“Ukrajna nácitlanítása…” bővebben

"/>

Ukrajna nácitlanítása…

Zajlik az orosz hadsereg különleges hadművelete Ukrajnában.

Az orosz légierő gépei a Harkov régióban található Andrejevka térségében nagy pontosságú levegő – föld rakétákkal semmisítették meg a külföldi zsoldosok állomáshelyét.

Ezen túlmenően az elmúlt 24 óra során csapásokat mértek az Ukrán Fegyveres Erők 9 élőerő táborhelyére – és haditechnikai koncentrációs területére. Ezek során megsemmisítettek öt sorozatvető öt tüzelőállást a Luganszki Népköztársaság területé lévő Malorjazanycevo, Volcsejarovka, Podgornoje, Malaja Iljinovka és Liszicsanszkja, és egy “Buk-M1” légvédelmi rakétarendszert a Donyecki Népköztársaságban Minykovka területén.

Az orosz légierő hadműveleti – taktikai repülőgépei az Ukrán Fegyveres Erők 48 élőerő csoportosítását – és haditechnikai koncentrációs területéttámadták.

A légicsapások következtében több mint 170 nacionalistával végeztek, öt harckocsi, hat tábori tüzérségi löveget, és 8 speciális járművet pusztítottak el, és megsemmisítettek egy lőszerraktárt is a Donyecki Népköztársaság területén Krasznopolje települénél.

Az elmúlt 24 órában orosz légvédelmi rendszerek lelőtték az ukrán légierő két MiG-29 – es repülőgépét a Nyilojajev régióbeli Sznyegirjevka légterében, a Harkov régióban pedig egy Szu-25 -ös gépét Alekszandrovka térségében.

Ugyancsak lelőttk 12 ukrán pilóta nélküli légijárművet a Harkov régióban Iljicsevka, Cskalovszkoje, Krasznoje, Malije Prohogyi, Zavodi, Brazskovka, Vernopolje és Ovodmitrovszkaja fölött, az LNR -es Grusevaka, Vasziljevka, Sztahanov és Tyeplogorszkaja légterében. Ezen kívül három ukrán “Uragan” rakétát semmisítettek meg a harkovi régióban található Dolgenyka, Szuhaja Kamenyka és Malaja Kamüsevaha térségében.

Az orosz rakétaerők és a tüzérség az Ukrán Fegyveres Erők 231 élőerő gyülekezési helyére – és haditechnikai koncentrációs területére, valamint 13 parancsnoki harcálláspntjára és 42 tüzérségi egységének tüzelőlőállására mértek tüzérségi csapásokat.

Ezek során több mint 300 nacionalistával végeztek, elpusztult 11 páncélozott jármű, két “BM-21 Grad” rakétavető, 10 tábori tüzérségi löveg, 9 speciális jármű, valamint 9 rakéta – és tüzérségi fegyver, lőszer és üzemanyag raktár.

A Szlavjanszk környéki ukrán állásokra az orosz tüzérség pusztító csapása a “Tornado” sorozatetőkkel.

Ma reggel 6 óra körül egy erős robbanás történt az Ukrajnával határos oroszországi Brjanszk régió Klinci falu határában, amit további három kevésbé hangos követett.

Hírek szerint az ukrajnai speciális hadnűveleti zónából javításra odavitt katonai felszerelések tárolóhelyén történt az esemény. Vélhetően “üzemi” baleset történt, amiben személyi sérülés nem következett be, viszont az ott tárolt technika több darabja tovább rongálódott.

Az Ukrán fegyveres Erők tüzérsége június 11 – én reggel óta nagy kaliberű lövegekkel támadjak Gorlovkát. Ezidáig öt civil sebesültje van a tüzérterrornak.

Tegnap délután Donyeck központjában, a DNR vezetőjének adminisztrációs központja közelében egy tüzérségi latorgránát csapódott be. A robbanás csak anyagi károkat okozott, de a DNR hatóságai feltételezik, hogy a célszemély a Donyecki Népköztársaság elnöke, Gyenyisz Pusilin volt.

Az akciót követően az orosz hadsereg illetékese nyilatkozott. Ebben felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy

“Ukrajna elnökének mozgását az Orosz Fegyveres Erők konténerradar állomások segítségével figyeli és követi.
A rendszer a kijevi hatóságok összes többi vezetőjét is figyeli.
A szolgálati erők és eszközök figyelik az Ukrajna feletti légteret. Minden információ, beleértve Zelenszkij repüléseit is, a központi parancsnokságra áramlik. És ott már döntések születnek a célpontokat illetően”

– idézik a jelentés leglényegesebb megállapításait orosz portálok.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni

“Ukrajna nácitlanítása…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. “Ráadásul a harcok kezdetén Ukrajna bejelentette, hogy nem tartja be a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló genfi ​​egyezményt, amelyet még az 1940-es években aláírtak. Tehát most senki sem hisz el semmit, amit Ukrajna mond, mert bebizonyították, hogy szavuk haszontalan. A megadás az egyetlen lehetőségük.”

    https://halturnerradioshow-com.translate.goog/index.php/en/news-page/world/fading-fast-ukraine-running-out-of-ammunition?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu

    GYORSAN FAKUL: UKRAJNA KIFOGYOTT A LŐSZERBŐL
    Világ Hal Turner 2022. június 11 Találatok: 1065

    Az orosz hadsereg elsöprő tűzerejét felhasználva szétzúzza az ukrán hadsereget, ukrán csapatokat küldve az életükért menekülésre. Most a dolgok sokkal rosszabbra fordultak, mert Ukrajnában egyszerűen kifogy a lőszer.

    Az újonnan beígért nyugati fegyverrendszerek érkeznek, de túl lassan és nem elegendő mennyiségben ahhoz, hogy megakadályozzák a növekvő, de kérlelhetetlen orosz előnyöket Ukrajna keleti Donbász régiójában, amely jelenleg a harc középpontjában áll.

    Naponta körülbelül 200 ukrán katonát öltek meg, a múlt hónap végén 100-hoz képest – mondta Volodimir Zelenszkij elnök egyik segítője a BBC-nek pénteken – ami azt jelenti, hogy naponta több mint 1000 ukránt vonnak ki a harcból, köztük azokat is, akik sérültek.

    Ukrajna támogatóinak megdöbbenésére és megdöbbenésére a háború általános pályája egyértelműen eltolódott a váratlanul lehangoló orosz kudarcoktól, és Oroszország, mint a bizonyíthatóan erősebb erő javára billent.

    Az ukránokkal szembeni esélyek kezdenek elsöprőnek tűnni – mondta Olekszandr V. Daniljuk, az ukrán kormány védelmi és hírszerzési kérdésekkel foglalkozó tanácsadója.

    “Az oroszok nagy hatótávolságú tüzérséget vetnek be ellenünk, gyakran válasz nélkül, mert nincs rá eszközünk” – mondta. „Támadhatnak több tucat kilométerről, mi pedig nem tudunk visszalőni. Tudjuk az összes fontos célpont koordinátáját, de nincs eszközünk a támadáshoz.”

    „Az oroszok stratégiája és taktikája most teljesen más. Sokkal sikeresebbek” – mondta. „Több erőforrásuk van, mint nekünk, és nem rohannak.”

    „Jelenleg sokkal kevesebb hely van az optimizmusnak” – tette hozzá.

    Ukrajnában mára szinte teljesen kifogyott a szovjet korszak fegyverrendszereinek lőszere, amelyek arzenáljának támaszát képezték, az azonos rendszereket fenntartó kelet-európai országok pedig elfogytak az adományozáshoz szükséges felesleges készletekből – mondta Danylyuk. Ukrajnának sürgősen át kell térnie a nagyobb hatótávolságú és kifinomultabb nyugati rendszerekre, de ezeket csak a közelmúltban vezették be, és nem elegendő mennyiségben ahhoz, hogy megfeleljenek Oroszország hatalmas tűzerejének – mondta.

    Oroszország napi 50 ezer tüzérségi lövést lő az ukrán állásokba, az ukránok pedig csak napi 5-6000 lövedéket tudnak visszatalálni – mondta. Az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt 220 000 lőszer szállítására, amely körülbelül négy napig elegendő az orosz tűzerőhöz.

    Az oroszok időközben úgy alakították át taktikájukat, hogy teljes mértékben kihasználhassák tűzerejüket: távol maradtak az ukrán állásoktól, könyörtelenül ütögették őket, majd területet foglaltak el, miután az ukránok visszavonulni kényszerültek.

    Hal Turner Szerkesztői vélemény

    Amikor ez a konfliktus februárban kirobbant, azt mondtam rádióműsorom hallgatóinak és a weboldal olvasóinak: “Ukrajnának nincs esélye.”

    Persze akkor még nem sejtettem, hogy a nyugat (NATO) annyi fegyvert önt majd Ukrajnába, ami első gondolatra drámaian megváltoztatja az egyenletet Ukrajna javára.

    Aztán beütött az amerikai és a NATO “okos fegyvereinek” csúnya valósága: Fejlett fegyvereink nagyon-nagyon törékenyek. Igen, kifinomult, és amikor működik, pusztítóan hatékony, de gyakran a csúcstechnológiás eszközeink NEM MŰKÖDNEK. Az elektronika, amely a fegyvereket olyan okossá teszi, nem alkalmas a csatatér durva és zűrzavaros valóságára.

    Ez nyilvánvalóvá vált, amikor számos ukrán ezred megölése vagy elfogása után az orosz hadsereg ukrán csapatok mobiltelefonjait találta. Az egyik ezeknek a telefonoknak a képernyője: a Google a „ Miért nem működik a gerely” „A gerely nem lő” „Dárda hangokat ad” keresőkifejezésekkel keres .

    Itt nézze meg az egyik telefont a csatatérről:

    A berendezések meghibásodása mellett van egy másik, sokkal fontosabb ok, amiért Ukrajna veszít, és nagyon veszít: a történelem.

    Amolyan történelemhallgató vagyok, és jól tudom, hogy az orosz hadsereg volt az, amely megrohamozta Berlint a második világháborúban. Nem az amerikaiak, nem a britek, nem a franciák. Az oroszok voltak azok, akik teljesen szétverték Hitlert, és elképesztő áron az orosz nemzet és népe számára. De megcsinálták. Kifizették az árát, és nyertek.

    Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban és NATO vazallusországainkban manapság katonai stratégiával és hírszerzési elemzésekkel foglalkozó fiatalok NULLA történelemismerettel rendelkeznek. Kijátszanak forgatókönyveket a számítógépükön, és azt hiszik, tudják, hogyan fognak alakulni a dolgok. De nyilvánvaló, hogy nem vették (és nem is teszik) figyelembe a történelmi valóságot. Ebben az esetben az egyetlen történelmi valóság, amelyet nem vettek figyelembe, az az, hogy az orosz hadsereg egyike a két legfélelmetesebb harcoló erőnek a Földön.

    Így Ukrajnának soha nem volt esélye. Ennek akkor volt vége, amikor az orosz hadsereg átlépte az ukrajnai határt.

    Ukrajna legjobb reménye jelenleg az, hogy feltétel nélkül megadja magát. Ha bármi mást tesznek, az pusztán elhalasztja az elkerülhetetlent, és több százezer ukrán halálát okozza, akik olyan erő ellen harcolnak, amelynek legyőzésére nincs esélyük.

    Sajnos Ukrajna még a békemegállapodásról sem tud TÁRGYALNI, mert bebizonyították, hogy (a tárgyalásokon) semmit sem ér. Ukrajna megtárgyalta a minszki megállapodást, majd lemondott róla, és még EGYET sem hajtott végre azokból a feltételekből, amelyekben megállapodott. Ezt több mint öt évig csinálták!

    Ráadásul a harcok kezdetén Ukrajna bejelentette, hogy nem tartja be a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló genfi ​​egyezményt, amelyet még az 1940-es években aláírtak. Tehát most senki sem hisz el semmit, amit Ukrajna mond, mert bebizonyították, hogy szavuk haszontalan. A megadás az egyetlen lehetőségük.”

    1. “Ráadásul a harcok kezdetén Ukrajna bejelentette, hogy nem tartja be a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló genfi ​​egyezményt, amelyet még az 1940-es években aláírtak. ”
      .
      Hogy írhatták volna alá mikor nem is léteztek .

  2. https://rusvesna-su.translate.goog/news/1654956805?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=wapp

    Az Oroszországba vezető út: Nagy Péter nem hozott létre “népköztársaságokat” – Alekszandr Hodakovszkij
    2022.06.11 – 17:44
    Út Oroszországba: Nagy Péter nem hozott létre “népköztársaságokat” – Alekszandr Hodakovszkij | Orosz tavasz

    Alekszandr Hodakovszkij, a DPR Belügyminisztériumának Donyeck „Vosztok” zászlóaljának parancsnoka – Donbass jövőjéről

    Belső változások készülnek a területeken, és ami ott készül, az már történik. Nemrég véletlenül megtudtam, hogy miniszterelnököt váltottak a DPR-ben, és azon kaptam magam, hogy ez egyáltalán nem vált ki reakciót. A fülembe jutottak a pletykák erről vagy olyan átrendeződésről – a hozzáállás ugyanaz. Korábban információkat fogtam volna, kitaláltam, hogyan alakulhat a köztársaság számára, de most ez az egész olyan, mint a körök a vízen.

    Az események folyója rohamosan rohan egy előre meghatározott pályán, és nem mindegy, hogy melyik zsetont veszi fel: továbbra is minden egy irányba fog lebegni. Az irány legyen – csak Oroszország felé.

    Főleg az újonnan csatolt területekre. Nem akarok hallani semmit a kategóriából: nyolc éve várunk, és egyszerre? Miféle éretlenség?! Szenvedtünk, és készek vagyunk-e nekik is ugyanezt a sorsot ajánlani? Nekem úgy tűnik, hogy akik ezt maguk is átélték, annak jobban meg kellene értenie a másikat. Emellett egyértelműen meg kell határoznunk az álláspontot: a földgyűjtés, ahogy Nagy Péter tette, nem egy félkegyelmű folyamat.

    Nagy Péter nem népköztársaságokat hozott létre – mindent magához csatolt, amit az irányítása alá vett. És most ezt kell tennünk – mit veszíthetünk?

    Lásd még: A legendás parancsnok, Hodakovszkij: “Állítsd meg az őrült sikoltozókat”

    Hodakovszkij legendás parancsnok: “Állítsd meg az őrült sikoltozókat”
    2022. 06. 05. – 1:30
    A legendás parancsnok, Hodakovszkij: “Állítsák meg az őrült sikoltozókat” | Orosz tavasz

    A DPR Belügyminisztériumában lévő „Vosztok” zászlóalj parancsnoka, a Donyecki „Alfa” volt parancsnoka, Alekszandr Hodakovszkij („Skif”) a szerző Telegram csatornájában elmagyarázza, miért kell a kettő közül a kisebbet választani. gonoszságok.

    „Van egy jó film: „A tengerek ura. A föld végén” – így tűnik. Az egyik jelenetben a Russell Crowe által alakított borongós kapitány úgy döntött, trükközik kifinomult barátjával – a hajó orvosával -, és felkérte, hogy válasszon egyet a tányéron mászkáló kenyérlárvák közül. Csodálkozott a javaslat értelmetlenségén, de mivel kérik, a nagyobbat választotta, mert az jobban kidolgozott. De a kapitány megverte nemlineáris logikájával: ismeri – mondja – a kifejezést – a gonosz álarca? Tehát két rossz közül a kisebbet kell választanod! szögezte le a kapitányt.

    A tizennegyedikből sokat elfelejtettem annak az időszaknak a telítettsége miatt, de néhány dolog szilárdan bevésődött az emlékezetembe.

    Főleg egy olyan beszélgetésen, amelyen egy felháborodott, csaknem katonai „stratéga”, egy korábbi tudományos-fantasztikus író azt mondta, hogy készen áll a személyzet 15%-ának elvesztésére, de megtanítja „őket” a támadásra.

    Most azok közé tartozik, akik másoknál többet kiabálnak hátulról, hogy hajtani, hajtani és friss erőket kell hajtani a frontra, ki kell hirdetni a mozgósítást és le kell törni az ellenséget… Mire? Elárasztani az országot holttestekkel? Ők azok, akik készek „mindegyik 15%-ot veszíteni”, és ők ijesztenek meg a legjobban. Nagyon könnyű megszabadulni mások életétől a saját ambíciói kedvéért…

    Amikor előre tekintek és egyes lehetséges döntések középtávú következményeire gondolok, eszembe jut az a szóbeszéd, hogy a Nyugat feladata ebben a háborúban Oroszország megtörése, és ez pontosan késleltetett következményekkel érhető el, nem pedig közvetlen frontálisan. szembesítés.

    Elsőként a sikoltozók rohannak megingatni a helyzetet, ha valami elromlik, de ha most a veszteség százalékára jut egy százalékos hatékonyság, akkor felkészületlen munkaerővel felpumpálva a frontot a hatékonyságnövekedés a a veszteségek növekedése jelentéktelen lesz, de a társadalomon belüli következmények kézzelfoghatóak lesznek, és a legérdekesebb az, hogy a sikoltozók nemhogy nem vállalják ezért a felelősséget, hanem fordítva: saját érdekükben kihasználják ezeket a következményeket. , és természetesen a Nyugat érdekében. Tehát mindig meg kell próbálnod megtalálni a két rossz közül a kisebbet.

    Lásd még: Miért veszített már a Nyugat
    Miért veszített már a Nyugat
    2022.05.29 – 2:00
    Miért veszített már a Nyugat | Orosz tavasz

    Általában a háborút a háború előtt és háború nélkül nyerik meg. Csak a politikusok nem mindig veszik észre a veszteség tényét, és miután észrevették, nem mindenki meri beismerni. Általános szabály, hogy az ellenségeskedés kezdete a stratégiai veszteség közvetett elismerése és a csatatéren katonai erővel tett kísérlet a kedvezőtlen helyzet megváltoztatására.

    Politikailag ez egy kísérlet arra, hogy taktikailag (a politikai rendszer egy segédelemének, a „háborúnak” a segítségével) stratégiailag (politikailag, gazdaságilag és diplomáciailag) megnyerjünk egy elvesztett harcot.

    Ezért került Oroszország két évtizeden át a Nyugat azon próbálkozásai elől, hogy nagyobb katonai konfliktusban való részvételre kényszerítsék, és csak akkor került összeütközésbe, amikor először is az általános politikai helyzet kikerült az irányítás alól, és lehetetlenné vált a pontos stratégiai tervezés. nem világos, hogy az ellenség mely erőkkel és hány irányba támad egyszerre, ha rá van bízva a kezdeményezés; másodsorban túlbecsülték az ukrán ellenzék képességét, hogy hatékonyan ellenálljon a rezsimnek (ez még az ukrán ellenzékben is teljesen impotensnek bizonyult hogy az orosz csapatok a hadművelet második napjának végére elérjék Kijev külvárosát).

    De az általában nagyon óvatos orosz vezetés kezdeményező döntésének fő oka az volt, hogy a Nyugat már elvesztette, politikailag és a háborút is elvesztette (a katonai válság spontán globális szintű kibontakozásának kétségtelen kockázatával, csakúgy, mint bármely háború véletlen vereségének szokásos kockázatával) csak a Nyugat elvesztését kellett helyrehoznia.

    Valójában a háború harmadik hónapjának végére mindezeket a tárgyakat működés közben láttuk. Ahogy fentebb megjegyeztük, a látványos béke mielőbbi megkötésének reménye az új kijevi “oroszbarát” kormánnyal megvalósíthatatlannak bizonyult. Ami a politikai helyzetet illeti, a feletti kontroll nem állt helyre, sőt, ha az ellenségeskedés kitörése előtt az Egyesült Államok azt hitte, hogy ők irányítják a helyzetet, ma már nyilvánvaló, hogy senki sem irányítja.

    Egyrészt Oroszország nem tudta megakadályozni Ukrajna fegyverekkel és katonai felszerelésekkel való tömeges pumpálását, másrészt az Egyesült Államok képtelen volt biztosítani egy kelet-európai front összehangolt létrehozását Kijev támogatására a Baltikumtól a Fekete-tenger. Kisebb provokációkat szerveznek a baltiak, a fehérorosz határon a lengyelek, a moldovai románok (egy csipetnyivel Transznisztria).

    Ugyanezek a lengyelek folyamatosan fenyegetik egy „békefenntartó kontingens” Ukrajna invázióját, és még Zelenszkijvel is megállapodtak Nyugat-Ukrajna lengyel megszállásának jogi formalizálásáról.

    De egyelőre csak Zelenszkij rezsimje harcol igazán Oroszország ellen, amelynek erői már fogynak, és nem tudni, hogy megvárja-e a „szövetségesek” valódi teljesítményét.

    Ennek hátterében az EU képtelensége elfogadni az orosz energiaforrás EU-országok vásárlását akadályozó szankciócsomagokat (valójában a blokádot egyedül Magyarország szervezte), súlyos ellentmondások az uniós országok között a támogatás mértékét és mértékét illetően. Ukrajnába (Németország még a beígért fegyverek szállítását is megpróbálja leállítani, és nem csak Ukrajna BMP “Marder” szállítását nem hajlandó ellátni, hanem azt sem, hogy Lengyelországot kompenzálja a Zelenszkijnek már küldött T-72-es tankokért új “Leopárdokkal”).

    Lengyelország a balti államokkal együtt közös euro-amerikai (NATO) “békefenntartó műveletet” követel Ukrajnában, és megpróbálja megállítani a Németország számára kritikus Európába irányuló gáztranzitot. A kurd és gülenista kérdésekben engedményekről alkudozó Törökország ugyanakkor megakadályozza Svédország és Finnország felgyorsult NATO-csatlakozását, amelyet az Egyesült Államok az Oroszországra nehezedő nyomás részeként próbált megszervezni.

    Amikor felcsendültek a hangok, hogy Ankarát ki kell zárni a NATO-ból, Devlet Bahceli, a Nacionalista Mozgalom Pártjának vezetője (az Erdogan-féle Igazságosság Pártjának partnere a kormánykoalícióban) a török ​​elnökkel folytatott megbeszélésen kijelentette, hogy Törökországnak meg kellene fontolnia magának a NATO-ból való kilépését. .

    Hadd emlékeztessek arra, hogy két évvel ezelőtt, amikor az EU Magyarország kizárásának lehetőségéről kezdett beszélni (az ukrán kérdésben kialakult kemény álláspontja miatt), Orbán Viktor magyar miniszterelnök is nyilvánosan kijelentette, hogy országa maga is elgondolkozhat az EU-ból való kilépésen. . A hangok azonnal elhallgattak.

    Már olyan rendszerrel van dolgunk, amikor a NATO és az EU tagjai, amint a szövetségesek nyomást próbálnak gyakorolni rájuk, a közös megoldás támogatására kényszerítve őket, nyíltan fenyegetőznek, hogy elhagyják ezeket a nyugati rendszerstruktúrákat, ill. azonnal csökken a nyomás, engedményeket tesznek, alkudozni kezdenek a kártérítés mértékéről. Még öt éve sem lehetett elképzelni, hogy valaki a NATO-ból és az EU-ból való kilépéssel merjen fenyegetőzni.

    Nagy-Britannia Brexitje különleges eset: Nagy-Britannia mindig is külső erőnek tekintette magát a „kontinenssel” szemben, első osztályúnak az EU többi részéhez képest. Londonnak mindig is kiváltságai voltak a többi taggal szemben. A brit vezetők ezúttal újabb engedményeket próbálva alkudni, kilépésükkel zsarolni az Európai Uniót, saját csapdájukba estek, rosszul ítélve meg a tömegek hangulatát.

    De hogy Magyarország utaljon rá, hogy nem igazán kell neki ez az EU, hogy Törökország nyíltan kijelentse, hogy a török ​​állam a NATO előtt keletkezett, és a NATO után is fog létezni, és ezért a magas rangú elvtársak nem tehetnek velük semmit, ez nem az volt. nem lehetne. Most már lehet.

    Vagyis az USA elvesztette az abszolút ellenőrzést saját nyugati transzatlanti struktúrái felett. A Nyugat egysége fikcióvá vált. Kijelentik, hogy egységesek, de mindegyik önálló, külön politikát próbál folytatni Oroszországgal szemben. Tekintettel arra, hogy a szankciók az energia- és élelmiszerárak rohamos emelkedéséhez, a nyugati valuták világkereskedelemben betöltött szerepének csökkenéséhez és más kellemetlen pillanatokhoz vezettek, amelyek társadalmi robbanást váltanak ki a gazdasági összeomlás hátterében, nincs sok idő. hogy a Nyugat demonstrálja az egységet.

    Jelentős győzelmek nélkül az ukrán fronton, ami megújítaná a Nyugat reményét az Oroszország feletti taktikai (katonai) győzelemre (az a számítás, hogy a háború elhúzódása az orosz gazdasági és társadalmi rendszerek összeomlásához vezet, mint a nyugatihoz). összeomlik), a nyugati egység helyreállítása lehetetlen, centrifugálisan pedig csak erősödni fognak a trendek: az első másik táborba disszidálók kapják a finomságokat, az utolsóknak meg kell küzdeniük a csontokért.

    De még az ukrán fronton is borzasztó a helyzet a Nyugat számára. Lengyelország és Románia még nem lépett akcióba, Zelenszkij reguláris hadserege pedig elvesztette harci képességét: a donbászi front omladozik, katonák százai megadják magukat, a tartalékosok nem akarnak harcolni, a területvédelmi dandárok sem rohannak a frontra. , a Nyugat által szállított nehézfegyverek nem elegendőek a veszteségek pótlására.

    Valószínűleg a lengyel és a román hadsereg azonnali hadba lépése egy időre stabilizálja a front helyzetét, sőt egy-két válságot is okozhat az orosz csapatok számára. De sem Bukarest, sem Varsó nem áll készen egy nagyszabású invázióra. Legfeljebb közösen tíz-húszezer katonát küldhetnek Ukrajna határ menti régióinak megszállására, amelyeket a lengyelek és a románok szeretnének átvenni.

    Ez semmilyen módon nem segít Zelenszkijnek, és Bukarestnek és Varsónak szembe kell néznie azzal, hogy valahogyan szabályozni kell kapcsolataikat Oroszországgal, amikor az ukrán fegyveres erők maradványait legyőzve az orosz csapatok megközelítik a lengyel-román állásokat. Ukrajna sorsát látva a lengyelek és a románok őszintén attól tartanak, hogy az amerikaiak ugyanúgy az orosz gőzhenger alá dobják őket támogatás nélkül.

    Általában véve ma a Nyugat érvei gyengébbek, mint valaha, és a zűrzavar és az ingadozás a táborában erősebb, mint valaha. Miért történt ez? Hiszen a Nyugat a 90-es évek közepe óta arra készül, hogy véget vessen Oroszországnak. Már a csecsen háborúk idején nyilvánvaló volt ez a szándéka.

    A Nyugat saját propagandájának csapdájába esett, és túlbecsülte erejét, alábecsülte az ellenség erejét.

    Először is, a nyugati közgazdászok olyan régóta hangoztatják, hogy a világ GDP-jének 2%-át birtokló „benzinkút-ország” egyszerűen azonnal összeomlik, amint egy olyan óriáscég, mint az Egyesült Államok, szankciós ostorral csap rá, ők maguk. elhitte. Ugyanakkor nem vették figyelembe, hogy az orosz GDP tonna, kilométer és köbméter hasznos termék (akár nyersanyag, de mindenkinek szükséges), míg az amerikai GDP nagy része tőzsdei spekuláció, amelyet az országtól kapott fedezetlen pénzekből finanszíroznak. semmi.

    Nyilvánvalóan az ötödik oroszországi oszlopuktól kapták azt az információt, hogy nem megy minden simán az importhelyettesítéssel, vannak csalási esetek, és nagy blöffnek tartották azt az orosz próbálkozást, hogy kiszabaduljanak a nyugati kereskedelmi és gazdasági függésből. Valójában ők maguk is csalás áldozatai lettek. Moszkvai ügynökeik annyira nem kedvelték Oroszországot, hogy nagyságrendekkel eltúlozták a problémákat, ugyanakkor tagadták a vívmányokat.

    Ennek eredményeként, amikor 2014-ben az Egyesült Államok megpróbált csapást mérni az orosz pénzügyi rendszerre és az élelmiszerpiacra, kiderült, hogy a pénzügyi rendszer már elég autonóm ahhoz, hogy ellenálljon, és az ország élelmezésbiztonsága már megvalósult. Parmezánt, libamájt és dzsemót még nem készítettünk, de hús, tojás és tej volt bőven magunknak, gabonát tekintve pedig még az első exportőrök is voltunk a világon.

    Most már mindenünk megvan, és messze nem csak búzát exportálunk, hanem húst, halat, sőt tejtermékeket is. Ezért az amerikaiak erősebb csapást mértek 2022-ben. Még odáig is elmentek, hogy nem fizették be a dollárt és az eurót, és blokkolták az orosz tartalékokat ezekben a devizákban, hogy lerombolják az orosz pénzügyi rendszert.

    Az orosz pénzügyek ismét ellenálltak (kár, hogy a finanszírozók nem rendelkeznek marsall ranggal – Nabiullina nagyon méltó a pénzügyi győzelem marsallja címre), de a nyugati pénzügyi rendszerek azonnal válságba kerültek. Most ellenségeink éhes és hideg télre készülnek (bár az USA-ban és az EU-ban még viszonylag elviselhető lesz a helyzet, de nincsenek hozzászokva a minimális nehézségekhez), és az egész világ nézi és bajuszát rázza, hogyan harcolni Oroszországgal (bár ukrán kezekkel).

    Másodszor, a Nyugat túlbecsülte katonai fölényét. Illetve a Nyugat nem vette észre, hogyan veszítette el katonai fölényét. Mindenkinek meséltek “Putyin karikatúráiról”, és maguk is hittek benne. Amikor kiderült, hogy mindez nem karikatúra, felmerült a kérdés: ha az ilyen fegyvereket nyíltan bemutatják, akkor mit tartanak még titokban? A Nyugat pedig félt. Ezért mindannyian drukkolnak egymásnak: menjen, mondják, Oroszország ne sértse meg Ukrajnát, de azon kívül, hogy valami sértőt kiabálnak, és a kollégák háta mögé bújnak, egyikük sem mer mást tenni.

    Harmadszor, a Nyugat nem vette észre és nem értette meg, hogy régóta nem tekintély és példakép az egész világ számára. Senki sem megy az első felhívásra, hogy hadjáratot indítson az általa kijelölt következő “világgonosz” ellen. Ellenkezőleg, már régóta nem szeretik, nem tisztelik, és mostanra a félelemtől is megszűntek. Ennek eredményeként az Oroszországgal szemben szankciókat bevezető országok abszolút kisebbségbe kerültek. Az egész világ nincs velük, az egész világ velünk van. Oroszország elszigetelése helyett a Nyugat orosz-kínai vezetést kapott az agresszió leküzdésében.

    Mindezeket a hibákat jóval azelőtt követték el, hogy megkezdődött volna a Nyugat Oroszország elleni háborújának aktív szakasza. Meghatározták már a háború előtt a Nyugat által a háború elvesztését, a világvesztést. Nos, a reménytelenül elveszett politikai kampány megismétlésére tett katonai eszközökkel tett kísérlet oda vezetett, hogy a Nyugat egysége megrepedt.

    Most a Nyugat bízik abban, ahogy Richelieu Dumas A három testőr című regényében mondta, “az egyik olyan eseményben, amely megváltoztatja az állam arculatát”. De valahogy még ezzel a reménységgel sem nagyon. Az összes “jó orosz” nyugatra ment, és most nem tudnak hasznára lenni gazdáiknak. Nincs, aki megváltoztatja az állam arculatát.

    A Nyugat azonban még nem áll készen a feladásra, még van ereje, és a végsőkig harcolni kíván. Legalább ez év végéig, és lesz erő, aztán még tovább, ha van bátorságod, akkor akár a civilizáció végéig. Julius Kapitonovich Karandyshev szintén kikapott Larisa Dmitrievna Ogudalovától, de nem adta vissza.

    Lásd még: Nyugaton üzletet akarnak ajánlani az orosz oligarcháknak az anyaország eladására “

  3. Elolvastam Mici hosszú csatolmányát, és egyet kell értenem Hodakovszkijjal, abban, hogy – bár lehet a látszatra adni -, de ténylegesen a visszafoglalt területek Oroszországhoz csatolása a praktikus megoldás, és az ott élő orosz nyelvű lakosságot csak Oroszország keretein belül lehet a jövőben megvédeni.
    Donbassz még hagyján, mert ott legalább intézményesült 8 éve a Népköztársasági forma – esetleg Novorosszijaként -, Herszon és Zaporizsija esetében azonban ez nem fog működni, annyira billegő területekről van szó. Ukrajna még egy vereség esetén is 3-5 éven belül újra fogja kezdeni azok b@sztatását, és nagyon nem mindegy, hogy az Oroszország ellen, vagy kis népköztársaságok ellen irányul -e?

    1. Sőt! Menjünk tovább.
      Ukrajna lefegyverzése nem képzelhető el úgy, hogy Ukrajnának csak negyedét harmadát foglalják el. Bármennyi is a maradék, az és onnan mindig vissza fognak lőni. És nem csak vissza! A jelenlegi ukrán vezetés teljesen elvesztette a józan ítélőképességét. És vele együtt az ország lakosságának jelentős része is.

  4. https://rusvesna-su.translate.goog/news/1654971133?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=wapp

    “Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni a brit politikusokat, hogy bármennyire is hívják Sztepan Banderát Mahatma Gandhinak, nem lesz azzá, ahogyan az ön zsoldosai sem lesznek hadifoglyok.”

    Kadirov támogatta a halálbüntetés kiszabását a brit zsoldosokra
    2022.06.11 – 23:00
    Kadirov támogatta a halálbüntetés kiszabását a brit zsoldosokra | Orosz tavasz

    A Csecsen Köztársaság vezetője, Ramzan Kadirov helybenhagyta a Donyecki Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának halálos ítéletét három külföldi zsoldosra, akik részt vettek az ukrajnai ellenségeskedésben.

    Meglepődésének adott hangot a brit politikai berendezkedés ítéletére adott reakció miatt, amely illegitimnek minősíti a DPR legfelsőbb bíróságának ítéletét.

    „Teljes mértékben támogatom a Donyecki Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának ítéletét Sean Pinner és Aiden Aslin brit állampolgárokra, valamint a marokkói Saadun Brahimra, mert zsoldosként vettek részt az ukrajnai ellenségeskedésben. Ezeknek az embereknek vér van a kezén, és most megbüntetik őket bűneikért. Más zsoldosoknak ez jó ok arra, hogy elgondolkodjanak azon, megéri-e az életüket.

    Engem ebben az egész helyzetben jobban meglep a brit politikai intézmény ítéletére adott reakció, amely az ítéletet törvénytelennek nevezi.

    Állítólag a brit zsoldosokat valójában hadifogságnak kell tekinteni. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy Pinner Seant az Egyesült Királyságban keresték, mert részt vett az iraki és szíriai ellenségeskedésben, és terroristaként ismerték el. De ha Ukrajnáról van szó, a Nyugat számára a nacionalisták mindig hősökké, a zsoldosokból és terroristákból pedig igazi jótevőkké válnak.

    Ezzel kapcsolatban szeretném emlékeztetni a brit politikusokat, hogy bármennyire is hívják Sztepan Banderát Mahatma Gandhinak, nem lesz azzá, ahogyan az ön zsoldosai sem lesznek hadifoglyok.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com