– Az emberré válás útja a szocializmus –
A szocialista termelés jellemzői:
A szocialista árutermelő gazdaságban a piac szabályozott piacként működik. A tőkés piac anarchikus vonásai a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásaiból fakadnak. A szocialista termelés a lakosság szükségletei minél magasabb fokú kielégítését szolgálja. A kapitalista termelés a tőkések minél nagyobb profitját, az élősködését szolgálja.
Az értéktörvény kifejezi azt a tendenciát, hogy az árukat értékükön, termelési áruk arányában cseréljék. Hosszabb időszakot tekintve a piaci árak mozgásának centruma az érték, a termelési ár. A monopolár az imperializmusban a termelési költségek plusz az átlagprofitrátát jóval meghaladó profit. Az elkülönült termelők munkája szocializmusban is árucserével válhat a társadalmi összmunka részévé.
A szocialista termelést a szocialista társadalmi tulajdon tényéből következő tervszerűség jellemzi. Csak a szocialista gazdaságban lehet társadalmi szempontból meghatározni az optimális fejlődés feltételeit. A kapitalista gazdaságban az optimumot az uralkodó tőkésosztály számára a maximális profit testesíti meg.
Néhány gondolat:
A Magyar Népköztársaság Alkotmánya: Az Alkotmány kimondja, hogy »a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama«, hogy: »minden hatalom a dolgozó népé«. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka és »minden munkaképes polgárnak joga és kötelessége és becsületbéli ügye, hogy képessége szerint dolgozzék«, és ennek megfelelően »a Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája után«.
A szocializmusban a dolgozók jövedelme a végzett munkájuk mennyiségétől, minőségétől függ; az elosztás fő elve a munka szerinti elosztás; mindenkit egyenlő mértékkel, a munkával mérnek! Minden egészséges munkaképesnek, kötelező dolgoznia!
A kapitalizmusban a kapitalisták jövedelme alapvetően a bérrabszolgák kizsákmányolásból keletkezik; a proletárok jövedelme a munkaerejük eladásának az árából keletkező termelési költség; a munkaerő költsége csökkenti a tőkések profitját, ezért, mint minden termelési költséget a legalacsonyabb szinten kell tartani!
A kapitalizmus a működési módja miatt nem törekedhet a valódi egyenlőségre, mert a proletárok bérrabszolgák, a tőkéseknek csak a saját profitja miatt van szüksége a beszélő szerszámokra! A proletár beszélő szerszám pont annyit ér, mint az egyéb szerszámok, árucikk, termelési költség, nincs semmilyen hatalma, így demokráciája sem lehetséges.
Leegyszerűsítve: A kapitalizmusban vannak felsőbbrendű emberek és az ő hasznukért élő, proletár dolgozó beszélő szerszámok. A polgári demokráciában jogilag akárki lehet felsőbbrendű vagy beszélő szerszám. Vajon ez a valódi szabadság? Vajon szabadon választható, hogy ki melyik társadalmi osztályba tartozzon? Vajon az a lusta, aki munkával keresi jövedelmét, vagy az, aki élősködik?
Lehet így a társadalom többségének, a dolgozóknak demokráciája?
A szocializmus sokkal emberségesebb társadalom, mint a kapitalizmus tőkés magánérdekeltségű társadalma, mert valódi egyenlőségre törekszik, ezért a dolgozó közösséget képviselő szocialista állam, a dolgozók állama szervezi, irányítja a népgazdaságot, a kommunista párt vezetésével, a dolgozók érdekében!
A szocialista modellben a termelőeszközök közösségi, társadalmi tulajdona lehetővé teszi a tervgazdálkodást; a tervgazdálkodás a népgazdaság folyamatos, arányos fejlődését eredményezi, így a válságok elkerülhetők.
A szocialista modell előrelátóan, a dolgozó nép szükségleteinek fokozódó szinten való kielégítését a társadalmi méterű tervgazdálkodás teszi lehetővé! A társadalmi harmóniát, a szocialista demokráciát, az emberi és polgári jogok megvalósítását a felismert társadalmi törvények alkalmazásával, a marxizmus-leninizmus tudományos eredményeinek a felhasználásával éri el.
Csak a szocialista modell teszi lehetővé a dolgozó nép számára a demokráciát!
A kapitalista modellben a gazdaságilag elkülönült tőkések konkurenciája, a piaci anarchia, a társadalmilag tervezhetetlen, szervezhetetlen népgazdaság miatt időnként túltermelési vállság keletkezik! A túltermelésből következik, hogy időnként csökkentik a termelést, így a gépek, a szerszámok és ezzel együtt a beszélőszerszámok jelentős része is parlagon, nyomorban él az egyensúly kialakulásáig! A társadalmi törvényeket igen korlátozott mértékben használhatják fel, mert akkor a kizsákmányolás, a bérrabszolgaság, a tőkés élősködés, felsőbbrendűség embertelenségét is el kellene ismerni.
A szocialista modell a tervszerű, a társadalmilag előrelátó, az arányosan fejlődő gazdálkodása miatt sokkal emberségesebben működik, mint a társadalmilag – a nemzeti és világméretekben – anarchikus kapitalista modell!
(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)
… A szocializmusban … szükségszerű az árutermelés. … A szocialista árutermelés gyökeresen különbözik a tőkés árutermeléstől, és általában a magántulajdonon alapuló árutermelés minden eddigi típusától. A különbség alapja az, hogy a termelési eszközök magántulajdonát felváltotta a termelési eszközök társadalmi tulajdona. … Az áru a szocializmusban is a használati érték és érték egysége. … A szocialista árutermelés egyrészt munkafolyamat, használati értékek előállítására irányuló célszerű tevékenység. Ebben a minőségében nem különbözik bármely más gazdasági alakulat termelésétől. A szocializmusban a termelés, mint áruk előállításának folyamata, egyben értékesülési, értékalkotó folyamat is, absztrakt munka kifejtése. A termelőknek a szocialista árutermelésben is hosszabb ideig kell dolgozniuk, mint ameddig megtermelik annak az értékrésznek az egyenértékét, amelyet munkabér formájában közvetlenül megkapnak. … E közös vonások mögött — amelyek egyaránt jellemzőek a kapitalista és a szocialista áruviszonyokra — gyökeresen eltérő tartalom húzódik meg. Mivel a termelési eszközök és a munkaerő egyesítése a szocialista árutermelés folyamatában nem a tőkéstulajdon, hanem a társadalmi tulajdon keretei között valósul meg, az értékesülési folyamat a szocialista termelésben nem válhat tőkés értéktöbbletet szülő folyamattá. Ez utóbbi csak a tőkés árutermelés sajátossága.
… mivel a szocializmusban léteznek az áru- és pénzkapcsolatok, továbbra is fennáll az árutermelés általános ellentmondása: a munka egyfelől társadalmi jellegű, társadalmi szükségletre termelik a termékeket, másfelől gazdaságilag elkülönült termelőegységek fejtik ki a társadalmi munkát. Az elkülönült termelők munkája ezért csak kerüld úton, az árucsere közvetítésével, közvetve válhat a társadalmi összmunka részévé. … Ahhoz, hogy a megtermelt áruk valóban a társadalmi fogyasztásba kerüljenek, ezeknek használati értékként és értékként egyaránt realizálódniuk kell.
… Az értéktörvény kifejezi azt a tendenciát, hogy az árukat értékük, illetve annak módosult formája (termelési áruk) arányában cseréljék. Ezért — hosszabb időszakot tekintve — a piaci árak mozgásának centruma az érték, illetve módosult formája (pl. a termelési ár).
… az áruforgalomban, a piacon azonban csak az áruértékek realizálása, az érték alakváltozása megy végbe, a piaci mechanizmus pedig csak közvetíti ezeket. … . A tőkés piac anarchikus vonásai a kapitalizmus antagonisztikus ellentmondásaiból fakadnak. … A szocialista gazdaságban a piac … szabályozott piacként működik.
… A szocialista bővített újratermelés közvetlenül a lakosság növekvő anyagi és kulturális szükségletei minél magasabb fokú kielégítését szolgálja. Legfőbb mozgatóereje az a törekvés, hogy a szükségletek kielégítésére alkalmas termékek minél nagyobb tömegét a társadalmi munka lehető legtakarékosabb ráfordításával állítsák elő. … A szocialista bővített újratermelés egész folyamatát a szocialista társadalmi tulajdon tényéből következő tervszerűség jellemzi. Ahhoz, hogy a szocialista újratermelés megvalósuljon, szükségszerű, hogy a társadalom szervei hosszabb távra tudatosan tervezzék meg az anyagi javak és a munkaerő újratermelésének méreteit, fő arányait, ütemét. … Csak a gazdasági fejlődés törvényszerűségeinek — köztük az értéktörvény követelményeinek — tudatos előrelátása alapján, tehát csak a társadalom szerveinek tudományosan megalapozott, központi tervelőirányzatai révén lehet a társadalom érdekeinek megfelelően meghatározni a termelés és a fogyasztás jövőbeni arányait, szerkezetét, az újratermelés bővülésének ütemét.
… A társadalmi terméket … a szocialista újratermelésben is c + v + m-mel jelölhetjük. Figyelembe kell azonban venni, hogy a c nem a profitszerzési célra felhasznált állandó tőkét, hanem a társadalmi tulajdonban levő termelési eszközök ráfordítását jelzi; a v nem értéktöbbletet termelő változó tőke, hanem a létrehozott új értéknek a termelőszférában foglalkoztatott dolgozók díjazására fordított része (amely díjazást a szocializmusban nem a munkaerő értéke, hanem a társadalmi termelés által teremtett lehetőségek határoznak meg); az m, a többlettermék pedig nem a tőkések számára termelt értéktöbblet, hanem a dolgozók társadalmának közös szükségleteit szolgálja, ezért nem áll többé antagonisztikus ellentétben a szükséges termékkel.
… Az újratermelés társadalmi optimumának kérdése csak a szocialista társadalom viszonyai között merülhet fel. A kapitalista gazdaságban az optimumot az uralkodó tőkésosztály számára a maximális profit testesíti meg, ennek rendeli alá a dolgozók szükségleteinek kielégítését is. Csak a szocialista gazdaságban lehet társadalmi szempontból meghatározni az optimális fejlődés reálisan megvalósítható feltételeit. Az optimális fejlődés realizálását a szocialista országok — a belső és külső (nemzetközi) feltételek alakulásától függően — mind jobban megközelíthetik.
… A szocialista termelési mód előnyei: a) A társadalom rendelkezésére álló erőforrásokat (munkaerőt, termelési eszközöket, természeti kincseket) a szocialista tulajdonviszonyok mellett, a tervszerű szocialista gazdaságban sokkal teljesebben és ésszerűbben lehet felhasználni, mint bármely régebbi termelési módban. b) A nemzeti jövedelem felhasználását a szocialista társadalomban nem osztály- vagy csoportérdekek, hanem közvetlenül a társadalom érdekei határozzák meg. Ez lehetővé teszi a felhalmozási ráta optimális színvonalának és a felhalmozási alap észszerű elosztásának megvalósulását. c) A beruházások alakulását nem a spontán tőkeáramlások, hanem döntően a társadalom központi szervei irányítják, a gazdasági fejlődés tudományos előrelátásából és a társadalmi szükségletek felméréséből kiindulva. Ez módot ad az állóalapok egységes terven alapuló, céltudatos, és éppen ezért minden eddiginél sokkal hatékonyabb felhasználására.
… A növekedés tényezőinek kedvező alakulása megmutatkozott a legutóbbi fél évszázad során a szocialista országok gyors gazdasági fejlődésében. A legutóbbi négy évtizedben (1929—1965) a Szovjetunió ipara évi átlagban 11,1%-kal, az Egyesüli Államoké 4%-kal, Angliáé és Franciaországé 2,5%kal növekedett. … Hasonló képet mutat a második világháború után létrejött többi szocialista ország fejlődési üteme is. 1950 és 1965 között a szocialista országok ipari termelése megnégyszereződött, míg a kapitalista országoké — a konjunktúra ellenére is — csak megkétszereződött. Ez tette lehetővé, hogy míg a szocialista országok ipari termelése 1950-ben a világ ipari termelésének csak 20%-a volt, 1965-ig annak 38%-ára emelkedett.
… A szocialista társadalom legfőbb célja: tagjainak minél kedvezőbb életviszonyokat, minél magasabb életszínvonalat biztosítani. Az életszínvonal alapvető meghatározói a következők:
- A lakosság anyagi javakkal való ellátottsága.
- A munkaidő hossza, illetve a dolgozók rendelkezésére álló szabad idő mennyisége. Ugyanez a dolgozók egész életviszonylatában (tehát hogy hány éves korban, hány évi munka után jogosultak nyugdíjra).
- A munkakörülmények (a munka fizikailag megerőltető, illetve az egészségre káros volta) és a munka intenzitásának a foka.
- Az egészségügyi ellátottság.
- A kulturális ellátottság.
- A lakás- és kommunális ellátottság, valamint a közlekedési viszonyok.
… A munkások és alkalmazottak egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelme hazánkban 1949 és 1965 között mintegy 100%-kal nőtt. … A második ötéves terv éveiben (1961—1965) a munkások és alkalmazottak egy főre jutó személyes rendelkezésű reáljövedelme 18,4%-kal nőtt. … A parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1949 és 1965 között kb. 70%-kal, fogyasztása — mely életviszonyainak változását közvetlenebbül tükrözi — 80%-kal nőtt. … A második ötéves terv idején a parasztság személyes jövedelméből fedezett fogyasztása 12,7%-kal emelkedett, összes fogyasztása (társadalmi juttatásokkal együtt) gyorsabban, 16,8%-kal, mivel társadalmi juttatásai ugrásszerűen nőttek. … a mezőgazdaságban dolgozó családok egy-egy tagjára az 1930-as években legfeljebb évi 200 pengő jövedelem jutott, tehát kb. havi 16—18 pengő. Jövedelmük ma (1968) ennek kb. a három-négyszerese.
Szocializmusban … a dolgozók jövedelme elsődlegesen végzett munkájuk mennyiségétől és minőségétől kell, hogy függjön. Mindenki olyan arányban jut a számára szükséges javakhoz, amilyen arányban hozzájárul a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. A szocialista elosztás fő elve csak a munka szerinti elosztás lehet. … Az anyagi érdekeltség nemcsak a szocializmus sajátossága. … Az anyagi érdekeltség helyes alkalmazása esetén — amely elsősorban a munka szerinti elosztást jelenti — az egyén érdeke egy irányba esik a társadalom érdekével … A szocializmusban nincsen olyan termékbőség, amely lehetővé tenné, hogy a társadalom valamennyi tagjának szükségleteit teljes mértékben kielégítsék. Szükségszerű a munkára való ösztönzés, ezért a szocializmus alapvető elosztási elve nem lehet a javak egyenlő elosztása sem. A szocialista egyenlőség nem ezt jelenti. A szocialista egyenlőség az elosztás terén mindenekelőtt abban áll, hogy megszűnnek az elosztás osztályegyenlőtlenségei, hogy nem a tőke vagy a földtulajdon dönti el a részesedést, hanem mindenkit egyenlő mértékkel, a munkával mérnek. … A munkabér a szocializmusban a munkások és alkalmazottak végzett munkájuk mennyiségének és minőségének megfelelő részesedése a lakosság személyes szükségleteinek kielégítését szolgáló anyagi javakból és szolgáltatásokból. Alakulását nem a munkaerő értéke, a munkaerő újratermelésének költségei szabályozzák, hanem alapvetően a társadatom anyagi lehetőségeinek fejlődése határozza meg.
… Az átlagos reálbér már 1949-ben meghaladta a háború előttit. 1949-től 1965-ig a reálbér 70%-kal nőtt.
… A bérből és fizetésből élők részére kifizethető bérek összességének, a társadalmi munkabéralapnak döntő részben a nemzeti jövedelem egyéni fogyasztási alapja a forrása.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni