Lesz itt még sírás- rívás!

Kifejezetten drágának számít Európában a magyar „lakossági piaci ár”

Változatos kommunikációs trükkök sorát veti be a kormány a rezsiemelés álcázására. Ezek közé tartozik a „lakossági piaci ár” fogalma, ugyanis a többletfogyasztásért felszámolt áram- és gázár európai viszonylatban is kimagasló lesz.

A rezsicsökkentés korszaka augusztus elsejével véget ért Magyarországon. Ha a fogyasztásunk túllépi az átlagot, akkor az áram ára nagyjából a kétszeresére (kilowattóránként 36-ról mintegy 70 forintra), a gázé pedig több mint hétszeresére (köbméterenként 102-ről 747 forintra) ugrik. Hiába tudjuk, hogy a rezsicsökkentés korábban sem feltétlenül azt jelentette, hogy a lakosság a lehető legkedvezőbb áron kapja a gázt és a villanyt (hiszen a piaci ár tavalyig tartósan elmaradt a tíz évvel korábban meghatározott „rezsicsökkentett” összegtől), a fogyasztók mintegy fele most azzal szembesül, hogy rendkívüli módon megdrágul az általa felhasznált energia egy része.

A drágább rész úgynevezett „lakossági piaci áron” jut el majd a fogyasztóhoz – erről Németh Szilárd rezsifelelős beszélt a napokban Tusnádfürdőn. Ám a 747 forintos „lakossági piaci” gázár és a 70,10 forintos „lakossági piaci” áramdíj tulajdonképpen „fából vaskarika” – mondta a 24.hu-nak Holoda Attila, aki a második Orbán-kormányban helyettes államtitkárként az energetikai területért is felelt. Hiszen az ár vagy „lakossági” vagy „piaci” – hiszen a világon sehol sem engedik rá a tőzsdei árfolyamváltozásokat közvetlenül a lakosságra.

Ennek alapja sem lenne szerinte, hiszen az MVM, a jelenlegi egyetemes (lakossági) áram- és gázszolgáltató sem a tőzsdén vásárolja a magyar háztartások által felhasznált energiát vagy energiahordozókat, hanem hosszabb-rövidebb távú szerződésekben előre köt le bizonyos mennyiségeket meghatározott, a tőzsdeinél sokkal kedvezőbb áron.

A „lakossági piaci ár” valójában tehát csak egy szólam, ami Holoda szerint azért is megtévesztő, mert Németh Szilárd ezt a „piaci árhoz” képest nevezte alacsonyabbnak. A gáznak azonban nincs olyan globális piaca, mint mondjuk a kőolajnak. Az a „piaci ár” pedig, amihez Németh a „lakossági piaci árat” viszonyította, tehát hogy a gáz 1020 forint lenne a szabad kereskedelemben, az Holoda szerint ugyan egy adott pillanatban igaz lehetett a holland TTF-en vagy a bécsi gáztőzsdén, de ennek csak áttételesen van köze a lakossági árakhoz.

A magyar gázárak kialakításakor ugyanis ezt a két piacot figyelik a szakértők, és a hosszútávú szerződéseknél is e két tőzsde – de inkább a TTF – kurzusait veszik alapul. Ám Holoda ennek kapcsán is hangsúlyozta: a lakossági árak ezen tőzsdei áraknál sokkal alacsonyabbak szoktak lenni. Ráadásul a szakértő hozzátette: a tőzsdei árak annyira változóak, hogy nincs értelme Németh azon kijelentésének, miszerint a „piaci ár” 1020 forint lenne köbméterenként. (A villanynál pedig 268,90 forintot említett piaci árként.)

Holoda – aki az áprilisi választás előtt az ellenzék energiapolitikai szakértőjeként is dolgozott – vitatja azt is, hogy a kormányzat által hangsúlyozott átlagfogyasztás abban a formában reális lenne, ahogy azt most emlegetik. A fogyasztók átlagába ugyanis beleszámolták a ritkán használt nyaralók vagy egyéb építmények – mint valóban létező fogyasztási helyek – áram- és gázhasználatát is. Ez azonban alaposan eltorzítja a „számtani átlagot”, ehelyett mást, például a medián fogyasztók adatait kellett volna átlagnak tekinteni, tehát azt a fogyasztási mennyiséget, amit a legtöbben használnak fel gázból és villanyból.

Holoda azt is hangsúlyozta, hogy a kormányzati propagandával szemben – és itt a G7 korábbi összeállítására hivatkozott –, Európa szinte minden országában kapott a lakosság kompenzációt vagy árengedményt a gáz vagy az elektromos áram árából, illetve valamilyen más intézkedéssel enyhítik a lakosságra nehezedő árnyomást. Sőt, idén már kontinensünkön mindenütt általánossá vált valamilyen állami beavatkozás – lásd a G7 alábbi táblázatát.

Magyarország csak abban különleges, hogy ezt kizárólag a gáz és az áram lakossági árának alacsonyan tartásával érte el – vagyis egyedül a kiskereskedelmi ár szabályozásával „dolgozik” a kormány. Holoda kiemeli, hogy más országokban szociális támogatást kapnak a rászorulók, de nem adnak „általános”, vagyis akár a medencék fűtésére is kiterjedő szubvenciót, ami az egységes árakat jelenti. Németországban és Angliában családonként vagy fejenként kapnak kompenzációt a fogyasztók.

Sőt, a szakértő szerint a magyar szabályozás – a rezsiemelés utáni is – nem a fogyasztót, hanem a fogyasztási helyet veszi figyelembe. Vagyis nem az emberre, hanem a gázórára van tekintettel, ami számos társadalmi igazságtalanságra vezethet – például a kisnyugdíjasok egy nagyobb lakás kifűtésekor többet fizethetnek a gázért, mint egy modern technológiával épült házban élő multimilliomos.

Ráadásul láthatjuk, hogy a minimális fogyasztás fölötti „lakossági piaci ár” immár Magyarországon jóval meghaladja a legtöbb európai gázárat. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal júniusi statisztikája szerint, ha az európai fővárosokkal hasonlítjuk össze a hétszeres magyar „lakossági piaci” gázárat, akkor hazánk nagyot ugrik előre a képzeletbeli ranglistán.

A 24.hu számításai szerint a megemelt, köbméterenkénti 747 forintos magyar ár körülbelül 18,7 eurócentes kilowattóránkénti díjat tesz ki.

Nemzetközi statisztikákban ugyanis nem köbméterben és persze nem forintban adják meg a gázárat, hanem kilowattórában és euróban.

Láthatjuk, hogy Koppenhágában nyolcszáz forintnál is drágább lenne egy köbméter gáz, ha magyar mértékegységekre számítjuk át az ottani adatokat, így Budapest a negyedik helyre kerülne a legdrágább európai városok között, ha csak a pluszfogyasztásért felszámolt rezsidíjat tekintenénk. Előttünk ugyanis csak Stockholmban, Amszterdamban és Koppenhágában lenne ennél magasabb a tarifa. Amszterdamban egy köbméter gázért 920, Stockholmban pedig 950 forintot kellene fizetni.

Ha valaki kételkedne, akkor megemlítjük, hogy még a kormánypárti sajtóbirodalomhoz tartozó Világgazdaság táblázata is azt mutatja  – bár a lap mindössze 17,69 eurós emelt magyar árral számolt a 747 forintot átváltva –, hogy a hatodik legmagasabb lenne Európában a magyarországi „lakossági piaci” gázdíj.

A magyar szabályozás bonyolultsága miatt nehéz összehasonlítani az augusztus 1-jével hatályba lépett új hazai árakat az európai országokban lévő szabályozással, de az egyértelműen látszik, hogy a magyar „lakossági piaci” ár jóval magasabb lesz a környező államok tarifáinál. De még Európa legdrágább fővárosaiban is várhatóan kevesebbet fizetnek majd (átlagosan), mint azok, akik beleesnek többletfogyasztásukkal itthon a hétszeresre emelt magyar „lakossági piaci” gázárak kategóriájába.

Holoda ennek kapcsán kitért arra, hogy a rezsiköltségek Nyugat-Európában sokkal kisebb részét teszik ki egy átlagos háztartás kiadásainak, mint Magyarországon.

Eddig a magyar átlagfogyasztó háztartás bevételeinek 16–18 százalékát vitte el a rezsi, Németországban ez 6–8 százalék volt. Ráadásul a szakértő szerint most a magyar háztartásokban a rezsiköltségek 30–40 százalékra ugrohatnak, míg Németországban ez még mindig csak 10–12 százalékot tesz ki.

Németországban ráadásul versengő szolgáltatók vannak, Magyarországon pedig monopolizált ez a szektor. Jól látszik a különbség az olyan piaci összehasonlítást végző oldalakon, mint az 1-gasvergleich.com vagy a Vergleich.de.