A külkereskedelem
A szocializmus építése a Szovjetunióban
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A külkereskedelem. A külkereskedelem a szocializmusban a társadalom növekvő szükségleteinek teljesebb kielégítését szolgálja. A külkereskedelem további forrásul szolgál a termelés fejlesztése és a lakosság fogyasztási cikkekkel való ellátásának javítása számára.
A külkereskedelem a szocialista állam monopóliuma. A Szovjetunióban minden külkereskedelmi művelet egy külön állami szerv, a Külkereskedelmi Minisztérium kezében összpontosul, alá van rendelve a szocialista építés feladatainak, és a népgazdasági terv elválaszthatatlan részét képező állami export-import tervek alapján bonyolódik le. A külkereskedelmi monopólium a szocialista gazdaság létezésének és fejlődésének elengedhetetlen feltétele.
A külkereskedelmi monopólium a Szovjetunióban jelenleg két fő funkciót tölt be. Először, biztosítja a szocializmus országának gazdasági függetlenségét a kapitalista környezettel szemben, azáltal, hogy megóvja népgazdaságát, belső piacát a külföldi tőke behatolásától, a gazdasági válságoknak, a tőkés világpiac spontán elemeinek végzetes befolyásától. Másodszor, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdasági együttműködésének eszköze, olyan eszköz, amelynek révén a Szovjetunió segíti ezeket az országokat gazdasági fejlődésükben. A külkereskedelmi monopóliumnak ez az új funkciója a demokratikus táborhoz tartozó, s kereskedelmi kapcsolataikat nem a konkurrenciaharcra, hanem a testvéri kölcsönös segítség elvére alapozó országok világpiacának kialakulásával jött létre.
A külkereskedelmi monopólium biztos védelmet nyújtott a Szovjetunió gazdaságának az imperialista országok gazdasági agressziójával szemben. Ugyanakkor nagy szerepet játszott a Szovjetunió népgazdaságának iparosításában, mert biztosította az iparvállalatok jelentős számú importált géppel való ellátását. A Szovjetunió ipari hatalommá válásával külkereskedelmének összetétele lényegesen megváltozott: a szovjet kivitelben az iparcikkek foglalták el a fő helyet, míg a forradalom előtti Oroszország kivitelében a mezőgazdasági nyersanyagok voltak túlsúlyban. A negyedik és az ötödik ötéves terv keretében a Szovjetunió még jobban növelte a nehézipari termékek kivitelét.
A Szovjetunió külkereskedelmében következetesen érvényesíti azt az elvet, amely szerint a külkereskedelmi kapcsolatok alapja csak valamennyi ország nemzeti szuverenitásának tiszteletben tartása, a felek teljes egyenlősége és a kölcsönös előny lehet. A szovjet állam a két rendszer — a szocialista és a kapitalista rendszer békés egymás mellett élésének lehetőségéből kiindulva, a külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében a népek közeledésének, a nemzetközi feszültség enyhítésének és a béke megszilárdításának egyik igen fontos eszközét látja.
A Szovjetunió szocialista termelésének óriási fejlődése és a demokratikus tábor új világpiacának kialakulása következtében a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma szüntelenül, évről évre növekedik. A Szovjetuniónak a demokratikus tábor országaival folytatott külkereskedelme gyorsan fejlődik, s jelentős túlsúlyban van a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmában. 1952-ben a Szovjetunió egész külkereskedelmi forgalmának 1/5-e jutott a tőkés országokra és 4/5-e a demokratikus tábor országaira.
A Szovjetunió és a tőkés országok közötti áruforgalomnak az elmúlt években bekövetkezett csökkenését bőségesen kárpótolja a népi demokratikus országokkal folytatott kereskedelmének bővülése.
A Szovjetuniónak változatlanul az az irányvonala, hogy kölcsönösen előnyös feltételek alapján fejleszti üzleti, gazdasági kapcsolatait a tőkés országokkal. A Szovjetunió és a tőkés országok közötti áruforgalom fejlődését azonban akadályozza az Egyesült Államok agresszív köreinek nyomására alkalmazott megkülönböztetési politika. Az Egyesült Államok irányvonala az, hogy el kell utasítani a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való kereskedelmi kapcsolatokat, s minden tőle függő burzsoá országot arra kényszerít, hogy ezt a vonalat kövesse. Ez a politika kudarcot vall, mert nagymértékben csorbítja azoknak az államoknak érdekeit, amelyek követik. 1953-ban és 1954-ben több burzsoá államban az a tendencia volt észlelhető, hogy bővíteni szeretnék kereskedelmi kapcsolataikat a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal.
A Szovjetunió 1953-ban 51 állammal folytatott kereskedelmet, ezek közül 25 állammal egyéves és többéves kereskedelmi egyezmények alapján. A Szovjetunió külkereskedelmi forgalma 1953-ban elérte a 23 milliárd rubelt, és (összehasonlító árakban számítva) majdnem négyszeresen múlta felül a háború előtti színvonalat. A Szovjetunió és a demokratikus tábor országai közötti áruforgalom növekedése mellett a Szovjetunió több nyugat-európai, közel- és közép-keleti országgal lebonyolított kereskedelmi forgalma is megnövekedett, s ugyanakkor tovább bővült az exportált és importált árucikkek köre.
Rövid összefoglalás
- A szocialista társadalomban a kereskedelem — tőkések nélküli kereskedelem, és célja a dolgozók szükségleteinek lehető legmesszebbmenő kielégítése. A szovjet kereskedelem tervszerűen folyik, kapcsolatot létesít a fejlődő szocialista termelés és a növekvő közfogyasztás, a város és a falu, a népgazdaság egyes ágai és az ország egyes vidékei között.
- A Szovjetunióban két piac van: szervezett piac — az állami és a szövetkezeti kereskedelem formájában, és szervezetlen piac — a kolhozkereskedelem formájában. A szervezett piacot az állam közvetlenül tervezi. A szervezett piacnak meghatározó szerepe van az áruforgalomban. A szervezetlen piacot az állam nem tervezi közvetlenül, hanem gazdaságilag szabályozza.
- Az állami és a szövetkezeti kereskedelem révén forgalomba kerülő áruk árát terv szerint állapítják meg. A kolhozpiaci árak a kereslet és a kínálat viszonyától függően alakulnak ki, s ezekre az árukra az állami árak szabályozólag hatnak. A szovjet állam rendszeresen leszállítja a kiskereskedelmi árakat, ami a munkások, alkalmazottak és parasztok vásárlóképességének állandó fokozódásával, a közfogyasztás növekedésével jár.
- A szovjet kereskedelem az önálló elszámolás elvén alapul, és jóval gazdaságosabb, mint a tőkés kereskedelem, mert nem ismeri azokat az óriási improduktív ráfordításokat, amelyeket a kapitalizmusban a magántulajdon, a konkurrencia és a termelési anarchia okoz.
- A külkereskedelem a szocializmusban állami monopólium, és a szocialista gazdaság erősítését, továbbfejlesztését szolgálja. A Szovjetunióban a külkereskedelmi monopólium védelmet nyújt a szocialista gazdaságnak a külföldi tőke behatolásával szemben, s ugyanakkor a Szovjetunió és a demokratikus tábor országai közötti gazdasági együttműködés eszköze.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!