A szocialista állam

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A szocialista állam jellemzői:

A szocialista állam a szocializmus gazdasági alapjának politikai felépítménye. A felépítményt a társadalom ideológiai viszonyait kifejező eszmék, szervezetek és intézmények alkotják. A felépítmény a politikai, jogi, erkölcsi, esztétikai, vallási, filozófiai nézetek, a társadalmi tudatformák.

A szocialista állam a szocializmus megszilárdításának, a kommunista társadalom építésének eszköze. Alapnak nevezzük a termelési (tulajdon) viszonyok összességét, a társadalom gazdasági szerkezetét. Minden társadalmi-gazdasági alakulatnak megvan a maga meghatározott alapja és felépítménye.

A tőkés társadalom politikai felépítménye a kapitalizmus gazdasági alapjának aktív szolgálatára hivatott. A szocializmus viszonyai között a politikai felépítmény az egyre fokozódó demokratizálódás irányában fejlődik. A magántulajdonon alapuló társadalomban az alap és felépítmény antagonisztikus szerkezetű.

A társadalmi tudat formái a gazdasági viszonyokat, a társadalom gazdasági struktúráját tükrözik. Minden társadalmi tudatformához bizonyos szervezetek és intézmények is kapcsolódnak. A szocialista társadalomban, a termelési viszonyok mentesek az antagonizmusoktól.

Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza.

Néhány gondolat:

A szocialista modell a kapitalista modell működéséből szükségszerűen következő emberi jogok és polgári szabadság jogok megsértését javítja ki, úgy hogy a szocialista állam ezeket a jogokat következetesen biztosítja, ennek érdekében, ennek védelmében a proletárdiktatúrát használja az ezeket megsértőkkel, a jobboldal híveivel szemben.

A jobboldal a felsőbbrendűség, az élősködés, a kizsákmányolás híve, ezért gyakran szélsőséges nacionalizmussal, fajgyűlölettel, embertelenséggel, népirtással, önkényuralommal harcol a dolgozók demokráciája ellen.

A szocialista modellben a népgazdaság alapvető termelési – tulajdon – viszonya a termelőeszközök közösségi társadalmi tulajdona, aminek segítségével, a szocialista állam tervszerű irányításával, a kommunista párt vezetésével éri el az élősködés megszüntetésének lehetőségét, és az emberi jogok megvalósításának baloldali értékeit a dolgozók számára.

A baloldal az egyenlőség, a dolgozók demokráciájának, emberi jogainak, emberi méltóságának a híve, ezért harcol a jobboldal híve ellen, végül is a szocialista demokráciáért. A baloldal következetesen harcol a felsőbbrendűség, az élősködés, a szolgaság ellen nemzeti és nemzetközi méretekben, a világ dolgozóinak összefogására törekszik a kapitalizmus barbársága ellen.

A szocialista modellben a termelőeszközök közösségi tulajdona lehetővé teszi a népgazdaságban a tervgazdálkodást, amivel elkerülhetővé válik a gazdaság és a társadalom anarchiája, ami a kapitalista modellben lehetetlen elkerülni, ehhez tudatosan felhasználják a természet és a társadalom törvényeit az optimális fejlődés érdekében!

A kapitalista modell csak a bérrabszolgasággal működőképes és ehhez szükséges a tőkésállam diktatúrája, önkényuralma; ezzel súlyosan megsérti, kénytelen megsérteni az általa megalkotott polgári demokratikus szabadságjogokat és az emberi jogokat, mert a proletár többség a hatalomból kizárt beszélő szerszám. A kapitalista modell csak bérrabszolgasággal, csak beszélő szerszámmal működőképes.

A kapitalista modellben azért szükségszerű a tudománytalan világnézetre alapuló erkölcs, mert szükséges az olyan társadalmi tudatforma kialakítása, ahol a megosztott világot, a szolgaságot, a felsőbbrendűséget, az élősködést, az önkényuralmat elfogadják a proletárok.

A kapitalista modell a tudományosan megalkotott társadalmi törvényeket azért nem fogadja el, mert akkor el kellene ismernie a kapitalizmusban törvényszerűen megvalósuló kizsákmányolást, az élősködést, a bérrabszolgaságot, a felsőbbrendűséget, a proletárok kizárását a hatalomból, és a polgári demokráciában is szükségszerűen megvalósuló diktatúrát, önkényuralmat. Nem használhatják fel következetesen a társadalmi törvényeket, mert az ellentmond az élősködő tőkések érdekének és ez lehetetlenné tenné kapitalista modell működését.

A kapitalista modell demokráciája törvényszerűen sokkal alacsonyabb rendű, mint a szocialista modellé, mert bérrabszolgaság, élősködés, felsőbbrendűség, önkényuralom, azaz fasizmus van, ami a polgári demokrácia mosolygó fasizmusától a nyílt hitlerista típusú diktatúráig változatos formában létezik.

A polgári demokráciában a proletár dolgozóknak nincs és nem is lehet semmilyen hatalma az érdekei védelmében, nem vehet részt a törvényhozásban, ami így önkényuralom, a mosolygó fasizmus.

A kapitalizmus nyílt terrorisztikus diktatúrájában, a klasszikus hitleri típusú fasizmus államában a dolgozóknak még látszatjogaik sincsenek, érdekvédelmük totálisan alárendelten a kizsákmányolóik érdekei szerint működik.

A szocialista állam a szocializmus felépítése, a szocialista demokrácia érdekében a kapitalizmus-fasizmus minden formája ellen a proletárdiktatúra fegyverét használja, a társadalom vezetése ezért szükségszerűen a kommunista párt marxista-leninista vezérfonalával történik.

„A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában. A tulajdonnal szemben a munkát, az egyéni jogok helyett a kollektív jogokat részesíti előnyben.” Wikipédia

(idézet: Marx és Engels válogatott művei 2)

… Életük társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, akaratuktól független viszonyokba lépnek, termelési viszonyokba, amelyek anyagi termelőerőik meghatározott fejlődési fokának felelnek meg. E termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális bázist, amelyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, és amelynek meghatározott társadalmi tudatformák felelnek meg. Az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi életfolyamatot egyáltalában. Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza. Fejlődésük bizonyos fokán a társadalom anyagi termelőerői ellentmondásba jutnak a meglevő termelési viszonyokkal, vagy ami ennek csak jogi kifejezése, azokkal a tulajdonviszonyokkal, amelyek között addig mozogtak. Ezek a viszonyok a termelőerők fejlődési formáiból azok béklyóivá csapnak át. Ekkor társadalmi forradalom korszaka következik be.

… Egy társadalomalakulat soha nem tűnik le addig, amíg nem fejlődtek ki mindazok a termelőerők, amelyeknek számára elég tágas, és új, magasabb rendű termelési viszonyok soha nem lépnek helyébe, amíg anyagi létezési feltételeik magának a régi társadalomnak méhében ki nem alakultak. Ezért az emberiség mindig csak olyan feladatokat tűz maga elé, amelyeket meg is tud oldani, mert ha pontosabban megvizsgáljuk, mindig azt látjuk, hogy a feladat maga is csak ott merül fel, ahol megoldásának anyagi feltételei már megvannak vagy legalábbis létrejövő félben vannak.

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Szocialista állam a szocialista társadalom állama, a szocializmus gazdasági alapjának politikai felépítménye. A szocialista állam az állam új típusa, amely a szocialista forradalom eredményeként a burzsoá államot váltja fel. A szocialista felépítmény megteremtése folyamat, amely végighúzódik a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet egész időszakán. Céljait és feladatait tekintve szocialista, mert a szocializmus felépítésének az eszköze.

A szocialista társadalom fejlődésének mértékében változnak az állam funkciói; a kizsákmányoló osztályok felszámolásával egyidejűleg fokozatosan visszaszorul ellenállásuk elnyomásának funkciója, mindinkább kifejlődnek a szocialista állam főfunkciói: a gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciók.

A szocialista világrendszer kialakulásával összefüggésben a békéért vívott harc és az ország védelmének funkciói mellett a szocialista államban kialakul egy új külsőfunkció: a testvéri együttműködés fejlesztése a szocialista országokkal.

Amikor a szocializmus teljes és végleges győzelmet arat és a társadalom a kommunizmus kibontakozó építésének a szakaszába lép, a proletárdiktatúra állama egyetemes népi állammá alakul át, amely az egyetemes népi akarat kifejezésének a szerve. A szocialista állam a szocializmus megszilárdításának, a kommunista társadalom építésének eszköze.

Az állam elhalása azt jelenti, hogy a szocialista államiság és a szocialista társadalom minden politikai szervezete fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatássá fejlődik. Az állam teljes elhalásának feltétele a fejlett kommunista társadalom felépítése az országokon belül, valamint a szocializmus győzelme és megszilárdítása a nemzetközi küzdőtéren.

(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)

Szocialista állam a munkásosztály által a széttört és megsemmisített burzsoá államgépezet helyén alkotott újtípusú állam. A szocialista állam „olyan állam, mely új módon demokratikus (a proletárság és általában a nincstelenek számára) és új módon diktatórikus (a burzsoázia ellen)” (Lenin). A munkások és parasztok szocialista államának jelentősége és szerepe abban áll, hogy a legfőbb fegyvert jelenti a munkások és parasztok kezében, a szocializmus győzelme s a dolgozók szocialista vívmányainak a kapitalista környezettel szemben való megvédelmezése érdekében.

(idézet: Filozófiai kislexikon)

Alap és felépítmény a társadalom gazdasági viszonyai és összes egyéb viszonyai közötti kapcsolatot feltáró kategóriák. Alapnak nevezzük a termelési viszonyok összességét, a társadalom gazdasági szerkezetét. Az alap és a termelési viszonyok egyjelentésű fogalmak, de nem azonosak. A termelési viszonyok fogalma a termelőerők fogalmával függ össze. Az alap fogalma viszont a felépítménnyel van kölcsönös összefüggésben. A felépítményt a társadalom ideológiai viszonyait kifejező eszmék, szervezetek és intézmények alkotják. A felépítmény jellegű eszmékhez tartoznak a politikai, jogi, erkölcsi, esztétikai, vallási, filozófiai nézetek, más néven a társadalmi tudatformák. A társadalmi tudat formái valamilyen módon a gazdasági viszonyokat, a társadalom gazdasági struktúráját tükrözik, némelyikük többé-kevésbé közvetlenül, mint pl. a politikai és erkölcsi tudatforma, mások közvetettebb módon, mint pl.: a művészet, a filozófia. Az utóbbiakat olyan láncszemek kapcsoljak össze a gazdasági alappal, mint a politika stb.

A felépítményhez tartozó jelenségek, bár az alap határozza meg őket, fejlődésükben viszonylagos önállósággal rendelkeznek és visszahatnak az alapra. Minden társadalmi tudatformához bizonyos szervezetek és intézmények is kapcsolódnak: a politikai eszmékhez politikai pártok, a politikai és jogi eszmékhez állami intézmények, a vallási eszmékhez az egyház és egyházi szervezetek stb. Minden társadalmi-gazdasági alakulatnak megvan a maga meghatározott alapja és annak megfelelő felépítménye.

A felépítmény egy adott alakulaton belül is bizonyos evolúción megy át. Például az imperializmusba való átmenet során a felépítmény változását a reakció erősödése jellemzi. A szocializmus viszonyai között a politikai felépítmény az egyre fokozódó demokratizálódás irányában fejlődik. A magántulajdonon alapuló társadalomban az alap és felépítmény antagonisztikus szerkezetű. A tőkés társadalomban pl. heves ideológiai harc folyik a burzsoázia és a proletariátus között — e két, egymással ellenségesen szemben álló osztály politikai, erkölcsi, filozófiai és egyéb nézetei között.

Az osztályokra szakadt társadalom felépítményének antagonisztikus természete folytán a különböző osztályok ideológiái ellentétes szerepet játszanak a gazdasági alaphoz való viszonyukban is. A tőkés társadalomban a burzsoá politikai felépítmény a kapitalizmus gazdasági alapjának aktív szolgálatára hivatott, a proletár ideológia és a proletár szervezetek a kapitalizmus forradalmi megdöntésére és gazdasági alapjának megszüntetésére irányulnak. Csakis a szocialista társadalomban, amelyben a termelési viszonyok mentesek az antagonizmusoktól, válik a felépítmény szociális tekintetben egyre egyneműbbé és segíti a szocialista gazdasági alap állandó tökéletesítését és fejlesztését.

(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)

A szocializmusban … lehetséges, sőt szükséges, hogy a dolgozók érdekeit tudatosan megvalósító szocialista állam legyen a fejlődés központi irányítója.

A szocialista állam, az egész nép tudatos erőfeszítéseit összefogva, a gazdasági fejlődés objektív törvényeire támaszkodva, a legalkalmasabb gazdálkodási forma felhasználásával irányíthatja a társadalom termelőerőinek és termelési viszonyainak fejlődését. Így lehetségessé válik, hogy a szocializmusban az emberek az objektív törvények működését ne, mint külső, végzetszerűen ható erőt fogadják, hanem alkotó módon alkalmazzák és felhasználják.

A párt által kidolgozott gazdaságpolitika képezi az alapját a szocialista állam gazdasági tevékenységének, az egész gazdasági élet irányításának. … A gazdasági élet állami irányítása a szocialista állam létével függ össze. A társadalom ügyeinek tervszerű irányítása — míg fennáll a kapitalista környezet és a társadalom osztályokra bomlik — nem valósulhat meg egy politikai hatalommal rendelkező különleges szerv, a munkásosztály pártja által irányított állam nélkül. Az állam védi a társadalmi tulajdont, biztosítja a szocialista munkafegyelmet, ellenőrzi a munka és az egyéni fogyasztás mértékének összhangját, biztosítja a társadalom tagjainak részvételét a gazdasági és kulturális építésben. … A szocializmus előtt egyetlen állam sem irányította össztársadalmi méretekben a gazdaságot. Az államnak ez a funkciója csak a szocialista forradalommal és a szocialista tulajdon megerősödésével fejlődött ki. … A gazdaságpolitika kialakítása az objektív szükségszerűségek felismerésén alapul.

A szocialista állam a szükségletek jobb kielégítése, a népgazdasági terv megvalósulása céljából meghatározza az árutermelő szocialista vállalatok gazdálkodásának körülményeit és szabályait. E vállalatok jövedelmének tetemes részét az állami költségvetésben centralizálja, s a népgazdasági tervben meghatározott célokra költi el, ez úton jelentős közvetlen irányítást is gyakorol. Megfelelő gazdasági információkkal látja el a vállalatokat, elősegíti együttműködésük szervezését, ellenőrzést gyakorol gazdasági tevékenységük felett. … A termelési eszközök társadalmi tulajdonán nyugvó tervgazdálkodás megteremtésével, a szocializmus megvalósításával döntő lépés következik be a munka közvetlenül társadalmivá válásában.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!