A bírósági eljárás
(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)
16
Harminchatodik tárgyalási nap
Március 24
Ezen a napon kezdődnek el a védőbeszédek. A védőbeszédek időtartama nincs korlátozva, ezért a bíróság felkéri a védőket, jelentsék be, milyen sorrendben kívánnak szólni. Elsőnek dr. Bárándy György ügyvéd, Kröszl Vilmos vádlott védője jelentkezik.
„Védő: A háborút, mint fogalmat, mint szót gyakran használjuk, naponta többször is a legkülönbözőbb értelemben és mégis igen ritkán gondolunk arra, hogy ennek a szónak a tartalma tulajdonképpen mit is jelent, hogy egy fejtetőre állított világot jellemez; olyan világot, amelyben olyan cselekmények, olyan emberi magatartások, amelyek a művelt népek büntető törvénykönyveiben bűncselekmények, egyszerre polgárjogot nyernek és bizonyos körülmények között ezek szinte dicséretessé válnak. Amikor valaki, ennek a jelenleg folyamatban levő bűnpernek az anyagát elolvassa, meg kell állapítania, hogy azok a cselekmények és emberi magatartások, amelyek vád tárgyává lettek téve, egyben borzalmasak is. Ezeket a cselekményeket — azt hiszem védőtársaim nevében is kijelenthetem — mi védők is a legmesszebbmenőkig elítéljük. Ugyanakkor a vádlottak védelmét el kell látni. Szükséges erre rámutatni, mert a legkülönbözőbb megnyilvánulások történtek az utóbbi időben e per folyamán, nemcsak itt a tárgyalóteremben, hanem mindenütt másutt is, amelyek a vádlottak iránti ellenszenvet kiterjesztették a védelemre is. A védő és védence, vagyis a vádlott közötti viszony nem magánjellegű kapcsolat. Hogy az elkövetett bűntett és annak elkövetője felderíttessék, hogy az ekként felderített elkövetőt felelősségre vonják — közügy. De közügy az is, hogy senkit ne lehessen felelősségre vonni, aki nem követett el bűntettet. A bíróság olyan szerv, amely a tárgyilagos elbírálásra törekszik. Az ügyész képviseli a vádat.
A vádlottnak szüksége van valakire — hiszen a saját ügyében természetszerűleg nem láthat teljesen tisztán —, aki csak az ő ügyével törődik, aki nem mind a 19 vádlott ügyével, hanem kizárólag csak az övével, s akinek törvény szerinti feladata, hogy az összes enyhítő körülményeket felkutassa és a bíróság elé tárja. Nemcsak azért van szükség védőre, mert valamilyen okból formálisan ezt a védelmet el kell látnia, hanem azért, mert a vádlottnak tényleg segítségre van szükség. Kérem tehát, hogy amikor perbeszédemet elmondom, az általam előadottakat szíveskedjenek mindig ebből a szempontból nézni. Minden mondatom előtt ott áll, hogy magát a cselekményt messzemenően elítélem, de a vádlott védelmét kívánom szolgálni.
Kröszl Vilmos elsőrendű vádlott saját beismerése két cselekmény vonatkozásában — amelyet a tárgyalás egyéb adatai is alátámasztanak — bőségesen elég arra, hogy a bíróság megfelelő következtetést vonjon le a vádlott bűnösségére. Ennek ellenére nem nagyolhatom el a többi, Kröszl Vilmos vádlott terhére rótt tényállást, mert a törvényesség megköveteli, hogy senkire több bűncselekményt ne állapíthasson meg a bíróság, mint amit valóban elkövetett.”
A védő elemzi a tárgyaláson elhangzottakat. Először levonja azt a következtetést, hogy Bükkös haragudott Kröszlre, mert nem őt nevezték ki kerületvezetőnek, ezért az elsőrendű vádlottra mondott terhelő vallomását — szerinte — nem lehet elfogadni. Kraut József vallomását — hogy Kröszl Vilmos kényszerítette a nyilas pártba — zavarosnak és olyannak tartja, amelyre nem lehet tényállást alapítani. A részletek vonatkozásában is hangsúlyozza, hogy a bíróság csak akkor állapítson meg egyéb bűncselekményeket Kröszl Vilmos terhére, ha azok nem csupán a vádlottak vallomásain alapulnak, hanem egyéb módon is bizonyíthatók.
„Védő: Az ügyészi álláspont szerint Kröszl kerületvezetősége idején 40 kivégzés történt. Ennek megállapítását ugyancsak kérem mellőzni. December 27-én lett Kröszl a kerület vezetője, 8—10 embere volt, ráadásul meg kellett szervezni a pártszolgálatot, be kellett szerezni a kocsit, s mire mindezzel megvolt, vége is lett a kerületvezetőségnek … Én nem kívánom azt mondani, hogy Kröszl nem vett részt semmiben. De semmi esetre sem abban a mértékben, amely a vád szerint fel van tüntetve … Itt van Kálmán Imre tanú, akiről szerintem a szavahihetőség szobrát lehetne felállítani és Kröszlt nem is ismerte. Kröszlt sokan látták a tanúk közül az emeleten, de a pincében csak egyszer-kétszer …”
A védő továbbiakban azokról a körülményekről, társadalmi viszonyokról beszél, amelyekben védence felnevelkedett és később a bűncselekményeket elkövette. Az elévülésről ezeket mondja:
„Védő: A cselekmények természetesen nem évülhetnek el. Ellenben messzemenően vitába kívánok szállni azzal az állásponttal, hogy az időmúlás nem ítélhető enyhítő körülményként. Vitázom még akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság álláspontja. Ennek az álláspontnak ugyanis van egy alapvető hibája. Az álláspont szerint azért, nem lehet enyhítő körülményként figyelembe venni az időmúlást, mert akkor csak egész kivételes esetben lehetne a legsúlyosabb büntetést alkalmazni. Ez nem indok! Abból a szempontból bírálni valamit, helyes-e vagy sem, hogy ennek az alkalmazása Lehetetlenné teszi esetleg a legsúlyosabb büntetés kiszabását? … Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint 20 év telt el. Az elmúlt 20 évet én olyannak tekintem, amelyben az egyén megnevelése, megjavítása várható, s nem indokolja vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabását. Ebben az országban a fasizmus újraéledése már lehetetlen. A kapitalista környezet szükségessé teszi talán az elrettentést? Jó! Megjelent Szálasi könyve Dél-Amerikában. De kérem! Ez a könyv csak egy kis csoportnál jelent meg … Lehet az is, hogy alakult Nyugat-Németországban egy új fasiszta párt, idős, még mindig fasiszta elemekből. De amikor az egész világ elítéli a háborús bűnöket, akkor szerintem nincs meg annak a konkrét veszélye, hogy valahol is a fasizmus, ebben a formában felüsse a fejét … Eltelt kérem sok idő és nem tudok abban hinni, hogy ez idő alatt a vádlottak, így Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy tulajdonképpen mi történt. Lehetetlen, hogy ne lett volna a 22 év alatt lelkiismeret-furdalásuk. Ezek az emberek 22 évig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit a büntetés kiszabásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kikereste a fasizmus a maga áldozatait … Kikereste elsősorban azokat az áldozatokat, akiket megöltek, de más értelemben áldozatnak tekintem a megtévesztett tömeget is, akik részt vettek a fasizmus vezetőinek aljas céljaiban, azok megvalósításában. Kröszl Vilmos itt ül a vádlottak padján, de azt hiszem ott ül mögötte, vagy éppen előtte az egész fasiszta rendszer … Amikor egy vádlottra büntetést kell kiszabni, mindig egy bizonyos arányosítást kell eszközölni. A vezetőket Szálasitól kezdve megbüntették. Az egész rendszer, az egész világ velünk érzett. Nem lehet és nem szabad elfelejteni, amit az a rendszer elkövetett és el kell ítélni. De az ítélet során arányosítani is kell.”
A védő kéri a bíróságot, hogy ne szabja ki védencére a legsúlyosabb büntetést.
Baráth János védelmében dr. Maly József védőé a szó. Beszédében hivatkozik védencének általános védekezésére, hogy az eseményekben nem vett részt. A védő ezután idéz néhány tanút, akik — szerinte — szavahihetően azt támasztották alá, amit Baráth János mondott, vagyis, hogy nem járt be a zuglói nyilasházba. A továbbiakban részletezi a vádiratban foglalt mindazon bűncselekményeket, amelyekben — a vád szerint — Baráth János részt vett.
„Védő: A vádirat szerint a szelektálásban, kegyetlenkedésben valamennyi vádlott, így védencem is részt vett. Védencem bűnösségének megállapítására utalás történt Bükkös és Monostori vádlottak, valamint Bohlmann tanú vallomásában. Védencem azonban azzal védekezik, hogy ebben az időben, akkor ő még Akasztó községben volt és ezt két ismerőse, mint tanú, alá is támasztotta. November 12-ről van szó. Bohlmann kihallgatott tanú ugyan határozottan állította a tárgyaláson, hogy Baráth János is bántalmazta őt a pincében, de más tanúk meg azt mondják, hogy ezen a napon a bántalmazások a pártház udvarán történtek. Ilyen értelemben Bohlmann tanú vallomását szerintem nem lehet figyelembe venni … Tehát ilyen vonatkozásban kell a cselekményeket értékelni. Védencem cselekményeinek elkövetésekor fiatalkorú volt. Így a tárgyaláson ő maga is, valamint Maárné, Magyarné és egyéb tanúk vallották, hogy milyen gyerekkora volt a tizenkilencedrendű vádlottnak. Mindezek szerintem olyan nyomatékos enyhítő körülményt jelenthetnek az ítélethozatalnál, hogy a vádhatóság által indítványozott büntetés mértékét még távolról se érjék el.”
Kovács János védelmében ugyancsak dr. Maly József mondott védőbeszédet. Nála is részletezi a tényállást és azokat a bűncselekményeket, amelyeket Kovács János is tagadott, próbálja a kihallgatott tanúk és a rendelkezésére álló bizonyítékok összevetésével cáfolni. Majd arról beszél, hogy védence igyekezett beilleszkedni az új társadalmi rendbe és munkahelyén megbecsülésben részesült.
„Védő: Az egyénesítés során rá kívánok mulatni, hogy Kovács János személyében biztosíték van arra, hogy ő ilyen cselekményeket a jövőben nem hajlandó végrehajtani. Ennek a ténybeli következtetésnek levonásához két adat elég. Az egyik, hogy a vádlott a korábbi nyilas tevékenységével homlokegyenest szembenálló olyan mély lelki és tudati elhatározáshoz jutott, mint az, hogy nem volt hajlandó katonának bevonulni és ezért súlyos szabadságbüntetést is kapott, vagyis jehovista lett … Ez a meggyőződés pedig kizárja, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló cselekményeket bármikor is végrehajtson. A másik, hogy 1956-ban sem csinált semmit … Ilyen körülmények között én azt kérem, hogy a tisztelt bíróság szíveskedjék a bűnösség és a büntetés mértékének a megállapításánál, eltérve az ügyészi végindítványtól, lényegesen enyhébb ítéletet hozni.”
Szőke Antal védelmében dr. Giczi Emil védő szól. Részletezi a vádiratban felrótt bűncselekményeket, Szőke beismerő vallomását és a bizonyítékokat.
„Védő: Védencem több esetben Szelepcsényi fenyegetésének és parancsának hatása alatt került odáig, hogy kivégzésekben részt vegyen. Abban a tekintetben, hogy ezek hol, hogyan és miként kerültek megvalósításra, védencem nyílt, őszinte, feltáró jellegű vallomást tett. Adatai hűségesen adják vissza a valóságot, s ezekre nem is tartom szükségesnek, hogy kitérjek … 11 kivégzésben vallotta magát bűnösnek, az ügyészség végindítványában azonban 13-ban jelölte meg azokat az eseményeket, ahol kivégzések történtek és ezekben védencem is részt vett volna … Védencemnél az a megállapítás, hogy nála az átnevelésre semmilyen lehetőség nincs és a társadalom védelme is szükségessé teszi vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabását, a konkrét tények semmilyen vonatkozásban nem támasztják alá … Védencem bátran szembenézett a múltjával. Elismerte, hogy miket követett el, hogyan követte el. Ezzel a múltat le is zárta, s e vonatkozásban elég utalni arra, hogy életvezetése az elmúlt 22 év alatt ezt igazolja és alátámasztja. Arra kérem a tisztelt bíróságot, mellőzze a legsúlyosabb büntetés kiszabását és olyan büntetést szabjon ki, amely a vádlott kellő átnevelését biztosítja.”
Bükkös György védelmében dr. Kacsóh Zoltán védő kifejtette, hogy teljes mértékben osztja a per ügyészének nézeteit, csupán egy vonatkozásban száll vitába vele, mégpedig az időmúlás, mint enyhítő körülmény tekintetében.
„Védő: A tényállás vonatkozásában úgy hiszem Bükkös György olyan széleskörűen tárta fel cselekményeit, azok elkövetését a bíróság előtt, hogy azoknak védői oldalról való boncolgatása csupán két szempontból jöhet számításba. Az egyik: a Várban történt események. Itt szerintem védencem tévedésben lehet a saját személye vonatkozásában. A másik: nem lehet kihagyni azt a motívumot, amely a vádlottakat vezette a cselekmények elkövetésében. Volt néhány közöttük, aki megszállottja volt a nyilas eszmének, mint például Bükkös György. Mások kifejezetten szadista magatartásuk kielégítését találták meg ezekben a cselekményekben, voltak olyanok, akik egyszerűen rablás szándékával kerültek oda, mások meg a katonai szolgálat alóli kibújás lehetőségét látták ebben. Bükkös György — sok tanú beszélt erről, egykori nyilasok is — nem vett részt verésekben, kínzásokban. Ez is mutatja, hogy eszmei megszállottságból követte el súlyos bűneit … A büntetés súlyosságának kívánalmával egyetértek, de a büntetés nemével messzemenően nem … A tisztelt Fővárosi Bíróság legalább ugyanúgy tudja, mint én, hogy ritkán fordul elő, amikor egy vádlott ilyen mélyen megbánja azt, amit elkövetett, ennyire alaposan és mélyen felülbírálja önmagát, s ilyen töredelmesen álljon bírái elé, mint azt Bükkös György tette. Ez az ember tíz év alatt maga volt a bocsánatkérés, ha szabad így kifejeznem magamat, aki minden vonatkozásban igyekezett úgy élni, hogy kifogás se merülhessen fel ellene. Ha a súlyosbító és enyhítő körülményeket mérlegre tesszük, úgy érzem, a legsúlyosabb büntetés a vádlottal szemben, feltétlenül aránytalan. Megítélésem szerint a szocialista humánum védencemnél feltétlenül érvényesülhet, ezért kérem a tisztelt bíróságot, hogy gyakoroljon kegyelmet saját ítélkezésében és az adott körülmények között ne a legsúlyosabb büntetést, hanem szabadságvesztés büntetést alkalmazzon.”
Harminchetedik tárgyalási nap
Március 28
Hollai József védelmében dr. Fürst Lajos mond védőbeszédet. Elismeri: a vád szörnyű, s nincs ember, akiből ezek a cselekmények ne váltanák ki a legmélyebb felháborodást.
„Védő: De a törvényesség szolgálata lecsillapítja a felháborodást, háttérbe szorítja az indulatot. Hideg tárgyilagossággal ruházza fel azt, aki hivatásából következően nyúl ehhez az ügyhöz … Ami a tényállást és a bizonyítottság kérdését illeti, védencem a terhére rótt cselekmények elkövetését nagyrészt beismerte, s néhány részletkérdésben van tagadásban … A bűnösség és a minősítés kérdése tehát nem vitatható. Így csupán az jön nagy súllyal szóba, milyen legyen a kiszabandó büntetés neme és az alkalmazandó büntetés mértéke. A helyes megvilágítás érdekében elsősorban a vádlott alanyi bűnösségének fokát kell vizsgálni. Milyen mértékben vezethetők vissza cselekményei a saját akaratelhatározására és milyen mértékben tulajdoníthatók azok a körülmények befolyásoló hatására.”
A védő ezután azt igyekszik kimutatni, hogy Hollait a tragikus gyerekkor, a szörnyű körülmények szinte taszították abba a társaságba, ahol végül gyilkos lett …
Németh Lajos védelmében dr. Kánai András ügyvéd mond védőbeszédet. Sorra veszi azokat a terhelő vallomásokat, amelyek Németh Lajos bűneit bizonyítják, annak tagadásával szemben.
„Védő: Bükkös, Monostori vallomását én nem tudom elfogadni, még akkor sem, ha saját magukra nézve is tettek terhelő nyilatkozatokat. Hollai vallomását sem fogadhatom el, mert testi fogyatékossága miatt lelkileg eltorzult valaki és bizonyos, hogy gyűlöletből fakad a vallomása.”
A védő kiemeli és cáfolja azt a vádpontot, amely Németh Lajos terhére rója, hogy egy gyermeket a mosókonyhában vízbefojtott. Okfejtését azzal indokolja, hogy amikor a börtönben beszélt védencével, felszólította: mondja becsület szavára, megfojtotta-e azt a gyermeket? és a vádlott azt válaszolta: nem.
Ő Németh Lajost nem látja annyira elvetemültnek, hogy ezt a cselekményt elkövette volna. Különben véleménye szerint Németh Lajos az elmúlt 22 év alatt „megtanult becsületesen élni és gondolkodni”, ezért irgalmas ítélet kiszabását kéri.
Baráth Kálmán vádlott védelmében dr. Nehéz-Posony József mond védőbeszédet.
„Védő: Baráth Kálmán védelmének az ellátása nehéz feladat! Nehéz elsősorban azért, mert a terhére rótt cselekmények jellege, súlya, jelentősége olyan, hogy azok minden egészséges, ép erkölcsi érzékkel bíró ember szemében menthetetlenek. Nehéz másodsorban azért, mert a vádlott ezeket a cselekményeket a nyomozati eljárásban és az ügyész előtt is beismerte! Nehéz továbbá, mert a tárgyaláson néhány vádlott-társa, valamint néhány tanú konkrét vallomása ellene szól. Végül azért, mert ennek a vádlottnak volt valami a személyében, magatartásában, a modorában, ami mintegy előtérbe nyomta a személyét. Mint kirendelt védője, több ízben nyomatékosan felhívtam a figyelmét annak esetleges következményeire, mitől fosztja meg magát, ha alaptalanul visszavonja korábbi vallomásait … Nekem is azt mondta, hogy a cellában vallomásait ő találta ki. A tisztelt bíróság mérlegelésének tárgyát fogja képezni, hogy elfogadható-e és mennyiben elfogadható Baráth Kálmán védekezése … Az egyetlen védelmi tanú, akit bejelentettünk és akit a bíróság kihallgatott, nem akart vagy nem tudott emlékezni arra, hogy védencemmel együtt lett volna katona. Baráth Kálmán, mint mondja, november 1-én bevonult katonának és december utolsó napjaiban szovjet hadifogságba került. Ezt támasztja alá szerintem, hogy Baráth Kálmán, mint Bükkös mondta — aki igazán nem gyanúsítható azzal, hogy menteni akarja Baráth Kálmánt —, nem szerepel a katonai felmentendők listáján. Pedig ha védencem olyan élvonalbeli pártszolgálatos volt, bizonyára szerepelt volna ezen a listán. Ha mégsem szerepelt, ez nyilvánvalóan azért történt így, mert akkor már úgyis katona volt. A szovjetunióbeli hadifogságot a Honvéd Levéltár és a kiegészítő parancsnokság is igazolta. Nem vitatom, a fogságba esés időpontja bemondás alapján van feltüntetve e közokiratban, de mivel az ellenkezője sincs bizonyítva, én valóságként fogadom el. Ha azonban a tisztelt bíróság ezeket az adatokat nem is tekintené olyannak, amelyek a vádlott »alibijét« védekezésében teljesen igazolnák, akkor sincs akadálya annak, hogy egyéb adatokat egybevetve mérlegelje a különböző tényeket, adatokat. Így például azt, hogy a 19 vádlottból — noha a vád tisztelt képviselője azt is mondta, hogy valamennyi vádlott-társ terhelően vallott Baráth Kálmánra — csak hat vádlott-társ terhelő vallomásáról tudok … Kifejezetten terhelő vallomást csupán három vádlott-társ tett, Bükkös, Monostori és Szőke vádlottak. Pedig ha Baráth Kálmán részt vett volna e bűncselekmények elkövetésében, akkor legalábbis a többieknek látniuk kellett volna, akik saját maguk cselekvését illetően beismerő vallomást tettek … Nem tartom lehetetlennek, hogy valaki pontosan emlékezzék, de túlságosan valószínűnek sem. Mindenesetre nagy óvatosságra van szükség, amikor a megkívánt bírói bizonyossággal tényállást kell megállapítani. Különös óvatosságra van szükség a főbenjáró ügyekben, ahol emberéletekről van szó. Igaz, hogy ők, a vádlottak, nem tisztelték az emberi életet … De mi tiszteljük még a bűnös ember életét is.”
A védő ezután arról beszél, hogy Baráth Kálmán esetében törvényileg semmiféleképpen sem szabható ki a legsúlyosabb büntetés, mivel a cselekmények elkövetésekor még nem töltötte be a 20. életévét.
Füredi Pál védelmében dr. Barabás Géza mond védőbeszédet. Füredi részben tett beismerő vallomást, ezért a védelem azzal foglalkozik, amiről védence azt állítja, hogy nem követte el.
„Védő: Bár a vádhatóság a legsúlyosabb büntetés kiszabását indítványozta, úgy érzem, ez csak akkor indokolt, amikor a társadalmi védekezés ezt megkívánja. Védencemnél azonban, bármilyen súlyosan terheli is a tényállás, nem indokolt a legsúlyosabb büntetés.”
Hernádi Jenő vádlott védelmében dr. Kádár Pál mond védőbeszédet. Ő is a szörnyű cselekmények erkölcsi elítélésével kezdi, majd rámutat, hogy védence a nyomozás első percétől kezdve tagadta a terhére rótt cselekmények elkövetését.
„Védő: Hernádi Jenő vonatkozásában a vádhatóság három gyilkossággal kapcsolatban állapított meg tényállást, mint olyat, amelyben bizonyítottnak látja a gyilkosságban való részvételt. Igaz, a tanúk közül Kálmán Imre határozottan felismerte védencemet, s néhány vádlott-társa terhelően vallott rá. De Kálmán Imre tanúvallomása pusztán azt említi, hogy látta védencemet a pártházban. Szőke Antal vádlott terhelően vallott védencemre. Az ő tárgyalási magatartása bennem azt a benyomást keltette, hogy hűségesen beszámol az általa elkövetett cselekményekről, vállalja azoknak a következményeit. Mégis azt kell mondanom, hogy 22 év távlatából nem emlékezhet teljesen tökéletesen a dolgokra. Aztán van egy alapvető dokumentum, amelynek a hitelességéhez semmi kétség nem férhet. A nyilas pártvezetőség állította ki, nevezetesen azokról a pártszolgálatosokról, akiknek a felmentését kérték a katonai szolgálat alól. Védencem ebben az időben katonaköteles volt, be kellett vonulnia. De nevét hiába keresem a listán, nem találom. Nyilván azért, mert nem volt ott … Védencem életének első 20 évét egy olyan korszakban élte le, amelyről védőtársaim már bőségesen beszéltek. Életének második 20 esztendejét a felszabadulás után a mi társadalmunkba beilleszkedve, dolgozva, becsületesen élte. Megítélésem szerint védencemnek az a cselekvősége és magatartása, hogy a nyilas pártnak tagja volt és saját elismerése szerint is részt vett egy alkalommal üldözöttek bekísérésében, még korántsem meríti ki azt a vádat, amelynek alapján súlyos büntetését kérte a vádhatóság képviselője …”
Kraut Gyula védelmében dr. Szilágyi István elismeri, hogy a bizonyítási eljárás nagyon körültekintő volt. Ennek ellenére vitatja védence bűnösségének fokát.
„Védő: A bíróság rendelkezésére álló bizonyítékok alapján csak annyit állapíthatunk meg, hogy Kraut Gyula igen kis mértékben vett részt ezekben a cselekményekben és itt is csak ráhatásra és fenyegetésre, és mindezeken belül testvérének, Kraut Józsefnek a ráhatására. Maga a testvére is elismeri, hogy ő adta Kraut Gyula kezébe a pincében a gumibotot, hogy üsse a foglyokat … Kraut Gyula nem volt fasiszta, nem volt nyilas, egyszerűen csak nem akarta, hogy elvigyék katonának …”
Pataki Ferenc védelme során dr. Németh Imre védőbeszédében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy neki igazat mondott védence, amikor egy börtönbeli beszélgetés alkalmával tagadta előtte a terhére rótt bűncselekményeket. Elismerte, hogy tagja volt a nyilas pártnak és bejárt a Thököly út 80-ba, de nem tudta, hogy ott embereket ölnek meg és soha nem is vett részt emberek megkínzásában, kivégzésében.
„Védő: Az kétségtelen tény, hogy védencem 1944. október 15. után, mint nyilas párttag tevékenykedett, karszalagot viselt, fegyvere is volt, de ez a magatartása legfeljebb csak segítségnyújtás a nyilashatalom fenntartásához, s ha Pataki Ferenc vádlottal szemben egyáltalán szó lehet bűnösség megállapításáról, akkor mindössze csak ebben lehet bűnösnek kimondani …”
Kovács István védelmét is dr. Németh Imre ügyvéd látja el.
„Védő: Kovács István a nyomozás során ténybeli beismerő vallomást tett, amelyet nagy meglepetésemre itt, a tárgyaláson, visszavont és csak egyetlen tömegkivégzésben való részvételét ismerte el. Azzal indokolta vallomásának megváltoztatását, hogy attól félt, bántani fogják őt a nyomozás során. Szerintem ennél a primitív, meglehetősen korlátolt embernél ez a védekezés elfogadható. Egyébként a vádlott egyéniségét most már megismerve, el tudom képzelni, hogy ugyanilyen magatartást tanúsíthatott a nyilasok között is: félt a vezető nyilasoktól …”
Harmincnyolcadik tárgyalási nap
Március 29
Monostori Gyula védelmét dr. Sipos Miklós ügyvéd látja el.
„Védő: Miután védencem mind a nyomozati eljárás során, mind a tárgyaláson teljes ténybeli, őszinte beismerő vallomást tett, a tényállással nem kívánok foglalkozni, csak azokkal a körülményekkel, amelyek előidézői voltak e szörnyű cselekmények elkövetésének … Védencem 16 éves volt, a hatások, apja elvesztése feletti bánata kétségkívül kiválthatták belőle a legaljasabb emberi indulatokat. Védencem csak a felszabadulás után látott tisztán, akkor ismerte fel a fasiszta propaganda aljasságát, hazugságait. Ennek megfelelően rendezte be további életét és szívvel-lélekkel hűséges tagja lett népi demokratikus rendszerünknek. Mint hivatásos tiszt, letartóztatásáig derekasan dolgozott. Kitüntetések, dicséretek, magas szakmai tudás … Az ellenforradalom alatt bőséges lehetősége lett volna, hogy korábbi énjéhez forduljon vissza, de nem ezt tette: fegyverrel védte a szocialista hazát az ellenforradalmárokkal szemben. Ebben a tárgyalóteremben szörnyű tragédiák hangzottak el, egy nemzet drámájának napjai elevenedtek meg. De ha egy ilyen drámát az egyes ember sorsára lehet vonatkoztatni, védencem életútja is drámai. Az a mély drámai konfliktus, amelynek újra és újra össze kellett csapnia benne az elmúlt 22 év alatt gyerekkori énjével, gyermekkorban elkövetett borzalmas bűneivel, valamennyiünkben csak szánalmat kelthet. S ha megfigyelte a tisztelt bíróság, láthatta, hogy védencem őszinte vallomását nem csupán valamiféle önostorozásból tette, hanem tudatosan, úgy, hogy érződött minden szaván: nem múlt el nyomtalanul az eltelt 22 év nála … Védencem igazán őszinte, feltáró jellegű vallomása különös enyhítő körülményként jön számításba, ezért kérem a tisztelt bíróságot, hogy még a fiatalkorban elkövetett bűncselekményre kiróható maximális büntetést se szabja ki …”
Sándor Alajos védelmében dr. Pál Jenő védő is azokkal a hatásokkal kezdi, amelyeket ez a szörnyű anyagot tárgyaló bűnper a közvéleményben kiváltott.
„Védő: A bizonyítékok értékelése során először is el kell ismerni, hogy ilyen hosszú idő után kétségkívül nagy nehézségekbe ütközött nemcsak a cselekmények felderítése, hanem a bizonyítékok összegyűjtése is. Természetesen biztos vagyok abban, hogy vannak olyan cselekmények, amelyek nem is kerültek a bíróság elé, mert nem derült rájuk fény: a holtak nem beszéltek. S ez a vádlottak szerencséje, javukra szóló körülmény, hiszen a bíróság szilárdan a szocialista törvényesség alapjain állva, csakis azokat a vádlottakat és csakis olyan cselekményekért fogja büntetni és bűnösnek kimondani, amelyekre vonatkozóan megdönthetetlen perrendszerű bizonyítékokat szolgáltatott a vádhatóság.”
Továbbiakban a védő kétségbe vonja Bükkös szavahihetőségét, Kraut József emlékezőtehetségét, Keveházi Ottomár és Dienes tanúk szavahihetőségét, majd igazságos ítélet meghozatalát kéri.
Mészáros László védelmében dr. Lakatos Géza védő azokkal a Mészáros terhére rótt cselekményekkel foglalkozik, amelyeket védence tagadott. Elemzi azokat az indító okokat, amelyek a Mészáros László által beismert bűncselekményekhez vezettek. Felhívja a bíróság figyelmét, hogy értékelje fontos enyhítő körülményként Mészáros László őszinte, töredelmes, feltáró jellegű vallomását …
Kálmán László védelmét dr. Kun Ferenc ügyvéd látja el, jogosnak és indokoltnak tartja, hogy védence visszavonta a nyomozás során tett beismerő vallomását.
„Védő: Meggyőződésem, hogy védencem valóban nem követett el soha semmiféle bűncselekményt, nem vett részt emberek megkínzásában és megölésében … Nem vonom kétségbe, hogy mindazok a borzalmak megtörténhettek a nyilasházban, amikről a tanúk vallottak, de éppen e borzalmak közepette azt már kétségbe vonom, hogy a védencemre terhelő tanúk valóban vissza tudnak-e emlékezni arra, hogy velük szemben a borzalmakat éppen ő követte el. Így a terhelő tanúk vallomásait teljesen figyelmen kívül kell hagyni, azok nem képezhetik a bűnösség megállapításának tárgyát … Meggyőződésem, hogy a vádhatóság által produkált bizonyíték még közvetlenül sem lehet elég védencem bűnösségének megállapításához, ezért kérem a tisztelt bíróságot, hogy Kálmán László vádlottat bizonyítottság hiányában felmenteni szíveskedjék.”
Kraut József vádlott védelmében dr. Pöstyén Márton ügyvéd rámutat arra, hogy védence mind a nyomozati eljárás során, mind a tárgyaláson őszinte, ténybeli és vádlott-társai cselekvései vonatkozásában is feltáró jellegű vallomást tett. Hangsúlyozza, hogy védence őszinte vallomása nélkül sok cselekmény abszolút felderítetlenül maradt volna és a hozzá hasonló őszinte vádlott-társak tulajdonképpen nem újat mondtak Kraut József szemébe, csak megerősítették beismerő vallomását.
„Védő: Egyes védőkartársak kétségbe vonták Kraut József vádlott szavahihetőségét. A vádlottak szavahihetőségének vizsgálata a bíróság feladata, mégis meg kívánom jegyezni, hogy védencem mindenekelőtt a nyilasház vezetőire, vagy azokra a személyekre emlékezett vissza, akiket már előzőleg is ismert, és nem emlékezhetett vissza olyan pártszolgálatosokra, akikkel legfeljebb csak egy-két hónapot, vagy egy-két napot töltött a pártházban. Azt is tényként kell elfogadni, hogy Kröszl Vilmos kényszerítette védencemet a nyilas párt szolgálatába … Véleményem szerint Kraut József annyira egyszerű pártszolgálatos volt, hogy önállóan nem gondolkodhatott, így önálló cselekvésről szó sem lehetett. Mint egyszerű, primitív ember, azt cselekedte, amire utasították …”
Erős János védelmében dr. Szász Béla védő kifejti, hogy a bűnügy tárgyalásában a vád és a védelem között áthidalhatatlan ellentét van.
„Védő: Védencem súlyos bűntettekkel van vádolva, de a tárgyaláson kijelentette, hogy semmiféle bűncselekményt nem követett el, és ártatlan. Magam is meg vagyok arról győződve, hogy védencem nem követte el e súlyos cselekményeket. A védelem nem tudja magáévá tenni az ügyészség által előterjesztett terhelő bizonyítékokat, mert azok védencem állhatatos tagadásával szemben elvesztették bizonyító erejüket. A bíróság hivatott mérlegelési körében eldönteni, megalapozottnak tartja-e a vádhatóság bizonyítékát védencem bűnössége tekintetében, amely legjobb meggyőződésem szerint nem állapítható meg … Ezért felmentő ítéletet kérek …”
A védőbeszédek elhangzása után a tanácsvezető felszólítja a vádlottakat, hogy az utolsó szó jogán elmondhatják észrevételeiket.
„Kröszl Vilmos: Ami 22 évvel ezelőtt történt, azt mind az akkori nyilas propaganda hatására tettem és én a 22 év alatt mélységesen megbántam akkori tetteimet. Irgalmas ítéletet kérek a bíróságtól.
Bükkös György: Mélységesen megbántam súlyos bűneimet, a börtönben töltött éveim alatt igen sokat gondolkodtam tetteimen és itt jöttem rá arra, hogy egyedül követendő út, ha az akkori bűneimért megbűnhődöm … Súlyos bűneim elkövetésének, döntő oka az akkori fasiszta propaganda, amelyet szinte elvakultan a magaménak vallottam és nem mérlegeltem, nem vizsgáltam, mit teszek, azt hittem, hogy úgy van jól, ahogy azt felülről mondták. Amikor feleszméltem, már késő volt. Irgalmas ítéletet kérek.
Hollai József: Teljes egészében csatlakozom a védőm által elmondottakhoz. Nagyon megbántam bűnömet, és a tárgyalás után úgy érzem, megnyugodtam. Várom a bíróság irgalmas ítéletét.
Szőke Antal: Tisztelt bíróság! Az ügyész engem itt azzal vádolt, hogy Jánus-arcú vagyok, hát igen! Engem vádlott-társam. Baráth Kálmán, ez a sötét lelkű ember tett Jánus-arcúvá. A nyomozás kezdetén én nem akartam megmondani bűneimet. Akkor elmondta a szemembe, mikben vettünk részt. Láttam, mindent tudnak rólunk, tehát bevallottam. Aztán meg ő visszavonta a vallomását. Hát ki a Jánus-arcú? Az ügyész úr azt mondta, hogy én is fanatikus nyilas voltam. Ez nem így van, én egyszerű katona voltam és nem ölni mentem a nyilas szervezetbe, hanem a hungarista légióból oda vezényeltek, mint katonát. Egyébként, hogy nyilas voltam, az az akkori propagandának a következménye, mert Horthyék idején egyebet sem hallottam, mint ezt, és minden részemet átjárta. Minden cselekményemet Szelepcsényi és a többi vezetők parancsára tettem. Egyébként én a gyilkosságokkal soha nem értettem egyet, amit mi, nyilasok elkövettünk, szinte kényszerre csináltuk. Nagyon kérem a tisztelt bíróságot, vegye figyelembe őszinte, beismerő vallomásomat és azt, hogy két kiskorú gyermekem és beteg feleségem van, akiknek eltartásáról nekem kell gondoskodnom.
Füredi Pál: Itt, a tárgyaláson, az igazságnak megfelelően mondtam el, mi történt, és csak az a kérésem a tisztelt bírósághoz, tegye lehetővé, hogy jó munkámmal szolgáljam ezt a társadalmat. Ezért irgalmas ítéletet kérek.
Kálmán László: A legtisztább lelkiismerettel állok a bíróság előtt, mert ártatlan vagyok. És ez nem nyert megcáfolást itt, a tárgyaláson sem. Kérem a tisztelt bíróságot, ártatlanságom tudatában, hogy tegye lehetővé: a legrövidebb időn belül visszakerüljek családomhoz, akiket olyan becsületes emberekké akarok nevelni, mint én voltam és vagyok. Kérem a felmentésemet.
Mészáros László: Nagyon megbántam tetteimet, mindenben csatlakozom a védőm által elmondottakhoz.
Monostori Gyula: Nagyon megbántam szörnyű bűneimet, amiket akkor, fiatal fővel elkövettem. Higgyék el, csak azt vallottam itt a bíróságon, amire a legjobb emlékezetem szerint vissza tudtam emlékezni. Akkori bűneimet szüleim és az akkori demagóg, fasiszta propaganda hatására követtem el és a felszabadulás után, amikor már valóban érett fővel tudtam gondolkodni, mélységesen elítéltem akkori tevékenységemet és munkámmal igyekeztem jóvátenni bűneimet. Méltányos ítéletet kérek a bíróságtól.
Erős János: Még egyszer kijelentem, soha nem voltam fegyveres pártszolgálatos, soha nem vettem részt semmiféle kivégzésben, Kérem a bíróságot, méltányos ítéletet hozzon.
Hernádi Jenő: Én soha nem öltem embert, nem is voltam a nyilasházban, nem is tudtam, mi történik ott. Vádlott-társaim hazudnak, amikor terhelő vallomást tesznek rám. Felmentésemet kérem.
Kovács János: A hamis nyilas propaganda vitt engem a nyilasok közé. Hangsúlyozom, én csak egyetlenegy alkalommal vettem részt kivégzésben, többször nem. Nagyon megbántam, amit elkövettem és irgalmas ítéletet kérek.”
Harminckilencedik tárgyalási nap
Március 30
Ezen a napon folytatódik a vádlottak meghallgatása az utolsó szó jogán.
„Németh Lajos: Ártatlan vagyok, soha nem követtem el semmilyen bűncselekményt. Kröszl és Bükkös engem aljasul becsaptak akkor, mert azt mondták, hogy Szelepcsényi és társai csak bevetésre mentek és pár nap múlva visszajönnek, addig vállaljam el a pártszolgálat vezetését. Azzal is becsaptak, mert soha nem mondták el, miket követtek el a fegyveres pártszolgálatosok és csak itt, a tárgyaláson hallottam megdöbbenve, milyen gyilkosságok történtek. A felszabadulás után már világosan láttam, hol a helyem, és valóban ki képviseli a munkásosztály érdekeit. Igyekeztem munkámmal szolgálni a népi demokratizmust, és azt hiszem, hogy az eltelt 22 év világos bizonyítéka annak, hogy igyekeztem mindent Jóvátenni. Irgalmas ítéletet kérek.
Baráth Kálmán: Egy szó sem igaz a nyomozati vallomásomból, azt mind úgy kitaláltam, hogy kedvébe járjak a nyomozóknak. Vádlott-társaim, akik rám terhelő vallomást tettek, mind rosszindulatból és bosszúból tették. Különösen Bükkös, aki egyebet se tett, mint hazudozott össze-vissza, hogy ezzel magát mentse. Ki tudja, mi van ennek a sötét lelkű embernek még a füle mögött?! Biztos, nem mondott el mindent, csak ami engem terhel, pedig abból egy szó sem igaz. Én a felszabadulás után teljesen a népi demokratikus rendszer híve lettem és 22 éven keresztül mint aktív sportoló dolgoztam, sok fiatalt is neveltem, igen jó munkát végeztem. Tegyék lehetővé a számomra, hogy tovább folytassam építőmunkámat a szocializmusban és hasznos tagja legyek ennek a társadalomnak. Igazságos ítéletet kérek!
Sándor Alajos: Én kérem, azokat a bűnöket, amikkel vádolnak, csak itt ismertem meg a tárgyaláson, de ezek valótlanságok, ártatlan vagyok. Engem a régi rendszerben csak rúgás és pofon ért, és én egyáltalán nem voltam híve a nyilas rendszernek. Már 1942-ben is felajánlottam egy zsidó barátomnak a lakásomat, hát hogyan lehet azt mondani, hogy én nyilas lettem volna? Én nem lehettem a nyilas főkerület tagja. Az én megítélésem szerint ez a Németh Lajos csinált belőlem főkerületi összekötőt, ő találta ki az egészet. Bükkös György egyébként semmit nem változott, ma is ugyanaz a szószátyár, aki volt. Ő volt a nyilasház Goebelse. Keveházi Ottomár tanúvallomása körülbelül ugyanannyit ér, mint Bükkös Györgyé. Ez az ember most semmire nem akar visszaemlékezni. Dienes György tanú portréja egyébként ugyanúgy néz ki, mint Keveházié. Amikor három évvel ezelőtt meglátogattam őt, még mindig 30—40 kiló ezüstkészlete volt. Tehát ez az őrnagy úr is a háború alatt szedte meg magát, nem tudom, milyen körülmények között. És ez a nagy, antiszemita érzelmű őrnagy úr ezelőtt három évvel a Nagyvárad téren egy zsidó asszony cukorkás standját tartotta fenn. Ilyen emberekkel állok én most szemben. Nyugodtan kijelenthetem, hogy az ellenforradalom alatti magatartásomat sem tartom bűncselekménynek … Mint sportnevelő, mint edző, igen sokszor kaptam elismerést, dicséretet munkámért. Kérem a tisztelt bíróságot, hogy engem sürgősen mentsen fel.”
Negyvenedik tárgyalási nap
Április 11
Ezen a napon is a vádlottaké a szó.
„Kraut József: Bűnömet nagyon megbántam, irgalmas ítéletet kérek, mindenben csatlakozom a védőm által elmondottakhoz.
Kraut Gyula: A jövőben munkámmal akarok jóvátenni mindent, nagyon megbántam, amit tettem, és csatlakozom a védőm által elmondottakhoz.
Pataki Ferenc: Tisztelt Fővárosi Bíróság! Én mindenben csatlakozom a védőm által elmondottakhoz.
Kovács István: Nagyon megbántam, amit tettem, de csak egy kivégzésben vettem részt. Ebben is csak azért, mert az a Szücs pártszolgálatos megfenyegetett. A felszabadulás után munkámmal igyekeztem jóvátenni mindent. Kérem, vegye figyelembe a tisztelt bíróság idős koromat, 22 év eredményes munkáját, s irgalmas ítéletet kérek.
Baráth János: Tiszta lelkiismerettel kijelentem az utolsó szó jogán, hogy ártatlan vagyok. Bátyám fantasztikus vallomása kevert ebbe az ügybe, és amikor a nyomozás során megtudtam, mit vallott a bátyám, nem tudtam a döbbenettől szóhoz jutni. Ezután következett ennek az aljasnak, Bükkös Györgynek a vallomása, aztán meg Szőkéé, ez is aljasul vallott. Nem igaz semmi. A felszabadulás után munkámmal bizonyítottam a népi demokratikus rendszerhez való hűségemet, még az árvízvédelmi munkából is kivettem a részemet. Kérem, bűncselekmény hiányában felmenteni szíveskedjenek.”
Befejezik a zuglói nyilasok ügyének tárgyalását. A bíróság közli, hogy a legközelebbi tárgyalási napon ítéletet hirdet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!