„Óriási győzelmeket arattunk”
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
1
1919 márciusában olyan esemény zajlott le, amelynek a polgárháború korszakán túlmenő történelmi jelentősége volt. Ez az esemény az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt VIII. kongresszusa.
A kongresszus március 18-tól 23-ig ülésezett Moszkvában. Első összejövetelét Lenin nyitotta meg. A párt gondosan készült a kongresszusra, amelynek feladata volt, hogy megvitassa a legfőbb, leglényegesebb kérdéseket, és olyan határozatokat hozzon, amelyek helyes, megalapozott akcióprogramot jelölnek meg hosszú időszakra. Az előkészületek idején valamennyi pártszervezetben — a messzi hátországban és a frontokon — konferenciák, taggyűlések zajlottak le, viták, heves szócsaták dúltak.
S midőn elérkezett a megnyitás napja, a küldöttek — helyi pártmunkások, parasztok, katonai biztosok, kommunista frontharcosok — feszült figyelemmel hallgatták Lenint.
„Az Október utáni első időkben a párt és a szovjethatalom erőit majdnem teljes egészében a közvetlen védelem, a közvetlen ellenállás feladata vette igénybe az ellenséggel, a külső és belső burzsoáziával szemben, amely a szocialista köztársaság valamelyest tartós fennállásának még a gondolatát is elutasította — állapította meg Vlagyimir Iljics. — Fokozatosan azonban mégis kezdtünk erősödni és előtérbe léptek az építés feladatai, a szervezési feladatok. Ügy gondolom, hogy kongresszusunknak teljesen ennek az építőmunkának és szervezési munkának jegyében kell lezajlania.”13 Lenin Művei. 29. köt. 135. old.*
A kongresszus egyik legfőbb kérdése a párt új programja volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével teljesültek azok a főbb feladatok, amelyeket az OSZDMP II. kongresszusa által 1903-ban elfogadott régi pártprogram megszabott. A párt előtt most új feladatok álltak: a proletárdiktatúra államának megszilárdítása és a szocializmus építése.
A VIII. pártkongresszus új programot fogadott el, amely meghatározta a párt feladatait a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakára. Ez a program az új, szocialista társadalom megteremtésének konkrét harci programja volt. Behatóan jellemezte a szovjet demokráciát mint a demokrácia magasabb rendű típusát, feltárta a szovjet és a burzsoá demokrácia közötti gyökeres különbséget. Mivel a burzsoá köztársaságban — fejti ki a program — megmarad a föld és minden más termelési eszköz magántulajdona, valójában még a legdemokratikusabb polgári köztársaság is burzsoá diktatúra, eszköz arra, hogy egy maroknyi tőkés kizsákmányolja és elnyomja az óriási többséget — a dolgozókat. A burzsoá demokrácia a kisebbség hatalma, amely a kizsákmányoló osztály érdekében jön létre. Ez a demokrácia csak formálisan hirdet szabadságjogokat, mivel nem nyújt lehetőséget a dolgozóknak arra, hogy éljenek ezekkel a jogokkal. Ezzel szemben a proletárdemokrácia a proletariátusnak és a parasztságnak, tehát azoknak az osztályoknak biztosít jogokat és szabadságot, amelyeket a kapitalizmus elnyomott.
„Nincs egyetlen ország sem a világon — mondotta Lenin —, amely akár a tizedrészét is megtette volna annak, amit a Szovjet Köztársaság az elmúlt hónapokban a munkások és szegényparasztok érdekében tett abban a tekintetben, hogy bevonja őket az állam igazgatásába.”14 Ugyanott, 180. old.*
A kongresszus által elfogadott pártprogram Lenin javaslatára átfogóan jellemezte a kapitalizmust és legfelsőbb fokát, az imperializmust. Buharin és hívei szembeszálltak Leninnek ezzel a javaslatával. Követelték, hogy maradjon ki az új programból mindaz, ami a premonopolista kapitalizmusról, a kisárutermelésről, a középparaszti gazdaságról és a többi ehhez tartozó kérdésről szól, és csupán az imperializmus leírása szerepeljen benne. Ezzel az úgynevezett „tiszta imperializmus” álláspontjára helyezkedtek; ez az álláspont tagadta a dolgozó parasztság forradalmi szerepét, a munkásosztály és a parasztság szövetségének döntő jelentőségét, s ily módon a gyakorlatban tagadta a proletariátus hegemóniáját a forradalomban, megfosztotta a proletariátust szövetségesétől, a középparaszttól, végső fokon elvetette magát a proletárdiktatúrát. Buharin javaslata egyszersmind elködösítette azt a tényt, hogy a kisárutermelő gazdaság szüli a kulákságot, s így azzal fenyegetett, hogy lefegyverzi a pártot, a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot a kulákság elleni harcban. Buharinnak és híveinek álláspontja közel állt a mensevizmushoz, és szellemében nem különbözött attól, amit Trockij prédikált.
Lenin a leghatározottabban szembefordult Buharinnal és híveivel, s bebizonyította, hogy nézeteik elméletileg helytelenek és politikailag károsak. Felhívta a kongresszus figyelmét annak szükségességére, hogy a program tekintetbe vegye a szovjet népgazdaság bonyolult szerkezetét, azt a tényt, hogy a szovjet államban a születő új, szocialista szektor mellett továbbra is megmaradtak a premonopolista kapitalizmus és az egyszerű árutermelés elemei. Mert csakis a valóság figyelembevételével oldhatja meg a párt egyebek közt a középparasztsághoz való viszony kérdését.
„Valóban, honnan kerülhetett elő a középparaszt a színtiszta imperialista kapitalizmus korszakában? Hiszen még az egyszerű kapitalista országokban sem volt középparaszt. Ha mi kizárólag az imperializmus és a proletárdiktatúra szemszögéből fogjuk eldönteni azt a kérdést, hogy milyen legyen a viszonyunk ehhez a csaknem középkori jelenséghez (a középparasztsághoz), akkor sehogyan sem fogunk zöldágra vergődni, és csak alaposan beverjük a fejünket. Ha viszont a középparasztsághoz való viszonyunkon változtatnunk kell, akkor tessék az elméleti részben is megmondani, hogy honnan került elő és mi is tulajdonképpen a középparaszt. A középparaszt kisárutermelő”15 Ugyanott, 164. old.* — mutatott rá Lenin.
S a kongresszus teljes egészében támogatta Vlagyimir Iljicset. A küldöttek határozottan visszautasították a nemzetiségi kérdésben felvetődött nagyhatalmi soviniszta nézeteket is. Buharin és Pjatakov ellenezte, hogy a programba belefoglalják a nemzetiségeknek az állami különválásig terjedő önrendelkezési jogát. Javaslatuk valójában az orosz proletariátus és a szovjetország különböző nemzetiségű dolgozó parasztsága közötti szövetség felbomlásához vezetett volna, s alapjaiban ásta alá a proletár nemzetköziség elvét. A VIII. kongresszus ízekre szedte Buharinnak, Pjatakovnak és híveinek antileninista nézeteit, s a nemzetiségi kérdésről szóló programpontok lenini megfogalmazását fogadta el.
A Kommunista Párt, amikor az állami különválást is magában foglaló önrendelkezési jogot követelt, távolról sem szánta azt a feltétlen különválásra vonatkozó felhívásnak. Mindig következetesen védelmezte azt az elvet, hogy a dolgozóknak internacionalista alapon tömörülve, közösen kell harcolniuk a cár, a földbirtokosok és a burzsoázia ellen, közös harcot kell folytatniuk az osztály- és a nemzeti elnyomás ellen. Az orosz proletariátus csak akkor tudja megvalósítani a különböző nemzetek dolgozóinak testvéri együttműködését, ha következetesen és elszántan szembefordul a nemzeti elnyomással. A lenini nemzetiségi politika megvalósításával a szovjethatalom nemcsak Oroszország különböző nemzetiségű dolgozóit nyerte meg, hanem az egész világ elnyomott népeinek rokonszenvét is kivívta.
A kongresszus által elfogadott program kimondta:
„1. Legfontosabb feladatul kell kitűzni a különböző nemzetiségű proletárok és félproletárok közeledésének politikáját avégből, hogy közös forradalmi harccal megdöntsék a földbirtokosokat és a burzsoáziát.
- Avégből, hogy leküzdhessük az elnyomott országok dolgozó tömegeinek bizalmatlanságát, azon államok proletariátusával szemben, amelyek az illető országokat elnyomták, meg kell szüntetni mindenféle nemzetiségi csoport minden néven nevezendő kiváltságát, meg kell valósítani a nemzetek teljes egyenjogúságát, el kell ismerni a gyarmatok és a nem egyenjogú nemzetek jogát az állami különválásra.”16Az SZKP kongresszusainak, konferenciáinak és központi bizottsági plénumainak határozatai. I. rész. 485. old.*
A program gazdasági téren is meghatározta a párt főbb feladatait. Célul tűzte ki, hogy a párt minden eszközzel fokozza és fejlessze az ország termelőerőit, egységes állami terv alapján irányítsa a gazdasági munkát, fejlessze és hozza közel a termeléshez a tudományt, emelje a parasztgazdaságok termelékenységét és gondoskodjék a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megszervezéséről.
A program ezenkívül előirányozta az ingyenes és kötelező oktatás, valamint a politechnikai oktatás bevezetését, s konkrét intézkedéseket jelölt meg a munkavédelem, a társadalombiztosítás, a lakáskérdés és a néptömegek kulturális színvonalának emelése terén.
Az új pártprogram összegezte annak a világtörténelmi jelentőségű győzelemnek az eredményeit, amelyet a proletariátus az Októberi Szocialista Forradalomban aratott.
„Biztosak vagyunk benne — mondotta Lenin —, hogy egész sor országban, amelyekben sokkal több szövetségesünk és barátunk van, mint amennyiről tudunk, programunk egyszerű lefordítása lesz a legjobb válasz arra a kérdésre, hogy mit végzett az Oroszországi Kommunista Párt, amely a világproletariátus egyik osztaga. A mi programunk lesz a leghatásosabb anyag a propaganda és az agitáció számára, az a dokumentum lesz, amelynek alapján a munkások azt mondják majd: »Ezek a mi elvtársaink, ezek a mi testvéreink, ott a mi közös ügyünkön munkálkodnak.«”17 Lenin Művei 29 köt. 220. old.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!