A zuglói nyilas per – 1967

A vádirat

(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)

2

II

Tényállás:

A második világháború utolsó évében, 1944 őszén, a felszabadító szovjet hadsereg előrenyomulása következtében Horthy Miklós fasiszta ellenforradalmi rendszerének egyes vezetői is belátták a harc kilátástalanságát. Horthy 1944. október 15-én rádióban jelentette be Magyarországnak a harcból való kilépését. A német fegyveres erők azonnal ellenakcióba kezdtek, elfoglalták a legfontosabb épületeket, körülzárták a Várat és a stúdió elfoglalása után felolvasták a vezérkari főnök nevében a harc továbbfolytatására utasító parancsot, és Szálasi Ferencnek, a nyilaskeresztes párt vezetőjének már jóval előbb Bécsben kinyomtatott kiáltványát. E szerint Szálasi mint a „nemzet vezetője” átvette a hatalmat.

A nyilasok programként hirdették a német fasizmus magyarországi megvalósítását, a zsidók kiirtását és a népellenes háború folytatását a „végső győzelemig”. A nyilas párt valójában a hitleri fasizmus magyarországi ügynöksége volt. 1944. október 15-én a németek fegyverrel ültették a magyar nép nyakára Szálasiékat, akik az ország még fel nem szabadult területein bevezetett nyilas rémuralommal segítették a német fasisztákat a háború esztelen folytatásában. Szálasiék szolgaian teljesítették a hitleri Németország minden kívánságát. Elrendelték a totális mozgósítást, a mindkét nembeli lakosságot 16 évtől 60 éves korig munkaszolgálatra kötelezték, megkísérelték újabb hadosztályok felállítását. A magyar csapatokat és a leventéket harcolni kényszerítették. Elrendelték, hogy Németországba szállítsák a gyárak és üzemek gépparkját, a Nemzeti Bank arany- és valutakészletét, a vasúti gördülőanyagot és az állatállományt. Gyárakat, hidakat, középületeket aknáztak alá és felrobbantották a német fasisztákkal együtt Budapest felbecsülhetetlen értékű hídjait. A letartóztatásban levő politikai foglyokat, valamint a budapesti zsidó lakosság egy részét meggyilkolták, a többit pedig átadták a német fasisztáknak, akik ezeket Németországba hurcolták, és nagy részüket haláltáborokban elpusztították. A nyilas rémuralom ideje alatt megszűnt az életbiztonság, a felkoncolással fenyegető rendeletek jóformán mindenkit érintettek. A nyilasok terrorja megtörni igyekezett a baloldali erők és a lakosság ellenállását. Magatartásukkal 400 000 ember elpusztulását, százezrek nyomorékká válását, 50 000 gyermek árvaságra jutását okozták.

A nyilaskeresztes párt Budapesten egy főkerületet szervezett, amely irányította a kerületi szervezetek munkáját. 1944. október 15-én a nyilasok hatalomátvételében, majd a hatalom gyakorlásában kiemelkedő szerepe volt a fegyveres pártszolgálatnak. A pártszolgálatot a főkerület utasítására a kerületvezetők szervezték meg. A XIV. kerületben Szelepcsényi László kerületvezető kapott erre megbízást. Nevezett fegyverrel látta el a hungarista mozgalom legvadabb képviselőit, de fegyvert adott a szadista hajlamú, rablásokban és fosztogatásokban jártas bűnözőknek is. 1944. október 15-e után ugyanis a nyilaskeresztes pártba tömegesen jelentkeztek a bűnözők, akik a lehetőségeket kihasználva, a zsidó vagyonok eltulajdonításával kívánták megalapozni jövőjüket. (Pl. a XIV. kerületben tevékenykedett Vigh Sándor és Vigh József, akiket rablásért már elítéltek, ezeket 1947-ben kivégezték.)

A terheltek közül I. r. Kröszl Vilmos először mint pártszolgálatos tevékenykedett. Később kerületvezetőnek nevezték ki. III. r. Bükkös György a kerület propagandavezetője volt, majd 1945. január 1-től kerületvezetőnek nevezték ki. Németh Lajos II. r. vádlott pártszolgálatos, végül pártszolgálat-vezető, Szőke Antal V. r. ifjúságvezető, Hollai József IV. r. irodavezető volt a kerületben. A többi vádlottak mintegy 40—50 társukkal együtt fegyveres pártszolgálatot láttak el. A pártszolgálatosok közreműködtek a nyilas terroruralom biztosításában, kommunisták és más haladó gondolkodású személyek, a sárga csillag viselésére kötelezettek és katonaszökevények felkutatásában, kifosztásában és meggyilkolásában. A pártszolgálatosok megszámlálhatatlan gyilkosságot hajtottak végre. Tevékenységüket legtöbbször önkényesen, esetenként a törvénytelen nyilas kormány által kiadott rendelkezések kapcsán folytatták.

A szovjet csapatok előrenyomulásakor a nyilasok közül többen Nyugatra szöktek (pl. Szelepcsényi), másokat a népbíróság felelősségre vont (pl. a Vigh testvérek, a Hollós testvérek, Pintér, Surányi, Gelencsér, Tátrai stb.). Többen közülük az 1945/1946-os években lefolytatott nyomozások hiányossága következtében elkerülték a felelősségre vonást. Ezek közé tartoznak a vádlottak is.

1. 1944. október 21-én Beregffy Károly nyilas honvédelmi miniszter az alábbi hirdetményt tette közzé: „A zsidó férfiakat 16—60, a zsidó nőket pedig 16—40 éves korig honvédelmi szolgálatra igénybe veszem. Felhívom az 1884—1928. években született zsidó férfiakat és az 1904—1928. években született zsidó nőket, hogy munkába állításuk végett 1944. október 23. napján reggel 8 órakor a férfiak a Kerepesi úti új ügető versenypályán, a nők az Erzsébet királyné úti KISOK-sportpályán jelentkezzenek … Az a jelentkezésre kötelezett zsidó, aki a felhívásnak nem tesz eleget, a legsúlyosabb megtorlás alá kerül.”

A már eddig is hátrányban levő zsidóság a teljes jogfosztottság helyzetébe került. Az antiszemitizmussal elvadított fegyveres nyilas pártszolgálatosok korlátlan hatalomra tettek szert az üldözöttek sorsát illetően. A hirdetményben foglaltak biztosítása céljából a XIV. kerületi fegyveres nyilas pártszolgálatosok folyamatosan és rendszeresen razziákat tartottak a város különböző területein. Igazoltatásokat végeztek az utcán, járműveken, csillagos házakban és különböző bejelentések alapján. Ebbeni tevékenységük során 1945. január 13-ig több mint 1000 üldözött személyt gyűjtöttek össze. Egy-egy nagyobb akciójuk alkalmával utcaszakaszokat zártak le és házról házra járva végezték a kutatást. Az elfogottakat arra kötelezték, hegy összes pénzüket és más értéküket vegyék magukhoz. A nagyobb értéktárgyakat a lakásban kellett hagyniuk.

A XIV. kerületi pártszolgálatosok 1944 októberében több mint 300 üldözöttet gyűjtöttek össze a Thököly út 80. számú pártház udvarán, ahol előbb megfosztották őket értéktárgyaiktól, majd szelektálásukra került sor. Azokat, akikről úgy vélték, hogy vagyontárgyaikat elrejtették, vagy bujkáló zsidó személyek tartózkodási helyéről tudnak, visszatartották, a többieket pedig különböző gyűjtőhelyekre (Óbudai Téglagyár. KISOK-pálya, józsefvárosi pályaudvar, rendőrkapitányságok stb.) kísérték. Az áldozatok elhurcolását és szelektálását a legembertelenebb módon hajtották végre. Előfordult, hogy gyerekeket dobáltak le az emeletről. Ilyenkor a szülők őrjöngve ordítottak, a nyilasok pedig durván bántalmazták őket. A hideg idő ellenére a pártház udvarán összegyűjtött foglyokat arra kötelezték, hogy a felsőruhájukat és cipőjüket vegyék le, és úgy várakozzanak további sorsukra. Az összegyűjtött személyeket durván bántalmazták. (Kovács Józsefné tanú vallomása VII. kötet, 94. oldal.)

Az üldözöttek elfogásában, a zsidó vagyontárgyak összegyűjtésében, razziák tartásában, a zsidóknak különböző gyűjtőhelyekre való szállításában a vádlottak kivétel nélkül részt vettek.

2. A gyűjtőhelyekre való kísérések általában a városon keresztül és gyalogmenetben történtek úgy, hogy az elfogott személyeket sorba állították, majd fegyveres nyilas pártszolgálatosokkal körülvéve elindították az adott gyűjtőhely felé. A pártszolgálat vezetői olyan utasítást adtak ki, hogy aki bármilyen okból a sorból kilép, azt szökevénynek kell minősíteni és felszólítás nélkül agyon kell lőni. Ennek alapján a pártszolgálatosok több gyilkosságot követtek el.
3. a)1944 október végén egy nagyobb csoportot indítottak el a pártházból az Óbudai Téglagyárban levő gyűjtőhelyre. A Keleti pályaudvar környékén egy zsidó személy a sorból kilépett, mire a kísérésben részt, vevő VI. r. Baráth Kálmán terhelt a foglyot a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Monostori Gyula XII. r., Bükkös György III. r. terhelt és Hortobágyi László tanú, VI. kötet 305. oldal, vallomása.)
4. b)1944 végén ugyancsak a pártház épületéből egy nagyobb csoportot kísértek az Abonyi utcai gimnázium épületébe, ahol abban az időben szintén gyűjtőhely volt. A kísértek közül két fő a Domonkos templom épülete előtti szakaszon a sorból kilépett. Szőke Antal V. r. terhelt célzási képességével pártszolgálatos társai előtt dicsekedve, mindkét férfit a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Szőke Antal terhelt részleges beismerő vallomása, Kálmán Imre tanú, VII. kötet 23. oldal és Hegyesi Ferencné tanú, VI. kötet 286. oldal, vallomása.)
5. c)1944 december elején Szelepcsényi László kerületvezető utasítására a nyilas pártszolgálatosok az Abonyi utcai gimnázium épületéből 150—200 fő üldözöttet kísértek a Józsefvárosi pályaudvarra. Az Aréna út környékén egy üldözött férfi a sorból kilépett és futásnak eredt. A menekülőt Szőke Antal V. r. terhelt a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Szőke Antal beismerő vallomása, Déri Sándorné tanú, VI. kötet 153. oldal, és Mezei Györgyné tanú, VII. kötet 161. oldal vallomása.)

A kísérések során elkövetett gyilkosságokról és kegyetlenkedésekről vallomást tettek: Szakáczky Sándorné tanú VII. kötet 298. oldal, Lónyai Ernőné tanú VII. kötet 127. oldal, Révész Jenőné tanú VII. kötet 248 oldal, Feleki Istvánná tanú VI. kötet 171. oldal.

3. 1944 november végén V. r. Szőke Antal és XI. r. Mészáros László terheltek, a már korábban elítélt Hortobágyi László és Vigh József fegyveres pártszolgálatosokkal utasítást kaptak Szelepcsényi László kerületvezetőtől, hogy a Róna utcából egy személyt kísérjenek a pártházba. Az eligazítás szerint a személy lakásán rádió adó-vevő készüléket rejtegetett. A helyszínre érkezve a négy nyilas házkutatást tartott. A jelzett készüléket nem találták, ezért a lakásban talált férfit a pártházba akarták kísérni. Az előállító személy útközben megtagadta az engedelmességet, mire Szőke Antal V. r. terhelt a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Szőke Antal V. r. terhelt beismerő vallomása, Mészáros László XI. r. terhelt vallomása, valamint Hortobágyi László tanú VI. kötet 314 oldal, vallomása.)
4. 1944 november közepén Baráth Kálmán, Vigh és Monostori Gyula XII. r. pártszolgálatosok a kerületi nyilasvezetőtől azt az utasítást kapták, hogy az Egressy útról a pártház épületébe kísérjenek be egy 50 év körüli üldözött személyt. Az elfogott személy útközben nem akart továbbmenni, mire Baráth Kálmán VI. r. terhelt a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Baráth Kálmán beismerő vallomása és Monostori Gyula terhelt vallomása.)

5/a. A szelektálás során visszatartott üldözötteket és a folyamatosan behurcolt hazafiakat a kerületi nyilasok a pártház pincéjében levő óvóhelyre zárták, ahol nap mint nap folytatták kínvallatásukat, elrejtett vagyontárgyaik és feltételezett bujkáló társaik felderítése érdekében. A kínvallatásokat minden emberi képzeletet felülmúló szadista módon folytatták le. Egyes kihallgatott tanúk véleménye szerint a súlyos testi szenvedések után a megkínzottak számára a halál valóságos megváltásnak számított. Gumicsővel, bikacsökkel, fegyverekkel és ököllel verték a foglyokat, a nők és férfiak arcát cigarettával égették, előfordult, hogy az áldozatok lemeztelenített lábujjai közé papírt helyeztek és azt meggyújtották. A lemeztelenített nők mellét gumicsővel ütötték, az ajtó nyílásába becsípték, a fejüket addig verték a falba, amíg össze nem estek. A gyakori kínvallatásoktól az óvóhely fala és padlózata vérrel volt borítva. Fiatal nőket hurcoltak fel a pincében fogvatartottak közül és a pártszolgálatosok erőszakot követtek el rajtuk.

A bántalmazásokról például Baráth Kálmán VI. r. terhelt a következőképpen írt önvallomásában: „Hollósi, Hollai, Bükkös rám ordítottak, hogy ne lazsáljak. Én az áldozatokhoz furakodtam, és a már amúgy is agyonvert embereket erősen ütlegeltem. Ezután egy másik helyiségbe mentünk, ahol hasonlóképpen ütöttük, rugdostuk, vertük, tapostuk őket, míg a vértől átitatva ájultan, félholtan nem feküdtek.” Monostori Gyula XII. r. terhelt vallomásából: „A pincébe, amikor lementünk és bementünk a foglyok közé, én kezdtem el a verést. Önkívületben levő állapotban ütöttem a foglyokat. A többiek is elkezdték a foglyok verését.”

A pártházban végrehajtott kegyetlenkedésekben a terheltek kivétel nélkül valamennyien részt vettek. (Bizonyítja: Kálmán Imre tanú VII. kötet 23. oldal, Breyer József tanú VI. kötet 104. oldal, Korik Andor tanú VII. kötet 62. oldal, Győri Illés György tanú VI. kötet 251. oldal, Bolmann Ernő tanú VI. kötet 72. oldal, Kató György tanú VII. kötet 13. oldal, Kislik Sándor tanú VI. kötet 333. oldal, Heidl Miklós tanú VI. kötet 275. oldal, Hortobágyi László tanú VI. kötet 305. oldal, Kovács József tanú VI. kötet 77. oldal, Trihwasser Károlyné tanú VII. kötet 369. oldal vallomása, a terheltek részleges beismerő vallomása, valamint Friedmann Ervin 1946-os tanúvallomása, Komlósy Elemér, Vigh Sándor és Surányi József kivégzett terheltek saját ügyükben tett vallomása.)

1. b)1944 december elején a pártház pincéjében levő üldözöttek közül nyolc nőt és tizenkettő férfit meztelenre vetkőztettek, aki pedig ellenállt, súlyosan bántalmazták. Néhány nőről a ruhát letépték. A jelenlevő nyilasok ezután a meztelenre vetkőztetett áldozataikat arra kényszerítették, hogy előttük egymással közösüljenek, különböző perverz aktusokat folytassanak. Az így erkölcsileg, szellemileg és testileg meggyötört áldozataikat még aznap este kivégezték. A nyomozás során azon személyek kilétét nem sikerült megállapítani, akik a kivégzéseket végrehajtották, azonban a kínzásban részt vettek: Kröszl Vilmos I. r., Erős János X. r., Németh Lajos II. r., Mészáros László XI. r., Füredi Pál VIII. r. és Baráth Kálmán VI. r. terheltek. (Bizonyítják: Baráth Kálmán, Hollai József és Kraut József terheltek vallomása, Bükkös György, továbbá Komlósy Elemér vallomása.)
2. c)1914 decemberében a sorozatosan végrehajtott kegyetlenkedések során a pártház pincéjében levő mosókonyhában több üldözött személyt meggyilkoltak. Az üldözöttekkel két kisgyermek is volt. A gyermekek a mosókonyha kövezetén mozdulatlanul fekvő szüleik mellett ültek és szüleik ruháját szorongatva sírtak és jajveszékeltek. Szloboda Vilmos pártszolgálat-vezető felszólítására Erős János X. r. terhelt az egyik kisgyermeket a földről felvette és puszta kézzel megfojtotta. A fojtogatás alatt a gyermek ellenállása megszűnt, arca eltorzult, nyelvét kiöltötte, és miután nem mozdult, Erős János terhelt a földre dobta. (Bizonyítja: Erős János terhelt beismerő vallomása, Baráth Kálmán és Hollai József terheltek vallomása, valamint a nyomozási kísérlet jegyzőkönyve, film- és fényképfelvétele.)
3. d)Ugyanezen alkalommal a jelenlevő Németh Lajos terhelt a másik gyermeket ragadta meg és a már félig élettelen gyermek testét a mosókonyhában levő, vízzel telt dézsába nyomta és vízbe fojtotta. (Bizonyítja: Baráth Kálmán és Hollai József terheltek vallomása.)
4. 1944. március 19-e után, Magyarország náci megszállását követően Richtmann Sándor, az illegális kommunista párt tagja fegyverek elrejtésére alkalmas hely felkutatását kapta feladatul. A fegyverek elrejtésének helyéül Richtmann Sándor a XIV. kerületi Gizella úti Textiliána Szövőgyár egy elhagyott részét tartotta alkalmasnak. Tevékenységébe bevonta az üzem főmérnökét, Werschitz Emilt, aki németellenes érzelmű volt és segített a kommunistáknak.

Nem sokkal ezután szükségessé vált az illegálisan dolgozó kommunista nyomda új helyre telepítése, amire szintén Richtmann Sándor kapott megbízást. Werschitz Emillel megbeszélte, hogy a nyomdát Werschitz szolgálati lakásába — amely az üzem területén volt — helyezik el. Ennek biztosítására Werschitz Emil családját vidékre küldte, és az illegális kommunista Rákosi Endre és felesége, akik a párt nyomdáját kezelték, álnéven, mint háztartást vezető személyek beköltöztek Werschitz lakásába. A kommunista nyomda itt öt hónapon keresztül dolgozott, újságokat és röplapokat állított elő. 1944. november 3-án éjjel például a nyomda kezelői 3000 röplapot készítettek, amelyekben a megszállók elleni harcra szólították fel Budapest népét. Az elkészült példányokat Rákosi Endre felesége a kora reggeli órákban az illegális sajtóelosztóhoz szállította, míg a három férfi, Richtmann Sándor, Rákosi Endre és Werschitz Emil a lakásban maradtak.

A nyomda működéséről valamilyen módon tudomást szerzett a Gestapo és a nyilaskeresztes párt főkerületét bízta meg a kommunista nyomda felszámolásával. A főkerület ilyen értelmű utasítását a XIV. kerületi nyilas pártszervezet részére Sándor Alajos XIV. r. terhelt továbbította, aki részben a főkerületnél, részben a Vkf. VI. osztályán háborúellenes és kommunista propaganda elhárítási feladatokat végzett. A kerületvezető utasítására Tallós József, Vigh József, Baráth Kálmán VI. r. terhelt és Monostori Gyula XII. r. terhelt pártszolgálatosok más nyilasokkal együtt a helyszínre siettek, hogy a nyomdát leleplezzék és kezelőit elfogják.

Az épülethez érve körülvették a gyárat és közvetlenül a szolgálati lakást tartalmazó házat is, majd becsöngettek Werschitz Emil lakására. Richtmann Sándor nyugodtan nyitott ajtót, mivel abban az időben várták vissza Rákosi Endre feleségét. A küszöbön álló nyilasokat meglátva azonban az ajtót becsapta. Erre az ajtóban álló nyilasok, Tallós József és Vigh József azonnal tüzet nyitottak, majd erőszakkal behatoltak a lakásba. A lövések zajára futva a helyszínre érkezett Baráth Kálmán és Monostori Gyula is, akik előzőleg a lépcsőházat biztosították. A lövésektől Richtmann Sándor a helyszínen meghalt, Rákosi Endrét és Werschitz Emilt pedig a nyilasok magukkal hurcolták, és átadták a főkerületnek, illetve a Gestapónak. Sem Rákosi Endre, sem Werschitz Emil a későbbiekben nem tértek vissza, mindketten meghaltak.

Sándor Alajos jelzése szerint a lakásban négy személyt kellett volna a nyilasoknak találni, ezért a helyszínről nem távozlak el mindannyian, hanem Baráth Kálmánt és Monostori Gyulát azzal hagyták vissza más nyilasokkal együtt, hogy a később előkerülő negyedik személyt a lakásban elfogják. Ez azonban nem sikerült. (Bizonyítja: Baráth Kálmán, Monostori Gyula, Bükkös György, Hollai József terheltek vallomása, Ikladi Lajosné [volt Rákosi Endréné] tanú VI. kötet 330. oldal, Kovács Gyula VII. kötet 70. oldal, Pápai Gyuláné VII. kötet 214. oldal, Werschitz Emilné VII. kötet 402. oldal tanú vallomásai, a Párttörténeti Intézettől beszerzett dokumentumok VIII. kötet 29—41. oldal, továbbá 61. oldal 1. sorszám alatt bejegyzett holttest adatai Lajti Endre néven. Lajti Endre Richtmann Sándor kommunista álneve volt.)

7. 1944. november 12-én a XIV. kerületi nyilas pártszervezet pártházavatást tartott. Az ünnepségen megjelent Wirth Károly nyilas képviselő, Kerekes Béla államtitkár, valamint a kerület nyilas vezetői és a párttagok. A pártházavatást uszító beszédek tartására használták fel. Kerekes Béla beszédéből antiszemita gyűlölet, a pogromok további fokozására történt felhívás, az értelmetlen és kilátástalan harcra buzdítás áradt. Többek között a következőket mondta: „Itt vannak közöttünk, itt járnak közöttünk, béklyót raknak lábainkra, kötelet dobálnak kezeinkre és minden törekvésünket, legszentebb terveink megvalósítását talmudi kajánsággal akarják megakadályozni. Itt van a pártnak egy másik nagy elhivatottsága, ezeket kilökni a magyar életből, ezeket a megsemmisülésbe taszítani.” (VIII. kötet 11. oldal.)

A pártházavatás délutánján a fegyveres pártszolgálatosok rajtaütöttek a XIV. kerület, Zsálya utca 24. szám alatt bujkáló zsidókon és a pártházba hurcolták Friedmann Jenőt és feleségét, Krausz Manót és Manónét, Feldmann Sándort, Pest Katót, Kohn Józsefet, Krausz Dezsőt és Ferencet, Friedmann Ervint, továbbá Krausz Sándort. E személyeket az I. emeleti lakásba — párthelyiségbe — kísérték, ahol kihallgatták őket bujkálásuk körülményeiről, majd a pincébe zárták. A pincében vasdoronggal és korbáccsal bántalmazták őket. (VIII. kötet 61. oldal. 3. sorszám.)

A pártházavatást követően az ott elhangzott beszédek hatására a nyilasok még brutálisabb módon bántak az üldözöttekkel. A halálra kínzottakat az éjszakai órákban a Rákos-patak közelébe kísérték, majd ott a szántóföldeken hasra fektették őket. Minden üldözött mögé odaállt egy fegyveres nyilas pártszolgálatos és vezényszóra áldozatát tarkón lőtte. Többen géppisztollyal is lőttek és sorozatlövéssel végeztek áldozatukkal. Bár Friedmann Ervint több találat érte, életben maradt.

A többi elfogottat és még néhány személyt a pincéből ugyanezen az éjszakán a Csömöri út és az Öv utca találkozásánál levő bolgárföldekre kísértek, ahol az előzőekben leírtakkal azonos módon végeztek velük. A terheltek közül a kivégzésekben részt vettek (vagy az egyik, vagy a másik helyen, illetve mindkét helyen): Baráth Kálmán VI. r., Szőke Antal V. r., Hollai József IV. r., Kálmán László VII. r., Kovács István XVIII. r., Bükkös György III. r., Kraut József XVII. r., Erős János X. r., Mészáros László XI. r., Németh Lajos II. r., Kröszl Vilmos I. r., Sándor Alajos XIV. r., Baráth János XIX. r. terheltek, valamint más nyilas .pártszolgálatosok, közöttük többen a már kivégzett nyilasokból.

(Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, a Bonctani Intézet nyilvántartásából készített kivonat VIII. kötet, Blau Imréné tanú VI. kötet 67. oldal, Kozalek Antalné tanú VII. kötet 100. oldal, Varga Józsefné VII. kötet 392. oldal, Gentiser Józsefné VI. kötet 224. oldal, Galántai János VI. kötet 210. oldal, Ódor László VII. kötet 210. oldal, Kovács Gyula VII. kötet 70. oldal, tanúvallomása, valamint Friedmann Ervin 1947. április 19-i tanúkihallgatási jegyzőkönyve, a nyomozati kísérletről készült jegyzőkönyv, fénykép- és filmfelvétel. VIII. kötet -61—62. oldal.)

8. 1944 novemberében Kröszl Vilmos I. r. terhelt vezetésével egy fegyveres nyilascsoport rajtaütött a Stefánia úton levő, úgynevezett Beretvás villában bujkáló üldözöttekre. Elhurcolták a Beretvás és Kalmár család tagjait, valamint Bolmann Ernőt, összesen három férfit és három nőt. Az előállított személyeket a pártház I. emeletén levő folyosón, majd a pincében súlyosan bántalmazták. Az elhurcoltak közül egyedül Bolmann Ernő menekült meg. akit előbb az Óbudai Téglagyárba, majd onnan a Teleki téri elosztóhelyre vittek, ahonnan sikerült megszöknie. A többi behurcolt személy közül Beretvás Tibort még a pincében agyonverték, a többi személy pedig nem került elő. (Bizonyítja: Kraut József XVII. r. terhelt vallomása és Bolmann Ernő tanú VI. kötet 72. oldal vallomása.)
9. 1944. október 15-ét követően a XIV. kerületi nyilas pártszervezet tagjai közül néhányan ún. „Fegyveres nemzetszolgálatra” jelentkeztek. Ezek közé tartozott id. Michalik Gyula XII. r. Monostori Michalik Gyula édesapja. Nevezettet egy ún. Szálasi-röppentyűs alakulathoz osztották be. Michalik Gyula a rábízott fegyver kezelését nem ismerte, ezért az idő előtt felrobbant a kezében és megölte őt, valamint társát, Tomasits Józsefet.

A nyilas kormány vezetői a két nemzetszolgálatos halálát propagandacélra használták fel. A két — végeredményben szerencsétlenül járt — személyt hősi halottnak nyilvánították, és katonai díszpompával temették el a Farkasréti temetőben. A temetésen többek között megjelent Vajna Gábor belügyminiszter, Kemény Gábor báró külügyminiszter, Mohai Gyula főpolgármester, és Kovarcz Emil, a totális mozgósítás miniszterének képviseletében, Návai Imre, a fegyveres nemzetszolgálat országos parancsnoka. (VIII. kötet 11/a. oldal.)

Jelen voltak a XIV. kerületi nyilaskeresztes párt vezetői és pártszolgálatosai is. A temetés után a XIV. kerületi nyilasok a pártházba vonultak vissza, ahol a vad, uszító és faji gyűlölet felkeltésére alkalmas propagandabeszédek hatására a pincében őrzött üldözöttekhez siettek, akikkel szörnyű módon kegyetlenkedtek. A kínvallatásokat követően a szám szerint meg nem állapítható foglyokat egyenként a pártház mosókonyhájába hurcolták és ott kivégezték. Az atrocitás legfőbb és egyik legkíméletlenebb részese ez alkalommal Monostori Michalik Gyula XII. r. terhelt volt, akit apjának hőssé avatása teljesen gátlástalanná tett, egymaga négy üldözöttet lőtt agyon a pince mosókonyhájában. Rajta kívül részt vettek a kivégzésben: Bükkös György III. r., Hollai József IV. r., Erős János X. r., Baráth Kálmán VI. r., Németh Lajos II. r., Kálmán László VII. r. és Szőke Antal V. r. terheltek.

A meggyilkolt személyek holttesteit a gyilkosságban részt vevő nyilasok, köztük elsősorban Monostori Gyula és Baráth Kálmán, a pincéből felhordták és a pártházzal szemben levő, úgynevezett Schlachta ház vaskerítésére felakasztották. A járókelők másnap elszörnyedve látták a kb. 10 holttestet a kerítésen lógni.

(Bizonyítja: a terheltek részben teljes, részben részleges beismerő vallomása, Hortobágyi László tanú VI. kötet 305. oldal, Kovács József tanú VII. kötet 77. oldal, és Derdák József tanú VI. kötet 143. oldal vallomásai, a nyomozati kísérletről készített jegyzőkönyv, fénykép- és filmfelvételek.)

10. 1944. december 2-án Vajna Gábor nyilas belügyminiszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében a nyilas kormány a Budapesten élő sárga csillag viseletére kötelezett zsidóknak a VII. kerület Dohány, Nagyatádi Szabó István, Király, Csányi és Rumbach Sebestyén u., valamint a Madách tér és a Károly király út által határolt területre való összeköltöztetését és a zsidók részére kijelölt területnek (gettónak) a nem zsidók által lakott területtől való elkülönítését rendelte el.
11. a)A rendelet értelmében 1944. december 3-án a rendőrség hozzálátott a csillagos házak és a különböző zsidó gyűjtőhelyek felszámolásához. Így került sor a XIV. kerület, Mexikói úti Nyomorékgyermekek Intézetében levő zsidótábor kiürítésére is. Ez ideig itt gyülekeztek és élveztek viszonylagos védettséget a Palesztinába kivándorolni szándékozó zsidók. A tábor kiürítése során az egyik rendőr (Duhaj nevű) fegyvere elsült, majd a jelenlevő rendőrök több lövést adtak le. A lövöldözés hírére a XIV. kerületi fegyveres nyilasok riadót rendeltek el, majd a helyszínre siettek. Azt állítva, hogy az üldözöttek közül valaki rálőtt az őrszemélyzetre, azonnal megkezdték a kihallgatásokat, és az épület átkutatását. A padlástér átkutatása közben több személyt találtak elrejtőzve, ezek közül egyet a kutatásban részt vevő Baráth Kálmán VI. r. terhelt, többet pedig Vigh és Hollós nevű pártszolgálatosok a helyszínen agyonlőttek. (Bizonyítja: Baráth Kálmán beismerő vallomása, Monostori Gyula, Hollai József, Bükkös György terheltek vallomása, Gábor Endre tanú VI. kötet 214. oldal és Kanizsai Dezső tanú VII. kötet 7. oldal, vallomása.)
12. b)Az intézetben levő üldözöttek közül a nyilasok 20 főt kiválasztottak és őket a pártházba kísérték. A csoportot fegyveres nyilasokkal körülvéve a főbejáraton keresztül vitték ki az épület elé. Az utcára való kilépéskor az egyik üldözött a sorból kilépett és az ott álló Szőke Antal V. r. terhelt a helyszínen agyonlőtte. (Bizonyítja: Szőke Antal beismerő vallomása, Monostori Gyula, Mészáros László, Bükkös György terheltek vallomása, dr. Berend Endre tanú VI. kötet 51. oldal., dr. Fischer Ákos tanú VI. kötet 176. oldal, Csillag Miklósné tanú VI. kötet 125. oldal, és Kanizsai Dezső tanú VII. kötet 7. oldal vallomása.)

Ezt követően az épület elé kísért személyeket a 67-es villamos sínpályájára állították, és az érkező villamos vezetőjét arra akarták kényszeríteni, hogy a villamossal gázoljon az üldözöttek közé. A villamosvezető nem teljesítette a nyilasok követelését. (Bizonyítja: Bőhm Sándor tanú VI. kötet 99. oldal vallomása.) Ezt követően az üldözötteket a pártházba kísérték és a pincébe zárták őket.

44. c)Ugyanezen a napon az illegális kommunista párt MARÓT-csoportja robbantással zavarta meg a Városi Színházban rendezett nyilas nagygyűlést, ahol több nyilas megsebesült. (VIII. kötet 44. oldal.) A főkerülettől nyomban olyan utasítás érkezett a pártszolgálatosok részére, hogy igyekezzenek felderíteni a merénylőket. A XIV. kerületi pártszolgálatosok az utasítás alapján — a robbantás miatti elvakult dühükben — a délelőtt bekísért üldözötteket fogták kínvallatás alá. Bár a nyilasok előtt közismert volt, hogy a pincében őrzött szerencsétlenek nemhogy a robbantás körülményeiről, de még robbantás tényéről sem tudhattak, mégis ilyen értelmű vallomást igyekeztek kicsikarni és ezért ütöttek-verték a foglyokat és elképzelhetetlenül megkínozták őket. A vallatás során például az egyik üldözött kezeit Baráth Kálmán VI. r. terhelt hátracsavarta és térdre kényszerítette. Tallós József hátrafeszítette a fejét, majd IV. r. Hollai József terhelt egy tűvel az üldözött férfi mindkét szemét kiszúrta. (Bizonyítja: Monostori Gyula, Baráth Kálmán terheltek vallomása, Takács Sándorné tanú VII. kötet 307. oldal vallomása.)
45. d)A kínzással meggyötört üldözötteket ezután a pártház mosókonyhájában kivégezték. A holttesteket ugyanezen a napnak az éjjelén teherautón a Tisza Kálmán térre szállították és a Városi Színház épülete környékén az autóról ledobálták. Az áldozatok nyakába táblákat akasztottak a következő felírással: „A robbantásért”. Ez alkalommal az elkövetett kegyetlenkedésekben és gyilkosságokban részt vettek: Kálmán László VII. r.. Erős János X. r.. Monostori Gyula XII. r., Németh Lajos II. r., Kröszl Vilmos I. r., Baráth Kálmán VI. r.. Baráth János XIX. r., Bükkös György III. r. és Hollai József IV. r. terheltek. (Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, Hortobágyi László tanú VI. kötet 305. oldal, Huss Sándor tanú VI. kötet 326. oldal, Antal László tanú VI. kötet 22. oldal, Breyer József tanú VI. kötet 104. oldal és Takács Sándorné tanú VII. kötet 307. oldal vallomása, a dokumentumok adatai. VIII. kötet 79.. 82., 83 oldal. Bükkös György 1945. május 7-i vallomása [ügyészi jegyzőkönyv]. Gelencsér Sándor, Komlósy Elemér. Tóth Ervin és Vigh József elítélt és kivégzett személyek vallomása.)
46. 1944 december elején Szelepcsényi László kerületvezető, három fiatal zsidó nőt kísértetett fel a pártház pincéjéből az egyik I. emeleti helyiségbe. Itt az áldozatokat meztelenre vetkőztette, majd kényszerítette őket, hogy a jelenlevő pártszolgálatosok előtt így táncoljanak. Ezután Kröszl Vilmos I. r. terhelt Vigh József pártszolgálatossal együtt, továbbá még egy személlyel a három nőt megerőszakolta. Az esti órákban a megbecstelenített nőket és további 6—7 üldözöttet Mészáros László XI. r., Szőke Antal V. r., Kraut József XVII. r., Hollai József IV. r. terheltek a Városligetbe szállítottak és ott a Közlekedési Múzeum közelében tarkón lövéssel meggyilkoltak. A vádlottak, továbbá a többi jelenlevő pártszolgálatos egy-egy üldözöttet ölt meg. (Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, valamint a Bonctani Intézet kimutatása. VIII. kötet. 62. oldal 1—12. sorsz.)
47. 1944 december elején Kröszl Vilmos I. r. terhelt vezetésével Baráth Kálmán VI. r., Kraut József XVII. r. terheltek és még több, már elítélt pártszolgálatos kb. 14 fő üldözöttet kísértek a pártház pincéjéből a Rákos-patakhoz. Ott sorbaállították őket. Kröszl Vilmos két személyt kiválasztott az üldözöttek közül és versenyfutásra szólította fel őket. Azt mondotta, az életükért futnak, aki előbb ér a célba, életben marad, nem fogják kivégezni. A kiválasztott két személy futás közben összeesett, egyik sem ért a célhoz. Erre Kröszl Vilmos mindkettőt nyomban agyonlőtte. Ezt követően a többi, a patak partján felsorakoztatott személyt hasra fektették, mindegyik mögé egy-egy nyilas állt, majd vezényszóra a foglyokat agyonlőtték. A kivégzésben valamennyi jelenlevő részt vett és egy-egy üldözöttet gyilkolt meg. (Bizonyítja: Baráth Kálmán VI. r. terhelt, Kraut József XVII. r. terhelt beismerő vallomása, Sima Sándor tanú VII. kötet 278. oldal és Sebestyén Miklós tanú VII. kötet 270. oldal vallomása.)
48. 1944 decemberében általános mozgósítási parancs jelent meg, amelynek értelmében 18—55 évig minden férfit katonakötelesnek nyilvánítottak, és jelentkezésre kötelezték őket. A nyilas főkerület utasítása alapján a kerületvezetőknek kellett elkészíteni a katonai frontszolgálat alóli felmentésre javasoltak listáját. Az utasítás alapján Szelepcsényi László kerületvezető a főkerület részére készített listán 31 személy felmentését javasolta. A névsorba elsősorban a kerület nyilas tisztségviselőit vették fel, majd a fegyveres pártszolgálat vezetőit és azokat, akik aktívan közreműködtek a nyilas hatalomátvételben és magatartásukkal a különböző akciókban, kivégzésekben való részvételükkel bebizonyították a nyilas párthoz való hűségüket. A felmentendők listáján a terheltek közül szerepelt Bükkös György III. r., Szőke Antal V. r., Kovács István XVIII. r., Németh Lajos II. r., Füredi Pál VIII. r. és Erős János X. r. terhelt. (Bizonyíték a felmentendők eredeti listája, VIII. kötet 2. oldal.)

Néhány nap múlva újabb parancs értelmében a nyilasoknak a Ludovika Akadémián kellett jelentkezni. Még nem tudták, hogy felmentési javaslatukat elfogadták-e, vagy sem, azt hihették, hogy katonai szolgálatra vonultatják őket. Ezért elhatározták, hogy a pártház pincéjében fogva tartott üldözötteket bevonulás előtt kivégzik. Mivel nem akarták, hogy a távozásuk után a pártház pincéjében holttestek maradjanak, másrészt a sorozatosan végrehajtott gyilkosságok következtében a mosókonyhában levő lefolyó az áldozatok vérétől eldugult, úgy döntöttek, hogy a Thököly út 83. szám alatt levő és üresen álló zsidó imaházban végeznek áldozataikkal. A fegyveres pártszolgálatosok utasítást kaptak, hogy a pincéből az üldözötteket, kb. 20 főt, kisebb csoportokban kísérjék át az imaház udvarára. 1944. december 13-án az esti órákban Monostori Gyula XII. r., Baráth Kálmán VI. r., Erős János X. r.. Mészáros László XI. r., Füredi Pál VIII. r., Bükkös György III. r., Szőke Antal V. r., Németh Lajos II. r., Hollai József IV. r., Kraut József XVII. r., Kröszl Vilmos I. r. és az éppen a pártházban tartózkodó Sándor Alajos XIV. r. terheltek az átkísért üldözötteket egyenként az imaház szuterénjébe vezették, ahol agyonlőtték őket. A felsorolt pártszolgálatosok kivétel nélkül mind az átkísérésben, mind a kivégzésben részt vettek. (Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, Cséplő Lajos tanú 1945-ös vallomása, Cséplő Lajosné tanú VI. kötet 117. oldal, Buck Margit tanú VI. kötet 112. oldal, Holczer Béláné tanú VI. kötet 290. oldal, Kappel Árpádné tanú VII. kötet 52. oldal, Szabó Károlyné tanú VII. kötet 293. oldal vallomása, a nyomozási kísérletről készült fényképfelvételek és film, továbbá a VIII. kötet 62. oldalán a Bonctani Intézet nyilvántartásából készített kimutatás, 25—29. sorsz., és 64—65. oldal 14—26. sorsz.)

14. 1944 december középén egy razzia alkalmával a XIV. kerületi nyilasok a lakásából elhurcolták Kálmán Józsefet és családját, majd a pártház pincéjébe előállítva, kegyetlenül megkínozták őket. Az üldözötteket 1944. december 20-án több társukkal együtt a pince előterébe kísérték, majd felső ruháiktól megfosztották őket. Ezt kővetően Kraut József XVII. r., Füredi Pál VIII. r., Monostori Gyula XII. r., Baráth Kálmán VI. r. és Kovács János XIII. r. terheltek teherautóval az üldözötteket a Duna-partra vitték, arra a részre, ahol a Rákos-patak a Dunába folyik. A nyilasok az üldözötteket a földre fektették, majd a gépkocsi tompított fényszórójának fénye mellett sorozatlövéseket adtak le rájuk. Összesen 10 embert öltek meg. A Kálmán család egyik tagja, Kálmán Imre súlyos sebesülése ellenére életben maradt. (Bizonyítja: a terheltek beismerő vallomása, Kálmán Imre tanú VII. kötet 23. oldal vallomása, a nyomozási kísérlet jegyzőkönyvei, fénykép- és filmfelvételek. Kálmán Imre sebesüléséről készített orvosi bizonyítvány és egyéb dokumentumok, VIII. kötet 54—60. oldal.)
15. 1944. december 24-én a nyilasok a pártház I. emeleti nagytermében karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a pártszolgálatosok családtagjai is megjelentek. Az esti órákban Szelepcsényi László kerületvezető a családtagokat hazaküldte. A hozzátartozók távozása után a nyilas pártszolgálatosok egyre több szeszes italt fogyasztottak. Szelepcsényi László a már korábban leírt esetekhez hasonlóan a pincében fogva tartott nők közül többet az I. emeleti nagyterembe kísértetett, és a nyilasok a terem egyik elkülönített részében megbecstelenítették őket. A késő éjszakai órákban a mulatozás befejeztével Szelepcsényi kijelentette, hogy a hungarista mozgalomhoz való hűség kifejezéseként és a zsúfolt pince megtisztítása érdekében a jelenlevőknek kivétel nélkül ki kell végezni valakit az üldözöttek közül. Tallós József felháborodottan mondotta: „Most menjünk, a Dunához?” Szelepcsényi erre közölte, hogy a foglyok likvidálását a helyszínen fogják végrehajtani. Vezetésével a jelenlevő nyilasok, a vádlottak közül Baráth Kálmán VI. r.. Erős János X. r., Kraut József XVII. r., Monostori Gyula XII. r., Németh Lajos II. r., Kovács István XVIII. r., Mészáros László XI. r., Kálmán László VII. r., Sándor Alajos XIV. r. és Baráth János XIX. r. terheltek levonultak a pincébe.

Részben a pincehelyiségben, részben a pártház udvarán, részben pedig a Stefánia úti padokon és a bombatölcséreknél végrehajtották a rájuk bízott gyilkosságot. A felsorolt pártszolgálatosok mindegyike részt vett a „hűségpróbán”, mert Szelepcsényi László személyesen ellenőrizte, hogy valamennyi nyilas részese legyen a kivégzésnek. Összesen több mint 30 személyt gyilkoltak meg. A terheltek közül többen, pl. Kovács István, nem egy, hanem több személy kivégzésében vett részt. (Bizonyítékok: a terheltek részleges beismerő vallomása, a Bonctani Intézet, valamint az izraelita temető kimutatásai, a bombatölcsérekben a hullákról készített eredeti fényképek, a nyomozati kísérleti jegyzőkönyvek, film- és fényképfelvételek, Poznan András tanú VII. kötet 229. oldal, Hegyesi Ferencné tanú VI. kötet 285. oldal, Gláser Edéné tanú VI. kötet 229. oldal, Gáldi Gábor tanú VI. kötet 220. oldal, dr. Sárosi József tanú VII. kötet 262. oldal, Várkonyi György tanú VII. kötet 397. oldal, dr. Margittai Richárdné tanú VII. kötet 141. oldal, Csillag Miklós tanú VI. kötet 130. oldal, Derdák József tanú VI. kötet 143. oldal, Breyer József tanú VI. kötet 104. oldal, Takács Sándorné tanú VII. kötet 307. oldal vallomása, a Bonctani Intézet nyilvántartásából készített kimutatás, VIII. kötet 62. oldal 32—48. sorszám, Bükkös György 1945. április 18-i vallomása, Komlósy Elemér, Pintér László, Surányi József és Vigh József elítéltek saját ügyükben tett vallomása.)

16. 1944. december 25-én a Stefánia úton levő padokon elhelyezett holttestek, valamint a bombatölcsérekben levő halottak látványa alapján a lakosság körében széles körben ismertté vált a XIV. kerületi nyilas pártszolgálatosok tömeggyilkossága. Az atrocitások megszüntetése érdekében Fischer István, a Szociáldemokrata Párt ifjúsági tagozatának tagja, aki közvetlen kapcsolatban állt a kommunista párt rohamgárdájával és a XIV. kerületi kisegítő karhatalmi alakulatokon belül legalizálta működését, Boros Mátyással és Papp Árpáddal együtt kézigránátos akciót kíséreltek meg a nyilasház ellen. Nemzetőrruhában behatoltak a pártház udvarába és kézigránátot dobtak az épületbe. A gránátok azonban nem robbantak fel, mire az ott levő fegyveres pártszolgálatosok körülvették őket. Dulakodás kezdődött, majd Fischer István és két társa futásnak eredt. Közülük az egyiket menekülés közben Monostori Gyula XII. r. terhelt géppisztolyával lelőtte. A másik karhatalmistát a többi nyilas lőtte agyon. Egyedül Papp Árpád menekült meg. (Bizonyíték: Monostori Gyula beismerő vallomása, Bükkös György terhelt vallomása, Herczeg Pálné tanú VI. kötet 284. oldal, Halász Tamás tanú VI. kötet 270. oldal és Fischer Károlyné tanú VI. kötet 176. oldal vallomása, továbbá az MKP Nagybudapesti Pártbizottság által kiadott 1948. május 3-i igazolás.)
17. 1944. december 25-én a főkerület Gál Vince által továbbított utasítására Szelepcsényi László és kb. 40 fő pártszolgálatos elhagyta a kerületet, és gépkocsival Dobogókő irányába szöktek. Közben a szovjet csapatok Budapestet körülzárták, így az együttes és csoportos eltávozásuk meghiúsult és a nyilasok szétszéledtek, egy részük fogságba esett, másoknak sikerült a szovjet gyűrűn átjutni. Néhányan a pártházba tértek vissza. A pártházban visszamaradottak közül a főkerület egyik vezetője, Rechtmann Kurt, Kröszl Vilmos I. r. terheltet bízta meg a XIV. kerületi nyilaskeresztes párt vezetésével. Helyettese Bükkös György III. r. terhelt, a pártszolgálat vezetője pedig Németh Lajos II. r. terhelt lett. Ebben az összetételben tevékenykedett a kerület nyilas szervezete, 1944. december 31-ig. Ekkor Kröszl Vilmost — mivel a németektől egy teherautót lopott — leváltották és Bükkös Györgyöt, az eddigi helyettest, bízták meg a kerület vezetésével. Kröszl azután mint kerületvezető-helyettes tevékenykedett. (Bizonyítja: a terheltek egybehangzó vallomása, Kröszl Vilmos kerületvezető aláírásával ellátott eredeti nyilas okmány VIII. kötet 45—50. oldal, Bükkös György 1945. április 18-i vallomása, Gelencsér Sándor és Pintér László elítélt személyek saját ügyükben tett vallomása.)

A nyilaskeresztes párt kerületi szervezete 1944. december 25-ét követően továbbra is ugyanazokat a feladatokat látta el, mint Szelepcsényi kerületvezető idejében. Rendszeresen razziákat tartottak és az áldozataikat behurcolták a pártház pincéjébe. Kegyetlen kínvallatásokat eszközöltek. A változást csupán az jelentette, hogy ebben az időben a pártházba behurcoltak közül már senkit nem kísértek a gyűjtőhelyekre, hanem válogatás nélkül mindenkit kivégeztek, akiket üldözöttként elfogtak. Kröszl Vilmos I. r. terhelt kerületvezető vallotta, hogy ebben az időben azt az utasítást kapta a főkerülettől, hogy az üldözötteket ne szállítsa hozzájuk, hanem saját hatáskörében likvidálja. Ennek alapján adott utasítást Németh Lajos pártszolgálat-vezetőnek december 25. és 31. között, hogy a fogva tartott üldözötteket végeztesse ki.

Németh Lajos II. r. terhelt, továbbá Kraut József XVII. r. és Kraut Gyula XVI. r. terheltek, valamint más pártszolgálatosok Kraut Gyula által vezetett tehergépkocsival 16 üldözött személyt kivittek a Városligetbe, a Közlekedési Múzeum környékére, ahol kivégezték őket. A kivégzést Németh Lajos parancsnoksága alatt hajtották végre, és abban részt vett Kraut Gyula és Kraut József is. (Bizonyítja: a terheltek beismerő vallomása, Huss Sándor VI. kötet 326. oldal, Antal László VI. kötet 22. oldal és Sáfár Emilné VII. kötet 257. oldal tanúk vallomása, valamint a Bonctani Intézet kimutatása.)

18. 1945. január elsején Németh Lajos II. r. terhelt vezetésével egy fegyveres nyilascsoport elhurcolta az Aréna út 17. számú házból Mitzki Adolfnét, és néhány idősebb zsidó asszonyt. Ezeket a személyeket a Stefánia út és Ajtósi Dürer sor sarkánál még azon az estén Németh Lajos vezetésével Kraut József XVII. r., Kraut Gyula XVI. r. és Kovács János XIII. r. terheltek kivégezték. (Bizonyítja: Kraut József és Kraut Gyula terheltek vallomása, Dancsa Antal tanú VI. kötet 139. oldal és özv. Koréin Sándorné VII. kötet 46. oldal tanú vallomása.)
19. A vádlottak egybehangzó vallomást tettek arról, hogy az említett eseteken kívül több alkalommal hajtottak végre Kröszl Vilmos és Bükkös György kerületvezető utasítására a Városliget különböző pontjain, a Bartha szobornál, a Fuit szobornál, a Városligeti tó mellett, az Aréna út és Ajtósi Dürer sor sarkán kivégzéseket. Összesen kb. 90—100 üldözöttet végeztek ki. Ma már pontosan nem állapítható meg, hogy egy-egy kivégzés alkalmával hány személyt öltek meg, melyik pártszolgálatos melyik helyen vett részt a kivégzésben, annyi azonban kétségtelenül tisztázható volt, hogy a következőkben felsorolt terheltek a kivégzések valamelyikében részt vettek és üldözötteket öltek meg: Kröszl Vilmos I. r., Bükkös György III. r., Kovács István XVIII. r., Baráth János XIX. r., Kálmán László VII. r., Németh Lajos II. r., Kovács János XIII. r., Erős János X. r., Hernádi Jenő IX. r., Baráth Kálmán VI. r., Hollai József IV. r., Kraut József XVII. r. és Kraut Gyula XVI. r. terheltek. (Bizonyítja a részvevők részleges beismerő vallomása, Bükkös György 1945. április 16-i jegyzőkönyve, Kovács József VII. kötet 77. oldal, és Kató György VII. kötet 13. oldal tanúk vallomása.)
20. 1945 január elején bejelentés alapján a pártszolgálatosok razziát tartottak a Homérosz mozi épületében. Az ott elfogott személyek közül 20 üldözöttet a pártházba kísértek. Kröszl Vilmos és Bükkös György utasítására az utóbbi személyek részvételével ezeket az üldözötteket még ugyanezen a napon a Duna-partra szállították, az Eskü téri szakaszhoz. Az üldözötteket arccal a víz felé fordulva felállították, majd sorozatlövésekkel agyonlőtték őket. A kivégzésben részt vettek: Bükkös György III. r., Kraut József XVII., r., Erős János X. r., Kálmán László VII. r., Hernádi Jenő IX. r., Füredi Pál VIII. r., Kovács István XVIII. r., Baráth Kálmán VI. r. és Németh Lajos II. r. terheltek. (Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, a nyomozási kísérlet jegyzőkönyve, erről készült fénykép- és filmfelvétel.)
21. Még 1944 november végén vagy december első napjaiban egy razzia során a XIV. kerületi elöljáróság épületével szemben fekvő házból és annak környékéről összeszedett és elfogott személyeket, köztük Varga Imrénét, Bükkös György vezetésével a nyilas fegyveres pártszolgálatosok, közöttük Szőke Antal és Hernádi Jenő, az előző pontban részletesen megjelölt Duna-parti szakaszhoz vitték, ahol az üldözötteket, kivégezték. (Bizonyítja: Bükkös György, Szőke Antal terhelt vallomása, Hortobágyi László. Kató György tanúk és Morva Ottóné VII. kötet 182. oldal tanú vallomása, Varga Imréné halotti anyakönyvi kivonata.)
22. A vádlottak egybehangzó vallomást tettek arról, hogy az előzőekben részletesen felsorolt Duna-parti gyilkosságokon kívül 1944 decemberben és 1945 januárban a Duna partjának különböző szakaszain — Eskü tér, Lánchíd pesti hídfő, Margithíd pesti hídfő. Szent István park környéke, Dráva utca és Duna találkozásának helye, Árpád-híd pesti hídfője — követtek el gyilkosságokat. Azt pontosan már nem lehetett megállapítani, hogy a terheltek közül ki, hol és mikor vett részt a kivégzésekben, azonban az bizonyított, hogy összesen kb. 40 üldözöttet öltek meg, akiknek kivégzésében részt vettek: Bükkös György III. r., Monostori Gyula XII. r., Kraut József XVII. r., Németh Lajos II. r., Erős János X. r., Szőke Antal V. r., Kröszl Vilmos I. r., Sándor Alajos XIV. r. és Pataki Ferenc XV. r. terheltek. (Bizonyítja: a terheltek részleges beismerő vallomása, a nyomozási kísérlet jegyzőkönyve, erről készült fénykép- és filmfelvételek, dr. Lendvai István VII. kötet 115 oldal, özv. Grósz Istvánná VI. kötet 234. oldal, Hortobágyi László VI. kötet 305. oldal. Kató György VII. kötet 13. oldal tanúk vallomásai, Komlósy Elemér, Pintér László, Surányi József, Tóth Ervin és Vigh József elítélt személyek régebbi vallomásai.)
23. 1945. január 10-én Bükkös György és Kröszl Vilmos vezetésével a nyilasok elhagyták a Thököly út 80. szám alatt levő pártházat, és a Dohány utcai házak pincéibe- húzódtak vissza. Ezekről a helyekről is rendszeresen jártak ki fegyveres akciókra, és a VII. kerület nyilasaival karöltve tevékenykedtek. 1945. január 16-án elhagyták Pestet és most már Bükkös György vezetésével néhányan a Várba menekültek vissza, ahol részt vettek a Vár környéki harcokban is. 1945. február 10-én a főkerület vezetőinek utasítására Bükkös György irányításával a Dísz téren több üldözött személyt végeztek ki. A kivégzésben részt vettek: Bükkös György III. r., Erős János X. r., Füredi Pál VIII r., Sándor Alajos XIV. r. terheltek. (Bizonyítja: Erős János, Bükkös György, Füredi Pál vallomása, továbbá Kovács János, Kovács István, Kraut József és Kraut Gyula vallomása.)
24. A nyilaskeresztes párt a Mányoki úton Samu Miklós irányításával egy nyomozó csoportot működtetett. E nyomozó csoportnak főként operatív felderítés volt a feladata, kommunisták és baloldali érzelmű emberek leleplezése, elfogása és kivégzése.

Katonaszökevények elfogásával és felelősségre vonásával is foglalkoztak. A XIV. kerületi nyilas pártház pártszolgálatosai közül Pataki Ferenc XV. r. és Mészáros László XI. r. terheltek 1944 vége felé vezénylés útján ehhez a nyomozó csoporthoz kerültek beosztásra. Mindketten részt vettek igazoltatásokban, üldözött személyek elleni nyomozásokban, és azok előállításában. 1944 karácsonya előtt Mészáros László és Pataki Ferenc az egyik laktanyából egy karpaszományos katonát állított elő. A Bakáts téren szintén felderítettek egy üldözött személyt, akitől Pataki Ferenc pénzt zsarolt ki. Az itt dolgozó nyomozók gátlástalanságára jellemző, hogy amikor Pataki Ferenc a Podmaniczky utca és Teréz krt. sarkán összeszólalkozott egy férfival, igazának úgy szerzett érvényt, hogy fegyverével az illetőt a combján meglőtte.

1944. december 24-én nyugatra települtek. 1944. december 29-én Pataki Ferenc és Mészáros László Komáromban egy katonaruhás férfit fogott el. Ketten, továbbá más nyilasok a Duna-hídon keresztül kísérték ezt a katonaszökevényt. A katona menekülés céljából a Dunába ugrott, mire Pataki Ferenc és Mészáros László a náluk levő géppisztolyból sorozatlövéseket adtak le a Dunában úszó személyre.

A későbbi időpontban a komáromi városháza előtt Samu Miklós rálőtt egy 30 év körüli szökött katonára. A katona ijedtében egy éppen arra közeledő tank alá lépett és meghalt. Ezt követően a katonaszökevényekre ható elrettentő példa gyanánt Pataki Ferenc és társa a katona hulláját egy fára akasztották és a nyakába egy táblát tettek: „Így jár minden katonaszökevény.” A fán függő katonaruhás férfi hullájára mind Mészáros László, mind Pataki Ferenc célbalőttek. (Bizonyítja: Mészáros László XI. r. terhelt őszinte beismerő vallomása.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!