Vihar előtt
1937 szeptember 1 ― 1938 március 4
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
NAPLÓ
Páris, 1937 szeptember 4.
Eltaláltam, melyik napon kell Párisba érkeznem. „Földijeink” részére a Világkiállítás Német Házában dinner-t adtak: Madame Roosevelt, Barkley szenátor és leánya, Bob La Follette szenátor és neje, Alva Thomas szenátor és neje, Mc. Kellar szenátor, Henry Hollis szenátor, Mrs. Muldowney, egy bizonyos Miss Young (aki La Folletteék társaságában van) Mr. Bess és neje Moszkvából, Charlie Nuttes (A. P.), aki útban van Moszkvából Madrid felé. Jó pár órát töltöttünk társaságukban.
Bob La Follette különösen erős egyéniséggé fejlődött ki; igen kiegyensúlyozott szellem. Igen jó elnök válhatna belőle. Allen Barkley jó színben van és tényleg nagy ember — sokkal nagyobb, mint amilyennek szerénysége és egyszerűsége mutatja. Nagyon élveztem a régi barátaimmal, Mc. Kellarral és Thomasszal való csevegést. Milyen megnyugtató tudni, hogy ilyen vágású emberek szolgálják országunkat.
Egészen sajátságos érzés régi barátainkkal találkozni egy idegen országban.
NAPLÓ
Páris, 1937 szeptember 6.
Hírlik, hogy a szovjetkormányzat igen erélyeshangú táviratot küldött az olasz külügyminisztériumnak, melyben Olaszországot felelősségre vonja két orosz hajónak a Földközi tenger keleti részén történt elsüllyesztéséért s ezért kártérítést és a bűnösök megbüntetését követeli.
Az olasz kormány válaszában a hajózás elleni támadások felelősségét visszahárítja a Szovjetre és en bloc elutasítja a kártérítésre és a bűnösök megbüntetésére vonatkozó követeléseket.
A francia és brit kormányképviselők közbenjárására Olaszország, Görögország, Jugoszlávia, Törökország, Egyiptom és Albánia (mint az 1936-os egyezményt aláíró hatalmak) kormányai szeptember 10-ére Nyonba meghívást kaptak a földközitengeri kalózkodást megakadályozó konferenciára; ezenkívül meghívták a Szovjetúnió, Románia és Bulgária kormányait, mint a Földközi-tengeren érdekelt feketetengeri hatalmakét és Németországot is, mely közvetlenül érdekelt az ellenőrzési tervben és szintén áldozata volt már ilyen támadásoknak.
Ez is egy példa a sok közül, amely a tengeralattjárók kalózainak szemtelenségét bizonyítja: senki sem kételkedik benne, hogy valóban olasz tengeralattjárók támadták meg az orosz hajókat, Spanyolországra hárítva át a felelősséget.
A földközitengeri konferenciára való francia-brit meghívást a Szovjetúnió, Görögország, Egyiptom, Románia és Bulgária fogadta el.
A szovjetkormányzat válaszában „az olasz hadihajók kereskedelmi hajók elleni támadásainak elviselhetetlen voltára való tekintettel” azt kérdezi, miért hívják meg Németországot, mely mégsem földközitengeri hatalom és követeli, hogy Spanyolországot ugyancsak vonják be a tárgyalásokba.
NAPLÓ
Vichy, 1937 szeptember 7.
Utazásomat néhány napra itt megszakítom, mert Marjorie most megy át a „Vichyi-kúrán”, miközben sürgős európai körutazásom erősen érlelődik. Sétákat tettünk és különlegességeket vásároltunk. Felfedeztünk egy különleges teakészletet, melyet sévres-i munkások Szentpétervárott készítettek Katalin parancsára, szeretője, Orlov gróf számára. Ezenkívül Voltaire bronz képmását Houdontól, mely Katalin Palais-i íróasztalán állott és egy Voltaire-arcképet, mely szintén Katalin birtokában volt száműzetésbeli könyvtárában.
NAPLÓ
Budapest, 1937 szeptember 22.
Moszkvából közlik velem, hogy Leningrád vidékén huszonegy személyt végeztek ki az ottani szovjet ellen szervezett felkelés miatt.
Karéliában is hírül adták egy komoly összeesküvés felfedezését, melynek célja a Petroszavodszk alatti vasútvonal elpusztításával Murmanszk kikötőjének és a Kola félszigetnek elvágása volt. Állítólag finn és német ügynökök bonyolították le az ügyet.
NAPLÓ
Bécs, 1937 szeptember 29.
Moszkvai közlések szerint több hivatalos személyt végeztek ki Charkovban, a Don melletti Rosztovban, Szverdlovszkban, Tifliszben és más városokban; Leningrádban tizenhat személyt lőttek agyon a kormányzat elleni orvgyilkos kísérlet és kémiai üzemek elpusztítása miatt. Ez annyit jelent, hogy a német titkosrendőrség kémei voltak.
NAPLÓ
Moszkva. 1937 október 4.
Délután 5.30-kor újságírók fogadása sajtókonferencián. Walter Duranty, Anna Louise Strong, Rodmann, Massoch, Deuel, Joe Barnes és Sinn Brown. Átnyújtottam nekik egy erre a célra készült összefoglalást, amelyben érintettem az európai béke, a japán-kínai helyzet kérdéseit. Duranty nagyon pesszimista volt. A legújabb csehszlovákiai és balkáni eseményekről szóló hírek miatt az volt a véleménye, hogy Hitler háborúja közvetlenül küszöbön áll.
NAPLÓ
Moszkva. 1937 október 5.
Az elnök beszélt Csikágóban — nagyjelentőségű beszéd volt. Panaszkodott az egész világot betöltő nyugtalanság miatt és arra a világválságtól való félelemre, mely felváltotta a Kellogg-paktum megkötése idején táplált nagy reményeket. „A terror és a nemzetközi törvényenkívüliség mai uralma néhány évvel ezelőtt kezdődött — magyarázta — és most elérte azt a fokot, mikor a civilizáció alapjait veszélyezteti… Ott erjed a népek szívében. Egyes hatalomra vágyó államok támogatják olyan nemzetek polgárháborúit, melyek sohasem vétettek ellenük… Nemzetek, melyek maguk is szabadság után áhítoznak, elutasítják a többiekét.”
Aztán arra figyelmeztet, hogy senki se képzelje, hogy ha a világ többi részében a válság ennyire kiéleződik, Amerika kimaradhat a játékból és a legnagyobb nyugalommal ápolhatja tovább etikáját és a békés művészeteket. Ha ez az időszak nem lenne átmeneti, — tette hozzá — akkor „a békeszerető nemzeteknek” közös erőfeszítéseket kellene tenniök a törvények és az alapigazságok megőrzése érdekében.
Csak úgy biztosítható a béke, ha közös erőfeszítésre szánják rá magukat, hogy ellenszegüljenek az egyezmények és az emberi gonoszság fűtötte szándékos mulasztásoknak, melyek a mai nemzetközi anarchia és bizonytalanság forrásai s melyeket nem lehet csupán elszigetelődéssel vagy semlegességgel elintézni.
A modern világot mind technikai, mind erkölcsi szempontból a szolidaritás és a kölcsönös függőség jellemzi s ez annyit jelent, hogy egyetlen nemzet sem vonhatja ki magát tökéletesen a körülötte végbemenő általános megrázkódtatásokból. Ez életfontosságú és az amerikai nép számára igen nagyérdekű kérdés, mely a nemzetközi egyezmények szentségeit és a nemzetközi erkölcs tiszteletbentartását újra helyreállítaná.
Megemlékezett azután a fegyverkezések aránytalanul nagy költségeiről, mely célra az U. S. A. sokkal kevesebbet áldoz, mint sok más ország, — de „nekem és nektek azért nem kevésbé kell előrelátnunk”. A világnépesség kilencven százalékának békéjét, szabadságát és biztonságát a másik tíz százalék kockára teszi… Ez a helyzet minden nemzetet és minden egyes polgárt érint. Továbbá megjegyezte, hogy ha egy lelki járvány törne ki, az amerikai közösség mindig kész lesz rá, hogy a betegeket vesztegzár alatt tartsa. A diplomáciai testület különböző tagjai felhívtak engem e beszéd miatt. Meglehetős szenzációt keltett és ez nem csoda, — mert ez volt az eddig elhangzott legvilágosabb megnyilatkozás arról a keresztútról, mely előtt állunk.
LEVÉL CORDELL HULL ÁLLAMTITKÁRNAK
Moszkva, 1937 október 15.
Kedves Cordell!
A legutóbbi napokban néhány igen érdekes tárgyalást folytattam, melyeket csak azzal a feltétellel kezdtek, hogy tartalmuk továbbadásában a legmesszebbmenő elővigyázatot tanúsítom. Egészen új volt számomra, mikor felfedeztem, hogy az itteni diplomácia milyen kevéssé bízik a távirati code-ok titokban maradásában. Szükségesnek láttam külön futárt küldeni Párisba, hogy ezeket a híreket eljuttassa önhöz. Csak ezzel a kikötéssel kaptam meg őket.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 október 16.
Dinén fogadtuk Rosso és Sigemicu nagyköveteket és Urbaye norvég követet.
A bridzsnél Rosso olasz nagykövet volt a japán nagykövet partnere és tréfás megjegyzést tett a „támadó nemzetekről”. Ugrattam őket, mikor a „támadó nemzetek” egyike egy ütésével egy ászt vesztett. Azt mondtam, hogy a támadók talán nem is olyan veszélyesek. Ezen igen sokat mulattunk!
LEVÉL HONORABLE BERNHARD
M. BARUCHNAK
Moszkva, 1937 október 25.
Kedves Birney!
Miután elbúcsúztam tőled, rendkívül érdekes beszélgetést folytattam Benessel, a csehszlovák elnökkel, valamint Horthy tengernaggyal, Magyarország kormányzójával és végül az osztrák külügyminiszterrel. Ezek a nyári utazások meglehetősen megerőltetők voltak, azonban nagyon is megérték a fáradságot. Így némi benyomást, sőt talán intim értesülést is szerezhetek a meglátogatott országok külügyminisztériumainak szándékairól és megismerhetem a különböző kormányok vezető embereit. Nemcsak a Szovjethez fűződő viszonyuk miatt érdekeltek ezek az államok, hanem mindig tekintettel voltam a különböző európai problémákra és az európai béke érdekeire is.
Valószínűleg az volt az oka annak a nagy nyíltságnak, amivel összes, különben mindig nem hivatalos jellegű megbeszéléseim során találkoztam, hogy biztosak voltak abban: az Egyesült Államoknak Európában semmiféle önző érdekük nincs. Így természetesen rendkívül értékes felvilágosításokra tettem szert, amelyek semmi esetre sem voltak általánosan ismertek, és éppen ezért köteleztek arra, hogy csak az elnöknek vagy az államtitkárnak mondhatom el ezeket.
Párisi megbeszélésünk óta sokat gondolkoztam világos és mélyenjáró következtetéseiden, melyeket az európai béke ügyében előadtál nekem. Jellemző volt ítéleteid világosságára és alaposságára, amellyel minden problémát taglalsz. Nagyon szeretném, ha ezt másokról is mondhatnám.
Európában a helyzet egyik nap kedvezőnek látszik, másnap pedig minden elborul. Az események úgy változnak, mint egy kaleidoszkópban. Spanyolországban nem valami rózsásak a viszonyok, azonban lehetséges, hogy Franco gyors katonai győzelemmel befejezi az egész ügyet. Ekkor majd meglátjuk, hogy a Baleárok még mindig olyan „Erisz almája”-e. Hitler propagandát csinál a német kisebbség állítólagos csehországi elnyomásából. Úgy látszik, fontos számára, hogy ez az ügy állandóan köztudatban maradjon. Franciaország belülről alighanem erősödik. Anglia, mint mindig, tovább játssza a maga nagytávlatú, céltudatos és realista játékát. Japán úgy látszik még egyszer olyan komédiával akar szolgálni a világnak, hogy mikor látszólag más problémákkal van elfoglalva, a helyzetet a maga javára használja ki, a jelek szerint alighanem eredménnyel.
Az az erély, amely az itteni tisztogatási akcióknál minduntalan jelentkezik, meglepő és célja valószínűleg a jelenlegi kormány megerősítése, amely bármily különösen hangzik is, alighanem őszintén azon fáradozik, hogy javítson az egyszerű emberek életfeltételein. A gyöngeség, amit Nyugat-Európa Oroszországra ráfog, sokkal inkább vágyálom, mintsem józan becslés szülötte.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 október 28.
Hosszas megbeszélés a brit nagykövettel egy erdei sétán. A mellénk beosztott titkosrendőrök egész úton követtek bennünket. Úgy látszik, nagy gyönyörűségük telt a sétában és egymás társaságában. Mindig tisztes távolságban, de látótávolon belül tartózkodtak. — Kifejtettem, hogy szerintem az a különös, hogy a kormány politikai hatalma a tisztogatási akciók ellenére sem csökkent.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 október 29.
Lunchön láttuk vendégül Litvinovot.
Mikor azt az indítványt tettük, hogy az orosz balettet New Yorkba küldjük, tréfásan felelte, hogy a táncosnők nagyon szépek és vonzók, még beleszeretnek valakibe és nem térnek vissza Moszkvába. Komolyan mondta, hogy ez a hosszabb vendégszereplés annyira ártana az opera terveinek, hogy aligha lehet megvalósítani. Azt az ajánlatot tette, hogy a Vörös Hadsereg férfikórusát szerződtessük, ezt remélhetőleg el tudjuk majd érni. Gyönyörűen énekelnek.
LEVÉL MRS. DAVIESNEK
Moszkva, 1937 október 30.
Kedves Marjoriem!
A mindig készséges Bender kérésemre intézkedett, hogy megnézhessük „Nagy Péter”-t, az új szovjetfilmet. Litvinov és Barkov fogadtak bennünket. Jelen volt az olasz nagykövet, Lord és Lady Chilston, a francia nagykövet Madame Coulandre-ral, a norvég követ és több más diplomata. Nagy, kényelmes fotöjeket tartottak fenn részünkre a kedves kis színházban.*
―――
* Ezt a kis színházat gyakran használja a szovjet külügyi népbiztosság filmek bemutatására, melyekre a diplomáciai testület hivatalos. Valamennyi bútor a legmodernebb stílusú kézifaragás, igazán csinosak és szokatlanul kényelmesek. A filmbemutatók mindig délután voltak. A nagy, mély karosszékek mellett asztalkák álltak, amelyeiken teát és süteményt szolgáltak fel.*
Két órán át tartott ennek a nagyon megrázó filmnek a bemutatása. Nemcsak technikailag, hanem gyönyörű díszletei és előadása miatt is tökéletes. A színészek „nagyok”, a szó legjobb értelmében. Feltétlenül meg kell néznünk, amint visszatérsz. „Rendkívül érdekes, hogy az orosz nemzeti érzés céljából régi történelmi nagyságokig, sőt fejedelmekig nyúlnak vissza.
NAPILAP
Moszkva. 1937 október 31.
Németország protestáns (evangélikus) egyházai a reformáció ünnepére külön imádságot olvastattak fel, amelyben ez áll:
Krisztus egyházát elnyomják… Ócsárolják a Krisztusban való hitet… Új vallás van terjedőben, amelyben semmi helye sincs a biblia tanításának.
A szegény Niemöller és a sok többi pap, akiket a Gestapo elkapott! Hír szerint százharmincan vannak fogságban.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 november 8.
Albert Rhyss Williamst, a „Szovjet-Oroszország” szerzőjét lunch-re hívtam meg. Kéthónapos utat tett meg az ország belsejében és rengeteg érdekfeszítő értesülést hozott. Elmesélte, hogyan látogatta meg vidéken a Szovjetúnió elnökét, Kalinint és anyját. Uzsonnára is meghívták. Anya és fia közös tányérból ettek, mert Kalinin nem akarta, hogy anyja „gőgösnek” tartsa őt. A falon számos ikon függött, Williams megjegyzést tett erre. Kalinin kijelentette, hogy semmi kifogása sincs ellenük. Ebből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Szovjet hivatalos vallásellenessége talán mégsem egészen csontig, velőig ható. Más jelentésekből is erre következtettem. Vajmi nehéz kiirtani a hitet, melyet az ember anyja emlőjén szívott magába.
A forradalom születésnapja
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A SZOVJETFORRADALOM HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁRA
RENDEZETT ÜNNEPSÉGRŐL
Moszkva, 1937 november 15.
Sir!
A szovjetkormány három napot — 1937 november 6., 7. és 8-át — a szovjetforradalom huszadik évfordulójának emlékére nemzeti ünnepnek nyilvánított.
A hivatalos program főbb pontjai a kővetkezők voltak:
- a) Nagy nyilvános gyűlés (csak meghívottak részére) szombat este, november 6-án a bolsevista operában.
- b) Ünnepség a Vörös-téren november 7-én, vasárnap; a Vörös Hadsereg egységeinek díszszemléje és polgári egyesületek felvonulása Sztálin, a Kommunista Párt főtitkára és egy csoport előtt, amely Kalinin elnökből, Molotov miniszterelnökből, Vorosilov marsallból és több más vezető pártemberből állott.
- c) A diplomáciai kar tagjainak fogadása a külügyi népbiztosságon Spiridonovkában, a hivatalos gyűlésházban, amelyet a kormányzat ilyen alkalmakra szokott használni.
Ünnepség az orosz operában
A gyűlés 6 órakor kezdődött. Jóval ez időpont előtt a régi Operaház előtti teret teljesen ellepte a tömeg. Közvetlenül az Opera előtt állott Sztálin és Lenin két szép, nagy, fehér szobra. A szobrokat a szovjet különböző tagállamait jelképező zászlók és lobogók díszítették. A háttérben elrejtett lámpák fényében vörös zászlókból készült díszek és virágok látszottak. Az épületet ugyanilyen hatásosan díszítették fel Marx, Engels, Lenin és Sztálin egy-egy átvilágított, hatalmas képével, ami az opera egész homlokzatát elfoglalta. Hasonló és nem kevésbé hatásos volt az Opera belseje is. A hat páholysort széles vörös vászoncsíkok választották el egymástól, mindegyiken egy-egy kommunista jelmondat arany betűkből. A legalább 25 méter széles színpadot óriási vörös plüssdrapériákkal aggatták tele; Lenin még egy másik fehér szobra és Sztálin nagy portréja szolgált hátterül, mindkettő virágoktól övezve. A színpad előterében hosszú asztal állott, amelynél Kalinin elnök és a kormány más személyiségei ültek. A második sorban, közvetlenül Kalinin mögött ült Sztálin, Vorosilov és Esov (a GPU főnöke). A gyűlés kezdetén figyelemreméltó volt a nagy lelkesedés és a hosszantartó tapsvihar.
Molotov miniszterelnök beszédet mondott a szónoki emelvényről. Komoly, tudós beszéd volt és körülbelül két órán át tartott. Előadásmódjában nem volt semmi különösen magával ragadó, mégis nagy tetszést aratott, különösen Sztálin nevének említésekor. A hosszú beszéd alatt megfigyelhettük, hogy Sztálin, Vorosilov és Esov a hátsó sorban nyugodtan, mit sem zavartatva magukat, csevegnek és tréfálkoznak.
A beszéd után félórás szünet következett. Ezalatt a diplomáciai testületnek hideg vacsorát szolgáltak fel a diplomatapáholyok mögötti foyerben.
A szünet után egy szovjet filmet mutattak be, amely Lenin tevékenységét adta elő, közvetlenül a Kerenszki- kormány bukása előtti három napon. A film nagyon jó volt.
A filmbemutató után dalok, népi táncok stb. következtek, amelyek egész reggelig tartottak.
Ünnepség a Vörös-téren
Megkértek minden meghívottat, hogy vasárnap délelőtt ½10 óráig foglalja el a helyét. A belépőjegyeket előző este, egyes esetekben aznap reggel 8 órakor adták ki. Csak a nagykövetségek és követségek vezetői és első titkáruk biztosíthattak helyet maguknak. Úgyszólván az egész diplomáciai testület megjelent a diplomatapáholyban, amely szorosan a Lenin-emlékmű melletti tribün közelében volt; ezen foglalt helyet Sztálin, Kalinin, Vorosilov, Esov és mások. Szemben katonák és tengerészek álltak díszőrséget zászlókkal. Hat- vagy hétezren lehettek. Igen hatásosan működött a hat-hétszáz tagból álló zenekar. Az épület falain lengedeztek, a nézővel szemben, a megszokott vörös zászlók és lobogók, rajtuk jelmondatok. Ezek között leginkább a minden szovjetnyelvre lefordított „Világ proletárjai, egyesüljetek” tűnt föl. Pontosan tíz órakor lovagolt ki Vorosilov, a Vörös Hadsereg parancsnoka a Kreml kapuján és megszemlélte a felállított csapattesteket. A moszkvai katonai körzet parancsnoka, Budjenny tábornagy és segédtisztje kísérte. Ekkor a csapatok díszlépésben elvonultak a tribün előtt, amelyen Sztálin, Molotov, Kalinin, Esov, Dimitrov (a Komintern elnöke), Vorosilov, Jegorov és Budjenny tábornagyok álltak. A csapatokat pontosan felsorolja Faymonville ezredes, nagykövetségünk katonai attaséjának memoranduma, melyet kívánságomra készített és amelyet jelentéseimhez mellékelek.
A katonai felvonulás végeztével, körülbelül fél 1 órakor a diplomáciai testület tagjai általában visszavonultak. Sztálin és a kormány vezető emberei még tovább maradtak, hogy folytassák a polgári csapatok megszemlélését, amely egész szürkületig húzódott.
A diplomáciai testület tagjai számára az ünnepségek a Spiridonovkában tartott fogadással fejeződtek be. Ez egy igen nagy, valóban érdekes épület, különösen alkalmas társadalmi összejövetelek céljára. Ezt a házat is, mint Moszkva több más nagy házát, egy iparmágnás építette a forradalom előtti időkben.
Olajfestmények mint plakátok
Mivel Litvinov külügyi népbiztos és első helyettese, Potemkin elutazott a brüsszeli konferenciára, helyettük Stomoniakov helyettes népbiztos fogadta a vendégeket, feleségével és Madame Litvinovval. Az egész diplomáciai testület jelen volt. Háromnegyed órán keresztül kiváló zenei műsort élvezhettünk. A legnagyobb hatást két csodagyerek szereplése keltette; egyikük kis 14 éves hegedűs, másikuk pedig 15 éves csellista. Mindketten első díjat nyertek a brüsszeli nemzetközi versenyeken. 12 órakor rendkívül bőséges bankettet tálaltak fel. Nagyszerű fogások, melyek a szokatlanul szép porcelánokon és a régi cári uralom idejéből való arany tálakon még gyönyörűbben festettek.
A hatóságok semmi fáradságtól sem riadtak vissza, hogy a város ünnepélyes légkörét megteremtsék. Már napokkal előbb munkások dolgoztak mindenféle állványokon, hogy a hatalmas zászlókat és a rengeteg propaganda-feliratot viselő lobogókat elhelyezzék.
Néhány hónappal ezelőtt alkalmam volt meglátogatni a műtermeket, ahol a művészek, akik valamennyien a kormánytól kapnak megbízást munkáikra, nagyban dolgoztak. Megfigyeltem, hogy majdnem valamennyien nagy faliképeket festettek a forradalom huszadik évfordulójára, részint a Vörös Hadsereg, részint a kormányzat ünnepségeire. Most mindenütt ezeket a képeket láttam. Hatalmas képeket támasztottak a házak oldalához, melyek a forradalom történelmi eseményeit és a kormány vezető Személyiségeinek arcképeit ábrázolták. Némelyik legalább 6—8 méter magas volt. Éjjel a legtöbbet rejtett lámpákkal világították meg. Az olajfestményéket rengeteg színes vagy színtelen sokszorosított plakát egészítette ki.
Amint már említettem Lenin és Sztálin nagy gipszszobrait is látni lehetett, fehéren vagy bronzzal bevonva. Moszkva középpontjában egy középület sarkán, az utca forgatagából Lenin óriás szobra emelkedett ki. Az épület oldalához erősítették és legalább 9—10 méter magas volt.
A kereskedőnegyedben a kirakatokat pazarul feldíszítették vörös zászlókkal, amelyek sehonnan sem hiányoztak és sok egyéb látnivalóval. Az egyik főútvonalon a képek a Szovjet gyermekgondozó intézményeit és az ifjúsági mozgalmakat mutatták be.
Az építkezések meggyorsítása
Nagyon figyelemreméltó volt az ünnepségek előkészületei alatt, hogy mennyire szorgalmazták a fővárosba vezető útvonalak kijavítását és tisztántartását, valamint a még építés vagy javítás alatt álló épületeken a munkák befejezését, hogy a vörös forradalom emléknapján minden készen álljon. Azon a nagy hídon például, amely a Kreml mellett a Moszkva folyón vezet át és amelyet már a múlt év óta építenek, közvetlenül az ünnepségek előtt, lázas tevékenységet észleltem, hogy a hidat a „Munkás- és a paraszthadsereg” ünnepére, november 7-ére meg lehessen nyitni.
Különösen feltűnt nekem az árusbódék nagy száma, amelyeket az ellátásügyi hivatal állított föl és ahol szendvicset, frissítő italokat lehetett kapni. Az ételek nagyon étvágygerjesztőek voltak. Igen sok frissítőket áruló autót is láttam. Hasonlítottak a mi fagylaltos autóinkhoz.
Azt hiszem, hogy érdekelné a Külügyminisztériumot az a néhány szokatlan jelenség, amelyek nekem is feltűntek és amelyek megjegyzésekre szolgáltattak okot a diplomáciai testület azon tagjainak, akik már korábban is láttak hasonló ünnepségeket.
Külön felhívták figyelmemet arra, hogy az idei ünnepség és a tavalyi közt volt egy lényeges különbség: a szónoklatok, feliratok és képek nem támadták a kapitalista országokat, a fasiszta ellenségeket. Jómagam csak három torzképet vettem észre, melyek éle Németország ellen irányult.
Felvonulás a Vörös-téren
A Vörös-téren lezajló ünnepségen legjobban a munkástömegek leptek meg. A munkások tulajdonképpen csak a katonai szemle után vonultak fel, de már magán a katonai szemlén is rengeteg munkás vett részt. Vorosilov hadseregparancsnok előtt vonultak el; a tulajdonképpeni katonai egységek közé sokezer polgári egyén volt beékelve: századonként menetoszlopba alakulva, puskásan, a legkülönbözőbb civilruhákban haladtak el előttünk. „Proletár fegyveres hadtest” a nevük.*
―――
* A Szovjetben a gerillaharcnak nagy jelentősége van. A modern szovjetművészek rengeteg képet készítenek a Vörös Hadsereg számára, melyek a szovjetkatonák tetteit dicsőítik; feltűnő, hogy ezek között mennyire kiemelik a gerillacsapatokat, az ú. n. partizánokat. Ebből is látható, hogy a Vörös Hadsereg vezetői milyen fontosságot tulajdonítanak a hadviselés e módjának s hogy ez a harcmodor jól be is vált a bolsevista hadsereg eddigi hadjárataiban. Hasonló volt ehhez régebbi amerikai történelmünk folyamán a kisemberek, a „harcos farmerek” szerepe. Németországnak most már meg is gyűlt a baja e nyers megjelenésű férfiakkal, panaszkodik is miattuk eleget. Ez a harcmodor polgárháborúk gerillaháborúiban, barikádküzdelmeiben született meg.*
Többek között az is mély benyomást tett rám, hogy mindezek a látványosságok kivételes szervező tehetségről és az elgondolások rendkívül energikus, pontos és szabatos végrehajtásáról tanúskodtak. Minden mozzanat percről percre úgy következett be, ahogy azt kiszámították. A nyilvános fogadások is nagyon jól sikerültek és komoly méltóságuk és rendjük nagy hatást tett a megjelent diplomatákra.
A haditengerészet és a haderő felvonulása impozáns látványt nyújtott. Mindnyájunkra nagy hatást tett a különböző csapattestek kitűnő felszerelése, a katonák és a tisztek jó megjelenése. Különösen megragadott a téren nagy gyorsasággal végigdübörgő gépesített egységek: harckocsik, gépfegyveres osztagok, tüzérség látványa.
Faymonville ezredes közölte velem, hogy a katonai attasék egyértelmű megállapítása szerint a katonai látványosság minden bírálatot elbírt és a Szovjetunió katonai erejéről tanúskodott. Az elmúlt májusi felvonuláshoz képesít semmi újat nem mutattak be és a hatóságoknak nyilván az volt a szándékuk, hogy feleslegesen ne hozzák nyilvánosságra azt, amijük van. Általában véve a katonai bemutatók ugyanazt a képet nyújtották, mint a nagy májusi parádé.
Tizenkét óra 30 perekor azonban már az egész Vörös-teret elárasztotta a polgári lakosság felvonulása, a munkásklubok menete: a Vörös-térre torkolló mindhárom utcából egyszerre jöttek. Reggel óta gyalogoltak a tér felé tartó útvonalak felől és felvonulásuk a Kreml díszpáholya előtt betöltötte az egész délutánt.
Lent a téren tengernyi zászló, transzparens, feliratos és jelképes ábrázolatokkal tarka lobogó hullámzik: a felvonuló ezrek szemmelláthatólag lelkesek. A csoportokban mindkét nem és minden korosztály képviselve van. Sok szülő a vállán hozza gyermekét, hogy egy pillanatra a kicsinyek is megláthassák Sztálint. A lelkesedést állandóan felszítják a katonai zenekarok, de ezekről már szóltam. Volt valami „klakkmesternek” nevezhető berendezés is: hatalmas megafonokon láthatatlanul, de állandóan éljenezte a forradalom vezéreit és ideáljait.
A titkosrendőrség (N. K. D. V., azelőtt G. P. U.)
Az ünnepségek folyamán nagyon megkapott a titkosrendőrség fontos szerepe is. Esov népbiztos aprótermetű ember, szinte törpe, de arca, feje finom; állandóan Sztálin közvetlen közelében állt, de egyáltalán nem volt feltűnő.
Becslésem szerint a katonai szemlén a titkosrendőrség mintegy négy-ötezer fővel volt képviselve. Határozottan katonai szervezet. A tisztikar és a legénység öltözete feltűnően jó, pompás alakúak, kiképzésük remek. Lassú díszlépésben szépen vonultak fel. Lovascsapataik igen gyakorlottak, fegyelmezettek.
A Vörös-téren lezajló polgári felvonulás és a tér felé özönlő embertömegek között négy párhuzamos hosszú sorban százszámra vonultak a titkosrendőrség kék- és zöldsapkás katonái. Megkapó és jelentős intézkedés. A díszpáholy előtt és a tér egész területén is hosszú sorban álltak a zöldsapkás titkosrendőrök és határőrök.
A délután folyamán Lenin sírja és Sztálin előtt felvonuló emberek száma becslésem szerint nyolcszázezer és egymilliókétszázezer között mozgott.
A háromnapos ünnepségek tartama alatt az összes hivatalok zárva vannak, minden gazdasági élet, üzleti tevékenység szünetel.
Az ünnep lényege, jelentősége
A húszéves vörös forradalom ünnepének fontos jelentősége van s erről nem szabad megfeledkeznünk. Jelentős már maga az a tény is, hogy ez az uralom húsz éve valóban fennáll. Mondják, hogy Lenin a szovjet forradalom első kilencven napjának elteltével nagy örömmel állapította meg, hogy forradalmuk milyen sokáig tart, a francia forradalmi átalakulás tulajdonképpen rövidebb idő alatt zajlott le: ez is rávilágít a helyzetre.
A szovjet rezsim gazdasági, politikai és katonai ereje tagadhatatlan: kétségtelen az is, hogy e forradalom a további fejlődés folyamán szintén azokon a vágányokon fog haladni, melyeket az emberi természet szab meg minden forradalom számára. A kifejlődés irama itt lassúbb, de a kovász itt is állandóan végzi a maga munkáját.
Hacsak egy európai háború, politikai vagy más baleset zavart nem okoz, egybehangzó vélemények szerint, a hadsereg kormányhű marad, a propaganda-intézmények jól beváltak és a pártvezérek megbízhatóak s így a mostani uralom szilárdan és biztosan tartja kezében a kormányrudat.
FELJEGYZÉS
Moszkva, 1937 november 12.
Egy órahosszat értekeztem egyik diplomata kollégámmal, aki alaposan ismeri a távolkeleti helyzetet. Röviden összegezve, álláspontja az volt, hogy adott helyzetben a bruxellesi konferencia sorsa reménytelen. Ő azonban még minidig görcsösen ragaszkodik ahhoz a reménységhez, hogy Nagybritannia, Franciaország és az Egyesült Államok egymásközt kidolgozhatnak egy olyan tervezetet, melyből valami elfogadható kibontakozás lehetséges. Ellenkező esetben az az érzése, hogy Kínára gerilla-módszerekkel folytatott, hosszú háború vár. Azt mondta, hogy a Szovjet nem vesz aktív részt a hadműveletekben, egyébként azonban megad a kínaiaknak minden lehető támogatást.
LEVÉL MRS. WALKERNEK
Moszkva, 1937 november 13.
Kedvesem!
Tegnap este Faymonville ezredes mindnyájunkat meghívott az Opera balettelőadására. Orosz zeneszerző muzsikája, orosz rendezés. Több volt a némajáték mint a tánc, de a szánpadi képek csodálatosak. Címe: A forradalom lángjai s azt ábrázolta, hogyan győz a munkás és a paraszt a régi rendszer felett. Talán ismeri: arról a balettről van szó, amelyben a tömeg megrohanja a Tuileriákat — vadul előretörnek a zenekar felé, fegyveresen, bunkókkal stb., dühöngve, vad fenyegetések közepette. A drámai feszültséget felfokozza a szélsőséges realizmus. Félelmetesen ábrázolja, mire képes a tömeg, mihelyt szétpattan a társadalom kovásza: a törvény és a rend.
Azt hiszem, ezen a téren sehol a világon nem alkottak olyat, ami hasonlít a tegnap esti látványossághoz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!