Az antant utolsó hadjáratának csődje
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
4
A kommunista párt, midőn hozzáfogott a népgazdaság helyreállításához, rengeteg gazdasági problémával találta szemben magát. De ezek nem voltak egyszerre megoldhatók, lévén az állam lehetőségei igen korlátozottak. Ezért a párt a legfőbb láncszemre összpontosította a dolgozó tömegek legnagyobb erőfeszítéseit. S a legfőbb láncszem a lélegzetvételi szünet időszakában a közlekedés volt. A közlekedés helyreállításától függött a gazdasági bomlás elleni harc sikere.
A párt Központi Bizottsága úgy döntött, hogy ötezer kommunistát mozgósít a közlekedés megmentésére. Felhívásában leszögezte: „Szükséges, hogy a legközelebbi hónapokban bármi áron újjáteremtsük közlekedésünket. Ez, és csakis ez a záloga annak, hogy megszabadítsuk a munkásközpontokat az éhség és a hideg pokoli kínjaitól, hogy újjászervezzük iparunkat, s végleg megszilárdítsuk a hazai és a nemzetközi ellenforradalom felett aratott győzelmeinket.”9 Pravda, 1920. március 4.*
A helyi pártszervezetekben újra felpezsdült a mozgósító munka. Miként egy évvel azelőtt a Vörös Hadseregnek a keleti és a déli front felé tartó csapataiba, úgy özönlöttek most a kommunisták a vasúthoz, hogy helyreállítsák a pályatesteket és a hidakat, rendet teremtsenek a pályaudvarokon, dolgozzanak a fűtőházakban és a főműhelyekben.
1920 tavaszán a hadseregből számos katonai tanácstagot, politikai osztályvezetőt, hadosztálybiztost vezényeltek a közlekedés frontjára. Július 15-ig a párt mintegy hatezer kommunistát küldött erre a munkaterületre.
Nagyobb lelkesedéssel dolgoztak maguk a vasutasok és a gépgyártó üzemek dolgozói is. A közlekedési munkások és alkalmazottak gyűléseiken saját kezdeményezésükre határozatot hoztak a munkaidő meghosszabbításáról és a munka termelékenységének emeléséről. 1920. február 7-én Petrográdban megnyílt a közlekedési dolgozók első kormányzósági konferenciája. A konferencia a petrográdi vasutasok nevében kimondta, hogy a munkások minden erejüket a közlekedés helyreállításának szentelik. A moszkvai rendezőpályaudvar munkásai és alkalmazottai 1920. évi márciusi gyűlésükön elhatározták, hogy a kormány minden olyan rendelkezését és utasítását, amely a közlekedés fellendítését célozza, katonai parancsnak tekintik, és gyorsan, hiánytalanul, ellenvetés nélkül végrehajtják. A tambovi csomópont vasutasai a munkaidő meghosszabbítását határozták el. A jekatyerinburgi kormányzóság nagyezsgyinszki iparvidékének munkásai napi két túlórát és nyolcórás vasárnapi ingyenes rohammunkát vállaltak. A műhelyek, illetve az egyes munkások között munkaverseny indult.
Naponta újabb hírek láttak napvilágot a gazdasági fronton elért eredményekről. Az első győzelmeket a moszkva—kazányi vasútvonal munkásai vívták ki. A munkások meggyorsították az élelmiszerrel és más teherrel megrakott szerelvények forgalmát. A vasútvonalon javult a fegyelem, ritkultak az indokolatlan mulasztások. Március 13-án a Honvédelmi Tanács köszönetét fejezte ki a vonal dolgozóinak.
Nagy hősiességet tanúsítottak a munkások a vasúti hidak helyreállításánál. Ez a munka rendkívüli szívósságot és bátorságot követelt, hiszen akkoriban többnyire kézi erővel kellett a nehéz munkákat elvégezni; márpedig a munkásoknak nem sok erejük volt, a tartós rossz táplálkozás éreztette hatását. Éjjel-nappal, télen és ősszel, csontig hatoló szélben, lékekben el-elsüllyedve, életük kockáztatásával dolgoztak. Kevés volt a szerszám, takarékoskodni kellett minden csavarral, minden egyes alkatrésszel.
De a munkások a legnagyobb nehézségek ellenére is győzelmeket értek el. A moszkva—kazányi vonal vasutasai 29 nap alatt helyreállították a kazány—jekatyerinburgi vonalon a Buj folyó lerombolt hídját. Március 29-én befejeződött a jamburgi vasúti híd helyreállítása, és megindult a vasúti forgalom az észt határig. A tartalékhadsereg katonái egy hónappal a kitűzött határidő előtt adták át a Szarápul városa melletti Káma-hidat a forgalomnak. Szibériából megindulhattak a vonatok az ország központja felé. A Honvédelmi Tanács Lenin aláírásával üdvözlő táviratot küldött a tartalékhadsereg Forradalmi Katonai Tanácsának.
A Putyilov-gyár, az Obuhov-gyár, az Izsorszki-gyár és más petrográdi üzemek teljesítették a közlekedés soronkívüli megrendeléseit. A munka termelékenysége 10—30, sőt, helyenként 50 százalékkal is emelkedett. Egyre több mozdony közlekedett a vasútvonalakon. Februárban mintegy 3800, márciusban több mint 4500, áprilisban pedig már több mint 5100 mozdony volt üzemben. A forgalomban levő vasúti kocsik száma is emelkedett: áprilisban 245 300 volt, szemben a februári 190 100-zal. A vasútvonalak szemlátomást megélénkültek.
Fellendülésnek indult a Donyec-medence is. E hatalmas szénközpont helyreállítása szintén egyik elsőrendű feladata volt a szocialista építőmunkának. A szovjet rendszer ellenségei tudták ezt. A gyenyikinisták visszavonulásuk közben barbár módon megsemmisítették a bányaüzemi berendezéseket, romba döntötték a bányákat és a hozzájuk tartozó épületeket. S midőn a Vörös Hadsereg az ellenséget kiűzte és a Donyec-medencében megindultak a helyreállítási munkálatok, a dolgozók között működésbe léptek az eszer és mensevik ügynökök provokációkat szerveztek, szovjetellenes rémhíreket terjesztettek, megpróbáltak elégedetlenséget és nyugtalanságot szítani az elmaradott munkások körében.
A pártszervezetek a munkásokra támaszkodva lépten-nyomon leleplezték a szovjetellenes elemek provokációs tevékenységét. A bányászok közötti politikai nevelő munka fokozása céljából a Központi Bizottság határozata alapján 1920 február végén megalakult a donyec-medencei politikai osztály. A politikai osztály különös figyelmet szentelt a donyec-medencei pártszervezetek megerősítésének. Két hónap alatt, márciusban és áprilisban, 52 új kommunista sejt és 10 ifjúsági szövetségi szervezet alakult.
A Donyec-medence újjászületésében nagy szerepe volt a bányamunkások IV. területi kongresszusának is, amely 1920. március 21-én nyílt meg Harkovban. A kongresszus, amelyen több mint 100 000 munkás képviseletében 99 küldött vett részt, túlnyomó többséggel elfogadta a kommunisták által javasolt határozatokat.
A Donyec-medence szakmunkás-utánpótlásának biztosítása céljából a Munka és Honvédelmi Tanács 1920. április 16-án országos vájár mozgósítást rendelt el. Minden18 és 50 év közötti, bányaipari tapasztalattal rendelkező személyt a donyeci bányákba helyeztek vájárnak, ácsnak, csillésnek vagy gépésznek. A donyeci bányászok sorai feltöltődtek, s a széntermelés is emelkedésnek indult.
A népgazdaság helyreállításáért vívott harc terhét megosztotta a munkásosztállyal szövetségese, a dolgozó parasztság. A falu is részt vett a fűtőanyag-válság megszüntetésében. Parasztok százezrei dolgoztak fakitermelésen, szállították fogataikon a tűzifát az üzemekbe és a vasútállomásokra. Egyes falvak apraja-nagyja kivonult a vasúti töltésre, hogy megtisztítsa a pályát a hótorlaszoktól. Sokszor maguk a parasztok fordultak a szovjetekhez és a gazdasági szervekhez, felajánlva szolgálatukat. Így például a jekatyerinburgi járásban levő Nyikolszkij község parasztjai 1920 március végén küldöttséget menesztettek a kommunista szombatok megszervezésére alakult uráli bizottsághoz, azzal a kéréssel, hogy bízzák meg őket valamilyen felelősségteljes feladat végrehajtásával. Meg is kapták nyomban a feladatot: egy iskola felépítését.
Óriási segítséget nyújtott a parasztság a munkásosztálynak azzal, hogy egyre több élelmiszert adott. 1920 tavaszán jelentősen fokozódott a gabonabeadás. Míg 1919 május elsejéig az Élelmezésügyi Népbiztosság begyűjtő szervei alig több mint 100 millió pud gabonát vettek át, 1920 május elsejéig már több mint 163 millió pud gyűlt össze, nem számítva az Ukrajnában begyűjtött mennyiséget. Csupán Szibéria közel 16 millió pud gabonát juttatott az államnak.
A szovjetország dolgozó népe szívósan, lelkesedéssel és önfeláldozóan tört utat a boldog, nagyszerű élet felé. Egyelőre még hihetetlenül drága volt a közönséges, rozslisztből készült kétszersült, s egy nyaláb fa a munkás szobájában fényűzésnek számított. De hónapról hónapra több vonat közlekedett a vasútvonalakon, újabb gyárakat, bányákat helyeztek üzembe. Az emberek még rosszul éltek, de minden nap közelebb hozta őket a győzelemhez, amelyért hajlandók voltak továbbra is vállalni a gazdasági bomlás megszüntetésének, a népgazdaság helyreállításának jegyében eltelő súlyos esztendők nélkülözéseit.
Szerafimovics író, aki 1920 elején Petrográdban járt, így beszélte el benyomásait:
„A forradalom óta először voltam Petrográdban. S egy dolog élesen, felejthetetlenül szembeötlik a város utcáin: megjött a gazda.
Megjött a gazda, eltüntette a korábbi, kikent-kifent, hamis fényektől csillogó, a rendnek csupán hamis látszatát keltő, hamis kultúrájú arcot, a cári-burzsoá élet arcát, s megadta a nagyvárosnak saját szigorú, kissé komor, zárkózott arcát, hiszen belül az embertelen erőfeszítéstől remegve lüktet a gigászi munka.
Megjött a Munka.
Az utcákon — akárcsak Moszkvában — mindenki siet, az emberek magukon viselik a gondterheltség, a szakadatlan munka bélyegét … Fűrészt, fejszét, zsákot cipelnek a vállukon.
Az utcák, a Nyevszkijtől kezdve, kérgessé, dolgossá váltak.
A forradalom halad, feltépve és be is gyógyítva a burzsoá rend okozta régi, vérző sebeket.”10 Pravda, 1920 március 10*
Országszerte szombati és vasárnapi rohammunkákat rendeztek, munkások és parasztok tízezreinek részvételével. A munkahőstettek csúcspontja volt a május elsejei országos kommunista szombat, amelyet a IX. pártkongresszus határozata alapján tartottak meg. Az önkéntes rohammunkában nem kevesebb mint 15 millió ember vett részt; és csupán ennek az egyetlen napnak az eredményét 237 millió rubelre becsülték.
A május elsejei kommunista szombat lendülete hatalmas volt. Az egyik külföldi újságíró így írt róla: „Micsoda lendítőkereke a munkának az önök csodálatos ünnepe!” Ámde a lélegzetvételi szünet a vége felé közeledett. A nemzetközi imperializmus ismét erőt gyűjtött egy újabb szovjetellenes hadjáratra.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!