A párttal az élen – 2
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
- fejezet/ Partizánháború az ellenség mögöttes területén
- A partizánmozgalom kibontakozása
A párttal az élen
A pártszervek erélyes tevékenységhez láttak, hogy megvalósítsák az SZK(b)P KB utasításait. Ukrajnában létrehozták az UK(b)P KB különleges operatív csoportját, melynek tagjai A. N. Zlenko, L. P. Drozzsin, M. Sz. Szpivak, T. A. Sztrokacs és mások voltak. Az Ukrán K(b)P KB titkárainak, M. A. Burmisztyenko és D. Sz. Korotcsenko vezetésével az operatív csoport a területi pártbizottságok titkáraival karöltve részletesen elemezte az egyes területeken kialakult helyzetet. Eligazító tárgyalásokat folytatott a leendő partizánokkal és a földalatti szervezetek tagjaival, irányította a részükre szükséges anyagi-technikai bázisok megteremtését. Belorussziában ezzel a munkával a Belorusz K(b)P KB titkárai, P. K. Ponomarenko, P. Z. Kalinyin, V. G. Vanyejev, V. N. Malin, I. P. Ganyenko és más felelős párt-, szovjet- és Komszomol-munkások foglalkoztak. A Belorusz K(b)P KB titkárai, I. P. Ganyenko és N. J. Avhimovics, a belorussziai Komszomol titkárai, M. V. Zimjanyin, K. T. Mazurov, F. A. Szurganov derekas munkát végeztek a partizánharc megszervezésében, pedig már az ellenség által megszállt köztársaság területén tartózkodtak. Karéliában a kommunista párt KB-ja vezetésével, amelynek élén G. N. Kuprijanov állt, folyt a partizánerők alakítása.
Nagy segítséget nyújtottak a pártszerveknek az SZK(b)P KB határozatával a Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnöksége keretében és a frontok politikai csoportfőnökségén létesített osztályok, valamint a hadseregek politikai osztályán szervezett részlegek, amelyek feladata a partizánmozgalmak irányítása volt.6 – A továbbiakban a partizánmozgalom köztársasági és területi törzseinek megalakulásával ezek az osztályok és részlegek megszűntek.*
A partizánmozgalom élén a kommunista vezetők kiváló gárdájának olyan képviselői álltak, akiket a párt a szovjethatalom éveiben nevelt fel.
Az egyikük F. P. Ljutyikov volt. Tizenhárom éves kamaszként kezdett dolgozni a Donyec-medence bányáiban. 1917-ben katonaként aktívan részt vett az októberi fegyveres felkelésben. Majd az ukrán partizánok között és a Vörös Hadsereg egységeiben harcolt a gyenyikinisták ellen Ukrajnában. 1924-ben a lenini behívóra belépett a pártba. 1925-ben Ukrajnában az elsők között tüntették őt ki a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével és nyerte el a Munka Hőse címet. Ezután éveken át vezetőként dolgozott a Donyec-medencei iparban. Mikor pedig a hazát újra veszély fenyegette, és azt javasolták neki, hogy maradjon a Vörös-donyeci illegális kerületi pártbizottság titkára, Ljutyikov ezt válaszolta: „Én a párt katonája vagyok. Szülőhazám akarata törvény számomra. Pártom minden feladatát kész vagyok teljesíteni.”
A párt ilyen állhatatos katonái voltak az ellenség mögöttes területén maradt pártszervek más vezetői is. Ilyenek voltak a területi és kerületi pártbizottságok titkárai, a kerületi végrehajtó bizottságok elnökei, a vállalatok vezetői s más párt-, szovjet munkások és gazdasági szakemberek. 1941 végéig az ellenség hátában 18 területi, több mint 260 körzeti, városi, kerületi pártbizottság és egyéb pártszerv létesült, nagyszámú pártszervezet és pártcsoport alakult, jelentős számú Komszomol-szervezet jött létre. Az ellenség mögöttes területén több mint 65 000 párttag és tagjelölt, több tízezer komszomolista maradt vissza. Ők álltak a megszállók elleni népi harc élén.
Erőteljesen folyt a partizánosztagok és a földalatti szervezetek alakítása is. A partizántoborzás szigorúan önkéntes alapon folyt. És nem volt hiány olyan hazafiakban, akik készek voltak az arcvonal mögött küzdeni az ellenséggel. Nem volt könnyű katonai ismeretekre, konspirációra, a partizántevékenység módszereire megtanítani őket. Hiszen túlnyomó többségükben békés foglalkozású szovjet emberek voltak: munkások, parasztok, értelmiségiek, férfiak és nők, különböző korú emberek.
A pártszervek a frontközeli területeken rövid tanfolyamokat és iskolákat szerveztek, melyek a leendő partizánok és illegális munkások tízezreit készítették fel. A partizánkáderek kiképzésében derekas munkát végeztek a frontok haditanácsai. A tanulmányi központok és iskolák létesítői és első oktatói I. G. Sztarinov, M. K. Kocsegarov, A. K. Sprogisz, G. L. Dumanyan és mások voltak. Mint a polgárháborús évek partizánmozgalmának aktív részvevői, a béke idején is kiadós munkát végeztek a partizánharc módszereinek és eljárásainak tanulmányozására, a partizántevékenység speciális technikájának megteremtésére. Csupán a Nyugati Front hadműveleti-oktatási központja, amelynek parancsnoka I. G. Sztarinov volt, 1941. július 13-tól szeptemberig 3600 szakembert képzett ki az ellenség hátában vívott harcra.
A különleges oktatási központokban, iskolákon és tanfolyamokon kiképzett hazafiakból nem nagy, 30-50 fős szervező osztagokat alakítottak, és az arcvonal mögé szállították őket. A helyszínen a lakosság soraiból gyorsan növekedtek. De még több partizánalakulat jött létre közvetlenül az ellenséges hadtápterületen. Szervezőik kommunisták, komszomolisták és pártonkívüli aktivisták voltak. A partizánmozgalom kibontakoztatásában nagy szerepet játszottak a szovjet hadsereg bekerítésbe került és hadifogságból megszökött harcosai és parancsnokai. Kimagasló erkölcsi-politikai tulajdonságok és katonai ismeretek birtokában állhatatosságot, fegyelmet vittek a partizánmozgalomba, megtanították a partizánokat a katonai tudnivalókra. A harc partizánmódszereire tértek át némely népfelkelő egységek és vadászzászlóaljak is.
Nem egészen teljes adatok szerint 1941 végéig a fasiszták által megszállt szovjet területen összesen több mint 2000 partizánosztag létesült, s ezek több mint 90 000 embert öleltek fel. Soraikban a hazafiak tízezrei küzdöttek az ellenséggel.
A partizánmozgalom jelentősége még jobban megnőtt, amikor az ellenség Sztálingrádhoz és a Krímbe tört előre. Az ellenségnek sok milliós lakosságú, jelentős szovjet területeket sikerült elfoglalnia. Ugyanakkor az arcvonalakon kibontakozó roppant méretű ütközetek erősen fokozták az ellenség csapatainak függését a hadtápja működésétől, az élőerővel, harci technikával, felszereléssel, lőszerrel, üzemanyaggal stb. való ellátástól. Az ellenség több ezer kilométerre megnyúló összeköttetési vonalai az elfoglalt szovjet területeken haladtak át, amelyeken a partizánháború lángja lobogott. Ilyen körülmények között a partizánmozgalomnak a háború fontos hadászati tényezőjévé kellett válnia.
A párt minden intézkedést megtett, hogy ezt a lehetőséget kiaknázza: kiszélesítse a partizánharc méreteit, fokozza annak szervezettségét és hatékonyságát. Evégett elsősorban a partizánmozgalom pártirányításának színvonalát kellett emelni, helyre kellett állítani a megsemmisített hátországi pártszerveket, és újakat kellett létrehozni.
Emellett a partizánharc egész menete sürgetően követelte a párt olyan különleges katonai szerveinek létrehozását, amelyek központilag vezetik és összehangolják a partizánok harctevékenységét, fegyverrel, lőszerrel, gyógyszerrel látják el őket, és kádereket képeznek ki az ellenség hátában folyó harcra. Ilyen szervek a partizánmozgalom törzsei és azoknak a frontok haditanácsai mellett működő képviselői voltak.
1942 májusában az SZK(b)P KB megalakította a partizánmozgalomnak a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása mellett működő központi törzsét. Parancsnokává az SZK(b)P KB tagját, a Belorussziai K(b)P KB első titkárát, P. K. Ponomarenkót nevezték ki. Egyidejűleg megindult a partizánmozgalom köztársasági és területi törzseinek létrehozása.
A partizánmozgalom kibontakozása szempontjából nagy jelentőségűek voltak azok a tanácskozások, amelyeket 1942 augusztusában-szeptemberében az SZK(b)P KB határozata alapján Moszkvában tartottak a pártszervek vezetői, a partizánalakulatok parancsnokai és komisszárjai, a Honvédelmi Népbiztosság munkatársai és a Partizán Mozgalom Központi Törzse. Itt számot vetettek a partizánmozgalom eredményeivel, és kijelölték továbbfejlesztésének útjait.
- szeptember 5-én megjelent Sztálin honvédelmi népbiztos parancsa „A partizánmozgalom feladatairól”. Ez a fontos okmány konkrét utasításokat tartalmazott a partizánharc összes formáinak kifejlesztésére, és a pártszervek, a partizán törzsek, a partizánalakulatok tevékenységének, valamint az illegális munkának a programjává vált. A parancs hangsúlyozta a partizánmozgalom növekvő jelentőségét: „Most pedig – mondja a parancs -, amikor a Vörös Hadsereg az arcvonalakon minden erejét megfeszítve védi államának szabadságát és függetlenségét, a népi partizánmozgalom a németek által időlegesen megszállt területeinken, az ellenségen aratott győzelem egyik döntő feltételévé válik.”
A partizánmozgalom irányításában a pártot Leninnek az az útmutatása vezette, amelyet 1906-ban „A partizánháború” című cikkében nyújtott: „Mi a legkevésbé sem tartunk igényt arra, hogy a gyakorlati pártmunkásokra rákényszerítsünk valamilyen kiagyalt harci formát, s még kevésbé arra, hogy íróasztal mellett döntsük el, milyen szerepe van a partizánháború egyik vagy másik formájának …”7 – Lenin összes Művei. 14. köt. Kossuth Könyvkiadó 1967. 11. old.*
A párt a partizánmozgalomnak azokat a formáit helyezte előtérbe, amelyek legjobban megfeleltek a természeti feltételeknek és az adott katonai-politikai helyzetnek. Ott, ahol természetes búvóhelyek és manőverezési lehetőségek voltak, túlsúlyban a partizánalakulatok tevékenysége bontakozott ki. A harcnak ezt a formáját azonban nem lehetett a városokban és más településeken alkalmazni, s a sztyeppi terepen sem mindig vált be. Itt az ellenállás az illegális tevékenységre tevődött át, s a lakosság a megszállók intézkedéseinek meghiúsításáért harcolt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!