– Az emberré válás útja a szocializmus –
A szocialista forradalom jellemzői:
A szocialista forradalom: – a munkásosztály osztályharcából nő ki; – a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti; – számos körülménytől függően lehet békés és nem békés; – a termelés társadalmi jellegének és tőkés elsajátítás konfliktusából következik; – objektív feltételekre és szubjektív tényezőre is szükség van; – az osztálytársadalom történetében a legmélyrehatóbb társadalmi forradalom; – nemzetközi jellegű, az imperializmusnak, mint világrendszernek az ellentmondásaiból nő ki.
A kapitalizmus alapvető ellentmondása az osztályviszonyok területén a munka és a tőke, a proletariátus és a burzsoázia éles antagonizmusaként jelentkezik. A proletariátus társadalmilag jogfosztott, alapvető osztályérdekei a tőkés viszonyok rendszerének egészével ellentétesek. A politikai forradalom a forradalmi helyzet talaján keletkező általános nemzeti válságból nő ki.
Néhány gondolat:
A szocialista forradalom az ember ember általi kizsákmányolásának a lehetőségét szünteti meg! A szocialista forradalom a kapitalista önkényuralom minden formájának a megdöntésével a dolgozók demokráciáját a szocialista demokrácia megvalósítását teszi lehetővé.
Az új társadalom, a népi demokrácia, a szocializmus felépítésének, védelmének eszköze a proletárdiktatúra! A proletárdiktatúra harci forma az ellenforradalom, a kapitalista-fasiszta törekvések, a restauráció ellen a dolgozók demokráciájának védelmére!
A kapitalista modellben a proletár dolgozó bérrabszolgák, a beszélő szerszámok munkaképességének kellően magas színvonala a tőkés gazda érdeke! A polgári demokrácia is tanult a szocializmustól, a kapitalisták lehetősége és érdeke a beszélő szerszámainak jó állapota! Ez azonban nem szünteti meg a revolúció, szocialista forradalom elkerülhetetlenségét, mert a kapitalizmus nem alakulhat át evolúcióval szocializmusba. A kapitalizmus lényege a kizsákmányolás, élősködés érdekében a bérrabszolgaság, ami ellentmond a szocialista demokráciának, az emberré válásnak. Amíg bérrabszolgaság van, amíg pénzért beszélő szerszámot lehet vásárolni, és így lényegében munka nélkül profithoz lehet jutni, így élősködni, addig kapitalizmus van.
Lehet így a kapitalizmus demokratikus?
A kapitalisták, a kapitalista állam alapvetően nem emberszeretetből jótékonykodik a proletárokkal, mert abból a javakból ad, amit a proletár dolgozók hoztak létre, ezt a gazdasági egyensúly, az elégedetlenség, a lázadás elkerülése érdekében vagy politikai előnyökért teszi! Ezt a polgári demokrácia a kapitalizmus emberszereteteként mutatja be, pedig csak abból ad, csak abból adhat többet, amit kizsákmányolással elvett a proletároktól, amiből élősködik, ezért valójában a kizsákmányolással elsajátítottból ad. Mert minden értéket a dolgozók hoznak létre. A „szegény” kizsákmányolókat ezért sajnálni kell, mert kevesebb jut nekik az élősködésre? A polgári demokrácia – a mosolygó fasizmus – ehhez a szemét élősködés igazolásához propagandafogásokkal, demagógiával nagyon ért, tanult a saját hibáiból és a hitleri fasizmustól is, és a dolgozók osztályharca is erre kényszeríti!
Lehet így a polgári demokráciát civilizálnak nevezni?
De ez sem menti meg a kapitalizmust a forradalomtól, a jövőben létrejövő szocialista demokráciától! A szocialista forradalom a kapitalizmus minden erőlködése ellenére elkerülhetetlenül bekövetkezik, ennek csak a fasizmus vethet véget az emberiség elpusztításával!
Az ideiglenesen elbukott szocialista forradalom hibáiból tanulni kell, de az elért értékeit is becsülni kell!
Mit ért el a szocializmus?
A demokrácia eddigi legmagasabb fokát, a szocialista demokráciát, a dolgozó többség demokráciáját! A szocializmusban mindenkinek kötelessége dolgozni, nincs élősködő osztály! A nemzetgazdaság tervszerű arányos fejlesztését a tudomány, a marxizmus-leninizmus, a dialektikus és történelmi materializmus, a társadalom tudományosan megalkotott törvényeinek használatával, a valódi egyenlőségre törekvéssel.
A szocialista demokrácia a proletárdiktatúrával védte a dolgozók hatalmát, ami rossz volt az élősködés hívei számára! Vinnyogtak és vinnyognak is emiatt a reakciósok, a valójában fasiszták.
(idézet: Filozófiai kislexikon)
A szocialista forradalom az osztálytársadalom történetében a legmélyrehatóbb társadalmi forradalom, amely megvalósítja az átmenetet a tőkés társadalmi-gazdasági alakulatból a kommunista alakulatba. Tartalmat tekintve a szocialista forradalom azoknak a gyökeres minőségi társadalmi-gazdasági és politikai átalakulásoknak az összessége, amelyek magukban foglalják a hatalom megragadását a munkásosztály által, a régi államgépezet szétzúzását, a termelési eszközök társadalmi tulajdonának, a gazdasági és szociális folyamatok társadalmi irányítási rendszerének létrehozását, az osztályantagonizmusoknak és az ember kizsákmányolásának felszámolását, a szocialista demokrácia kifejlesztését, a kulturális forradalom megvalósítását.
A szocialista forradalom történelmi szükségszerűsége végső fokon a termelés társadalmi jellegének és tőkés elsajátítási formájának konfliktusából következik. A kapitalizmus hatalmas terjedelmű és nagymértékben társadalmasult termelőerői beleütköznek a tőkés termelési viszonyok szűk kereteibe.
Ez az ellentmondás önmagában nem idézi elő a kapitalizmus „csődjét” és „automatikus összeomlását”. A termelés növekvő tarsadalmasulásának nyomására végbemegy a tőkés tulajdon formájának fejlődése az egyéni magántulajdontól a kollektív magántulajdonhoz, majd a még személytelenebb, állammonopolista tulajdonhoz, ami bizonyos lehetőségeket teremt a termelőerők további növekedésére a tőkés termelési mód keretei között. A burzsoázia, felhasználva a tudományos-technikai forradalom eredményeit, a termelés állammonopolista szabályozásának módszerei (államkapitalizmus és állammonopolista kapitalizmus) segítségével igyekszik feloldani a kapitalizmus ellentmondásai okozta feszültséget és elhárítani a szocialista forradalmat.
A reformista ideológia képviselői a kapitalizmus újjászületésének vagy „transzformációjának” tüntetik fel az állammonopolista szabályozást. A valóságban e folyamatnak az a dialektikája, hogy az állammonopolista szabályozás miközben a kapitalizmus valamennyi erőforrásának mozgósításával a tőkés rend fenntartásáért folytatott harc eszközéül szolgál, egyúttal meggyorsítja a szocializmus anyagi előfeltételeinek megérlelődését, s ezzel tovább fokozza a kapitalizmus alapvető ellentmondásának feszítő erejét.
A szocialista forradalomhoz nemcsak objektív feltételekre, a szocializmus anyagi előfeltételeinek meghatározott érettségére van szükség, hanem a szubjektív tényezőre is, a munkásosztály, a dolgozók aktív és tudatos harcára a szocializmusért. A kapitalizmus alapvető ellentmondása az osztályviszonyok területén a munka és a tőke, a proletariátus és a burzsoázia éles antagonizmusaként jelentkezik. A szocialista forradalom a munkásosztály osztályharcából nő ki, a tőkés termelési viszonyok rendszerében elfoglalt helyzete ruházza rá a szocialista forradalom fő hajtóerejének és hegemóniának a szerepét. A tőkésországok egész sorának munkásosztálya a burzsoáziától állhatatos harccal magasabb életszínvonalat, valamint számos szociális és politikai jogot vívott ki. Ezekre a tényekre hivatkozva, a kispolgári radikalizmus ideológusai azt állítják, hogy a munkásosztály forradalmi lehetőségei csökkennek, maga is „integrálódik” a tőkés rendszerben. A munkásosztály forradalmi energiája a valóságban szakadatlanul növekszik, hiszen nemcsak azért forradalmi, mert a kapitalizmusban nehéz az anyagi helyzete, hanem elsősorban azért, mert társadalmilag jogfosztott, alapvető osztályérdekei a tőkés viszonyok rendszerének egészével ellentétesek.
A szocializmusért folytatott harcban a munkásosztály nincs egyedül. A tőkés társadalom szociális összetétele nem egynemű. A korábbi társadalmi-gazdasági alakulatokból megmaradt osztályokon és társadalmi csoportokon kívül (parasztság, kézművesek, háziiparosok) a kapitalizmus viszonyai között más társadalmi rétegek is létrejönnek és fejlődnek: az alkalmazottak, a műszaki és tudományos dolgozók, a kisvállalkozók. E társadalmi csoportok mindegyikére növekvő nyomást gyakorol a monopoltőke. Több közülük helyzetét tekintve közeledik a munkásosztályhoz és képes arra, hogy a társadalom szocialista átalakításáért vívott harcban a munkásosztály oldalára álljon. A munkásosztály szövetsége a parasztsággal, a dolgozók nem proletár rétegeivel a szocialista forradalom győzelmének nélkülözhetetlen feltétele.
Oroszországban és a népi demokratikus országokban a munkásosztály fő szövetségese a szocialista forradalomban a parasztság volt. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista forradalom győzelme megfelel a dolgozó parasztság alapvető érdekeinek, s ugyanakkor főleg olyan országokban ment végbe, ahol a parasztság alkotta a lakosság többségét. Nem nehéz előre látnunk, hogy Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országainak többségében szintén a parasztság lesz a munkásosztály fő szövetségese a szocializmusért folytatandó harcban. A parasztságnak kétségkívül van szerepe számos fejlett kapitalista országban is. A mezőgazdasággal foglalkozók aránya az önálló lakossághoz képest jó néhány fejlett tőkésországban azonban nem haladja meg a 4—7%-ot. Egyszersmind ezekben az országokban a tudományos-technikai forradalom kibontakozásával szakadatlanul nő a haladó értelmiség különböző rétegeinek száma és befolyása. E rétegek alapvető gazdasági és politikai érdekei szintén összefonódnak a munkásosztály érdekeivel. Ezért a fejlett tőkésországokban az a tendencia figyelhető meg, hogy a haladó értelmiség válik a munkásosztály legfontosabb szövetségesévé.
A munkásosztály, valamint a tőke hatalmának megdöntésében és a szocializmus létrehozásában objektíve érdekelt más osztályok és társadalmi csoportok alkotják azt a társadalmi bázist, amelyből a szocialista forradalom politikai erői kialakulnak. A szocialista forradalom szubjektív tényezőjének felkészítésében hatalmas szerep hárul a munkásosztály forradalmi pártjára. A párt viszi be a munkásmozgalomba a szocialista tudatot, neveli és szervezi a tömegeket, kidolgozza az osztályharc stratégiáját és taktikáját, megvalósítja a szocialista forradalom politikai vezetését.
A burzsoázia a maga uralmát politikai hatalmával, az államgépezet erejével biztosítja a tőkés társadalomban. Ezért a proletariátus társadalmi forradalmának első aktusa a politikai forradalom: a hatalom kivívása, a burzsoá államgépezet szétzúzása, a proletárdiktatúra megteremtése. A politikai forradalom a forradalmi helyzet talaján keletkező általános nemzeti válságból nő ki. Ez — Lenin szavaival — minden nagy forradalom alaptörvénye.
A szocialista forradalom formái egy-egy ország konkrét feltételeitől és reális osztály-erőviszonyaitól függően váltakozhatnak. A szocialista forradalom egyaránt lehet békés és nem békés. A munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeinek jobban megfelel a — fejlődésének békés útja, de az út megválasztása nagyban függ a politikai harc kibontakozásának konkrét körülményeitől.
A mai körülmények között a szocializmusba való békés átmenet lehetőségei a munkásosztály és a szocializmus javára megváltozott erőviszonyok objektív logikáján, a demokráciáért folytatott tömegharc lendületén, a monopóliumellenes gyökeres demokratikus átalakulások égető szükségletén alapulnak. E lehetőségek figyelembevételével számos fejlett tőkésország marxista—leninista pártja veti fel a szocializmusba való békés és fokozatos átmenet stratégiai koncepcióját. Ez a koncepció a gyökeres demokratikus reformok programjára orientálódik, amely magába foglalja a vezető népgazdasági ágak, bankok államosítását, a gazdasági élet demokratikus ellenőrzését és programozását, a munkások részvételét a termelés irányításában, gyökeres adóreformot, a társadalmi élet különböző oldalainak demokratizálását. Ezek a reformok önmagukban nem jelentik a szocializmust. Aláássák azonban a monopoltőke mindenhatóságát, s ezzel megtisztítják az utat a szocializmushoz, ennek az útnak fontos mérföldköveivé, a szocializmusért vívott harc alkotóelemeivé válnak. A demokratikus reformok platformul szolgálnak a munkásosztály vezette baloldali erők széles demokratikus koalíciójának létrehozásához. A harcban, amely ezekért a reformokért, a demokrácia fejlődéséért folyik, kialakulnak a szocialista forradalom társadalmi-politikai tömegerői, megnő a munkásosztály politikai tekintélye, már a hatalom teljes megragadása előtt megnyílik a munkásosztály előtt az a lehetőség, hogy birtokba vegyen néhány fontos hídfőállást a burzsoá állam mechanizmusában, végrehajtó és főleg képviseleti szerveiben. Ez kiszélesíti az osztályharc frontját, lehetővé teszi a monopóliumok hatalma elleni támadást, összekapcsolva az alulról kiinduló tömegcselekvést a forradalmi erők befolyása alatt álló hatalmi szervek felülről kiinduló cselekvésével.
A viszonylag békés és fokozatos szocialista forradalomra való orientáció lényegénél fogva ellentétes a kapitalizmus szocializmussá történő fokozatos „átalakulásának” reformista koncepciójával (reformizmus). A szocializmusba való békés átmenet minden fokozatossága mellett is forradalmi ugrás, amely feltételezi a hatalom teljes kivívását a munkásosztály, a dolgozók részéről, és a gyökeres fordulatot a tulajdonviszonyok terén.
Az, hogy a szocialista forradalom békés vagy nem békés formában fejlődik-e, elsősorban attól függ, hogy a burzsoázia az ellenállás milyen lehetőségeivel és eszközeivel rendelkezik. Ha az uralkodó osztályok elzárják a munkásosztály elől azokat a csatornákat, melyeken át a nép többségé békésen a szocializmus oldalara vonható, ha erőszakkal elnyomják a forradalmi elcsapat legális tevékenységét, akkor elkerülhetetlen a hatalom fegyveres megragadásának irányvonala. Mindemellett a fegyveres felkelés csak az általános nemzeti válság körülményei közt számíthat sikerre, amikor a nép többségének támogatása és együttérzése biztosított. Ellentétben a blanquizmussal és a kispolgári narodnyik forradalmisággal, a marxisták a fegyveres harc irányvonala esetén is mindig a tömegekre támaszkodnak. Sikeres fegyveres harc nem bontakoztatható ki bárhol és bármely időpontban mégoly jól kiképzett — s a tömegek apátiáját és passzivitását megtörni képes „gyutacs” szerepét betölteni szándékozó — felkelők csoportjának önkényes megítélése alapján. A fegyveres harc akkor lehet sikeres, ha összhangban van a tömegek forradalmi hangulatával és a tömegmozgalom tetőzésekor bontakozik ki. A forradalmi helyzet mesterséges megteremtésére irányuló kísérletek szemlátomást kudarcra vannak ítélve. A forradalmi élcsapat politikai művészete éppen abban áll, hogy időben fel tudja ismerni a tömegek forradalmi erjedésének első jeleit és aktív tettekkel be tud kapcsolódni a mozgalomba.
A forradalom folyamán az események fejlődésének éles fordulatai előidézhetik, hogy a szocialista forradalom egyik fejlődési útját a másiknak kell felváltania. Ezért a munkásosztálynak és pártjának mindkét lehetőseggel számolnia kell a szocializmusba való békés és nem békés átmenettel egyaránt.
A szocialista forradalom nemzetközi jellegű, az imperializmusnak mint világrendszernek az ellentmondásaiból nő ki. Ezek az ellentmondások azonban egyenlőtlenül növekszenek a különböző országokban. A kapitalizmus gazdasági és politikai fejlődésének éles egyenlőtlensége következtében az imperialista rendszer bizonyos pontjain összecsomósodnak a feszült ellentmondások, s a szocialista forradalom társadalmi-politikai erőinek megléte eseten ezek a rendszer leggyengébb láncszemeivé válnak. Ebből következik annak lehetősége és szükségszerűsége, hogy a szocialista forradalom nem egyidejűleg győz a különböző országokban. Előbb egyetlen országban, Oroszországban győzött, ahol a XX. sz. elején a legkedvezőbb feltételek alakultak ki az imperialista lánc megszakadásához. Az Októberi Szocialista Forradalomnak óriási nemzetközi jelentősége van, megnyitotta a proletariátus társadalmi forradalmának korszakát.
A proletariátus társadalmi forradalma bonyolult és hosszantartó világfolyamatként bontakozik ki, amelyben tartalmilag és jellegükben sokrétű forradalmi mozgalmak fonódnak össze. Némelyikük nem szocialista ugyan, de az imperializmus ellen irányul és objektív értelemben az egységes világforradalmi folyamat közös medrébe torkollik. Ez radikálisabb jelleggel ruházza fel, közelíti a szocializmusért vívott harchoz őket, s megteremti az előfeltételeit annak, hogy a demokratikus és nemzeti-felszabadító mozgalmak és forradalmak szocialista forradalmakba nőjenek át. A társadalmi haladás logikája a jelenkor összes forradalmi erőit a korszak középpontjában álló fő erő, a nemzetközi munkásosztály és a szocialista világrendszer köré tömöríti.
A szocialista világrendszernek a forradalmi folyamatban betöltött vezető szerepet az határozza meg, hogy a leghatalmasabb erőt képviseli, amely a szocialista forradalom legbonyolultabb, alkotó feladatait megoldó, államilag szervezett munkásosztály gazdasági és katonai-politikai hatalmára támaszkodik. A szocializmusért vívott világméretű harc végső kimenetele az alkotó forradalmi munka sikerétől függ. A győztes szocializmusnak a világforradalomra gyakorolt hatásáról szólva, Lenin határozottan elítélte a forradalom mesterséges „exportjának” balos álforradalmi koncepcióját, amely szerint a forradalmat a tőkésországok ellen kirobbantott háborúk útján kell „siettetni”. A szocializmus más országok forradalmi mozgalmára a példa erejével, azaz munkásosztálya és egyéb haladó erői internacionalista támogatásával, a békéért és az ellenforradalom imperialista exportja ellen vívott eltökélt harccal gyakorol hatást. A szocialista világrendszer mellett a fejlett tőkésországok munkásosztálya és a nemzeti-felszabadító mozgalom is a jelenkor alapvető forradalmi erői közé tartozik. A világforradalmi folyamatban a részt vevő osztályok és társadalmi rétegek összetételének heterogén volta következtében ellentmondások keletkezhetnek. A sokmilliós kispolgári tömeg — Leninnel szólva — a forradalomhoz valamennyi előítéletével együtt csatlakozik, elkerülhetetlenül magával viszi a forradalmi mozgalomba ingadozásait és állhatatlanságát, nacionalizmusát és ultraforradalmiságát. Ez a társadalmi forrása annak, hogy az imperializmus elleni harc egységes arcvonalának némely szakaszán cikcakkok, törések, sőt visszalépések is tapasztalhatok, különösen azokban az országokban, ahol óriási túlsúlyban van a kispolgárság és szűk az ipari proletárréteg. A keletkező nehézségek leküzdésének feltételeit a világforradalom általános előrehaladása, a jelenkor alapvető forradalmi erőinek egysége biztosítja.
A szocialista világforradalom egység a sokféleségben. A világforradalmi folyamat gyakorlata a szocialista forradalom különböző formáit alakította ki és kétségkívül a jövőben továbbiakat is ki fog alakítani. A győztes szocialista forradalom történelmileg első formája az Októberi Szocialista Forradalom volt. A szocialista forradalom általános törvényei mellett magán viselte a hely és idő sajátszerűségének jegyeit, Oroszország és a kapitalizmus általános válsága első szakaszának történelmi adottságait.
Az európai szocialista országokban a szocialista forradalom új formát öltött, amelyet az jellemez, hogy a fejlődés több szakaszos, a proletárdiktatúra megteremtése viszonylag hosszú időszakot vett igénybe, a szocialista feladatok összefonódtak az általános demokratikus antifasiszta harc feladataival.
Sajátszerű formában bontakozott ki a szocialista forradalom Kínában, Koreában, Vietnamban, Kubában. Számos fejlett tőkésországban kialakulnak a békésebb és fokozatosabb formákban lezajló szocialista forradalom létrejöttének feltételei. Megismételhetetlen sajátosságok fogják jellemezni azoknak az országoknak szocializmushoz vezető útját, amelyek felszabadulva a gyarmati iga alól a nem-kapitalista fejlődést választják. Nincs és nem is lehet a szocialista forradalomnak minden országra érvényes egyedüli sablonja.
A szocialista forradalom az adott ország feltételeinek talaján jön létre, és nem függetlenedhet az adott időszakban kialakult történelmi körülmények hatásától. Mindamellett a világforradalmi folyamatot mély belső egység jellemzi. Minden szocialista forradalom az egységes szocialista világforradalom alkotórésze. Ezért mindegyiknek specifikumain kívül vannak olyan vonásai is, amelyek az összes többivel közösek. A szocialista forradalom általános törvényeit tanulmányozó elmélet éppen ezért általános jelentőségű.
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
A Szocialista Forradalom a társadalom gyökeres, minőségi átalakulása, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti. A szocialista forradalom az uralkodás és alárendeltség magántulajdonon alapuló termelési viszonyait az együttműködés és a kölcsönös segítség viszonyaival váltja fel, s ezáltal felszámolja az ember ember általi kizsákmányolásának minden formáját.
A szocialista forradalom elméletének az alapjait Marx és Engels rakták le, akik feltárták a társadalmi fejlődés törvényeit, és bebizonyították, hogy a szocialista forradalom a társadalom fejlődésének a törvényszerű eredménye, bebizonyították a proletariátus világtörténelmi küldetését, a burzsoá államgépezet lerombolásának és a proletárdiktatúra megteremtésének szükségszerűségét a szocializmus felépítésének szempontjából.
A szocialista forradalom kezdetén nincsenek meg az új termelési mód kész formái, s ezért a szocialista forradalom alkotó jellegű. Az új társadalom építése meghatározott történelmi időszak, amit Marx a kapitalizmusból a kommunizmusba (annak első fázisába) való sajátos átmeneti szakaszaként határozott meg. Az új társadalom felépítésének eszköze a proletárdiktatúra.
A proletárdiktatúra elmélete Marx egész forradalmi tanításának fő alkotórésze. Lenin a marxizmust alkotó módon továbbfejlesztette a forradalom elméletét a kapitalizmus imperialista szakaszának elemzése alapján, számos igen fontos, elvileg új tétellel gazdagította: a proletariátus egy vagy néhány országban való kezdeti győzelmének lehetősége és szükségszerűsége, amiből a különböző társadalmi-gazdasági és politikai rendszerű országok együttélésének szükségszerűsége következik; a forradalom mindenekelőtt a tőkés világgazdaság láncának leggyengébb láncszemeit szakítja ki; a proletariátus hegemóniája és a polgári demokratikus forradalom átnövése szocialista forradalomba; a fejlett tőkés országok munkásai harcának összefüggése a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmával; a forradalmi helyzet; az objektív és szubjektív tényezők egysége; a szocialista forradalom sokfélesége és sok más tétel.
A szocializmus építésének gyakorlata a Szovjetunióban és más országokban azt mutatta, hogy a szocialista forradalom törvényszerűségei: a munkásosztály vezetése a forradalom véghezvitelében és a proletárdiktatúra megteremtésében, a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a tőkés tulajdon felszámolása, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a népgazdaság tervszerűfejlesztése, a kultúrforradalom, a nemzetiségi elnyomás felszámolása, a szocializmus vívmányainak védelme, a proletárinternacionalizmus. E törvényszerűségeknek ilyen vagy olyan megnyilvánulása – a termelőerők fejlettségi színvonalától, a nemzeti sajátosságoktól, a népi kultúrájának általános színvonalától, a történelmi hagyományoktól, az országon belüli és a nemzetközi osztályerőviszonyoktól függően – alkotják a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet specifikus sajátosságait minden adott országban.
Így a forradalom formája számos körülménytől függően lehet békés és nem békés. A marxizmus-leninizmus abból indul ki, hogy az osztályharc elkeseredettségének és élességének foka attól függ: milyen erővel állnak ellen a reakciós burzsoá körök a nép akaratának, mennyiben alkalmaznak erőszakot.
A jelenlegi korszakban a szocialista forradalom elmélete tovább fejlődött, számos új következtetéssel egészült ki: a forradalom békés úton történő megvalósításának lehetősége, a fejlődés nem tőkés útjának lehetősége az elmaradott országokban és a nemzeti demokrácia államának megalakítása; a proletárdiktatúráért vívott harc átmeneti lehetősége; a fináncoligarchia elnyomása ellen fellépő összes demokratikus mozgalmak egyesítése hatalmas antimonopolista áradatban.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!