– Az emberré válás útja a szocializmus –
A forradalom jellemzői:
A forradalom szükségszerűsége a fejlődő termelőerők és a fejlődés gátjaivá vált régi termelési viszonyok közötti ellentéten alapszik. A társadalmi forradalom az osztályharc legmagasabb formája, megnyitja a társadalom továbbfejlődésének útját. A forradalom hajtóerői azok az osztályok, amelyek megvívják és előrelendítik, megvalósulásában alapvetően érdekeltek.
Néhány gondolat:
A kapitalizmusban a termelőerők globálissá fejlődése és diktatúrája, önkényuralma előkészíti a társadalmi forradalmat világméretekben a szocialista demokráciába. A polgári demokrácia azért diktatúra a dolgozó többség számára, mert a hatalomban a proletárok igazi érdekképviselői érdemben nem vesznek részt. Így a demokrácia hiánya miatt csak a forradalmi út lehetséges a társadalom továbbfejlődésére. A demokrácia továbbfejlődését a kapitalizmus világméretekben a fasizmussal töri le, ami a szocialista forradalom elleni ellenforradalom!
A kapitalizmusból a fejlettebb emberségesebb, demokratikusabb társadalomba a szocializmuson keresztül vezet az út!
A szocialista forradalom megszüntet mindenfajta élősködést és kizsákmányolást; feladata a gazdasági, társadalmi és kulturális-ideológiai viszonyok gyökeres átalakítása, a szocialista termelési viszonyok és a kommunizmushoz szükséges anyagi-műszaki bázis kialakítása!
A forradalom legfőbb kérdése a hatalom, a ki kit győz le. A szocializmus vagy a kapitalizmus modell híveinek harca kinek a javára dől el. Ez kíméletlen küzdelem, létrejöttének objektív, szubjektív feltétele a forradalmi helyzet! A szocialista forradalomban a hatalom kizárólag dolgozóké a szocialista állam szervezésével, a dolgozók élcsapatának a kommunista pártnak a vezetésével, a marxizmus-leninizmus tudományos vezérfonalával! Ez a harc világméretű, mint a világméretűvé fejlődő kapitalista önkényuralom, a mosolygó fasizmus. A világméretűvé fejlődő mosolygó fasizmus ellen a szocialista forradalmi harc a proletárok internacionalizmusával és a proletárdiktatúra mindenképpen szükséges.
A szocialista demokrácia és a polgári demokrácia együttélése a szocializmusban lehetetlen, ezért a szocializmus nem fér össze a polgári pártokkal, az ilyen irányzatokat – mint a bűnözőket – elnyomja a proletárdiktatúrával! A polgári irányzatok a kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, szolgaság hívei, ezért a valódi, a dolgozó nép demokráciájának az ellenségei, az emberi jogok megsértő és végül is kapitalista önkényuralomra törekednek!
A polgári pártok képviselői Janus arccal mosolyogva hirdetik, hogy a kapitalizmusnál demokratikusabb, igazságosabb, szabadabb, jobb világ nincs, és nem is lehet, miközben a kizsákmányolók mindenki számára láthatóan az élősködésre törekednek, a proletárok kárára gazdagodnak. Ezt a szélhámos mosolyt a szolgalelkűvé, öntudatlanná nevelt proletárok mégis elhiszik, vagy kénytelenek ehhez alkalmazkodni, mert az élősködők csak így kerülhetnek hatalomra! A proletárok a mosolygó arcnak hisznek, miközben kizsákmányolják őket és bérrabszolgaságban élnek, de ezzel lemondanak a saját érdekeiről, a valódi demokráciáról. A proletárok többsége a kizsákmányolók szélhámos mosolyának mazochista módon örül, és élvezik a kizsákmányolók fényűzését, szeretettel imádják az élősködőket, miközben ők csak vegetálnak! Így nem válhat emberré az emberiség! Az ilyenné nevelt emberiségben a proletár dolgozók csak beszélő szerszámok, ennek megfelelő társadalmi tudatformával.
A polgári demokrácia kénytelen megtűrni a szocialista demokrácia törekvéseit, de keményen harcol ellene a mosolygó fasizmussal. Kénytelenek megtűrni, mert a kommunista pártok harcos képviselői, a proletárok osztályharcával kényszerítik erre őket! Ez a forradalmi harc az emberré válásért kíméletlen.
A népi demokrácia államában a demokrácia pártjai, a polgári demokratikus, a szocialista, a kommunista pártok együttműködése szükségszerű; ez azonban forradalmi harc a fasizmus ellen a demokráciáért, a népgazdaság fejlesztéséért, amit a proletárdiktatúra, a dolgozók szervezetivel képvisel; ez a szocializmushoz vezető demokratikus út, a proletárdiktatúrával a dolgozók diktatúrájával az élősködés megfékezésére, a kapitalizmus-fasizmus barbárságának letörésére!
A népi demokráciában azonban mindenképpen szükségszerű, hogy a domináns, a vezető erő a dolgozók élcsapatának pártja a kommunista párt legyen, a marxizmus-leninizmus vezérfonalával, proletárdiktatúrával, ellenkező esetben szükségszerűen visszafejlődik a kapitalizmusba, a fasizmusba!
A polgári forradalmak történelmi szerepe a tőkés fejlődés akadályainak elhárítása! A népi demokratikus, a szocialista forradalom után a polgári restauráció már nem forradalom, hanem ellenforradalom! A népi demokratikus forradalom antifasiszta, antiimperialista, antifeudális, demokratikus és a szocialista út! A szocialista forradalom megdönti a régi uralkodó tőkésosztály hatalmát, létrehozza a szocialista demokráciát, és védelmére a proletárdiktatúrát!
„A forradalom a fennálló társadalmi rendet, rendszert erőszakosan (ezen belül fegyveres vagy vértelen úton) megdöntő, a társadalmat gyökeresen és tartósan átalakító társadalmi mozgalom. Ellentéte az ellenforradalom, a társadalom korábbi, a legutóbbi forradalom előtti állapotának helyreállítására törekszik.” Wikipédia
(idézet: Politikai kisszótár)
A forradalom, társadalmi forradalom az osztályharc legmagasabb formája, az osztálytársadalom fejlődésében törvényszerűen bekövetkező szakasz, amelyben a fejlettebb, magasabb rendű társadalmi-gazdasági alakulat (fegyveres vagy békés eszközökkel) felváltja az elavult társadalmi rendszert, a hatalom a régi reakciós osztály kezéből a haladó osztály kezébe megy át, s ily módon megnyitja a társadalom továbbfejlődésének útját. A forradalom szükségszerűsége a fejlődő termelőerők és a fejlődés gátjaivá vált régi termelési viszonyok közötti ellentéten alapszik. A forradalom megoldja ezt az ellentmondást: új termelési viszonyokat teremt, amelyek szabad utat nyitnak a termelőerők további fejlődésének. A forradalom legfőbb kérdése a hatalom, mindenekelőtt szétzúzza a régi államhatalmat, és új politikai hatalmat hoz létre. Létrejöttének objektív feltétele a forradalmi helyzet, szubjektív feltétele a feltörekvő osztályok forradalmi tudata, szervezettsége és elszántsága. Jellegét és alapvető tartalmát az határozza meg, hogy milyen társadalmi ellentmondásokat old meg, milyen új társadalmi rendszert hoz létre. Hajtóerői azok az osztályok, amelyek megvívják és előrelendítik, megvalósulásában alapvetően érdekeltek.
A polgári forradalmak a feudalizmus megdöntésére irányulnak, céljuk a kapitalizmus fejlődésének biztosítása, a burzsoázia hatalomra juttatása. Azokat a polgári forradalmakat, amelyekben széles néptömegek vesznek részt és önálló követelésekkel lépnek fel, polgári demokratikus forradalmaknak nevezzük. Ezek legkövetkezetesebb válfaja az, amelynek nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály a vezetője (pl. az 1905-1907-es vagy az 1917. februári oroszországi forradalom).
Az imperializmus korszakában azokban az országokban, amelyekben a burzsoázia már nem forradalmi, a munkásosztály pedig már tudatos és szervezett erő, forradalmi pártja van, a polgári demokratikus forradalom vezető erejévé a munkásosztály válik. Ez nemcsak a polgári demokratikus forradalom következetes végigvitelét biztosítja, hanem megteremti a lehetőséget arra, hogy a szokásos burzsoá hatalom helyett munkásparaszt demokratikus diktatúra vagy ahhoz hasonló hatalom jöjjön létre, és a polgári demokratikus forradalom átnőjön szocialista forradalomba. A polgári demokratikus forradalmak sajátos formáját valósítják meg a nemzeti felszabadító mozgalmak.
A szocialista forradalom jellegében alapvetően különbözik a többi forradalmaktól, megdönti a régi uralkodó osztály hatalmát, létrehozza a proletárdiktatúrát, megszünteti a magántulajdon uralmát és a kizsákmányolás valamennyi formáját, az osztály nélküli társadalomba való átmenet kezdetét jelenti. Vezető és legfőbb ereje a munkásosztály. Mozgatóerői a vele szövetségben levő dolgozó és kizsákmányolt tömegek. A szocialista forradalom a történelmi feltételektől függően különböző formákban (fegyveres, békés) mehet végbe.
(idézet: Filozófiai kislexikon)
A polgári forradalom a társadalmi forradalom egyik típusa, amelynek fő tartalma a termelőerők és a feudális vagy félfeudális gazdasági és politikai rendszer közti ellentmondások megoldása. A polgári forradalmak közé tartoznak a gyarmati és függő országokban lezajló forradalmak is, amelyek az imperializmus és a feudális maradványok ellen irányulnak. A polgári forradalmak történelmi szerepe a tőkés fejlődés akadályainak elhárítása. Az a körülmény, hogy egyes polgári forradalmakban esetleg bizonyos antikapitalista rendszabályokra is sor kerül, mit sem változtat általános jellegükön, mivel nem érintik a burzsoá társadalom legmélyebb alapját: a termelési eszközök magántulajdonát.
A történelem során különböző országokban és különböző időkben számos polgári forradalom zajlott le. A feudalizmus megszüntetésének folyamata, amely a XVI. sz.-ban indult meg (a német parasztháború, a németalföldi polgári forradalom), még nem ért véget (Afrika, Ázsia és Latin-Amerika gyarmati és függő országaiban még számos polgári forradalom megy végbe). Ennél fogva a polgári forradalom konkrét formái rendkívül változatosak, különbözőek e forradalmak hajtóerői. A klasszikus kapitalizmussal lezáruló időszakban lezajlott polgári forradalomban a vezető szerep osztatlanul a burzsoáziáé volt, az imperializmus korában viszont erősen megnőtt a proletariátus hatása a polgári forradalom menetére és eredményeire; sok esetben a hegemónia a proletariátus kezébe megy át (1905-os orosz forradalom).
A polgári forradalmak legáltalánosabb felosztása szerint megkülönböztetünk felülről végrehajtott polgári forradalmakat és polgári demokratikus forradalmakat. A felülről végrehajtott polgári forradalom a burzsoázia hegemóniájával megy végbe a nép nagyobb arányú részvétele nélkül. Ilyen pl. az 1867—1868. évi japán forradalom, az ifjútörök forradalom, valamint az egyes ázsiai és afrikai országokban napjainkban lezajló forradalmak, amelyek nem mennek tovább a nemzeti szuverenitás kivívásánál.
A polgári forradalom polgári demokratikus formájának az a sajátossága, hogy a proletariátus és a parasztság tevékenyen részt vesz benne, hogy agrárforradalommal, az agrárviszonyok gyökeres átalakításáért küzdő parasztmozgalommal jár együtt, és a tömegek saját követelésekkel lépnek fel.
Történelmi szerepüket és hajtóerőiket tekintve a polgári demokratikus forradalmak több fajtáját ismerjük:
- A feudalizmus elleni harcidőszakában lezajlott polgári demokratikus forradalmak, amelyekben a burzsoáziáé volt a hegemónia, s amelyek a burzsoázia gazdasági és politikai uralmát biztosították. Ilyen pl. az 1789—1794. évi francia polgári forradalom.
- Az imperializmus kezdeti időszakánakés a kapitalizmus általános válsága első szakaszának polgári demokratikus forradalmai ezekben a parasztsággal szövetségben harcoló proletariátus szerzi meg a vezető szerepet. Az ilyen forradalmak előkészítik a feltételeket a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövéséhez, pl. Oroszországban az 1917-es februári forradalom.
- A kapitalizmus általános válsága második szakaszának polgári demokratikus forradalmai (a népi demokratikus országokban lezajlott forradalmak).
- A kapitalizmus általános válsága harmadikszakaszának polgári demokratikus forradalmai a gyarmati és függő országokban, az ún. nemzeti demokratikus forradalmak. E forradalmak sikeres fejlődése független nemzeti demokratikus államok megalakulásához vezet.
(idézet: Világpolitikai kislexikon)
A népi demokratikus forradalom összefüggő forradalmi folyamat, amely megvalósítja az antiimperialista, antifeudális, demokratikus és szocialista forradalmi feladatokat. A második világháború után Kelet-Európa és Ázsia több országában bontakozott ki. Az alapvetően azonos forradalmi folyamatban voltak eltérő sajátosságok is. A népi demokratikus országok többségében először munkás-paraszt forradalmi demokratikus diktatúra jött létre. A munkásosztály és pártja vezetésével mélyreható változtatásokat hajtottak végre a gazdasági, politikai és társadalmi életben. A földreformmal felszámolták a feudális maradványokat és ezzel megerősítették a munkás-paraszt szövetség alapját. A munkásosztály és pártja megerősödésével egyre jobban beavatkoztak a tőkés gazdaságba (államosítások). A forradalmi változások fokozatosan kiszorították a burzsoáziát a hatalomból, és így lehetővé vált a viszonylag békés átnövés a szocialista forradalomba. Ezekben az országokban a népi demokratikus forradalom tehát két szakaszban ment végbe: az elsőben a demokratikus forradalmi feladatok domináltak, a másodikban pedig a szocialista forradalmi feladatok. Más országokban (Jugoszlávia, Bulgária, Albánia), ahol a kommunista pártok vezetésével széles fegyveres ellenállás és felszabadító harc bontakozott ki a fasiszta megszállók ellen, a két forradalmi (demokratikus és szocialista) folyamat a fegyveres harcban összefonódott, már 1945-re megvalósították a proletárdiktatúrát, s ennek a keretein belül oldották mega demokratikus forradalmi feladatokat is.
(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)
A szocialista forradalom, amely megszüntet mindenfajta kizsákmányolást és elnyomást, politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai forradalom. A hatalom átvétele — a régi uralkodó osztály politikai hatalmának megdöntése és a munkásosztály hatalmának kivívása — csak kezdete a forradalomnak, és általában rövid ideig tartó folyamat.
A szocialista forradalom további feladatainak megoldása — a gazdasági, társadalmi és kulturális-ideológiai viszonyok gyökeres átalakítása, a szocialista termelési viszonyok létrehozása, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának kialakítása, valamint a dolgozók anyagi és kulturális helyzetének lényeges megjavítása — azonban szükségképpen hosszabb történelmi korszakot ölel fel. Ezt a történelmi korszakot, amelynek során a marxista—leninista párt által vezetett proletárállam irányításával megvalósulnak a szocialista forradalom feladatai — a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmeneti korszaknak nevezzük.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!