(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A szovjet csapatoknak Kelet-Poroszországban, a Visztula és az Odera között kivívott győzelmei tovább növelték a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét, s egyben döntő módon befolyásolták a politikai és a katonai helyzetet a Hitler-ellenes koalíció javára. A Szovjetunió barátai elragadtatással, ellenségei rettegve ismerték el a szovjet hadsereg sikereinek a háború kimenetele szempontjából meghatározó jelentőségét.
Az 1945. február 4. és 11. között tartott jaltai kormányfői konferenciának a katonai erőfeszítések koordinálásáról hozott határozatai azt bizonyították, hogy a Hitler-ellenes koalíció tovább erősödött, s a koalíció mindegyik tagja meg akarja gyorsítani a fasiszta Wehrmacht végleges szétzúzását.
Miután a szovjet csapatok elérték a fasiszta Németország gazdasági és katonai szempontból legfontosabb körzeteit, kedvező feltételek alakultak ki ahhoz, hogy végső csapást mérjenek az ellenségre. Már közel volt az áhított cél: Berlin. De ezt a feladatot nem lehetett megállás nélküli előrenyomulással megoldani. A szovjet harcosok 500 kilométeres utat tettek meg egyfolytában, súlyos harcok közepette, nagy veszteségekkel, és emiatt megfogyatkoztak támadási lehetőségeik. Időre volt szükségük, hogy megszilárdítsák az elfoglalt terepszakaszokat, az ellátmányszállítások érdekében helyreállítsák az utakat, feltöltsék a csapatokat személyi állománnyal, előreszállítsák a lőszert, az üzemanyagot, előkészítsék a repülőtereket és áttelepítsék a légierőt.
Nem lehetett figyelmen kívül hagyni a Kelet-Pomerániában összpontosult nagy ellenséges erőket, valamint a Sziléziában megszaporodott ellenséges csoportosítást. Fontos feladatokat kellett megoldani a szovjet-német arcvonal déli (bécsi) irányában is. Így történt, hogy a harc hevessége az egész szovjet-német arcvonalon nem csökkent egészen a Berlinre mért csapásig.
Az 1. Belorusz Front csapatai februárban és márciusban heves és véres harcokat folytattak azért, hogy Küstrin körzetében kiszélesítsék az oderai hídfőket. Noha a harctevékenység itt térben korlátozott volt, az események további alakulása szempontjából nagy jelentőséggel bírt. Az ellenség hatalmas erőket vont ide, és mindenáron vissza akarta vetni a szovjet csapatokat az Odera keleti partjára. Ám ez nem sikerült neki. Berzarin, Csujkov, Kolpakcsi és Cvetajev tábornokok hadseregei heves harcok árán március végére megsemmisítették a Küstrinben bekerített helyőrséget, ugyanott nagy hídfőt létesítettek, és kisebb hídfőket foglaltak el Frankfurttól délre. Ezek mind kiindulási körletül szolgáltak, amikor a szovjet csapatok csapásmérő csoportosítása megindult Berlin ellen.
Kelet-Pomerániában az ellenség megsemmisítését a 2. Belorusz Front csapatai és az 1. Belorusz Front balszárny-csapatai hajtották végre, s a Balti Flotta erőinek egy része támogatta őket. A német fasiszta parancsnokság nagy jelentőséget tulajdonított Kelet-Pomeránia tartásának. A körzet védelmére megalakította a „Visztula” hadseregcsoportot. Ennek állományába február 10-én 38 hadosztály és 6 dandár tartozott. Ezeknek a nagy erőknek a likvidálása nélkül nehezen lehetett a berlini irányban indított támadás sikerére számítani.
A szovjet csapatok, miután elérték Kelet-Pomerániát, lényegében egyetlen napig sem szüneteltették a harctevékenységet. Február 10-én Bydgoszcztól északra a 2. Belorusz Front 2. csapásmérő hadserege, 65., 49. és 70. hadserege támadásba ment át. Tíz napon át szívósan nyomultak előre, s 60 kilométerrel visszavetették a makacs ellenállást tanúsító németeket. Az 1. Belorusz Front jobbszárny-csapatai mintegy 50 kilométert nyomultak előre északnak, és az Oderától keletre elhárítottak egy erős ellenséges ellencsapást. Február 14-én likvidálták a bekerített ellenséges csapatokat Schneidemühlben, február 23-án pedig Poznanban.
A főhadiszállás a Kelet-Pomerániában támadó csapatok erősítésére a 2. Belorusz Frontnak adta át G. K. Kozlov tábornok 19. hadseregét és A. P. Panfilov tábornok 3. gárda harckocsihadtestét, ezenkívül bevonta a támadásba az 1. Belorusz Front főerőit is.
A 2. Belorusz Front csapatai február 24-én rövid előkészítés után újból megindították a támadást. A 19. hadsereg és harckocsihadtest magasabbegységeinek hatalmas erejű csapása sikerrel járt. A front csapatai áttörték az ellenség védelmét, gyors ütemben előnyomultak észak felé, március 4-én kijutottak a Balti-tengerhez Köslin (Koszalin) körzetében, és március 5-én felszabadították a várost.
Március 1-én támadásba mentek át az 1. Belorusz Front állományába tartozó 1. lengyel hadsereg, a 3. csapásmérő hadsereg, a 61. és 47. hadsereg, és az 1. és 2. gárda harckocsihadsereg magasabbegységei. Az erős védelmet és a makacs ellenállást leküzdve négy nap múlva ugyancsak kijutottak a tengerpartra Kolberg (Kolobrzeg) körzetében. A két front csapásaival kettévágták az ellenség kelet-pomerániai csoportosítását.
Miután elérték a tengert, a 2. Belorusz Front csapatai északkeleti, az 1. Belorusz Front csapatai pedig északnyugati irányban bontakoztatták ki a támadást. A tavaszi sár, a gyakori esőzés, a megáradt folyók és a tavak megnehezítették az előnyomulást. Ennek ellenére a frontok magasabbegységei állhatatosan rombolták a fasiszták védelmét. Március 18-án az 1. Belorusz Front csapatai rohammal bevették Kolberg-erődöt, két nap múlva pedig egész sávjukban megtisztították az ellenségtől a Balti-tenger partvidékét, és kijutottak az Oderához.
A 2. Belorusz Front a neki átadott 1. gárda harckocsihadsereggel sikeresen nyomult előre a Danzigi-öböl felé. Egyre szorosabbra zárták a bekerítés gyűrűjét, s március 28-án felszabadították Gdyniát. Két nap múlva már a lengyel állam nemzeti lobogója lengett a felszabadított Danzig (Gdansk) fölött is. Kelet-Pomerániában befejeződött az ellenség szétzúzása.
A csapatoknak lényeges támogatást nyújtott a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta. Torpedónaszádjai, csatarepülői és akna-torpedóvető repülőgépei az ellenség 158 hadi- és szállítóhajóját süllyesztették el, mintegy 30 hajóját pedig megrongálták. A flotta a tengeri útvonalakon tevékenykedve nem csupán nagy veszteségeket okozott az ellenségnek, hanem jelentősen megnehezítette számára az erőkkel és eszközökkel való manőverezést is.
Az 1. Ukrán Front csapatai február-márciusban súlyos harcokat vívtak az ellenség nagy sziléziai csoportosításával. Február 8. és február 24. között a 3. gárdahadsereg, a 13., 52. és 6. hadsereg, a 4. és a 3. gárda harckocsihadsereg magasabbegységei a front jobbszárnyán végrehajtották az alsósziléziai hadműveletet. Az oderai hídfőkből támadásba mentek át, áttörték az ellenség védelmét, és az erdős, mocsaras terepen, a tavaszi sárban nehéz körülmények között harcolva kijutottak a Neisséhez. Ugyanakkor átkaroló manőverrel bekerítettek egy 18 000 főnyi ellenséges csoportosítást Glogau (Glogów) körzetében és egy 40 000 főnyi csoportosítást Breslauban. Április l-re Glogauban megsemmisítették a német fasiszta egységeket. Március 15. és 31. között az 5. gárdahadsereg, a 21., 59. és 60. hadsereg, valamint a front balszárnyára átdobott 4. gárda harckocsihadsereg magasabbegységei végrehajtották a felső-sziléziai hadműveletet. A szovjet csapatok nagy veszteséget okoztak az ellenségnek, mintegy 50 kilométert nyomultak előre nyugatnak, s elérték a Szudéták előhegyeit és Csehszlovákia határát.
A támadó csapatoknak igen nagy segítséget nyújtott valamennyi front légiereje. A repülők rendkívül bátran és leleményesen harcoltak. Örökre emlékezetes hőstettet hajtott végre I. Sz. Polbin vezérőrnagy, a Szovjetunió Hőse, a 6. gárda bombázó légi hadtest parancsnoka. Polbin, a dnyeperi hős, személyesen vezette repülőgépeit a harcfeladatok teljesítésére. Február 11-én 158. harci felszállását hajtotta végre. Breslau külvárosában kellett feladatot teljesítenie, s hogy minél jobban célba találjon, zuhanórepülést hajtott végre. Polbin repülőgépét telitalálat érte, s a bátor repülő életét vesztette. Halála után kitüntették a második Arany Csillag éremmel. Amikor az előrenyomuló csapatok közelében nem volt repülőtér, A. I. Pokriskin ezredes, a Szovjetunió háromszoros hőse, a 9. gárda vadászrepülő-hadosztály parancsnoka a Breslau-Berlin műutat használta felszálló és leszálló pályának, és biztosította a csapatok állandó légi fedezetét.
A harcok során fogságba került szovjet katonák hűek maradtak hazájukhoz, és folytatták a küzdelmet, ahogy tudták. Február 8-án nagyszerű hőstettet vitt véghez tíz szovjet hadifogoly, élükön M. P. Gyevjatajev pilótával. A repülőtéren dolgozva egy ellenséges bombázót zsákmányoltak, és átrepültek az arcvonalon. Gyevjatajev főhadnagyot bátorságáért és hősiességéért a Szovjetunió Hőse címmel, a vállalkozás többi résztvevőjét érdemrendekkel tüntették ki.
A szovjet hadsereg a februári és márciusi heves harcok eredményeképpen kijutott a Balti-tenger partjára a Visztulától nyugatra, s elérte az Oderát és a Neissét. Létrejöttek a kedvező feltételek ahhoz, hogy döntő csapást mérjen a berlini irányban. A szovjet csapatok, miután a lengyel csapatokkal együtt kiűzték a hitleristákat Kelet-Pomerániából és Sziléziából, befejezték Lengyelország felszabadítását. Az ősi lengyel földeket ismét visszakapta igazi gazdája, a lengyel nép.
A Lengyelország felszabadításáért vívott harcok idején a szovjet csapatok nagy katonai tudásról, bátorságról és hősiességről tettek tanúságot. A szovjet katonák tízezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. 1382 ember kapta meg a Szovjetunió Hőse címet. A Szovjetunió érdemrendjeivel és érdemérmeivel tüntették ki a lengyel hadsereg több mint 5000 katonáját és tisztjét. 34 lengyel magasabbegység, egység és alegység megkapta a „Prágai”, „Varsói”, „Pomerániai”, „Kolbergi” elnevezést, 29 lengyel magasabbegységet és egységet kitüntettek szovjet érdemrendekkel, a Kosciuszkóról elnevezett 1. lengyel hadosztályt pedig másodízben is kitüntették. A lengyel kormány nagy elismeréssel adózott a Lengyelország felszabadításában részt vett szovjet katonáknak, s közülük 36 000-et lengyel érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntetett ki. A szovjet és a lengyel csapatok győzelmeinek emlékére a lengyel kormány megalapította „A Baltikumért, az Oderáért és a Neisséért” elnevezésű érdemérmet, amellyel kitüntették az említett harcokban részt vett lengyel és szovjet katonákat. A szovjet katonák életüket nem kímélve teljesítették nemes internacionalista kötelességüket. Lengyel földön mintegy 600 000 szovjet katona és tiszt áldozta életét.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!