A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
Az állami költségvetés, a hitel és a pénzforgalom a szocializmusban
A szocializmus pénzügyi rendszere. Mivel a szocializmusban van árutermelés és áruforgalom, a szocialista vállalatok termelését nemcsak természetbeni formában fejezik ki, hanem pénzformában (értékformában) is. A szocialista vállalatok, az állami vállalatok, a szövetkezetek és a kolhozok egyaránt, pénzt kapnak termékeikért, amit kiadásaik fedezésére (amortizációra, nyersanyag-, fűtőanyag- és segédanyag-beszerzésre, a munka díjazására stb.) és a termelés bővítésére használnak fel. A szocialista vállalatoknál tehát meghatározott pénzalapok képződnek és kerülnek felhasználásra. Ez a szocialista vállalatok gazdasági tevékenységének pénzügyi része.
A vállalatok pénzeszközeinek egy része befolyik az állami alapba, amelyet központilag osztanak el társadalmi szükségletek kielégítésére, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésére.
A vállalatok ideiglenesen szabad pénzeszközeit központilag mozgósítják és használják fel a hitelszervek révén.
Mindez azt jelenti, hogy a szocializmusban szerteágazó pénzügyi rendszer áll fenn. A szocializmus pénzügyi rendszere — a pénzalapok tervszerű képzésének és elosztásának rendszere a szocialista népgazdaságban. Ez magában foglalja az állami költségvetést, a hitelt, az állami társadalombiztosítást, az állami vagyon- és személyi biztosítást, továbbá az állami vállalatok, a kolhozok és a kisipari szövetkezetek pénzgazdálkodását.
A pénzügyi rendszer anyagi alapja a szocialista termelés. A pénzügyi rendszer az ipari és mezőgazdasági termelés növekedésére, az áruforgalom fejlődésére támaszkodik.
A pénzügyi rendszer segítségével történik a társadalmi össztermék pénzformában való elosztása a szocialista termelés szektorai, az egyes termelési ágak és vállalatok, az egész társadalom és annak tagjai között. Emellett a pénzügyi rendszernek az a rendeltetése, hogy biztosítsa a szocialista gazdaság erőforrásainak lehető legésszerűbb felhasználását a termelés szakadatlan növelése, a nép anyagi és kulturális életszínvonalának állandó emelése és a szocialista állam erősítése érdekében. A szocialista állam a pénzügyi rendszer révén valósítja meg az egyes vállalatok és gazdasági ágak egész gazdasági tevékenységének rubel-ellenőrzését. A pénzügyi rendszer elősegíti a gazdaságosság, az önálló elszámolás és a pénzügyi fegyelem megszilárdulását a népgazdaságban.
A szocialista állam költségvetése. A szocializmus pénzügyi rendszerében a vezető helyet az állami költségvetés foglalja el. Az állami költségvetés a szocializmusban az egész társadalom növekvő szükségleteinek kielégítését szolgáló központosított pénzalap tervszerű képzésének és felhasználásának fő formája. Az állami költségvetésnek van bevételi része, amely az állam központosított alapjaiba befolyó pénzeszközökből áll, és van kiadási része, amely előírja, hogyan kell ezeket az eszközöket a társadalom szükségleteire felhasználni. A nemzeti jövedelem jelentékeny részének elosztása az állami költségvetés révén történik.
Az állami költségvetés a fő pénzügyi terv, s a népgazdasági tervet tükrözi vissza. A szocialista állam a népgazdaság pénzeszközeit a költségvetés révén mozgósítja és osztja el a tervfeladatoktól, s azok teljesítésétől függően az egyes vállalatok és termelési ágak között.
Az állami költségvetés az egész szocialista népgazdaság fejlődésére támaszkodik. Mindenekelőtt elválaszthatatlanul összefügg az állami vállalatok pénzgazdálkodásával, jövedelmeikkel és kiadásaikkal. Az állami vállalatoknál létrejött társadalmi tiszta jövedelem túlnyomó része az állami költségvetésbe folyik be. A népgazdaság valamennyi ágának beruházásait, az állami vállalatok álló- és forgóalapjainak növekedését jórészt a költségvetés eszközeiből biztosítják. Nagy jelentősége van az állami költségvetés és a kolhozok közötti összefüggésnek. A kolhozok tiszta jövedelmének egy része a költségvetésbe folyik be, és ezt a részt közszükségletekre fordítják. Az állam a költségvetés révén pénzügyi segítséget nyújt a kolhozszektornak a termelés fejlesztéséhez, iskolákat, kórházakat és a kolhozparasztokat szolgáló más szociális és kulturális intézményeket tart fenn.
A Szovjetunió állami költségvetésében a bevételi rész fő forrása a társadalom tiszta jövedelme, mégpedig az a része, amelyik az állam központosított tiszta jövedelmét alkotja. 1953-ban a társadalom tiszta jövedelméből (a szocialista gazdaságból) származott a költségvetési bevételek 85%-a.
Az állam központosított tiszta jövedelme a következő formákban folyik be az állami költségvetésbe: az úgynevezett forgalmi adóként, az állami vállalatok nyereségbefizetéseként, a munkabér után befizetett társadalombiztosítási járulékként, kolhozok és más szövetkezetek jövedelemadójaként stb. A befizetések első és második formájából származik a Szovjetunióban az állami költségvetés bevételeinek túlnyomó része.
Az állami költségvetés egyik bevételi forrását alkotják azok az eszközök is, amelyek a lakosságtól folynak be a költségvetésbe adók és kölcsönök formájában. A lakosságra kivetett adók azt a formát jelentik, amelyben a társadalom tagjai egyéni jövedelmük egy részét a költségvetés céljaira átadják. A szocialista társadalomban a lakosságra kivetett adók a kapitalizmustól eltérően a dolgozók jövedelmének csak egészen kis részét jelentik, s ezeket az adókat is közszükségletekre fordítják. 1953-ban a lakosságtól befolyó adók a Szovjetunió költségvetési bevételeinek csupán 8,5%-át alkották. Azok a különféle juttatások és segélyek, amelyeket a lakosság a költségvetésből kap, többszörösen felülmúlják a befizetett adók összegét. Így például 1953-ban a Szovjetunió dolgozói háromszor annyit kaptak az állami költségvetésből, mint amennyit adók, illetékek és kölcsönjegyzés formájában befizettek.
A Szovjetunióban a dolgozók egy része teljesen fel van mentve az adófizetés alól, s az adókulcs a jövedelem nagyságától függ. A parasztok által fizetett mezőgazdasági adó 1954-ben a költségvetési bevételek nem egészen 1%-a volt; 1954-ben a falusi lakosságra kivetett adót 1952-höz képest több mint 60%-kal csökkentették.
Az államkölcsön a szocialista társadalomban azt a formát jelenti, amelyben az állam a lakosság eszközeit igénybe veszi az egész társadalom szükségleteire, s ezeket az eszközöket az állam meghatározott idő elteltével okvetlenül visszatéríti. A dolgozók a kölcsönjegyzéssel egyéni jövedelmük egy részét ideiglenes használatra önként átengedik az államnak. Ugyanakkor a kölcsön a dolgozók takarékoskodásának egyik formája, s a lakosságot nyeremények és kamatok formájában jövedelemhez juttatja. 1954-ben a szovjet állam költségvetési bevételeinek 3%-a származott ebből a forrásból.
A költségvetés kiadási része az állami finanszírozást, vagyis pénzeszközök visszatérülés nélküli kiadását jelenti, a következő fő célokra: 1. a népgazdaság fejlesztése, 2. szociális és kulturális intézkedések, 3. az állam védelmi képességének biztosítása és 4. az államigazgatási szervek fenntartása. A szovjet állam költségvetési eszközeinek zömét a népgazdaság finanszírozására, továbbá szociális és kulturális intézkedésekre fordítják. A háború utáni években ezekre a célokra használták fel a szovjet állam költségvetési kiadásainak több mint kétharmadát.
A költségvetés révén történő finanszírozás a szovjet gazdaság fejlődésének egyik leghathatósabb tényezője. 1946-tól 1953-ig az állami költségvetés körülbelül 1248 milliárd rubelt fordított a népgazdaságra. A költségvetési eszközöket a nehézipar fejlesztésére, a közszükségleti cikkek termelésének bővítésére, a mezőgazdaság fellendítésére használják fel. A szocialista állam költségvetése minden évben óriási összegeket irányoz elő beruházásokra a gazdaság valamennyi ágában. A Szovjetunió állami költségvetése finanszírozza a nagyarányú új építkezéseket: új gyárak, bányák, villamoserőművek építését, új szovhozok létesítését, új gép- és traktorállomások, vasutak, közművek, lakóházak, iskolák, kórházak, szanatóriumok stb. építését. A költségvetési eszközök egy részét arra fordítják, hogy forgóeszközöket juttassanak a működő vállalatoknak azokon az eszközökön felül, amelyekkel erre a célra magából a vállalat tiszta jövedelméből rendelkeznek. A költségvetési eszközökből hozzák létre a népgazdaság terv szerinti vezetése és az ország védelme céljából szükséges állami anyagtartalékokat.
A költségvetési eszközök jelentős hányadát szociális és kulturális intézkedésekre fordítják, ami a nép anyagi és kulturális életszínvonalának állandó emelkedése szempontjából fontos forrást jelent. Az anyagi és kulturális életszínvonal emelése céljából a költségvetés terhére eszközöket folyósítanak a tudomány fejlesztésére, a közoktatásra, az egészségvédelemre, a sportra, nyugdíjakra, segélyekre stb.
A szovjet állam csupán a háború utáni öt év folyamán (1946-tól 1950-ig) 524,5 milliárd rubelt, az ötödik ötéves terv három éve alatt pedig 371 milliárd rubelt fordított a költségvetésből szociális és kulturális célokra.
A szocialista társadalomban a költségvetési eszközök egy részét az államapparátus fenntartására fordítják, amely sokoldalú tevékenységet fejt ki a gazdasági és kulturális építés terén. A termelés bővítését és a nép növekvő szükségleteinek kielégítését szolgáló gazdaságosság parancsolóan írja elő a közigazgatási apparátus messzemenő olcsóbbá tételét. Ebből kiindulva a szocialista állam következetesen érvényesíti a közigazgatási apparátus racionalizálásának és a fenntartására fordított kiadások csökkentésének irányvonalát.
A Szovjetunió államigazgatási terveinek fenntartására 1932-ben a költségvetési eszközök 4,2%-át, 1940-ben 3,9%-át, 1953-ban 2,8%-át fordították. A költségvetési eszközök egy részét az ország védelmének erősítésére használják fel. A következetes békepolitikát folytató Szovjetunióban a fegyveres erőkre fordított kiadások a költségvetésnek viszonylag kis hányadát alkotják. Az 1954. évi költségvetés a költségvetési kiadások 17,8%-át irányozza elő erre a célra, ugyanakkor, amikor az Egyesült Államokban a katonai kiadások az 1953—1954. költségvetési évben meghaladják az egész költségvetés 70%-át.
A költségvetés végrehajtása közvetlenül függ a termelés menetétől, az áruk realizálásától, a termelési és forgalmi költségek csökkenésétől és a felhalmozás növekedésétől, tehát attól, hogy mennyire használják ki a népgazdaságban a termelés rejtett tartalékait, és mennyire alkalmazzák az önálló elszámolást.
A pénzügyi szerveknek a költségvetés végrehajtása során meg kell valósítaniok a gazdasági tervek teljesítésének, a gazdaságosság és a pénzügyi fegyelem betartásának rubel-ellenőrzését. Ez az ellenőrzés a költségvetési befizetések összegének megállapításánál és a költségvetéssel szembeni kötelezettségek teljesítésének felülvizsgálata során egyaránt érvényesül. A pénzügyi szervek megvizsgálják a vállalatok és szervezetek gazdasági tevékenységét, feltárják a hiányosságokat, ellenőrzik, hogy mennyire van biztosítva az állami eszközök óvása és helyes felhasználása, milyen állapotban van a vállalatok könyvvitele és pénzügyi számvitele, harcolnak a fölösleges költekezés ellen. Gyakran aszerint utalnak ki eszközöket a gazdasági szervezeteknek, hogy milyen jól dolgoznak.
A Szovjetunió állami költségvetése magában foglalja: 1. az összszövetségi költségvetést és 2. a szövetségi köztársaságok állami költségvetéseit, amelyek a) a köztársasági költségvetésekből és b) a helyi költségvetésekből tevődnek össze. A vezető helyet az egész költségvetési rendszerben az összszövetségi költségvetés foglalja el, amely a költségvetési források zömét összpontosítja. A költségvetésnek ez a felépítése lehetővé teszi a demokratikus centralizmus elvének és a soknemzetiségű szocialista államban követendő helyes nemzetiségi politikának a megvalósítását. A Szovjetunió állami költségvetése egy évre készül, és a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje törvénybe iktatja. A szövetségi köztársaságok költségvetéseit az illető köztársaságok Legfelsőbb Szovjetjei hagyják jóvá.
Ilyenformán a szocializmusban az állami költségvetés lényege gyökeresen megváltozott. A tőkés államok költségvetései a dolgozó tömegek további kizsákmányolásának, a monopóliumok gazdagodásának eszközei, s ezeket a költségvetéseket a gazdaság militarizálására, fegyverkezési hajszára és a burzsoázia élősdi államgépezetének fenntartására használják ki. A szocialista állam költségvetése a szocializmus gazdasági alaptörvényével összhangban az egész társadalom növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére irányul, s a békegazdaság fellendülésének és a termelőerők növekedésének hatalmas tényezőjét jelenti. „Azelőtt a kizsákmányolok sajtoltak ki jövedelmet a nép munkájából, most a jövedelem a dolgozók kezében marad, s részben a termelés bővítésére és a dolgozók újabb osztagainak a termelésbe való bevonására, részben pedig a munkások és parasztok jövedelmének közvetlen növelésére használják fel”.: Sztálin. Beszámoló a XVII. pártkongresszusnak az ÖK(b)P Köz ponti Bizottságának munkájáról. Lásd Sztálin Művei. 13. köt. Szikra 1951. 354. old.*
A szocialista társadalomban az állami költségvetés a népgazdaság szakadatlan fellendülése alapján állandóan növekszik. Ugyanakkor a nemzeti jövedelem gyors és szakadatlan növekedése azt jelenti, hogy az állami költségvetésbe befolyó része is állandóan nő. Így például a Szovjetunió 1954. évi állami költségvetésének bevételei több mint háromszorosan felülmúlták az 1940-es költségvetés bevételeit. A Szovjetunió állami költségvetésének egyensúlya mindig biztosítva van. A tőkés országok költségvetései rendszerint hiánnyal zárulnak. A Szovjetunióban nemcsak hogy költségvetési hiány nincs, hanem a bevételek állandóan jelentősen felül is múlják a kiadásokat.
A pénzeszközök központosított elosztása részben az állami társadalombiztosítás és az állami vagyon- és személyi biztosítás rendszere révén valósul meg.
Az állami társadalombiztosítás a munkások, alkalmazottak és családtagjaik anyagi biztosításának formája ideiglenes vagy állandó munkaképtelenség esetére. Ide tartozik az ingyenes orvosi kezelés, üdülők, szanatóriumok, kórházak fenntartása stb. A Szovjetunióban a munkások- és alkalmazottak társadalombiztosítását a szakszervezeti szervek intézik az állam, illetve a megfelelő szövetkezeti szervezetek költségére. A társadalombiztosítás eszközeinek forrása a társadalom tiszta jövedelme, illetve ennek a vállalatok, szervezetek és intézmények által befizetett járulék formájában jelentkező része, amelyet a munkások és alkalmazottak munkabérösszegének meghatározott százalékában számítanak ki (munkabér utáni járulékbefizetés). Az állami társadalombiztosítás eszközeit, ezek bevételi és kiadási részét egyaránt, az állami költségvetés foglalja magában, és a szakszervezetek használják fel. A társadalombiztosítási kiadások szüntelenül és gyors ütemben növekednek, összegük 1953-ban majdnem 2,6-szeresen múlta felül az 1940. évi színvonalat.
Az állami vagyon- és személyi biztosítás az állampolgárokat, vállalatokat és szervezeteket ért elemi csapások és balesetek által okozott kár megtérítésének és megelőzésének formája. A vagyon- és személyi biztosítás a Szovjetunióban állami monopólium, s biztosítási szervek bonyolítják le, amelyek alapjában a lakossággal, a kolhozokkal és a szövetkezetekkel kötnek biztosítást. A biztosítási alapok nagyrészt a lakosság, s a különböző vállalatok és szervezetek által befizetett biztosítási díjakból származnak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!