Puskával és lapáttal

A védelmi létesítmények építkezésén

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

A párt és a kormány előtt álló egyik legfontosabb feladat a háború első percétől fogva az volt, hogy védelmi berendezéseket készítsenek a városokhoz vezető utakon és a természetes terepszakaszokon a német fasiszta csapatok előnyomulásának fő irányaiban.

E feladat megoldása nélkül sokkal nehezebb lett volna feltartóztatni és kimeríteni az erős, jól felfegyverzett, a harckocsik és gépjárművek nagy tömegével támadó ellenséget, és a szovjet hadsereg veszteségei lényegesen nagyobbak lettek volna.

A helyzet nehézségét fokozta, hogy az ellenség gyors előremozgása következtében az oly hatalmas mennyiségű munkát a legrövidebb idő alatt kellett elvégezni. Ehhez a dolgos kezek millióira, a különféle eszközök és technika roppant mennyiségére volt szükség.

Belorussziában már a háború első napjaiban kiterjedt védelmi munkálatok bontakoztak ki. Így például óriási munkát végeztek Gomel védelmének megerősítésére. A Dnyeper, a Berezina, a Szozs mentén lövészárkokat ástak, aknamezőket telepítettek, tűzfészkeket létesítettek. Két-három hét alatt Gomelt 28 kilométer hosszú harckocsicsapda vette körül. A munka állandó repülőtámadások közben, sőt a tüzérségi tűz övezetében folyt. Ennek ellenére az árkok ásásában naponta az emberek tízezrei vettek részt, nők és gyermekek is. És amikor az ellenség eljutott Gomelhoz, a szovjet csapatok hatalmas ellencsapást mértek rá. A hitleristák kénytelenek voltak más arcvonalszakaszokról erős gépesített egységeket idevonni. Elkeseredett harc bontakozott ki. A védelmi berendezésekre támaszkodva a szovjet hadsereg katonái és a népfelkelő harcosok 20 napon át feltartóztatták Gomel falai alatt a túlerőben levő ellenséget, több mint 80 000 hitleristát, mintegy 200 páncélost semmisítettek meg, és az ellenség 100 repülőgépét lőtték le.

A szovjet csapatoknak a szmolenszki ütközetben kifejtett erős ellenállásában nagy szerepet játszottak azok a védelmi erődítmények, amelyeket Szmolenszk dolgozói építettek. 1941 júliusa és szeptembere között az arcvonal közvetlen közelében négy védelmi terepszakaszt építettek ki, összesen 1500 kilométer hosszúságban. A védelmi terepszakaszok létesítésére naponta mintegy 50 000 kolhozparaszt vonult ki.

A szmolenszki dolgozók bátorsága lelkesedéssel töltötte el az egész országot. Joszif Utkin, a költő ezekben a napokban így írt a szmolenszkiakhoz:

A harcosoknak lövészárkokat
De sírt ástok az ellenségnek!

Önfeláldozóan munkálkodott a védelmi terepszakaszok kiépítésén Kijev és a kijevi terület 160 000 polgári lakosa is. A katonai egységek oldalán rövid idő alatt jól megerődített védővonalat építettek az Irpeny-folyó mentén. Az 55 kilométer hosszú és 6-10 kilométer mély védőöv 30-35 kilométer sugarú ívben vette körül a várost. Ez a megerődített terepszakasz több mint két hónapon át feltartóztatta a fasiszta csapatokat.

Odessza városának bátor védői számára is hatalmas támaszt nyújtottak a város és a környék dolgozóinak kezével készített védelmi létesítmények. Építésükben a pártszervezet felhívására naponta 10-12 000 ember vett részt, önfeláldozó munkájuk eredményeként 1941 szeptemberének elejére a várost több mint 250 kilométer hosszúságú megerődített övezet vette körül. Az Odesszához vezető utakon 73 napon át verték a fasiszta csapatokat, pedig azok élőerőben és technikában gyakorlatilag ötszörösen felülmúlták a város védelmezőit.

Ukrajnában a védelmi létesítmények építésében összevéve több mint kétmillió ember vett részt.

1941. július elején kezdődött meg a Leningrádhoz vezető távoli és közeli felvonulási utakon a védelmi berendezések építése. Igen rövid idő alatt több védőövet kellett kiépíteni. Az ellenállási csomópontokkal ellátott külső védőöv Peterhof-Pulkovo vonalában húzódott. A délnyugatról és délről Leningrádhoz vezető közelebbi utakon a Vörös Gárda és a Szluck-Kolpinói Megerődített Körzeteket, a várostól északra pedig a Karéliai Megerődített Körzetet építették ki. A következő védőöv peremvonala Leningrád peremén húzódott, s a várostól északra és délre a Finn-öböl zárta le. Ezenkívül magában a városban az erődítmények bonyolult rendszere épült ki.

Az összes védelmi munkálatokat a leningrádi területi pártbizottság és az Északnyugati Irány haditanácsából létesült bizottság irányította a városi pártbizottság titkárának, A. A. Kuznyecovnak az elnökletével. A kerületekben és az üzemekben helyi bizottságokat létesítettek, amelyek a kerületi pártbizottságok titkárainak irányításával működtek. A védelmi munkálatok katonai-műszaki irányítását a katonai vezetés látta el.

Igen rövid idő alatt a leningrádiak hatalmas mennyiségű szerszámot gyűjtöttek össze: csupán a Frunze kerületben 60 000 lapátot, 28 000 feszítővasat, 12 000 csákányt, 5000 fűrészt, 8000 szekercét szedtek össze. 1941 júliusában-augusztusában a Leningrád körüli erődítmények építésében körülbelül 500 000 ember vett részt. Ezek megdöntötték az építőmunkák összes eddigi normáit és határidőit, s az emberek fizikai teherbírásáról alkotott elképzeléseket is. Az egyik nagy objektum munkálatait vezető M. Baszov mérnök ezt írta: „Sokat építettem már életemben. Építettem tapasztalt földmunkásokkal, kőművesekkel, betonozókkal, de sohase láttam még ekkora munkalendületet, a munka valóságos tombolását.”

Az építés lendülete megszülte a szocialista versenyt, s ez katonásan kemény verseny volt. „Mi nem írtunk terjedelmes szerződéseket és bennük a vállalások hosszú sorát – mondotta I. Rumjancev, a posztógyári munkások építőbrigádjának vezetője. – Mi egyáltalán semmit sem írtunk, és keveset beszéltünk. De a kiásott földhalom óráról órára, percről percre nőtt. Sokakat kényszeríteni kellett, hogy pihenjenek a kijelölt szünetekben. Mindannyian megértették, hogy nem közönséges termelési versenyről van itt szó. Hiszen munkánk – csapás az ellenségre.”

1941 augusztusában-szeptemberében beköszöntött a hideg, szeles, esős időszak. A kemény agyagos föld nehezen engedelmeskedett a lapátoknak. A víz a talajt sárrá változtatta. A cipő, a ruha egykettőre használhatatlanná vált. Ráadásul jelentkezni kezdtek az élelmiszer-ellátás első zavarai is. Ámde az építők éhes, átázott hadserege folytatta a munkáját. Eltökéltsége akkor sem lanyhult, amikor a munkakörzetek a tüzérségi belövések és a légitámadások övezetévé váltak.

És amikor átadták a katonai parancsnokság képviselőinek, gyakran pedig közvetlenül a katonai egységeknek az elkészült objektumokat, az építőknek mindig volt a katonákhoz néhány figyelmeztető szavuk. „Kedves harcos elvtársak, könyörtelenül üssétek az ellenséget. Védjétek meg a várost. A mi földünk váljék az ellenség sírjává …”

A leningrádiak munkahősiessége, amelyet a védelmi berendezések építése során tanúsítottak, erős hatással volt az arcvonalon küzdő katonákra. Megfogadták, hogy az erődítményeket bevehetetlen erődökké változtatják. „Tegnap megérkeztünk arra a szakaszra, ahol a moszkvai körzet dolgozói a parancsnokságtól kapott feladatnak megfelelően tüzelőállásokat építenek – írta 1941. szeptember 4-én a Vörös Hadsereg egyik katonája a „Leningradszkaja pravda na oboronnoi sztrojke” című újságban. – Jó, megbízható védővonalak ezek, alkalmasak az ellenség visszaverésére; olyan védővonalak ezek, amelyek képesek megvédeni sok-sok szovjet harcos életét. És mi megesküszünk atyáinknak, földijeinknek, harcostársainknak, a védelmi berendezések építőinek, hogy utolsó csepp vérünkig védeni fogjuk a munkásoknak ezt a központját.”

Leningrádban 626 kilométer hosszúságú harckocsiárkot, 406 kilométer harckocsifalat és harckocsibuktatót, 49 600 harckocsiakasztót, 306 kilométer erdei torlaszt, 35 kilométer városi barikádot, 635 kilométer szögesdrót akadályt, 935 kilométer közlekedőárkot, 15 000 beton- és fa-földerődöt, 22 000 tüzelőállást a város peremén, 2300 parancsnoki harcálláspontot és figyelőpontot stb. építettek.

A védelmi erődítményeknek ezt az egész rendszerét azután tovább bővítették és erősítették. A szovjet hadsereg katonái utolsó leheletükig kitartottak bennük és nem engedték át a várost az ellenségnek.

Óriási méreteket öltöttek a védelmi munkálatok a német fasiszta csapatok előnyomulásának fő irányában – a moszkvai irányban. 1941 júliusának közepén, miután az ellenség eljutott Szmolenszkig, a moszkvaiak minden erőfeszítése a vjazmai védővonal kiépítésére összpontosult, amelyre támaszkodva a szovjet csapatok lefékezték az ellenség előretörését a szovjet főváros felé. A Moszkváért folyó döntő harcok idejére kiépítették a mozsajszki védelmi vonalat, olyan szilárd, megerődített körletekkel, mint a mozsajszki, malojaroszlaveci, a kalugai és a volokolamszki védőkörlet. Ezeknek a védelmi berendezéseknek az építésére naponta 85-100 000 moszkvai lakos vonult ki. A munkakörülmények hallatlanul nehezek voltak. Az emberek hidegben és esőben, az ellenség tüzében dolgoztak. Többségük a hősiesen végzett munka példaképe volt, kétszeres, háromszoros normát teljesített.

1941. október 12-én az Állami Honvédelmi Bizottság rendeletet bocsátott ki, amelyben meghatározta a Moszkvához vezető közeli utak megerődítésével és a fővároson belüli védelmi rendszer kiépítésével kapcsolatos gyakorlati tennivalókat.

E rendelet végrehajtására egész sor szervezői, gazdasági és politikai intézkedést foganatosítottak. A védelmi építőmunkák irányításának megszilárdítása és központosítása érdekében a Moszkvai Szovjet mellett külön igazgatóságot létesítettek. Az ipari vállalatok tucatjai kapták feladatul építészeti felszerelések, harckocsiakadályok, vasbetontömbök, tüskésdrótok stb. gyártását. Az építők közötti pártpolitikai munka szervezése céljából az SZK(b)P moszkvai városi bizottságának határozatával 15 politikai osztályt létesítettek, ezek élén a kerületi párttitkárok álltak.

A megtett intézkedések eredményeképpen a Moszkva védelmének megerősítésére irányuló munkák jelentősen fokozódtak. 1941. novemberében 802 kilométer harckocsiakadályt, 611 kilométer drótakadályt, 7581 tűzfészket létesítettek, a harckocsiveszélyes irányokban pedig 1528 kilométer hosszúságban erdei torlaszokat emeltek.

Igen rövid idő alatt három védőövet építettek ki. Az első védőöv peremvonala Hovrinón, Nyikolszkojén, Szerebrjannij boron, Kuncevón, Voroncovón és Bratcevón keresztül húzódott. Mögötte a második öv az Oktyabrszkij vasútvonal mentén és Moszkva peremén húzódott. A harmadik övet a főváros belsejében kiépített védelmi építmények alkották.

A Moszkvához vezető utak védelmi létesítményeinek építésében Moszkvának és környékének 600 000 polgári lakosa vett részt. Munkahősiességük a szovjet hadsereg katonáinak hősiességével párosulva a fővárost bevehetetlen erőddé változtatta.

A Moszkva környéki erődítményekre támaszkodva a szovjet csapatok nemcsak felfogták a túlerőben levő ellenség nyomását, hanem gigantikus méretű csatában olyan vereséget mértek rá, amely megvetette az alapját a Nagy Honvédő Háború menetében beállt döntő fordulatnak.

Arra az esetre, ha a hitleristák megismételnék Moszkva birtokba vételére irányuló kísérletüket, Moszkva és a Moszkvai terület dolgozói az Állami Honvédelmi Bizottság utasítására derekas munkát végeztek a fővároshoz vezető utak védelmi terepszakaszainak tökéletesítésére. Újabb 460 kilométer hosszú harckocsi árkot, 870 kilométer gyalogsági akadályt, 18 000 vasbeton- és fa-földerődöt, géppuskafészket és más tűzfészket készítettek.

Nagy szerepet játszottak a védelmi építmények a sztálingrádi csatában is. Építésük az Állami Honvédelmi Bizottság határozatával 1941. október végétől indult meg.

A sztálingrádi és a kaukázusi irány fedezése céljából a Sztálingrádi területen védelmi terepszakasz építési munkái indultak meg a Don bal partján. Az 5. és 7. utászhadsereg katonáival együtt dolgoztak a Sztálingrádi terület dolgozói is. 1941. október végére az építkezéseken 84 000 helyi lakos dolgozott és 8000 kolhozfogat.

Az emberek a sztyeppen éltek, a hevenyészetten földbe vájt kunyhókban. Késő ősszel láttak a harckocsiárkok ásásához, amikor mindenütt sár volt meg magas vízállás, és télen fejezték be vad hidegben és hóviharban. Sok véresre feltört tenyérbe került minden kiásott köbméter föld. De senki sem rettent vissza. A talajt felmelegítették vagy robbantották. Csupán a három téli hónapban körülbelül 8 millió köbméter földet mozgattak meg, 420 kilométer harckocsiárkot ástak ki, 410 kilométer kiterjedésben harckocsifalat, 6500 tüzelőállást és 3300 fa-földerődöt létesítettek. A sztálingrádi üzemek 872 vasbeton erődöt készítettek, 2650 páncélkupolát, 12 000 vaskályhát.

Az ellenség 1942 nyarával megindult támadása miatt fokozni kellett a szovjet-német arcvonal déli szárnyán a Don menti védelmi terepszakasz építési munkáit. Még kiterjedtebb munkálatok folytak a közvetlenül Sztálingrádba vezető utakon épülő erődítményeken.

Az utászcsapatoknak és a város polgári lakosainak az erőfeszítésével az erődítmények: harckocsiárkok, megerődített körletek, tüzelőállások, drótakadályok, lövészárkok, parancsnoki harcálláspontok és figyelőpontok, közlekedőárkok stb. bonyolult rendszere jött létre. 1941. november végétől a Sztálingrádhoz vezető távoli és közeli felvonulási utakon több nagy mélységű védelmi terepszakaszt létesítettek összesen 2572 kilométer hosszúságban.

Elhagyván az elkészült erődítményeket az építők a falakra írták: „Harcosok! Egy lépést se hátra! Mögöttetek a Volga!”

Ezzel a jelszóval foglalták el védőállásaikat Sztálingrád falainál a szovjet hadsereg katonái is. Megtartották a hazájuknak tett esküjüket, visszaverték a fasiszta csapatok dühödt támadását, és kimerítve az ellenséget a sztálingrádi védelmi terepszakaszon vívott szakadatlan harcokkal, ragyogó győzelmet arattak fölötte, amely után megkezdődött az ellenség tömeges kiűzése a szovjet földről.

Tízmillió ember dolgozott az egész szovjet-német arcvonal megerődítésén! Ez a nép bámulatra méltó hőstette volt, s elsősorban is a nagyszerű szovjet asszonyoké. A harckocsiárkok, a lövészárkok és más erődítési létesítmények tízezer kilométereit készítették el. A csupán általuk végzett földmunkák mennyisége ötszörösen felülmúlta a Volga-Don-csatorna építésekor végzett földmunkákét.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!