(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
Litvinov a kis nemzetekről
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
SANDLER SVÉD KÜLÜGYMINISZTER
MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁRÓL
Moszkva, 1937 július 28.
Sir!
Nem hivatalos beszélgetés közben Sandler moszkvai látogatása felől érdeklődtem Litvinovnál. Litvinov kijelentette, hogy Sandler többek közt azzal indokolja a népszövetségi egyezmény 16. cikkelyének olyan értelmű megváltoztatását, hogy az ne legyen alkalmazható a kis nemzetekre, mert egy ilyen intézkedés az Egyesült Államoknak lehetővé tenné a Népszövetségbe való belépését. Az Egyesült Államok ebben az esetben a közös akciókra vonatkozó kötelezettség nélkül tehetné meg ezt a lépést. Azt feleltem, hogy ezt az indokolást nagyon erőszakoltnak tartom és véleményem szerint a jelen pillanatban semmiféle meggondolás nem indíthatná az Egyesült Államokat arra, hogy a Népszövetség tagja legyen, még akkor sem, ha a 16. cikkelyt törlik.
Litvinov Sandler álláspontjának értékelésénél nagyon türelmetlenül és erőteljesen fejezte ki magát: „Német propaganda” eredményének mondta ezt a magatartást.
Litvinov úgy véli, hogy a kis nemzetek közül néhányan szabadulni szeretnének a 16. cikkely alkalmazásától, mert ez egy közös népszövetségi akcióval járhatna Németország ellen, miután közülük már többen nagyon megszenvedtek a 16. cikkely alapján Olaszország ellen alkalmazott intézkedések (szankciók) elrendelése következtében. Ha Svédország ennél az eljárásnál elvállalná a vezető szerepét, akkor, vélte Litvinov, Németország érdekében kísérletezik. Ő azt hiszi, hogy Hitler valamennyit, egyik országot a másik után meg fogja semmisíteni és a háború „valahol Európában” azt jelenti majd, hogy „mindenütt háború”, mert „a béke oszthatatlan”.
Ebben, azt hiszem, teljesen igaza van. Egy reális katonai szövetség Nagybritannia, Franciaország és Oroszország között Hitler és Mussolini ellen, lenne valószínűleg az egyedüli, ami Hitlert visszatartaná attól, amit ő maga olyan vakmerően szándékának nyilvánított.
Semmiféle alapom sincs az itt Sandlernek tulajdonított magatartás bizonyítására, Litvinov fenti közlésének kivételével. Bizonyos, hogy Sandlernek sem Moszkvában tartott beszédében, sem stockholmi sajtónyilatkozatában nincs olyasmi, amiből azt lehetne következtetni, hogy Svédország az egyezmény gyengítését javasolja, vagy — legalább elméletileg — eltérne a kölcsönös segélynyújtást célzó regionális egyezmények megkötését ellenző politikájától.
Litvinovot alighanem az kedvetleníti el, hogy Svédország nyilvánvalóan lebecsüli a regionális kölcsönös segély-egyezményeket, s a béke fenntartása leghatásosabb s legcélszerűbb eszközének a skandináv országok egymásközötti megegyezését tartja a Népszövetség keretei között. Svédország ellenállása az ilyen külön egyezményekkel szemben szemmelláthatólag épp úgy nem tetszik Litvinovnak, mint az Egyesült Államok távolmaradása a Népszövetségtől. Ezt még tetézi Sandler stockholmi sajtónyilatkozatának azon fordulata: a skandináv országok közös megegyezésének célja „nem az, hogy barátságtalan viszonyokat teremtsen, hanem ellenkezőleg, hogy jobb kölcsönös megértést hozzon létre Északeurópában és jótékonyan hasson a Népszövetségen belül”.
Érdekelni fog, ha jövő hónapban svédországi látogatásom alkalmával ezt a helyzetet még közelebbről megvizsgálhatom.
Finnország tragédiája — előjáték
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
FINNORSZÁGI LÁTOGATÁSOMRÓL
Helsingfors, 1937 augusztus 2.
Sir!
Tervemhez híven, három napot töltöttem Finnországban. Alkalmam volt ott Cajander miniszterelnök úrral, dr. Holsti külügyminiszterrel és több kormányférfival személyesen beszélgetni, s az ország néhány kimagasló üzletemberét is megismertem.
Finnország a nagy jólét időszakában él. Az ipari termelés, a mezőgazdaság, a hajózás, a munkaszerzés és a kereskedelmi tevékenység — mindez hatalmasan fellendült, a kivitel emelkedett, az adóbevétel szintén.
Finnország legfőbb vásárlója Anglia. Részben bizonyára ez az oka annak, hogy európai külpolitikájának vezetését Angliára bízza. Behozatalának nagyobb részét Finnország azonban Németországban vásárolja. Azt mondják, a német befolyás itt nagyon erőszakos.
Még emlékszünk, hogy dr. Holsti a Szovjetúniót mult tavasszal meglátogatta. Mint annakidején jelentették, az amerikai nagykövetség fogadást rendezett tiszteletére.
Finnország be akart lépni a skandináv blokkba (Norvégia és Svédország), melynek főcélja, hogy Dániával, s legújabban Belgiummal együtt megőrizze a békét, s katasztrófa esetén saját országaik biztonságát. Finnország megtudta, hogy „az oslói blokkban” való részvételét Svédország nem látja szívesen, mert fél attól, hogy Finnország és a Szovjetúnió között feszült a viszony. Tudjuk, hogy évek óta kedvetlenség van a két ország között Karélia miatt, amelynek lakossága részben finn, de a Szovjetúnió egyik köztársasága. A szovjetkormány nagyszabású erődítményeket épített a finn határon, s ezekkel összefüggő katonai előkészületeket tett. Emellett a Szovjetúnió arra gyanakodott, hogy Németország megegyezett Finnországgal arra az esetre, ha német-balti támadás indulna meg á Szovjetúnió ellen.
Úgylátszik, ezek a viszonyok tették indokolttá a finn külügyminiszter látogatását. Finnország helyzete a két hatalmas szomszéd közt nem irigylésreméltó. Néhány nappal ezelőtt a német flotta kilenc-tíz hajója barátságos látogatást tett Helsinkiben. A moszkvai hivatalos sajtó támadó hangnemben írt a finn-német barátság ezen kinyilvánításáról. A finn lapok viszont azért látszottak ingerülteknek, mert a Szovjetúnió azt hiszi, hogy előírhatja országuknak, mennyire mehetnek udvariasságuk kifejezésében egy baráti szomszéd állam irányában. Ez szemlélteti a túlérzékenységgel telített légkört.
A skandináv blokk, véleményem szerint, igen közel áll a brit külügyminisztériumhoz.
A finn politikában van valami, amit a Németország iránt táplált baráti érzések hátterének nevezhetnek. Ezeknek az érzéseknek történelmi okuk van, s arra a segítségre vezethetők vissza, melyet Németország Finnországnak nyújtott Oroszország elleni függetlenségi harcában.
Ámde a finn lényegében erős, demokratikus, szabadságszerető, független nép. Különböző emberekkel folytatott beszélgetéseimből azt az egyértelmű és igen erős benyomást nyertem, hogy Finnország alkotmányánál és kormánya természeténél fogva ellentétben áll Hitler világnézetével és kormánypolitikájával. Finnország ösztönösen nem németbarát.
Finnország politikája azonban, ilyen meggondolásoktól teljesen függetlenül, nagyon kényes földrajzi és stratégiai helyzetének felismerésén nyugszik, amennyiben két hatalmas ország közé van beékelve, továbbá azon az elszántságon, hogy gyakorlati eszközökkel, amennyire lehetséges, mindkét fél kihívását elkerülje, de mindenesetre mindent megtegyen azért, hogy ne legyen harctér, mert ez esetben elvesztené politikai függetlenségét, gazdasági szabadságát, s jólétét.
Lettország, az ütköző állam
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LETTORSZÁGI LÁTOGATÁSOMRÓL
Riga, Lettország, 1937 augusztus 15.
Sir!
A lett kormány érthető okokból odaadó híve a Népszövetségnek. Az ország egész külpolitikája azon a kívánságon alapul, hogy megőrizze a nemzet függetlenségét és sértetlenségét. Ennek életfeltétele a béke. Ezért is Németországgal, Lengyelországgal és a Szovjetunióval való állandó egyezkedés és teljes semlegesség parancsoló szükségessége ennek az országnak. Lettország védekező és támadó szövetségben áll Észtországgal. Tagja az ú. n. balti blokknak. Amennyire megítélhettem, a kormány tagjai barátságosabb érzésekkel viseltetnek Lengyelországgal, mint Németországgal, vagy a Szovjetúnióval szemben. Anglia Lettország legnagyobb vásárlója és lényeges befolyása van.
Az elnök, dr. Ullmanis, egy ideig magántanára volt a nebraskai egyetem mezőgazdasági kollégiumának. Munters, a külügyminisztérium titkára, harminc éves fiatalember (nagyanyja skót nő volt), négy nyelven kívül oroszul is folyékonyan beszél. Kivételesen tehetséges, okos és pompás férfi. A legkiválóbb három ember a többiek közül látszólag Balodis tábornok, a hadügyminiszter, aztán a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter. Mindegyikkel folytattam megbeszéléseket, az elnök kivételével aki szabadságon volt.
Ha Anglia és Franciaország békét kötne Németországgal és Olaszországgal és egy „nyugati Locarno”-t határozna el* Oroszország bevonása nélkül, vélte Munters államtitkár, akkor ez nem jöhetne létre anélkül, hogy megfontolt és gyakorlati intézkedéseket ne tennének Keleteurópa békéjének biztosítása végett.
———
* Bizonyára emlékezünk, hogy a locarnói szerződéi (1925) kísérlet volt Nyugateurópa békéjének biztosítására. Meghatározta, hogy Nagybritannia és Olaszország minden támadással szemben biztosítják Belgium, Franciaország és Németország határait. Az érdekelt kormányok arra is kötelezték magukat, hogy nem támadják meg egymást. A szerződés választott bírósági eljárásról is gondoskodott arra az esetre, ha Németország és a többi résztvevő állam — Franciaország, Belgium, Lengyelország és Csehszlovákia — közt ellentétek merülnének fel.*
Ebben az összefüggésben megjegyezte, hogy néhány hónappal ezelőtt hosszasan beszélt Newille Chamberlain-nel, s ez kifejtette az eszmét: a keleteurópai béke biztosítása egy Németország, a balti államok, Lengyelország és Románia közötti megegyezéssel jöhet létre, amikor is Németország ezekkel az államokkal ugyanolyan egyességet kötne, mint amilyet ezek az államok Oroszországgal kötöttek. Ilyen megnemtámadási szerződésekkel, s a támadó világos meghatározásával biztosítani lehetne a békét, amennyire azt szerződések biztosíthatják. Ezáltal „tető” épülne Németország és Oroszország fölött anélkül, hogy ezeknek közvetlenül kellene megegyezniök egymással, mert feltehető, „hogy Hitler jelenleg semmi körülmények között nem írna alá egy Szovjetunióval való szerződést. Egy ilyen elrendezés, mondta, kivezető út lehet, s legalább egyidőre biztosítaná Keleteurópa békéjét”.
Litvánia rettegésben él
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
LITVÁNIAI ÉS MEMELI LÁTOGATÁSOMRÓL
Memel, Litvánia, 1937 augusztus 16.
Sir!
Litvánia a Szovjetúnió és Németország közötti veszedelmes zóna közepén fekszik. Bár szigorúan korrekt kapcsolatokat szeretne Németországgal fenntartani, mégis a Szovjetúnióval határos európai országok közül a legbarátságosabb érzés tölti el Oroszország irányában. Természettől fogva németellenes. Egyetlen és valódi kijárata a tengerhez: Memel (Klaipeda) s állandóan aggódik, hogy a nemzetiszocialista kormánynak esetleg ismét Memel Németországhoz való csatolása lehet a szándéka. A kormányt és az egész népet keserű és ellenséges érzések töltik el Lengyelország iránt. 1920 októbere óta ez a helyzet még kiélesedett, amikor egy Litvánia és Lengyelország közötti megegyezéssel ellentétben Vilnát (Litvánia akkori fővárosát) a lengyelek megszállták, s azóta is megszállva tartják. Ez az elkeseredett ellenséges indulat sűrű katonai védelmi vonalakban és a két ország közötti határ teljes lezárásában nyilvánul meg. Nem érintkeznek egymással. Így pl. számomra is lehetetlen volt, hogy Memelből egy táviratot küldjek Biddle nagykövetnek Varsóba. A Szovjetúnió ezért többé-kevésbé Litvánia természetes szövetségese Lengyelországgal és Németországgal szembeni ellenséges magatartása folytán.
Külpolitikájának két közvetlen célja:
- Vilnának, a most lengyel tulajdonban lévő egykori fővárosnak újbóli visszacsatolása;
- Memel kikötőjének megtartása Németország ellenére is.
Litvánia tagja az ú. n. balti blokknak, s együttműködik két északi szomszédjával, Lett- és Észtországgal, de a blokk többi tagjával való közös eljárás egyöntetűségét mindig zavarja a Lengyelország iránti gyűlölet. Egy másik tényező, amely ezt a szövetséget megbénítja, az a körülmény, hogy mind Lettország, mind Észtország félnek a szovjet érdekkörbe való túlságos bevonástól és félnek valószínűleg egy túlszoros litván kapcsolattól is, attól tartva, hogy ez visszavonhatatlanul a Szovjetúnióra támaszkodik s ennek merő eszközévé válik. Végső fokon, legalább pillanatnyilag valószínű, hogy két bevallott ellenséggel szembeni az önvédelem érdeke maradt felül és Litvánia, ha Lengyelországgal és Németországgal háborúba keveredik, a Szovjetúnióban talál leghatalmasabb segítőre.
Memelt, mint közvetlenül Németország és Litvánia közötti elintézés alatt álló problémát tekintve, a helyzet jelenleg jobbnak látszik, mint az utolsó két évben. Az utolsó választások 1934-ben voltak Memelben. Akkor Hitler Tilsitben mutatkozott tüntetőleg közvetlenül a határon, s azt állítják, 25.000 embere áll ott fegyverben. Az a benyomásom, hogy a litvániai választások egészen tisztességes módon folytak le. Az eredmény az volt, hogy az összesen 29 tagból álló kormányba csak öt litvánt választottak be. A kikötőváros lakossága túlnyomórészt német, s forró rokonszenvvel viseltetik Németország iránt. Azt hallottam, hogy Litvánia kormánya az utóbbi hónapokban megbízhatóan arról értesült, hogy „Hitlernek pillanatnyilag nincsenek támadó szándékai Memellel szemben”.
Dinamit Danzigban
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
DANZIG SZABADÁLLAMBAN TETT LÁTOGATÁSOMRÓL
Danzig, 1937 augusztus 18.
Sir!
Rendkívül érdekes megbeszélésem, volt Frank szenátorral és dr. Blumeval. Az utóbbi 40 év körüli férfi, szellemes és elmés. Összeköttetésben áll a külügyminisztériummal és titkárféle szolgálatot teljesít az elnök mellett. Nagyon nyíltan beszélt. Danzig szabadállam tarthatatlan állapotát semmiképpen sem látja megoldhatónak. Egyetlen megoldást hozhat a jövő, s azt is „Isten tudja, mikor”. Kifejtette ennek a kivezető útnak az eszméjét. Leírta, milyen veszedelmeket okozhat a lengyel kormánynak az ország népességének komoly és általános nyugtalankodása. Ezeket a különböző lengyel társadalmi osztályok elviselhetetlen egyenetlenkedései okozzák, továbbá az a körülmény, hogy nagy csoport ukrán s fehérorosz lakott Lengyelországnak Oroszországgal határos területein. Ha ezek a tekintélyes lengyelországi orosz kisebbségek, mondta, a Szovjetúnió és a kommunizmus hatásaival annyira telítődnek, hogy más lengyel forradalmi elemekkel együtt forradalmat indítanak meg, akkor majd belátja Lengyelország, hogy valódi érdekei Németországhoz fűzik, s hogy a német birodalom igazi barátja. Ilyen körülmények között, vélte, Danzig megint német fennhatóság alá kerülhet, ahová tartozik, s ez helyre fogja állítani a város gazdasági és politikai jogait. Danzig szabadállam kormányára vonatkozólag azon a véleményen volt, ha megkérdezné valaki Danzig egyszerű embereit, hogy mit óhajtanak, akkor nemcsak azt felelnék, hogy szabadítsák meg őket a lengyel uralomtól, hanem azt, hogy a lengyel korridort is meg kell szüntetni. Belátta azonban, hogy ez egy ideig még lehetetlen, mert a Német Birodalom megegyezése Lengyelországgal 1944-ig érvényes.
Danzig szabadállam hivatalos személyiségei nem igen érdeklődtek a Szovjetúnió iránt és nem törődtek azzal, ami ott történik. Lengyelország vezető embereit azonban nagyon érdekelték ezek a dolgok és sok kérdést intéztek hozzám. A Szovjetunióval szembeni magatartásuk határozottan bíráló volt és ellenséges, bár elővigyázatosak voltak, amikor megjegyzéseiket nem hivatalosaknak jelentették ki, s bizonygatták, hogy Lengyelországnak, ha függetlenségét meg akarja őrizni, szigorúan korrekt semlegességet kell tanúsítania Németországgal és a Szovjetunióval szemben.
Mindezek számomra azzal az eredménnyel jártak, hogy az itteni helyzet mesterséges és ingatag voltát felismertem és megtudtam, hogy az valószínűleg nyugtalanságok gócpontja lesz.
Két levél
FRANKLIN D. ROOSEVELT ELNÖK
LEVELE DAVIES NAGYKÖVETNEK
Washington, 1940 január 22.
Kedves Joe!
Hogy lehetővé tegyem új hivatalának átvételét, mint az államtitkár rendkívüli tanácsadója, elfogadom lemondását a belgiumi nagykövetségről és luxemburgi követségről január 16-ig visszaható érvénnyel.
Annál kevésbé sajnálom ezt, mert a minisztériumi új beosztása következtében továbbra is előnyét látjuk bőséges európai tapasztalatainak és az események kritikai értékelésének.
Mivel most hivatalosan is elhagyja brüsszeli és luxemburgi állomáshelyét, biztosítani szeretném arról, hogy mennyire nagyrabecsülöm az ott végzett kitűnő munkáját; és annak is idejét látom, hogy külön is kijelentsem, új helyéről éppen úgy, mint előzőleg Moszkvából küldött beszámolói rendkívül értékesek voltak.
Ön szerencsés adottsággal értékelte a pillanat eseményeit és ritka pontossággal határozta meg befolyásukat az elkövetkező fejleményekre. Egészségesek és megbízhatók voltak ítéletei emberekről és intézkedésekről. Ezért különleges szerencsének érzem, hogy tanácsainak előnyét külügyi kérdésekben vezető állásából kaphatjuk meg.
Készséges- híve
Franklin D. Roosevelt.
SUMNER WELLES ÁLLAMTITKÁR
LEVELE DAVIES NAGYKÖVETNEK
Washington, 1941 július 20.
Kedves Mr. Davies!
Amint tegnap Önnek mondottam, azoknak a tényeknek a nyilvánosságra hozatala, amelyeket a Szovjetúnióban és az európai helyzet terén megfigyelt és amelyeket jelentéseiben és leveleiben rögzített, valószínűleg nagy jelentőségű annak az ügynek az érdekében, amelyért a politikában és a háborúban küzdünk és határozottan közérdekű.
Ezért a minisztérium nevében örömmel közölhetem, hogy ez önnek teljesen rendelkezésre bocsátja valamennyi itt található jelentését és a minisztérium megengedi, hogy belőlük tetszése szerint idézzen, bízva a közlés helyességéről alkotott ítéletében.
Maradok
készséges híve
S. Welles
Egy távirat
A TASS SZOVJETOROSZ TÁVIRATI ÜGYNÖKSÉG
JELENTÉSE A VILÁG SAJTÓJÁNAK
Moszkva. 1945 május 21.
A Szovjetúnió legfőbb tanácsának elnöksége Lenin-renddel tüntette ki Joseph E. Daviest, az Északamerikai Egyesült Államok volt moszkvai nagykövetét, azért a gyümölcsöző tevékenységért, amely megszilárdította a szovjet—amerikai baráti viszonyt és a két ország népe között fokozta a kölcsönös megértést és bizalmat.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!