Amerika támadó fegyvert ad Kijevnek

Washington, Kijev, 2022. április 14. csütörtök (MB)

     Az ukrajnai háború folytatására irányuló szándékának újabb megnyilvánulásaként  a Fehér Ház további 800 millió dollár értékben szállít fegyvert, köztük támadó fegyverzetet a kijevi rezsimnek. A szállítmányban szerepelnek tüzérségi rendszerek, tüzérségi lövedékek és páncélozott személyszállítók is – jelentette a Magyar Békekör az amerikai elnök szerdai bejelentése alapján.

      A Pentagon tudatta, Biden elnök hivatalba lépése óta az Egyesült Államok több mint 2,4 milliárd dollár értékű katonai segélyt nyújtott Ukrajnának. Több mint 1400 Stinger légelhárító rendszert, 5000 Javelin páncéltörő rendszert és több száz Switchblade drónt bocsátott a kijevi rezsim rendelkezésére egyéb felszerelések és fegyverek mellett…

Az orosz kormányzó párt elemzése az ukrajnai konfliktus okairól és megoldásáról

A Magyar Békekör folytatja az ukrajnai katonai konfliktust előidéző okok feltárását.

Alább megosztjuk olvasóinkkal az Egységes Oroszország párt, az Oroszországi Föderáció kormányzó pártja nemzetközi együttműködéssel foglalkozó bizottságának politikai elemzését

      A jelenlegi drámai folyamatok 2014. februárjában vették kezdetüket. Az Egyesült Államok által támogatott ukrán ellenzék súlyosan megsértette az ország törvényesen megválasztott elnökével, Viktor Janukovicscsal kötött megállapodást a politikai válság rendezéséről, amelynek létrejöttét Németország nevében Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, Lengyelország részéről Radoslaw Sikorski külügyminiszter),  Franciaország hivatalos képviseletében pedig (Eric Fournier a külügyminisztérium főosztályának vezetője tanúsította.

A megállapodást február 21-én írták alá, és az ukrán nemzeti radikálisok még aznap este meg is hiúsították. Ukrajna elnöke, bíróságon kívüli megtorlástól tartva, kénytelen volt sürgősen elhagyni Kijevet. Az ukrán alkotmány megsértése következtében az államhatalom gyorsan megváltozott.

A hatalmat átvevő ellenzék fő hajtóerejévé az Ukrajna nyugati térségében élők váltak.  Ezek a régiók történelmileg más-más kelet-európai államokhoz tartoztak. Ukrajnának ezen a részén széles körben szárnyra kaptak a jobboldali radikális érzelmek, tovább élt a hitleri Németország, valamint a nácik és csatlósaik iránti rokonszenv. Ukrajnában 2014. februárjában a neonácik nyilvánosan és tömegesen követelték az oroszok felakasztását és lemészárlását. Ilyen körülmények között tárulnak fel az ukrajnai nyolcéves polgárháború valódi okai.

Az új kijevi kormány már 2014. február 23-án hatályon kívül helyezte „Az állami nyelvpolitika alapjairól” szóló törvényt, és ezzel „regionális nyelvvé” minősítette többek között az orosz, a magyar és a román nyelvet. Ukrajnában távolról sem mindenki üdvözölte az alkotmányellenes puccsot. A Krími Autonóm Köztársaság lakosainak többsége a népszavazás eredményeként egyértelműen az Ukrajnától való elszakadás mellett szavazott. A félszigetet 1954-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Nyikita Hruscsov döntésével került az Ukrán SZSZK-ba, anélkül, hogy figyelembe vették volna az ott élő polgárok véleményét,  s megsértve a szovjet szövetségi köztársaságok határainak megváltoztatásával kapcsolatos eljárásokat. A lépést ugyan gazdasági indokokba burkolták, valójában azonban elsősorban a belső pártharc miatt tették.

Nem voltak hajlandóak engedelmeskedni az új illegitim hatóságoknak Ukrajna délkeleti ipari részének lakosai sem, akiket még a bolsevikok telepítettek oda Vlagyimir Lenin és Joszif Sztálin idejében. Brutális leszámolás következett, nagyon sok áldozattal. A disszidensek elnyomását a radikális nacionalisták hajtották végre az új kijevi hatóságok parancsára. Donbászban élő polgárai ellen Kijev kétszer is katonai műveletet szervezett. Először 2014. áprilisában, majd 2015. januárjában. Légierőt és nehézfegyvereket vetett be. Az orosz vezetés erőfeszítéseinek köszönhetően 2015. február 12-én Minszkben megállapodást sikerült tető alá hozni Minszki Intézkedéscsomag néven. Ezt  aláírta Oroszország, Ukrajna és a 2014. tavaszán népszavazással megalakult Donyecki és Luhánszki Népköztársaság, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). Ugyanazon a napon az úgynevezett normandiai formátum országai, Oroszország, Franciaország, Németország és Ukrajna vezetői közös nyilatkozatban biztosították támogatásukról a minszki megállapodást. 2015. február 17-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2202. számú határozatával egyhangúlag megerősítette  a két minszki dokumentumot, mint a konfliktus rendezésére irányuló egyetlen nemzetközi jogalapot.

A Minszki Intézkedéscsomag a következő pontokat tartalmazta szigorú végrehajtási sorrendben: 1) tűzszünet; 2) nehézfegyverek visszavonása; 3) a tűzszünet és a nehézfegyverek visszavonása az EBESZ ellenőrzésével; 4) Kijev, Donyeck és Luhánszk közötti közvetlen párbeszéd elkezdése; 5) amnesztia; 6) a fogvatartottak szabadon bocsátása és cseréje; 7) humanitárius hozzáférés, humanitárius segélyek szállítása és elosztása; 8) a Donbász Ukrajnával fennálló társadalmi-gazdasági kapcsolatainak helyreállítása; 9) a határ feletti ellenőrzés Kijev általi helyreállítása (a 11. pont teljesítése esetén); 10) külföldi alakulatok és zsoldosok kivonása; 11) Ukrajna új alkotmányának elfogadása, valamint a Donbász különleges státusát rögzítő külön jogszabályok elfogadása, beleértve a nyelvi önrendelkezési jogot, az ügyészségek és bíróságok vezetőinek kinevezését, a népi milícia különítményeinek létrehozását; 12) a választások megtartására vonatkozó eljárás összehangolása; 13) a minszki Kapcsolattartó csoport munkájának élénkítése.

Látható, hogy a kötelezettségek oroszlánrésze Kijevre hárult. Hozzá kellett fogni a politikai rendezéshez a belső ukrán párbeszéddel, és a nemzeti jogszabályok kiigazításával. Az ukrán hatóságok ezt  nem tették meg. Az ultranacionalisták által vallott „orosz agresszió”-filozófia végül teljes patthelyzethez vezetett.  7 éven át zátonyra futott Moszkva minden arra irányuló kísérlete, hogy Kijevet politikailag és diplomáciailag észhez térítse.

Kijev rendszeresen lőtte a Donbász területét, és polgári infrastruktúráját. Több mint 13 ezer ember életét oltották ki a Donyecki és a Luhánszki Köztársaságokban. Teljes blokád alá vették őket, mert nem voltak hajlandók elismerni a kijevi törvénytelen hatalomváltást. Csak az orosz segély mentette meg az embereket a humanitárius katasztrófától.

Az Európai Unió országainak tömegtájékoztatása szándékosan elhallgatta és elhallgattatta az ukrán hatóságok bűncselekményeinek szörnyű tényeit. Hét éven keresztül az Európai Parlament egyetlen képviselője, az EU egyetlen tisztségviselője sem tartotta szükségesnek, hogy személyesen megismerkedjen a valós helyzettel a Luhánszki és a Donyecki Népköztársaságban. Az EU politikai döntései az egyoldalú kijevi információk és a washingtoni utasítások alapján születtek.

2014. tavaszától az Európai Unió felhagyott gyakorlatával, hogy rendszeres csúcstalálkozót tartson Oroszországgal. Befagyasztotta a parlamentek közötti hivatalos párbeszédet, üldözni kezdte az orosz médiát és újságírókat. Tényleges cenzúrát vezetett be, megakadályozva a helyzet objektív értékelését. Mindez még negatívabban befolyásolta  a brüsszeli és strasbourgi döntéshozatalt.

Az 1990-es évek óta a Nyugat táplálta Kijev illúzióját, hogy Ukrajna belátható időn belül a NATO és az EU tagja lehet. E tekintetben nehéz volna nem egyetérteni Josep Borrel, az európai diplomácia vezetőjének 2022. március 11-i beismerésével, miszerint „hiba olyan ígéreteket tenni, amelyeket nem lehet teljesíteni… hibáztunk, elvesztettük annak lehetőségét, hogy Oroszország közeledjen a Nyugathoz.” Az EU-t súlyos felelősség terheli az immár második évtizedébe lépő ukrán válságért, vakon követi az Egyesült Államok iránymutatásait. Szavakban ugyan elismerik a hibákat, a gyakorlatban azonban folytatják a jóval régebbre visszanyúló barátságtalan vonalukat Oroszországgal szemben. Pedig nem is Ukrajnáról van szó.

Oroszország hosszú évek óta diplomáciai megoldást javasol. Felszólította az EU-t, hogy ösztönözze Kijevet a Minszki Intézkedéscsomag végrehajtására, biztosítsa Ukrajna orosz ajkú állampolgárainak nyelvi és kulturális jogait. Tágabb, euro-atlanti kontextusban, 2021. decemberében az Egyesült Államok és a NATO elé terjesztette a biztonsági garanciák kérdését, amely az EBESZ, valamint az Oroszország és a NATO dokumentumaiban rögzített biztonság oszthatatlanságának elvén alapul. Ezek a következők: ne bővítsék a NATO-t, ne telepítsenek fenyegető fegyverrendszereket az orosz határok mentén, a NATO erői térjenek vissza az Oroszország és a NATO közti alapító okmány 1997-es aláírásakor fennálló helyzethez. Az orosz felhívás süket fülekre talált az Egyesült Államok és a NATO vezető köreiben, újra meg újra elszalasztották a lehetőséget a nézeteltérések politikai eszközökkel történő áthidalására.

A Minszki Intézkedéscsomag kijevi szabotálása már jóval a jelenlegi események előtt nyilvánvalóvá vált. A 2022. februárjában rendezett müncheni biztonsági konferencián pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy nem hajlandó betartani a minszki megállapodásokat, és azt  állította, hogy Ukrajna nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Kijev nem rejtette véka alá, hogy hatalmas katonai műveletre készül a Donbász ellen.

Oroszország ilyen körülmények között ismerte el 2022. február 21-én a Donyecki és a Luhánszki Népköztársaság függetlenségét, majd indított különleges katonai műveletet Ukrajna területén. Válaszul az ukrán fegyveres erők Donyeckre és Luhánszkra zúdított ágyútűzére, a donbászi civilek, köztük az orosz állampolgárok százezreinek védelmében. Lépését Oroszország az ENSZ Alapokmányának egyéni és kollektív önvédelemről szóló 7. része 51. cikkével összhangban, valamint a Donyecki és a Luhánszki Népköztársasággal kötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések értelmében tette meg.

A művelet célja Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása. A testvérország lakosságát megkímélve az orosz hadsereg csak katonai létesítményeket és infrastruktúrát pusztít el, tisztelettel bánik az ukrán katonákkal, ha megadják magukat, gondoskodik a polgári lakosságról, elősegíti a harci övezetekből való evakuálásukat, humanitárius segélyt oszt szét. Mint már többször kiderült, az ezzel ellentétes jelentések hamisnak bizonyultak, és Kijev dezinformációjának tulajdoníthatóak.

Az ukrán neonácik és az alakulataik (az úgynevezett „dobrobatok”) a civilek mögé bújnak, „élő pajzsként” használják őket, megakadályozva az evakuálást az orosz védelmi minisztérium által szervezett humanitárius folyosókon keresztül. Tűz alá veszik a polgári infrastruktúrát, majd az orosz fegyveres erők csapásaként tüntetik fel. Cinikusan elhallgatják az ukrán hadsereg Donbász elleni rakétatámadásait, mint amilyen például Donyeck központjának kazettás töltettel történt bombázása volt március 14-én,  21 ember halálát, és körülbelül 30 sérülését okozva.

Kölcsönös függőség jellemezte világunkban a nyugati országok arra irányuló kísérlete, hogy „megbüntessék” Oroszországot, nagy kárt okoz az energiaforrások, a műtrágyák, az élelmiszerek, a fémek és más áruk globális piacának; megtöri a kialakult termelési és logisztikai láncokat; a pénzügyi tőke Európából az Egyesült Államokba menekül. A koronavírus-járvány nem teljesen leküzdött következményeinek fényében új válság-cunamival fenyeget, amelyet súlyosbít az előző ciklusban bekövetkezett egyensúlyhiány, a tőzsdéken keletkezett „szappanbuborék”, és az infláció, amely már jóval az ukrán események előtt megnőtt. Az Európai Unió lábon lövi magát azzal, hogy feláldozza érdekeit az Egyesült Államok kedvéért.

Az Egységes Oroszország párt abban látja a jelenlegi válság kiküszöbölésének egyetlen útját-módját, a kibontakozás és a további vészterhes események elkerülésének lehetőségét, hogy érvényt szerezzenek az alábbi elveknek:

– Az európai biztonság oszthatatlansága elvének, miszerint senki sem szerezhet érvényt saját biztonságának mások biztonságának rovására;

–   Az államok szuverén ügyeibe való be nem avatkozás elvének;

–   Az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködés elvének.

Elfogadhatatlannak tartjuk a humanitárius szféra, a tudomány, az oktatás, a kultúra és a sport mesterséges és durva átpolitizálását. Elfogadhatatlannak tartjuk a faji, a nemzeti, a nyelvi, a vallási alapú gyűlöletkeltést, a nácizmus és a neonácizmus dicsőítését, a szélsőségességet és a radikalizmust. Meggyőződésünk, hogy egy harmadik világháborúnak, amelyről ma Európában oly gyakran szó esik, nem lehet győztese. Azok, akik lehetségesnek tartják, globális katasztrófába sodorják az emberiséget.

Oroszország kilépését az Európa Tanácsból az diktálta az, hogy ez a nemzetközi szervezet megfeledkezett alapelveiről. Más szervezetekhez hasonlóan a hidegháborúra jellemző tömb-logikát részesítette előnyben ahelyett, hogy megoldásra törekedett volna összetett és fontos nemzetközi kérdésekről. Döntéseit nem mindig ellenőrzött információk alapján hozta.

Biztosak vagyunk abban, hogy ha építő szellemben komolyan fontolóra vennék az euro-atlanti biztonsági garanciákról szóló 2021. decemberi orosz javaslatokat, meg lehetne szüntetni a jelenlegi politikai válságot és kiküszöbölni súlyos következményeit. Továbbra is elkötelezettek vagyunk a nyitott, egyenjogú, egymás iránti tiszteleten alapuló párbeszéd iránt nagy eurázsiai otthonunk minden országával az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig és a Csendes-óceánig – összhangban Vlagyimir Putyin orosz elnök nagy eurázsiai partnerség kialakítására irányuló kezdeményezésével. Kontinensünk felelős társadalmi-politikai erőinek különösen nagy feladata, hogy helyreállítsák a párbeszédet. Mi nyitva állunk rá a béke, a biztonság, a tényleges demokrácia, a kölcsönösen előnyös együttműködés érdekében.

Nemzeti érdekeink védelmének elsődlegessége közepette is arra törekszünk, hogy normalizáljuk a kapcsolatokat a nyugati országokkal – áll az orosz kormányzó párt válságok-elemző és megoldást kínáló felhívásában.