“Áttekintés a Szovjetunióról” bővebben

"/>

Áttekintés a Szovjetunióról

Moszkvai jelentés

1938 június 6

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

5

ZÁRÓJELENTÉS
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÁLLAMTITKÁRÁNAK,
AZ 1988 JÚNIUS 6-I JELENTÉS KIEGÉSZÍTÉSÉRE

Moszkva, 1938 június 6.

Sir,

amikor elhagyom itteni őrhelyemet, hogy eleget tegyek bruxellesi kötelességeimnek, feladatomnak vélem, hogy összefoglaló jelentést terjesszek Államtitkár Úr elé, mely tartalmazza az itteni helyzetből folyó következményeket, vázolja a függő kérdéseket és néhány megjegyzést tartalmaz ezek legelőnyösebb elintézési módjáról; végül felvázol egy elfogadható politikai magatartást, mely, figyelembe véve a helyzetet, véleményem szerint legjobban megfelel az Egyesült Államok érdekeinek. Így tehát bátorkodom a következőkről beszámolni.

Hivatkozom itt ez év június 6-án kelt 1341. sz. jelentésemre, mely általános áttekintést nyújt az anyag fölött. A mellékelt jelentés ennek kiegészítése és ezzel összefüggésben olvasandó.

Különleges függő kérdések

A két hatalom között még fennálló különleges függő kérdések a következők:

  1. Oroszország tartozásának kiegyenlítése és javaslat kölcsön kibocsátásáról az Egyesült Államok vagy állampolgárai részéről.*

―――

* Az adósság és kölcsönügyek tárgyalását itt elhagyjuk, mivel ismétlés lenne.*

  1. a Komintern;
  2. az amerikai állampolgárok védelme;
  3. a Hrinkevics-eset;
  4. a Rubens-eset;
  5. a kereskedelmi kapcsolatok és a legtöbb kedvezmény elve.

A Komintern

Ami a Komintern kérdését illeti, nem hagytam kétséget a szovjetpolitika vezetőiben aziránt, hogy az USA elvárja tőlük a néki tett ígéretek szigorú betartását.

Ezzel összefüggésben három tényező érdemel figyelmet, melyeket nem szabad szem elől téveszteni:

Először: A Szovjetúnió vezető személyiségei ma életfontosságúnak tartják a kapcsolatot a világforradalom külországbeli élesztőivel, mivel ez számukra a katonai védelem egyik eszköze is. (L. a francia ügyvivő erről szóló jelentését és megjegyzését.)

Másodszor: Sztálin kormányában még rövid idővel ezelőtt is megvolt a hajlandóság arra, hogy kapcsolatait a világforradalmi mozgalmakkal a múlthoz képest lazítsa. A kormányzatnak a Kominternhez fűződő viszonya egyenes arányban áll az aggodalommal, melyet egy esetleges támadás gondolata nekik okoz. Ezért e kapcsolat ma újból megszilárdulóban van.

Harmadszor: Úgy látszik, a Komintern jelenleg igen csekély tevékenységet fejt ki az USA-ban.

Ezáltal a Komintern kérdése gyakorlatilag, az Egyesült Államok létérdekei szempontjából, pusztán akadémikus problémává csökkent. Hacsak a Komintern tevékenysége erősebb lángra nem lobban, úgy véleményem szerint az Egyesült Államok, elvi álláspontjuk szigorú fenntartása mellett, eltekinthetnek a kérdés további taglalásától, feltéve, hogy a Komintern működése nem vesz olyan fordulatot, mely nemzeti jólétünket veszélyeztethetné. Pillanatnyilag, a fennforgó körülményeket figyelembe véve, nem látszik tanácsosnak „verébre ágyúval vadászni”.

Az amerikai állampolgárok védelme

Küldetésem ideje alatt éberen őrködtem az Egyesült Államok politikai hagyományai felett, melyek közé tartozik — mint azt Államtitkár Úr csak nemrégen is ismételten nyomatékosan hangsúlyozta — az amerikai állampolgárok erőteljes védelme. Jelenleg még két súlyosabb eset van függőben. A Hrinkevics- és a Rubens-ügy. Ezek az egyedüli amerikai állampolgárok, kik pillanatnyilag — politikai okokból — börtönben ülnek.*

―――

* Röviddel ezután Hrinkevicset előterjesztésemre szabadon bocsátották. Mrs. Rubens segítségünket visszautasította és nem vetett súlyt a hazatérésre, ahol őt talán, állítólagos útlevélhamisításáért, a szövetségi törvény megsértése miatt, bírói eljárás várta.*

Ez eseteket vizsgálva, figyelembe kell venni az orosz politikai viszonyok jelenlegi hátterét is. A kormányzat úgy érzi, hogy elszigetelve áll egy ellenséges világ közepette és az összes kapitalista hatalmak készen állnak arra, hogy ellene kardot rántsanak. A háborús hangulat élénk. Olyan ostromállapot-féle van. A kormány meg van győződve arról, hogy Németország és Japán részéről támadás fenyegeti. Hogy önmagát védje, energikusan jár el, miközben nem törődik holmi figyelmességekkel. Az itteni konzulátusokat kíméletlenül bezárták. Idegen állampolgárok ezreit letartóztatták, börtönbe vetették és őrizetben tartják, arra sem adva nekik alkalmat, hogy látogatókat fogadhassanak. Csak nemrégen értesültem az angol, francia, német, olasz, török, perzsa és afganisztán ügyvivőtől, még pedig mindegyiktől külön-külön, hogy egyetlen esetben sem kaptak alkalmat arra, hogy állampolgáraikkal, azok kihallgatása előtt, beszéljenek. Ezernyi görög, perzsa és afgán, sokszáz német és lengyel és nagyszámú angol és olasz van őrizetben ilyen körülmények között és ott is maradnak.

Az általános politikai magatartás

Tekintve az amerikai állampolgárok állandóan csökkenő számát a Szovjetúnióban, de egyéb okoknál fogva is, talán azt mondhatnók, hogy az itt uralkodó viszonyok mellett a diplomáciai viszony fenntartása felesleges, sőt nem is tanácsos.

De ha a rendkívüli politikai és gazdasági lehetőségeket vesszük figyelembe, melyek kétségtelenül egyre fokozódó mértékben fogják befolyásolni az európai politikai és gazdasági helyzetet, és különösen, ha Japán csendesóceáni magatartására gondolunk, akkor oktalanságnak látszik a jelenlegi jogi kapcsolatokon változtatni és a diplomáciai viszony megszakítását fontolgatni — feltéve, ha súlyos kihívás ezt nem teszi szükségessé.

Véleményem szerint, itteni missziónk jelentőségét lebecsülni, vagy pedig a diplomáciai személyzet számát csökkenteni nem szabad.

A diplomáciai viszony fenntartásával egyenlő fontosságú az alkalmazandó módszerek kérdése a két állam között felmerülhető ügyekben, és az az általános magatartás, melyet a misszió a szovjetkormányzattal s annak képviselőivel szemben elfoglal.

A viszonyok változása az utolsó három évben

A viszonyok 1935 óta alaposan megváltoztak.

Kormányzatunk annakidején őszintén sajnálta, hogy a Szovjetúnió nem tartotta be az adósságok kiegyenlítéséről, a kölcsönről és a Kominternről szóló megállapodásunkat. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy tiltakozásunk jeléül csökkentettük konzulátusaink számát, valamint a konzuli személyzetet. Akkor politikánk a szigorúan vett formai szükségszerűségnek szem előtt tartásával a kapcsolatok szűkítésére szorítkozott, hangsúlyozva, hogy kénytelenek vagyunk a Szovjetúniótól követelni vállalt kötelezettségéi betartását mind betűszerinti értelemben, mind szellemükben. Magatartásunk rendíthetetlen kellett hogy legyen. Az utolsó másfél év alatt azonban a tartós béke előfeltételei alaposan megváltoztak. Az európai béke, a csendesóceáni, valamint a távolkeleti megegyezés ügye ma teljesen másképpen áll. Még három évvel ezelőtt a vonakodó magatartás és az ebből fakadó ingerlékenység nem járt volna említésreméltó következményekkel. Ma nagyobb problémák forognak kockán. Most már az orosz belső helyzet is más képet mutat. Az itteni kormányzat szemmelláthatólag válságon megy keresztül. A külföldiekkel szemben a hangulat rendkívül ellenséges. Hivatalos sajtóhangok azt állítják, hogy a támadókedvű nemzetek részére dolgozó kém- és hírszerző irodák a különböző diplomáciai és konzuli képviseleteknél raktak fészket, közvetlenül fenyegetve a szovjeturalmat. Sokezer afgán, görög és török állampolgárt, többszáz németet és lengyelt, tekintélyes számú japánt, sőt brit alattvalókat is őrizetbe vettek állítólagos földalatti tevékenységért és börtönben tartanak mind a mai napig. A külföldiek letartóztatását nem hozzák nyilvánosságra. A diplomáciai képviseleteknek következetesen megtagadták, hogy alattvalóikkal kihallgatásuk előtt szót váltsanak.

Mindezek ellenére az egész idő alatt a szovjet kormányzat a legelőzékenyebb magatartást tanúsította az Egyesült Államok iránt, szóbeli ígéreteit gyakorlatilag is alátámasztva. Világos példa erre mind a Hrinkevics-, mind a Rubens-ügy. Magasrangú szovjet hivatalnokok úgy nyilatkoztak előttem, hogy az Egyesült Államok iránti barátságot elébe helyezik a világ bármely más nemzetével való kapcsolatuknak.

Feltételezve, hogy az Egyesült Államok fenn óhajtják tartani diplomáciai kapcsolatukat a Szovjetúnió kormányával, véleményem szerint tanácsos, hogy missziónkat a legbarátságosabb és legharmonikusabb szellemben vezessük, összeegyeztetve a vállalt kötelességek teljesítéséhez való ragaszkodásunkkal. Természetes, hogy emellett éberem kell őrködnünk demokratikus intézményeink érintetlensége és a Szovjet ígéreteinek pontos betartása fölött. Azonban a viszonylag alárendelt jelentőségű függő ügyéknél alkalmazott magatartásunknak — sőt tulajdonképpen mindenkori magatartásunknak — nem szabad türelmetlennek vagy kritikusnak lennie, hanem toleráns szelleműnek megértéssel azon nehézségekkel szemben, melyekkel a Szovjet hivatalnokainak meg kell küzdeniök. Soha nem szabad olyan magatartást tanúsítanunk, mely bizalmatlanságot és ellenségeskedést szülhet. Viselkedésünk nem lehet oka annak, hogy miatta az „ellenséges hatalmak” közé sorozzanak bennünket.

Ilyen politikai vonalvezetés még semmiképpen sem jelentené a Szovjetúnió eszmevilágának elfogadását, de igenis, jelentheti az önrendelkezési jog elismerését. Igazán gyakorlati értékű magyarázata lenne azoknak a fennkölt szellemű és mélyen keresztény nyilatkozatoknak, melyeket az elnök és Államtitkár Úr az Egyesült Államok külpolitikájáról ismételten tettek. A „jó szomszédság politikája” lenne és összhangzásban állna diplomáciai történelmünk legszebb hagyományaival.

Utolsó otthoni látogatásom alkalmával ezekről a kérdésekről eszmecserét folytathattam az Egyesült Államok elnökével és Államtitkár Úrral és törekedtem a kapott utasítások értelmében — remélvén, hogy helyesen fogtam fel azokat — a fent vázolt politikai magatartást kezdeményezni és a gyakorlatba is átültetni. Azt hiszem, eredményes volt. Nincs okunk kételkedni a Szovjetúnió őszintén barátságos érzületében az Egyesült Államokkal szemben, mely ép az ellenkezője sok más nemzet irányában tanúsított magatartásának s messze meghaladja bármely más ország iránt megnyilvánuló rokonszenvét. Tapasztaltam, hogyha a két ország között felmerülő kérdéseket a türelem, a megértés és a barátság szellemében igyekszünk rendezni, úgy erre gyors és nagyvonalú választ várhatunk az itteni kormányzat részéről, akik ez esetben mindig készen állnak arra, hogy a dolgok észszerű megoldása érdekében engedményeket tegyenek.

Most, mikor elhagyom őrhelyemet, azt hiszem elmondhatom, hogy bár hű maradtam politikai eszményeinkhez és kormányzati rendszerünkhöz, erőteljesen képviselvén az Egyesült Államok jogait és méltóságát, mindazonáltal történelmi hagyományainkat követtem, mikor kimélyíteni törekedtem azt a barátságot, mely az amerikai és az orosz népet régóta összefűzi.

NAPLÓ

1938 június 6.

Élénken érdeklődöm minden iránt, amiből a Szovjet katonai erejére lehet következtetni. Hitler becslése orosz vonalon a következő:

„1. Oroszország 180 millió lelket számlál.

  1. Oroszország területileg a támadók ellenében védett helyzetben van.
  2. Oroszország blokáddal soha le nem győzhető.
  3. Ipara légitámadások ellen védve van, mivel fontosabb ipari gócpontjai a határoktól 4—6000 km távolságra feküsznek.”

Majd így folytatja: „E négy tény elegendő ahhoz, hogy mindenki felismerje, milyen veszedelmes hatalom ez az ország. Ehhez járul még a forradalmi eszme ereje és a hatalom urainak eltökélt szándéka, egy világforradalom életrehívására. E célból olyan haderőt alkottak, melynek technikai felkészültsége a lehető legtökéletesebb. Hasonló célokat szolgál a rabszolgabérekkel dolgozó dumping-politika is, mely alkalmas arra, hogy aláássa más országok gazdasági életét.”

„Oroszország mostani fejlődése gondolkodásra késztet” — mondja továbbá. „1917-ben Oroszország a végét járta, 1920-ban pedig polgárháborúk alatt vérzett. 1924—25-ben, a vörös hadsereg megalkotásával mutatkoztak a gyógyulás első jelei. 1927-ben megszületett az első ötéves terv, melyet később keresztül is vittek. Ezt követte 1932-ben a második ötéves terv, melynek végrehajtása most folyik. Oroszországnak biztos alapokon nyugvó kereskedelme van, valamint a világ legerősebb hadserege, tankcsapatai és légi ereje. Ezek olyan tények, melyek mellett nem lehet szó nélkül elhaladni.”

Ezek részletek egy munkából, melyet Londonderry márki a napokban hozott Londonban nyilvánosságra. Nem sokat tartok Londonderry németbarát magatartásáról. De biztos vagyok benne, ha Londonderry az állítja, hogy Hitler ezeket mondta, akkor az igaz is.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com