“Washington és Points East” bővebben

"/>

Washington és Points East

1937 április 5―június 20

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

 

NAPLÓ

New York, 1937 április 5.

Megjöttem New Yorkba. Első látogatásom régi barátomnak, House ezredesnek szólt, akit nem a legjobb karban találtam. Leszűrődött bölcsessége és széles látóköre mindig nagy hatást gyakorolt rám. Örömét fejezte ki, hogy az elnök engem kért fel a moszkvai nagykövetség vezetésére. Oroszország az elkövetkezendő világ egyik legnagyobb erőtartaléka, mindannak, ami ott történik, döntő hatása lesz a világ sorsának további alakulására, főképpen a világbékére. Megfizethetetlen beccsel bír számára, hogy személyes tapasztalataim alapján ítéletemet hallhatja a szovjet kormány valódi erejéről, vezetőiről és hadseregéről. Európában és Amerikában rengeteg előítélet akadályozza, hogy az embereknek tiszta képük legyen Oroszországról és ez nagy hiba. Rossz ítélőképességről tanúskodik és természetesen merőben hamis távlathoz vezet, ha előítéletektől és nem a tényektől vezettetjük magunkat. Amerikai szempontból cseppet sem közömbös, a japán kérdés miatt is fontos az orosz viszonyok megismerése és értékelése. Sajnálja, hogy Dodd elvesztette befolyását Berliniben. House szerint a diplomatának az a legjobb és leghasználhatóbb típusa, aki állhatatosan és rendíthetetlenül tudja képviselni saját országa célkitűzéseit és eszményeit, de egyúttal felismeri, hogy egyik legfőbb feladata abban áll, hogy azt a kormányt, amelynél akkreditálva van, saját állama, főképpen pedig a világbéke érdekében befolyásolja. Súlyos hiba az, ha olyan viszony alakul ki a diplomata és állomáshelyének kormányzata között, hogy ott semmit sem tud elérni. Dodd tehetséges koponya, emelkedett szellemű ember és ő, House ezredes, a maga részéről nagyon sajnálja, hogy látnia kell, milyen hamisan fogja fel Dodd küldetését. Annálinkább bántja ez, mert ő maga volt az, aki az elnöknél beajánlotta. Az ezredes hozzátette: nagyon örül, hogy az elnök engem arra kért, hogy mindjárt oroszországi küldetésem után Németországba menjek. Véleménye szerint még mindig nem lehetetlen, hogy Németország, Anglia és Franciaország között olyan tárgyalási alapot találjanak, amely mégis csak megmenti Európa békéjét. Ennek a lehetősége természetesen egyre csökken és a helyzet napról-napra kiéleződik. Tragikus és siralmas tény, de, sajnos, szembe kell nézni vele: a háború elkerülhetetlen, ha valami új nem történik. Eszmecserénk nagyon megörvendeztetett; felújítottuk régi emlékeinket is Wilson elnökségének idejéből. Még most is nevetnünk kellett, amikor felidéztük, miképp csatlakoztunk mi ketten Wilsonhoz, amikor Wilson a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság tagjait kiválasztotta. „Emlékszik, Davies, mikor Wilson azt mondta: Nem kell jogász ebbe a bizottságba, ezek minden jót elrontanak. Sajnálom Davies, hogy maga jogász, de magának a bizottságban van a helye.” S Wilson szinte remegett a nevetéstől. Nagyon értékelem, hogy House ezredes, annak ellenére, hogy Wilsonnal később élesen összekülönböztek, negyedszázad óta, mióta ismerem, tudomásom szerint, soha egy barátságtalan szót nem mondott nagy főnökéről.

Látogatásom után azonnal Washingtonba utaztam, hogy a külügyminisztériumnak azonnal jelentést tegyek.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 6.

Cordell Hull államtitkárnak, azonnal Washingtonba való megérkezésem után, kimerítő és részletes jelentést tettem. Kielégített, hogy az államtitkár „a kemény munkáról, amelyet missziómra áldoztam” és kezdeményezéseimről nagyon kedvezően nyilatkozott, nyilván különösen annak örült, hogy nem rettentem vissza az ország belsejébe tett hosszú utazásoktól, hogy személyes tapasztalataim alapján önálló ítéletet formálhassak a Moszkván kívüli állapotokról is.

Bőkezűen mérte a munkámat magasra értékelő elismerő megjegyzéseket.

Az estét George és Mary Holmes-szel, Steve és Helen Early-val. Harry Hopkins-sal és Jesse és Mrs. Jesse Jones-szal töltöttem. George ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyek a fesztelen együttléten. George teljesen elemében volt, szokása szerint a „közvélemény szavát” produkálta, úgy, hogy az összes jelenlevőkről alaposan leszedte a keresztvizet. Nagyszerűen elszórakoztatott bennünket. Harry Hopkins és Jesse Jones főleg Oroszország iránt érdeklődött. Mesélnem kellett, különösen, az érdekelte őket, hogy mit tartok „személyes élményeim alapján” az orosz gyáriparról.

Szemmelláthatóan hitetlenkedtek elbeszélésemben. Még hat hónap előtt én is nehezen hittem volna el mindazt, amit tapasztaltam, helyesebben nem hittem volna el, ha nem láttam volna saját szememmel.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 7.

Az elnök hivatalos szobájába hívott meg lunch-re. Részleteket beszéltem el neki a nagy iparvidékeken tett utazásomról, a Radek hazaárulási perről és általában az orosz állapotokról. Főként a per érdekelte, a részletekre vonatkozó számos kérdést tett fel. Leginkább az a vád foglalkoztatta, hogy a vádlottak hazaáruló összeköttetést tartottak fenn Németországgal és Japánnal. Benyomásaimat akarta tudni a bírákról, az államügyészről és a törvénykezési eljárásról.

Nagyon értékesnek ítélte Ukrajnában, le a Donyec-medencéig tett utazásomat és az ottani gyáriparokról küldött jelentéseimet, mert ilymódon sokkal könnyebben meg tudja ítélni Oroszország meglévő és a jövőben valószínűleg kibontakozó erejét.

Az általános európai válságra való tekintettel azt tanácsolta, hogy ittartózkodásom alatt, amennyire csak lehetséges, alaposan tanulmányozzam az európai békekilátásokkal kapcsolatos, Németországra vonatkozó jelentéseket.

Az elnök elmondta nekem, hogy Luthernek, Németország nagykövetének Berlinbe való hazatérése előtt, egy diner alkalmával kifejtette leszerelési terveinek részleteit, amely azon alapult, hogy egy nemzetnek sem lenne joga oly fegyvereket előállítani, amelyek egy ember vállán elhordható fegyvereknél nehezebbek. Egyedül ez a megszorítás megakadályozna mindent támadást a szárazföldön és messzemenően szolgálná a béke megóvását. Kérte Luthert, hogy Berlinbe való érkezése után terjessze kormánya elé ezt az elgondolást. Úgy vélte, hogy ha Berlinen Moszkva felé utaztamban áthaladnék, figyelmet szentelhetnék terve sorsának.

Az elnök ezután azt fejtegette, hogy Németország minden eddigi arányokat és elképzeléseket felülmúló gépiesített hadiszervezetet készít elő. A teljesen gépiesített német hadiszervezet egészen új tényezője lesz a hadviselésnek és nagy veszélyt rejt magában, mert a hadvezetés merőben új módját fogja feltételezni. Kért arra, hogy ha németországi ügyekkel foglalkozom, különösen szemem előtt tartsam ezeket az előkészületeket.

Rendkívül érdekelte a német köz- és magánadósság nagysága és mindkettő viszonya a teljes nemzeti vagyonhoz és jövedelemhez; hasonlóképpen a magánosok és vállalatok adóterhének nagysága, és hogy milyen nagyok a fegyverkezésre és a háború előkészítésére fordított kiadások a nemzeti jövedelemhez viszonyítva. Biztosítottam, hogy amilyen messzemenően csak lehetséges, tájékozódni igyekszem a külügyminisztérium anyaga alapján.

Az elnök borúlátásra hajlik, de még mindig reméli, hogy esetleg ellene lehet szegülni az áradatnak és találni olyan alapot, melyen Hitler, Nagy-Britannia és Franciaország megegyezhetnek, úgyhogy a háború megakadályozható lenne.

Úgy hallom, Dodd kitart állomáshelyén és Berlint nem kívánja elhagyni. Ha nem mond le, nem sokat tehetünk a megegyezés előkészítése érdekében. Az események torlódnak. Nagyon nehezein megfékezhető erők szabadulnak el. Mindjobban kiéleződnek az ellentétek és az ellenszenvek, amelyek részben személyes színezetűek. Nagyon jellemző erre Schacht elkeseredése Anglia úgynevezett makacssága miatt. Azt hiszem, nem sok reményem lehet arra, hogy eredményesen kíséreljem meg az elnök elgondolásainak érvényesítését, ha csak nem történik valami váratlan, kedvező esemény. A vállalkozás meglehetősen kilátástalan, Berlin cseppet sem kívánatos állomáshely. Ha háborúra kerül sor, ezek a poroszok, akik nagyon fennhéjázóak tudnak lenni, alaposan elkeseríthetik annak az életét, akit nem állhatnak.

Örülök, hogy az elnök szokatlanul jókarban van, miképpen csinálja ezt fantasztikus elfoglaltsága és túlterheltsége mellett, valóban megoldhatatlan rejtély.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 8.

Megkezdtem munkámat a külügyminisztériumban, abban a szobában, amelyet a szabadságos nagykövetek részére tartanak fenn. Flack, aki „Németország íróasztalánál ül, igen előzékeny. Teljesen ismeri az anyagot, nagy forrásanyag áll a rendelkezésére, értesülések szerzésére; nagyon sok hasznos németországi anyagot hozott nekem, főként jelentéseket. Egész nap ezen dolgoztam.

NAPLÓ

New York, 1937 április 12.

Bob Field barátom közölte velem, hogy House rossz állapotban van. Ezért megbeszéltem Bob-bal, hogy együtt felkeressük az ezredest. Ágyban találtuk legyöngülten és fáradtam. Azonban elméje ragyogott, mint a dollár. Hármasban hosszasan elbeszélgettünk a németországi helyzetről. Az ezredesnek nagyon a szívén feküdt hogy Dodd vonuljon vissza Berlinből, még mielőtt nem késő. Nézete szerint az európai események oly gyorsan torlódnak, hogy rövidesen elkésik az, aki bármiképpen is „ár ellen akarja vitorláit feszíteni”.

Ennek ellenére az az érzése, hogy még mindig össze lehetne egyeztetni az angolok, a franciák és Hitler szempontjait, hogy kölcsönös engedményekkel a háború elhárítására alapot találjanak — azonban egy negyediknek érteni kellene hozzá, hogy a feleket okosan és tapintatosan összehozza. Életbevágó fontosságú, hogy Európa és a világ békéjét, ameddig csak lehet, megőrizzük, semmit sem szabad elmulasztanunk arranézve, hogy megakadályozzuk az új nagy európai háború kitörését, mert az új világháború mindnyájunkat magával ragadna az örvénybe. Viszont Dodd nem segítheti elő a válság megoldását, mert belement a mai helyzetbe. Teljesen rokonszenvezik Dodd személyes álláspontjával és nagyon megérti a nácik iránti ellenszenvét, sajnos, azonban ez a túlságosan egyértelmű magatartás okozta, hogy Dodd nem vetheti többé eredményesen latba személyi befolyását. Saját világháborús tapasztalatai alapján meggyőződése, hogy egymással élesen szembenálló felek álláspontját csak egy bölcs közvetítő hozhatja egymáshoz közelebb, aki mindegyik féllel külön tárgyal és ilymódon ért ahhoz, hogy megtalálja azt a közös alapot, amelyen összetalálkozhatnak. A helyzetet mérlegelve, azt tanácsolná, hogy Bob Field-t küldjük Németországba, beszéljen Doddal és közölje vele az ezredes nézeteit. Bob Field nagyon tehetséges. A háború előtt mint amerikai cserediák tanult angol egyetemeken. Texasból származik és az ezredes, akivel együtt dolgozott a háború alatt és a háború után, mindig nagyon pártfogolta. Jellemének és tehetségének egyformán köszönhette, hogy kezdettől fogva teljesen élvezte House bizalmát. Kértem azonban az ezredest, hogy tekintsen el ettől. Nem akarom, hogy Dodd-ot ez a közbelépés döntésre kényszerítse. Azonkívül félek attól, hogy már úgyis elkéstünk.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 15.

Egész nap az államtitkárságon dolgoztam.

A kereskedelmi államtitkár, Daniel Roper — régi barátom — felhívott és azt kérdezte: átjönnék-e, hogy éppen ülésező „szűkebb üzleti tanácsa” előtt beszéljek. Természetesen szívesen megígértem. Az amerikai üzleti élet vezetői gyűltek össze dolgozó szobájában, köztük számos régi barátom. Beszámoltam nekik oroszországi és általában európai tapasztalataimról. Frissen és teljesen, nyíltan beszéltem. Mondanivalóim lényege az volt, hogy mindegy bármily magasak is adóink — még mindig nem ismerjük azokat a súlyos bajokat és gondokat, amelyek az európai üzletember és általában Európa népességét terhelik. Nemcsak az adóteher nehezedik rájuk hasonlíthatatlanul súlyosabban mint miránk, hanem az a páni félelem is, amelynek a légkörében élnek. Azok után, amit Európában láttam, mindig csak örülni fogok, hogy az Egyesült Államok adófizető polgára vagyok, bármily magasak is az adók, amelyeket nálunk most szednek és örülni fogok, minden teher ellenére, annak, hogy az Egyesült Államok törvényeinek védelme alatt állok.

NAPI JEGYZET

Washington, 1937 április 22.

Elképesztő, mily nyíltan közlik a világgal a nácik hódító terveiket. A német hírügynökség közli, hogy 600 fiatal délnyugatafrikai német, akik Berlinben tanulják ki mesterségüket, „délnyugatafrikai közösségbe” egyesültek és hűséget esküdtek Hitlernek. Mint mondják, a „közösség” szolgálatára kell nevelni őket, hogy hazájukba visszatérve, az ottani „német közösség” élére tudjanak állni. Vagy óriási blöff ez, diplomáciai sakkhúzás céljaira, vagy kétségbeejtő veszélyt jelent az egész világ népközössége számára.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 25.

Harold Wilkie a Wisconsin egyetem szenátusának tagja jött ide, hogy megbeszélje velem az orosz képek és ikonok átadását, amelyeket a Wisconsin-egyetemnek ajándékoztam. Az elnök és mrs. Roosevelt érdeklődtek a képek iránt, tudatták, hogy szeretnék megtekinteni őket és ezért a „Fehér Ház keleti szobájában” lesznek kiállítva.

Miután az elnök vendége, régi barátom Charles R. Crame kíséretében megtekintette a képeket, ragaszkodott hozzá, hogy Marjorievel nála teázzunk második emeleti magánfogadó szobájában. Az elnök tetszését főleg a havas tájképek nyerték meg.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 28.

Lunch az elnökkel a Fehér Házban dolgozó-szobájában. A rendelkezésre álló legbiztosabb adatokat sorakoztattam fel előtte Németország háborús készültségéről. Nem egy jel, mondta az elnök, arra mutat, hogy Németország gazdasági, ipari és pénzügyi ereje sokkal nagyobb, mintsem azt bizonyos körök vádjaitól befolyásoltan, elgondolják. Németország erősebb, mint ahogy azt általában feltételezik. A helyzet alakulása az elnököt nagyon leverte. Kijelentette, hogy a háború elkerülhetetlennek látszik. Ennek ellenére, ameddig erre egyetlenegy lehetőség kínálkozik, mindent, ami csak az erőnktől telik, meg kell tennünk elhárítására. A háború a számunkra éppoly végzetes lenne, mint Európa és az egész világ számára. Beszélt a balkáni helyzetről, a Kisantantról, mint a háború megelőzésének esetleges eszközeiről és mint háború esetén számbajövő katonai tényezőkről. Úgy vélte, hogy jó gondolat volna, ha én a különböző, Oroszországgal határos országokat, amelyek valószínűleg a hadi zónába kerülnek, nyáron meglátogatnám és jelenteném benyomásaimat Dodd immár lemondásra gondol és az elnöknek az a kívánsága, hogy mérlegeljem Berlinbe való áthelyezésemet.

NAPI JEGYZET

Washington, 1937 április 29.

Négy katolikust, köztük egy Rossain nevű papot, az úgynevezett néptörvényszék Berlinben „hazaárulás előkészítése” miatt hosszú börtönbüntetésre ítélt. A pap 14 évi fegyházat kapott. Kommunistákkal való összeköttetést bizonyítottak rá — új válfaja a hazaárulásnak!

NAPLÓ

Washington, 1937 április 29.

Hosszú konferencia Hull államtitkárral; pontosan ugyanaz az álláspont alakult ki, mint az elnökkel folytatott megbeszéléseim folyamán. Pionir őseink és Tennessee hegyi népeinek egyenessége, világossága és erkölcsi ereje él tovább a nagy államtitkár jellemében és gondolkodásában. Mély erkölcsi felháborodása az elkövetett igazságtalanságokon és gondosan mérlegelő ítéleten alapuló meggyőződésének ereje, szelídséggel és türelemmel párosulva, a legfinomabb amerikai jellemvonások, amelyekkel még egyáltalán rendelkezünk.

A nap hátralevő részét jelentések megbeszélésével, Williamsonnal és Wallace Murray-vel töltöttem. A szakértők közlései után, úgy tűnik nekem, hogy a Kisantant (Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia) összeomlóban van. Ha ez bekövetkezik, úgy ez komoly baj, mert ezek a kis államok a béke bástyái, háború esetén pedig a németellenes arcvonal komoly erősségei lehetnek. Murray nézetei mély benyomást tettek rám. A balkáni helyzetet valószínűleg jobban ismeri, mint bárki Washingtonban. Sok időt töltött a Balkánon diplomáciai szolgálatban és éles, kiegyensúlyozott ítélőképességgel rendelkezik.

NAPLÓ

Washington, 1937 április 30.

Az egész napot az államtitkárságon munkában töltöttem. Késő délután hosszú beszélgetést folytattam Summer Wellessel. Kivételes bölcsessége és tiszta ítélete mindig lenyűgöz. Gyökerében ismeri az európai helyzetet és az a sajátságos, hogy minden európai történés és lehetőség mérlegelésénél számbaveszi mindkét Amerikát, tehát mindig azt kutatja, hogy ezek az események milyen hatást gyakorolnak mind Délamerikára, mind a mi saját politikánkra és gazdasági jövőnkre. Az államtitkárnak, az elnöknek, s nem kevésbé egész országunknak kivételesen nagy szolgálatot tett.

NAPI JEGYZET

Washington, 1937 május 1.

Hitler, hír szerint, új érdemrendet alapított „Német Sasrend” néven oly külföldiek számára, akik Németországnak szolgálatot tettek.

Hitler azt is bejelentette, hogy a német nép összes gyermekeit az állam veszi védelmébe, hogy új német férfiakká és nőkké nevelje. „Ha egy gyermek 10 éves, még nincs érzéke előkelő születés vagy ősök iránt; éppen olyan mint a többi gyermek”, jelentette ki Hitler. „Ebben a korban fogjuk átvenni őket, hogy új közösséget alkossunk belőlük és 18 éves koruk előtt nem fogjuk őket kezünkből kiengedni. Ekkor a párt, az SA és SS vagy más alakulatok tagjai lesznek, vagy rögtön dolgozni fognak és a munkásfrontba vagy a munkahadtestbe lépnek be, majd 2 éves szolgálatra a hadseregbe. Ha ez sem formál belőlük nemzetet, akkor semmisem segít rajtuk.”

Kijelentette, hogy feltétlenül megköveteli a vak engedelmességet. Az egyénnek meg kell hajolnia vagy meg kell törnie. Ezután hozzátette: „Nem tűrhetjük, hogy bármely oldalról is aláássák feltétlen tekintélyemet”.

Egyre világosabbá válik, hogy Hitler semmiképpen sem befolyásoltatja magát a kereszténység humanitárius és békeszerető eszméitől és nemcsak a német nép, hanem a világ urává akar lenni.

NAPLÓ

Tengeren, 1937 május 5.

Félórával éjfél után elutaztam a Bremen hajón.

Walter Duranty kijött a hajóhoz, hogy istenhozzádot mondjon nekünk.

Néhány napig a koronázási ünnepségekre Londonban maradunk.

NAPLÓ

London, 1937 május 21.

Webb Miller az United Press európai igazgatója és a feltűnést keltett „I found no Peace” (Nem találtam békét) szerzője pár órára meglátogatott Spanyolországból, „az emberi hús bűzéből”, ahogy kifejezte magát, tért vissza. Éppen úton volt Moszkva felé és engedélyt szeretett volna szerezni ahhoz, hogy csatlakozhasson ott az északsarki repüléshez. Kérdezte, hogy a szovjet kormánynál tudnék-e ebben az irányban segítségére lenni. Természetesen megígértem, hogy mindent megteszek és ezt meg is akarom tartani.

Este a Ritzben vacsoráztunk Mrs. Dwight Morrow-val, Lindberg ezredes is ott volt és fiacskájáról beszélt nekünk, aki május 12-én született. Érdekes esetet is adott elő, amely egy diner-en történt, Göring házában Berliniben: Göring kedvenc nöstényoroszlána, amelyet háziállatként tart, egy társasegyüttlét alkalmával a szalonban játékos kedvében tönkretette Göring egyik ragyogó egyenruha kreációját.

NAPLÓ

London, 1937 május 25.

Hosszú és örvendetes beszélgetés Llyod George-al, valamint lord Daviessel a New Commonwealth (Szövetség a világ igazságos rendjének megvalósítására) elnökével. Ez az egyesület nagy munkát fejt ki a nemzetközi béke fenntartása és állandósítása érdekében. Lord Davies igen gazdag ember, vagyonát úgyszólván teljesen a háború elhárítása ügyének szenteli, ő a komoly munkát végző szövetség igazi lelke és hajtó ereje. Ma nagy lunch-ön vettünk részt, amelyet a New Commonwealth Winston Churchill tiszteletére adott.

NAPLÓ

London, 1937 március 26.

Mr. és Mrs. Winston Churchill lunehre hívott meg Marjorievel, elragadó városi lakásukba. A falakon mindenütt kitűnő olajfestmények, mrs. Churchill elárulta, hogy férje festette őket. Kedves szórakozása az olajfestés és kis sziklakertek építésé. A lunchön sok európai diplomata is jelen volt. Feketénél Churchill nagyon érdeklődött a szovjetkormányzat nevezetes tisztogató akcióiról. Kérdésekkel halmozott el. Őszintén feltártam előtte is a valót, úgy ahogy átéltem. Beszámolóm szemmelláthatólag meglepte a diplomatavendégeket. Tárgyilagos megállapítások a Szovjetunióról itt ellenkeznek a jómodorral, oly nagy az előítélet. Churchill meglehetősen tartózkodó a kommunisták irányában. Állítólag néhány keserű tapasztalatot szerzett. Ennek ellenére igazságos és tárgyilagos, a tények alapján akar ítéletet formálni. Ő határozottan azok közé tartozik, akiknél nem a „vágy a gondolat atyja”. Vázoltam előtte a tényállást és a Szovjet szempontjait, s a Szovjetúnió vezetőségének a tisztogatási akcióval kapcsolatban felhozott érveit. Churchill kijelentette, hogy közléseim alapján a Szovjet eseményeiről kialakult képe egészen megváltozott. Kérdéseket tett fel a szovjetiparról és a vörös hadseregről. Kár, hogy ennek az embernek nincs nagyobb szava a kormányban. Egyike azoknak a nagyon keveseknek, akik talán a békét még egy időre biztosítani tudnák. Kivételes ember benyomását tette rám.

NAPI JEGYZET

London, 1937 május 30.

Egyre újabb áldozatok!

Berlinben a rendkívüli törvényszék a „komoly bibliakutatók” szektájának negyvenkét egykori tagját ítélte börtönbüntetésre, azzal az indokolással, hogy „vallásos cégér alatt sötét politikai célokat akartak megvalósítani.”

NAPLÓ

London, 1937 június 1.

Bingham nagykövettel együtt Majszki orosz nagykövet hívott meg lunehre. Rajtunk kívül még csak Mme. Majszki volt jelen. Binghammel együtt mindketten az én ösztönzésemre megkíséreltük, hogy Majszkinak megmagyarázzuk: a Szovjetúniónak, mint a világ második legnagyobb aranytermelőjének, fontos gyakorlati érdeke, hogy Morgenthau államtitkárral az aranypiac és az aranyárak alátámasztásán közreműködjék és ezzel biztosítsa a világkereskedelem és a világforgalom szilárdságát. Arról volt szó, hogy meg nem erősített állítások szerint Oroszország a tavasszal roppant hajórakomány aranyat dobott az amerikai piacra, de mindenesetre eleget ahhoz, hogy nyomja a newyorki piacot. Megemlítettem Majszkinak, hogy erről már beszéltem Litvinovval és igyekeztem vele megértetni, hogy nyilvánvalóan Oroszországnak is érdeke, hogy ne törje le az arany piaci árát, hiszen az arany egyik legértékesebb világkereskedelmi terméke. De sem neki, sem Litvinovnak nem mondtam meg, hogy Morgenthaunak komoly gondot okoznak ezek a hajószállítmányok. Bingham az aranyügyet nagyon ügyesen és meggyőzően adta elő. Gondolom, hogy szavaink hatottak Majszkira.

NAPI JEGYZET

London, 1937 június 10.

Egy jelentés szerint őszentsége, a pápa a Vatikánban augsburgi német zarándokok csoportját fogadta és ezt mondta nekik: „Azok a napok, melyeket most a katolikus Németországnak meg kell élnie, nemcsak komolyak, hanem fájdalmasak; valóban oly komolyak, oly fenyegetők, oly szomorúak, hogy bennünket sírásra fakasztanak.”

NAPI JEGYZET

London, 1937 június 11.

A sajtó azt az izgalmas hírt hozza, hogy a legfőbb orosz katonai bíróság titkos tárgyalások után Tuchacsevszkij marsallt, Putna, Jakir, Uberevics, Feldmann, Kork, Primakov és Eydemann tábornokokat „katonai titkoknak ellenséges fasiszta hatalom számára való közönséges elárulása, valamint a szovjetállam bukásának előidézését és a kapitalizmus visszaállítását célzó durva kémkedés miatt” halálra ítélte.

A törvényszék Ulrich bíróból és a vörös hadsereg nyolc magasrangú tisztjéből állt. Az elítélt tábornokok még nemrég szinte az egész európai Oroszország különböző katonai parancsnokságainak élén állottak, míg Putna tábornok londoni katonai attasé volt. Feldman tábornok főhadszállásmester és egyúttal a hadügyi népbiztosság személyi osztályának főnöke volt. Eydemann tábornok az Oszoaviakim (légi- és vegyiháborús liga) elnöke.

A hivatalos sajtó jelentés szerint a vádlottak teljes mértékben beismerték bűnösségüket és nyíltan megvallották, hogy régóta egy szomszédos állam kémei és ügynökei és ennek rendszeresen elárulták a Szovjetúnió katonai titkait.

A kormány közhírré tette, hogy a nyolc elítéltet agyonlőtték.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com