Hazánk békéjéről és a javasolt különalkuról Oroszországgal

Petráss László írása:

A magyar Békekör Egyesület 36 ezret is meghaladó olvasóinak több mint 2/3-a szimpatizál, sőt egyet ért az egyesület legutóbbi nyilatkozatával, mely „Különalkut javasol a Békekör Oroszországgal” címmel jelent meg 2022. január 16-án. (https://bekekor.wordpress.com/2022/01/16/kulonalkut-javasol-a-bekekor-oroszorszaggal/

Az egyetértők és az egyesület iránt érdeklődők nem csak európaiak, hanem olvassák és értékelik az Egyesült Államokban, Oroszországban, Törökországban, Franciaországban, Romániában, Szlovákiában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Izraelben, Írországban, Szerbiában, Montenegróban, Hollandiában, Kanadában, Ecuadorban, és Belgiumban is.

Az is érdekes, hogy ellenvéleményt kifejtők, e pillanatban, csak Magyarországon vannak.

A Magyar Békekör értékrendje, nem különbözik az átlagember értékrendjétől, hitvallásától, mindennapos szándékától, életvitelétől.

Kiélezett helyzetben élünk most világszerte, itt, a bővebb hazánkban, Európában, de Magyarország, a szűkebb hazánk, nem a saját hibás döntései miatt került most veszélybe.

Társadalmunk jelentős részét, most leköti a pártok és ideológiák harca, aminek végére majd április 3-án pont kerülhet. De ez a mi belügyünk.

Van azonban egy ennél fontosabb, a belső önzőséget valójában egy pillanat alatt szétrobbantó, világméretű folyamat. A Kelet és Nyugat, valójában a NATO szövetséget a saját hódító politikája érdekében kihasználó Amerika és az egykor Szovjetunió néven, Kelet-Európát katonailag és gazdaságilag megszállva tartó, mára azonban az agresszív politikát maga mögött hagyó, saját és egyben Európa biztonságáért politizáló Orosz Föderáció között.

Európa, benne Magyarország az elmúlt századokban már kétszer is elszenvedő alanya volt háborúk pusztításának, a békétlenségnek.

 Az Amerikai Egyesült Államok azonban ez idő alatt, kitűnően politizált, és saját területét megvédte a háborúk gyötrelmeitől. Sőt annyira sikerült „jól” politizálnia, hogy a kívülmaradásból világméretű hasznot húzott. Ezt a szokását a mai napig megtartotta. Rádöbbent arra, hányféle képen lehet hasznot húzni, még akkor is, ha önmaga gerjeszti a háborús helyzeteket akként, hogy a feszültséget ő maga teremti és exportálja.

Féktelen haszonszerzési ideológiájához persze társakat is verbuvál, akik szerződésben kénytelenek igazolni – annak ellenére, hogy csak hozzá járulnak az amerikai önköltségekhez, de cserébe csak bajt, baj hátán kapnak -, hűségüket egy igaztalan elvhez.

Nos, mérföldkőnek tartom a mostani, már egyszer volt, hidegháborús időszakot és annak következményeit tekintettel, a NATO tagországok önálló döntéseire. Főleg ha az amerikai partner figyelmen kívül hagyja Oroszország elvárását biztonságának szavatolásával kapcsolatba.

Mert ki is akarna háborút? A demokráciának van-e súlya a tagállamok között? Lesznek-e a 30-ból, akik mell veregetve küldik fiaikat meghalni, amint nemrég mi tettük Afganisztánba, és most Afrikába?

Lesz-e legalább 1 a harmincból, aki kimeri mondani: megállj! Békében akarunk élni. Békében mindenkivel.

És lesz-e követője egy vékony, de meg nem alkuvást sugárzó hangnak? Sikerülhet-e Dávidnak újra legyőznie Góliátot?

Mert el ne feledjük: ez most a lelkek harca. A színtiszta igazság vágya!

Legyen az Isteni, vagy emberi akarat.

2022. január 21.