Dr. Mészáros Gyula ny. tanszékvezető, egyetemi docens katonapolitikai elemzése
Ukrajnában fegyverekkel vívott, valamint politikai-diplomáciai, gazdasági, kíber- és információs háború folyik, melynek alapvető oka az európai biztonsági egyensúly megbomlása, az erőviszonyoknak az USA, valamint a Közép és Nyugat-Európa javára és Oroszország kárára történő eltolódása. Ukrajna az USA geopolitikai céljai elérésének eszközévé vált, melynek célja Oroszország visszaszorítása. Oroszország 2004 óta többször is kezdeményezte a párbeszédet az USA-val és szövetségeseivel az európai biztonság helyreállítása érdekében, az USA azonban sorozatosan elutasította. Az orosz-ukrán és az USA-orosz kapcsolatok a Majdan, majd az azt követő Krím félsziget elcsatolása kapcsán éleződtek ki, amely az Ukrajna függetlenedése és nyugati (NATO) orientációja révén a stratégiailag fontos Fekete-tengeri orosz haditengerészeti bázis amerikai és NATO kézre kerülésének veszélye miatt következett be. 2018. március 1-én, nem először, Putyin elnök komoly figyelmeztetést küldött az USA-nak, amikor a legújabb, a legkorszerűbb technikai szintvonalon lévő fegyverrendszereit nyilvánosan ismertette az orosz TV egyenes adásában. Putyin kijelentette, hogy a korszerű fegyverek erejét arra kívánja felhasználni, hogy tárgyaló asztalhoz hívja az Egyesült Államokat a béke további megerősítése céljából. Az európai biztonsági helyzet egyenlő és oszthatatlan elvek alapján történő helyreállítására vonatkozó 2021. decemberi orosz javaslatokat az USA és a NATO tárgyalás nélkül elutasította. Putyin elnök a NATO további keleti terjeszkedését, az USA befolyási övezetének Ukrajnára való kiterjesztését, területére NATO csapásmérő eszközök telepítését a “vörös vonal” átlépésének tekintette, mert veszélyezteti Oroszország szuverenitását és állami létét. A helyzet rendezésére irányuló diplomáciai kísérletei meghiúsultak. Clausewitz szerint „a háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel”. Putyin elnök az erőszak eszközéhez nyúlt. Az ukrán háború kitöréséhez vezető okok és azok felelősei a rendszerváltás után Európában kialakult helyzetben keresendő. Az igen széles skálán mozgó okok mellett leginkább a rendszerváltást követő globális stratégiai változások említhetők.
A háborúhoz kitöréséhez vezető okok:
– A rendszerváltást követően a SZU felbomlása, az egypólusú (monopoláris) világrend vezető hatalmának, az USA-nak az agresszív külpolitikája, globálstratégiai elképzelései;
Az USA globálstratégiai törekvéseinek középpontijában a „szívország” elmélete áll, mely szerint: „Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.” Az USA külpolitikájának alapgondolata: „Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért”. Nemzetbiztonsági stratégiája szerint nem engedhető meg, hogy bármely nemzet az USA-hoz fogható hatalomra tegyen szert, vagy „olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”, mert az az USA-val való háborút kockáztatja. Amerikának érdekei vannak, és érdekeit ott védi meg, ahol azt veszélyeztetve érzi. Érdeke, hogy „ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, amihez káoszt kell teremteni.” Napjainkban az USA érdekeit Kína mellett Oroszország veszélyezteti. Ezért az USA célja: megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét. Ennek érdekében Oroszországot el kell tántorítani birodalmi törekvéseitől, Ukrajnát el kell szakítani Oroszországtól (Majdan), mert „Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle csak egy nagy ország”,1 egymásnak kell uszítani őket (háború) hogy meggyengüljenek gazdaságilag és katonailag (az USA érdeke a háború elhúzódása), a szankciók révén az Amerikai Egyesült Államokat gátlás nélkül kiszolgáló Európai Unió, így Németország elszigetelése Oroszországtól, valamint gazdaságuk meggyengítése. A háború e célok elérése érdekében valójában az USA és
1 Zbigniew Brzezinski a Nagy sakktábla (The Grand Chessboard) című 2017-ben megjelent könyvéből.
Oroszország között folyik, Ukrajna pedig „szentesíti az eszközt”. Mivel az USA „katonailag nem tud mindenütt ott lenni” – az ukrán harcoló felet támogatja politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal. Ebbe bevonja szövetségeseit is, hatalmas terhet zúdítva a résztvevő országok gazdaságára. Az Oroszországra kivetett szankciókban való részvétel miatt az európai gazdaság térdre kényszerítése is biztosítható. A háború tehát egy csapásra biztosítja Oroszország és Ukrajna, valamint Európa meggyengítését, az orosz birodalmi álmok és az eurázsiai kontinentális hatalom létrehozására irányuló törekvések aláásását, mint az USA egyik legfontosabb globálstratégiai céljának az elérését!
– A szovjet fegyveres erők kivonulása Kelet-Közép Európából, a NATO és szövetségesei ígéreteinek megszegése és ennek révén az európai stratégiai egyensúly megbomlása;
Már 1990-ben az USA, a NATO és Nyugat-Európa akkori vezetői ígéretet tettek a Kremlnek, hogy a NATO egy centiméterrel sem terjeszkedik Keletre. (Lásd: https://www.farodiroma.it/le-promesse-della-nato-di-non-espandersi-verso-est-parole-rinnegabili-a-puccio/) Oroszország 1993. évi új katonai doktrínája a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”, vagyis a NATO keleti irányú bővítését az Oroszországi Föderációt kívülről érintő katonai veszélyek potenciális forrásai közé sorolta. 1995-ben Moszkva és Washington kompromisszumos megoldásról konzultált: a NATO-ba újonnan felveendő országok területén a nukleáris fegyverek és külföldi csapatok telepítésének tilalmáért cserében késznek mutatkozott a bővítés elfogadására. De ez nem vezetett eredményre. Az ún. „előretolt stratégiai jelenlét” érdekében a NATO előretolta fegyveres erőit Oroszország határainak közvetlen közelébe, majd Ukrajna politikai érdekszférájába történő bevonása után katonai erőinek kiterjesztését is tervbe vette hídfő létesítése céljából egy Oroszország elleni esetleges háború esetére, aláásva Ukrajna semleges és atommentes státusát. Tette ezt annak ellenére, hogy a 2008-as bukaresti NATO-csúcson Franciaország és Németország is ellenezte a szervezet Ukrajnára és Grúziára való kiterjesztését.
– A rendszerváltást és a szovjet fegyveres erők Kelet-Közép Európából való kivonását követően hatalmi vákuumba került volt szocialista országok államfőinek téves globálstratégiai törekvései.
A Varsói Szerződés katonai szervezetének megszűnését követően a volt szocialista országokban nem volt olyan nagyformátumú államférfi, aki az addig agresszívnek tartott katonai tömbbe való betagozódás helyett a katonai blokktól valósemlegességet javasolta volna. A katonai blokk-semlegesség révén létrejöhetett volna egy befolyásmentes övezet, egy katonailag semleges zóna, amely a nyugati és a keleti haderő csoportosítást egy széles semleges sávval elválasztotta volna. A NATO-ba való integrálásukkal átadták a területet az USA és a NATO érdekszférájának kiterjesztéséhez. Fegyveres erőit az USA fokozatosan telepítette át Oroszország határainak közvetlen közelébe az Északi tengertől a Fekete tengerig, majd megkezdte befolyási övezetének kiterjesztését a stratégiai hídfőként kiszemelt USA- és nyugatbarát Ukrajna területére, amely az orosz-ukrán háború közvetett és közvetlen kitörésének okaként könyvelhető el. A katonai blokk-semlegesség, vagyis a nyugati és keleti haderő csoportosítások közötti „befolyási övezet” és „ütköző zóna” felszámolása gátat vetett volna a NATO keleti irányú terjeszkedésének, az USA-Oroszország közötti feszültség fokozatos kiéleződésének, amely az orosz-ukrán háború kitöréséhez vezetett.
– Az Európai Unió következetlen külpolitikai gyakorlata, egységes külpolitikai stratégiájának hiánya
Az EU vezetői mindvégig elnézték, sőt asszisztáltak ahhoz, hogy a NATO és a nyugat-európai országok vezetői megszegik a keleti irányú bővítésével kapcsolatos ígéreteiket, nevezetesen, hogy „egy centimétert sem fognak kelet felé terjeszkedni”, sőt a NATO főtitkárával, Stoltenberggel az élen, le is tagadták ezt a tényt!
Az Európai Unió nem kényszerítette ki a minszki megállapodások Ukrajnára vonatkozó feladatainak végrehajtását az államelnöktől. Az ukrán vezetés gyakorlatilag bátorítást kapott Nyugattól a minszki megállapodások lebontásához, halált okozó harci eszközöket szállít Kijevnek, mellyel kiélezte a Donyec-medencei válságot. Szó nélkül tűrték az ukrán fegyveres erők Donbászban (Donyeckben és Luhánszkban) nyolc éven át tartó folyamatos pusztítását, civil emberek ellen elkövetett háborús bűneit. A kettős mérce alapján nem tettek lépéseket az Ukrajnában élő kisebbségek jogvédelmére.
– A Nyugatról irányított ukrán állami vezetés, amely kiszolgáltatta területét az USA-nak és a NATO-nak, nem hajtotta végre a minszki megállapodásokat, folyamatos tűz alatt tartotta a szakadár területeket és szőnyeg alá söpörte Oroszország sorozatos figyelmeztetését.
Ukrajna feladta atommentes és semleges státusát, átengedte területét az Egyesült Államoknak és az általa irányított NATO-nak, hozzájárult az Oroszországot közvetlenül veszélyeztető rakétarendszerek telepítéséhez. Nem törődött az orosz kisebbségekkel, nem hajtotta végre a minszki megállapodásokat, helyette nyolc éven át lövette a két elszakadt, de a megállapodások végrehajtása esetén Ukrajna területét képező autonómiára törekvő donyecki és Luhánszki területeket. Zelenszkij elnök hitt a kétkulacsos politikát folytató Európai Unió ígéreteinek, hogy támogatják Ukrajna felvételét nem csak az EU-ba, de a NATO-ba is, és mindvégig támogatni fogják Oroszországgal szemben. Ez arra bátorította Zelenszkijt, hogy az oroszokkal való kötélhúzást a végsőkig folytassa. Addig feszítette a húrt, amíg az el nem szakadt.
A háború kitöréséért felelős: az agresszív külpolitikát folytató és az ígéreteit megszegő Amerikai Egyesült Államok és a NATO; a volt szocialista országok, melyek vezetői a rendszerváltást követően a katonai blokk-semlegesség helyett a NATO-t választották, átadva területüket a NATO keleti irányú terjeszkedéséhez; az Európai Unió vezetői, akik az USA oldalára állva támogatták annak térhódítását, hatalmi törekvéseit és nem kényszerítették ki az ukrán államvezetéstől a minszki megállapodások végrehajtását, ellenkezőleg, bátorítást adtak a minszki megállapodások lebontásához azzal, hogy halált okozó harci eszközöket szállítanak Kijevnek, kiélezik a Donyec-medencei válságot, és 8 éven keresztül elnézték a Donyeck és Luhánszk elleni ukrán megtorlást; az ukrán államvezetés, amely 2014-ben elállt a budapesti memorandumban vállalt semleges és atommentes státuszától, felmondta a minszki megállapodást, elnyomta az orosz kisebbségeket, és nem vette komolyan Oroszország sorozatos figyelmeztetését.
A háború nyertesei az Egyesült Államok, amely egy csapásra elérte globálstratégiai céljait, legyen az orosz birodalmi törekvések letörése, az orosz-német kapcsolatok meggyengítése, az eurázsiai hatalom létrehozására irányuló törekvések aláásása és Kína; Vesztesei Oroszország, továbbá az USA érdekeit gátlás nélkül kiszolgáló Európai Unió, benne Magyarország, melynek gazdasági veszteségei mellett a szuverenitása is kockán forog a NATO csapatok tervezett állandó jellegű állomásoztatásával az ország területén. Vesztese és egyben áldozata Ukrajna, amely az USA világhatalmi törekvéseinek eszközévé vált.
2022.04.10
Tökéletes !
Most már csak az órszágházban annak a sok tetűnek kellene a tudatáig eljuttatni valahogy !
A kazármaffia internacionális,mert minden országban ott van.
Nacionalista,mert csak faji alapon lehet a parlamentben képviselo.
Itt az ido kazár maffia eljott a végorátok,mind meghaltok globálban.
Az ur áldásával ámen.
https://halturnerradioshow-com.translate.goog/index.php/en/news-page/world/intel-u-s-delta-forces-and-u-k-sas-fighting-inside-ukraine-since-february?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu
INTEL: Az US Delta Forces és az Egyesült Királyság „SAS” Február óta harcol Ukrajnában!
Világ Hal Turner 2022. április 13
A francia hírszerző közösség egyik forrása a múlt héten arról tájékoztatta a Le Figaro riporterét, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok elit különleges erőit telepítették Ukrajnába az Oroszországgal szembeni ellenségeskedés február végi kezdete óta.
Az állítást az újság vezető nemzetközi újságírója, Georges Malbrunot hozta nyilvánosságra szombaton, ugyanazon a napon, amikor Boris Johnson brit miniszterelnök váratlan látogatást tett Kijevben. Bár ezt az információt hivatalosan nem erősítették meg, a brit vezetőt állítólag különleges SAS-őrök kísérték el.
A SAS egységei „a háború kezdete óta jelen vannak Ukrajnában, csakúgy, mint [sic] az amerikai Delták” – írta Malbrunot a Twitteren egy francia hírszerzési forrásra hivatkozva. Kitért arra, hogy a forrás szerint Oroszország jól ismerte a külföldi kommandósok csapatai ellen folytatott „titkos háborút”. Információit megemlítették a Le Figaro ukrajnai hírei.
A francia újságíró, aki visszatért Ukrajnából, miután önkéntes harcosokkal érkezett, azt mondta a CNews műsorszolgáltatónak, hogy ” az amerikaiak közvetlenül „felelősek” a háborúért a helyszínen.
Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Kijev leglelkesebb katonai támogatói közé tartozott. Johnson állítólag személyesen sürgette ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt, hogy folytassa a harcot Oroszországgal, amíg jobb feltételeket nem mutatnak be.”
https://www-veteranstoday-com.translate.goog/2022/04/13/vital-ned-soros-funding-false-flag-propaganda-for-kyiv-regime/?_x_tr_sl=auto&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu
Létfontosságú: a NED/Soros által finanszírozott hamis zászló propaganda a kijevi rezsim számára
Az egyik NED által szponzorált újságíró még a neonáci Azov zászlóaljjal is harcol, és nyíltan kiáll a háborús bűnök elkövetése mellett.
Által
Gordon Duff, vezető szerkesztő –
2022. április 13
háború során az egyik legtermékenyebb hang a Kyiv Independent volt . Weboldalán és Twitter-fiókján keresztül szinte végtelen számú meg nem erősített és gyakran fantasztikus ukránbarát propaganda, valamint ellenőrizetlen és gyakran nem tulajdonított történetek a legújabb orosz atrocitásokról.
Annak ellenére, hogy soha egyetlen bizonyítékot sem kínált fel, a háború előtti néhány ezer követőről mostanra több millióra nőtt, és további milliók követik egyéni riportereit. Rendszeresen népszerűsíti a média néhány legnagyobb neve, például a CNN és a Fox News .
Vessünk egy pillantást egy tweetre, példaként erre. Március 30-án a Kyiv Independent ezt írta Twitteren:”
Bővebben a cikkben
Hihetetlen ! Elképesztő !
A Fekete tenger orosz zászlóshajóját a Moszkva rakétacirkálót az éjjel megtámadták az ukránok !
Állítólag két rakéta találta el hajót, a lőszer felrobbant az 510 fős legény séget evakuálták.
A hajó egy roncs, pedig 16 db. 700 km. hatótávolságú rakéta volt rajt !
Az orosz hadsereg állapotára jellemző,hogy egy pár hónapja felújított igen nagy potenciállal rendelkező hajót nem tudtak megvédeni az UKRÁNOKTól !!!!
Hatalmas presztizs veszteség Oroszországnak és a flottának is.
Ismét a bizalom, a jóindulat, a testvériség az, ami miatt kiszolgáltatottá válnak. Annyira sok ukrán kapott orosz státuszt, hogy kizárt az előélet feltérképezése.
Itt is csakis az ország egysége segíthet!
Minden ukrajnait szemmel tartani a környezetének. Nem diszkriminálni, de nem is megbízni.
Akik ilyen megveszekedett orosz gyűlöletben élnek, hogyan lehetnének teljesen érintetlenek tőle?
Csakis ha szívvel-lélekkel oroszok. Bááááár….
Itt van aki 5 éve tanulta meg az ukránt, mégis anyanyelve legnagyobb ellene:(
Ma csak az biztos, ami már megtörtént, tehát még magunkat is ellenőrizni!
A kijevi kamikaze stratégia
A VT szerkesztői által – 2022. április 13. 31720
Ossza meg
https://www.veteranstoday.com/2022/04/13/kievs-kamikaze-strategy/
Figyelmeztetés: Ez a videó egyértelműen oroszbarát
A kijevi rezsim nagy csatát veszít a médiában, mivel a mariupoli ukrán harcosok tömegesen adják meg magukat. A gyáva orosz katonák képében az ukrán katonákkal jól bánnak, és minden szükséges orvosi segítséget megkapnak hadifogolyként.
Eddig több ezer ukrán katona adta meg magát az orosz erőknek Mariupolban.
A városban az ellenségeskedés kezdete óta a legmasszívabb megadásra került sor április 12-én. Az ukrán fegyveres erők több mint 1000 tengerészgyalogosa önként tette le fegyverét.
Az orosz védelmi minisztérium jelentése szerint az orosz fegyveres erők és a Donyecki Népköztársaság milícia egységei sikeres támadó akciói eredményeként a 36. tengerészgyalogos dandár 1026 ukrán katona önként letette a fegyvert és megadta magát.
Az ukrán hadsereg megvédte az ellenállás két fő központja egyikét, az Iljics üzemet.
Az ukrán fegyveres erők feladott katonái között 162 tiszt, valamint 47 női katona van.
A 36. tengerészgyalogos dandár 151 sebesült ukrán katonája részesült a helyszínen elsődleges orvosi ellátásban, majd mindannyiukat a mariupoli városi kórházba szállították kezelésre.
A feladott ukrán katonasággal a helyszíni katonai tudósítók kötetlen interjút készítenek. Az ukrán katonák tagadják, hogy az orosz hadsereg vegyi fegyvert használt volna ellenük.
Az előző napon az „illicsai” üzem területén körülvett ukrán csapatok maradványai sikertelenül próbáltak kitörni a városból.
Egy legfeljebb 100 fős ukrán katonából álló csoport páncélozott járműveken próbált kijutni az üzemből, és északi irányban elhagyni a várost. A légi és tüzérségi csapások meghiúsították ezt az áttörési kísérletet. Az orosz hadügyminisztérium szerint 42 ukrán katona önként letette a fegyvert és megadta magát.
Április 4-én ukrán katona egy másik nagy csoportja megadta magát. Az ukrán haditengerészet 501 független zászlóaljának 267 katonája és tisztje tett le fegyvert Mariupolban. A zászlóaljat az ukrán haditengerészet 36. független tengerészgyalogos dandárjához osztották be. Az egység állományának több mint 50%-át elveszítette a Mariupolért vívott harcokban meghalt és megsebesült.
Az ukrán csoportok nap mint nap feloszlanak egymás után. Az ukrán fegyveres erők katonái nem tudnak mit kezdeni a sebesültekkel, nem értik, hová forduljanak és mit tegyenek ezután, mert az ellenállás haszontalan, harci erők gyakorlatilag nem maradtak. Annak ellenére, hogy a fő nacionalista erők rejtőzködnek az Azovstal üzemben, már csak néhány csoport maradt, akik félnek kimenni fehér zászlóval az orosz csapatok elé.
Az orosz hadügyminisztérium, a DPR és az LPR katonai tisztviselői, valamint a helyszínen lévő riporterek viszont aktívan osztanak meg információkat a fogva tartott ukrán katonákkal való bánásmódról. Nem kínozzák, nem gúnyolják őket. Minden szükséges segítséget megkapnak a mariupoli és a közeli városok orosz kórházaiban.
Az orosz hadügyminisztérium humanitárius folyosót is biztosított az AFU területvédelmi egységek katonái és a külföldi zsoldosok számára, hogy elhagyják Mariupol bekerített területeit.
Az orosz egységek rendszeresen megszólítják az ukrán harcosokat, és felszólítják őket, hogy békésen tegyék le fegyvereiket.
Ramzan Kadirov csecsenföldi vezető így szólt azokhoz, akik még mindig az Azovstali üzem pincéiben és alagútjaiban bujkálnak: „Tudják, hogy jól bánunk a foglyokkal. Kijön! Gondolj a saját és mások családjára, ahogyan ma több mint ezer tengerészgyalogosod tette.”
Miközben az ukrán hadsereg tömegesen megadja magát Mariupolban, Kijev a városban maradt ukrán katonákat szökésre és ellentámadásra provokálja, katonai segítséget ígérve nekik a városon kívül. Valójában úgy, hogy ukrán katonákat küldtek öngyilkosságra.
Kijevnek hősökre van szüksége – nemcsak hősökre, hanem mártírokra is, ami halottakat jelent. Taktikája a szörnyű, kegyetlen oroszokról alkotott kép fenntartását célozza. A megadás nagyban befolyásolja a hadsereg készségét, hogy „az utolsó ukránig” kiálljon.
Még a sikertelen áttörési kísérleteket is a kitartás szimbólumaként és a hazáért való meghalás példájaként mutatják be. Az Azovstalban megbúvó náci harcosok valamiféle ukrán „mennyei társaság” mintájára nagy mártírok és hősök sorsára várnak.
Ennek ellenére, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a fogságban lévő ukrán katonákat semmi sem fenyegeti, a feladottak száma megtízszereződött, egész egységek teszik le a fegyvert.
Erre azonban sem az ukrán, sem a világmédia nem figyel, mert Kijev folyamatosan hirdeti az újabb győzelmeket. Zelenszkij hallgat az ukrán hadsereg mariupoli vereségéről, de büszkén jelenti be Medvedcsuk oroszbarát politikus őrizetbe vételét, máris követeléseket támaszt a Kreml felé cseréjéért.
További információ erről a forrásszövegrőlTovábbi fordítási információhoz forrásszöveg szükséges
Visszajelzés küldése
Oldalsó panelek
Előzmények
Mentve
Hozzájárulás
Maximális karakterszám: 5 000. További fordításért használja a nyilakat.
Egy orosz lap cikke :
„Éjszaka kezdtek érkezni információk a Fekete-tengeren található Moszkva rakétacirkáló fedélzetén történt incidensről. Először az orosz haditengerészet fekete-tengeri flottájának zászlóshajójának fedélzetén keletkezett tűzről érkezett információ . Ekkor kezdtek érkezni az információk a hadihajó legénységének evakuálásáról.
Egy idő után az orosz védelmi minisztérium felrobbantott lőszert jelentett.
Védelmi minisztérium:
Ennek eredményeként a hajó súlyosan megsérült.
A védelmi osztály fellebbezései szerint a rakétacirkáló fedélzetén keletkezett tűz okát vizsgálják.
Ezek a jelentések riasztóak, tekintettel arra, hogy a Moszkva rakétacirkáló korábban a hírek szerint körülbelül 25-30 tengeri mérföldre van a korábban orosz ellenőrzés alatt álló Kígyó-szigettől. Ebben a tekintetben fennállt bizonyos kockázata annak, hogy az ellenség a partról becsapódik. Másrészt a Moszkva cirkáló komoly légvédelmi rendszerrel rendelkezik, így nagyon kétségesnek tűnnek azok a verziók, amelyek a hálózaton megjelentek egy rakétáról, amelyet az ukrán fél lőhetett ki.
Mindenesetre a lőszer felrobbantása egy rakétacirkálón, amely valójában harci állapotban volt, több, mint komoly dolog. Most kiderül, van-e jövője ennek a hadihajónak a történtek után.
Érdemes megjegyezni, hogy korábban figyelmet fordítottak a tűzbiztonsági rendszerekkel kapcsolatos problémákra az 1164-es projekt hajóin. Ezek rakétacirkálók, köztük a Moszkva is. A projekt három rakétacirkálójának tűzrendszerét csak az Ustinov marsall fedélzetén modernizálták, ahol a Krab-M alállomást telepítették. De az RK „Moszkva” tűzbiztonsági rendszerének korszerűsítését, amennyire ismert, nem hajtották végre. Természetesen ennek rendkívül negatív szerepe lehet. „
Láttuk Szerbiában, láttuk Szíriában, Líbiában, valójában mindenütt, ahol Amerika háborúzik… először civileket kezdenek ölni és másokat hibáztatni… ez az új amerikai út (a britek is)
ps://www.veteranstoday.com/2022/04/13/dragana-trifkovic-new-racak-in-bucha-23-years-later/
Lehet-e tárgyalni mindenre kész terroristákkal? A különböző országok eltérően viszonyulnak ehhez a kérdéshez. A terroristák sok esetben gyengeségnek tekintik a beszédkészséget, amelyet ki akarnak használni. Az biztos, hogy a terroristák soha nem játszanak tisztességes játékot.
A világ a legnagyobb válságban van a második világháború vége óta. A második világháború győztes hatalmai közötti tárgyalások eredményeként létrejött nemzetközi rendszer az alapoktól megrendült. A „hidegháború” évei, amelyeket két nagy tömb összecsapása jellemez, mai szemmel nézve a béke időszakának tűnnek.
Az Egyesült Államok a hidegháborúban aratott nagy győzelmének tekintette Gorbacsov kompromisszumkészségét és engedményeket. És tényleg győzelem volt? Győzelemnek tekinthető-e az ellenfél megtévesztése?
A nyugati hatalmak ígéretet tettek arra, hogy a NATO nem fog keletre terjeszkedni, ha a Szovjetunió beleegyezik a kompromisszumokba, hogy kölcsönös együttműködéssel közös demokratikus jövőt építsenek.
Fegyverré változtatható a demokrácia? Akárcsak a média.
Amikor a német Scorpions csoport kiadta a „Wind of change” című slágert, amely világhírűvé vált, még senki sem tudta egyértelműen megjósolni, milyen fényes jövőt kínál.
A volt Jugoszláviában nem tartott sokáig az eufória, mert már megkezdődött az ország szétesése, amit katonai konfliktusok követtek.
Az összes nyugati média a szerbeket hibáztatta a nehéz helyzetért, amelybe kerültünk, és az állítólagos Nagy-Szerbia igényességért. Teljesen irracionális, mintha csak az egyik oldalt lehetne hibáztatni egy katonai konfliktusban. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a szerbek valójában megvédték a közös Jugoszlávia államot, amelynek létrejöttéhez nagy győzelmüket és nagy áldozatukat hozták.
A média könyörtelenül tudósított a civilek ellen elkövetett állítólagos szerb bűncselekményekről. A médiahisztéria csúcspontjaként 1999-ben Racak történt. Az egész világ arról zúgott, hogy mi történt egy távoli koszovói faluban és Metohiában, amely évekig a Koszovói Felszabadító Hadsereg (KLA) illegális szervezet terrorista tevékenységének központja volt.
Ez a terrorszervezet „ismeretlen” okokból lekerült a CIA terrorszervezetek listájáról, miután a Richard Holbrooke vezette amerikai delegáció 1998-ban találkozott a Koszovói Felszabadító Hadsereg harcosaival.
Ezt a találkozót követően a CIA intenzívebbé tette az együttműködést ezzel a terrorszervezettel, amelynek az etnikai nacionalizmuson alapuló szeparatista céljai voltak (a dél-szerbiai Koszovó és Metohija tartomány szétválasztása).
Az Egyesült Államok viszonya a szerb vezetéssel már akkor is rossz volt, mert a szerb vezetés elutasította azt a javaslatot, hogy engedélyezzék a NATO-csapatok bevetését a területén.
Mi történt valójában Racak faluban, és miért olyan fontos ez az eset az ukrajnai Bucha városában történt események értelmezésében?
1999. január 14-e és 15-e közötti éjszaka a szerb biztonsági erők hadműveletet indítottak az UCK terrorszervezet tagjai ellen Racak községben.
Ezek a terrorista erők folyamatos támadásokat hajtanak végre, például rendőrtiszteket öltek meg, albánokat és romákat raboltak el és kínoztak, akik megtagadták az UDK-val való együttműködést.
Január 15-én késő délutánig tartottak az összecsapások a szerb rendőrség és a terrorista KLA között. Ezt követően a szerb biztonsági erők kivonultak a pozícióból, a rendőrség és a hadsereg egy részét bízva arra, hogy ne engedjék be a terroristákat. Ismeretlen okok miatt a rendőrség és a hadsereg tagjai elhagyták az állást, Racak faluban pedig az EBESZ ellenőrző missziójának vezetője, William Walker amerikai diplomata érkezett a helyszínre.
Minden feltétel adott a darab rendezéséhez, amely aztán érvként szolgál majd a NATO Szerbia (volt Jugoszlávia) elleni katonai agressziójához.
A szerb rendőrökkel folytatott összecsapásban elesett UCK-harcosok holttestét egy szakadékba, azaz egy kijelölt helyre szállították. A megölt terroristák, akik az UDK egyenruhájában voltak, civil ruhába voltak álcázva. A helyszínre uniós megfigyelők is érkeztek az AP és a Reuters televíziós stábjával.
Mindannyian filmre vették a William Walker vezette szomorú menetet, amely áthaladt a szakadékon, amelyben a holttestek szétszóródtak.
A nyomozást nem folytatták le, a nyomozás el sem kezdődött, William Walker amerikai diplomata pedig a világmédia előtt 45 ártatlan albán civil meggyilkolásával vádolta meg a szerbeket Racak faluban, „brutális mészárlásnak” nevezve.
A nyugati média meg sem akarta hallgatni a másik oldalt, hanem megszervezett médiatámadást indított, amely valójában hazugsággyártásban vett részt, ezzel „megfelelő” légkört teremtve.
További információ erről a forrásszövegrőlTovábbi fordítási információhoz forrásszöveg szükséges
Oldalsó panelek
Előzmények
Mentve
Hozzájárulás
Maximális karakterszám: 5 000. További fordításért használja a nyilakat.
ps://www.veteranstoday.com/2022/04/13/dragana-trifkovic-new-racak-in-bucha-23-years-later/
A cikket érdemes teljes egészében elolvasni!
Nem emelhető ki a link,de jól olvasható,ha valaki a veteranstoday oldalra lapoz!
Megfigyeltem,hogy ami az USA disznóságait taglalja,az a cikk nem emelehető ki a linken!
Bééééna vagy .
Az orosz rakétacirkáló megtámadásáról nem szól a cikk!Ami nagyobb baj,ha esetleg szabotázs történt a hajón,ami nem elképzelhetetlen!