A népfelkelők – 2
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
- fejezet/Az egész nép segíti a frontot
- Puskával és lapáttal
A népfelkelők
Ugyanígy folyt a népfelkelőegységek alakulása más városokban, területeken és köztársaságokban is. Ukrajnában a népfelkelés soraiba 700 000 embert vettek fel, összesen 20 hadosztályt és mintegy 60 önálló ezredet alakítva belőlük. 1941. július-szeptemberben Leningrádban 10 hadosztályt és 14 önálló tüzér-géppuskás zászlóaljat alakítottak, zászlóaljanként 1400 emberrel. Sztálingrád városának és területének önkéntesei népfelkelőhadtestet létesítettek. Parancsnokává I. F. Zimenkovot, a területi végrehajtó bizottság elnökét, komisszárnak pedig M. A. Vodolagint, a területi pártbizottság titkárát nevezték ki. A törzs főnöke N. R. Petruhin, a területi bizottság katonai osztályának vezetője lett. A Don vidékén és Kubánban népfölkelőkből két kozák lovashadosztályt alakítottak.
Az arcvonalra menni és a népfölkelők soraiba lépni kívánkozók száma mindenütt rendkívül nagy volt. Íme, egy példa. 1941. július 7-én a kijevi gőzmozdony javító üzem egyik műhelyéből kifutott az első páncélvonat. Személyzetének kiegészítéséhez 120 emberre volt szükség. Tízezren jelentkeztek.
A párt- és szovjetszerveket a felvételi bizottság elleni panaszokkal árasztották el azok, akiknek kérelmét, hogy az arcvonalba mehessenek, nem teljesítették.
A népfelkelés gerincét az ipari munkások alkották. A „Pravda” akkoriban ezt írta: „Ott kell lenni ezekben a történelmi napokban az üzemekben, a gyárakban, hogy szemtanúi lehessünk a munkásosztály erejének, amely fegyverrel a kezében kiáll az igaz ügyért, látni kell, hogy mennyire eggyéforrt ez az osztály, milyen szilárd meggyőződése, hogy diadallal kerül ki abból a párviadalból, amelyet a hitlerista Németország kényszerített népünkre.” Leningrád Viborgi kerületének önkéntesei között 60 százalék, a moszkvai népfelkelők között 65 százalék volt a munkások aránya. A Donyec-medence bányászaiból K. I. Provalov, A. I. Petrakovszkij és I. D. Zinovjev parancsnoksága alatt népfelkelő-hadosztályok alakultak.
Az arcvonalon előállott súlyos helyzet miatt a háború kezdetén a népfelkelők kiképzésére nagyon rövid volt az idő. Az önkéntesek azonban derekasan megállták helyüket a harcban. Hangulatukat jól tolmácsolja a leningrádi dramaturg, D. Scseglov „A népfelkelők között” című emlékiratában : „… a városban népfelkelő-hadosztályok alakulnak. Alighogy elhangzott a párt felhívása a néphez, s máris mindazok, akikre korábban a mozgósítás nem vonatkozott, a betegeknek számítók, bevonultak népfelkelőnek. Sokan közülük először fognak puskát a kezükbe, először látnak aknavetőt, kezdetben rosszul dobnak kézigránátot, rosszul kúsznak – ez már így van. Mindannyian tudják ezt! S azt is tudják, hogy sok vér ömlik majd, de más megoldás nincsen. És ezért mennek.”
Igen, és ezért mentek. Több mint 40 hadosztály és sok más népfelkelőalakulat – a menetalakulataikkal együtt körülbelül kétmillió ember – a szovjet-német arcvonal különböző szakaszain már 1941 nyarán és őszén szembeszállt az ellenséggel. Úgyszólván semmi tapasztalatuk sem volt, nagyok voltak az áldozatok. Az elkeseredett küzdelmek kohójában a legbékésebb foglalkozású emberek katonákká váltak, megtanultak verekedni, verni a jól képzett és felszerelt ellenséget.
A népfelkelők tekintélyes száma saját szülővárosuk védelmében is részt vett. 1941 augusztusában mind a 12 moszkvai népfelkelő-hadosztály kivonult a fővároshoz vivő távoli felvonulási utakra, és súlyos felszabadító harcokat vívott Isztra, Naro-Fominszk, Malojaroszlavec, Szerpuhov és Kasira körzetében. Itt harcoltak a moszkvai terület népfelkelői is.
- október 13-án reggel, amikor a fővárosra oly súlyos órák nehezedtek, gyűlést tartott a moszkvai pártszervezetek aktívája. Az aktíva meghallgatta A. Sz. Scserbakovnak, az SZK(b)P KB és moszkvai bizottsága titkárának beszámolóját a fronthelyzetről, majd határozatot fogadott el, mely szerint minden erőt mozgósítanak Moszkva védelmére. A fő figyelmet a Nyugati Front tartalékcsapatainak megalakítására összpontosították. A gyűlés határozatot fogadott el, amely ezekben a szörnyű napokban esküként hangzott. A határozat kimondja: „A növekvő veszély láttán a pártaktíva szükségesnek tartja az összes moszkvai pártszervezetek, minden kommunista és komszomolista, Moszkva minden dolgozójának mozgósítását, hogy szálljanak szembe a német fasiszta betolakodókkal, keljenek Moszkva védelmére, a győzelem megszervezésére.”
A főváros valamennyi üzemében és intézményében tömeggyűléseket tartottak. A munkások és alkalmazottak kinyilvánították szilárd elhatározásukat, hogy utolsó csepp vérükig megvédik Moszkvát.
A pártaktíva határozatának szellemében a fővárosban újabb önkéntes egységeket létesítettek – kommunista zászlóaljak alakultak. Megalakulásukat az 1941. október 13-án létesített városi és kerületi törzsek irányították.
Öt nap alatt Moszkvában 25 önálló zászlóalj és század alakult, körülbelül 12 000 fős létszámmal. Valamennyit a belső tartalékokból fegyverezték és szerelték fel.
Jellemző vonása volt ezeknek az alakulatoknak, hogy zömükben kommunistákból és komszomolistákból – a fővárosi vállalatok munkásaiból és alkalmazottaiból álltak. Gyakran egész pártszervezetek együttesen léptek be az ilyen alakulatokba. A Krasznaja Presznya-i kerület kommunista zászlóaljába például beolvadt a Geológiai Kutatóintézet egész pártszervezete.
A kommunista zászlóaljak erkölcsi-politikai tekintetben fölöttébb állhatatos alakulatok voltak. „Elfoglalva védelmi terepszakaszunkat – írták a moszkvaiakhoz szóló felhívásukban a Komintern és a Rosztokini kerület kommunista zászlóaljának harcosai – kijelentjük, meghalunk, de nem hátrálunk meg; rajta leszünk, hogy a szeretett Moszkvánkhoz vezető utak a fasiszta banditák temetőjévé váljanak.”
A kommunista zászlóaljak már megalakulásukkor elfoglalták a Moszkva peremén létesült védelmi szakaszokat, fedezték a fővárosba vezető legfontosabb utakat, a volokolamszki, a dmitrovi, a kalugai és leningrádi műutat, a minszki és a kijevi autópályát.
A kommunista zászlóaljak és más önkéntes alakulatok hamarosan a 2. és 3. kommunista, illetve a 4. és 5. moszkvai lövészhadosztállyá alakultak.
Ily módon 1941 októberének első felében Moszkva pótlólagosan csaknem 50 000 fős olyan hadsereget adott az arcvonalnak, amelyben több mint 20 000 kommunista és komszomolista volt.
A moszkvai utcai harcok esetére 169 önkéntes osztagot alakítottak és képeztek ki. Ezenkívül a város minden kerületében, a nagyobb üzemekben szintén alakultak harckocsivadász-csapatok és osztagok. így a „Krasznij Proletarij” (Vörös Proletár), a GPZ-2, és a Szerszámgépgyárban, valamint a Lenini kerület más üzemeiben 3500 harckocsivadász önkéntes volt.
1941 júliusától a Lenin városához vezető távolabbi, majd közeli utakon a szovjet hadsereg katonáival vállvetve heves harcokat vívtak a leningrádi népfelkelők is. Amikor pedig az arcvonal helyzete súlyosbodott, és az ellenség több helyen a város falai alá ért, az üzemekben és az intézményeknél munkászászlóaljak alakultak. 1941. augusztus 19-től 21-ig, három nap alatt, 79 zászlóalj létesült összesen 41 255 fős létszámmal. Ők szolgáltak a 6. és a 7. népfelkelő-hadosztály megalakulásának egyik forrásául.
Számos munkászászlóalj, amely az arcvonal közvetlen közelében alakult meg, azonnal harcba lépett. Elévülhetetlen dicsőséget szerzett az Izsorszki üzem munkászászlóalja. Parancsnoka G. V. Vodopjanov üzemi mérnök volt, aki részt vett a fehérfinnek elleni harcban, komisszárja pedig az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, G. L. Zimin. A zászlóalj megállította a Kolpino felé előretörő fasiszta alegységet, és a szovjet csapatok beérkezéséig szilárdan tartotta védőszakaszát.
- Tippelskirch a háromhónapos leningrádi harcok során kialakult helyzetet jellemezve a háború után ezt írta: „A német csapatok eljutottak a város déli elővárosaiba, de a fanatikus leningrádi munkásokkal megerősített védő csapatok hallatlanul szívós ellenállása miatt a várt siker elmaradt.”
Kijev védelmében a szovjet csapatokkal együtt több mint 30 népfelkelő és más önkéntes alakulat vett részt. A hadsereg katonáival és a Feketetengeri Flotta matrózaival együtt elszántan védelmezte Odesszát a város dolgozóiból alakult népfelkelő-hadosztály is. Soraiban ott találjuk az odesszai városi pártszervezet kommunistáinak 90 százalékát. Szevasztopol védői között több mint 20 000 népfelkelő volt.
Példátlan bátorságot és hősiességet tanúsítottak a sztálingrádi önkéntes alakulatok is. A roppant méretű volgai csata 200 napjából 142 napig magában Sztálingrádban folytak a harcok. Ezért a hős város védelmezőinek soraiban ott volt csaknem az egész visszamaradt polgári lakosság is. Óriási segítséget nyújtottak a szovjet csapatoknak. A 14. német páncéloshadtest parancsnoka, Wittersheim tábornok azt jelentette Paulusnak, hogy a Vörös Hadsereg magasabbegységei ellenlökéseket hajtanak végre Sztálingrád rendkívüli bátorságot tanúsító egész lakosságának a támogatásával. „Ez nemcsak a védelmi erődítmények építésében nyilvánul meg, és nem is csak abban, hogy az üzemeket és a nagyobb épületeket erődökké alakították át. A polgári lakosság fegyvert is ragadott. A harcmezőn megölt munkások fekszenek, gyakran puskát és pisztolyt szorítva megmerevedett kezükben. Munkásruhát viselő halottak görnyednek a szétlőtt tankok kormányszerkezetére. Ehhez hasonlót még sosem láttunk.”
A népfelkelőegységek rendszerint beolvadtak a reguláris csapatok állományába. Ezért a népfelkelő-mozgalom mindenekelőtt a szovjet hadsereg sorainak feltöltéséről, milliós tartalékok képzéséről való össznépi gondoskodás megnyilvánulása volt.
Nemcsak a háború kezdetén, hanem a következő években is, egészen 1943 közepéig, az önkéntes alakulatok fontos forrásai voltak a harcoló hadsereg kiegészítésének. Így a Rjazani terület több népfelkelőezredet, a Kirovi és az Ivanovói terület hadosztályokat irányított az arcvonalra, a Jaroszlavi és Kosztromai területek népfelkelőiből hadosztály alakult, Baskiria pedig két nemzeti lovashadosztályt adott a frontnak. A Kuznyeck-medence lövészhadosztályt alakított a népfelkelőkből. A Szverdlovi, Molotovi és Cseljabinszki terület népfelkelői jelentős mértékben hozzájárultak az uráli önkéntes harckocsihadtest kiegészítéséhez.
Nem teljes adatok szerint a népfelkelésben és egyéb önkéntes alakulatokban a háború évei alatt nem kevesebb mint 4 millió ember vett részt. A világ egyetlen hadserege sem dicsekedhetik az önkéntesek ilyen áradatával, ilyen kimeríthetetlen népi tartalékokkal.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!