A dialektikus materializmus

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A dialektikus materializmus jellemzői:

A tudományos gondolkodás törvényszerűen a materialista világszemlélet győzelméhez vezetett! A materializmus csak akkor lehet tudományos és következetes, ha dialektikussá válik! A dialektikus materializmus átfogja a természet, a társadalom és a gondolkodás egész bonyolult hálózatát, s amely szervesen egyesíti magában a valóság megmagyarázásának és elemzésének filozófiai módszerét a világ gyakorlati-forradalmi megváltozásának eszméjével!

A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei!

Néhány gondolat:

Minden, ami van, ami létezik, ami észlelhető, ami megfigyelhető, amire tudományos magyarázat adható, a valóságban bizonyíthatóan ellenőrizhető, az maga az anyag, vagy az anyag változásának, mozgásának, fejlődésének, történetének eredménye. Ezen kívül más nincs!

Minden, amire tudományos módszerekkel és a gyakorlatban bizonyíthatóan azt lehet mondani, hogy valós, igaz, létezik az maga az anyag, amire érvényesek a természet törvényei! Ezen kívül más nincs!

Az anyag, a természet, a társadalom törvényei az egyetlen létező, érzékelhető, megfejthető valóság! Ezen kívül más nincs! A tudomány eddig mást nem talált.

Minden magyarázat, ami nem a valóságból nyeri forrását, az csak tudománytalan spekuláció.

Ha az „isten jelenség” létez(ik)(ne), akkor az is csak anyagi természet része (lenne), és megismerhető (lenne) a tudományos módszerrel! Azonban az „isten jelenség” nem ismerhető meg, mert nem köthető semmi tudományos megfigyeléshez, következtetéshez, csak kitalált, az emberi agyakban keletkező képzelet terméke, tudománytalan spekuláció, ami virtuálisan csak az emberi agyban lévő, valójában nem létező, az emberi agyon kívül nem érzékelhető, így hamis tudatforma. Az „isten jelenség” létét tudományoskodva bizonyítgató spekulációk kénytelenek végeredményben csak hitre szorítkozni: „kell lennie”, de ez valójában nem megfigyelhető, a gyakorlatban nem ellenőrizhető, vagyis csak maga a semmi keresése.

Elképzelhető azonban tudományos alapon gondolkozva is valamilyen intelligens valami, ha bizonyíthatóan van, ha létezik, akkor az is csak anyagi lehet, de ez jelenleg bizonyíték hiányában csak hipotézis! Bár a végtelen időben és térben lehet sokkal intelligensebb életforma is, mint amilyet ismerünk, de ez is csak nagyon valószínű, még nem bizonyított hipotézis lehet, bár ez a hipotézis a valóságból, az anyagi világ megismert tulajdonságaiból kiinduló következtetés.

Ami az „anyagon kívül létezik”, az csak a buta képzelet, a valóságot nélkülöző idealizmus területe, vagyis tudománytalan spekuláció! Az anyagon, a természeten kívül mást nem ismerünk, nem ismerhetünk, de még nagyon sok az ismeretlen!

Ha valamely jelenség forrása a valóságot nélkülöző képzelgés, spekuláció, hit, akkor az nem vizsgálható a dialektikus materialista tudományos módszerrel, de semmi mással sem, ilyen a vallás, az isten, a vizsgálata teljesen felesleges, mivel nincs észlelhető valós alapja, a gyakorlat az ellenőrzését a megismerést nem teszi lehetővé, vagyis a semmivel egyenlő, hazugság, szélhámosság csupán!

Ha valamely anyagi forma, jelenség a tapasztalat, a gyakorlat, a megfigyelés, a tudományos következtetés alapján leírható, de még nem érthető, nem megmagyarázható, akkor az még létezik, létezhet, még felfedezésre váró, akkor a tulajdonságairól már hipotézis készíthető, idővel megismerhető!

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább. A dialektikus materializmust a XIX. század negyvenes éveiben keletkezett és a tudomány eredményeivel, a forradalmi munkásmozgalom gyakorlatával szoros összefüggésben fejlődött.

Megjelenése valóságos forradalmat jelentett az emberi gondolkodás történetében, a filozófia történetében. Ez a forradalom egyben tartalmazza a folytonosságot is, mert kritikusan feldolgozza az emberi gondolkodás valamennyi korábbi haladó vívmányát.

A korábbi filozófiai fejlődés két főútja egyesült a dialektikában és termékenyült meg az új felfogás, a mélyen tudományos, új világnézet révén. Ez egyrészt a materialista filozófia irányvonala, amelynek kezdetei a távoli múltba nyúlnak vissza, másrészt pedig a dialektikus világszemlélet irányvonala, amelynek szintén régi hagyományai voltak a filozófia történetében.

A tudománnyal és az emberiség történelmi gyakorlatával szoros összefüggésben fejlődő filozófiai gondolkodás törvényszerűen a materialista világszemlélet győzelméhez vezetett. Ám a régi materialisták felfogásának lényeges fogyatékossága volt, hogy egyes dialektikus gondolataik ellenére ezek a gondolkodók metafizikusak, mechanikusak voltak, hogy a természet materialista felfogását a társadalmi jelenségek idealista magyarázatával egyesítették.

Azok a filozófusok, akik az újkorban dialektikus nézetet vallottak, alapjában véve idealisták voltak, ami különösen mutatkozott meg Hegel rendszerében. Marx és Engels nemcsak egyszerűen átvették és egybeolvasztották a régi materialisták tanítását és az idealisták dialektikáját. A természettudomány legújabb vívmányai, az emberiség egész történelmi tapasztalata alapján bebizonyították, hogy a materializmus csak akkor lehet tudományos és következetes, ha dialektikussá válik, a dialektika pedig csak akkor lehet igazán tudományos, ha materialistává válik.

A dialektikus materializmus kialakulásában igen lényeges mozzanat volt a társadalmi fejlődés menetére és törvényeire vonatkozó tudományos szemlélet kidolgozása (történelmi materializmus). Dialektikus materialista világnézet nélkül lehetetlen volt legyőzni az idealizmust annak utolsó menedékében: az emberi társadalom lényegének magyarázatában. Következetes filozófiai világszemléletet kialakítani, az emberi megismerés törvényeit megmagyarázni azonban éppoly lehetetlen volt a társadalom materialista felfogása nélkül, a társadalmi és történeti gyakorlatnak és elsősorban a társadalmi termelésnek, mint az emberi lét alapjának elemzése nélkül. A marxizmus megalapítói megoldották ezt a feladatot.

A dialektikus materializmus tehát grandiózus filozófiai színtézisként jött létre, amely egységes felfogás alapján átfogja a természet, a társadalom és a gondolkodás egész bonyolult hálózatát, s amely szervesen egyesíti magában a valóság megmagyarázásának és elemzésének filozófiai módszerét a világ gyakorlati-forradalmi megváltozásának eszméjével. Ez az utóbbi a dialektikus materializmus legjellemzőbb vonása, szemben a régi filozófiával, amely lényegében a világ magyarázatára szorítkozott. Ebben nyilvánul meg a marxista filozófiának mint a legforradalmibb osztály, a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rend megsemmisítésére és az osztály nélküli kommunista társadalom felépítésére hivatott munkásosztály világnézetének osztálytartalma.

A dialektikus materializmus létrejöttével lényegében befejeződött az a történelmi folyamat, amelynek során a filozófia speciális kutatási tárggyal rendelkező tudománnyá vált. A filozófia tárgyát a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődésének legáltalánosabb törvényei alkotják, az objektív világnak és a világ tudati tükrözésének azok a legáltalánosabb elvei és alapjai, amelyek megadják a jelenségek és folyamatok helyes tudományos megközelítését, a valóság értelmezésének, megismerésének és gyakorlati átalakításának módszerét. A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei.

A dialektikus materializmus engesztelhetetlen ellensége a természetfölötti lényekre vonatkozó különféle elképzeléseknek, bármilyen köntösbe bújtatja is ezeket a vallás és az idealista filozófia. A dialektikus materializmus által kidolgozott dialektikus fejlődéselmélet (dialektika) rávilágít azokra az általános törvényekre, amelyek folytán az anyag mozgásának és változásának, az alacsonyabb rendű formákba való átmenésének a folyamatai végbemennek. Az anyag, a tér és az idő modern fizikai elméletei, amelyek elismerik az anyag minden fajtájának változékonyságát és az anyagi részecskéknek kimeríthetetlen képességét a minőségi átalakulásra, nemcsak hogy teljes összhangban állnak a dialektikus materializmussal, hanem a szükséges filozófiai eszméket és módszertani elveket is csak abból meríthetik. Ugyanezt mondhatjuk a természet más jelenségeit vizsgáló tudományokról is. Ugyancsak a dialektikus materializmus elveit igazolja a mai történelmi gyakorlat, amellyel az emberiség éles fordulatot tesz a társadalmi élet elavult, régi formáitól az új, szocialista formák felé.

A dialektikus materializmus, amennyiben egybekapcsolja a létről, az objektív világról és annak az emberi tudatban való tükröződéséről szóló tanítást, egyben ismeretelmélet és logika is. A dialektikus materializmusnak ezen a területen tett elvileg új lépése, amellyel szilárd tudományos alapokra helyezte a megismerésre vonatkozó elméletet az, hogy az ismeretelméletbe belefoglalta a gyakorlatot. „Mindazok a misztériumok, amelyek az elméletet miszticizmusra csábítják, az emberi gyakorlatban és e gyakorlat megértésében találják racionális megoldásukat”.

A dialektikus elméletnek a megismerés fejlődésére való alkalmazásával a dialektikus materializmus megállapította az emberi fogalmak történeti jellegét, feltárta a viszonylagos és abszolút kölcsönös viszonyát a tudományos igazságokban, kidolgozta a megismerés haladásában érvényesülő objektív logika kérdését (Dialektikus logika, Megismerés).

A dialektikus materializmus, fejlődő tudomány. Elvei és tételei a természettudomány minden nagy felfedezésével, a társadalmi élet formáinak változásával konkretizálódnak, fejlődnek, magukba olvasztva a tudománynak és az emberiség történelmi tapasztalatának új feladatait.

(idézet: A Dialektikus Materializmus és a Történelmi Materializmus)

… dialektika, vagyis a fejlődésről szóló tanítás legteljesebb, legmélyebb és minden egyoldalúságtól mentes formája, az örök fejlődésben levő anyagot tükröző emberi tudás viszonylagosságáról szóló tanítás.

… Marx történelmi materializmusa a tudományos gondolkodás hatalmas vívmánya volt. A történelemre és a politikára vonatkozó nézetekben addig uralkodó káosz és önkény helyébe bámulatosan egységes és következetes tudományos elmélet lépett, amely megmutatta, hogyan fejlődik a társadalmi élet egyik formájából, a termelőerők növekedése következtében, egy másik, magasabb rendű forma — például a feudalizmusból a kapitalizmus.

… Marx filozófiája következetes filozófiai materializmus, amely az emberiségnek, különösen pedig a munkásosztálynak a megismerés nagyszerű eszközeit adta.

… materialista dialektika a mozgás vizsgálatakor figyelembe veszi a változékonyság és az állandóság tényeinek megbonthatatlan egységét.

… természet és a társadalom fejlődési folyamatában a mennyiségi és minőségi változások egymásba való kölcsönös átmenetének törvénye érvényesül, amely elválaszthatatlanul összefügg a többi dialektikus törvénnyel. E törvény értelmében a fejlődés folyamán az anyagi tárgyak és jelenségek állapotában és tulajdonságaiban lejátszódó mennyiségi változások gyökeres minőségi változásokra vezetnek, s az újonnan létrejött minőség új mennyiségi változásokat idéz elő.

… Az anyagi világ összes jelenségeinek fejlődési folyamatában a tulajdonságaikban lezajló mennyiségi változások idővel elkerülhetetlenül gyökeres minőségi változásokba csapnak át. Ez a törvényszerűség egyetemes jellegű, az anyag strukturális szervezetének minden szintjén érvényesül.

… A dialektikus materializmus szerint a dolgok különböző minőségei az anyag hosszantartó törvényszerű fejlődésének eredményei. E fejlődésben minden következő állapot lényegesen különbözik az előzőtől, mert a fejlődés folyamán az anyagi objektumokban elvileg új oksági összefüggések és tulajdonságok keletkeztek.

… A mennyiségi változások minőségi változásokba való átmenetének törvénye teszi lehetővé (más dialektikus törvényekkel együtt), hogy az anyag fejlődése a mindenségben örökké tartó és soha meg nem szűnő folyamat legyen. Ez a törvény váltja ki az anyag és a mozgás formáinak szakadatlan bonyolultabbá válását.

… Az anyag fejlődése a természetben a mennyiségi és minőségi változások egységét jelenti.

… A mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapásának törvénye folytán az anyag fejlődési folyamatában, az egyre bonyolultabb ás magasabb rendűen szervezett anyagi formák kialakulásával állandóan növekszik a jelenségek minőségi sokfélesége.

… A régi minőségről az újra való áttérés formái igen sokfélék, a jelenség belső sajátosságaitól és külső feltételeitől függnek. A régi minőségről az újra való áttérés ugrás alakjában vagy a fokozatosság megszakadásával történik.

… Az ugrás a minőségi állapot gyökeres megváltozásának azt a fázisát jelenti, amikor a rendszer új feltételei és belső kapcsolatai összeegyeztethetetlenné válnak régi felépítési formájával, s ez utóbbi elpusztul. Az ugrás azon mértékhatáron történik, ahol az új mennyiségi jellemzők már nem maradhatnak meg a régi minőség keretei között, és új minőséget idéznek elő. Az ugrást jelentő fázisnak különféle időtartama lehet. Egyes esetekben az ugrás viszonylag gyorsan, hirtelen zajlik le, más esetekben fokozatosan és lassan (ilyenkor több kisebb minőségi változásra, illetve ugrásra oszlik el).

… Marx a kapitalizmus dialektikáját úgy fejtette ki, hogy elemezte az osztályharcot és az osztályantagonizmus megsemmisítésének útjait a magántulajdon likvidálása alapján. Ez a dialektika a proletárdiktatúra megteremtéséig végigvitt osztályharc dialektikája. Marx a dialektikát a jövő társadalom — a szocializmus — keletkezésének és fejlődésének elemzésére alkalmazta.

… Lenin folytatta a burzsoá társadalom dialektikájának elemzését az imperializmus korszakára vonatkozóan, továbbá kidolgozta a szocialista és kommunista társadalom dialektikájának értelmezését. Megfogalmazta a szocialista társadalom fő sajátosságát: az antagonizmus eltűnik, ellentmondások azonban maradnak.

… A szocializmus dialektikája a társadalmi egység megszilárdításának dialektikája, az ellentmondások leküzdésének dialektikája ennek az egységnek az alapja. A szocializmus fejlődésében megerősödik a munkások, parasztok és értelmiség szövetsége és barátsága, valamennyi nemzet és nemzetiség barátsága és együttműködése.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!