajtóereje az osztályharc. A proletariátus osztályharcának alapformái a gazdasági, a politikai és az ideológiai harc! A kapitalizmusban az osztályharc az élősködő, parazita kapitalisták ellen sokáig csak lappang, parázslik a forradalomig! De a szikrából lesz a tűz!
Az osztályharc a kapitalizmusban végeredményben a szocialista demokrácia megvalósításáért szükséges! A szocializmusban az osztályharc a proletariátus diktatúrájának létrejöttével új formákat ölt! A szocializmusban az osztályharc, a szocialista demokrácia megvédésért, a proletárdiktatúra fegyverét használja! A kapitalisták osztályharcának fegyvere a fasizmus különböző formái, a mosolygó vagy a klasszikus fasizmus!
A dolgozó proletariátus a kapitalizmusban nem rendelkezik termelési eszközökkel és politikai hatalommal sem! A proletariátus a kapitalista társadalomban a munkaerejét kénytelen eladni létszükséglete biztosítása érdekében! A kapitalizmusban a dolgozók osztálya a proletáriátus, aki a bérrabszolga, a beszélő szerszám!
A kapitalista kizsákmányoló és a kizsákmányolt dolgozó proletár ellentéte alapvetően kibékíthetetlen, mint a rabló és a kifosztott emberé. A kapitalizmusban törvényes a kizsákmányolás és a bérrabszolga vásárlás, de valójában ez lopás, a tőkések élősködése érdekében törvényerőre emelt fosztogatás! Így a kapitalizmusban a proletár dolgozó ember a méltóságában megalázott, emberi jogaiban sérült beszélő szerszám! A proletárok emberi méltóságukat, emberi jogaikat csak a szocializmusban az osztályharccal érhetik el!
A jobboldali erkölcsű emberek számára az élősködés, a felsőbbrendűség, az így megvalósuló a törvényes lopás természetes! De lehetnek így emberek? Lehet ember az, akinek az erkölcsébe belefér a kizsákmányolással megvalósuló élősködéssel a lopás, még akkor is, ha ezt a törvény engedélyezi. Mert a kapitalizmusban a törvény lehetővé teszi a kizsákmányolást, sőt e nélkül nem is működik. A jobboldali erkölcsű ember ezt nem érti, mármint azt, hogy a kizsákmányolás, a szolgaság, az élősködés az embertelen, mert a jobboldali az embertársai felettinek véli, tartja magát, akinek így természetes joga van embertársai felett, mint az állatvilágban, az erősebb joga. Persze akad, nem is olyan kevés, olyan jobboldali proletár, aki úgy véli, a világ csak így működhet és eltűri vagy támogatja a rajta is élősködőket. Milyen az ilyen ember? Ezek lehetnek a fasizmus leglelkesebb katonái, akik minden embertelenségre kaphatók, butaságukban az élősködésért harcolnak a saját proletár osztályuk ellen.
A baloldali erkölcsű emberek osztályharcának alapvetően az élősködés elleni harcnak kell lennie. Az élősködés ellen a szocialista demokráciában a proletárdiktatúra a fegyver. A kapitalizmusban a jobboldal osztályharca védelmére, az élősködés védelmére a fasizmus szolgál.
„Az osztályharc egymással ellentétes érdekű társadalmi osztályok közötti harc, mely az osztálytársadalmak történelmének meghatározó tartalma és mozgatóereje. Három fő síkja a gazdasági, a politikai és az ideológiai osztályharc, melyek összefonódnak, illetve kölcsönhatásban vannak egymással. A társadalmi tudat osztálymeghatározottsága miatt az ideológiai harc a társadalmi tudat – a művészet, a tudomány, a filozófia, a jog, a politika, a vallás – szféráiban is megjelenhet. Az osztályharc formái rendkívül sokfélék lehetnek, melyek mindig függnek a konkrét történelmi körülményektől. Legismertebb válfajai: a tüntetés, a sztrájk és a politikai forradalom.” Wikipédia
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
Osztályharc olyan osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek vagy ellentmondanak egymásnak. A rabszolgatartó társadalomtól kezdve minden társadalom története osztályharcok története. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Kimutatja, hogy az osztályharc az antagonisztikus osztályokra bomlott társadalom fejlődésének hajtóereje. Bebizonyítja, hogy a polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletáriátus diktatúrájához vezet, melynek célja az osztályok megszüntetése: az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése. A proletariátus osztályharcának alapformái a gazdasági, a politikai és az ideológiai harc. A politikai harc, amely a tőkés társadalomban a szocialista forradalomhoz és a proletariátus diktatúrájának megteremtéséhez vezet, döntő feltétele annak, hogy a munkásosztály és az egész társadalom felszabaduljon a kizsákmányolás alól. A harc gazdasági és ideológiai formái alá vannak rendelve a politikai harc feladatainak.
A mai tőkés társadalom viszonyai között a proletariátus éles osztályharcot vív a monopóliumok mindenhatósága ellen. A tőkés monopóliumok elleni küzdelemben a nemzet mindazon rétegei a proletariátus körül tömörülnek, melyeknek érdeke a béke megőrzése, a széles körű demokratikus követelések megvalósítása. Az osztályharc a proletariátus diktatúrájának létrejöttével új formákat ölt.
Lenin a fiatal szovjetköztársaság tapasztalatai alapján öt ilyen formát jelölt meg:
1 a kizsákmányolók ellenállásának elfojtása;
2 a polgárháború mint a proletariátus és a burzsoázia közötti osztályharc szélsőségesen kiélezett formája;
3 harc a parasztság és az egyéb nem proletár dolgozó tömegek vezetéséért;
4 harc a burzsoá szakemberek felhasználásáért;
5 harc az új, szocialista munkafegyelem kialakításáért.
Az osztályharc a konkrét történeti feltételektől függően éles vagy kevésbé éles formákat ölthet. „A szocialista országokban a szocializmus sikeres építésének viszonyai között az osztályharc fejlődésének általános tendenciája a szocialista erők pozícióinak erősödésére, az ellenséges osztályok maradványai ellenállásának gyengülésére vezet.
A fejlődés azonban nem egyenes vonalú. Egyes időszakokban az osztályharc, a belső és külsőhelyzet bizonyos változásaival kapcsolatban kiéleződhet”. A szocializmus teljes és végleges győzelme eredményeként létrejön a társadalom társadalmi-politikai és eszmei egysége.
Az SZKP megbírálta Sztálinnak azt a tételét, hogy a szocializmus győzelme után éleződik az osztályharc. [Sztálinnak igaza volt! Ez a bírálat súlyos hiba volt és elvezetett a szocializmus remélhetőleg csak az ideiglenes vereségéhez!] Ez a tétel a személyi kultusz viszonyai között ürügyül szolgált a szocialista demokrácia és a törvényesség rendkívül durva megsértésére. [A demokrácia és a törvényesség megsértése persze hiba volt, de ebben elsősorban az egész „civilizált” emberiség a felelős!]
A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet olyan körülmények között történik, amikor az összes társadalmi csoportoknak – a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségnek – érdeke a kommunizmus győzelme. Ezért ebben a periódusban az országon belül már nincs talaja az osztályharcnak. [Micsoda buta megállapítás így a szocializmus ideiglenes veresége után!] A tőkés világ kibontakozásában azonban tovább folyik az osztályharc. A szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályharc sajátos formája a békés egymás mellett élés.
Osztályok: „Osztályoknak az emberek nagy csoportjait nevezik, amelyeknek a társadalmi termelés történetileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük.” (Lenin művei).
Osztályok csak a társadalmi termelés bizonyos fejlődési periódusaiban léteznek. Az osztályokat a társadalmi munkamegosztás fejlődése és a termelési eszközök magántulajdonának kialakulása hívta életre. Minden társadalomban alapvető osztályon kívül – ezek a rabszolgatársadalomban a rabszolgatartók és a rabszolgák, a feudalizmusban a földesurak és a jobbágyparasztok, a burzsoá társadalomban a tőkések és a proletariátus – vannak nem alapvető osztályok is; ez utóbbiak léte vagy a régi termelési mód maradványaival, vagy az új termelési mód megszületésével függ össze.
A társadalom osztályokra tagozódásának megszűnése csak a szocialista forradalom eredményeként lehetséges, az uralkodó, kizsákmányoló osztályok felszámolása, a termelési eszközök magántulajdonának megszüntetése és társadalmi tulajdonnal való felváltása útján. A szocializmus győzelme gyökeresen megváltoztatja a dolgozó osztályok arculatát, közel hozza egymáshoz a munkásságot és a parasztságot. A munkásosztály a szocializmusban már nem nevezhető proletariátusnak: megszabadult a kizsákmányolástól, az egész néppel együtt a termelési eszközök birtokosa, aki munkaerejét nem bocsátja áruba. A parasztság is teljesen átalakul a szocializmusban, egyszer s mindenkorra szakít a magántulajdonon alapuló gazdálkodással, a kapitalizmustól örökölt szétforgácsoltsággal, a kezdetleges és elmaradott technikával; a kollektív szocialista tulajdon alapján gazdálkodik. Gyökeresen megváltozik az értelmiség is, a kommunizmusba való átmenet folyamán elmosódnak a határok a munkások, a parasztok és az értelmisé között. E folyamat alapja a város és a falu, a szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbségek fokozatos megszüntetése. A nép társadalmi-politikai és eszmei egysége – amely már a szocialista társadalomban létrejött – egyre jobban megszilárdul, s fokozódik a társadalom homogenitása. A munkásosztály és a szövetkezeti parasztság megbonthatatlan szövetségének további erősödése – a munkásosztály vezető szerepe mellett – döntőpolitikai és társadalmi-gazdasági jelentőségű tényező a kommunizmus felépítése szempontjából. A társadalomnak az osztályokra és társadalmi rétegekre tagoltsága a kommunizmus győzelmével végleg megszűnik.
Proletariátus a kapitalista társadalom egyik alapvetőosztálya, amely meg van fosztva a termelési eszközök tulajdonától és munkaerejét kénytelen eladni létszükséglete biztosítása érdekében. A proletariátus a feudális társadalom méhében alakult ki. A kapitalizmus fejlődésének velejárója a kisárutermelés hanyatlása, a parasztok és kézművesek tönkremenetele, akik a proletariátus soraiba kerülnek. A kapitalizmusban a termelőerők fejlődésével párhuzamosan aránytalanul fokozódik a proletariátus kizsákmányolása.
A proletariátus osztályöntudata érlelődik, a burzsoázia elleni harcban hozza létre saját szervezeteit (a kommunista vagy munkáspártokat, a szakszervezeteket stb.). E küzdelemben a proletariátus nem csupán saját érdekeit védi, hanem valamennyi dolgozóját is. A proletariátus a kapitalista társadalom egyetlen valóban forradalmi osztálya, a kommunista ideológia hordozója, amely feladatának tekinti a szocialista forradalom útján a burzsoá rend megdöntését és a politikai hatalom kivívását. Főcélja: a szocialista és kommunista társadalom felépítése.
A jelenlegi körülmények között folytatódik a kapitalista társadalom további proletarizálódása. Fokozódik a proletariátus és a monopolista burzsoázia ellentéte. A dolgozók széles tömegei válnak a proletariátus szövetségeseivé: a parasztság, az értelmiség jelentős része és más rétegek. Az imperializmus elleni harcban növekszik és tömörül a gyarmati és függő országok proletariátusa is.
A szocialista forradalom győzelmével a proletariátus alárendelt, kizsákmányolt, a termelési eszközöktől megfosztott osztályból olyan munkásosztállyá válik, amely az ország teljes jogú gazdája, a maga és az egész társadalom javára dolgozik.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!