“Minden segítséget megadunk a frontnak” bővebben

"/>

Minden segítséget megadunk a frontnak

A népi honvédelmi nap

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Már a háború első napjaiban az értekezleteken és tömeggyűléseken a munkások, a parasztok s az értelmiség képviselői javaslatot terjesztettek elő a szovjet népgazdaság pótlólagos anyagi és pénzügyi forrásainak megteremtésére. Amellett, hogy megkettőzött energiával dolgoztak, a szovjet emberek személyes anyagi eszközeikkel is igyekeztek segíteni a frontot. Javaslatukat mindjárt ott helyben tettekkel támasztották alá. A permi terület Dzerzsinszkij üzemének kollektívája 1941 júniusában 58 000 rubelt adományozott kórház létesítésére. A brjanszki „Palco” tőzegüzem munkásai elhatározták, hogy a védelem megszilárdításának céljára felajánlják egynapi keresetüket.

A kolhozokban a háború első napjától kezdve mozgalom indult meg pótállamkölcsönök jegyzésére és határidő előtti befizetésére. Emellett a védelem szükségleteire különféle kötelezettségeket vállaltak. A kurszki terület „Krasznaja szlobodka” nevű mezőgazdasági arteljének kolhozparasztjai miközben pénzt ajánlottak fel, gyűlésük határozatában ezt írták: „Tudjuk, hogy hazánk hatalmának további erősítésére fordítjuk.” A pótállamkölcsönök jegyzésére és idő előtti befizetésére irányuló mozgalom hamarosan a kolhoztagok széles tömegeit fogta át.

A munkások és alkalmazottak többsége egyhavi, de sokan másfél, kéthavi bérüknek megfelelő kölcsönt jegyeztek. A munkások és alkalmazottak által jegyzett kölcsönök 1945-ben 1941-hez viszonyítva csaknem kétszeresükre nőttek, a parasztok kölcsön jegyzései pedig ötszörösükre. A háború előtt a kölcsönjegyzések átlagos összegének 15-17 százaléka falun történt, a háború utolsó éveiben viszont már körülbelül az egyharmada. Az állami költségvetés bevételeinek általános összege a háború évei alatt 76 milliárd rubel. A kölcsön jegyzésben, állapította meg a Szovjetunió Tájékoztatási Népbiztossága, „a szovjet nép ama készsége nyilvánult meg, hogy minden erejével támogatja a Vörös Hadsereget”.

Szélesen kibontakozott a kolhoztagok mozgalma, hogy élelmiszereket juttassanak a honvédelem céljára. A saját személyes tartalékaikból „vörös gabonaszállítmányokat” szerveztek, állatokat, vajat, tejet adtak az államnak. Csupán a Tulai terület arszenyevói járásának kolhozparasztjai 1941. június végéig 23 700 liter tejet, 8440 tojást, 12 700 kg húst ajándékoztak a szovjet hadseregnek. Ugyané közigazgatási terület oktyabrjszkij járásának lakosai több mint 200 különféle szarvasmarhát juttattak a szovjet katonáknak.

Így alulról, a nép kezdeményezéséből indult el a honvédelmi alap megteremtésére irányuló mozgalom, s egyszeriben tömeges jelleget öltött. 1941. július 29-én a „Pravda” „A dolgozók javasolják honvédelmi alap létesítését” című rovatában levélszemelvényeket közölt. Ezt megelőzően a lap vezércikket jelentetett meg „A honvédelmi alap – a szovjet hazafiság új megnyilvánulása” címmel. A cikk hangsúlyozta: „A honvédelmi alap ösztönösen keletkezett. Megfelelő szervezeti formát kell adni neki – erről a pártszervezetek, a szakszervezetek és a Komszomol-szervezetek tartoznak gondoskodni.” Az Állami Bank fiókjaiban külön számlát nyitottak, amelyre a honvédelmi alapra befolyt összegeket könyvelték el.

Hogy ez valóban a dolgozók önkéntes mozgalma volt, kétségtelenül bizonyítja az egyéni befizetések nagyarányú növekedése. Így például K. Z. Rigavanov nyugdíjas beállt dolgozni a Kizil-Kija (Kirgizia) bányába, nyugdíját pedig a háború végéig a honvédelem szükségleteire ajánlotta fel. Példáját sok nyugdíjas követte. G. N. és N. O. Scsegoljov házaspár két fiukat küldve a hadseregbe, az arcvonalat segítő népi alapnak átadták arany jegygyűrűjüket és 1000 rubelt. A távoli inunyi tundra nomádja, a csukcs Karague 1500 szarvast juttatott a honvédelemnek. A frontra elvonult hat fiú atyja, I. F. Naumov kolhozparaszt, minden megtakarított pénzét – 100 000 rubeljét – a honvédelmi alapnak adta át. Az arcvonal megsegítésére 100 000 rubelt küldött A. I. Maszlov nyugdíjas kolhozparaszt is.

Sok család családi értékeit adta át a honvédelmi alapnak, az asszonyok kedvelt ékszereiktől váltak meg. A Mari Autonóm SZSZK-ban, Türkméniában a nők a régi ezüstérmékből készült nemzeti ékszereiket adták oda. Csupán a „Kizil-Kosun” nevű kolhozban (Türkménia) a honvédelmi alapnak 82 kg ezüstöt juttattak. „Nincs szükségünk cicomára, amíg a haza veszélyben van” – mondották a kolhozparasztok.

Tevékeny részt vállalt a hovédelmi alap megteremtésében a szovjet értelmiség is. Tudósok, írók, zeneszerzők, művészek, színészek, orvosok, tanítók jelentős anyagi eszközökkel járultak a honvédelmi alaphoz. 50 000 rubelt adtak e célra V. I. Lebegyev-Kumacs és más költők is. A. A. Osztuzsev népművész kötelezte magát, hogy havi keresetének 50 százalékát a háború végéig a honvédelmi alapnak számolja el. A Szovjetunió népművésznője, V. V. Barszova 15 000 rubel készpénzt juttatott a honvédelmi alapnak, 15 000 rubel államkölcsönt jegyzett és több mint 200 gramm aranytárgyat adott át; M. D. Mihajlov, I. Sz. Kozlovszkij, M. O. Rejzen, a Szovjetunió népművészei 15 000-15 000 rubelt juttattak a fenti célra, és államkölcsönt jegyeztek.

Sok olyan eset is volt, amikor a hazafiak megtakarításukat a szovjet hadsereg megsegítésére fordították, de nem kívánták megnevezni magukat. Moszkvában például a háború első másfél hónapjában ékszereket, gyűrűket, brossokat és egyéb értékeket tartalmazó borítékokat dobtak be a postaládákba. A borítékokban 256 darab ötrubeles és 127 tízrubeles aranyérmét találtak. A borítékokon ilyen felirat állt: „A honvédelmi alapnak”, „Az ország védelmére”. Az ékszerekből, aranyból és ezüstből álló névtelen küldemények százai érkeztek az Állami Bank leningrádi, kujbisevi, kijevi, gorkiji és sok más városi fiókjaihoz. Így a voronyezsi postahivatalra érkezett egy csomag, amelyikre ez volt írva: „Harmincöt aranyrubel. Átadni a haza védelmére.” A szaratovi postahivatal olyan küldeményt kapott, amelyen ez a felírás állt: „Kérem eljuttatni a honvédelmi alaphoz az aranymonogramos ezüst étkészletet. Több mint negyven éven át őriztem. Voltak idők, amikor szükséget láttam, de megőriztem, mint a szívemnek kedves értéket. Most örömmel adom át szülőhazám védelmi alapjának.” A küldemény feladója csak annyit közölt, hogy nyugdíjas nő.

Tulajdonosaik gyakran személyesen hozták el értékeiket. Így a dnyepropetrovszki Állami Bank fiókjához 1941 júliusában egy nő egy tízezer rubel értékű briliáns nyakláncot hozott.

Amikor értékeiket átadták a honvédelmi alapnak, a szovjet emberek ezt mondták: „Írják oda egyszerűen azt, hogy egy szovjet embertől” vagy „A szovjet haza honvédelmének erősítésére egy hazafitól”.

Azt követően, hogy a „Pravda” 1941. július 29-én „A dolgozók javasolják honvédelmi alap létesítését” cím alatt közzétette a beérkezett levelekből összeállított szemléjét, az iparvállalatoknál, az intézményekben, a kolhozokban, szovhozokban, tudományos intézetekben gyűléseket tartottak. „Hozzájárulásunk a népi alaphoz újabb csapás lesz az elbizakodott ellenségre! Minden erőnkkel segítjük a frontot” – mondották a tömeggyűlések részvevői.

A honvédelmi alap gyorsan nőtt. A készpénzen, az értéktárgyakon, a sok-sok vállalat munkásainak és alkalmazottainak kölcsön jegyzésein kívül, keresetük egy részét is az alapnak adták át. Így 1941. július 31-én a „Krasznij proletarij” moszkvai üzem azzal a felhívással fordult az ország munkásaihoz, mérnökeihez, technikusaihoz, a tudomány és a művészet dolgozóihoz, hogy a háború végéig havonként utalják át a honvédelmi alapba egynapi keresetüket. A moszkvaiak felhívása lelkes visszhangra talált a szovjet emberek körében. Az önkéntes átutalások Szovjetunió-szerte százmillió rubeleket tettek ki.

A honvédelmi alap létesítésének egyre újabb formái jöttek létre. Szabad idejükben a hazafiak megjavították az üzemi felszereléseket, a munkapadokat, a vasúti kocsikat, és az így keresett pénzt a honvédelmi alapnak utaltatták át. Az államkölcsönök nyereményeit, a prémiumokat, a túlórabért, a nyereségrészesedést, a fűtőanyag- és villamosenergia-megtakarítást az alapnak adták át.

1941 augusztusában Moszkva, Leningrád és Tula egész sor üzemének Komszomol-szervezetei kezdeményezték, hogy az újítási javaslatokat és találmányokat a honvédelmi alap céljára fordítsák. A fiatalok kezdeményezését a munkások és mérnök-technikusok százezrei karolták fel.

Szüntelenül nőtt a honvédelmi alap létesítésében a kolhozparasztság aktivitása is. Az egyéni pénzbeli és természetbeni juttatásokon kívül a honvédelmi alap gyarapításában széleskörűen részt vállaltak a kolhozok is. 1941 augusztusától a falvak dolgozói között mozgalom indult meg, hogy a munkanapokat a honvédelmi alap javára számolják el.

A kolhoztagok között elterjedt az a gyakorlat, hogy külön vetettek a honvédelmi alap javára, és más terményt is az alapnak számoltak el. „Hiszen, hogyha minden kolhozgazdaság – írták levelükben a Kirgiz SZSZK vorosilovgrádi járásából a „Lenin” kolhoz tagjai -, 100 kilogrammos sertést nevel fel és a honvédelmi alapnak juttatja el, az tetemes pótlólagos élelmiszer – hús és zsír – forrás lesz a hadsereg számára, azok számára, akik fegyverrel a kezükben, életüket nem kímélve visszaverik az ellenséget, és akik az üzemekben a harci fegyvereket kovácsolják.”

Mindenhol széles körben elterjedt az önkéntes vasárnapi munka, amelynek jövedelmét a honvédelmi alap javára számolták el. A Komszomol kezdeményezésére végzett öt össz-szövetségi vasárnapi munkán 43 millió ember vett részt. Ezek a munkák területenként, városonként, vállalatonként folytak. A háború ideje alatt a vasárnapi önkéntes munkákon összesen megkerestek és a honvédelmi alapnak számoltak el 460 millió rubelt, és 9 700 000 munkanapot dolgoztak le.

Az arcvonal megsegítésére nagy összegeket számoltak el a véradók is. A véradásért az állam fizetett, de a véradók túlnyomó többsége lemondott róla a honvédelmi alap javára. Csupán a leningrádi véradók 1 350 000 rubelt fordítottak így a front megsegítésére.

A honvédelmi alap megteremtésére indult mozgalom össznépi méreteket öltött. A mozgalom fejlődésének további formájaként a dolgozók saját anyagi eszközeikből egyre több harci technikát juttattak a szovjet hadseregnek.

1941 nyarán egész sor járásban megkezdődött ez a mozgalom. Így már 1941 júliusában Rubcovszk (Altaj) komszomolistái értéktárgyak és pénzeszközök gyűjtését kezdték meg az „Altaji komszomolista” nevű harckocsi gyártásához. Kezdeményezésüket a terület többi járása is magáévá tette. A „Szibszelmas” (Omszk) nevű üzem komszomolistái 1941 szeptemberében pénzgyűjtést indítottak az „Omszki komszomolista” nevű repülőszázad létesítésére. A területi pártbizottság támogatta a javaslatot, és kidolgozta a gyakorlati megvalósítás módját. 1941 őszén hasonló kezdeményezéssel léptek fel a narimi körzet komszomolistái is, és mozgósították a körzet ifjúságát, hogy indítsanak gyűjtést a „Novoszibirszki komszomolec” harci repülőszázad felállítása számára. Mindezek és más egyéb javaslatok meg is valósultak. A technika egyre nagyobb bőségben áradt az arcvonalra.

1942 őszén a tambovi terület izbergyejevói járásának kolhozparasztjai pénzgyűjtést kezdeményeztek harckocsik gyártására. A kezdeményezés nyomban visszhangra talált más területek kolhozaiban is. A tambovi kolhoztagok 40 millió rubelt adtak egy harckocsioszlop gyártásához. 1942. december 3l-re a tulai kolhozparasztok 44 millió rubelt gyűjtöttek össze egy harckocsioszlop gyártására és 2,3 millió rubelt az Alekszandr Csekalin nevét viselő repülőszázad felállítására.

Moszkva és környékének lakosai 1942-1943-ban harckocsi- és repülő-magasabbegységek létesítésére mintegy 800 millió rubelt adományoztak. A szverdlovi, a cseljabinszki, molotovi terület dolgozói 1943-ban az általuk összegyűjtött pénzből harci technikai eszközöket gyártottak az uráli önkéntes hadtest számára.

Több százmilliónyi rubelt gyűjtöttek össze Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, a közép-ázsiai köztársaságok és Kazahsztán dolgozói harckocsioszlopok, repülőszázadok, tüzérütegek létesítésére.

Az állampolgári öntudat magas fokáról tett bizonyságot Ferapont Golovatij szaratovi kolhozparaszt, aki repülőgép építésére egymaga 100 000 rubelt ajánlott fel. „Elhatároztam – írta -, repülőgép építésére adom oda minden megtakarított pénzemet. A szovjethatalom révén egykori mezőgazdasági cselédből jómódú kolhoztag lettem. Most a háború borzalmas napjaiban mindannyiunknak, anyagi eszközeinket és életünket nem kímélve, kötelességünk segíteni hazánkat, a Vörös Hadsereget. Nemrégen két fiam és három vőm ment el a frontra. Arra kértem őket, hogy üssék, könyörtelenül verjék a német betolakodókat! Jómagam megígértem gyermekeimnek, hogy odaadó kolhozmunkámmal segítem a Vörös Hadsereget.” Golovatij kezdeményezése széles körben elterjedt a kolhozparasztok között.

Önkéntes áldozatból a repülőgépek, harckocsik és tüzérségi lövegek ezreit gyártották.

A honvédelmi alapba a háború éveiben a lakosság 94,5 milliárd rubelt, nagy mennyiségű nemesfémet és mezőgazdasági terményt juttatott el. A polgári lakosság által a háború éveiben adományozott pénzösszegek együttesen 118 milliárd rubelt tettek ki. 9,6 milliárddal felülmúlták az 1942. évi állami hadikiadások összegét. A nép ilyen óriási méretű anyagi támogatását a világ egyetlen hadserege sem ismerte.

Azoknak a tényezőknek a sorában, amelyek meghozták a szovjet hadsereg győzelmét a Nagy Honvédő Háborúban, méltó hely illeti meg az egész nép által nyújtott segítséget. Ebben, miként mindabban, ami a szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban tanúsított példátlan hősiességével függ össze, tisztán megmutatkozott a háború össznépi jellege, a szovjet társadalom kiemelkedő erkölcsi-politikai arculata, amelyet a győzelmes szocializmus formált ki. A szovjet nép segítségére és minden irányú támogatására támaszkodva, a dicső Vörös Hadsereg szétzúzta a német fasiszta területhódítókat, megvédte szocialista társadalmunk szabadságát, becsületét és függetlenségét.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

“Minden segítséget megadunk a frontnak” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Energia válság alakult ki,a világ tobb ipari nagyhatalkmában.
    Tobb az energia felvétel mint ami a rendelkezésre áll.

    Ezek az országok osszeomlanak pillanatok alatt.

    Anglia
    Kina
    Usa
    Frenc
    German
    Italy

    Most kaptuk a jelentést NAGYOBB A SZAR MINT gondoltuk.

    Az orosz hirszerzést elháritást elso lépcsobe rendelték.
    Sajnos bekell védjuk magunktol a csoves energia válságos államoktol.

    https://www.youtube.com/watch?v=FkUQWtPxkkY

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com