A lakott helyeken erősödnek az ellenségre mért csapások
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
1943 tavaszára az illegális harc mind aktívabbá vált. Ezt a küzdelmet a földalatti szervezetek és csoportok ezrei vívták, soraikban sok tízezer hazafival.
A földalatti szervezetek harcának sikere jelentős mértékben a helyes szervezéstől és konspirációtól függött. Amint a tapasztalat mutatta, a földalatti szervezetek balsikereinek és kudarcainak fő oka a konspiráció szabályainak megsértése volt. Számos ilyen szervezetben (akadtak köztük nagyobbak, száz, sőt még több főből állók is) a tagok ismerték egymást. Elegendő volt, ha egyetlen provokátor férkőzött be a szervezetbe, s az máris az ellenség prédájává vált.
A pártszervek a földalatti mozgalomban a szervezés és a tevékenységi módok leghatékonyabb és jól bevált formáit honosították meg. Nagy jelentősége volt itt annak, hogy alkotó szellemben alkalmazzák a bolsevikok forradalom előtti és polgárháború alatti illegális harcának tapasztalatait. Lenin gyakran hangoztatta, hogy egy széles szervezetet sohasem emelhetünk a konspiráció magas fokára. Majd ezt írja: „Márpedig a konspiráció elsősorban azt követeli, hogy az egyes körök és egyének specializálják magukat az egyes funkciókra és bízzák rá a mozgalom egyesítésének feladatát … egészen kevés tagot számláló központi csoportra …”10 – Lenin összes Művei. 2. köt. Kossuth Könyvkiadó 1964. 440. old.*
Az 1942. év második felében, különösen pedig 1943 elején a köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, határterületi és területi pártbizottságai egy sor intézkedést tettek a helyi partizánharcok pártirányításának megerősítésére. Jellemző volt ezzel kapcsolatban a Belorussziai K(b)P KB 1943. február 26-28-i plénumának határozata. Miközben a plénum az ellenség mögöttes területén működő pártszervek és partizánalakulatok elé azt a feladatot tűzte, hogy „erőteljesen fokozzák a városokba való behatolást”, ugyanakkor óva intette őket, hogy széles körű földalatti szervezeteket hozzanak létre, és azt javasolta, hogy kis erőkkel mélyen elkonspirált csoportokkal folytassák munkájukat, sőt egyedüli személyekkel, akiknek szigorúan korlátozott kapcsolataik vannak. A plénum nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ki kell fejleszteni a „munka funkció szerinti felépítésének elvét”. Csakis ilyen feltétellel „tehetnek szert az emberek a harc technikájára és válhatnak dolguk valóságos művészeivé”, mondja a plénum határozata.
Az illegális tevékenységet tökéletesítve a pártszervek külön részlegeket: agitációs, felderítő, romboló, terror- stb. csoportokat hoztak létre a földalatti szervezetekben.
A városi földalatti szervezetek megerősödésében továbbra is fontos szerepet játszott az a segítség, amelyet a szovjet hátország és a partizánalakulatok nyújtottak a káderek kiképzésében. Például a partizánmozgalom ukrajnai törzse 1943-ban a szervező csoportok sorát dobta át a Donyec-medencébe, így a „Győzelem”, a „Rosztovec”, az „Alekszej”, a „Fivérek”, a „Nővérek”, a „Dnyeprovec” és más nevű csoportokat. Ezek a csoportok derekas munkát végeztek a földalatti mozgalom kiszélesítésére Sztalinóban, Makejevkában, Artyemovszkban, Gorlovkában és a Donyec-medence más városaiban és munkástelepülésein. A krími partizánok 1943 közepén aknászcsoportokat irányítottak a földalatti szervezetekhez, s ezek megtanították a szervezet tagjait a robbantási műveletekre. Jelentékeny segítséget kaptak káderekben Belorusszia, a balti köztársaságok, valamint az Orosz Föderatív Köztársaság ellenséges megszállás alatt levő területein működő földalatti szervezetek.
Az 1943-as, 1944-es évek illegális harcának jellemző sajátossága volt, hogy a földalatti szervezetek többsége összeköttetésben állt az ellenség mögöttes területén működő partizánszervekkel és partizánalakulatokkal. Ez jelentősen erősítette az illegális harcot. A földalatti szervezetek tagjai újságokat, röplapokat kaptak a partizánoktól, így a „Pravdá”-t, az „Izvesztyijá”-t, a „Komszomolszkaja Pravdá”t, valamint a partizánalakulatoknál kiadott újságokat és a helyi pártszervek röpcéduláit. A tömegpolitikai munka a helységekben ennek folytán számottevően kiszélesedett.
Amint a földalatti szervezetek robbantóeszközökhöz jutottak, rohamosan erősödött a diverziós tevékenységük. A kis létszámú, 3-5 fős csoportok vagy egyes személyek által végrehajtott diverziós cselekmények érzékeny károkat okoztak az ellenségnek. Így 1943. május 21-én a minszki földalatti szervezet tagjai négy darab, hatórás működésre beállított mágneses aknát helyeztek el egy repülőbomba-szállítmányba. A robbanás Rugyanszk vasútállomáson történt. Nemcsak a repülőbomba-szállítmány semmisült meg, hanem a mellette álló üzemanyagtartály-kocsik és sok vasúti berendezés is. 1943. június 30-án aknarobbanás következtében, amelyet a földalatti szervezet tagjai egy üzemanyaggal teli tartálykocsin helyeztek el, hatalmas tűz támadt az oszipovicsi vasútállomáson: négy szerelvény semmisült meg, köztük az egyik, 30 „Tigris” harckocsit szállító szerelvény is.
A földalatti szervezetek harcosai gyárakat, bányákat, kőolaj kutakat tettek üzemképtelenné, megrongálták a berendezéseket, elpusztították a nyersanyagot, a késztermékeket, a telefon- és távíróvonalakat. 1943 májusában egy kis földalatti csoport Lvovban megsemmisítette az „Ojkosz” nevű gyárat, amely félkész termékeket állított elő a német repülőgépipar részére.
A földalatti szervezetek egyre nagyobb méretekben tevékenykedtek a megszállók és kiszolgálóik megsemmisítéséért. Ezt a feladatot lényegesen elősegítette a földalatti mozgalom funkció szerinti felépítése, Litvániában például csaknem minden városban működtek „harci hármasok”, akiknek különleges feladatuk volt a fasiszta hódítók és cinkosaik elpusztítása. 1943 novemberében Porhovban (Leningrád közigazgatási terület) a földalattiak mozielőadás közben levegőbe röpítettek egy filmszínházat. A robbanás és a beomlás következtében több száz hitlerista meghalt és megsebesült. A kirovográdi földalatti szervezetek tagjai a város ellenséges megszállása idején 1600 területrablóval és hazaárulóval végeztek.
A földalatti szervezetek harcosai a megszállók rémeivé váltak. Lvovban a katonai parancsnok kénytelen volt megtiltani a német tiszteknek és katonáknak, hogy látogassák a városi parkot. A Minszkben megjelent „Minsker Zeitung” 1943. július 24-én riadtan írta: „A minszki temetőben már több mint 1600 német van eltemetve, akiket a partizánok öltek meg.”
Roppant nagy politikai hatásuk volt azoknak a megtorló akcióknak, amelyeket a földalatti szervezetek tagjai a hitlerista hadsereg és a megszálló apparátus magas beosztású személyei ellen követtek el. J. G. Mazanyik, a minszki földalatti szervezet tagja, partizántársnői. N. P. Drozd, M. B. Oszipova és N. V. Trojan segítségével megölte a belorusz nép hóhérát, Belorusszia birodalmi biztosát, Kubét. A híres szovjet felderítő, N. I. Kuznyecov a rovnói illegális harcosok segítségével agyonlőtte Knutot, Ukrajna birodalmi biztosának helyettesét és a birodalmi biztosság főbíráját, Funkot. A földalatti szervezetek büntető keze számos fasiszta hóhérra sújtott le.
Nem kerülték el méltó büntetésüket a hazaárulók sem. A minszki földalatti szervezetek tagjai elpusztították a belorusz nacionalisták főkolomposait: az SD szolgálatába szegődött Akincsicot, a fasiszta „Belorusszkaja Gazeta” szerkesztőjét, Kozlovszkijt, Minszk polgármesterét, Ivanovszkijt. A lokotyi körzet főpolgármestere, Kaminszkij, elődjének, Voszkobojnyikovnak a meggyilkolása után egy zászlóalj katonaságot tartott saját személye őrizetére.
Ahogyan erősödtek a földalatti szervezetek kapcsolatai a pártszervekkel és a partizánokkal, úgy javult felderítő munkájuk is. Ez a munka az esetek többségében konkrét feladatokra épült, s ami a fő, a felderítési adatok idejében eljutottak a szovjet parancsnokságra.
A földalatti szervezetek, ahogy sok egyéb műveletet, a felderítést is a partizánokkal együtt végezték. Értékes adatokat szereztek az ellenséges egységek, törzsek és repülőterek elhelyezéséről és számáról, a vasutakon és műutakon folyó szállításokról. A Kalinyini terület illegális harcosai és partizánjai, például, a megszállás utolsó két évében 41 ellenséges hadosztály, három dandár, 27 önálló ezred, 79 önálló zászlóalj, 14 repülőtér, 132 katonai raktár, a német hadsereg részére dolgozó 35 különféle üzem elhelyezését derítették fel, felfedtek és térképre rajzoltak nyolc megerődített védőszakaszt. Az ukrán partizánok és földalatti szervezetek jól megszervezett felderítéssel megállapították Hitler főhadiszállását Vinnyica körzetében, és adatokat szereztek az ellenség kurszki támadásának előkészületeiről.
Az ellenségre vonatkozó értesülések beszerzésében nagy jelentősége volt annak, hogy a földalatti szervezetek tagjai beszivárogtak a megszálló apparátusba. A hazafiak százai szolgáltak a hivatalokban, a rendőrségen és a hódítók egyéb intézményeiben. Tevékenységük nagy életveszéllyel járt. Nehéz volt elviselniük a lakosság gyűlöletét, akik árulónak tartották őket. Ám a hazafiak a győzelem érdekében vállalták a nehéz erkölcsi megpróbáltatást, a halálos kockázatot. Kifürkészték a hitleristák titkait és terveit, tudomást szereztek az elkövetkező letartóztatásokról, razziákról, a partizánok elleni büntető expedíciókról, személyi igazolvány-, belépési engedély-űrlapokat, élelmiszerjegyeket és egyéb okmányokat szereztek, leleplezték az ellenséges ügynököket.
A földalatti szervezetek egyik legfontosabb feladata a partizánok segítése volt. A széles körű felderítő tevékenységen kívül a földalatti szervezetek szüntelenül gyarapították a partizánosztagok sorait olyan hazafiakkal, akik készek voltak fegyverrel harcolni a területrablók ellen. Élelmet szereztek az osztagok számára, a harcok helyszínén, az ellenség raktáraiból fegyvereket, lőszereket, gyógyszereket gyűjtöttek, illetve oroztak el és a partizánosztagokhoz juttatták el őket.
A fasiszta csapatok szovjet földről való tömeges kiűzésének idején a földalatti szervezetek tagjai, éppúgy mint a partizánok speciális műveleteket folytattak, hogy a lakosságot megmentsék és a társadalmi tulajdont megóvják az elrablástól és megsemmisítéstől. A minszki földalatti szervezetek 1943 novemberétől 1944 januárjáig a városból 1050 olyan családot szállítottak el a partizánövezetbe, amelyet elsősorban fenyegetett veszély. Éber figyelemmel kísérték, hol aknázta alá az ellenség az üzemeket és a város épületeit. És amikor megérkeztek a szovjet csapatok, a földalatti szervezetek tagjai segítettek sok fontos minszki objektum megmentésében. „Több épségben maradt nagyobb épületet az ellenség aláaknázott és felrobbantásra készített elő – írta visszaemlékezéseiben K. K. Rokosszovszkij, a Szovjetunió marsallja. – Csak azért sikerült ezeket megmenteni, mert a Vörös Hadsereg Minszkbe benyomuló előrevetett egységei gyorsan kapcsolatot teremtettek a földalatti szervezetekkel, és haladéktalanul aknamentesítették a Kormányzat Házát, a kommunista párt Központi Bizottságának épületét, a körzeti tisztiházat.” Kaunasban a földalatti szervezetek tagjai harci csoportot szerveztek az ellenséges gyújtogatok és robbantók elleni küzdelemre. Használhatatlanná tették az egész telefonhálózatot, s így a hitleristák képtelenek voltak sok objektum felrobbantására vonatkozó utasításaikat továbbítani.
A földalatti szervezetek harctevékenységének történetébe fényes lapként került be a pavlográdi (Dnyepropetrovszk közigazgatási terület) fegyveres felkelés. 1943. február 13-án, amikor a szovjet csapatok közeledtek a városhoz, a földalatti szervezetek Pavlográd és a közeli falvak lakosságát fellázították a megszállók ellen. Több mint 300 hazafit szabadítottak ki a börtönökből, akik azonnal bekapcsolódtak a harcba.
S ez sok esetben így történt. Az illegális szervezetek fegyveres osztagokat alakítottak a lakosokból, amelyek nyílt harcba szálltak a visszavonuló hitleristákkal.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!