Az árutermelés

– Az emberré válás útja a szocializmus –

Az árutermelés jellemzői:

Áru — valamilyen emberi szükséglet kielégítésére szánt munkatermék, amely csere (adásvétel) útján jut el a fogyasztóhoz.

Az árutermelés a termékek termelése, (de) nem saját fogyasztásra, hanem eladásra (történik).

Az áruk értékének nagyságát az előállításukhoz társadalmilag szükséges munka határozza meg.

A szocializmusban termelt termékek szintén áruformát öltenek. Az áruk termelése és cseréje a termelési eszközök társadalmi tulajdonának uralma közepette megy végbe, az egész társadalomra kiterjedően tervszerűen szervezett folyamat.

Így, az áru a szocializmusban a szocialista társadalom szükségleteinek kielégítésére tervszerűen termelt termék!

Néhány gondolat:

A kapitalizmusban az árutermeléssel alapvetően minden munkatermék áruformát ölt, a proletár dolgozó munkaereje is áruvá válik! A proletárt, hogy beszélő szerszám lehessen, olyan munkával termelt létszükségleti értékekkel, tanítással lehet munkaképessé tenni, üzemeltetni, amit ugyancsak a proletár beszélő szerszámok termelnek, hasonlóan a többi szerszámhoz. Így lesz a proletár az árutermeléshez szükséges beszélő szerszám.

A pénz, mint általános értékmérő leegyszerűsíti az érték, a munkával létrehozott dolgok értékének mérését is! A használati termékek értéke a munkával keletkezik, a dolgozók munkájának eredményeként. A munkával termelt használati érték az összes ráfordított munkával egyenlő, ami a pénzzel mérhető.

Az árutermelés a kapitalizmus modellnek köszönhető szárnyalása, hatalmas fejlődést hozott létre, minden embertelensége ellenére is nagy előrelépés az emberiség történetében, létrehozta a fejlett gazdaságokat!

A kapitalizmusban a munkaerő ára a proletár dolgozó munkaerejének, munkaképességének előállításához, működésben tartásához szükséges, a proletárok munkájával termelt (pénz) tőke! A kapitalizmusban a proletár munkaerő ugyanolyan árucikk, mint bármely más munkával létrehozható használati érték, de különleges, mert a többi használati érték létrehozásához nélkülözhetetlen (legalábbis eddig így volt). De a munkaerő önfenntartó, nem szükséges hozzá az élősködés, a kizsákmányolás, a kapitalizmus. Mint minden érték, így a munkaerő áru létrehozásában a tőkés munkája, tevékenysége elenyésző. A tőkés saját hasznáért megvásárolja a termelési tényezőket, így a proletár ember munkaerejét is, aki a munkaerő áru, aki így lesz a beszélő szerszám!

A kapitalizmusban a konkurencia, a verseny, a költségcsökkentés, szükségszerűen elvezet árutermelés gyors fejlődésére. Azonban, mint minden költséget, a dolgozó proletár munkaerejének az árát, a költségét is a legalacsonyabb szinten kell tartani. A kapitalizmusban a proletár dolgozó ember, aki a munkaerő áru, a beszélő szerszám, hogy életben maradjon, kénytelen legkisebb költségen a tőkés vállalkozó hasznáért dolgozni.

Az osztályharc a tőkések élősködéssel szerzett profitjának rovására, a proletár dolgozók érdekében, a munkaerő árának emeléséért is folyik. Mivel a munkaerő áru valójában érdemben nem vesz részt a hatalomban, a látszatdemokrácia ezt nem teszi lehetővé, ezért csak az osztályharc lehet az egyetlen lehetősége, hogy az általa termelt értékekből minél több jusson neki.

A kapitalizmusban az osztályharcban nem egyelőek az erőviszonyok, amit a tőkésállam önkényuralma, korlátlan hatalma tesz lehetővé, így az egyensúly hiánya miatt, ez idővel szükségszerűen, a demokrácia továbbfejlődése érdekében elvezet a szocialista forradalomba.

A kapitalizmus nem működik bérrabszolgaság nélkül, ezért alapvetően javíthatatlan embertelen társadalom, működéséhez szükséges az emberi munkaerő áru kereskedelme, ami így valójában emberkereskedelem! A proletár ember és a munkaereje nem választható szét, a proletár ezzel jogilag szabadon rendelkezik a kapitalizmusban, csak a kényszer viszi rá, hogy áruba bocsássa munkaképességét.

A kapitalista modell hatékony költségcsökkentése, modernizálásra törekvése hatalmas tőkét szabadít fel a gazdaság fejlesztésére, de az élősködésre, a pazarlásra is!

A szocializmus tudományosan, tervszerűen, emberségesen szervezett árutermelő közösségi társadalom!

A szocializmusban a dolgozó nem áru, hanem a termelő közösségben a hatalom birtokosa, az árutermelést a szocialista állam a dolgozók szükségleteinek kielégítéséért szervezi. A szocializmusban termelt termékek szintén áruformát öltenek, de a munkaerő már nem áru, hanem termelési költség, azonban a fejlődés érdekében szükséges a hatékony, költségcsökkentő, modernizáló termelés, de nem a dolgozók kárára.

A szocializmusban az árutermelés az egész társadalomra kiterjedően tervszerűen szervezett folyamat, aminek célja a dolgozók szükségletének egyre magasabb szinten történő kielégítése!

„árutermelés: A gazdaság olyan szervezete, amelyben a munkamegosztás és a magántulajdon kialakulása következtében, a különféle termékeket nem a saját, hanem mások: a társadalmi szükségleteinek kielégítésére termelik. Ebben a helyzetben a termékek áruvá válnak. A tőkés társ. az árutermelés csúcspontja, de az árutermelés uralkodóvá válása egyúttal a piaci egyensúly felbillenésének, válságok kialakulásának szüntelen lehetőségével is jár, s ezen az állammonopolista kapitalizmus sem tud változtatni.” Kislexikon

(idézet: Közgazdasági kislexikon)

Áru — valamilyen emberi szükséglet kielégítésére szánt munkatermék, amely csere (adásvétel) útján jut el a fogyasztóhoz. A munkatermékek történelmileg a társadalmi munkamegosztás kialakulásakor válnak áruvá, amikor a termelési eszközöknek különböző tulajdonosaik vannak. Az áruviszonyok további fejlődése a termelési eszközök magántulajdonának kialakulásával kapcsolatos. Az árunak elsősorban bizonyos emberi szükségleteket kell kielégítenie, hasznosnak kell lennie az ember számára. Az árunak használati értéke és értéke van. Az áru két tulajdonsága annak eredménye, hogy az árutermelő munkája kettős jellegű: a konkrét munka hozza létre az áru használati értékét, az absztrakt munka pedig az áru értékét. Az áruk, mint használati értékek minőségileg teljesen különbözőek, tehát mennyiségileg összemérhetetlenek. Az áruk, mint értékek az árutermelők egynemű, társadalmi munkájának kikristályosodásai. Az áruk értékének nagyságát az előállításukhoz társadalmilag szükséges munka határozza meg. A magántulajdon viszonyai között termelt áru már csírájában magában hordozza az árutermelés összes főbb ellentmondásait. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló árutermelésben az áru kettős jellege az árutermelők magánmunkája és társadalmi munkája közötti ellentmondást tükrözi. Az árutermelő munka ellentmondása a használati érték és az érték közötti ellentmondásként jelenik meg. Az áru ellentmondása a magántulajdon viszonyai között a társadalom felszínén az áru értékesítésének nehézségeiben, az árutermelők konkurrencia harcában fejeződik ki. Végső soron ez az ellentmondás idézi elő a termelők tömeges pusztulását és vékony felső rétegük meggazdagodását.

A szocializmusban termelt termékek szintén áruformát öltenek. De a szocialista társadalomban termelt áruk természetüknél fogva lényegesen különböznek a magántulajdon viszonyai között termelt áruktól. Ezt a különbséget az idézi elő, hogy az áruk termelése és cseréje a termelési eszközök társadalmi tulajdonának uralma közepette megy végbe, a termékek túlnyomó részét szocialista vállalatokban végzett kollektív munkával, előre meghatározott népgazdasági terv szerint termelik, a munkaráfordításokat tervezik, az áruforgalom nem spontán, hanem az egész társadalomra kiterjedően tervszerűen szervezett folyamat. Az áru a szocializmusban nem egyszerűen cserére szánt termék, hanem a szocialista társadalom szükségleteinek kielégítésére tervszerűen termelt termék, amely adásvétel közvetítésével jut el a fogyasztóhoz. A szocializmusbeli áru: sajátos fajta áru. Lenin írta 1921-ben: „… a szocialista gyár terméke, amelyet a paraszt élelmiszere ellenében kicserélünk, nem áru a szó politikai-gazdaságtani értelmében, mindenesetre nem csak áru, már nem áru, elveszti árujellegét”. (Lenin Művei. 32. köt. Szikra 1953. 412. old.) A szocializmusban az áruk termelésére fordított absztrakt és konkrét munka a közvetlenül társadalmi munka két oldala. A szocializmusban az áru értéke és használati értéke közötti ellentmondás nem antagonisztikus ellentmondás, s ezt az ellentmondást tervszerűen oldják fel. A szocializmusban a munkaerő nem áru. A termelési eszközök az össznépi szektoron belül a fogyasztási cikkektől különböző sajátos áruk, mivel a termelési eszközök zömét meghatározott szocialista vállalatok között elosztják. Ez az elosztás adásvétel segítségével bonyolódik le, s ezért a termelési eszközök megőrzik árutulajdonságukat. De a termelési eszközök az állami szektoron belül már nem fejezik ki különböző tulajdonosok viszonyát. Az áruknak ezt a sajátosságát már elvesztették.

Árutermelés — termékek termelése nem saját fogyasztásra, hanem eladásra. Az árutermelés gazdasági törvénye az értéktörvény. Az árutermelés keletkezése a társadalmi munkamegosztás és a csere fejlődésével függ össze. Árutermelés van a rabszolgatartó rendben, a hűbériségben, a kapitalizmusban és a szocializmusban. A kapitalizmus előtti alakulatokban az egyszerű árutermelés van túlsúlyban. A kapitalizmusban az árutermelés általánosan elterjed. A termelési eszközök a bérmunkásokat kizsákmányoló, csekély számú tőkés tulajdonában koncentrálódnak. Itt csaknem minden munkatermék áruformát ölt. A munkaerő is áruvá válik. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló árutermelésre a magánmunka és a társadalmi munka közötti ellentmondás jellemző. A termelési eszközök magántulajdona elkülöníti az embereket, magánüggyé teszi az egyes árutermelők munkáját. Az árutermelők munkája nincs összeegyeztetve, megszervezve. Mindegyikük azt termeli, amit akar, amit előnyösnek lát. De a társadalmi munkamegosztás egybe is kapcsolja az árutermelőket, mivel az árutermelők nem saját fogyasztásra, hanem cserére termelnek termékeket, elcserélik saját munkatermékeiket, s ennek következtében függnek egymástól. Minden egyes árutermelő munkája az egész társadalom munkájának parányi része, társadalmi munka. A magántulajdonon alapuló árutermelésnek az az ellentmondása, hogy az árutermelők munkája magánügyük ugyan, de egyszersmind társadalmi jellegű munka is. Csakhogy a munkának ez a társadalmi jellege mindaddig rejtve marad, amíg az áru nem kerül piacra, amíg az árut nem cserélik el egy másik árura. Csak a csere folyamatában derül ki, hogy ennek vagy annak az árutermelőnek a magánmunkája szükséges-e a társadalomnak, s megkapja-e a társadalmi elismerést. A tőkés árutermelés viszonyai között a magánmunka és a társadalmi munka közötti ellentmondás a kapitalizmus fő (alapvető) ellentmondásaként jelentkezik, ez pedig abban nyilvánul meg, hogy ellentmondás van a termelés társadalmi jellege és a termelés eredményeinek magántőkés elsajátítása között.

A szocializmus árutermelése gyökeresen különbözik az egyszerű és a tőkés árutermeléstől. A szocialista árutermelés különös fajtájú árutermelés, amely az össznépi tulajdon uralmának viszonyai között a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A szocializmusban a munkaerő nem áru, az áruforgalom szférája korlátozott. A szocializmusban az árutermelés fejlődése nem vezethet tőkés viszonyok kialakulására, nem foglalja magában a válságok lehetőségét. A szocialista állam tervszerűen irányítja az áruk termelését és cseréjét. A szocializmusban végzett munkának közvetlenül társadalmi jellege van. A termelés a szocializmus gazdasági törvényeinek követelményeit tükröző népgazdasági tervekkel összhangban fejlődik. A társadalom az értéktörvény működését a szocialista és a kommunista építés javára használja fel. Az árutermelés történelmi kategória. A kommunizmus második szakaszában nem lesz árutermelés.

Árutermelés a szocialista gazdaságban — egy vállalat vagy népgazdasági ág bizonyos időszakban kibocsátásra szánt, valamint ténylegesen realizált termelése pénzben kifejezve. A szocialista ipar árutermelése az összes kibocsátott vagy kibocsátásra (realizálásra) szánt késztermékek és félkész termékek értéke. Ide tartoznak a külső megrendelőnek teljesített ipari jellegű munkák is (javítások, festések stb.). A vállalati árutermelés abban különbözik a teljes termeléstől, hogy nem foglalja magában a félkész termékek és a befejezetlen termelés növekedését (vagy csökkenését), valamint a rendelő nyersanyagának értékét. Az árutermelés azt a termékmennyiséget mutatja, amely a vállalattól a népgazdaságba jut: más vállalatoknak, a lakosságnak vagy exportra. Az árutermelést gyári módszer, egyes esetekben pedig „tröszt-módszer” vagy „ágazati” módszer alapján határozzák meg, vagyis az árutermelés összegéből levonják az illető tröszthöz vagy ágazathoz tartozó vállalatok belső termékforgalmát. A mezőgazdaság árutermelése a Szovjetunióban a mezőgazdasági termelésnek az a része, amely kikerül a mezőgazdasági vállalatokból az ipar nyersanyagellátására, a lakosság élelmiszerellátására és exportra. A következő realizálási fajták összegéből tevődik össze: a) a mezőgazdasági termékek begyűjtése és felvásárlása, b) kolhozpiaci eladások, c) egyéb elidegenítési formák (vetőmagkölcsönök visszatérítése, munkadíjak természetbeni fizetése stb.).

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!