A küldetés kezdete
1936 november 16—1937 március 30
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
DAVIES NAGYKÖVET LEVELE
HONORABLE STEPHEN EARLYNEK
1937 február 10.
Kedves Steve!
Az ügyek szokatlanul gyors ütemben haladnak itt előre. Két hete vagyok Moszkvában és az események oly rohamosan torlódnak, hogy a két hét két hónapnak tűnik.
A külkereskedelmi népbiztos lunche egyike volt legkülönösebb és legérdekesebb oroszországi élményeimnek. Tiszta, hideg napon a Sztalin-úton a fehér tájon át. A Sztalin-út közel 50 méter széles aszfaltozott országút s az Oroszországot átszelő monumentális hadiút egyrésze.
Kétoldalt mérföldekre erdő szegélyezte az utat, egyfelől fehértörzsű nyírfák, másfelől pedig zöld fenyők, a bokrokat az út mentén mindenütt kiirtották. Szétszórtan az erdő fái között törpebirtokok, jól karbantartott kis majorságok, barátságos, zöldrefestett kerítéssel. A nyárilakhoz jól gondozott, kedves, kanyargó út vezetett. A nagy, kényelmes ház ablakaiból csodálatos kilátás tárult minden irányban a hófedte tájra; a tetszetős, gondosan kidolgozott bútorok némileg szigorú és rideg stílusa a modern német iparművészeti ízlésre emlékeztetett.
Visszamenet Sztálin nyaralója előtt jöttünk el. Ezt is magas, zöldre festett kerítés vette körül s néhány katona állt őrt körülötte. Sztálin nehezen megközelíthető, de remélem, hogy elutazásom előtt láthatom.
A népbiztosok aránylag jól, de amerikai fogalmak szerint mégis szerényen és igénytelenül élnek. Vagy a Kremlben laknak, amely hatalmas fallal körülvett valóságos város a városban, a cári udvar egykor szép, régi palotáival és templomokkal, vagy Moszkva körüli nyárilakukba járnak ki autón, vagy pedig a nyárilak, úgynevezett dácsa és a Kreml között váltogatják tartózkodási helyüket.
Vorosilov kivételesen mély benyomást tett rám; általában meg kell állapítanom, hogy a népbiztosok mindegyike rendkívül érdekes egyéniség. Vorosilov 54 éves, de 36-nak látszik. Középtermetű, de igazi katona típus, akiből szokatlan méltóság és erő árad. Meggyőződtem róla, hogy nagyeszű férfi, aki egy helyzet lényegét azonnal a legélesebben felismeri és nem akad fenn jelentéktelen mellékkörülményeken.
A főállamügyész mintegy 60 éves, nagyon emlékeztetett engem Homer Cunningra; ahhoz a nyugodt, szenvedélytelen intellektuális típushoz tartozik, amelyet tehetsége és bölcsessége képessé tett arra, hogy mintegy felülről szemlélje a gyarló emberi dolgokat. A hazaárulási pert olymódon vezette, hogy bennem, mint jogászban, csak nagyrabecsülést és csodálatot keltett.
Mikojan élelmezési népbiztos kifejezett délorosz, georgiai típus, Sztálin szűkebb honfitársa, alacsony emberke, élesen kiugró orral, erős pofacsontokkal, erőteljes állal, fürge, mint egy vívótőr.
Rosengolts 54 év körüli férfi. Külseje egyáltalán nem zsidós, atlétai termet, feltűnően szép, kifejező szeme van. Szenvedélyes asztali teniszjátékos, valószínűleg azért is, hogy karcsú maradjon. Ő az egész külkereskedelem irányítója és szinte szuverénül uralkodik ezen a hatalmas, monopolisztikus gépezeten. A legtöbbet dolgozó emberek egyike a Szovjetúnióban, jóindulatú és szolgálatkész embernek látom.
Mindezek a vezető férfiak nagy csodálói Roosevelt elnöknek, bámulatos, hogy milyen pontosan ismerik az elnök teljesítményeit és munkásságát. Mind kérdésekkel halmoztak el, minden rendkívül érdekelte őket, ami csak személyére munkájára és módszerére vonatkozik és nem egyszer adtak hangot véleményüknek, hogy a világ összes kormányférfiai közül a legnagyobb egyéniség.
Mindenfelől azt hallom, hogy Sztálin nagyon egyszerű, puritán ember, legjellemzőbb vonása, egyetlen célra összpontosított akaratereje és páratlan munkabírása. A hatalmas birodalom szervezetét keményen tartja a kezében. Egyéni tisztességét ellenfelei sem vonják kétségbe, tiszta életet él s egész élete egybeforrott a szocialista állam kiépítésének és kommunista társadalmi rend végleges megvalósításának roppant feladatával. Nagy személyes varázsa van, az a született politikai vezéregyéniség, aki mindig a legnagyobb hatást tudja gyakorolni mind környezetére és munkatársaira, mind pedig a nagy tömegekre.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 5.
A délelőtt sietős munkával telt el. Jelentések és levelek megfogalmazásával a diplomáciai postazsák számára.
Délben a litván követet látogattam meg: finom, előkelő modorú öreg úr. Vele is a perről beszéltünk. Kijelentette: kétségtelen, hogy a vádlottak vezetői voltak egy kiterjedt összeesküvésnek. Sztálin azonban feltétlen ura a helyzetnek és a kormány szorosan kezében tartja a gyeplőt. Vorosilov Moszkva ellen vonulásának ostoba meséjéről is beszéltünk, amely az oroszellenes külföldi sajtóban bukkant fel és a hasonló alaptalan és együgyű mende-mondákról, többek között Lenin özvegyének állítólagos elfogatásáról. Azután általában az oroszországi állapotokról folytattunk eszmecserét; úgy vélte, hogy a Szovjetúnió belső politikai és gazdasági helyzete nagyon erősen megszilárdult és az elkövetkező években még további rohamos fejlődés várható.
Egy órakor a finn követet látogattam meg.
Londonnal folytattam távbeszélgetést. A külföldi sajtóban felbukkant kósza hírek kapcsán London is azt kérdezte, hogy helytálló-e Vorosilov Moszkva ellen vonulásának híre. Egyébként a litván követhez kérdést intéztem az atropin-történetről is. Az öreg úr nem hisz benne. Részletesen kitért a vádlottak feltűnő beismerésének különböző magyarázataira. Egyáltalán nem hisz közvetlen testi kínzások alkalmazásában. Általában nagyrabecsüli a rendszert.
LEVÉL MILLARD TYDINGS SZENÁTORNAK
Moszkva, 1937 február 6.
A diplomáciai etikett megköveteli, hogy a testület tagjai sok időt fordítsanak egymás meglátogatására és viszontlátogatásokra. Ez nagyon terhes elfoglaltság is lehet, de én úgy találtam, hogy nagyon érdekes és hogy ilymódon igen értékes tapasztalatokra és benyomásokra tettem szert. Ezeknek az eszmecseréknek sok fontos értesülést köszönhetek. A követek legnagyobb része érdekes egyéniség és feltűnt nekem, hogy mennyi köztük a komoly tehetség. Nem egy közülök gazdag tapasztalatokkal rendelkezik s a dolgokat többnyire helyesen ítélik meg. Természetesen nem kell Önnek mondanom, hogy általános szólamokat kivéve, többet hallgattam, mint amennyit beszéltem.
Estéimet többnyire követségi törzskarom tagjaival töltöm, akik szakértők különböző területeken: úgy érzem, hogy máris meglehetősen át tudom tekinteni a helyzetet és olyan távlatra tettem szert, amely segítségemre van abban, hogy az egyes tényeket helyesen ítéljem meg s ne legyek a rabja sem pillanatnyi hangulatoknak, sem külső befolyásoknak.
NAPI JEGYZET
Moszkva, 1937 február 9.
Nagyon érdekes beszélgetést folytattam Afganisztán, nagykövetével. Ő a diplomáciai testület dékánja, minthogy ő van itt a legrégebben. (Lady Chilston, a brit nagykövet felsége, bájos, ragyogó, nagyszerű megjelenésű, kulturált nő, mondta pajkos szemhunyorítással, hogy „a moszkvai hivatalos szezon Afganisztán nagykövetének diner-jével kezdődik”.) Múltkoriban tiszteletünkre adott remekül elkészített dinert. A nagykövet, aki Oxfordban akadémiai fokozatot szerzett és a királyi ház tagja, tehetséges és rendkívül szeretetreméltó férfi. Szoros baráti kapcsolatot tart fenn a Szovjetunió zenészeivel és művészeivel; a tiszteletünkre adott estélyen több kiváló művész volt jelen; az estély egyik fénypontja az értékes műsorú hangverseny volt.
A per felett keletkezett vitában a nagykövet megjegyezte, hogy az orosz büntetőtörvénykönyv, amely a Code Napoleonon alapszik, nem nyújtja a vádlottnak azt a védelmet, amelyet az orosz magánjog is általában megad. Azután elmagyarázta nekem, hogy országa ősi mohamedán törvényei milyen módon gondoskodnak a vádlottak védelméről. Véleménye szerint semmi sem oly fontos forrása az emberi méltóságnak és a személyes szabadságnak, mint az a védelem, amelyet az ország törvényei nyújtanak az egyénnek a hatalmasok üldözései ellen. Szerinte a civilizáció fokát leginkább azzal a mértékkel lehet mérni, hogy a bűnnel vádolt egyént az állam milyen védelemben részesíti, még akkor is, ha a bűncselekményt az állam ellenében követte el. Részletes fejtegetésbe bocsátkozott a vádlott ama jogáról, hogy megtagadhatja a sajátmagát terhelő vallomást és mindenkor igénye van arra, hogy a bíróság feltételezze, illetve lehetségesnek tartsa ártatlanságát. Ezek olyan elvek, — mondta — melyeket országa törvényrendszere már évszázadok óta biztosít.
Egyáltalán nem tagadta, hogy a szovjetrendszer nagy eredményeket ért el és a tömegek helyzetét lényegesen megjavította. Hozzátette azonban, hogy az emberiség sok évezredes múltjából azt a tanulságot kell leszűrni, hogy személyes becsvágy nélkül nem sokat érhetünk el. Az emberi természet még nem ért el arra a magaslatra — és valószínűleg soha sem fog eljutni oda, hogy egyszerűen a munka kedvéért dolgozzon és ne serkentse a munka több vagy kevesebb ellenértéke. A munka és a haladás hajtóereje, a személyes érdek és így lesz ez még nagyon sokáig. Ennek a bölcs és finomérzésű embernek tisztult, leszűrődött őszintesége és bölcsessége mély hatást tett rám. Lehetséges, — mondotta még — hogy a kísérlet nagyon jól fog, végződni, de azt hiszem, csak akkor, ha engedményeket tesznek majd az emberi természet alapvető hajlamainak s ezeket nem fogják erőszakosan elnyomni. A szovjetrendszer előreláthatóan nagy előrehaladást jelent a fejlődés lépcsőjén, a végleges ítéletet majd csak az idő fogja kialakítani.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 10.
Déli tizenkét órakor konferencia …….. követtel. Hat éve van Moszkvában. Nagyon olvasott ember. Ő sem kételkedik az összeesküvés létezésében és a vádlottak bűnösségében. Nem szabad arról elfelejtkezni, — mondotta — hogy a vádlottak ifjúságuk óta, egyetemi éveiktől Oroszországba való végleges visszatérésükig a földalatti összeesküvések szellemi légkörében éltek.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A FINN KÜLÜGYMINISZTER
MOSZKVAI LÁTOGATÁSÁRÓL
Moszkva, 1937 február 10.
Sir,
van szerencsém dr. R. Holsti finn külügyminiszter most lezajlott moszkvai látogatásáról a következőket jelenteni:
A látogatás jelentőségét és célját nagyon különbözőképp ítélik itt meg, mindenesetre sok találgatásra adott itt alkalmat. Az orosz és a finn kormányok régebben megnemtámadási szerződést kötöttek, amely még érvényben van. A látogatással kapcsolatban azt találgatják, hogy vajon az egyezményt nem szándékoznak-e kölcsönös megsegítési katonai paktummá kiszélesíteni? Az itteni diplomaták nagyrészének az a véleménye, hogy csupán kereskedelmi kérdésekkel foglalkozó barátságos eszmecseréről van szó, valószínűnek látszik azonban, hogy a tárgyalások hátterében finn részről az a gondolat húzódik meg, hogy megértesse az aggodalmaskodó skandináv államokkal: a Németországgal kötött megállapodásról szóló hírek, miszerint német támadás esetén az út a Baltikumon át vezetne, alaptalanok.
A látogatás főoka Finnországnak az az elhatározása, hogy mind Németország, mind Oroszország irányában semleges magatartást tanúsítson és csatlakozzon a skandináv blokkhoz, amely Norvégiából, Svédországból és Dániáiból áll. Az utolsó hat hét folyamán számos nemhivatalos megbeszélés folyt Finnország és a skandináv államok képviselői között azzal a céllal, hogy kipuhatolják, nem lehetne-e Finnországot teljesjogú tag gyanánt felvenni ebbe a skandináv blokkba. A skandináv államok értésére adták Finnországnak, hogy mielőtt velük szorosabb szövetségre lépne, a Szovjetúniót kell meggyőznie semlegességéről. Dr. Holsti látogatását ebben az irányban megtett pozitív lépésnek tekintik.
Dr. Holsti, akit meghívtam a nagykövetségre, kijelentette, hogy kormányának irányzata szigorúan demokratikus, a béke megőrzésének mély vágya vezeti és ragaszkodik a Népszövetséghez. Dr. Holsti rendkívül finom, csiszolt jelenség, őszinte híve a demokratikus eszményeknek. Résztvett az amerikai-finn adósságrendezési egyezmény megkötésének befejezésénél és a finn résziről eszközlendő fizetések végrehajtásának előkészítésénél. Egyidőben a Leland-egyetemen adott elő; hivatására újságíró.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 11.
A belga követ, de Tellier, már régóta állomásozik Moszkvában. Ma nagyon élvezetesen elbeszélgettem vele. Tapasztalt, tehetséges, tanult, éleseszű ember, jó ismerője Európának. Nézete szerint a per vádlottal bűnösek. A Szovjetunió vezetőségének külpolitikai téren a Komintern a gyengéje. A Radek-per tárgyalása szerinte szorosan összefügg a Szovjetunió nagy nemzetközi propagandaszervének, a Kominternnek nemzetközi pozíciójával.
„Howardnak” mondotta de Tellier „igen jó gondolata támadt a Sztálinnal folytatott beszélgetés alkalmával.” — Howard? Kire gondol?” — „Természetesen az Önök nagy szerkesztőjére és közírójára, Roy Howardra.” — „Ismeri Roy Howardt?” — „Nem is voltam Moszkváiban, amikor Sztálinnál járt, de mindent számon tartok, ami ezekkel a dolgokkal összefügg és Roy Howard Sztálinnal való beszélgetése alkalmával, úgy ahogy azt a sajtóban előadta, kétségtelenül fején találta a szöget.”
Roy Howard megemlíti, hogy Hitler esetleg szívesen szövetkezne Sztálinnal, ha ez megígérné, hogy lemond a németországi propagandáról. Sztálin Roy Howard szerint gyakorlatias realista és nacionalista, nem pedig internacionalista, mint Trockij. Fel lehet tételezni, hogy Sztálin a Kominternt esetleg átmenetileg eltörli, ha ezzel egyideig fenntarthatja a békét. A Komintern csak annyiban bír számára jelentőséggel, amennyiben esetleg szerves része a katonai védelemnek. Sztálinnak az a politikája, hogy a Szovjetúnió fejlődésének biztosítására jelenleg a békét megőrizze.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 12.
Délután félötkor filmbemutatóval egybekötött teadélutánra hívtam meg az angol, olasz, török és kínai nagykövetet, követségük személyzetével együtt. A film — San-Francisco — nagy hatást tett a meghívottakra.*
―――
* Mikor Bullitt nagykövet a Spazzo-házat nagykövetségnek rendezte be, a nagytermek egyikét filmbemutatások céljaira szerelte fel. Ez hatásos módja volt annak, hogy mind a diplomáciai testülettel, mind a kormányhivatalnokokkal összeköttetést tartson fent. Will Hays továbbra is készségesen résztvett ebben a munkában és új filmeket bocsátott a rendelkezésünkre. A filmeket futár hozza magával Svédországból. Ahányszor filmbemutatót tartunk, „nyílt házunk” van, mind az egész amerikai kolónia, mind a diplomáciai testület számára. A kolónia nagyrabecsüli ezeket a bemutatókat, valóságos honi intézménnyé váltak. Sok Szovjetoroszországban élő amerikainak nagy örömet szerzett és a missziót lényegesen hozzásegítette összeköttetések kiépítéséhez.*
Ebéd után Marjorievel sétát tettünk a hóviharban, a mellénk rendelt ifjú G. P. U. emberektől kísérve. Az „Arbat”-on, vagyis a főutcán öt ajakrúzzsal és parfümmel megrakott drogériát láttunk és három virágüzletet, mindezt öt háztömbön belül, a nagykövetség közelében.**
―――
** Mrs. Daviessel gyakran beszélgettem ezekről a virág- és parfőmüzletekről. Ékesszóló bizonyítékai annak, hogy a mai kormánytól mennyire távol állanak a merev gazdasági dogmák. Olyan virágüzleteket láttunk, amelyeknek az állam a tulajdonosa és a virágkosarakat aranyértékben 2—15 dollárért adják el. 15 dollár egy nem minőségi munkás kétheti munkadíja. Egy olyan árucikk, amely az emberi természet ősi ösztönét fejezi ki, most itt is kapitalista profitot eredményez. A biológiai ösztön a Szovjetunióban is arra készteti a fiatalembereket, hogy szívük hölgyének minél értékesebb ajándékokkal, elsősorban virággal kedveskedjenek. A virág azt fejezi ki, hogy ajándékozója az érdemesebb és kiválóbb, mert a virág drága és csak akikor veheti meg, ha szépem keres. Ezért minél többet kell lehetőleg keresnie. Így kapcsolódik be a profit-motívum a nemek közti játékba, éppen az a profit-motívum, amelyet a kommunizmus száműzni akart. A kommunizmus tulajdonképpeni lényege az osztálynélküli állam. Ezek az árucikkek azonban profit hajszolására aknáznak ki egy nagyon primitív emberi ösztönt, ilyen módon valószínűleg hozzájárulnak új osztályok keletkezéséhez. Ennek a profitvágynak pedig az állami kereskedelem válik a haszonélvezőjévé, amelynek árucikke ez esetben az ösztön serkentője.*
LEVÉL KEY PITTMANN SZENÁTORNAK
Moszkva, 1937 február 17.
Moszkva nagyjából nem különbözik a többi európai nagyvárostól, vörös és zöld közlekedési fényjelekkel, nagy trolleybuszokkal, automobilokkal, teherkocsikkal és a nagyvárosi utcai élet egyéb kellékeivel. Az utcákon rengeteg járókelő, a vidékiek munkára áradtak be a nagy gyártelepekbe, elsősorban az automobilgyárakba, — Moszkva az orosz automobilgyártás centruma — úgyhogy a város lakossága rövid idő alatt egymilliónyolcszázezerről négymillióm növekedett. Nagy azonban a lakáshiány, s ennek folytán a túlzsúfoltság, de az utcákon nem látni a szegénység jeleit, olyan mértékben sem, mint a nyugati nagyvárosokban. Az emberek egészségi állapota nyilvánvalóan nagyon kielégítő.
NAPI JEGYZET
Moszkva, 1937 február 18.
A német sajtó hírei alapján ítélve, az Egyház és a nácik közti szakítás komoly természetű.
Faulhaber bíboros müncheni hitszónoklataiban számos példát hozott fel arra, hogy a Hitler egyenes kezdeményezésére Rómával kötött konkordátumot a nemzetiszocialista uralom mennyire megsértette. Ennek ellenére — mondta — a katolikusok lelkiismeretesen tartsák magukat az egyezményhez, miután azt a becsületes együttműködés zálogaként aláírták.
Hitler nyilvánvalóan azon igyekszik, hogy kiirtsa a vallást, amely akadálya totális hatalma megvalósításának. Ez nem valami jó fényt vet jövőbeli szándékaira. Félek, hogy Hitlert elsodorják azok a szilaj erők, melyeket ő engedett szabadjára. A keresztényellenes nemzetiszocialista filozófia, valamint a vallásüldözés politikája kevés reményt hagy arra nézve, hogy az európai békeállapot fenntartható.*
―――
* Egész moszkvai tartózkodásom alatt a legnagyobb érdeklődéssel kísértem figyelemmel az európai fejlődést, különös tekintettel Németország belső helyzetére és az európai béke megőrzésének lehetőségére, amely utóbbi természetesen szorosan összefügg az elsősorban ebben érdekelt európai hatalmak megegyezésének lehetőségével. Minden attól függ, hogy mi Hitler és a NSDAP szándéka, akár tudatosan törnek céljuk felé, akár pedig az elszabadított erő sodrába vetik magukat. Hitler magatartása a vallási kérdésben valóságos szélkakasa a rendszernek, mert akaratlanul is bizonyos mértékig elárulja azt, hogy a Führer nagyobb távlatokban mit forgat az agyában. Nem lehet valódi békére számítani, ha a luteránus és katolikus németek tízezreit üldözik vallásos meggyőződésük miatt. Azonfelül a vallásüldözés lázmérője annak, hogy milyen messze akar elmenni a NSDAP a faji fölény eszméjének elterjesztésében, amelyhez egy új német vallás is tartozik, Wagner Richárd germán mítoszaira és Hitler világnézetére alapítva, az erőszaknak, a háborúnak és általában a nyers erőnek istenítésével, nemkülönben az altruista erények, az emberbaráti szeretet, a béke, az emberiesség és a jóság lenézésével, sőt megvetésével. Ezért kísértem fokozott figyelemmel a németországi különböző üldözések híreit.*
LEVÉL BARÁTOMNAK,
HONORABLE PAT HARRISONNAK
Moszkva, 1937 február 18.
Kedves Pat!
Az itteni helyzet nagyon meglepett. Az idejövetelem előkészítésére elolvasott könyveknek ― és elolvastam úgyszólván mindent, amihez csak hozzáférhettem — az a hibájuk, hogy túl szélsőségesek egyik vagy másik irányban. Az igaziság, mint mindig, középütt van.
Kétségtelen, hogy az emberi természet itt is ugyanolyannak mutatkozik, mint mindenütt és mindenkor a világon. Legalábbis minden jel erre mutat. A közhivatalnokok általában elég jól élnek. Családtagjaiknak megvan a nyárilakuk vagy családi házuk. Sok munkás az átlagosnál többet keres, hála az akkordmunka bevezetésének, ami az ipari termelés meggyorsítását szolgálja. Az utcán a luxusboltok hosszú sorát lehet látni, pompás virágüzleteket s fényűző drogériákat, amelyek kizárólag parfőmöt, körömlakkot és hasonló kozmetikai cikkeket árusítanak. Az örök biológiai ösztön sarkalja mind a férfit, mind a nőt, hogy minél több pénzt keressenek és luxuscikkekkel láthassák el magukat. A kormányzat bizonyos mértékben a nacionalizmushoz kanyarodik át, dicsőíti a hazát; éppen olyan lelkesedéssel éneklik a nemzeti himnuszt, mint bármely nacionalista és kapitalista államban. A világforradalom eszméje a nemzeti öntudat kibontakozása emellett másodrendű érdekkel bír. Ugyanazok a régismert jelenségek, melyek a francia forradalmat jellemezték, itt is megnyilvánulnak, azzal a lényeges különbséggel, hogy az ütem lassú és a vonalvezetés szilárdabb és egyenletesebb. De arról a nagy különbségről se feledkezzünk meg, hogy a francia forradalomban a bürokrácia és a hadsereg a burzsoával egyesülve ragadta magához a hatalmat a munkásság ellenében. Itt a bürokráciát vaskötelékek fűzik az ipari munkássághoz. A hadsereg erős és sziklaszilárdan hiszi, hogy Németország vagy Japán, vagy mindkettő ellen is megvédheti a birodalom polgárait. Nagymennyiségű aranyat bányásznak és ezt felhalmozzák. A két utolsó évben a fizetési és külkereskedelmi mérleg nagyon kedvezően alakult. Aranyat nem visznek ki többé. Úgy értesülök, hogy a hadseregben ugyanannyi időt fordítanak politikai, kommunisztikus oktatásra, mint katonai és technikai kiképzésre. Nyíltan elismerik, hogy az emberi természet egy nemzedék alatt végrehajtandó átalakítását tűzték ki célul. Nagyra törő munka!
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 19.
Konferencia-megbeszélést tartottam Coulondre francia nagykövettel. Hosszan megtárgyaltuk a Komintern szerepét. Coulondre hangsúlyozta, hogy a Szovjetúnió számára katonai szükségesség, hogy ezen a téren engedményeket tegyen. Az a véleménye, hogy a per megkönnyítheti Oroszországnak, hogy bizonyos mértékben elhatárolja magát a Kominterntől, mert Trockij magához fogja vonzani külföldön a szélső radikálisokat. Ezek Sztálin ellen fognak majd frontot alakítani.
A legutóbbi franciaországi választások megmutatták, hogy a kommunista párt híveinek 40%-a jobbfelé tolódott el és a szociáldemokratákhoz közeledett. Érzése szerint a Szovjetúnió becsületes játszmát játszott Franciaországgal szemben amióta a két állam közötti egyezményt aláírták, ami szerinte tanúbizonysága a vezető államférfiak megbízhatóságának.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
AZ AMERIKAI-OROSZ KAPCSOLATOKRÓL
Moszkva. 1937 február 19.
Szigorúan bizalmas!
Sir!
Van szerencsém önnek Litvinov úr, külügyi népbiztossal február 15-én folytatott beszélgetésről jelentést tenni. A beszélgetésre alkalmat az a lunch szolgáltatott, amelyre Litvinov urat egész törzskarával együtt meghívtam, — ama hivatalos lunch viszonzásául, amelyet tiszteletünkre a külügyi népbiztosság megérkezésünkkor rendezett.
Beszélgetésünk folyamán Litvinov érintette Runcimannek az elnöknél tett látogatását és nyíltan megkérdezte, hogy a megbeszélés tárgya a Németországnak nyújtandó gazdasági segítség volt-e? Azt feleltem, hogy én sem tudok arról többet, mint ami a sajtóban megjelent.
Nem leplezte felindultságát és keserűen panaszolta, hogy Franciaország és Anglia egyáltalán tárgyalásokba bocsátkozott Németországgal. Azt feleltem, hogy a tényállás közelebbi ismerete nélkül is az a meggyőződésem, hogy mind az elnök, mind az államtitkár belemennek egy olyan tervezetbe, amelynek célja normális kereskedelmi kapcsolatok biztosítása vagy helyreállítása lennie, valamint az európai helyzet megszilárdítása a béke megőrzése jegyében. De ép oly kevéssé kételkedem benne, hogy elfogadható biztosítékokat kívánnának a tartós megoldásra, még pedig olyanokat, amelyek nemcsak gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra szorítkoznának, hanem kiterjeszkednének az egyidejű kölcsönös leszerelésre is. Feltettem még azt a személyes kérdést is, hogy Litvinov nem lát-e halvány béketapogatódzást Hitler ama fogalmazásában, amely különbséget tesz az orosz nép és az orosz kormány között. Ez a halk jeladás talán alkalmat szolgáltathatna egy orosz kormányférfiú olyértelmű nyilatkozatára, hogy Oroszország kötelezné magát a németországi propaganda feladására, ha Németország lemond arról, hogy propagálja politikai hitvallását orosz földön. Nyíltan kimondtam azt a nézetemet, hogy ez a kijelentés Hitlert megfosztaná Oroszország ellen alkalmazott főérvétől, amelyet állandóan belekalapál népe fejébe. Litvinov határozottan nemet mondott: Németország csak hódításra gondol és súlyos hiba lenne Hitler jelentőségét még jobbam felduzzasztani azzal, hogy orosz részről is olyan tárgyalásokba bocsátkoznának vele, mint amilyeneket a jelek szerint Franciaország és Anglia terveznek. Ebben az összefüggésben azt is szeretném megemlíteni, hogy néhány, hosszú idő óta itt időző diplomata véleményét igyekeztem nagyon óvatosan kitudni arra nézve, hogy véleményük szerint elképzelhető-e egyáltalán megegyezés Németország és Oroszország között. Az az általános vélemény alakult ki, hogy mindkét fél elhárítaná az útból a nehézségeket, ha ebből előny származna.
Litvinov egy másik alapvetőm fontos ügyet is szóvá tett: az amerikai semlegességi törvény kérdését. Kiemelte, hogy a semlegességi törvények valóban hatásos védekezések a háborúban való részvétel ellen, de a jelenlegi világpolitikai helyzetben alkalmazásuk nem a békét mozdítaná elő, hanem fokozná a háborús veszélyt. Ezt nyilvánvalóan mutatja az aktuális spanyol válság is. Azt feleltem, hogy amennyire én meg tudom ítélni, az amerikai nép túlnyomó többsége valamely formában ragaszkodik a semlegességi törvényhez, még pedig két, egymással összefüggő okból. Először is az amerikai közvélemény meggyőződéses pacifista, vagyis minden lehetséges eszközzel meg kívánja őrizni a békét, másodszor az a vágy tölti be, hogy az Egyesült Államok semmiképpen sem sodortassék be a háborúba. Nem tanulmányoztam a kongresszus két házának a semlegességi törvényről folytatott vitáját, nem ismerem a felmerült javaslatokat, de az elnök és az államtitkár kétségtelenül nagy figyelmet szentel ennek a kérdésnek és bizonyos, hogy a kormány rendelkezik annyi szabadsággal, amennyi a törvény gyakorlati végrehajtásával összeegyeztethető.
A nagykövetség törzskarának jelentése
Február 17-én a nagykövet a szovjet kormány egy képviselőjét, „báró” Steigert látta vendégül, akinek az a híre, hogy a Kreml bizalmasa. Jelen volt: Mr. Henderson és mr. Kennan is.*
―――
* Visszapillantva mélységesen meglep Steiger közléseinek feltűnő pontossága. Személyiségét Moszkvában titokzatosság övezte. Az a látszata, hogy hivatalos állása — a Kultúrhivatal főnöke — csak valóságos feladatainak leplezésére szolgál. Lényegében nyilván az összekötő szerepét töltötte be a Kreml és a Diplomáciai Testület között és feladata főként abban állott, hogy a Kreml és a Diplomáciai Testület között lehetővé tegye a kapcsolatok kiépítését a külügyi népbiztosság hivatalos útjának megkerülésével. „Báró” Steigernek nevezték.
Lunch után félrevontam és bizalmasan megkérdeztem, miképpen maradhatott a helyén, tekintve a tisztogatási műveletet. Kifejezésteljesen vonta a vállát.
Steigert nem csalta meg előérzete. Valamivel később, egy este a kormány az új Opera megnyitó előadására hívott meg bennünket a császári páholyba. Steiger is a meghívottak között volt. Előadás után Steiger Ekay lányomat, miss Wells Stanleyt és Joan Richardsont tánccal egybekötött frissítőre hívta a Hotel Metropole helyiségébe. Ők beszélték el, hogy kevéssel éjfél előtt, mikor mindnyájan az asztal körül ültek, két civilruhás ember állt Steiger háta mögé és az egyik megkopogtatta a vállát. Velük ment, miután kimentette magát; azt mondotta, hamar visszatér. Sohasem jött vissza és azóta sem látták.*
Mikor dr. Holsti finn külügyminiszter minapi látogatása került szóba, a nagykövet vendége kijelentette, hogy a látogatás jelentőségét sem alábecsülni, sem túlbecsülni nem szabad. Finn részről az adott alkalmat a látogatásra, hogy a közelgő választásokra való tekintettel gyengíteni kellett azokat a bíráló hangokat, amelyek a kormányt németbarát politikával vádolták. A svéd kormány támogatta a látogatás gondolatát. Arra a kérdésre, hogy a finn nép hogyan reagál a kormány állítólagos németbarátságára, a vendég azt felelte, hogy ebben inkább békevágy, mint orosz barátság játszott közre, mert az Oroszország iránti ellenszenv — legyen akár a cári vagy Szovjetoroszország — még mindig meglehetősen erős Finnországban, helyesebben a finn középosztályban.
Ezután Lengyelországra terelődött a beszélgetés és a vendég kijelentette, hogy a lengyel vezető réteg külpolitikai orientációja csak abban egyértelmű, hogy egyöntetűen oroszellenes. A lengyel kormány külpolitikailag annyira sarokba szorítva érzi magát, hogy nem tud sem a franciabarát, sem pedig a németbarát magatartás mellett dönteni. Hozzátette, hogy ez a habozás az orosz-lengyel kapcsolatokat is kedvezőtlenül befolyásolta és hogy a bukaresti csehszlovák követ könyvet hozott nyilvánosságra Csehszlovákia külügyminiszterének előszavával. A könyv egyes kitételei Lengyelországban nagyon megerősítették egy szovjet-csehszlovák paktum gyanúját.
Ezután megint Németországra került a szó és a nagykövet vendége úgy vélte, hogy Németország minden agresszív cselekedete jelenleg, vagy a jövőben, csak a német népre fog végzetes következményekkel járni. Ez különösen áll minden esetleges kelet felé irányuló terjeszkedési kísérletre. Németország csak két úton támadhatja meg Oroszországot. Az egyik Litvánia és a balti államokon, a másik Csehszlovákián és Románián át vezet. Mindkét esetben az arcvonal túl messze fog eltávolodni a kiindulási pontoktól és túl szűk lesz a betörési kapu. Amellett a német hadsereg gépezete még nem épült ki eléggé nagy akciókra. A repülőgépek túl lassúak és a tankok még túl könnyűek. Egyelőre Németország terjeszkedési hajlamai több kilátással kecsegtetnek Ausztria, Magyarország és Jugoszlávia felé. Főleg Jugoszlávia fog sajátságos gazdasági függésbe kerülni Németországtól. Németország Jugoszláviának előzetes bevásárlások ellenértékeként oly nagy összeggel tartozik, hogy ezt csak árukkal tudja törleszteni és ennek révén Németország hosszú ideig magának biztosította a jugoszláv behozatalt. Ami Németország gazdasági helyzetét illeti, a vendég úgy vélekedett, hogy Hitler minden nehézség nélkül kitarthat még 1—2 évig, akkor is, ha a külföld gazdaságilag teljesen elszigeteli. Az angolok belemennének abba, hogy Németországnak visszaadjanak gyarmatokat — csak éppen az övéket nem.
Az amerikai-orosz viszonyról a nagykövetség vendége úgy nyilatkozott, hogy nyugodt és türelmes magatartás esetén minden „all right” fog menni.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 18.
…… követ látogatott meg. Természetesen a perről beszélgettünk. Ő sem kételkedik egy messze szétágazó összeesküvés létezésében és a vádlottak bűnösségében. — Az európai békéről az a véleménye, hogy egy nagyon kritikus esztendő kezdetén vagyunk.
Nem a spanyol válság a fenyegető, hanem Németország és Hitler, akit az emberiség elleni kétségbeesett merényletbe kergetnek és aki, ha már háborút kell viselnie, addig kell ezt tennie, még mielőtt Anglia felkészült volna.
A Szovjetúnió, Steiger véleménye szerint, mindennél jobban vágyik a békére és ezért talán még egy Hitlerrel kötendő egyezmény nagy árát is megfizetné. Figyelemreméltó szempont ez, ha meggondoljuk, milyen éles jelenleg az ellentét a Szovjetunió és Németország között.
Déli 12 órakor konferencián vettem részt a Kremlben Molotovval és Litvinovval. Az alkalmat felhasználtam arra, hogy nemhivatalosan szóvá tegyem a washingtoni újságírók igazolását Romne washingtoni tartózkodása idején a Szovjetúnió kormánya iránt tanúsított lojalitásáról.
Este 8,30-kor diner a német nagykövetségen. Schulenburg gróf katonai attaséja, von Köstrich tábornok, Oroszországiban született, a híres balti német nemesség sarja, apja nagybirtokos. Érdekes megállapításokat tett a Vörös Hadsereg erejéről. Azt hiszi, hogy idővel az orosz kormány meg fogja oldani termelési problémáit.
Érdekes adatokat hallottam „báró” Steiger múltjáról. Atyja ukrajnai német bevándorló volt, családjának megengedték, hogy Svájcba távozzon, de a fiút mintegy túszként visszatartották.
Feketénél kertelés nélkül megkérdeztem Köstrich tábornokot, hogy mi a véleménye az orosz hadsereg katonai értékéről. Nem diplomatához illőnyílt kérdésemre ezt felelte: az orosz hadsereg emberanyaga általában kitűnő; erős, bátor, fegyelmezett katonák. A gépesített erők jól működnek, de Köstrich véleménye szerint, nem olyan jól, mint a németek. A szállító- és felderítőgépek jók, de bombázóik nehezek. A német attasé természetesen úgy véli, hogy mindent egybevetve, az orosz hadsereg nem mérkőzhetik a némettel — számbeli fölényétől eltekintve. Ám az orosz repülők csodálatosak — jobb pilótákat el sem lehet képzelni. Az orosz ejtőernyősök elsőrangúak, az utolsó orosz hadgyakorlatokon a szemlélők tanúi lehettek annak a látványosságnak, hogy egész ezredeket tettek le teljes felszereléssel légi úton több mérfölddel a képzeletbeli ellenséges arcvonal mögött.
JELENTÉS FRANKLIN D. ROOSEVELTNEK
A HÁBORÚS ADÓSSÁGOK KÉRDÉSÉRŐL
Moszkva, 1937 február 25.
Kedves Elnök úr!
Legutóbbi levelem óta kétszer találkoztam Litvinovval. Etikettszerűen hivatalos látogatásra bejelentettem magam Molotovnál, a kormány elnökénél. Meglepetésemre ott találtam Litvinovot. A konvencionális udvariaskodások után Molotov kijelentette, hogy kormánya reméli, miszerint a kölcsönös megértés szellemében tovább fejleszthetők a kormányaink közti kapcsolatok. Azt hiszi, hogy a függőben lévő kérdések elintézhetők lesznek, ha megkíséreljük gyakorlati megoldásukat. Erre nyíltan és világosan kijelentettem, hogy ezt magam is remélem s újból emlékeztettem őt arra a tényre, hogy az USA elnöke nagy vonalakban már rámutatott egy tervezetre, melyet eddig még nem valósítottak meg. Az USA elnöke igen sokban hozzájárult a kapcsolatok megjavításához azzal, hogy a Szovjetúniót elismerte s ilymódon egy nagy, liberális-demokrata szellemű népcsoportot befolyásolt. Mindenesetre mindkét ország előtt egy nagy közös cél lebeg: a világbéke megóvása. Személyszerint úgy érzem, hogy igen káros lenne, különösen orosz szempontból, ha olyan helyzet állna elő, amely rossz fényt vetne az USA elnökének és kormányának az orosz kormányzat élén álló férfiak jóakaratába vetett bizalmára. Molotov mégegyszer kifejezte ama meggyőződését, hogy az ügy gyakorlati úton tisztázható. Az a nézete, mondotta, hogy feladatomnak egyik része éppen ennek a kérdésnek a megoldása, Kijelentettem, hogy erre különleges utasításokat nem kaptam, — ez a folyó ügyekhez tartozik; készen vagyok azonban Litvinovval megbeszélést folytatni, ha megvan az óhaj annak az elvi alapnak a kidolgozására, mely mindkét félre nézve kielégítő lenne s tökéletesen helyreállítaná a bizalmat s a kölcsönös tiszteletet, mely ennek az ügynek s a két kormány között való megtárgyalásánál nélkülözhetetlen.
Litvinov egyáltalán nem elegyedett bele a beszélgetésbe, kivéve egyszer, midőn megkérdezte, mikor szándékszom visszatérni az iparvidékre tervezett látogatásomról. Hozzáfűzte, hogy igen örülne, ha kijönnék hozzá lunchre a nyaralójába; gyanítom, hogy tüzetesebb megbeszélést tervez. Az Ön felfogásának megfelelően előadtam nekik, hogy a dolog nagyobb jelentőségű számukra, mint a miénkre s hogy a legközelebbi lépést nekik kell megtenniük.
JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
MOLOTOV NÉPBIZTOSNÁL TETT
HIVATALOS LÁTOGATÁSRÓL
Moszkva, 1937 február 26.
Sir!
Van szerencsém jelenteni, hogy az itteni etikettnek megfelelően tiszteletemet tettem Molotov népbiztosnál, a Népbiztosok Tanácsa elnökénél, a Kremlben lévő hivatalában. Meglepetésemre jelen volt Litvinov külügyi népbiztos, valamint Neymann úr, a külügyek amerikai osztályának elnöke, aki tolmácsként vett részt.
Kijelentettem az uraknak, hogy elhoztam az USA elnökének és államtitkárának üdvözletét. Molotov azt mondta, hogy reméli, a két kormány közti kapcsolatok a kölcsönös megértés szellemében fejlődnek tovább. Egyes kérdésekre nézve már megegyezés történt, de még egy és más függőben maradt. Azt hiszi, hogy ezek az ügyek mindkét fél megelégedésére megoldhatók lesznek. Úgy véli, hogy kormányom is e kérdés megoldása végett küldött ide. Sajnálná, ha ezeket a nézeteltéréseket nem lehetne áthidalni és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kérdés gyakorlati megvizsgálása révén minden elintézhető. Világosan kijelentettem, hogy őszintén remélem ugyanezt; mindig sajnálatosnak találtam, ha egy nagy vonásokban kidolgozott egyezmény megkötése után zavar támad s ez mindkét fél elégedetlenkedésére vezet. A civilizációra s a világbékére nézve nagy jelentőséggel bírna, ha az amerikai és az orosz nép s kormányaik között kölcsönös bizalom uralkodnék. Molotov igazat adott nekem s kifejezte bizakodását, hogy az ügyet gyakorlati úton tisztázni lehet. Feltételezte, hogy küldetésemnek ez egyik feladata. Megjegyeztem, hogy erre semmi különleges utasítást nem kaptam s hogy ez a kérdés az én napi munkámnak egyik része. Az ügynek ránk nézve nincs komoly jelentősége, mégis igen előnyös lenne, ha létrejönne egy mindkét felet kielégítő megoldás s a kölcsönös bizalom ilymódon tökéletesen helyreállana. Kijelentettem még, hogy rendelkezésre állok a kérdésnek Litvinovval való megbeszélésére, mihelyt ez neki megfelel.
Molotov megelégedését fejezte ki, hogy olyan ember képviseli az USA-t, aki üzleti és jogi tapasztalatok birtokában megszokta, hogy alapos mérlegelés után ítéljen. Kifejezte még érdeklődését és elismerését afölött, hogy meg akarom tekinteni az ország ipari vállalatait.
DAVIES NAGYKÖVET LEVELE
MR. MARVIN MC. INTYRE-NEK
1937 február 19.
Kedves Mac!
Mintha távol lennénk a nagyvilágtól. Minden hír, amit az angol sajtó révén tudunk, legalább háromnapos. A napihíreket illetően hírforrásunk a londoni rövidhullámú rádió. Ez — ami Amerikát illeti — igen szűkszavú. Amerikai újságok tíznaponként érkeznek futárcsomagban. Minden egyéb tekintetben rá vagyok utalva az orosz sajtóra s az angolul megjelenő moszkvai Daily News-re, amely propagandaanyaggal van tele s csak kevés külföldi hírt tartalmaz.
Legutóbb Marjoriet és engem az egész személyzettel együtt elvezettek a Kremlbe. Ez egy 15. századbeli falakkal körülvett külön város; a városban a falak 15—20 méterre emelkednek az utca fölé. Moszkva közepén fekszik egy négyzetmérföldön. A falakon belül pompás cári épületeket találunk, tágas udvarokat és előkelő sugárutakat. A három főbejárat sűrűn meg van rakva katonákkal. A Kreml főleg népbiztosságok, más közhivatalok és ülések céljaira szolgál. Ide tartozik három nagy templom, olyanok, mint a székesegyházak, de aranyozott kupoláikkal mecsetekre emlékeztetnek. A külügyi népbiztosság előzékenységének jóvoltából mindenhová elvezettek minket. Egy impozáns épületet múzeummá alakítottak át. Igen figyelemreméltó. Címerpajzsokat és páncélokat tartalmaz a keresztes hadjáratok korából. Cári ruhák és udvari öltönyök, koronaékszerek, papi ruhák, ikonok és illusztrált templomi bibliák, ezüst asztali edény és udvari porcelán, udvari hintó, nyeregszerszám, fegyverzetek — mindez és még több öt évszázadra visszamenően. A koronaékszerek meglepőek. A cári család és a papság öltönyei, az ikonok, a miseruhák, a könyvtáblák, a kardok markolatai, sőt a nyergek is gazdagon fel vannak ékesítve gyönggyel és számtalant smaragddal, rubinnal, zafírral, gyémánttal. Igazi látványosság. Az első teremben zászlók vannak kifeszítve különböző felírásokkal: „A kapitalizmus foglyainak”, „A fasizmus áldozatainak”, „Oroszország munkásai üdvözletüket küldik a világ dolgozóinak”. Mindhárom csoportba tartozónak éreztem magam s olybá vettem, hogy az üdvözlet nekem is szól.
NAPLÓ
Moszkva, 1937 február 20.
Déli 12 órákor látogatás …… a követnél. Rendkívül érdekes ember.
Nagy dicsérettel beszélt Frank Simonds könyvéről: „A béke ára”. A legcsekélyebb bizalma sincs semmi olyan megbeszéléshez, amely Németország részéről indulna ki az európai békét illetően. Hitler szovjetellenes támadásai ellenére is lehetőnek látja egy szövetség megkötését Németország és Oroszország között, ha ez Hitler szándékainak hasznos volna és Oroszország érdekei úgy követelnék.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!