A szovjet csapatok Magyarországon
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A szovjet hadsereg 1944 őszén elérte Magyarország határát. Elsőnek a 18. harckocsihadtest katonái léptek Magyarország területére, Szegedtől keletre, szeptember 23-án.2 – 1944. szeptember 26-án felszabadult Makó, október 11-én Szeged.* A szovjet csapatok előtt terült el a Nagyalföld rónasága.
Magyarországon bonyolult volt a politikai helyzet. A szovjet hadsereg győzelmeinek hatására a magyar nép egyre erélyesebben tiltakozott a háborúban való részvétel ellen. Nagy volt a bizonytalanság az uralkodó osztályok körében. Hatalmuk megőrzése érdekében keresni kezdték a háborúból való kilépés útját, s szorosabb kapcsolatokat építettek ki Anglia és az Egyesült Államok uralkodó köreivel. Hitler a kormány bizonytalankodását és ingadozását látva még 1944 márciusában Magyarországra vezényelte a csapatait, megszállta az országot.
A magyar nép érdekeit a Magyar Kommunista Párt fejezte ki. A háború első napjaitól kezdve internacionalista álláspontot foglalt el, harcra hívta a népet a független, demokratikus Magyarországért, a náci Németországgal való szakításért, a reakciós Horthy-rendszer megdöntéséért. A szovjet hadsereg közeledtével a magyar kommunisták hozzáláttak a partizánosztagok megszervezéséhez. Ezek 1944 szeptember-októberében kezdték el a harctevékenységet. Miskolctól nyugatra Nógrádi Sándor partizánosztaga indított harcot a megszállók ellen, s Miskolcon is partizáncsoport tevékenykedett. A Bükkben Szőnyi Márton partizáncsoportja harcolt, az észak-erdélyi hegyekben pedig három partizáncsoport küzdött. A Rákóczi Ferenc-partizánosztag több nagy diverziót hajtott végre a fasiszta csapatok hátában.
- szeptember végén már csak Magyarország volt a náci Németország egyetlen csatlósa. A fasiszta hadvezetőség kétségbeesett erőfeszítéseket tett, hogy kezében tartsa Magyarországot, és természeti kincseit felhasználja hadianyag-termelésre, a magyar hadsereget pedig a déli arcvonal erősítésére. Sietve igyekezett kialakítani az új arcvonalat Magyarország keleti határai mentén; gyorsított ütemben építették a védővonalakat. Kelet felől Magyarországot a „Dél” hadseregcsoport csapatai (a 8. és 6. német, a 2. és 3. magyar hadseregek) és az „F” hadseregcsoport 2. páncéloshadseregének 3 hadosztálya fedezték. Ezek állományába 32 hadosztály és 5 dandár tartozott, amelyek 3500 löveggel és aknavetővel, 300 harckocsival és mintegy 550 repülőgéppel rendelkeztek.
A főhadiszállás úgy ítélte meg, hogy Magyarországon kedvező helyzet alakult ki, s megparancsolta R. J. Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontjának, hogy folytassa a támadást, zúzza szét az ellenséges csoportosítást Magyarországon, és ezzel kapcsolja ki az országot a fasiszta Németország oldalán folytatott háborúból. A frontot rövid idő alatt megerősítették a főhadiszállás tartalékaival, feltöltötték személyi állománnyal, harci technikával és lőszerrel. A támadás kezdetekor a frontnak 10 200 lövege és aknavetője, 750 harckocsija és rohamlövege, 1100 repülőgépe volt. Hadműveletileg a frontnak rendelték alá az 1. és a 4. román hadsereget.
A front csapatai október 6-án elkezdték a debreceni hadműveleteket. A főcsapás irányában a legnagyobb sikert az 53. hadsereg és I. A. Plijev tábornok lovas-gépesített csoportja érte el. Szétzúzták a 3. magyar hadsereg szemben álló erőit, és gyors ütemben törtek előre északnak. Sikeresen támogatta őket az 5. légi hadsereg. A szovjet csapatok 12-én felszabadították Nagyváradot, felvonultak Debrecenhez, veszélyeztetve ezzel a Kárpátokban védő 8. német, 1. és 2. magyar hadsereg közlekedési útvonalait. Ezek a magasabbegységek a bekerítéstől tartva elkezdték a visszavonulást nyugat felé.
Az ellenség egyidejűleg fokozta az ellenállást Debrecen körzetében. Heves harcok bontakoztak ki. A szovjet parancsnokság ebbe az irányba dobta át Sz. I. Gorskov tábornok lovas-gépesített csoportját. Október 20-án a front csapatai találkozó irányú csapásokkal felszabadították Debrecent, két nap múlva pedig Nyíregyházát. A középső arcvonalszakaszon átkeltek a Tiszán, s hídfőket foglaltak el Szolnok körzetében. A front balszárnyán a 46. hadsereg magasabbegységei átkeltek a Tiszán, és felvonultak a Dunához Baja körzetében és a várostól délre.
Október 28-án befejeződött a debreceni hadművelet. Ennek hatására Magyarországon még feszültebb lett a helyzet. A magyar küldöttség október 11-én Moszkvában kénytelen volt aláírni a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Angliával való fegyverszünet előzetes feltételeit. Amikor Hitler erről értesült, október 16-án félreállította Horthyt, s a kormány élére a magyar fasiszták vezetőjét, Szálasit állította, aki aztán megparancsolta a magyar csapatoknak, hogy folytassák a harcot a szovjet hadsereg ellen.
A debreceni hadművelet befejezése előtt a „Dél” hadseregcsoport főerői harcban álltak Debrecen körzetében. A budapesti irányban nem voltak nagy erők. Az uralkodó körök helyzete ingatag volt. A főhadiszállás ezt a helyzetet figyelembe véve megparancsolta a 2. Ukrán Front csapatainak, hogy a Tisza és a Duna között menjenek át támadásba, mérjenek döntő csapást a Budapestet védő ellenséges csoportosításra, és foglalják el a várost.
Október 29-én támadásba lendültek a 46. hadsereg csapatai, és gyorsan leküzdötték az ellenséges védelmet. A front parancsnoksága harcba vetette a 2., majd a 4. gárda gépesített hadtestet. Ezek a hadtestek gyors manőverrel november 2-án este kijutottak Budapest déli megközelítési útjaira. De nem sikerült menetből betörniük a városba. Az ellenség három páncélos- és egy gépesített hadosztályt dobott át ide a védelem megerősítésére. A főhadiszállás ekkor megparancsolta, hogy a csapatok széles arcvonalon indítsanak támadást Budapest ellen, és észak, északkelet, valamint délkelet felől mért csapással zúzzák szét a budapesti csoportosítást.
A 2. Ukrán Front csapatai kisebb átcsoportosítás után újból megindították a támadást. Ez a támadás rövid megszakításokkal december 9-ig tartott. A front csapatai Budapesttől északra kijutottak a Dunához, és a várostól délre átkeltek a folyón.
Különösen nagy sikert értek el a 3. Ukrán Front csapatai. M. N. Sarohin tábornok 57. hadserege november elején Apatin körzetében és a községtől északra átkelt a Dunán, hídfőket foglalt el, és elkezdte szélesíteni őket. November végén átkelt a Dunán G. F. Zaharov tábornok 4. gárdahadserege. Az átkelt magasabbegységeket támogatta a 17. légi hadsereg és a Dunai Katonai Flottilla. A csapatok a támadást kifejlesztve elérték a Velencei-tavat és a Balatont. Budapest körzetében észak és dél felől átkarolták az ellenség nagy erőit.
A főhadiszállás december 12-i direktívájával utasította a 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokait, hogy kerítsék be és zúzzák szét az ellenség budapesti csoportosítását.
A frontok főerői december 20-án támadásba mentek át. Az ellenség dühödt ellenlökéseit és ellenakcióit hárítva szívósan nyomultak egymás felé. December 26-án a gyorsan mozgó magasabbegységek Esztergom körzetében elérték a Dunát. A Budapesten tartózkodó 188 000 főnyi ellenséges csapatok bekerítése befejeződött. Egyidejűleg megszervezték a bekerítés külső arcvonalát, és elkezdődött a harc a gyűrűbe került csapatok megsemmisítéséért. A harcok elhúzódó jelleget öltöttek, és elkeseredetté váltak, mivel a német fasiszta parancsnokság nagy erőket dobott át Magyarországra.
Budapesttől nyugatra több mint egy hónapig folytak a véres harcok. Különösen feszült helyzet alakult ki a németek harmadik ellencsapása következtében. A hitleristák páncélosai január 18-án váratlanul áttörték a szovjet védelmet, és a harmadik napon kijutottak a Dunához. A Duna nyugati partján a 3. Ukrán Front csapatait kettévágták. De a sikert nem tudta továbbfejleszteni az ellenség. A szovjet csapatok feltartóztatták, majd erélyes csapással február 7-én visszavetették a Dunától arra a terepszakaszra, amelyről támadásba ment át.
A védelmi harcok során fontos szerepet játszott a 17. és az 5. légi hadsereg. A 17. légi hadsereg pilótái csupán januárban több mint 16 000 felszállást hajtottak végre, 327 légiharcban vettek részt, és lelőttek 281 ellenséges repülőgépet.
Miközben a külső arcvonalon dúltak a harcok, nem hagyott alább a Budapesten bekerített ellenséges csapatok megsemmisítéséért folyó elkeseredett küzdelem sem. A szovjet parancsnokság december végén a fölösleges vérontás elkerülése, Budapest történelmi értékeinek, műemlékeinek és lakosságának kímélése érdekében humánus kapitulációs feltételeket ajánlott fel. A fasiszta parancsnokság azonban elutasította a feltételeket, a parlamentereket pedig, Steinmetz Miklós és I. A. Osztapenko századosokat orvul meggyilkolták. A szovjet csapatok ekkor fokozott erővel támadtak. Január 18-án befejezték Pest megtisztítását, február 13-án pedig teljesen felszabadították Magyarország fővárosát. Az ellenség jelentékeny erőit, amelyek megpróbáltak kitörni a bekerítésből, másnap likvidálták. Több mint 138 000 hitlerista esett fogságba. Így ért véget a 108 napig tartó budapesti hadművelet.
A szovjet hadsereg több mint négy hónapja folytatta a harctevékenységet Magyarország területén, s az ország kétharmadát megszabadította a fasiszta csapatoktól. Ezen a területen létrejött az új államhatalom. December 22-én Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Kormányt, amely szakított Németországgal, és december 28-án hadat üzent neki. Németország elvesztette utolsó csatlósát. Churchillnek Magyarország megszállásával kapcsolatos balkáni variánsa nem valósult meg.
A szovjet csapatoknak Magyarország területén bonyolult terepviszonyok közt kellett előnyomulniuk, átfogó manővereket kellett végrehajtaniuk, nagy folyókon átkelniük, heves ellencsapásokat hárítaniuk, s a városokban utcai harcokat kellett vívniuk. A szovjet katonák minden nehézséget leküzdötték, nagy katonai tudásról és tömeges hősiességről tettek tanúságot. A kormány nagyra értékelte sikereiket. A katonák és a tisztek százezreit tüntette ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. Sokan közülük elnyerték a Szovjetunió Hőse címet, Sz. A. Kozak tábornok és P. I. Suruhin ezredes pedig már másodszor. A Budapest Bevételéért érdeméremmel a városért vívott harcok több mint 349 000 résztvevőjét tüntették ki. Moszkvában 11 alkalommal köszöntötte tüzérségi díszössztűz azokat a csapatokat, amelyek felszabadították a magyar népet. 140 magasabbegység, egység és alegység kapta meg a „Debreceni”, „Miskolci”, „Dunai”, „Budapesti” stb. elnevezést. Több mint négyszáz egységet érdemrendekkel tüntettek ki.
Magyar földön a szovjet katonákkal együtt harcoltak román magasabbegységek, magyar partizánok, a Budapestért vívott harcokban pedig a Budai Önkéntes Ezred mintegy 2500 magyar katonája és tisztje. A harcokban született meg és erősödött a testvéri népek barátsága. A magyar dolgozók örömmel fogadták a felszabadító szovjet hadsereget.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!