A járvány tovább rontott a szegények helyzetén, számuk most 1,75 millióra tehető. Az idős nők rosszabbul élnek, mint 15 éve.
„Mára dél-amerikai típusú társadalmi különbségek alakultak ki (…) közel kétmillióan élnek a nyomor peremén billegve, egyik napról a másikra élve a jövedelmükből (…) Meg kell akadályozni a további leszakadást. Nem élhet az utcán egyetlen család sem”.
Ezeket a gondolatokat bármelyik mostani ellenzéki párt vezetője mondhatná az Orbán-kormánynak címezve a kritikát, de valójában a Fidesz újbóli hatalomra kerülése után, 2010 májusában elfogadott Nemzeti Együttműködés Programjába írták bele. Ma éppen itt tartunk, egy szélsőségesen szétszakadt társadalomban tömegek, főként idősek zuhantak bele a nyomorba. Ezért kérhetett újabb tíz évet a miniszterelnök a párt hétvégi kongresszusán arra, hogy megszűnjön Magyarországon a szegénység.
Sem most, sem korábban nem fogalmazta meg ugyanakkor egyetlen kormánypárti politikus sem, hogy miben kellene változtatni, a „munkát és nem segélyt”, a „hálót és nem halat” sztereotípiákon túl az adatokból mindig csak azt emelik ki, amiben javulást mutatnak a számok. Az utóbbi évek világgazdasági fellendülésének hatására tagadhatatlan, hogy a szegénységgel kapcsolatos adatokban is van néhány pozitív változás, de az összkép lesújtó.
A szegénység rétegei
Az abszolút, vagy más néven mélyszegénység azt jelenti, hogy egyszerűen nincs elég jövedelme az illetőnek a létfenntartásához szükséges alapvető dolgokra, élelemre, tiszta ivóvízre, tisztálkodásra. A relatív szegénység azokat érinti, akik hozzájutnak ezekhez, csak nem a megfelelő, a környezetében elfogadott szinten. A legnagyobb baj, hogy már ez a relatív szegénység is elszigetelődést hoz magával, a tehetetlenség érzését erősíti, az ebbe a körbe tartozók többnyire nincsenek tisztában azzal sem, honnan kérhetnének támogatást, miközben a megfelelő lakáskörülményeket sem tudják megteremteni, nem jutnak normális oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, a kevés pénzük pedig gyógyszerre vagy fogorvosra végképp nem elegendő.
A TÁRKI egyik, még a nyáron megjelent kutatása azt igazolta, hogy a magyarok háromnegyede az uniós szegénységi küszöb alatt él és a pozíciónk másfél évtizede nem javult. Ráadásul az uniósnak csak 40 százaléka a hazai szegénységi küszöb. Tavaly ez az összeg 116 158 forint volt, vagyis aki ennél kevesebb havi jövedelemből élt, azt szegénynek kell tartanunk. Azt pedig, hogy mennyire az, vagyis a szegénysége mélységét az mutatja, hogy a küszöbtől mennyire marad el a tényleges jövedelme. Minél távolabb van tőle valaki, annál kisebb az esélye arra, hogy valaha kitörhet ebből az anyagi csapdából.
2019-ben, amikor a szegénységi küszöb 105 259 forint volt, az ennél kevesebből élők átlagosan 67 050 forintot próbáltak meg beosztani. A tavalyi küszöb alatti átlagos jövedelem még nem ismert, de a korábbi évek tapasztalatai alapján pár száz forinttal nőhetett csak az összeg. Mivel pedig mindez a vártnál magasabb inflációval párosult, a nagyon szegények egyre kevesebb dolgot tudnak megvenni a kevés pénzükből, s ez főként a nyugdíjasokra igaz, akiknek a járandósága a csak inflációkövető éves emelések miatt egyre messzebbre kerül a dinamikusan emelkedő bérektől.
Árnyaltabban ugyan, de ezt támasztják alá a Háztartások életszínvonala című KSH kiadvány november elején megjelent legutóbbi adatai is. Az elemzés bevezetőjében az áll, hogy tavaly „a Covid19-járvány következtében kismértékben nőtt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya” Magyarországon. A szegénység vizsgálatában egységes uniós adatok a jövedelmi helyzetet, az anyagi nélkülözést és a munkaerőpiacról való kiszorulást mutatják. (A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek a fenti három kérdés közül legalább egyben érintettek, a mélyszegénységben élők mindháromban). A nettó medián jövedelem 60 százalékánál kevesebbet keresők relatív jövedelmi szegénységben élnek, a vizsgált kilenc tételből legalább négyhez nem jutnak hozzá, nincs autójuk, nem tudnak elég húst venni vagy elmenni egy egyhetes nyaralásra, vagy olyan háztartáshoz tartoznak, ahol a munkaképes családtagok csak a lehetséges idő 20 százalékánál kevesebbet dolgoznak.
A kevésnél is kevesebb
A közmunkás alapbér évek óta alig egy-kétszáz forinttal emelkedik, s ez épp a legszegényebbeket teszi a legkiszolgáltatottabbá – mondta a Népszavának Vécsi István a Közmunkás Szakszervezet elnöke, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ricse polgármestere. Szavai szerint 2010 előtt nettó 62 ezer forint volt a közmunkás átlagbér, de ezt a Fidesz kormány levitte 54 ezerre. Ráadásul a közmunkaprogramot is megváltoztatták annak idején úgy, hogy az érintettek korábban egy évben legfeljebb két hónapot dolgozhattak négy, majd később hat órában, ami azt jelenti, hogy aki ilyen munkalehetőségek után, a programban éveket eltöltve végül nyugdíjba megy, még a kevésnél is kevesebb jut neki. (D.J.)
A KSH adatai szerint tavaly 1 millió 752 ezer embert, a lakosság 18,2 százalékát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata Magyarországon, de közülük csak 93 ezren számítottak hivatalosan mélyszegénységben élőnek. Ha minden társadalmi csoportot és valamennyi korosztályt együtt nézzük, látványos a javulás, hiszen 2010-ben még ez a kockázat a lakosság 31 és fél százalékát érintette. Ugyanakkor a 65 évnél idősebb magyar nők helyzete nemhogy nem javult, de egytized százalékkal még romlott is: a 2010-es 19 százalékról 2020-ra 19,1 százalékra.
A jövedelmi szegénységben élők pedig azért lettek látványosan kevesebben 2018 óta, mert az uniós statisztikusok azóta nem általában kérdezik meg, hogy a háztartás ki tudna-e fizetni egy nagyobb váratlan kiadást, hanem az adott évben érvényes szegénységi küszöbnek megfelelő összeghatárt jelölnek meg. A módszertani váltás – papíron – majdnem 20 százalékkal csökkentette a bajban lévők arányát. Ha csak az előző évi adatokkal vetjük össze a tavalyiakat, akkor kijelenthetjük, hogy nem látványosan ugyan, de valamennyit romlott a nők, a 17 év alatti gyerekek, a 65 évnél idősebbek, a legfeljebb általános iskolát végzettek, és a foglalkoztatottak, valamint a nem aktívak helyzete.
Egyértelmű, hogy a legkisebb jövedelemmel rendelkező 20 százalékot fenyegeti leginkább a szegénység réme, majdnem 80 százalékuk ide sorolható. Nem sikerült csökkenteni a területi leszakadásokat sem, Észak-Magyarország lakosságának több mint 28 százaléka szegény, a romák helyzete még romlott is, kétharmadukat tekinthetjük szegénynek. Szociológusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek teljesen soha nem tűnnek el, de csökkenthetők lennének. Ehhez azonban tisztességes jövedelmek kellenének, mert még a megemelt minimálbér is csak az elemi létezést teszi lehetővé, a közmunkás bér meg még ezt sem.
Háló nélkül nem megy
Az ország legszegényebb falvaiban a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programja próbál egyfajta felzárkóztatási lehetőséget nyújtani a leginkább leszakadófélben lévő családoknak. Tasi Krisztina Tiszabőn vezeti ezt a programot évek óta, és az a tapasztalata, hogy ha kis lépésekben is, de javulnak az életkörülmények a peremvidéken. Ennek egyik oka, hogy a fiatal és középkorú munkaképes férfiak jó része az építőiparban talált magának munkát – még ha olykor a szürke zónában is –, eljárnak nagyobb városokba dolgozni, ami javította a családok anyagi helyzetét. Éppen ezért Tiszabőn most arra összpontosítanak, hogy a női munkanélküliséget próbálják csökkenteni. – Azt látjuk, hogy a húsz-harmincéves nők, anyukák nyitottak lennének állandó, bejelentett, normális munkára, de egyfajta finomhangolással kellene ezt megvalósítani: akár úgy, hogy differenciáltan, négy, hat és nyolcórás munkaköröket biztosítanak, hiszen akinek sok gyereke van, szívesebben vállalna részmunkát. Hozzátette: szociális háló nélkül nem lehet javítani az ilyen típusú falvakban élők helyzetén, kell a folyamatos jelenlét, a támogatás, a tanácsadás akár életvezetési, akár adósságkezelési területen, kell a most épülő bölcsőde, a gyerekház vagy épp a tanoda-program.
(Népszava)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Sem most, sem korábban nem fogalmazta meg ugyanakkor egyetlen kormánypárti politikus sem, hogy miben kellene változtatni, a „munkát és nem segélyt”, a „hálót és nem halat” sztereotípiákon túl az adatokból mindig csak azt emelik ki, amiben javulást mutatnak a számok…”
– DE ÁLELLENZÉKIEKNEK SINCS ÖTLETÜK!
Mivelhogy nem hülyegyerekek gyülekezetei honi polythykay maffiáink, mind fölfogta/fölfogja: JELEN STRUKTÚRÁNKBAN – SE SAJÁT ORSZÁG, SE SAJÁT GAZDASÁG, CSAK AZ UNIÓS GYARMATI LÉT! – CSAK AZ ÖRÖKRE ELKOPTATOTT SZTEREOTÍPIÁK BÖMBÖLÉSE, ÉS A LEBUTULT NÉP EGYMÁSNAK UGRASZTÁSA GARANTÁLJA A RENDSZER LÉTÉT!
AMI PEDIG SZÁMUKRA LÉTKÉRDÉS!
Az egyszerű emberek tömegei pedig loholnak a megélhetés után, a polythykay maffiózók szavait követve!
Pedig van a problémára megoldás! RÁADÁSUL A SZERENCSÉSEBBEK MEG IS ÉLHETTÉK! De most ezen szerencsésebbek tisztességesebbjei „most verik a fejüket a falba”, hogy de hülyék is voltunk AKKOR…!
Ám az AKKORI MEGOLDÁS – BÁRMENNYIRE KÍVÁNATOS ÉS SÜRGETŐ IS! – egyre inkább távolodik. A kár pedig egyre csak növekszik!
Ám ha mégis eljönne a MEGOLDÁS IDEJE, az okozott károknak csak az enyhítése fölemésztené a maradék energiákat! És hát ugye…- fejlődni is kéne!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on