Ukrajna és a Krím kincsei

Hitler elindul

1938 március 14—július 5

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

 

JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
AZ UKRAJNAI MEZŐGAZDASÁGI KERÜLETEKBEN
ÉS A KRÍMBEN TETT TANULMÁNYÚTRÓL

Moszkva, 1938 június 1.

Sir!

1937-ben tanulmányutat tettem a Szovjetúnió legfontosabb iparvidékein s a külügyminisztériumnak jelentést nyújtottam be a szovjetipar egyes ágazatairól, nevezetesen: a szerszámgép-, villamossági generátor- és transzformátor-, turbina-, traktor, nyersvasfeldolgozó, bádoglemez-, mezőgazdasági gép-, és alumíniumgyárakról, valamint a villamos erőművekről, különösen, a dnyeprosztrogi erőműről. Mielőtt elhagyom jelenlegi szolgálati beosztásomat, hogy új állomáshelyemre menjek, kiegészíteni óhajtom akkor nyújtott felvilágosításaimat s ezennel beszámolok személyes, tapasztalataimról, melyeket több más iparágban szereztem.

Figyelemmel arra, hogy a Szovjetunió búzatermése a világ összes búzatermésének egyharmadát jelenti, a világ zabtermésének felét, a rozs nyolcvan százalékát, cukorrépatermelésben első helyen áll, az a gondolatom támadt, értékes tapasztalatokat szerezhetnék, ha bepillantást nyerek, hogy e termékek kereskedelmi forgalma számára a Szovjetunió milyen berendezéseket épített a Kaukázus és a Fekete-tenger mellékén levő legfontosabb kikötőiben, illetve minő kikötőberendezési tervekkel foglalkozik?

A Szovjetunió petróleumának hetvenöt százaléka az említett vidéken terem s itt vannak a legnagyobb és legfontosabb csővezetékek. A batumi és bakui kerület, hozzávéve a Kaukázust, a Szovjet petróleumtermésének kilencven százalékát szolgáltatja. A világ legnagyobb petróleumtartaléka kétségkívül a Szovjet tulajdonában van. A Szovjet olajtermelése jóval nagyobb, mint egész Európáé. A petróleum- és a petróleum-termékek kivitele az 1932-i hatmillió tonnáról 1935-ben hárommillió tonnára és 1937-ben 1,929.147 tonnára esett. Ámde a Szovjet óriási tartalékait szem ellőt tartva, mégis értékes számunkra, hogy képet alkossunk magunknak, hogy jelenleg a Szovjet petróleum-, illetve petróleumtermékek számára minő kikötői berendezéseket épít, illetve milyen berendezésekkel rendelkezik már is.

A Szovjetunió hatalmas petróleumtermelésével kapcsolatban igen figyelemreméltó, hogy a fogyasztás magán az országon belül óriási mértékben növekszik. Az utolsó tíz évben nagy erőfeszítéseket tettek az ország iparosítására, a mezőgazdaság gépi erőre való átszervezésére, a termelés fokozására, automobilok, traktorok növekvő mértékű használatára — mindez a termeléshez képest aránytalanul fokozta a benzinfogyasztást. 1932-ben a benzin-fogyasztás hatszáznegyhétezer tonna volt, vagyis a termelés huszonöt százaléka. 1937-ig a fogyasztás hatszorosára növekedett, tehát mintegy három és félmillió tonnára, míg ugyanezen idő alatt a termelés csupán megkétszereződött, azaz az 1932-i év 2,459.000 tonna terméséről 1937-ben 4,870.000 tonnára emelkedett. Ennek következménye volt a petróleumtermékek kivitelének már említett állandó csökkenése. Ez a körülmény részben azt is megmagyarázza, hogy a Szovjet miért hoz be állandóan petróleumot és petróleumtermékeket. A két legutolsó esztendőben csupán az Egyesült Államokból hatszáz százalékkal emelkedett a petróleumbehozatal. Nagyobbrészt Kaliforniából hoznak be repülőgép-benzint, mindezt hajón szállítják a távolkeleti szovjet-kikötőkbe. E beszerzések másik oka kétségkívül az a körülmény, a szovjetkormány arra törekszik, hogy háború esetére szolgáló benzintartalékait megőrizze és növelje. A Szovjet hadigazdálkodásának kétségtelenül ez a leggyöngébb pontja. Mult nyáron Moszkvában még másod- és harmadrangú benzint is nehezen lehetett kapni a teherautók számára.

Ezt a körülményt annakidején azzal magyarázták, hogy minden rendelkezésre álló tartalékot a mezőgazdasági termés betakarítására kellett felhasználni. A benzinhiány azonban még az egész tél folyamán is tartott és oka alighanem az, hogy a kormány óriási erőfeszítésekkel folytatja háborús előkészületeit.

A Szovjetunió egyik legfontosabb és legfőbb iparága a cementgyártás. A cement ugyanis az ipari, lakóház és útépítkezések legfőbb és legfontosabb anyaga s különösen nagy jelentősége van a nyugati határon épülő óriási arányú védőművek építésénél, melyekről mostanában annyi szó esik. A Szovjetúnió cementjének egyharmadát — legalább is eddig — ugyancsak Novoroszijszk környékén gyártották, a Kaukázusban.

Ugyancsak ezen a vidéken létesültek a szovjetkormány és a szakszervezetek sokat propagált nyaralótelepei és jóléti intézményei. Ukrajnában, a Krímben és a Kaukázusban is az egykori nagybirtokosoknak a régi időkből maradt kastélyait különböző rendeltetésű szanatóriumokká alakították át. Kiépítették és hasznosították a rádióaktív és kénforrásokat, valamint az egyéb gyógyfürdőket is.

A szakszervezetek, a vörös hadsereg és az egyéb szervezetek a szubtrópusi égöv alatt számos intézményt létesítettek. Sztálin nyáron Szocsiban, a Fekete-tenger mellékén székel. Szocsiban létesültek a legnevezetesebb gyógyintézetek szívbajosok számára és a maga nemében Szocsi a Szovjetúnió mintagyógyhelye.

Ugyanezen a vidéken terülnek el a különféle típusú kollektív és állami mezőgazdasági telepek, melyeken búzát, szőlőt, narancsot, teát és más trópusi jellegű növényeket termelnek. Szembeötlő, hogy nagy mértékben űzött búzatermelésnél és kiterjedt földterületek bevetésénél milyen célszerű a gépesített munka. Ezzel kapcsolatban kétesebb értékű eredménnyel jár a kollektív alapon űzött gyümölcstermelés és egyéb mezőgazdasági ágak művelése, melyek egyéni gondot és munkát igényelnek. Ebben a kerületben mindkét termelési típust megtalálhatjuk és tanulmányozhatjuk.

Fentjelzett célból 1938 május 15-én elutaztam Moszkvából. Szakértőként velem jött Mr. Bartley Gordon titkár és Philip Bender úr, a nagykövetség orosz alkalmazottja, aki tolmácsi minőségben teljesített szolgálatot. Az elindulást követő napon (május 16-án) mindvégig a Moszkva és Ukrajna közt elterülő, dúsan termő vidéken keresztül utaztunk. Ez a terület Nebraska és Kansas intenzíven művelt földjeihez hasonlít s mennél délebbre jutottunk, a jólétnek annál több jelét tapasztaltuk. Ukrajna fővárosától, Kievtől Odesszáig kitűnő, kétvágányú vasútvonal vezet, mely az út nagyobb részén olajozva van.

LEVÉL MRS. WALKERNEK

1938 május 30.

Kedves kislányom!

Szocsinak nincs kikötője. A város a tengerparttól húzódik fel a dombokra. A dombokon elszórt ragyogó, fehér házak zöld facsoportok közül villannak elő. Ez a Szovjetúnió minta gyógyfürdője. A rendszer egyik nagy vívmányának tartják. „Jóska bácsi” — Sztálin — itt tölti téli szabadságát, itt üdül dácsájában, vidéki udvarházában. Itt történt meg az az eset is, hogy két év előtt néhány „híve” az útról, lesből több pillanatfelvételt készített róla, amikor egy kis bárkán a part mentén hajókázott. Legalább is így beszélik. A város a kénforrások köré épült. Ezeknek a forrásoknak gyógyhatása állítólag igen kiváló szívbaj, reuma és hasonló betegségek ellen. Szocsi azelőtt teljesen, jelentéktelen volt, 1925-ben kezdte kiépíteni a Szovjet. Sztálinnál akkoriban tapasztaltak először szívműködési zavarokat. Most mintegy százezer lakosú város és igen impozáns látvány. A helységnek úgyszólván összes — régi és új — épületei üdülőhelyek és szanatóriumok.

LEVÉL MRS. MILLARD TYDINGSNEK

Moszkva, 1938 június 10.

Kedves leányom, három napot töltöttünk Jaltában, a Krím-félszigeten. Gyönyörűszép hely. Partja sziklás, csupa csinos kikötő s a hegység lenyúlik a tengerpartig. A hegyeket pompás fák és szőlőligetek borítják és szerteszét mindenütt remek villák láthatók, ezek még a régi uralom emlékei. Valamikor ez volt a nemesség hazárdjátékának főfészke.

Jaltából Odessza felé folytattuk utunkat. Utazásunk folyamán ez volt az egyetlen borús nap. Odesszában nem csináltunk semmit, csak az este 10.40 órakor induló vonat csatlakozását vártuk. A várakozási időt az Operában töltöttük. Az Operaház ugyanolyan, mint a bécsi Opera és ugyanaz az építész tervezte. Pompás, impozáns épület. Puskin „Pikdámáját” adták, Csajkovszki muzsikájával. Színpadi és általában művészi szempontból egyaránt igen jó előadás volt. Az énekesek azonban nem elsőrangúak. Az igazgató elmondta nekünk, hogy a színház személyzete hétszáz fő és az egész éven át minden áldott nap van opera- vagy balett-előadás. A művészek fizetése igen különböző, havi kétszázötven és négyezer rubel közt mozog, sőt a tízezret is eléri. A moszkvai kormány évenként egymillióhétszázötvenezer rubel szubvenciót folyósít, hogy az alacsony belépődíjakat lehetővé tegye.

Este folytattuk utunkat Ukrajna fővárosa, Kiev felé Kiev Oroszország egyik legrégibb városa. Két napig maradtunk itt. Ukrajna hihetetlenül dúsan termő, szép vidék. Eddig még ilyen szép orosz várost nem láttam. Jólét, élénk forgalom képe mindenfelé. A kirakatok és az üzletek még vonzóbbak, mint Moszkvában. Meglátogattam egy gyárat és egy kollektív mezőgazdasági telepet. Marjorie vezető kíséretében a város nevezetességeit tekintette meg, különösen a régi székesegyházakban gyönyörködött, melyek a kilencedik század óta különböző korokból származnak. Egy órahosszat tartózkodtam a Lavra-kolostorban, ahol egy időben ezer pap is lakott s a görögkeleti egyház leggazdagabb püspöksége volt. Szép ikon-gyűjteményt is láttunk itt. Ez a legmegkapóbb egyházi épület a Szovjetúnió területén. Vannak itt katakombák is. Azután felkerestük a Népművészeti Mesteriskolát; ebben az intézetben szakavatott mesterek kézimunkára és szőnyegkészítésre tanítanak fiatal leányokat.

FELJEGYZÉS

Moszkva, 1938 június 4.

A szovjet-japán viszony állása legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint a következő:

1. A szovjet-japán viszony igen bonyolult. A japán koncessziókkal kapcsolatban Szahalin szigetén minduntalan súrlódások vannak. Az ügyek intézése az ottani szovjethivatalnokok kezében volt s a nehézségek főoka abból származott, hogy ezek a hivatalnokok féltek, hogy Trotzkij híveinek, japán kémeknek, szabotálóknak tartják őket s ezért óvatosan elkerültek a japánokkal való minden érintkezést. Egyéb okból is támadtak komoly nézeteltérések.

Az a benyomásom, hogy az elmúlt nyár óta a szovjetdiplomácia Japánnal szemben erélyesebb hangot használ és általában erélyesebb lett.

2. Megbízható értesülés szerint a Távolkeleten 450— 600.000 szovjet katona áll fegyverben. Mondják azonban, hogy a japánok véleménye szerint minden Mandzsukuóban állomásozó japán katonával szemben a Szovjet három katonát tart Mandzsúriában. A Mandzsukuóban állomásozó japán haderőt százötven-kétszázezer főre becsülik. Más itt keringő hírforrások is ilyen számról beszélnek. Nemrégiben Litvinov említette nekem, hogy a japánok külföldön nagyösszegű rubelt vásároltak, ezért emelkedik a rubel árfolyama a feketepiacon. Litvinov véleménye szerint Japánnak azért van szüksége rubelre, hogy vesztegethessen a Távolkeleten.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni