A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A hitel a szocializmusban. A szocialista társadalom egyik közgazdasági szempontból szükséges eszköze a hitel. A hitel létezése itt azzal függ össze, hogy a népgazdaságban egyrészt ideiglenesen szabad pénzeszközök képződnek, másrészt pedig a szocialista vállalatoknak ideiglenesen az eredetileg tervezettnél több eszközre lehet szükségük.
Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a szocialista vállalatok eszközeinek körforgása során a termékek realizálásából származó összegek beérkezésének és a termelési kiadások fedezésének időpontja nem esik egybe. A vállalatok eszközeinek egy része állandóan pénz formájában van, ezt a pénzt azonban meghatározott időközönként kell kiadni. A termékek realizálásának arányában felhalmozódnak a nyersanyag- és fűtőanyag-beszerzésre szánt pénzeszközök, mert ezeknek az anyagoknak a készletét időszakonként kell megújítani. A munkabéralap a termékeik realizálásával folyamatosan halmozódik fel, munkabért viszont rendszerint havonta két ízben fizetnek. Az amortizációs alap rendszeresen felhalmozódik pénzformában, viszont ezt a pénzt új gépek beszerzésére, berendezések vásárlására, építkezésre vagy a meglevő épületek általános tatarozására csak bizonyos idő eltelte után adják ki. A vállalat tiszta jövedelmét csak akkor fordítják új beruházásokra, amikor ehhez már elegendő pénz gyűlt össze. Ilyenformán az állami vállalatok ideiglenesen szabad pénzeszközökkel rendelkeznek. Ideiglenesen szabad pénzeszközök a kolhozokban is vannak. Ilyenek a pénzjövedelemből az oszthatatlan alapba befizetett összegek, amelyeket csak később költenek el, továbbá az a pénzjövedelem, amelyeket még nem osztottak el a kolhozparasztok között stb. A költségvetés végrehajtása folyamán ideiglenesen szabad pénzeszközök keletkeznek olyan formában, hogy a bevételek felülmúlják a kiadásokat, maradványok mutatkoznak a költségvetési szervek és a költségvetés bizonyos különleges rendeltetésű eszközeinek folyószámláin. A dolgozók jövedelmének növekedése szintén azzal jár, hogy egyre jelentősebb szabad pénzeszközökkel rendelkeznek.
Ugyanakkor a szocialista vállalatoknál és gazdasági szervezeteknél időnként előfordul, hogy ideiglenesen pénzeszközökre van szükségük, például idényjellegű kiadásokra, nyersanyag begyűjtésére stb. Mindeme körülmények folytán közgazdasági szempontból szükség van a hitelre.
A hitel a szocializmusban az a forma, amelyben az állam az ideiglenesen szabad pénzeszközöket mozgósítja, s a visszafizetés feltételével tervszerűen népgazdasági szükségletek kielégítésére használja fel. A szocializmusban a kapitalizmussal ellentétben nincs kölcsöntőke; a hitelrendszerbe bekerülő eszközök túlnyomó része a vállalatok társadalmi tulajdona, fennmaradó része pedig a dolgozók egyéni tulajdona. Ezeket az eszközöket a szocialista vállalatok és a dolgozók szükségleteinek kielégítésére használják fel. A hitelt a szocializmusban terv alapján bonyolítják le. Nagyságát, forrásait és felhasználását a hitelterv állapítja meg.
A szocialista társadalomban az ideiglenesen szabad pénzeszközöket az állami hitelintézetek: a bankok és a takarékpénztárak mozgósítják. Az önálló elszámolás alapján működő vállalatok kötelesek pénzeszközeiket az Állami Bank által nyitott folyószámlán tartani. A kolhozok vagy az Állami Bankban, vagy a takarékpénztárakban folyószámlán helyezik el pénzeszközeiket. A szocialista vállalatok pénzfelhalmozásai (például az állami vállalatok új építkezésre történő befizetései, a kolhozok oszthatatlan alapjai stb.) szintén külön bankokban összpontosulnak. Az Állami Bankban őrzik a költségvetés szabad eszközeit, s az Állami Bankban vannak az állami intézmények, a szakszervezetek, a biztosító szervek stb. pénzeszközei. A hitel egyúttal az a forma, amelyben az állami takarékpénztárak betétgyűjtő tevékenysége révén a lakosság szabad pénzeszközeit mozgósítják.
A bankhitel rövid- vagy hosszúlejáratú: a rövidlejáratú hitel az állami vállalatok, a kolhozok és más szövetkezetek forgóeszközeinek kiegészítésére szolgál; a hosszúlejáratú hitel főképpen a beruházási szükségleteket elégíti ki. Az állam hosszúlejáratú hitel formájában segítséget nyújt kolhozoknak és szövetkezeteknek (gazdasági jellegű beszerzéseikre), valamint egyes dolgozóknak (egyéni lakásépítkezésre, kolhozparasztoknak tehénvásárlásra stb.). A kolhozok és szövetkezetek hosszúlejáratú hiteleinek egyik forrása saját felhalmozásuk is. Az állami vállalatok az államtól beruházási célokra visszatérítési kötelezettség alá nem eső költségvetési finanszírozás formájában eszközöket kapnak, a beruházásokhoz szükséges eszközök egy részét pedig saját erőforrásaikból: az amortizációs alapból és a vállalat tiszta jövedelméből teremtik elő.
A vállalatok és gazdasági szervezetek a tervnek megfelelően közvetlen bankhitel formájában kölcsönöket kapnak. Minden vállalat kizárólag a banktól kaphat kölcsönt. A Szovjetunióban nincs kereskedelmi hitel, vagyis a vállalatok nem adhatnak egymásnak hitelbe árukat. A bank meghatározott gazdasági műveletekre, például idényszerű nyersanyag-begyűjtésre, ideiglenes félkész- vagy készgyártmány-készletek létesítésére kölcsönt nyújt a vállalatoknak. A hitelezésnek ez a formája biztosítja a bankhitel, a termelési folyamat és a forgalmi folyamat közötti közvetlen kapcsolatot.
A bank közvetlen rövidlejáratú hitelt a következő sarkalatos elvek alapján nyújt a vállalatoknak és gazdasági szervezeteknek: 1. a kapott kölcsönt meghatározott időn belül vissza kell fizetni, 2. a kölcsönnek célkölcsön jellegűnek kell lennie, 3. a bank által nyújtott kölcsön fedezetéül csak anyagi értékek szolgálhatnak. A visszafizetés és a határidő követelménye arra ösztönzi a gazdasági szervezeteket és vállalatokat, hogy meggyorsítsák az eszközök forgási sebességét, s a bank részéről elősegíti a rubel-ellenőrzést. Az a követelmény, amely szerint a hitel fedezetéül csak meghatározott anyagi értékek szolgálhatnak, lehetővé teszi, hogy a bank ellenőrizze a hitel helyes, a célnak megfelelő felhasználását, s a hitelt egybekapcsolja az anyagkészletek mozgásával.
A bankok a letétek után meghatározott kamatot fizetnek, a kölcsön után pedig a letéti kamatnál valamivel magasabb kamatot számítanak fel. A kamat a szocialista társadalomban a vállalat tiszta jövedelmének az a része, amelyet a kölcsönvett pénzeszközök ideiglenes használatáért fizet. A kapitalizmussal ellentétben, ahol a kamatláb spontán módon, a konkurrencia nyomán alakul ki, a szocialista gazdaságban a kamat nagyságát az állam állapítja meg terv szerint. Az állam a kamat megállapításánál abból indul ki, hogy biztosítani kell az egyes vállalatok és szervezetek anyagi érdekeltségét szabad pénzeszközeiknek bankokban való elhelyezésében, s ugyanígy saját és kölcsönvett eszközeiknek legcélszerűbb és leggazdaságosabb felhasználásában.
Az állami vállalatoknak nyújtott hitel nagy jelentőségű a termelés megszervezése szempontjából. A vállalatok forgóeszközeinek jelentős részét hitel révén képezik. A hitel előmozdítja a szocialista termelés növekedését, az eszközök forgási sebességének meggyorsulását.
A szocialista társadalomban messzemenően alkalmazzák a készpénzkímélő elszámolást. A bankok az egyes vállalatok és szervezetek közötti pénzelszámolásokat úgy bonyolítják le, hogy a számlatulajdonos megbízása alapján a feltüntetett összeget az egyik vállalat vagy szervezet számlájáról átvezetik a másiknak a számlájára. Az elszámolási és hitelfunkciók terv szerinti központosítása lehetővé teszi a Szovjetunióban, hogy óriási, a kapitalizmus számára elérhetetlen méretekben alkalmazzák a belső kliring-elszámolást, vagyis a gazdasági szervezetek kölcsönös követeléseinek beszámítását. A Szovjetunióban a készpénzelszámolást a vállalatok között csak a kisebb kifizetéseknél alkalmazzák. A készpénzkímélő elszámolás fejlődése helyettesíti a készpénzt a gazdasági forgalomban, s ilyenformán csökkenti a népgazdaság forgalmának lebonyolításához szükséges készpénz mennyiségét. A készpénzkímélő elszámolás meggyorsítja a pénzeszközök és a társadalmi össztermék forgalmát, s hozzájárul a pénz értékállóságának növekedéséhez.
A hitel a szocializmusban hathatós eszköz, amelynek segítségével az állam megvalósítja a vállalatok és gazdasági szervezetek tevékenységének rubel-ellenőrzését. A hitelezés egybekapcsolódik a vállalat pénzügyi helyzetének előzetes és utólagos ellenőrzésével. Ugyanakkor a hitelszervek ellenőrzik a bevételi és felhalmozási tervek teljesítését, a saját és a kölcsönvett forgóeszközök rendeltetésük szerinti felhasználását stb. Kölcsönnyújtás esetén a hitelszervek megvizsgálják, hogyan használja fel a vállalat saját eszközeit, hogyan tartja be a fizetési fegyelmet, mennyire szilárd a vállalat pénzügyi alapja ahhoz, hogy hitelt vehessen igénybe. A hitelszervek lépéseket tesznek a vállalatok fizetési fegyelmének és önálló elszámolásának megszilárdítása, a gazdaságosság fokozása érdekében.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!