A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A város és a falu közötti lényeges különbség megszüntetésének útjai. A szocialista társadalom termelőerőinek fejlődése a termelési viszonyok terén is változásokat tesz szükségessé. A kommunizmus felső fokán a termelési viszonyok alapja a termelőeszközök egységes kommunista köztulajdona lesz. Az egységes kommunista tulajdonra való áttérés megköveteli az állami tulajdon (a köztulajdon) minden módon való erősítését és továbbfejlesztését, s a kolhoz-szövetkezeti tulajdonnak fokozatosan a köztulajdon színvonalára emelését. Az egységes kommunista tulajdon alapján eltűnik a város és a falu közötti lényeges különbség.
A szocializmus fokán a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság, a munkásság és a kolhozparasztság közötti lényeges különbség abban áll, hogy az ipar állami tulajdont (köztulajdont) képez, ezzel szemben a mezőgazdaságban csoporttulajdon, kolhoztulajdon van. Az iparban jóval nagyobb mértékben valósult meg a termelés villamosítása, gépesítése, automatizálása és a vegyi eljárások alkalmazása. A falusi lakosság műveltségi színvonala, a falvakban végbement igazi kultúrforradalom ellenére, egészében véve még nem érte el a városi lakosság műveltségi színvonalát.
A város és a falu közötti lényeges különbség kiküszöbölődése a kommunizmus építése során megy végbe. A város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság közötti lényeges különbség megszüntetésében a döntő erő a szocialista ipar. Csak a nagyipar további messzemenő fejlesztése teszi lehetővé a mezőgazdaság valamennyi ágának komplex gépesítését.
A szocialista ipar a mezőgazdaság átalakításában rá váró szerepet mindenekelőtt a gép- és traktorállomások révén tölti be, amelyeknek vezető szerepük van a kolhoztermelés fejlesztésében. A gép- és traktorállomások, mint a szocialista mezőgazdaság legfontosabb ipari központjai és a magasszínvonalú mezőgazdálkodás elterjedésének döntő tényezői, a legújabb technika, s a szakképzett állandó műszaki, agronómus és zootechnikus káderek segítségével egyre jobban és egyre teljesebben elégítik ki a kolhoztermelés valamennyi ágának szükségleteit. A szocialista állam a gép- és traktorállomások révén tölti be a szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet útján a kolhozok fejlesztésében rá háruló vezető szerepet. Mindegyre fokozódik a szovhozoknak, a messzemenően gépesített nagyüzemi mezőgazdaság e mintaképeinek jelentősége. Ily módon a köztulajdonnak egyre nagyobb szerep jut az egész szocialista mezőgazdaság további fellendítésében.
A falu és a város egymáshoz való közelebb hozásának hatalmas tényezője a villamosítás. Az új hatalmas vízierőművek óriási mennyiségű villamosenergiát szolgáltatnak nemcsak az iparnak, hanem a mezőgazdasági termelésnek is. A mezőgazdaság villamosításának alapja a nagy állami erőművek rendszere. Ezekkel egysorban nagyszámban épülnek kisebb kolhoz-villanytelepek. A mezőgazdaság komplex villamosításának támaszpontjai a villamos gép- és traktorállomások, amelyek villanytraktorokat, villanykombájnokat, villanyfejőgépeket alkalmaznak, villamos erővel nyírják a juhokat stb. Némelyik már a kolhoztermelés számára dolgozik. Ezek az állomások nemcsak a mezőgazdaság új energetikai bázisai, hanem egyszersmind nagyjelentőségű kulturális gócpontok is.
A szocializmusból a kommunizmusba való fokozatos átmenet időszakában a kolhozok fő formája a mezőgazdasági artel. A mezőgazdasági artel, amelyben a kolhoz közös gazdasága, mint fő erő a kolhozparasztok egyéni háztáji gazdaságával párosul, a legnagyobb mértékben megfelel mind az állam, mind a kolhozok és a kolhozparasztok érdekeinek. A mezőgazdasági artelben a munkatermelékenység emelésének óriási, még nem teljes mértékben hasznosított tartalékai rejlenek. A gép- és traktorállomások révén fejlett technikával ellátott kolhozok sikeresen fejlesztik közös gazdaságukat, amely alapul szolgál a mezőgazdasági termékek bőségének megteremtéséhez.
A kolhozok közös gazdaságának erősödésével és fejlődésével sorra megoldódnak a kulturális és szociális rendeltetésű építkezések és a lakásépítkezés feladatai. A kolhozok gyorsan fejlődő közös gazdasága egyre teljesebben elégíti majd ki a kolhozparasztok különféle egyéni szükségleteit. A kolhozok közös gazdasága a mezőgazdasági termékek bőségének elérésével abban a helyzetben lesz, hogy egyaránt ki tudja elégíteni az állam szükségleteit, a kolhozok minden szükségletét és a kolhozparasztok egyéni szükségleteit. Akkor a kolhozparasztok számára nem lesz többé előnyös, hogy tehén és apró jószág egyéni tulajdonban legyen, s hogy háztáji gazdaságban termesszenek burgonyát és zöldséget. Így egyéni háztáji gazdaságra nem lesz többé szükség.
A kolhoztermelés anyagi-termelési bázisának további erősítése és fejlesztése alapján fokozatosan létrejönnek majd annak előfeltételei, hogy a mezőgazdasági artel magasfejlettségű mezőgazdasági kommunává, a kolhozmozgalom legfejlettebb formájává alakuljon át. „A jövő kommunája a fejlett és jómódú artelből fog kifejlődni. A jövő mezőgazdasági kommunája akkor fog létrejönni, amikor az artel földjein és farmjain bőségben lesz a gabona, a jószág, a szárnyas, a zöldség és mindenféle más termék, amikor az artelekben gépesített mosodák, korszerű konyhák és étkezők, kenyérgyárak stb. létesülnek, amikor a kolhozparaszt látni fogja, hogy előnyösebb számára az, ha a farmról kapja a húst és a tejet, mint ha saját tehenet, sertést, juhot, kecskét tart, amikor a női kolhoztagok látni fogják, hogy előnyösebb számukra az, ha az étkezőben ebédelnek, a kenyérgyárból kapják a kenyeret és a közös mosodából a kimosott fehérneműt, mint hogyha maguk foglalkoznak ezekkel a dolgokkal. A jövő kommunája a fejlettebb technika és a fej lettebb artel alapján, a termékbőség alapján fog létrejönni”.: Sztálin. Beszámoló a XVII. pártkongresszusnak az ÖK(b)P Köz ponti Bizottságának munkájáról. Lásd Sztálin Művei. 13. köt. Szikra 1951. 373—374. old.*
Az artel abban a mértékben fejlődik kommunává, ahogyan létrejönnek az ehhez szükséges anyagi előfeltételek, és ahogyan maguk a kolhozparasztok meggyőződnek az artel kommunává fejlődésének szükségességéről.
A város és a falu közötti lényeges különbség megszüntetése egyáltalán nem jelenti a nagyvárosok pusztulását. Az ipar tervszerű elhelyezése az ország egész területén, az iparvállalatok közelebb vitele a nyersanyagforrásokhoz azzal jár, hogy új városok épülnek. A városok, mint olyan központok, amelyekben a kultúra a legfejlettebb, mint olyan központok, amelyekben nemcsak a nagyipar, hanem a mezőgazdasági termékek feldolgozása és az élelmiszeripar valamennyi ága is hatalmas fejlettséget ér el — elősegítik majd a városi és a falusi létfeltételek kiegyenlítődését. A régi városok képe gyökeresen megváltozik. A városok szocialista átépítésének az a célja, hogy megszüntesse a zsúfoltságot, és a fásítás, parkosítás segítségével a városgazdálkodás minden modern vívmányának felhasználása útján egészségesebbé tegye a városi életkörülményeket. Egyre nő az a haladó szerep, amelyet a szocialista város, mint a korszerű, élenjáró tudomány és kultúra vívmányainak hordozója és terjesztője betölt.
A város és a falu közötti lényeges különbség megszüntetésében nagy szerepet kell játszania a közlekedésnek. A közlekedés az ipari központokat összeköti, egybeforrasztja a mezőgazdasági vidékekkel. A vasúti, gépkocsi-, vízi- és légiközlekedés fejlődése, a villamosenergia nagy távolságokra történő továbbítása, a rádió és a televízió tökéletesítése és elterjesztése — mind fontos eszköze annak, hogy a falu gazdasági és kulturális téren közelebb kerüljön a városhoz. A tudománynak és a technikának ezek a vívmányai lehetővé teszik, hogy a falu lakossága a városi lakossággal egyformán élvezze a kultúra minden áldását.
Mindaddig, amíg a népgazdaságban két fő termelési szektor — állami és kolhozszektor létezik, elkerülhetetlenül fennmarad az árutermelés és az áruforgalom, amelyeket a szocialista állam sikerrel használ fel a kommunizmus építése érdekében. Csak az egységes kommunista tulajdon alapján hal el az árutermelés, és tűnnek el a vele kapcsolatos kategóriák.
A kommunizmus felső fokán az árutermelés megszűnésével eltűnik az érték, eltűnnek az érték formái, és velük együtt eltűnik az értéktörvény. A termékek előállítására fordított munka mennyiségét nem kerülőúton, az érték és annak formái révén fogják mérni, mint ez az árutermelés viszonyai között történik, hanem egyenesen és közvetlenül a termékek előállítására fordított munkaidővel.
A termelőeszközök egységes kommunista tulajdonának megteremtése lesz a munkásság és a kolhozparasztság közötti határok végleges elmosódásának alapja.
A kommunizmusban megszűnik a város és a falu közti lényeges különbség, de marad köztük némi nem lényeges különbség, amely az ipari és a mezőgazdasági termelés sajátosságaiból, például a mezőgazdasági munkáknak a növények természetes fejlődési és érési folyamatával összefüggő idényjellegéből, a mezőgazdasági gépek korlátozott időn át tartó használatából stb. következik.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!