“A zuglói nyilas per – 1967” bővebben

"/>

A zuglói nyilas per – 1967

A bírósági eljárás

(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)

14

Huszonnyolcadik tárgyalási nap

Március 9

Dr. Lendvai István (szül.: 1897) 1944 decemberében a Dorozsmai utca 66. szám alatti ház alagsorában bujkált családjával, amikor egy alkalommal nyilasok törtek rájuk.

Lendvai: Nekem hamis papírjaim voltak, de miután gyanúsnak találtak, félreállítottak. A fivéremet, valamint Jakobovics Jakabnét és Jakobovics Évát elvitték. Majd odalépett hozzám az egyik nyilas és azt mondta, hogy másnap jelenjek meg a Thököly út 80-ban. Amikor én kérdeztem, hogy kinél jelentkezzem, azt mondta: «Szőke Antal vagyok és nálam jelentkezzen!« Másnap én nem mentem be, hanem bujkáltam … El kell mondanom, hogy nővéremet, Grósz Istvánnét szintén elvitték a nyilasok, de ő valami módon megmenekült.”

Szőke tagadja, hogy ott lett volna a lakásban, de a tanú még azt is elmondja: a nyomozás során Szőkéről személyleírást adott, s az a későbbiekben teljesen megegyezett a valósággal. Egyébként a lánya, Bakos Istvánné szintén látta és hallotta, amikor Szőke bemutatkozott. A felszabadulás után feljelentést tett a katonai ügyészségen, a nyomozás azonban nem vezetett eredményre …

Takács Sándorné (szül.: 1895) tanú a Thököly út 80. számú ház II. emeletén lakott 1944. november 3-tól december 25-ig.

Takácsné: Nap mint nap hoztak be a fegyveres nyilasok embereket. Már az emeleten óriási jajgatás és könyörgés volt, s amikor lekísérték őket a pincébe, látszott rajtuk, hogy nagyon megverték valamennyit. A pincéből szinte éjjel-nappal hallani lehetett az elfogott emberek jajveszékelését és a fegyverek ropogását. A nyilasok között nők is voltak. Különösen emlékszem egy szőke nőre, aki a házban levő fűszerüzletben dolgozott. Ez is részt vett a fogoly nők bántalmazásában, értékük elvételében és motozásában. Határozottan emlékszem, november első felében egyszer körülbelül 150—200 embert hoztak be az udvarra, leszedették velük a cipőjüket, felső ruhájukat és a hideg ellenére ott kellett állniuk. Aztán késő délután fegyveres nyilasok fogták őket közre és elindultak velük a Keleti pályaudvar irányába. Az ablakból néztük a menetet, s éppen a Thököly út 78. számú ház elé értek, amikor egy csípőficamos nő valahogy kiesett a sorból, mire az egyik géppisztolyos nyilas agyonlőtte. A holttest napokig ott feküdt a járda szélén … Elég sok nyilast láttam az idő alatt, amíg ott laktam. Egyiket-másikat meg is jegyeztem magamnak. Emlékszem, volt két Hollós nevű nyilas, apa és fia. Amikor a fiatal Hollósnak volt az esküvője, amelyet a Korzó kávéház helyiségeiben tartottak, akkor részegen azzal szórakoztak, hogy a pincéből felvitték a foglyokat és a kávéházban agyonlőtték őket. A lövések, jajgatások mindig felhallatszottak a lakásunkba. Láttuk december 25-én délelőtt, amikor költöztünk, a Stefánia úton holttestek ültek a padokon … Egy alkalommal valamiért le kellett mennem a pincébe és bepillantottam a mosókonyhába. Láttam egy teljesen meztelen embert, a mosódézsába volt állítva és az egész teste csupa vér volt. Akkor rám ordítottak és elzavartak a nyilasok …”

A tanú felismeri Szőke Antalt, Mészáros Lászlót, Kovács Istvánt, Kröszlt, Bükköst, Kálmán Lászlót, Baráth Kálmánt. Az ügyész kérdésére közli, hogy a fűszerüzletben dolgozó nyilas nőt Kőműves Teréznek hívták. „Gyakran az udvaron vetkőztette le az üldözött nőket.”

Korik Andor (szül.: 1911) tanú a Danuvia fegyvergyárban dolgozott, Szelepcsényit nagy nyilasnak ismerte, ő viszont baloldali érzelmű volt, ezért egy alkalommal összeverekedtek. 1944. október 15-e után a nyilasok megjelentek a lakásán és bevitték őt Szelepcsényihez, aki szörnyen megverte.

Korik: Majd levittek a pincében levő mosókonyhába, ott meztelenre vetkőztettek, ütöttek, rúgtak, gumicsővel verték a fejemet, meg a testemet, amíg tiszta vér lettem. Azután az egyik nyilas, egy ferdevállú személy, akit a többiek atyának neveztek, újságpapírt nyomott lábujjam közé és meggyújtotta. Amikor elájultam, felmostak és tovább kínoztak. Aztán belöktek a légóhelyiségbe. A jobb oldali padon a zsidók, a bal oldalon a politikai foglyok voltak. Körülbelül 40 ember lehetett a pincében, és nagyon össze voltak verve. Hét napig tartottak fogva, ezalatt nagyon sok embert behoztak, összevertek és elvittek … Gyakran lejött egy magas, szemüveges nyilas, aki a foglyok közül kiválasztotta azokat, akiket el akart vinni, aztán többé nem láttuk ezeket az embereket. Gyakran adtak nekem olyan utasítást, hogy a mosókonyha faláról és a betonjáról mossam fel a vért … Egy hét múlva felvittek ismét Szelepcsényihez, aki visszaadta az irataimat és megfenyegetett, hogy ne merjek arról beszélni, amit láttam, mert kiirt a családommal együtt.”

A tanú felismeri Kröszlt és Bükköst, mint kínzóit. Kröszl azonban nem akar rá emlékezni.

Korik: Nem tudom, miért nem ismer meg engem Kröszl, hiszen 1923 óta ismerjük egymást. Egy utcában laktunk, az apjának fűszerüzlete volt, odajártunk vásárolni. De találkoztunk mi az 1944. október 15. utáni napokban is. A Kövér Lajos utcában beszélgetett Kröszl és Szelepcsényi. Kröszl altkor fekete nyilas egyenruhában volt, árpádsávos karszalaggal és géppisztollyal.”

Mezei Györgyné (szül.: 1930) tanút 15 éves bátyjával együtt hurcolták be a zuglói pártházba. Levetkőztették őket és mindenkit korbáccsal, meg gumibottal vertek. Amikor vagy százan voltak az udvaron, az Óbudai Téglagyárba indultak el. Útközben néhány idősebb ember nem tudott olyan gyorsan menni, mint a fiatalabbak, ezeket agyonlőtték. Amikor a hídon mentek keresztül, többen a Dunába ugrottak, s a nyilasok az úszó embereket lelőtték.

Morva Ottóné (szül.: 1913) tanú három kisgyerekével és egy rokonával került november utolsó napjaiban a zuglói nyilasházba.

„Morváné: Egy idős embert, aki a Jávor utcában lakott, ott előttem borzalmasan megvertek, majd alkuba bocsátkoztak vele, hogy adjon pénzt … Közvetlenül mellém pedig leültettek egy idősebb asszonyt, ezt korbáccsal ütötték … Arra emlékszem, hogy házmesterné volt az idős asszony és csak azt hajtogatta, hogy unokaöccse volt az, akit bujtatott. Egy púpos nyilasra emlékszem … Aztán egyszer szerencsés véletlen folytán megjött a férjem, aki keresztény volt és katona, és kihozott bennünket a nyilasházból.”

Huszonkilencedik tárgyalási nap

Március 14

A nap első tanúja Zala Miklósné (szül.: 1910). Őt — miközben ment az utcán édesanyjával — egy 20—22 éves, hosszúkás arcú nyilas fiatalember állította meg és beszállította a zuglói nyilasházba. Zaláné a fényképalbumban határozottan felismeri a 77-es számú képet, amely Kálmán Lászlót ábrázolja; ő volt az, aki bekísérte őket. Elmondja, hogy először mindkettőjüket nagyon megverték, aztán másnap takarítaniuk kellett. Takarítás közben Kálmán odalépett hozzájuk és közölte, hogy nagy a szerencséjük, mert akik a pincében voltak, azok már mind ki lettek nyírva. Nyolc napig dolgoztatták őket, de amikor esténként visszamentek a pincébe, mindig újabb és újabb foglyokkal találkoztak. Többször tapasztalták, hogy embereket lőttek agyon a mosókonyhában, másokat pedig kínoztak. A tanú felismeri Baráth Kálmánt, Németh Lajost, Kraut Józsefet, Kröszlt, aki felhozatta őket takarítani.

Kröszl (felcsapott fejjel, a jótevő szerepében): A tanúkat én mentettem meg! Január 9-én, amikor már közel voltak az oroszok, hallottam, hogy Bükkös parancsot adott egy alacsony fiúnak, hogy végezze ki ezt a két nőt is. Én azt mondtam, hogy ez nem fog megtörténni, mert ez a két nő takarított, főzött ránk és jók voltak hozzánk. Így hát a kivégzés nem történt meg, és akkor azt mondtam nekik, hogy menjenek ki az udvarra havat takarítani ”

A tanú viszont azt állítja, hogy ők megszöktek a nyilasházból, amikor a pártszolgálatosok menekültek.

Tóth László (szül.: 1903) tanú, mint pék, a nyilasházba szállított a kenyeret. Egy alkalommal, amikor a kenyeret vitte, a pincéből ordítozást hallott, s akkor a folyosón megkérdezett egy nyilast, hogy mi van odalenn? Azt válaszolta neki, hogy Baráth Kálmán faggatja a foglyokat. „Erre a névre határozottan emlékszem!” Felismeri Füredit, Kálmán Lászlót, Hollait, Mészárost, mint nyilas pártszolgálatosokat.

Baráth Kálmán védőjének kérdésére a tanú elmondja, hogy december elején történt, amikor Baráth Kálmánt, mint vallatót név szerint megjelölte neki az egyik nyilas, aki a folyosón állt.

Mikó Józsefné (szül.: 1931) tanú, Baráth Kálmán és Baráth János édestestvére. A tanácsvezető kioktatja, hogy a törvény szerint nem köteles vallomást tenni, de a tanú ragaszkodik a vallomástételhez.

Mikóné: Én akkor 14 éves voltam. Édesapánk nyilas volt, de arról nem tudok, hogy a két bátyám is az lett volna. Októberben lent laktam anyámmal Akasztó községben, a testvéreim sokszor meglátogattak bennünket. Ősszel, amikor már feljöttünk Budapestre, csak akkor láttam Kálmánt, amikor elmentem egy laktanyába meglátogatni. Ez novemberben vagy decemberben lehetett.

Elnök: Melyik laktanyában?

Mikóné: Arra már nem emlékszem …

Elnök: Milyen ruhát viselt a bátyja?

Mikóné: Kálmán bátyám rendes, sárga magyar katonaruhában volt.”

Kozák József (szül.: 1900) tanú Bükkös György vádlottat ismeri 1944 óta. Tudta róla, hogy nyilas volt és Bükkös is tudta a tanúról, hogy kommunista.

Kozák: Szoros kapcsolat nem volt közöttünk. Ő tudta, hogy kommunista vagyok, de nem bántott és nem vitetett el, sőt, amikor a bunkerban voltam, azt mondta, hogy jelentkezzem a KlSKA-soknál, mert különben elvisznek … Annyit tudok, hogy a házban lakó zsidók vagyonát megvédte és kijelentette, hogy senki pincéjének lakatját nem szabad feltörni. Tudta, hogy én egy zsidó házaspárnak papírt szereztem, de erről sem szólt semmit.

Bükkös (felszólításra): Kérem, a házban én mindenkit megvédtem, mert éreztem, hogy nagy a bűnöm súlya és kellett valami kicsi jót is cselekednem …”

Harmincadik tárgyalási nap

Március 15

A bíróság közli, hogy beidéztette tanúként az ügyész által indítványozott tanúkat, majd Németh Lajos vádlott és képviselője, továbbá Baráth Kálmán, Hernádi Jenő, Kálmán László, Sándor Alajos, Baráth János és Pataki Ferenc vádlottak és védőik által kihallgatni kért tanúkat.

A már egyszer kihallgatott Dienes Gyula, majd Sándor Alajos által kért Keveházi Ottomár (szül.: 1901) lép a tárgyalóterembe. Keveházi, aki evangélikus lelkész, közli, hogy a vádlottak közül Sándor Alajost ismeri. Elmondja, hogy 1944 november elejétől 1945. február 13-ig, Budapest felszabadulásáig volt vele kapcsolata.

Keveházi: Engem a püspök úr berendelt a VKF/6-os propaganda osztályára, Budán, a Várban, a Fortuna utca 21-ben volt ez az osztály. Dienes Gyula volt a parancsnokom. Az volt a feladatom, hogy buzdítsam a háború megnyerésére a katonaságot. Csoportunkban voltak mindenfélék, egy német őrnagy is, és ha ő azt mondta, hogy Keveházi, akkor nekem fel kellett állnom és a front valamelyik részén előadást kellett tartanom …

Elnök: Tagja volt ennek a csoportnak Sándor Alajos?

Keveházi: Igen. Azt nem tudom, hogy az ő tevékenysége pontosan mi volt, mert ő tagja volt a nyilas pártnak, én meg nem. A csoport politikai összetétele is inkább nyilas volt. Én mint előadó voltam ebben a csoportban, de rendelkezési jogom nem volt. Hogy Sándor Alajosnak milyen tevékenysége volt, és volt-e valamilyen beosztása, fogalmam sem volt arról, én nem voltam az ő parancsnoka. Mi nem voltunk helyhez kötve, állandóan mozoghattunk, csak akkor kellett ott lenni, amikor bevetésre mentünk … Sajtos György nevére emlékszem, de, hogy ő lett volna a nyilas összekötő, azt nem tudom. Sándor Alajos különben ugyanolyan beosztott volt, mint én. Eleinte szimpatikus volt nekem, később már nem. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, mert ez érzés dolga volt. Talán azért, mert olyan agresszívnek, keménynek tűnt fel velem szemben is. Ha jól emlékszem, őrmesteri rendfokozata volt, de, hogy ki csinált belőle őrmestert, azt nem tudom.

Sándor: Keveházi tanú! Ő csinált belőlem őrmestert.

Keveházi: Ez nem igaz!”

Újabb kérdésre Keveházi elmondja, hogy dr. Raffael Sándor tábori püspök utasította őt erre a szolgálatra, majd Dienes tanú elmondja, hogy Keveházi semmiképpen nem lehetett parancsnoka katonailag a csoportnak, hiszen lelkész nem lehetett parancsnok. Aztán ismét Keveházi kér szót, aki elmondja, hogy január első napjától kezdve már Sándor Alajos parancsolgatott, hogy hova kell menni …

Keveházi: … volt egy olyan érzésem, hogy Sándor Alajos az én tevékenységemet is ellenőrzi titokban.

Ügyész: Mit tud arról, hogy Sándor Alajos megsebesült volna? És azt, hogy szakállt és fekete szemüveget viselt?

Keveházi: Én nem emlékszem arra, hogy megsebesült volna, Szakállról és fekete szemüvegről sem tudok. A csoportnak volt egy Szanik György nevű tagja, az viselt szakállt … És én azóta nem találkoztam Sándor Alajossal.

Elnök: Hol lakott ön 1944 végén?

Keveházi: Sokáig a Britanniában.

Elnök: Sándor Alajos is ott lakott?

Keveházi: Nem kérem, soha … Karácsony szent estéjét a Britannia szállóban töltöttem, de Sándor Alajos nem volt ott. Fogalmam sincs, hogy merre járt. Azt tudom, hogy a körülzárás után egyszer felvitt a nyilas pártházba az Andrássy útra, ahol egy V-betűvel kezdődő nevű személy és Sándor Alajos azt a parancsot adták, hogy gyűjtsük össze az alakulattól az elszakadt katonákat és tartsunk nekik buzdító előadást, hogy újból részt vegyenek a harcban …”

Sándor Alajos a tanú vallomására mindannyiszor ezt válaszolja: „nem így történt”!

Keveházi: Kérem, én őszintén beszélek. Azt is elmondom, hogy tavaly, vagyis 1966 vége felé kaptam egy levelet — de nem emlékszem a névre, ki volt a feladója —, ebben azt kérdezték tőlem, hogy Battonyán vagyok-e még. Én visszaválaszoltam, hogy igen, Battonyán vagyok. Aztán kaptam még egy levelet Sándor Bélánétól, Sándor Alajos sógornőjétől. Azt kérte, adjak olyan igazolást, hogy Sándor Alajos éjjel-nappal velem volt 1944 végén és 1945 elején. Ekkor én felutaztam személyesen Pestre és felkerestem Sándor Bélánét és megmondtam, hogy én ilyen igazolást nem tudok adni, mert nem voltam vele éjjel-nappal, ellenben odajárt, ahová akart és én nem voltam a parancsnoka. Akkor arra kért, hogy tegyek Sándor Alajos mellett, illetve javára mentő vallomást. Ekkor én közöltem, hogy én ilyen vallomást sem tudok tenni, csak arról beszélhetek, ami tény. E látogatás után, amikor Mezőhegyesen voltam, egy alkalommal otthon keresett valaki az egyik ügyvéd ismerősömnél. Valami olyasmit mondott, hogy a Markóból jött és üzenetet kell nekem átadnia … Egyébként kérem, meg lehet keresni ezt az ügyvédet …

Elnök: Sándor Alajos! Erre mit mond?

Sándor: Én nem küldtem semmiféle üzenetet, semmilyen rabtársammal.

Dienes (kérdésre): Keveházi nem lehetett a csoport parancsnoka, hiszen a papoknak nem is századosi rendfokozatuk volt, hanem lelkész, illetve főlelkészi megjelölést kaptak. Ez megfelelt ugyan a századosi rendfokozatnak, de csak a tábori főlelkészi cím illette meg.”

Dr. Stohl Géza (szül.: 1925) tanú 1944 őszén, mint orvostanhallgató a mentőknél teljesíteti szolgálatot, mentőorvosként. Közli, hogy 1944. december 20-a körül, este 10 és fél 11 között telefonáltak, hogy menjen a Csatornázási Művek portási szobájába, mert egy összelőtt embert találtak. Kiment a megadott helyre, ahol az asztalra borulva találta Kálmán Imrét, alsónadrágban, ingben és zokniban.

Stohl: Az arca, két keze és a válla át volt lőve és a lába is sérült volt. Nehezen tudott beszélni. Elsősegélyben részesítettem, s akkor mondta meg, hogy hívják és hogy került ide. A szüleivel együtt elhurcolták a Thököly úti lakásukról és a Stefánia úti nyilasház pincéjébe vitték, ahol levetkőztették, összeverték. Többedmagával kihozták a Rákos-patak torkolatához és ott lőtték agyon őket. Kimentem a helyszínre, lámpával világítottuk meg a terepet, és borzalmas látvány tárult elénk. Egy idős ember bal szemén az agy veleje lógott ki. Volt egy 16 éves kislány is közöttük, de már nem élt. Egy fiatalembernek és egy idősebb nőnek még volt szívhangja, őket is beszállítottuk a portásszobába és elsősegélyben részesítettem. Mivel csak egy hordágyunk volt és a központból nem tudtak újabb kocsit küldeni, elhelyeztem Kálmán Imrét — valamint az édesanyját és egy másik fiatalembert a kocsiban — és a Wesselényi utcai védett kórházba vittük őket. Üldözötteket ugyanis máshová nem lehetett biztonságosan szállítani, mert a nyilasok a kórházakban is tartottak razziákat és elhurcolták a betegeket … Ebben az időben sebesülteket, illetve holttesteket találtunk a Stefánia úton, a Hermina út sarkán, az Aréna útnál, a Városligetben és másutt …”

Semjén Gyuláné (szül.: 1902) tanú elmondja, hogy testvére dr. Grósz Tibor sebészorvos, a nyilashatalom átvétele után családjával a Stefánia út 26-ban dr. Szegő orvoséknál lakott.

Semjénné: Január 3-án nyilasok rohanták meg a házat — ezt Szegőné mesélte, aki később megmenekült — és mindenkit elhurcoltak a Thököly út 80-ba. Szegőné a Stefánia úti pádon látta az én testvéremet, dr. Grósz Tibort, a feleségét és a kislányát agyonlőve. Tábla volt a nyakukba akasztva. Az ő férje és a kislánya, szintén ott voltak a padon holtan …”

Szamosi László (szül.: 1927) tanút mint katonaszökevényt fogták el a Nagy Lajos király úton és bevitték a zuglói nyilasházba. Az esti órákban szállították többedmagával a Stefánia útra, majd a Váci úton keresztül mentek a Duna-partra.

Szamosi: Megállítottak bennünket és felszólítottak, hogy mindenki vetkőzzön le. Egy mellettem álló lány az egyik nyilas térdét átkulcsolta és könyörgött az életéért. Valami olyasmit mondott, hogy megígérték neki, őt nem fogják kivégezni. A nyilas belerúgott a lányba, majd egy másik odaugrott és egy szuronnyal beleszúrt. Rajtam egy ballonkabát volt és egy zakó. Lassan vetkőzni kezdtem és közben hátrafelé húzódtam. Félkörben voltak a nyilasak és én elhatároztam, mire levetem a kabátomat, addigra megszököm. Hirtelen megugrottam és a Duna felé szaladtam. Belevágtam magamat a vízbe. Hallottam, hogy lőnek utánam. Körülbelül 50 métert úszhattam, amikor egy stégszerű tákolmány alá kerültem. Sokáig hallottam még a lövéseket. Tovább úsztam a part mellett lefelé, de nem tudom, hol jöttem ki a vízből. Sokáig voltam benn. Mikor kijöttem, egy őrbódéba mentem, onnan átvezettek egy házba, ahol adtak száraz ruhát, és így menekültem meg. Mindez november 18-án játszódott le.”

A tanú felismeri Kröszlt, Bükköst, Kálmánt, Hollait és Baráth Kálmánt.

Horváth Gyula (szül.: 1905) tanú Kröszl Vilmosék szomszédja volt. A vádlottat 1930 óta ismeri. Kröszlt kötekedő, provokáló természetű embernek ismerte és mindenki tudta, hogy nyilas.

Horváth: 1944 október második felében engem is megfogott Kröszl, hogy miért nem lépek be a nyilas pártba, hiszen veszélyben van a haza. Mondtam, hogy én nem megyek. Aztán november végén megjelent a lakásomon harmadmagával, géppisztolyosan, hogy zsidókat és katonaszökevényeket rejtegetek. Valóban volt nálam egy zsidó házaspár és egy katona is. Mindent megnéztek, de nem találták meg őket, mert jó helyre bújtattuk őket …”

Schőn Zoltán (szül.: 1932) tanú édesapját az üzletéből hetedmagával vitték el a zuglói nyilasházba, majd édesanyja elment a Baráth családhoz, akiket régebbről ismertek és tudták, hogy régi nyilasok. Kérte, hogy segítsenek rajtuk. A fiatal Baráth volt éppen otthon, de megtagadták a segítséget.

Schőn: Édesapámat bevitték a nyilasházba és én csak most tudtam meg Nagy Imréné tanútól az előbb, hogy ott mindjárt agyon is verték.

Szabadka András (szül.: 1926) tanú: A nővérem Baráthéknál lakott. 1944 októberében Baráth Kálmán és az apja megjelentek az udvaron fegyveresen és Baráth Kálmán ekkor már nyilas egyenruhában volt. Én is ott voltam. Baráth Jánosról később tudtam meg, hogy szintén nyilas. Úgy november közepe táján, saját maga mutatta nekem a nyilas igazolványát. Én nem tudok arról, hogy Baráth Kálmán bevonult volna katonának. Találkoztam vele 1944 karácsonya után 2—3 nappal, nyilas egyenruhában volt, és egy német katonával ment az utcán. A karján nyilas karszalag, a nyakában pedig géppisztoly volt. Baráth Jánossal 1944. december 28-án találkoztam. Erre pontosan emlékszem, mert ekkor szedtek össze bennünket és vittek Leányfalura árkot ásni …”

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com