Puskával és lapáttal

A népfelkelők – 1

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

1. fejezet/Az egész nép segíti a frontot
2. Puskával és lapáttal

A népfelkelők

A szovjet nép Nagy Honvédő Háború idején tanúsított határtalan hazafisága nemcsak a fasiszta hódítók ellen fegyverrel harcoló szovjet emberek tömeges hősiességében nyilvánult meg, hanem azok önfeláldozó munkájában is, akik a hátországban kovácsolták a győzelmet.

A népben a szovjet katonák megsegítésének a legkülönbözőbb formái születtek meg és terjedtek el. A polgári lakosság közvetlenül részt vett a harccselekményekben, védelmi berendezéseket épített, ápolta a sebesült katonákat. Fel se lehet sorolni a temérdek anyagi küldeményt, a harcoló hadsereghez eljuttatott egyéni és kollektív leveleket, a dolgozók küldöttségeinek ezreit, amelyek az egyes arcvonalszakaszokat fölkeresték.

A történelem sok olyan példát ismer, amikor a hódító háborút viselő kizsákmányoló államok a lakosságot a csapatokat segítő munkákba fogták be. Mint ismeretes, a fasiszta Németország is az emberi, munka-, anyagi, pénzügyi és egyéb források „totális mozgósítását” hajtotta végre. A hitlerista propagandával megtévesztett emberek tömegei vettek részt önkéntesen benne. És mégis mindezeknek az intézkedéseknek a fő eszköze a kényszer volt.

Az a sok irányú segítség, amelyet a szovjet emberek a Nagy Honvédő Háború éveiben az arcvonalnak nyújtottak, merőben más alapokon nyugodott. A fő különbség az önkéntességben, maguknak a néptömegeknek a kezdeményezésében rejlett. Ilyen körülmények között a párt politikai és szervező munkája különösen nagy szerepet játszott. A munkanap meghosszabbítására hozott intézkedéseket, a lakosságnak a védelmi létesítmények építésére való mozgósítását stb., a szovjet emberek minden erejükkel támogatták, és sok esetben a nép közvetlen kezdeményezéséből indultak ki. Ezért a párt és az állam politikai és szervező munkája mindenekelőtt arra irányult, hogy a népi kezdeményezést a kellő cél irányába terelje, és szervezetté tegye, s minél hatékonyabban felhasználja a népi támogatást.

Ennek a támogatásnak a méretei valóban gigantikusak voltak. A szovjet nép önkéntes segítsége a frontnak, a közvetlen eredményeken kívül, roppant erkölcsi erővel hatott. Fokozta a katonák harci szellemét, erősítette bennük a haza sorsáért érzett felelősséget. Újra és fokozott erővel igazolódtak Lenin szavai, amelyek a polgárháború idején hangzottak el: „Minden segítség, amelyet a hátországban a vöröskatonák kapnak, azonnal a Vörös Hadsereget erősíti, emeli a hangulatát, csökkenti a betegségek számát és fokozza támadóképességét.”¹ – Lenin összes Művei. 41. köt. 332—333. old. (Oroszul.)*

A kezdeti időszak arcvonalain előállott súlyos helyzet mindenkor halaszthatatlan intézkedéseket követelt, hogy új katonai egységeket és magasabbegységeket állítsanak fel, képezzenek ki, és a legrövidebb idő alatt a harcoló hadsereghez irányítsák őket.

Ennek a feladatnak a megoldásában nagy szerepet játszott az önkéntes alakulatok, a népfelkelőegységek megalakítása. Ennek eszméje a népben fogamzott meg.

Már a fasiszta betolakodókkal vívott első harcokban a szovjet hadsereg oldalán ott küzdöttek a helyi lakosságból alakult önkéntes osztagok is. Lettországban ezek az osztagok aktívan részt vettek Liepaja hősi védelmében, és védték a köztársaság fővárosát, Rigát.

Észtországban 26 népfelkelőegység működött, több mint 10 000 harcossal.

Litvániában körülbelül 40 önkéntes osztagot alakítottak, amelyek összlétszáma 10 000 ember volt. Az önkéntesek a reguláris csapatokkal vállvetve küzdöttek köztársaságuk területén, részt vettek Siauliai védelmében, a szovjet csapatok visszavonulásakor pedig beolvadtak azok állományába.

A háború első percétől a katonai szolgálatra be nem hívott szovjet emberek százezrei fordultak a párt- és szakszervezetekhez, a Komszomol-szervezetekhez, a katonai komisszariátusokhoz, és kérték, hogy küldjék őket is az arcvonalba. Férfiak, nők, kommunisták, komszomolisták és pártonkívüli hazafiak, munkások, kolhozparasztok, értelmiségiek nyújtottak be ilyen kérvényeket. Egész családok és termelési közösségek kérték, hogy az arcvonalon védelmezhessék hazájukat.

1941. június 27-én A. A. Zsdanov vezetésével tanácskozást tartottak az Északi Front törzsének, a városi és a területi párt- és társadalmi szervezeteknek a képviselői. Megvizsgálva a dolgozók állhatatos kérelmeit, úgy döntöttek, hogy megalakítják a leningrádi önkéntes hadsereget, mint az Északi Front tartalékát. Megalakításának irányítására létrehozták a leningrádi népfelkelő-hadsereg haditanácsát és törzsét. Parancsnokául A. I. Szubbotyin tábornokot, a haditanács tagjaivá – a városi pártbizottság szervezési osztályának vezetőjét, L. M. Antyufejevet, és I. D. Zsmakin dandárkomisszárt, törzsfőnökké pedig M. N. Nyikityin ezredest nevezték ki.

Leningrádot egyszeriben elárasztotta a tömeggyűlések hulláma. A Kirov-üzem kollektívájának a műhelygyűléseken elfogadott határozata hangoztatta: „A párt és a kormány első hívó szavára mindannyian egy emberként megyünk segíteni a Vörös Hadseregnek verni a fasiszta gazokat. Erős önkéntes osztagokat létesítünk a fasiszták szétzúzására.” Néhány nap alatt a Kirov-üzem 15 000 munkása és alkalmazottja benyújtotta kérelmét, hogy vegyék fel a népfelkelők soraiba. A Vörös Gárda egykori harcosai, a hajdani partizánok, a Balti-üzem öreg munkásai ezt írták a fiatal munkásoknak: „Üzemünkben népfelkelőosztag alakul. Felhívunk benneteket, ifjú hazafiak, hogy a baltiak dicső harci hagyományait követve, lépjetek be az osztagba, hogy bármely pillanatban fegyverrel a kezetekben készen álljatok megvédeni hazánk becsületét és függetlenségét.” 1941. július 4-ére a Balti-üzemben 3200 felvételi kérelmet nyújtottak be. A leningrádi villamos-trolibuszüzem öreg dolgozója, I. G. Szamletov három fiával együtt lépett be a népfelkelők sorába. Beiratkozott a négy Szicsev fivér – Alekszej, Alekszandr, Nyikolaj és Ivan, valamint a Tyimofejev és a Gagarin házaspár is.

Több mint 200 000 leningrádi kérte felvételét a népfelkelők közé. A népfelkelői sorozó bizottság naponta 18-20 órát dolgozott.

A leningrádiak hazafias kezdeményezésének híre bejárta az egész országot, és az önkéntes jelentkezések áradatát indította meg.

A népi kezdeményezést a párt felkarolta. 1941. július 2-ára virradó éjjel a pártaktivisták Kremlben megtartott tanácskozásán ismertették az SZK(b)P KB határozatát, mely szerint az önkéntességi elv alapján népfelkelőegységeket állítanak fel.

Ez még aznap a moszkvaiak tudomására jutott. „… Július 2-án – írja visszaemlékezéseiben Moszkva kujbisevi kerületi pártbizottságának titkára, N. M. Sahov – a kerületben összehívták a pártszervezetek titkárainak értekezletét, amelyben a kremli tanácskozásról számoltunk be. Már 2-án este megkezdődött a népfelkelés soraiba való feliratkozás.” Három nap múlva pedig a moszkvai és Moszkva területi felvételi bizottságokhoz 310 000 beadvány érkezett, amelyben az emberek önkéntes felvételüket kérték a népfölkelő-alakulatokba.

1941. július 3-án a Moldovai Kommunista Párt KB-ja is határozatot hozott népfelkelő-alakulatok felállításáról. Minthogy az ellenség áttörte a Prut-folyó menti arcvonalat, és gyors ütemben szállta meg a köztársaság területét, a moldovai népfelkelőegységek azonnal beolvadtak a szovjet hadsereg reguláris csapataiba.
1942. július 6-án Belorusszia Kommunista Pártjának KB-ja is határozatot fogadott el népfelkelő-alakulatok felállításáról. Ekkorra az ellenség már a köztársaság jelentős részét elfoglalta. Az arcvonal menti területeken létesült népfelkelőegységek Vityebszk, Mogiljov és Belorusszia más városainál máris harcba léptek. Csupán a Gomelhez vezető utakon az önkéntes alakulatok 6913 harcosa küzdött.
1943. július 7-én Ukrajna Kommunista Pártjának KB-ja, a Népbiztosok Tanácsa, valamint az Ukrajnai SZSZK Legfelső Tanácsának Elnöksége felhívással fordult a polgári lakossághoz. A felhívás egyebek közt ezt mondja: „Segítsük a Vörös Hadsereget és a Vörös Flottát! Idősebb testvérünk, a nagy orosz nép példáját követve egyesüljetek erős ukrajnai népfelkelőezredekbe.” Válaszul erre a felhívásra Ukrajnában 1 300 000 ember kérte felvételét az önkéntes népfelkelő-alakulatokba.

A népfelkelők soraiba olyan 17-50 éves korú állampolgárok léphettek, akik fel voltak mentve a hadseregbe való behívás alól.² – Ukrajnában 16—60 éves korú állampolgárokat vettek fel.* A népfelkelőegységek felállítását, a parancsnokok, a politikai munkások kiválasztását, anyagi ellátásukat a helyi pártszervezetek végezték. Aktívan segítették őket a katonai körzetek törzsei és más hadseregintézmények.

A népfelkelőegységeket rendszerint kerületenként és vállalatonként alakították meg. Így a moszkvai „Kalibr” üzemben ezredet, a „Szerp i molot” (Sarló és kalapács), az Első Állami Golyóscsapágy, a „Krasznij bogatir” (Vörös vitéz) és más vállalatokban – zászlóaljakat alakítottak. 1941 júliusában Moszkvában és a Moszkvai területen 12 népfelkelő-hadosztályt, 25 vadász- és 25 géppuskászászlóaljat és számos páncélvadászosztagot létesítettek. Állományukba öreg munkáskáderek, kolhozparasztok, tudósok, írók, diákok tartoztak. A párttagok aránya a moszkvai népfelkelő-alegységekben 20 és 60 százalék között mozgott. A fővárosi és a Moszkva-területi ipari vállalatok ruházattal és élelemmel, a Moszkvai Katonai Körzet törzse pedig fegyverrel és lőszerrel látta el a népfelkelő-egységeket. Az egységek parancsnoki és politikai munkás-állományát a városi és kerületi pártbizottságok jelölték ki és erősítették meg. Parancsnoki beosztásokba rendszerint hivatásos állományú vagy tartalékos katonai személyeket állítottak. Csupán a Frunze Katonai Akadémia 36 tanárát irányította a népfelkelő-alakulatokba. A Moszkva Kijevi kerületében létesült népfelkelőhadosztály parancsnoka A. V. Bogdanov ezredes, törzsfőnöke a Vezérkari Akadémia tanára, G. N. Pervencev lett. A Sztálini kerület népfelkelő hadosztályának parancsnokává V. Vaskevics vezérőrnagyot nevezték ki. A népfelkelő-hadosztályok politikai komisszárjainak beosztásába olyan tapasztalt pártmunkások kerültek, mint a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia tanszékvezető professzora, I. Sz. Kuvsinov, az 1917-es párttag, aki a moszkvoreckiji kerület hadosztályának komisszárja lett, vagy az Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás pártszervezőjét, P. G. Taraszovot, a Rosztokini hadosztály komisszárjává nevezték ki. Minden egyes népfelkelő-alegységben párt- és Komszomol-szervezetet létesítettek. Az SZK(b)P Moszkvai Városi Pártbizottságának határozatával a népfelkelőezredek és hadosztályok hadi zászlót kaptak.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!