Tragikus események
1937 június 20—szeptember 1
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
NAPI JEGYZET
Berlin. 1937 június 20.
Moszkvába visszautaztamban Berlinben egy napot időztem, elsősorban azért, hogy beszéljek Schachttal, akit a Birodalmi Bankban kerestem fel. Sokáig beszélgettünk. Részletesen kitért a Németországot Anglia és Franciaország részéről ért igazságtalanságok ecsetelésére. Meglehetősen terjengősen és amellett indulatosan adta elő mondanivalóit. Hagytam, hogy nyíltan kibeszélje magát, de éppoly nyíltan válaszoltam neki.
— Mindez, amit ön felhoz — mondottam — esetleg alkalmas lenne arra, hogy az amerikai népre benyomást gyakoroljon, ha nem kellene egy másik tényezővel is számolni — tudniillik a Német Birodalom vezérének harcias és fenyegető magatartásával. Az a mélyen sértő mód, ahogy egyfolytában fenyegetőzik, hogy mit tesz majd ő, ha a világ nem pariroz neki és a szakadatlan kardcsörtetés az amerikai népet rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja. Hogy kézzelfoghatóan megértessem vele a Führer tetteinek és szavainak amerikai megítélését, egy példát hoztam fel. Minnesotában, ha egy farmert a termés elpusztulása tűzvész, vagy más egyéb okok folytán az anyagi összeomlás veszélye fenyeget, akkor szomszédai önkéntes segítőcsapatot szerveznek és közösen gondoskodnak arról, hogy sorsüldözött, de tisztességes polgártársuk ismét a talpára tudjon állni és önbecsülését, amelyet megérdemel, mint a közösség hasznos és értékes tagja, visszaszerezze. Ámde, ha ezek a szomszédok arra a tapasztalatra tennének szert, hogy ez a szerencsétlen egy bandita, aki segítségüket csak azért akarja igénybe venni, hogy újra megerősödve ellenük forduljon és szomszédait újra kirabolja, úgy természetesen az elszenvedett igazságtalanságok feletti panaszai süket fülekre találnának. Érzésem szerint Németország jelenlegi vezetői is hasonlóképpen akarnak eljárni.
Schacht azt felelte, hogy ők már más úton is megpróbálkoztak, de eredménytelenül, úgylátszik az erőszak az egyetlen nyelv, amelyen Anglia és Franciaország hajlandók érteni.
Megjegyeztem, hogy nem osztom álláspontját. Mikor az elnök javaslatát magyaráztam el neki, hogy a fegyverkezést az egész világon olyan védelmi fegyverekre korlátozzák, amelyeket egy katona elbír a vállán, lelkesedésében majdnem felugrott a székről. — Ez oly egyszerű — kiáltott fel —, hogy erre csak egy zseni jöhetett rá. A tervet keresztülvihetőnek ítélte. — Előadhatom Hitlernek, ha alkalmam adódik rá? — kérdezte. — Természetesen — feleltem — nagyon szívesen látnám. — Schacht akkor úgy vélte, hogy az elnök javaslatának esetleg foganatja lehet (lásd az elnökhöz intézett levelemet).
— No, majd meglátjuk! Mindenesetre próbaköve lehet ez annak, hogy a nácikban van-e békeakarat, vagy a kockát már elvetették s Hitler visszavonhatatlanul a saját útjára lépett-e, amely nyílegyenesen a háború felé vezet?
NAPLÓ
Moszkva, 1937 június 25.
Marjorievel kirándultam Novodjevicsibe. („Új szüzek kolostora). A kolostor falai között van az a temető, ahol Sztálin felesége szentelt földben nyugszik. A síremlék nyersen megmunkált fehér márványkő, mely fekete márványtól körülfogott zöld pázsitból emelkedik ki. Ez a nyers, durva márványkő fenséges asszonyi főt ábrázol: kedves, finom arc, a haj simán a fülek mögé fésülve, hátul konty tartja össze. A test vonalai beleolvadnak a kőtömbbe. Nagyon szép műalkotás, a hírneves Muchina szobrásznő műve. Tőle származik a párizsi világkiállítás szovjet-pavilonján a férfit és nőt ábrázoló pompás szobormű is. Itt van eltemetve Gorkij fia is. Ezt a sírt is egy életnagyságú szép márványszobor jelöli: a tömbből egy rövidnadrágos, kabátnélküli fiú alakja bontakozik ki, nyitott ingéből kilátszik a nyaka. Feltűnően élethű figura, ugyancsak a híres Muchina egyik alkotása.
LEVÉL AZ ELNÖKNEK
BERLINI TARTÓZKODÁSOMRÓL
Moszkva, 1937 június 26.
Tisztelt Elnök úr!
Legutolsó tárgyalásainkhoz híven, útban errefelé rövid ideig Berlinben tartózkodtam. Kiderült, hogy Luther követ még nem tért vissza, bár az Orienttal már hazautazott.
Ezalatt rendkívül érdekes magánbeszélgetést folytattam Schachttal. Nagyon nyíltan és felindultan nyilatkozott. Az európai nyugtalanság igazi oka — mondotta — a félelem. Azok a kísérletek, amelyek a kérdést valutastabilizációval, gazdasági sorompók eltávolításával és más hasonlókkal akarják megoldani, természetesen igen hasznosak, de egy esetleges európai háborút nem tudnak megelőzni, mert az igazi okot, más szóval a szószerinti vagy gazdasági hódítástól, elözönléstől való félelmet nem törlik el.
Kitértem arra, hogy az Elnök átbeszélte velem az európai helyzetet és megoldási lehetőséget lát abban, hogy az európai államok katonai felszerelésüket egyesség útján tisztán védelmi alapra korlátozzák. Mondjanak le a légi erőről, tankokról és nehéz fegyverekről s kizárólag azokat a fegyvereket tartsák meg, melyeket egy ember a vállán elbír. Az egyesség megtartása feletti felügyeletet egy semleges állam látná el.
Schachtnak rendkívül tetszett ez a gondolat. „Feltétlenül ez a megoldás” — jelentette ki. — Ez a terv olyan egyszerű, hogy az csak egy zseni agyában születhetett meg. Elragadtatása leírhatatlan volt.
Megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye, vajon a német kormány meggondolás tárgyává tenne-e egy ilyen javaslatot? Mire ő a legbizakodóbban igent mondott.
Továbbá megtudakoltam tőle, hogy találkozott-e Luther követtel hazaérkezése óta. Amikor nemet mondott, azt tanácsoltam neki, hogy tanulmányozza át a követnek a külügyminisztériumhoz küldött táviratait, mielőtt még Luther visszautaznia Washingtonba. Megígérte és hozzátette, hogy felveti az eszmét kormánya előtt és később szívesen beszélne még róla velem.
Ha a felek tényleg a békét akarják, akkor itt az alkalom és az eszköz is megvalósítására. A megoldást aránylag kevés nehézséggel lehet megkísérelni. Ha megvalósulhatna, akkor az ön terve megmentette az európai civilizációt. Ha egyik vagy másik érdekelt elzárkózna tőle, akkor az U. S. A. elnöke és a készségesnek mutatkozó kormányok közötti levélváltás tisztázná a légkört és a háborús felelősség azt terhelné, akit illet.
Miután a Schachttal való beszélgetés egyáltalán nem hivatalos, hanem tisztán személyes jellegű volt, Dodd követet nem értesítettem róla.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 június 27,
Labdarúgómérkőzés a moszkvai stadionban. Az orosz válogatott csapat játszott a spanyol ellen, mely erre a mérkőzésre Moszkvába jött. Ez a stadion hatalmas csarnok, a legmodernebb szerkezetű cementépítmény, mely a mienkkel is felveszi a versenyt, 1,000.000 ember fér el benne.
LEVÉL SUMNER WELLES
ÁLLAMTITKÁRNAK
1937 június 28.
Kedves Sumnerem!
A külpolitikai helyzet innen nézve rendkívül zavaros. Azok megítélése szerint, akik a legrégebben tartózkodnak itt, rendkívül komoly. Azt hiszik, hogy minden valószínűség szerint kiterjedt összeesküvésről van szó, a hadseregen keresztül megszervezett államcsínyről, amely nem okvetlenül Sztálin ellen, hanem a politikánkívüliség mellett és a párt ellen irányul és melyet Sztálin, az őt jellemző gyorsasággal, okossággal és erővel levert. Az egész országban hatalmas méretű „tisztogató” akciót folytattak le.
A diplomáciai kar legnyugodtabban gondolkodó tagjainak ítélete szerint a kormányzat nincs közvetlenül veszélyeztetve és továbbra is igen erős. Mindezt természetesen azzal a fenntartással állapítják meg, hogy minden attól függ, mennyire fertőzött a hadsereg. Egybehangzó vélemény szerint nincs szó erről, de pontosan senki sem tud semmit. Ez a helyzet ellentmondásai közé tartozik.
Múlt télen Eden elutasította a gyarmatok visszaadása útján vagy más úton gazdasági segítséget kérő német tárgyalófeleket, ha egyidejűleg nem szavatolják mind a keleti, mind a nyugateurópai politikai biztonságot. Az orosz repülőgépek és a tankok spanyolországi felvonulása, mint azt általánosan elismerik, igent lehűtő hatással volt a német katonai hatalomra.
A Vörös Hadsereg erejét és a Szovjetúnió általánosan elismert békeszeretetét az európai béke fenntartásának beláthatatlan horderejű tényezőjeként foghatjuk fel, mely döntő hatással van a hatalmi egyensúlyra és a demokratikus blokkot támogatni tudná.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 június 29.
Ma este 36 személyes diner-t adtam a litván követ tiszteletére, aki költő, még pedig elég neves költő és az USA nagy barátja.* A kínai és a francia követek voltak mint további díszvendégek jelen a fogadáson.
―――
* Csodálkozással vettem tudomásul, hogy Baltrusaitis követ Edgar Allan Poe nagy csodálója és műveit oroszra fordította.*
Az est bonmot-ja a bájos kis kínai követné megjegyzése volt: „Nem, én nem vagyok diplomatanő. Én tényleg őszinte vagyok, szeretem az igazságot”.
LEVÉL EKAY LEÁNYOMNAK
Moszkva, 1937 június 30.
Kedves Ekay!
Nagyon kellemes estét töltöttünk Urbyesnél, a norvég követségen. Intim, meghitt diner volt. Nagyon érdekes beszélgetést folytattam a francia követtel, aki igen aggódott, hogy a spanyol krízis Német- és Olaszországnak a Semlegességi Bizottságból — és ezáltal a közös politikából — való visszalépése következtében elmérgesedhet. A norvég követség kertjében a diner előtt és után is rendkívül szép volt és sokáig ültünk ott a félhomályban. Még 11-kor is világos volt.
Továbbá meghívót kaptunk a bolgár követség soirésjára, melyet a trónörökös tiszteletére adott. „Mindenki” ott volt és ez kellemes alkalmat szolgáltatott, hogy összes diplomáciai testületi barátommal találkozhassam.
A Külügyi Népbiztosság titkárával megjelent Madame Litvinov is és rögtön kiválasztotta magának Marjoriet, akivel egy bizalmas sarokba húzódott és hosszas beszélgetésbe bonyolódott. Utánad is érdeklődött és a leegyszerűsített angol nyelv alkalmazásával kapcsolatos tanulmányaid iránt. Többet is szeretett volna a nyári iskolában végzett munkádról tudni és megtudakolta azt is, mikorra szándékozol elérni a Wassar-College-en a tudományos fokozatot.
Vasárnap este az olasz követség diner-jén voltunk. Mind a követ, mind madame Rosso nagyszerűen festettek. Az egész kar lelkesedéssel beszélt arról a társaságról, melyet Te a követségen távollétünkben összehoztál. Sokat meséltek róla és dicsértek, hogy milyen jól elrendeztél mindent. Szemmelláthatólag nagy siker volt.
A napi események mind lázasabbak és kiélezettebbek. Ez illik például a Vörös Hadseregben lefolyt „tisztogató” akcióra, amely a moszkvai helyzetre kétségtelenül nagy hatást gyakorolt. Mindenesetre Moszkva oly vidám és gondtalan, mint a mai derűs júniusi nap; a város minden térten éppoly normális képet mutat, mint a Te ittlétedkor. A diplomáciai testületen belül természetesen mindenütt szakadatlan az izgalom és sugdolódzás; a teaasztalkák felett bizalmas pletykáik nagyítják az előttünk lefolyó eseményeket. Vannak, akik azt állítják, hogy a felület alatt tényleg erjedési folyamat megy végbe az orosz lakosság körében. De a valóság az, hogy a nyugtalanság egyelőre lecsendesedett. A lényeges kérdés: vajon a tábornokok agyonlövetése felbomlasztotta-e a hadsereg hűségét? Ha Sztálinnak sikerül a hadsereg hűségét a maga számára biztosítani, akkor politikailag még szilárdabban ül a nyeregben, mint valaha.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 1.
A szovjet kormány új, 4000 millió rubeles védelmi kölcsön kiadását teszi közzé, melyet 4%-os kamatozással 1957-ig kell visszafizetni.
Ez két okból érdekel engem: egyrészt rávilágít, milyen sokat költenek az oroszok fegyverkezésre — kétszer annyit, mint Anglia és Franciaország együttvéve. — Másrészt azt bizonyítja, hogy a munka „értéktöbbletéből” nyert, félrerakott tökének a haszonélvezetét meg kell fizetni.
Oroszország és japán
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
AZ AMURI HATÁRVILLONGÁS ÜGYÉBEN
Moszkva, 1937 július 1.
Sir!
A japán követnek, Shigemicu úrnak június 29-én a külügyminisztériumban történt már említett tiltakozásaival kapcsolatban megbízható forrásból megtudtam, hogy Shigemicu követ, Litvinov és Sztomoniakov, Litvinov munkatársa között lefolyt tárgyalások rendkívül komolyak voltak. Mindkét fél részéről állítólag a legapróbb részletekre is kiterjedő aggodalmaskodás jellemezte őket s nemcsak a késő éjszakáig, hanem a hajnali órákig húzódtak.
Június 30-ának reggelén azt a hírt kaptam, hogy a japán követ valóságos ultimátumot intézett Litvinovhoz, melyben azt követelte, hogy a szovjetkormányzat vonja vissza csapattesteit a vitás szigetekről. Litvinov némi engedményt tett és végül azt javasolta mindkét fél vonja vissza csapatait, hogy a jogi kérdésekről való tárgyalásokat és vitákat egyáltalán meg lehessen kezdeni egy ottani fegyveres összecsapás veszélye nélkül. Japán mégis vonakodott hozzájárulni egy ilyen, mindkét fél részéről történő visszavonáshoz. Úgy látszik, a tárgyalás holtpontra jutott, miután Japán felállította a maga kategorikus követelését, mire Litvinov a mindkét fél részéről történő csapatvisszavonást javasolta, ami elől Japán elzárkózik és csak eredeti követelésének, a szovjetcsapatok kiürítésének teljesítését tartja szem előtt.
Június 30-a délutánján, még a tárgyalások újrafelvétele előtt összecsapásra került sor a felfegyverzett szovjet-őrségek és az amuri szigeteknél állomásozó szovjet őrhajók és ágyúhajók között, amikor is egy hajót elsüllyesztettek, egy másikat pedig — súlyos emberveszteségeket okozva — kikötésre kényszerítettek.
Aznap este a japán követ megint hosszasan tárgyalt a külügyi népbiztossággal, ezek a tárgyalások, mint értesültek, újra hosszan az éjszakáiba húzódtak anélkül, hogy megállapodásra jutottak volna.
Ez volt a helyzet július 1-ének reggelén.
Az Associated Press londoni hivatalán keresztül értesültem róla, hogy Tokióban a helyzetet rendkívül komolynak látják. Japánban a néphangulat igen izgatott és a japán kormányzat egyesített tanácsülésre hívja össze a minisztériumokat. A tokiói tőzsdét valószínűleg becsukják.
Bizonyára emlékszik, hogy 1937 március 26-ról kelt 152. számú táviratomban hírt küldtem Önnek a japán követtel volt tárgyalásomról.
Arra is emlékezni fog még, hogy washingtoni tartózkodásom alatt mind Önnel, mind az elnökkel beszélgettem a japán követtel folytatott tárgyalás jelentőségéről: akkor az elnök azt a tanácsot adta, hogy a miniszternek kellene döntenie, nem lenne-e tanácsos, ha Grow követ és én egy harmadik helyen találkoznánk és egymással megtárgyalnánk azokat a kérdéseket, melyek a két ország békéjét és egyetértését érintik.
A fenti események miatt és attól a meggyőződéstől áthatva, hogy egyik vagy másik fél esetleg külháborúra szánná el magát — és tekintettel azokra a rettenetes távlatokra, melyeket egy ilyen háború nemcsak a résztvevő hatalmak, hanem egész Európa, sőt közvetve az egész világ számára megnyit — elhatároztam, hogy mind a japán követtel, mind Litvinovval érintkezésbe lépek, a pontos helyzetképről bizonyságot szerzek mint magánember és nem hivatalosan azt a reményemet fejezem ki, hogy a háború veszélye bizonyára nem áll küszöbön. A japán követ azonnal válaszolt, egyben meghívott, hogy még egy órán belül keressem fel. Litvinov azt üzente, hogy örvendene, ha július 2-án fogadna.
Ki szeretném emelni, hogy a japán követnek a legvilágosabban kifejeztem, hogy egyéni kezdeményezésből jöttem, elsősorban a való helyzet megismerése végett. Ha továbbá azt a reményemet fejeztem ki, hogy ez a viszály nem fog válságot teremteni, mely háborús katasztrófába sodródhat, az semmiesetre sem történik kormányzatom nevében vagy annak utasításai alapján, mert semmiféle utasítást egyelőre nem kaptam.
Ahhoz a gyorsasághoz alkalmazkodva, mellyel az események lejátszódnak, ezzel a kezdeményezéssel vállaltam a felelősséget, hogy első kézből nyerjek betekintést az összefüggésekbe és azokról önt és az elnököt oly pontosan, ahogyan csak lehet, tájékoztassam és ezenkívül az a remény vezérelt engem, hogy hozzájárulok egy kényes helyzet kiegyenlítéséhez anélkül, hogy kezdeményezésem félreértésekre adna okot.*
―――
* Még később — 1938-ban — mondotta nekem Európában egy magasrangú japán tisztviselő, hogy kormányzata tudatosan akarta kipróbálni a Szovjetúnió ellenálló erejét és katonai teherbíróképességét. A vörös hadsereg távolkeleti katonai ereje és átütőképessége igen meglepte a japánokat.*
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 4.
Délután, július 4-ének ünneplése 5—7-ig tartó fogadással egybekötve. Az egész diplomáciai testület megjelent, ezenkívül 20 vagy 25 magasrangú szovjetképviselő, kezdve Litvinovtól, többek között Ulricli bíró, aki az összes tisztogató-pereket vezette, és madame Ulrich. Nagyon kellemesen elbeszélgethettem Litvinovval: nyíltan szóvátettem azt a visszahatást, amit a „tisztogatás” és a vörös tábornokok kivégzése az USA-ban és Nyugat-Európában keltett és megjegyzem, hogy ez feltétlenül káros hatással van a Szovjetúnió külföldi hírnevére, és ez bizonyos mértékben megingatta Franciaország és Anglia bizalmát Oroszország Hitler ellen kifejthető erejében.
Litvinov is ilyen nyíltan beszélt. Azt fejtegette, hogy e tisztogatás meggyőzhette a világ közvéleményét arról, hogy semmiféle árulás sem segíti többé a Berlinnel és Tokióval való együttműködés lehetőségét. Egy napon, a világ meg fogja érteni, hogy ami történt, szükségszerűen történt, hogy kormányzatukat a „fenyegető veszély”-től megmentsék; igen, ők valóban az egész világnak szolgáltak, mikor azt a nácik és Hitler világuralmának veszélyétől megőrizték, és hogy a Szovjetúnió erős védőbástya a nemzetiszocialista veszedelem ellen. Eljön a nap, mikor a világ fel fogja ismerni, hogy Sztálin micsoda kiemelkedő nagy férfi.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 4.
Megint a nemzetiszocialista szellemiség egy különleges megnyilatkozása. Azt képzelik, hogy ezzel az éppen Berlinből kiadott hírrel sikerük lehet — Buchholz püspököt Königsbergben három évi fogházra ítélték és három katolikus káplánt rövidebb börtönbüntetéssel sújtottak, mert „hangos beavatkozásukkal megzavarták egy, Corpus-Christi körmenetet;”. Hat katolikus hívőt ugyanakkor hattól tizenkét hónapig terjedő büntetésre ítéltek.
Katolikus papok, mint egy Corpus-Christi körmenet megzavarói — micsoda bohózat!
LEVÉL STEPHEN EARLYNEK
Moszkva, 1937 július 4.
A politika hullámai lassanként lecsillapodnak. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az ítélkezés és a tisztogatás még folyik. Senki sem tudja, hogy milyen hatást gyakorolt a hadseregre. Csak az idő fogja ezt kideríteni. Máris nyilvánvaló, hogy a Vörös Hadsereg hűsége Sztálin iránt nem szenvedett csorbát. A kormányzat szilárdabb, mint valaha, mert jellegzetes gyorsasággal leszerelt minden lehetséges ellenséges vezérlő szervet. Sajnálatos amellett, hogy ez az ügy megingatta Nyugat-Európa bizalmát hadseregének és kormányzatának erejében, és ennek következtében a nyugateurópai demokratikus blokk is meggyengült és ez komoly dolog, hiszen a béke egyetlen igazi záloga a London—Páris—Moszkva tengely.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 7.
A Tass-iroda igazgatóját, M. Doletzkit a sajtóban a nép ellenségeként bélyegezték meg.
Egy igen tapasztalt moszkvai levelező a következő felvilágosítást adta a Doletzki-ügyről: Miután Doletzkit nyilvánosan, mint a nép ellenségét, a „tisztogatás” leleplezettjét bélyegezték meg, az azt jelenti, majdnem bizonyosan, hogy kivégezték. Doletzki a cári idők lengyel forradalmainak egyik veteránja volt. Rögtön, a Szovjetunió elismerése, Maxim Litvinovnak Roosevelt elnökkel folytatott washingtoni tárgyalásai után, látogatást tett az USA-ban.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 8.
A hírek szerint a hazaárulásért elítéltek között szerepelnek: Kaminszki, Rudzutak, Meslank (a Politbüro tagja), Karachan, Kresztinszky, Rosengolts, Osszinszki, Umschlicht és Stern is.
Kresztinszky Litvinov jobbkeze a külügyi népbiztosságon, felesége jelentékeny orvosnő és a párt hűséges tagja. Egész életét a moszkvai kórházakban ápolt asszonyok és gyermekekről való gondoskodásnak szentelte. Mindketten bebizonyították buzgalmukat a forradalomban. — Ettől természetesen még lehettek trockijisiták. Ezt a jelenlegi különleges helyzetben sohasem lehet tudni.
Rosengolts a külkereskedelem népbiztosa. Még pár hónappal ezelőtt diner-re voltunk hivatalosak vidéki házában. Meslank a Szovjetúnió egyik legtehetségesebb nemzetgazdásza. Az USA-ban is jól ismerik. A Szovjetúnió állami tervgazdálkodási biztosságának vezetője volt, aki az ötéves tervről szóló, a maga nemében klasszikus jelentést kiadta. Nemrégiben nevezték ki a nehézipar vezetőjévé. Mindenesetre tény, hogy a lélektan általános törvényei nem alkalmazhatók ezekre az emberekre és viszonyokra. Éppen komolyságuk és meggyőződésük őszintesége lehet forrása vétkeiknek. Hiszen az utolsó perben éppen az volt a kérdés, vajon Radek idealista politikai elképzeléseinek mártírja, vagy egyszerűen politikai bűnöző. Ez érvényes az összes fővádlottakra. Nem alakulhat ki egyéni álláspontom, tapasztaltabbakhoz kell folyamodnom.
A követségen Sandler, a svéd külügyminiszter fogadást rendezett. Litvinov elfogott és azt mondta, hogy Sandler arra törekszik, hogy a kisállamok megszabaduljanak a Népszövetség 16-ik cikkelyének kötelezettségétől, mely szerint közös akcióba kell lépniök az ellen a nemzet ellen, mely a Népszövetséget megtámadja. Keserűen panaszkodott, hogy ez a „német propaganda”; Sandler megint beleesett a német technika kelepcéjébe. Litvinov keserűen panaszolta: a „kollektív biztonság”, a támadó elleni egyetlen védekezés, megsemmisül és Hitler uralma megerősödik. Litvinov különösen azt emelte ki, hogy Sandler egyik főérve ez volt: a paktum 16-ik cikkelyének feloldása az USA-nak a Népszövetség mellé állását is megkönnyítené. Litvinov szerint az USA rokonszenvezik ezzel a tervvel. Kikérte a véleményemet, mire azt feleltem, hogy erre vonatkozólag nincsenek utasításaim és az ügy nem tartozik hatáskörömbe. Személyes véleményem csupán üres csemege. Az USA most nem akar fellépni a Népszövetség mellett, ami szerintem rendkívül sajnálatos, de tény és való. Arról is meg vagyok győződve, hogy az egészséges emberi értelem azt tanácsolja az amerikai népnek, hogy a biztonság egyetlen útja az európai államok összefogása a támadó nemzetek ellen. Litvinovot nagyon felháborította ez oly világos ügy tragikus elakadása. Hitler módszere egyiket a másik után félemlíti meg.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 9.
Pacelli bíboros erőteljes vádja a nemzetiszocialisták új északi vallása ellen a lisieaux-i Szent Teréz-templom felszentelése alkalmából:
„Egy hatalmas nemzet több templomában, melyeket istentelen vezetők fajistenítéssel akarnak megtölteni, a 80 esztendős pápa tiltakozása oly visszhangra talált, mint a szinaihegyi szózat, a személyes Isten, a testtévált ige imádására, az irántuk való szent feladatra szólítván őket…”
LEVÉL SUMNER WELLES
ÁLLAMTITKÁRNAK
Moszkva, 1937 július 10.
Kedves Sumnerem!
Nem fér hozzá kétség, hogy itt jelentős események játszódnak le. A felszínen nyugalom uralkodik. Az utca képén és az embereken nem ismerhető fel semmiféle változás, de állandóan új hírek keringenek magasrangú személyek elítéléséről, néhány hír megerősítetten, de igen sokhoz nem fér kétség.
Az időjóslat nem olyan egyszerű. A lejátszódó események tényezői között sok az ismeretlen. Ehhez tartozik a külháború és az orgyilkosság veszélye. Ha egyik vagy másik fellép, felborítja a mérleget és halomra dönt minden számítást. Ha a hadsereg hű marad Sztálinhoz — és minden jel erre mutat —, akkor a mostani (kormányzat még biztosabban ül a nyeregben, mint azelőtt.
Sokat jelent, hogy Franciaország elvesztette-e bizalmát orosz szövetségesének erejében. Nagy benyomást tett rám, hogy Angliában az a vélemény vált általánossá, hogy nagyon szomorú lenne, ha a benső nehézségekkel küzdő Franciaországra és a jelenleg vajúdó, szintén belső nehézségekkel, küzdő Oroszországra kellene támaszkodni.
Az Oroszország erejéről kialakult általános vélemény három hónap óta tökéletesen megváltozott; és nemcsak a kormányzat politikai erejéről, hanem a Vörös Hadsereg átütőképességéről is. Nem lepne meg azonban, ha három hónap múlva az inga megint ellenkező végletbe lendülne át — olyan gyorsan peregnek le az események. Oroszország talán nem volt olyan erős, mint azt három hónappal ezelőtt gondolták, de semmi esetre sem olyan gyenge, mint azt ma hiszik.
Az ország emberanyaga határtalanul nagy. Ebben a népben bámulatos erő izzik eszmei elképzelések követésére és egy ügyért való teljes odaadásra. Ehhez még hozzájárul, hogy az ország felmérhetetlenül gazdag. Sok bámulatosat mutatott már fel ez az ország.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 13.
Meg kell hagyni, hogy a kormányzat makacsul kutatja fel a „benső támadók” — mint Litvinov nevezi — fészkeit.
Moszkvában elterjedt hírek szerint 61 személyt a Távolkeleten agyonlőttek. Vezetői és tagjai voltak egy trockijista japán-német kémszervezetnek, mely a Távolkelet vasúthálózatain működött és rendszeresen kémkedett egy idegen hatalom javára.
LEVÉL EKAY LEÁNYOMNAK
Moszkva, 1937 július 14.
Kedves Ekay!
Leveled éppen aznap érkezett, mikor megint nemzeti ünnep volt a Vörös-téren. Az ifjúság sportnapját ünnepelték rendkívüli látványosságokkal egybekötve. Sztálin és az összes népbiztosok ott ültek a Kremllel szemközt levő páholyukban, a Lenin-mauzóleum felső sarkánál. Mi ugyanazokról a diplomaták részére fenntartott helyekről szemléltük az ünnepséget, ahonnan Te is nézted a májusi díszfelvonulást. Anyáddal arról beszéltünk, milyen kár, hogy nem láthattad ezt a parádét, mely a maga nemében csodálatos és lenyűgöző volt.
Ragyogó tavaszi nap. Mindenütt vörös lobogók, különböző nagyságú jelképek, Sztálin-fejek stb.
A négyszögű térség három oldalán 3—400 férfiból és nőből álló csoportok sorakoznak fel, de a térnek majdnem a fele különböző felvonulások és tornamutatványok számára szabadon marad.
A díszcsapatokban és a mutatványokban majdnem annyi leány vett részt, mint fiú — a „lángoló ifjúság”. És micsoda szép ifjúság! Mind sötétbarnára sülve, legtöbben csak fehér shortban és színes trikóba öltözve. Minden csapat más színeket viselt. Egyeseken Jansen-öltöny volt, másokon rendes tornaruha. Minden lehető kombináció felmerült — kék és fehér, piros és fehér, narancs és fehér, világoskék és sárga, stb. Szép látvány volt. Ezenkívül láttuk még a katonák ezreit barnárasülve, kopaszra nyírt fejjel, kék shortban és fehér cipőben. Két- vagy háromezer, a Szovjetúnió különböző részeiből való tornász egész különlegesen tarka képet nyújtott, legtöbben Ukrajnából, a Kaukázusból és a keleti részekből jöttek ide. Utóbbiak fúvó- ós ütőhangszereket hoztak magukkal és fegyvertáncukat és mindenfajta más keleti táncmutatványukat és felvonulásukat vad, primitív zenével kísérték. A színes arcok és a táncok egész eredetiek voltak és exotikus látványt nyújtottak. Ez az ünnepség mintegy 4 óra hosszat tartott. Számításom szerint 40—50.000 ifjú és leány vett részt benne. Mindenféle virágjátékokra is sor került, a harangvirágok voltak túlsúlyban. Te tudod, hogy a virágoknak micsoda kultusza van itt.
Az egyes szakaszok a legkülönbözőbb sportágakat mutatták be. Még síelők is voltak, — legalább 500 férfi — akik az aszfalton lejtettek.
Másutt keresztgerendákon a tornászok akrobata szaltókat mutattak be. Egy mutatvány 40 vagy 50 fiúból és leányból állott, akiknek gyakorlatai közben a lécek tovább mozogtak.
Végeredményben egyike volt a legszebb és legjelentősebb látványosságnak, melyeket valaha is láttam. Természetesen a nap is pompás volt és a fiatal testek csodálatos, tökéletesen kiképzett szépsége is megtette a magáét, hogy a látványosságot valami egészen különlegessé varázsolja.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 július 16.
Egész nap dolgoztam, hogy hivatali íróasztalomat rendbehozzam. Este diner volt Charles Natter (Associated Press) tiszteletére, aki Spanyolországba megy. Mindannyian nélkülözni fogjuk. Minden, tiszteletünket és csodálatunkat kiérdemelte. Étkezés után filmelőadás, melyen — mint rendesen — az egész kar jelen volt. Mondschein-szonáta, Paderevszkivel.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJETUNIÓVAL KÖTÖTT
KERESKEDELMI SZERZŐDÉS MEGÚJÍTÁSÁRÓL
Moszkva, 1937 július 16.
Sir!
Rögtön, a hivatalos sürgöny kézhezvétele után, magánbeszélgetést folytattam Litvinov népbiztossal a fent jelzett alkalomból. E beszélgetés leírását a hivatalos aktákhoz csatolom.
Megmagyaráztam, neki, hogy a Szovjetnek érdeke, hogy az USA-ban való bevásárlási kötelezettségét a múlt évihez viszonyítva, lényegesen emelje, úgyhogy az összeg ne maradjon negyvenmillió dollár alatt. Litvinov, úgy látszik, elfogadta érveimet, jegyzeteket készített és kijelentette, hogy bár a kereskedelmi szerződések nem tartoznak rá, megbeszéli az ügyet az illetékesekkel és behatóan tájékoztatja őket azokról a mozzanatokról, melyeket előtte feltártam.
Aztán beszélgetések folytak Neymann és Rosenblum urakkal, a külügyi népbiztosságtól és Kaminszki úrral, a külkereskedelmi népbiztosságtól, azzal a célzattal, hogy az ügyet minden részletében alaposan megtárgyaljuk. Miközben ezeket a tárgyalásokat Mr. Hendenson, Mr. Kennan és Mr. Dunbrow lefolytatták, személyesen beszéltem Litvinovval és kétszer Neymann úrral. A beszélgetések tartalmát összefoglaló emlékiratokat mellékelve küldöm. Július 15-én megint összeültünk a külügyi népbiztosságon egy ilyen megnyugtató jellegű konferenciára, melyen orosz résziről Neymann, Rosenblum, Kaminszki és Vinogradov urak vettek részt és ahol kívülem még Mr. Kennan is jelen volt. Az eredményt a július 16-án d. e. 11-kor kelt 176. sz. táviratban közöltem Önnel. A párt és a kormányzat tisztogató akciója és a Vörös Hadsereg tábornokainak agyonlövetése és a külföldiek ellen irányuló gyűlölet miatt szerencsétlen dolog, hogy a kereskedelmi szerződés felújítására vonatkozó tárgyalások éppen erre az időszakra esnek.
Most egy olyan időszakhoz érkeztünk, amikor mindent elértünk, amit csak akartunk. Kellemesen meglepett bennünket az az előzékenység, melyet e férfiak részéről az U. S. A. irányában tanúsítottak, holott egyébként a külföldiekkel szemben most nagyom gyanakvóak és elutasítóak. E tárgyalások folyamán minden ponthoz hozzájárultak — kivéve az exportzáradékhoz. E ponthoz fűződő következetes makacsságuk mögött valószínűleg két motívum húzódik meg: először is az amour-propre egy bizonyos fajtája kormányzatuk nevében, másodszor pedig az a körülmény, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatban sikert kell felmutatniok a külföld előtt.
E tárgyalásokkal kapcsolatban rá szeretnék mutatni Mr. Henderson, Mr. Kennan és Mr. Dunbrow nem mindennapi teljesítményeire. Sem energiát, sem időt nem kímélve, azon fáradoztak, hogy az ügyet mind hamarabb elintézzék és mindhárman tanúságot tettek tehetségükről és finom ítélőképességükről.
LEVÉL STEPHEN EARLYNEK
A KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSRÓL
Moszkva, 1937 augusztus 10.
A kereskedelmi megállapodás kérdésében derék munkát végeztünk Cordell számára —, ami nem volt könnyű dolog. Itt a „tisztogatási akció” következtében nagy zűrzavar uralkodott. Ez meglassította tárgyalásainkat és valóban sikert jelent, hogy az amerikai áruk vásárlási kötelezettségét 33½ %-al sikerült felemelnünk a következő évre. Ez különösen akkor fontos, ha meggondoljuk, hogy Nagybritániának csak egy félesztendővel ezelőtt sikerült egy 50 millió dollár értékű üzletet létrehoznia, amit hosszú lejáratra és alacsony kamatláb mellett kölcsönzött a Szovjetúniónak.
Megelégedéssel tölt el, hogy sikerült itt valamit nyélbe ütnöm. Kínos lelkiismeretességgel igyekszem betartani az elnök utasításait. Mégis sikerült elérnünk annyit, hogy Oroszország kifejezett rokonszenvvel kezel bennünket, melyet a magunk részéről természetesen a legmelegebben viszonozunk. Ez egy napon bizonyos távolkeleti fejlődményekkel, vagy talán Európával kapcsolatban is jelentőséget nyerhet, — ki tudja!
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!