Európa őrhelyén
1938 július 6 ― 1939 november 29
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
1
NAPLÓ
A tengeren, 1938 július 6.
Elutazás a Queen Mary-n, belgiumi új beosztásom elfoglalására.
LEVÉL V. M. MOLOTOV ÚRNAK
Bruxelles, Belgium, 1938 szeptember 10.
Kedves Miniszterelnök úr!
Roszoff úr valószínűleg közölte Önnel tárgyalásaink eredményét, valamint bizonyára átadta Önnek szóló üzenetemet is.
Ebből megállapíthatta Miniszterelnök Úr, hogy az adósságtörlesztés egész kérdéscsoportjának azonnali felgöngyölése bizonyos előítéleteket keltett volna.
Az elnökkel és államtitkárunkkal való megbeszélésem alapján meg vagyok győződve, hogy a kongresszus összeülése után mindkét kormányzat részéről lehetséges lesz valamilyen tervezet kidolgozása. Elnökünk és államtitkárunk nagy súlyt vet az ügyre, mélyen meghatva attól a szellemtől, mellyel eltelve az Önök kormánya a kérdést megint felszínre hozta. Az Ön szavával élve, még ha nem is érünk el konkrét eredményeket, az eszmék kicserélése a két nagyhatalom kormányzata és vezetőszemélyiségei között, máris kölcsönös megértést eredményezett és feltételezhető, hogy ez a jövőben még fokozódni fog. Ha a jövőben esetleg szolgálatukra lehetnék valamilyen nézeteltérés áthidalásával, úgy szívesen állok rendelkezésre.
Oroszországi tartózkodásomra annak a barátságnak őszinte nagyraértékelésével tekintek vissza, melyet a nagyszerű orosz nép részéről tapasztaltam, valamint a szeretetreméltóság és baráti érzület iránti hálával is, amelyeknek a Szovjetunió képviselői oly sok tanújelét adták.
Külön borítékban, kézírásos ajánlásommal ellátott példányát küldöm annak a katalógusnak, mely oroszországi képeim jegyzékét tartalmazza. Ezt a gyűjteményt az Önök segítségével állíthattam össze, hogy ajándékképpen felajánljam egykori alma materemnek, a wisconsini egyetemnek.
Itteni lakásunk elragadó és biztos vagyok benne, hogy a bruxellesi élet még sok örömet tartogat a számunkra; azonban Moszkvát nagyon nélkülözöm és már előre boldog vagyok, hogy időnként oda visszatérhetek, megszemlélni azokat a nagy változásokat, melyeket Ön tervei keresztülvitelével bizonyára elér.
LEVÉL SZTÁLIN JÓZSEF ÚRNAK
Bruxelles, Belgium, 1938 szeptember 10.
Kedves Sztálin úr!
Megbeszélésünk nagy megelégedéssel töltött el. Különösen azért, mert sikerült kölcsönös kimagyarázkodás útján az előzetes félreértések csíráit kiküszöbölni. Meg vagyok róla győződve, hogy elősegítette a megértést a két nagy ország vezető körei között és jobb kapcsolatokat eredményezett. Nagyon bölcsen mondta Molotov miniszterelnök búcsúzásunk alkalmával: bármit is eredményezzen ez a megbeszélés a szóbanforgó kérdésre nézve, a kölcsönös jóakarat mindenesetre már önmagában igen jelentős vívmány. Büszkeséggel tölt el, hogy a Szovjetúnióban töltött szolgálati időm alatt, de nem kevésbé az Ön kiváló külügyminiszterének, Litvinov úrnak képességei és nyíltsága folytán, a Szovjetúnió és az Egyesült Államok kapcsolatai olyanok lettek, hogy minden eddigit felülmúló mértékben alapot nyújthatnak a kölcsönös megértésre.
Roszoff úr útján, aki állandóan buzgólkodott a kérdés körül, a tárgyalt adósságügyre vonatkozó üzenetet intéztem Önhöz. Kétségtelen, hogy ezt már jelen levelem beérkezése előtt kézhez vette és megértette belőle álláspontomat. Sajnálatos, hogy országom jelenlegi helyzete olyan, hogy tanácsos a tárgyalások ideiglenes felfüggesztése.
Mondhatom, hogy mind az elnök, mind az államtitkár mélyen hatása alatt állnak annak a szellemnek, mellyel Ön és a Szovjetúnió kormánya a Roosevelt—Litvinov-féle egyesség pontos betartását magukévá tették. Az elnök bízik benne, hogy későbbi időpontban lehetséges lesz olyan szabályozást kidolgoznunk, mely mindkét kormányt teljésen kielégíti.
Ilyen értelemben tartom nyilván a kérdést, mindenkor készen állva arra, hogy alkalmas időpontban szempontjainkat, a kölcsönösen előnyös megoldás érdekében, közös nevezőre hozzám. Addig is mind a javaslatokra, mind pedig a megbeszélésekre vonatkozó aktákat kormányom szigorú titokként kezeli.
Nagy megnyugvással tölt el, hogy a hadihajók ügye megnyugtató módon megoldódott.
Ha Trojanovszki nagykövet és felesége még Moszkvában lennének, úgy kérem, hogy nekik Mrs. Davies és a magam részéről a legszívélyesebb üdvözletünket átadni szíveskedjék.
LEVÉL F. D. ROOSEVELT ELNÖKNEK
Bruxelles, 1939 január 18.
Kedves Elnök úr!
Véleményem szerint a szovjetkormányzat és hadserege lényegesen erősebb, mint ahogy azt Európa bizonyos részeiben szeretnék tudni. Ez a kormányzat, ma még legalább, a világbéke eszméjét szolgálja. Sőt tovább megyek ennél: a gazdasági szükségszerűség még hosszú időre békét parancsol, feltéve, hogy ez lehetséges.
A Szovjet vezetői úgy nyilatkoztak előttem, hogy a világon csak egy hatalom van, amellyel szemben bizalommal viseltetnek és ez az Egyesült Államok az Ön vezetése alatt.
Ha egy olyan iszonyatos katasztrófa bekövetkezne, mint amilyen egy világkonfliktus lenne a fasiszta és a demokratikus hatalmak között, úgy véleményem szerint a szovjetkormányzat sokkal hatalmasabb tényező és sokkal nagyobb értékkel bír, mint ahogy azt Európa reakciós körei tudomásul venni hajlandók.
LEVÉL HONORABLE HARRY HOPKINSNAK
Bruxelles, 1939 január 18.
Kedves Harrym!
Utolsó otthoni tartózkodásom alatt, a George Holme házában folytatott beszélgetésünk után szerettem volna Veled újból találkozni. Kerestelek is, de távollétedben kénytelen voltam anélkül elutazni, hogy láthattalak volna.
Ami itt van, az maga a pokol. A Chamberlain-béke nem való semmire. Itteni diplomáciai körökben ez az általános vélemény. Chamberlain és Hitler Münchenben valószínűleg szabályozták a gyarmatok kérdését. De evés közben jön meg az étvágy. A hamarosan fellépő legközelebbi válság majd a lengyel korridort vagy Ukrajnát fogja érinteni. A legszörnyűbb az egészben az, hogy az európai civilizációt és békét nem védelmezi sem egyetemleges biztonság, sem politikai egyensúly.
Úgy látszik, hogy Angliában hiányzanak az igazi vezetők, akik az ilyen megegyezés ellen felsorakoztatnák a közvéleményt. Egy jogász, aki önmagának sem vallja be az igazságot és nem ismeri fel ellenfelében a gazembert, nem nyerheti meg a pört. Más szavakkal, ha a vezető nem áll a tömeg élére, úgy az mindig ingadozó marad. Franciaország darabokra van szaggatva. Az eredmény az, hogy Európában csak a fasiszta államoknak vannak igazi vezetőik.
Az elnök felemelte a Chamberlaintől elhullatott fáklyát és a zsidókkal szemben követett bánásmódot elítélő sajtónyilatkozata a világ közvéleményének és a demokratikus népek erkölcsi felháborodásának vitathatatlan vezetőjévé tették. De a diktátorok ezzel nem törődnek.
Azt hiszem, egyetlen lehetséges teendőnk: Oroszországot bátorítani, nehogy kedvét szegje az egyetemes biztonságért és á békéért vívott harcban. Anglia és Franciaország reakciós körei vesztegzárövezetet vontak Oroszország köré. Az aggodalom, hogy Németország vesztett háború esetén a kommunizmus martalékává esne, nem más, mint szappanbuborék. Németország szociálisabb vágányokra lépne, vagy átalakulna egy némileg észszerű katonai önkényuralommá. Ez esetben Lengyelország és Románia még mindig gátot alkothatnak. Ezenkívül a Szovjetnek elég tennivalója van még a saját országában is. Sztálin politikája ez: békére van szükségük, hogy helyzetüket gazdaságilag megerősíthessék és tudja, hogy álláspontjának helyessége beigazolódik. Négy héttel ez előtt, a csehszlovák válság idején, Oroszország azzal lepte meg a világot, hogy visszalépett a lengyel megnemtámadási egyezménytől, csak azért, hogy Franciaország iránti kötelezettségeinek eleget tehessen, ugyanakkor Anglia és Franciaország hamis ígéretekkel biztatták Csehszlovákiát, hogy ezt az országot blokkjukba csalogathassák. Chamberlain politikája, mellyel Olaszországot, Lengyelországot és a magyarokat Hitler karjaiba dobja, azzal végződhet, hogy a Szovjet ettől meghökkenve, gazdasági szövetségre és eszmei fegyverszünetre léphet Németországgal. Ez az elgondolás a lehetőségek és valószínűségek határain belül fekszik.
Eszmefuttatásom célja ez: az elnök gátat vethetne ennek a törekvésnek, ha azonnal egy „erős embert” nevezne ki Oroszországba nagykövetnek. Utolsó látogatásom alkalmával megegyeztem vele abban, hogy egy nyílteszű, eredményes múltú üzletember, határozott liberális nézetekkel, lenne a legmegfelelőbb. Bizalmasan szólva, felhatalmazásom volt arra, hogy a tisztséget valakinek felajánljam, aki azonban, sajnos, nem volt abban a helyzetben, hogy azt el is fogadhassa.
E távolabbi elgondolásoktól eltekintve is, közös érdeke a Szovjetnek és kormányunknak, hogy — Japán miatt — a két hatalom egymással jó viszonyban álljon.
Nemsokára Anglia és Franciaország reakciósai versenyeznek majd egymással a Szovjet segítségéért, de akkor — amikor a Szovjet bizalmát már teljesen elvesztette — talán késő is lesz.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 január 30
Éppen most hozták nyilvánosságra a Szovjet harmadik ötéves tervét. (1938—1942.) Nagy mértékben jellemző, hogy a terv nem a házi használatra szánt áruk tovább-termelésére fekteti a súlyt, hanem arra, hogy az országot a nehézipar és a fegyvergyártás legfontosabb ágaiban önellátóvá tegye. Nyilvánvaló, hogy a lázas védelmi program, melynek két év előtt Moszkvában tanúja voltam, sem nyugovóra nem jutott, sem nem csökkent.
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 február 2.
Az orosz sajtóügynökség, a Tass, ma hivatalosan közölte, hogy Litvinov külügyi népbiztos Magyarország tudomására juttatta a diplomáciai viszony megszakítását. A felhozott indokolás szerint Magyarország az antikomintern egyezményhez való csatlakozásával elvesztette „függetlenségét és tárgyalási szabadságát”. Hangsúlyozta „bizonyos hatalmak” nyomását is.
NAPLÓ
Bruxelles. 1939 február 6.
A brit nagykövet, lord Clive, ma felkeresett és közölte, hogy Mr. Hudson, a kereskedelemügyi minisztérium osztályfőnöke Belgiumon keresztülutazva, beszélni szeretne velem. Azonnal teára hívtam őket. Hudson, aki egy brit missziót vezetett Moszkvába, nagy súlyt vetett reá, hogy Oroszországról beszélgessen velem. Nyíltan közöltem vele a tényeket, úgy, amint én látom azokat. Meglepettnek, sőt megdöbbentnek látszott. Azt mondta: „Ez mégis csak különös. Miért nem kapunk Moszkvából a mieinktől is ilyen jelentéseket?” Ezt feleltem: „Lehet, hogy nekik van igazuk és én tévedek. Én egyszerűen csak leszögezem a saját szememmel látott tényeket. Viszont ön ebből levonhatja a saját következtetéseit”. Ha megkérdezte volna, hogy miért térnek el egymástól annyira a jelentéseink, okul hoztam volna fel, hogy nem vagyok hivatásos diplomata, hanem üzletember és jogász, aki súlyt vet arra, hogy a szembeszökő és nyilvánvaló tényeket hamisan ne értelmezze. Eszembe sem jutott, hogy megjegyzéseket kockáztassak meg a moszkvai brit nagykövetségről és kiváló tisztviselői karáról, annál kevésbé, mivel lord Chilstonnak őszinte csodálója vagyok; de nem kevésbé hallgathattam el, hogy a bürokrácia természetében rejlik, hogy a főnök mindig olyan jelentést kap, amilyet éppen kíván magának. — Ez talán kissé gorombán hangzott, de az angolok becsületes emberek, kik értékelni tudják a nyíltságot és az őszinteséget. Kereken megmondtam, hogy borzalmas csapás lenne a béke ügyére nézve, ha Nagybritannia és Franciaország nem tudnának Hitler ellen egy közös védelmi frontban egyesülni.
NAPLÓ
Bruxelles. 1939 március 3.
Végre kimúlt a boldogtalan spanyol benemavatkozási bizottság. A szovjet kormány megbízottját visszahívta Londonból. A jelentés magán viseli Litvinov jellegzetes kijelentéseinek bélyegét. Okul azt hozta fel, hogy a bizottság megszűnt működni, sőt „elvesztette a saját jogosultságába vetett hitét is”. Az egész idő alatt, míg az olasz és a német megbízottak kisded játékaikat űzték — senkisem szenvedett többet, mint Litvinov és a szovjet hivatalnokok, az „intelligenciájuk elleni merénylet” miatt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!