– Az emberré válás útja a szocializmus –
A szocialista demokrácia jellemzői:
A kizsákmányoló kapitalista rendszerben a demokráciának csak külső látszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne.
A szocialista demokrácia új típusú demokrácia, azonos a néphatalom fogalmával, a demokrácia új, magasabb rendű formája, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.
A szovjetdemokrácia megszünteti (megszüntette) a munkanélküliséget, a válságokat, minden nemű és fajta elnyomást, legfontosabb feladata a szocializmus felépítése és az átmenet a kommunista társadalom magasabb fokába (volt).
Néhány gondolat:
A polgári demokráciában a vállalkozások szabadsága, szárnyalása mellett a szolgaság is megmaradt, de mégis előrelépés a feudalizmushoz, a királyság önkényuralmához képest, de ez is csak önkényuralom; a vállalkozás és a szolgaság is törvényes, formailag önkéntes, a jog nem tesz különbséget a származás szerint.
A polgári demokráciában azonban a demokráciának legfeljebb csak külső látszata van meg és ez nem is lehet másképp, mert a dolgozók bérrabszolgák, beszélőszerszámok, így semmilyen hatalommal nem rendelkeznek, az államhatalom, a politikai-gazdasági hatalom a burzsoázia kezében van, ezért csak számukra van, lehet demokrácia.
A polgári demokráciában a proletárok a „szabad és demokratikus” választásokon a kizsákmányolók képviselőit választják a hatalomba, így választják a bérrabszolgaságot, a tőkések élősködését, felsőbbrendűségét, elfogadják a diktatúráját, és eltűrik a fasizmust is! Ez a tudatforma súlyosan torzítja az emberiség erkölcsét, a többség így öntudatlan beszélő szerszám, ez nagyon veszélyes, a pusztulásba vezető út. De valójában azok is, akik a beszélő szerszámot saját élősködő céljaikra használják, azok sem civilizált emberek, azok fasiszták, az emberiség ellenségei.
Ehhez a diktatúrához, önkényuralomhoz a polgári demokráciában szükséges a kapitalista társadalom államának felépítménye, amit a tőkés államhatalom szervei, az oktatás, a médiák, az erkölcs, a világnézet, és ezek a lehetőségek mind a kapitalisták monopóliuma!
A szocialista demokrácia a dolgozó népnek politikai-gazdasági hatalma, a dolgozók, a nép demokráciája; ami nem tűri meg, nem tűrheti meg a polgári demokrácia képviselőit a hatalomban, fordítva azonban a polgári demokráciában az osztályharc eredményeképpen a tőkések kénytelenek eltűrni a szocialista világnézet képviselőit, de minden eszközzel harcolnak ellene! Azért kénytelenek eltűrni, mert ez az emberré válás harca, így az osztályharc nem más, mint emberré válni. A fasizmus kapitalista osztályharca az út vissza az állatvilágba.
A szocialista demokrácia a demokrácia legmagasabb formája, a dolgozók, a többség demokráciája, nem tűri a szolgaságot, az élősködést, a felsőbbrendűséget, ami a polgári demokráciában alapvető, a kapitalizmus enélkül nem működik! Ennek az élősködésnek a biztosítására használja a kapitalizmus a fasizmust.
A szocialista demokrácia és a polgári demokrácia nem működhet ugyanabban a társadalomban, mert az osztályérdekeik kibékíthetetlen ellentéte ezt nem teszi lehetővé. A népi demokrácia viszont a kommunista párt vezetésével a magánérdekeltséget a társadalom érdekében megtűri, de szigorúan a társadalom és a dolgozók érdekeinek alárendelten. Ha a népi demokrácia nem képes a proletárdiktatúrával a kommunista párt vezetését megvalósítani, akkor ez csak kapitalizmus lehet.
A szocialista állam felépítménye a szocialista demokráciát teremti meg, a valódi egyenjogúságot, ennek védelmében alkalmazza a proletárdiktatúrát a kapitalizmus-fasizmus minden formája ellen!
A polgári demokrácia csak a kapitalizmus korlátai között biztosíthatja a polgári szabadságjogokat és az emberi jogokat, ez teljességében csak a szocialista demokráciában valósulhat meg a dolgozók számára!
A polgári demokráciában elkerülhetetlenül súlyosan sérülnek a proletár dolgozók emberi- és polgári szabadságjogai, mert a kapitalista modellben a bérrabszolgaság, a kizsákmányolás, és ennek megvalósítására a tőkés diktatúra, sőt az önkényuralom a dolgozó proletárok feletti élősködés miatt szükségszerű!
Ha a polgári demokráciában a proletár dolgozók tömegei öntudatra ébrednének, aligha lenne működőképes a kapitalizmus. A polgári demokráciában a kapitalista kizsákmányolóknak szükségszerűen a proletárokat minden hatalomtól távol kell tartani. Ehhez a polgári demokrácia a demokrácia látszata érdekében törvényhozási választásokat rendez, mert a demokratikus választás a modern emberek számára fontos, az emberiség nagyjai sokat harcoltak érte. Ebben a színdarabban azonban a rendezők a kapitalizmus játékszabályai szerinti darabot adnak elő, megtehetik, hiszen ehhez minden hatalommal, minden erőforrással rendelkeznek. Szélhámosan az élősködő kapitalistákat, mint jótevőket mutatják be, akik nélkül megáll a világ, káosz van, és a tőkések megérdemlik vagyonukat, megdolgoztak érte. Ezért szükséges a proletárokat öntudatlanná, gerinctelenné nevelni, akik, mint a mazochisták örömmel elfogadják a rajtuk való élősködést.
A szocializmus a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg, ezért a szocialista demokráciában a kapitalista tendenciák, a jobboldal ellen a proletárdiktatúrával harcol.
A kapitalista modell híveinek az erkölcse a kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, ami jobboldaliság, embertelenség, amit a szocialista demokrácia nem tűr el!
A szocialista demokrácia törvényhozói választásain csak a valódi baloldal vehet részt, ami a dolgozók, az értékeket létrehozók érdekében szervezi meg a társadalom működését. A baloldal vezető ereje a kommunista párt!
A népi demokráciában azonban még a demokratikus polgári pártok is részt vehetnek, de a vezető erőnek a kommunista pártnak kell lennie, mert ha ez nem így van, akkor az már csak kapitalizmus lehet! A népi demokráciában a polgári irányzatoknak is alá kell vetniük magukat a társadalom érdekének, amit a kommunista párt vezető szerepe biztosít, a dolgozók szervezeteinek segítségével.
A szocialista demokrácia és a népi demokrácia meghatározó vonása a kommunista párt szerepe!
A kapitalizmusban alapvetően két antagonisztikus érdekeltségű társadalmi osztály van. Az egyik társadalmi osztályba a kapitalisták tartoznak, akik a termelőeszközökkel rendelkeznek, alapvetően nem a munkájukból származik a jövedelmük, ők a kizsákmányolók, a proletárokon élősködők. A másik társadalmi osztályba a proletárok tartoznak, akiknek csak a munkaerejük van, termelőeszközökkel nem rendelkeznek, hogy életben maradjanak kénytelenek eladni munkaerejüket a kapitalistáknak, munkával szerzik jövedelmüket. Léteznek még a két fő társadalmi osztály közötti átmeneti rétegek, de a meghatározó a kapitalisták és a proletárok osztálya a kapitalizmusban. Így a kapitalizmusban az alapvető két társadalmi osztály, a kizsákmányoló élősködők és a kizsákmányolt proletárok érdekellentétének osztályharca valósul meg. Az átmeneti rétegek hol a kizsákmányolók, hol a kizsákmányoltakhoz húznak. A kapitalizmus egész történetére jellemző az élősködésért és az ez ellen küzdők harca, ez az osztályharc. Az osztályharc sokáig szinte észrevétlen, majd elvezet a szocialista forradalomba! A kapitalizmus önkényuralma csak a forradalmi utat teszi lehetővé a demokrácia továbbfejlődésére!
Miért szükséges a szocialista demokrácia?
Az emberi társadalomban az életben maradáshoz létfenntartási dolgokra van szükség. Ehhez a létfenntartási dolgokat termeléssel létre kell hozni, amihez termelőeszközökre, és munkára van szükség. Munka nélkül érték (termék) nem keletkezik, bár a levegő, a napfény is érték, de nem kell érte dolgozni.
Aki a termeléshez (a létfeltételek termeléséhez) szükséges termelési eszközökkel rendelkezik, annak az érdeke a meghatározó, az szabja meg az életben maradás, az életminőség lehetőségeit. A kapitalizmusban a termelés munkamegosztással össztársadalmi jellegű, ami alapvetően a termelőeszközökkel nem rendelkező munkaerő áruként megvásárolt proletárok munkájának az eredménye. Az elkészült termék, majd a piacon történő eladással keletkező haszon az egész termeléshez mérten alapvetően dologtalan kapitalistáké. Ezt a folyamatot nevezik kizsákmányolásnak, és ezért nevezzük a kapitalizmust kizsákmányoló rendszernek. A kapitalizmusban kizsákmányolják a proletárokat, ezért a kapitalizmus modellnek a kizsákmányolás és az ez által megvalósuló élősködés a legfontosabb társadalmi jellemzője. Ez az érdekviszony szabja meg a kapitalizmusban az uralkodó erkölcsöt, aminek a lényege, szabad a kizsákmányolással élősködni, és ez a hajtóereje.
Lehetséges így a kapitalizmusban demokrácia a proletárok részére?
A kapitalizmusban a proletárok társadalmi osztályának gazdasági hatalma nincs és (alapvetően, érdemben) a törvényhozásban sem rendelkeznek érdekképviselővel. Így a kapitalizmusban a proletárok a demokrácia gyakorlásához nem rendelkeznek semmilyen hatalommal, pénzért megvásárolható beszélő szerszámok csupán. A kapitalizmusban a proletárok érdekének nincs hatékony törvényes megjelenési lehetősége, mert ez alapvetően a tőkésosztály érdekének van alárendelve. A bérrabszolgák érdekvédelmét a tőkésállam törvényesen és gazdasági-politikai hatalmával elnyomja, korlátozza. A törvényhozás a polgári demokráciában a jogállamiság keretében a kapitalisták, a kapitalizmus érdekeit szolgálja. Ehhez szükséges a bérrabszolgákat öntudatlanná nevelni, így érdekeikről lemondanak, alárendelik kizsákmányolóiknak.
Lehetséges így a kapitalizmusban demokrácia a proletárok részére?
A szocializmusban a termelőeszközök közösségi tulajdonban vannak, a közösség szükségleteit elégítik ki. A törvényhozásban a dolgozók érdekképviselői hozzák a törvényeket a dolgozók érdekében. Nincs kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség! Megszűnik az élősködés lehetősége.
Lehetséges így a szocializmusban demokrácia a dolgozók részére?
Csak a szocializmusban lehetséges demokrácia a dolgozó nép számára! Csak a szocializmusban lehetséges a polgári demokratikus szabadságjogok és az emberi jogok következetes megvalósulása. Csak a szocializmusban szűnik meg a kizsákmányolás, az élősködés és a szolgaság.
(idézet: Politikai kisszótár)
A szocialista demokrácia új típusú demokrácia, azonos a néphatalom fogalmával. A kizsákmányolás megszűnésén, az osztályantagonizmusok felszámolásán és a szocializmus erősödésén alapul. Biztosítja a néptömegek részvételét a szocialista állam tevékenységében. Nemcsak jogokat nyújt, hanem megteremti a jogok gyakorlásának feltételeit is.
(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)
… Amióta létezik emberi társadalom, azóta folyik gazdálkodás is. Gazdálkodáson értjük a termelési eszközök tulajdonosainak vagy birtokosainak (illetve azok megbízottainak) azt a tevékenységét, hogy a történelmileg adott termelési viszonyok között a gazdasági folyamatokat saját érdekeik szerint, a rendelkezésre álló anyagi eszközök és munkaerő leginkább megfelelő kombinálásával, célszerűen szervezik. A tulajdonosok érdekei természetesen történelmileg változtak, a termelési eszközöktől és a termelési viszonyoktól függően. Nem volt azonos az sem, hogy mi gazdálkodásuk közvetlen célja, és hogy a gazdasági folyamatok milyen módon történő szervezése célszerű számukra. A gazdálkodás tehát mindig történelmileg meghatározott módon folyt. … A gazdálkodás történelmi típusai … főként a termelési eszközök uralkodó tulajdonformáinak gyakorlati érvényre jutását jelentették. Az adott tulajdonviszonyok határozták meg az érdek- és akarati viszonyokat, osztálytársadalmakban az osztályérdekeket, a tulajdonosok gazdasági magatartását és a gazdasági helyzetváltozásokra történő reagálását, egyszóval: gazdálkodásuk tipikus módját.
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
A demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól és főleg formális jegyek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csak külső látszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne. A demokrácia csak az elnyomó osztályok (a kisebbség) számára van biztosítva, az elnyomott osztályok (a többség) számára ugyanakkor ez diktatúrát jelent. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.) de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.
(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)
A demokrácia szó szerint népuralom demos — görögül nép, kratia — uralom). Rudas László a következőkben magyarázza és határozza meg a demokrácia lényegét: Helytelen és félrevezető volna a demokrácia értelmét egyszerűen a szó lefordításában keresni, mert a történelem tanúsága szerint a demokrácia mindaddig nem volt és nem lehetett igazi népuralom, amíg a társadalom ellentétes osztályokra szakadt, amelyek közül az egyik, a kisebbség kizsákmányolta a másikat, a többséget. Amíg ez a társadalmi szervezet fennáll, addig az állam a kisebbség kezében mindig arra szolgál, hogy a többséget elnyomják és féken tartsák vele és ezért a demokrácia is, amely az állam meghatározott formája, az uralkodó osztály vagy osztályok leplezett diktatúrája a többség ellen, és így nem a nép uralma, hanem az uralkodó osztályok uralma a nép ellen. A demokrácia tehát nem elvont fogalom, hanem történelmi kategória, ami alatt azt értjük, hogy 1. a demokrácia a társadalmi fejlődés meghatározott fokán keletkezett, 2. hogy aszerint változott, ahogyan a társadalmi formák felváltották egymást, így a demokrácia egyik formája volt az antik demokrácia (Athén, Róma). Itt a demokrácia csak a szabadokra terjedt ki, míg a rabszolgák minden politikai jogból ki voltak zárva és rájuk nézve a demokrácia a legkeményebb diktatúrát jelentette. Ugyanakkor még a szabadok sem vettek részt egyformán az állam igazgatásában, mert a születési és vagyoni különbségek következtében lényegében a gazdagok és kiváltságosak uralkodtak.
A polgári demokrácia a tőkés társadalmi rend politikai formája. A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van (sokszor a földbirtokos osztállyal szövetségben). A polgári demokrácia nagy lépés volt előre a feudális társadalomi önkényen és kiváltságokon alapuló államhatalmával szemben: a törvényelőtti egyenlőség bevezetése, a végrehajtó- és törvényhozóhatalom szétválasztása, a képviseleti-parlamenti rendszer, a szabadságjogok (sajtó, gyülekezési, szólás-, vallásszabadság stb.), általában az ú. n. „elidegeníthetetlen emberi jogok” kihirdetése a szabadságjogok szűkebb vagy szélesebb kiterjesztését jelentette. Mégis a polgári demokrácia is lényegében nem más, mint az uralkodó osztály vagy osztályok diktatúrája a dolgozók ellen és az „emberi jogok” nem igazán emberi jogok, mert a dolgozók számára legnagyobbrészt csak a papíron vannak meg (lásd az imperialista Amerikát). Leglényegesebb fogyatkozása az, hogy még a legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia, vagyis érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont és ezzel megörökíteni igyekszik a polgárok közt fennálló gazdasági egyenlőtlenséget, a kizsákmányolást és a gazdagok és szegények közt a polgári társadalomban fennálló és mindinkább elmélyülő szakadékot.
A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. Ezért a munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe. A munkásosztálynak nem szabad a polgári demokráciát sem túlbecsülnie, sem lebecsülnie, hanem józanul értékelnie kell, mennyiben használhatja fel a maga osztályharcának céljaira. Ezért a munkásosztálynak ellene kell szegülnie minden kísérletnek, a polgári demokrácia nyújtotta szabadságjogok megnyirbálására vagy megszüntetésére, de ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy a polgári demokrácia végeredményben mindig csak a burzsoázia uralmi eszköze a kizsákmányolás biztosítására.
A népi demokrácia újtípusú demokrácia, amely a második világháború nyomán Európa számos országában, köztük hazánkban is, a polgári demokráciát vagy a fasizmust felváltotta. A népi demokrácia úgy gazdasági alapjában, mint politikai tartalmában lényegesen különbözik a polgári demokráciától, bár formailag megtarthatja a polgári demokrácia néhány jellemvonását, (a munkaeszközök magántulajdonát nem szünteti meg elvileg és általánosan, képviseleti-parlamenti rendszer, a parlamentnek felelős minisztérium stb.). A lényegesebb különbségek a polgári és népi demokrácia között a következők: 1. A gazdasági élet egyre növekvő szélességű területét az állam birtokába veszi; 2. megszünteti a nagybirtokrendszert; 3. az államhatalom tényleg a nép, a munkásosztály és a parasztság kezében van; 4. a parlamenti rendszer nem a pártok ellentétes versengésén, hanem a szövetséges pártok együttműködésén alapszik; 5. a szabadságjogok tényleg a dolgozók szabadságát biztosítják, nem pedig a nép és a demokrácia ellenségeinek szolgálnak eszközül a nép gazdasági és politikai elnyomására. Így a népi demokrácia előkészíti az átmenetet a szocializmusba és megteremti ennek az átmenetnek az alapjait.
A szovjetdemokrácia vagy proletárdemokrácia a demokrácia legmagasabb formája az osztálytársadalmon belül, a szocialista társadalom demokráciája. A szovjetdemokrácia nem formális demokrácia többé, mert a termelőeszközök legfontosabbjai (föld, bányák, ipari üzemek) az állam tulajdonában vannak; mindenfajta kizsákmányolás megszűnt és lehetetlenné vált; a társadalmi szervezetben, amelyen nyugszik, nem ismer ellentétes osztályokat, hanem barátságos együttműködést a társadalom két alapvető osztálya, a munkásság és szövetkezeti (kolhoz) parasztság között. Az államhatalom eleinte a munkásság kezében van, később a szövetséges két osztály, vagyis a dolgozó nép kezében. A parlamentáris-képviseleti rendszert felváltotta a szovjetrendszer, amelynek lényege, hogy a népet nem képviselők képviselik, hanem a nép politikai öntevékenységének szervei. A szovjetdemokrácia megszünteti a munkanélküliséget, a válságokat, minden nemű és fajta elnyomást, legfontosabb feladata a szocializmus felépítése és az átmenet a kommunista társadalom magasabb fokába. A szovjetdemokráciában „nem a vagyoni helyzet, nem a nemzeti leszármazás, nem a nem, nem a szolgálati viszony, de minden polgár egyéni képessége és személyes munkája határozza meg társadalmi helyzetét” (Sztálin). Alapelve: „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint”.
(idézet: Filozófiai kislexikon)
Demokrácia: demokrácia (gör. démokratia — népuralom): a hatalom egyik formája, amely hivatalosan kinyilvánítja a többség uralmának, az állampolgárok szabadsága és egyenjogúsága elismerésének elvét. A demokrácia fogalmának újkori fejlődésében és értelmezésében élesen elkülönül két irányzat. Az egyik a szó klasszikus, hagyományos értelmezéséhez kapcsolódik, mely elsősorban a plebejus-proletár mozgalmakban és ideológiájukban él tovább. A másik a liberális burzsoázia értelmezése. A demokrácia plebejus-proletár, majd később marxista koncepciójában mindvégig az uralom problémáján, a „kié a hatalom?” kérdésén volt a hangsúly. A liberális burzsoá koncepció viszont a kormányzati kérdéseket helyezte előtérbe: miképpen történik a kormányzás, milyen módszereket alkalmaznak a hatalom gyakorlásában? A polgári társadalomtudományokban legelterjedtebb verzió a demokráciáról a többségi kormányzás elve. Ez azonban semmiképpen sem jelenti a többség érdekében folytatott kormányzást, hanem csupán a többség egyetértésével való kormányzást. A polgári álláspont szerint a demokrácia olyan politikai rendszer, amelyben a politikát közvetlenül vagy közvetve a többség határozza el, és a kisebbségnek, melynek véleménye különbözik a többségétől, joga van politikája kifejtésére és ezáltal többséggé válásra. Ez az álláspont lehetővé teszi a tőkés politikai csoportok szabad játékát, amit „alternatíváknak” neveznek. Az állampolgárok azonban többnyire hamis alternatívák között hányódnak, miközben igyekeznek elhitetni velük, hogy tevékeny, alkotó részesei a politikai folyamatoknak. Demokrácián a burzsoázia nem lényegi-uralmi viszonyokat ért, hanem csupán az uralomhoz kapcsolódó formai oldalt. E korlátozott értelmezés kereteit a polgári demokrácia és annak elmélete saját talaján soha nem léphette túl, sőt, csak ritka történelmi pillanatban tudta ezeket a kereteket is kitölteni. A marxizmus — szemben a polgári társadalomtudománnyal — mindig a demokrácia és uralom kapcsolatát tette első helyre és a demokrácia osztálytartalmát kutatta. Ebben a felfogásban a demokrácia és diktatúra nem egymással ellentétes, nem egymást kizáró fogalmak. Marx, Engels és Lenin bebizonyították, hogy a demokrácia, mint politikai rendszer semmiképpen nem választható el az osztályuralomtól. A szocialista demokrácia a demokrácia legmagasabb formája: a politikai egyenlőséget a gazdasági-társadalmi egyenlőséggel alapozza meg; a nép többsége, a dolgozó tömegek számára demokrácia; a demokratizálás folyamatában az állam elhalását készíti elő.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!