A polgári demokrácia

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A polgári demokrácia jellemzői:

A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van. A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. A munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe. A tőkés termelőmód ismérvei a termelőeszközök magántulajdona, a bérmunka, piacra szánt árutermelés.

A kapitalizmus kibékíthetetlen ellentéte a társadalmi termelés és a tőkés elsajátítás közötti ellentmondás.

Néhány gondolat:

A polgári demokrácia szabadsága a kapitalizmussal megteremtette a magánvállalkozások sokszínű lehetőségét jó és rossz tulajdonságaival együtt. A vállalkozások szabadsága tág teret és hatalmas lendületet enged – engedett – a kapitalizmus, a termelőerők, a demokrácia, az emberiség fejlődésének. De minden jóban van valami rossz is, így a polgári demokrácia szabadsága, erkölcse megteremti az élősködés lehetőségét is, ami kialakítja a kapitalizmus kizsákmányoló osztályát, a vállalkozás szabadságának haszonélvezőit, és a gátlástalan haszonlesőket. Végül is a polgári demokrácia szabadsága elvezet a kapitalizmus védelmében az önkényuralomra.

A polgári demokrácia szabadságának haszonélvezői közé tartoznak az ügyeskedő, szorgalmas kisvállalkozások, akik a proletárszintet igyekeznek meghaladni, nem kevés sikerrel, ami jelentős támasza a kapitalizmusnak.

A gazdagokhoz, a hatalomhoz dörgölődző haszonleső réteg nagyon sokszínű, amely a munkások, a médiumok, a hivatalnokok proletár dolgozói közül kerülnek ki. Ennek a „középosztálynak” a hasznos és káros befolyása proletár bérrabszolgákra jelentős. A középosztály egyes képviselői a fejlődést hatékonyan segítik, de a sok haszonleső, aki a jó fizetésért gátlástalanul, öntudatlanul kiszolgálja a kizsákmányolókat, elárulja saját osztályát. A társadalmi helyzete, boldogulása miatt ez a réteg komoly támogatója a kapitalizmusnak.

A polgári demokráciában társadalmi szinten nem a munka szerinti elosztás elve érvényesül. Így a proletár jövedelme a munkaerő ára, ami az előállításához és működésben tartásához szükséges termelési költség, mint minden egyéb árué, szerszámé, aminek az árát, költségét a legalacsonyabb szinten kell tartani a tőkések minél nagyobb profitja érdekében. A tőkések egyéni jövedelme nem a munkájukból származik, hanem ez alapvetően a termelőeszközök magántulajdona, magánérdekeltsége miatt a tőkéjük után kizsákmányolásból szerzett profit, ami azonban élősködés, de ez a kapitalizmus fő hajtóereje. Meggazdagodni! Más kárára, akár mindenáron is!

A szocialista demokrácia a proletárdiktatúrával ez ellen az élősködési tendencia ellen hatékony, de amíg fejletlen a népgazdaság és a társadalmi tudat, addig az élősködés korlátozására, de az egyéni érdekeltség hajtóerejének kihasználására a népi demokrácia a leghatékonyabb, legemberségesebb forma.

A polgári demokráciában alapvetően két társadalmi osztály-párt létezik: úgymint a tőkésosztály, a kizsákmányolók pártja, amelyik több irányvonalat, érdeket képviselve megoszlik, de csak tőkés érdekeltségű, és a dolgozó proletárok érdekének osztály-párja a kommunista párt. A szociáldemokrata irányzat tévútra tért, renegáttá vált, valójában a polgári vonalat képviseli, alapvetően a kizsákmányolást, az élősködést elfogadja, mint a fejlődés miatt elkerülhetetlent, így nem lehet a dolgozók pártja. A szociáldemokrácia a tőkések osztálypártjába került, így a dolgozók osztályellenségévé vált.

A dolgozók osztály-pártja kommunista párt, amelynek célja a szocializmus, de a végcél a kommunizmus. A kommunista párt vezérfonala a marxizmus-leninizmus tudományos és demokratikus világnézete, ezért az összes dolgozó és a társadalom érdekét képviseli; az összhangot, a helyes irányvonalat, pedig a tudományos módszer és a demokratikus centralizmus teremti meg.

Amíg a kapitalizmus világméretekben erős és fejlődőképes, erőforrásaival fölényben van a szocialista demokráciával, addig a szocializmusban csak kíméletlen osztályharc lehet a tőkés osztály-párttal szemben. Ez volt a sztálini vonal, ami nagyon sikeres volt. Nem kellett volna ezt elvetni.

A szocialista demokráciában már csak a dolgozók osztály-pártja, a kommunista párt lehet a hatalomban, mert a tőkés-osztálypárt a kizsákmányolást, az élősködést, a kapitalista önkényuralmat valósítaná meg, ami ellen a szocializmus a proletárdiktatúrával harcol!

„A demokratikus centralizmus olyan szervezeti működési és irányítási alapelv, mely célja szerint biztosítja, hogy a döntések az érintett tagság legszélesebb körének véleményét tükrözzék, egyúttal azok végrehajtásában a szervezet tagjai egységesen vegyenek részt.” – Wikipédia

A polgári demokráciában a „demokratikus” választásokon a proletárok a kizsákmányolóik – képviselői – közül választanak képviselőket a hatalomba a saját kizsákmányolásukra, a dolgozókon való élősködésre, aminek sikerét a tőkésállam gazdasági alap és felépítménye garantál, így ez a szükségszerűen bekövetkező társadalmi katasztrófa miatt csak a szocialista forradalom vagy a fasizmus töri meg. A polgári demokráciában a kapitalista élősködés elfogadására a dolgozó nép tudatát a beszélő szerszám tudatára kell nevelni. Ez garantálja a kapitalizmus hatalmát a proletár dolgozók felett.

A szocialista forradalom a dolgozók szocialista demokráciáját, a polgári demokrácia azonban a tőkések számára valósítja meg a demokráciát. A fasizmus a tőkések minden határon felüli diktatúráját valósítja meg. Reálisan, érdemben a dolgozók csak a szocialista demokráciában választhatnak az érdekeiknek megfelelő képviselőket.

A polgári demokrácia lényegében nem más, mint lehetőség a tőkés uralkodó osztály diktatúrája, a dolgozók feletti élősködés érdekében. Ez csak formális demokrácia lehet, mert érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont, a termelési eszközök magántulajdonát, ezért ez valójában szükségszerűen önkényuralom, – a mosolygó fasizmus – a proletár dolgozók feletti totális uralom, amin a törvényes keret mit sem változtat. A polgári demokrácia a jogállami szervezésben is a burzsoázia uralmi eszköze a kizsákmányolás biztosítására. Ezért erkölcse a kapitalizmus modell működése érdekében elfogadja a bérrabszolgaságot, ami az emberi jogok súlyos megsértése és embertelenség!

A polgári demokráciában a tőkés termelőmód tulajdonképpeni értelme, lényege a tőkések profitjának a termelése. Ezért a proletárok politikai-gazdasági érdekeit képviselők hatékonyan, érdemben nem lehetnek a hatalomban, mert a kapitalista rendszer alap és felépítménye ezt nem teszi lehetővé; a domináns erkölcs és a világnézet, a politikai-gazdasági és az államhatalom a tőkéseké, ez önkényuralom. A proletár bérrabszolgák a választásokon a kizsákmányolóikat juttatják a parlamentbe; így a dolgozó többség gerinctelen szolgalelkű emberré válik, arra nevelik, hogy eltűrje a tőkés diktatúrát, élősködést. A kapitalizmus a kizsákmányolás érdekében diktatórikus társadalmi rendszer és ez nem is lehet másként; a kapitalizmusban a proletár bérrabszolgák a tőkések beszélő szerszámai.

„A demokrácia egy szabad társadalom jelentős számú, szavazati joggal rendelkező tagjainak hatalmából eredő politikai rendszer, egy közös területen, ahol hatalmi fékekkel és ellensúlyokkal biztosítják a társadalom jól szabályozott működését, mint például a közhatalom gyakorlóinak kizárólagos hatalomra törésének a megakadályozását, a társadalmi igazságosságot és a jóléti társadalom megvalósulását. A jogosultak közügyek döntéseiben való részvételi módja alapján közvetlen és képviseleti demokráciák létezhetnek.

A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is. Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom. A legtöbb közismert „demokrácia” közös jellegzetessége nem a közvetlen néphatalom, hanem a közhatalom választásának a legitimációja.” Wikipédia

(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)

A polgári demokrácia a tőkés társadalmi rend politikai formája. A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van (sokszor a földbirtokos osztállyal szövetségben). A polgári demokrácia nagy lépés volt előre a feudális társadalomi önkényen és kiváltságokon alapuló államhatalmával szemben: a törvényelőtti egyenlőség bevezetése, a végrehajtó- és törvényhozóhatalom szétválasztása, a képviseleti-parlamenti rendszer, a szabadságjogok (sajtó, gyülekezési, szólás-, vallásszabadság stb.), általában az ú. n. „elidegeníthetetlen emberi jogok” kihirdetése a szabadságjogok szűkebb vagy szélesebb kiterjesztését jelentette.

Mégis a polgári demokrácia is lényegében nem más, mint az uralkodó osztály vagy osztályok diktatúrája a dolgozók ellen és az „emberi jogok” nem igazán emberi jogok, mert a dolgozók számára legnagyobbrészt csak a papíron vannak meg (lásd az imperialista Amerikát). Leglényegesebb fogyatkozása az, hogy még a legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia, vagyis érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont és ezzel megörökíteni igyekszik a polgárok közt fennálló gazdasági egyenlőtlenséget, a kizsákmányolást és a gazdagok és szegények közt a polgári társadalomban fennálló és mindinkább elmélyülő szakadékot.

A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. Ezért a munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe. A munkásosztálynak nem szabad a polgári demokráciát sem túlbecsülnie, sem lebecsülnie, hanem józanul értékelnie kell, mennyiben használhatja fel a maga osztályharcának céljaira. Ezért a munkásosztálynak ellene kell szegülnie minden kísérletnek, a polgári demokrácia nyújtotta szabadságjogok megnyirbálására vagy megszüntetésére, de ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy a polgári demokrácia végeredményben mindig csak a burzsoázia uralmi eszköze a kizsákmányolás biztosítására.

A kapitalista termelőmód, kapitalizmus: tőkés termelőmód, tőkés társadalmi rend. Történelmileg Európában a 16. század óta fejlődött ki először, elődje a hűbéri társadalmi rend. A kapitalizmus mint termelőforma, az emberiség fejlődésének meghatározott fokán törvényszerűen keletkezik és ugyanilyen törvényszerűséggel pusztul el, hogy helyét a társadalmi élet új, haladottabb formájának, a szocialista termelőmódnak adja át. A tőkés termelőmód tulajdonképpeni értelme nem — mint a polgári gazdaságtudósok állítják — az emberi szükségletek kielégítése, hanem értéktöbblet termelése. A tőkés termelőmód ismérvei a termelőeszközök magántulajdona, a bérmunka általános alkalmazása és az árutermelés, tehát piacra szánt termékek előállítása. A termelőeszközöktől megfosztott bérmunkások munkaereje, ez a kapitalisták számára legfontosabb áru termeli az értéktöbbletet, melyet a termelőeszközök birtokosai kisajátítanak. „A társadalmi termelés és a tőkés elsajátítás közötti ellentmondás a proletariátus és a burzsoázia közötti ellentétként nyilvánul meg.” (Engels)

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Termelési mód a társadalom léte és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen eszközök (élelem, ruházat, lakás, termelési felszerelések stb.) megszerzésének történelmileg meghatározott módja. A termelési mód a társadalmi rend meghatározó alapját alkotja. Amilyen a termelési mód, olyan maga a társadalom, annak uralkodó eszméi, politikai nézetei, intézményei.

A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. Minden új, magasabb termelési mód új, magasabb fokot jelent az emberiség fejlődésének történetében. Az emberi társadalom keletkezésének ideje óta több termelési mód létezett és váltotta fel egymást: ősközösségi rend, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus és kapitalizmus.

A mai történelmi korszakban az önmagát túlélt tőkés termelési módot az új, szocialista termelési mód váltja fel (Szocializmus). Létrejött a szocialista világrendszer. A termelési módnak két, egymással szorosan összefüggőoldala van: a termelőerők és a termelési viszonyok. A termelőerők a termelési mód meghatározó, legforradalmibb tényezői.

A társadalmi termelés fejlődése a termelőerők megváltozásával kezdődik, ezután ennek megfelelő változások mennek végbe a termelési viszonyok terén is. A termelési viszonyok, amelyek a termelőerőktől függően fejlődnek, aktívan visszahatnak rájuk. Ha a termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők jellegével, akkor meggyorsítják a termelőerők fejlődését, fejlődésük fő motorjai, ellenkező esetben viszont lassítják, gátolják fejlődésüket. E meg nem felelés talaján jött létre az új termelőerők és a régi termelési viszonyok közötti éles konfliktus és ellentmondás, ami szükségszerűen társadalmi forradalomhoz vezet az antagonisztikus társadalmi-gazdasági alakulatokban.

A szocializmusban a termelési viszonyok egyik-másik oldala és a fejlődő termelőerők között felmerülő ellentmondások a tulajdon társadalmi jellegéből következően nem vezetnek konfliktusokhoz. A szocialista államnak és a kommunista pártnak – számításba véve az objektív társadalmi fejlődéstörvények hatását – reális lehetősége van arra, hogy idejében megoldja az ilyen ellentmondásokat, összhangba hozva a termelési viszonyokat a termelőerők új jellegével és színvonalával.

Termelési viszonyok a marxista társadalomtudomány egyik legjelentősebb fogalma; a társadalom azon objektív, anyagi, emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termékek termelése, a csere és az anyagi javak elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között. A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű oldalát képezik, hiszen az emberek nem tudnak termelni anélkül, hogy valamilyen módon ne egyesülnének a közös tevékenység és a termékek kölcsönös cseréje érdekében. A termelési viszonyok alapja: a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok.

Olyan társadalomban, ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek a termelési folyamatban az együttműködés és kölcsönös segítés viszonyai alakulnak ki köztük. Ha azonban a tulajdon magánkézben van, szükségképpen uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre. Aki nagyszámú termelési és munkaeszköz birtokában van, gazdaságilag uralkodik azok felett, akik nem rendelkeznek munkaeszközökkel. Ily módon a társadalmi, illetve a magántulajdon alapján, a termelési viszonyok két formája alakult ki a történelemben: az együttműködési és kölcsönös segítési viszonyok, illetve az uralmi és alávetettségi viszonyok

A társadalmi tulajdon a történelem során különbözőformákat öltött: a nemzetségi, a törzsi, az össznépi vagy állami tulajdon, a szövetkezeti vagy kolhoztulajdon stb. A magántulajdonnak a történelem folyamán három főformája alakult ki: rabszolgatartó, feudális és kapitalista tulajdon, amelyeknek megfelel a kizsákmányolás három típusa. Létezett és ma is létezik még a termelők egyéni munkáján alapuló magántulajdon, ez a forma azonban mindig az adott társadalomban uralkodó termelési viszonyoknak van alárendelve, és azok meghatározó befolyása alatt fokozatosan hanyatlik.

A termelési viszonyok két alapvető formáján kívül valamely társadalmi-gazdasági alakulat felbomlása, illetve az új társadalmi-gazdasági alakulat kialakulása időszakában átmeneti társadalmi viszonyok jönnek létre. E viszonyok sajátossága abban rejlik, hogy ugyanazon társadalmi alakulat keretein belül különbözőtípusú, sőt különböző szerkezetű viszonyokat jellemeznek. Például az ősközösségi rend hanyatlásának szakaszában a patriarchális család keretein belül összefonódtak a nemzetiségi viszonyok maradványai és a rabszolgatartó viszonyok csírái. A rabszolgatartó viszonyok bomlásának szakaszában több országban kialakult a kolonátus, amely a rabszolgatartó és a feudális viszonyok elemeit egyesítette magában; a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában egyes gazdasági formák egyesítik a kollektív és a magántulajdonon alapuló viszonyokat (államkapitalizmus, állami és magán vegyesvállalatok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek félszocialista formái stb.)

Termelőerők a termelési eszközök és az ember, a maga munkatapasztalatával és – jártasságával. A termelőerők kifejezik az embereknek a tárgyakhoz és a természet erőihez való viszonyát, amelyeket az anyagi javak termeléséhez felhasználnak. A társadalom fő termelőerői a termelők, a dolgozók, akik szüntelenül tökéletesítik a munkaeszközök, mind szélesebb körben használják fel a természeti javakat, gazdagítják termelési tapasztalatukat, növelik a munka termelékenységét. A termelőerők állapota mutatja azt a fokot, amennyire a társadalom le tudta igázni a természetet. A termelőerők szüntelenül fejlődnek; mindenekelőtt a munkaeszközök tökéletesednek; ami maga után vonja a termelési viszonyok, a termelési mód szükségszerű fejlődését.

Termelőerők és a termelési viszonyok összhangjának törvénye objektív gazdasági törvény, amelyet Marx fedezett fel. Ez a törvény valamennyi társadalmi-gazdasági alakulatra vonatkozólag meghatározza a termelőerő és a termelési viszonyok kölcsönhatását. A termelőerők alkotják a termelés meghatározó, legforradalmibb és legmozgékonyabb elemét. Szüntelenül fejlődnek, míg a termelési viszonyok a stabilabb elemet alkotják. Ezért a társadalom fejlődésének bizonyos fokán ellentmondás támad az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok között. Bármennyire elmaradnak is azonban a termelési viszonyok a termelőerők fejlődése mögött, előbb-utóbb helyre kell állnia az összhangnak, s mint a társadalom fejlődésének története mutatja, összhangba is kerülnek a termelőerők fejlettségi színvonalával, azok jellegével.

Az antagonisztikus osztályokra tagolt társadalomban a megnövekedett termelőerők és a régi termelési viszonyok közötti ellentmondás mindig konfliktushoz vezet, amely társadalmi forradalom útján oldódik meg. A szocializmusban a termelési viszonyok a tulajdon társadalmi jellege folytán összhangban vannak a termelőerők állapotával, szabad teret engednek ezek gyors ütemű és válságmentes fejlődésének. A szocializmusban is keletkeznek azonban ellentmondások egyfelől a termelőerők, másfelől a termelési viszonyok egyes oldalai között. Csakhogy itt ezek az ellentmondások egyfelől a termelőerők, másfelől a termelési viszonyok egyes oldalai között. Csakhogy itt ezek az ellentmondások nem idéznek elő konfliktust, mivel a társadalmi tulajdon az uralkodó, s nincsenek olyan osztályok, amelyek érdekeltek lennének az elavult termelési viszonyok fenntartásában.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!