Moldova felszabadítása
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A szovjet hadseregnek a szovjet-német arcvonal központi szakaszán aratott hatalmas sikerei döntő módon megváltoztatták a helyzetet délen is. A hitlerista hadvezetés kénytelen volt 12 hadosztályt kivonni a „Dél-Ukrajna” hadseregcsoportból és Belorussziába, illetve Ukrajna nyugati területeire dobni át. Az ellenségnek a Kárpátoktól délre levő csoportosítása meggyöngült, de azt hitte, hogy a Balkán felé irányított szovjet csapatok képtelenek a közeli időben komoly támadásokat indítani. Ám ezúttal is melléfogott.
Romániában is kedvezőtlenül alakult a hitleristák helyzete. A román burzsoá kormány több mint három éve rablóháborút viselt a szovjet nép ellen. Románia dolgozói ebben a háborúban az uralkodó osztályok számukra idegen érdekeiért ontották vérüket, viselték a nélkülözések és az áldozatok terhét. 1944 elejére a román hadsereg mintegy 660 000 embert vesztett az arcvonalon. A szovjet hadsereg győzelmei nyomán az országban fokozódott a tömegek elégedetlensége az uralmon levő Antonescu-klikkel és német fasiszta gazdáival szemben. Az elégedetlenség a román hadseregben is nőttön-nőtt. Számos katona, sőt tiszt nem akart már az idegen célok szolgálatában harcolni. Szaporodtak az esetek, hogy román katonák és tisztek átálltak a szovjet hadsereg oldalára. A katonai-fasiszta kamarilla kegyetlen terrorral próbálta megfélemlíteni a népet, elnyomni a háborúellenes hangulatokat. A megtorló intézkedések azonban már nem állíthatták meg az antifasiszta mozgalmat, amelynek szervezője az illegalitásban küzdő Romániai Kommunista Párt volt.
A hitlerista vezetés mindenképpen igyekezett benntartani Romániát a fasiszta koalícióban. Németország számára Románia a fő kőolajszállító, élelmiszer- és embertartalék-bázis volt, s fedezte a Balkánra vivő fő utakat. A fasiszta hadvezetés rendkívüli intézkedéseket tett a balkáni irány megerősítésére. A szovjet támadás kezdetéig erős, mélyen lépcsőzött, nagy mennyiségű tartós létesítménnyel ellátott védelmet hozott létre. Ez a védelem északon a nehezen járható Kárpátokra, délen pedig a Fekete-tengerre támaszkodott.
A Friessner tábornok vezetésével itt védekező „Dél-Ukrajna” hadseregcsoport két hadcsoportból állt: a „Wöhler” (a 8. német és a 4. román hadsereg, valamint a 17. önálló német hadtest) és a „Dumitrescu” (a 6. német és a 3. román hadsereg) hadcsoportból, s összesen 47 hadosztályt (közöttük 25 német hadosztály) és 5 dandárt számlált. Állományába 900 000 ember, több mint 7600 löveg és aknavető, 400-nál több harckocsi és rohamlöveg és 800-nál több repülőgép tartozott. A német fasiszta hadosztályok főerői a kisinyovi kiszögellésben helyezkedtek el. A szárnyakon a román csapatok védtek.
A főhadiszállás úgy döntött, hogy az ellenség déli csoportosításának szétzúzása végett hadműveletet indít. Ebbe a hadműveletbe, amelyet később iasi-kisinyovi hadműveletnek neveztek, R. J. Malinovszkij tábornok 2. Ukrán Frontját és F. I. Tolbuhin tábornok 3. Ukrán Frontját, valamint az F. Sz. Oktyabrszkij tengernagy vezetése alatt álló Fekete-tengeri Flottát és az Sz. G. Gorskov ellentengernagy vezette Dunai Katonai Flottillát vonták be. A két front állományába 1 250 000 ember, 16 000 löveg és aknavető, körülbelül 1900 harckocsi és rohamlöveg, valamint 2200 harci repülőgép tartozott. A 2. Ukrán Front állományában találjuk az 1. román Tudor Vladimirescu gyalogoshadosztályt és egy jugoszláv dandárt. A két front tevékenységének összehangolásával a főhadiszállás Sz. K. Tyimosenko marsallt bízta meg.
A hadművelet tervét a főhadiszállás a frontok parancsnokaival együtt dolgozta ki. Ez a terv rendkívül határozott és célratörő volt. Július 31-én a 2. és a 3. Ukrán Front parancsnokait és haditanácsainak tagjait a főhadiszállásra rendelték, ahol jelentést tettek a hadműveletre vonatkozó elképzelésükről és az ehhez szükséges erőkről és eszközökről. Sokoldalú vita eredményeképpen a frontok tervein bizonyos kiegészítéseket és javításokat hajtottak végre. Augusztus 2-án megérkezett a főhadiszállás parancsa, amely egyebek közt ezt mondta: „A 2. és 3. Ukrán Front erőivel hadműveletet kell előkészíteni és végrehajtani azzal a céllal, hogy szétzúzzák az ellenség Iasi, Kisinyov, Bengyeri térségében levő csoportosításait és birtokba vegyék a Bacáu, Leovo, Tarutino, Moldavka terep vonalat, majd továbbfejlesszék a támadást Focsani, Galati és Izmail felé.” Az elgondolás szerint a 2. Ukrán Front az Iasitól északnyugatra levő körzetből, a 3. Ukrán Front pedig a Tyiraszpoltól délre levő hídfőből mért erős csapásokkal áttöri az ellenség védelmét, és találkozó irányokban továbbfejlesztve a támadást bekeríti és megsemmisíti a „Dél-Ukrajna” hadseregcsoport főerőit. Ezeknek az erőknek a megsemmisítésével egyidőben a hadművelet elgondolása szerint lendületes támadást kellett kifejleszteni Románia belseje felé. A Fekete-tengeri Flotta és a Dunai Katonai Flottilla azt a feladatot kapta, hogy deszantokat szállítson partra és a hajótüzérség tüzével is segítse a 3. Ukrán Frontot.
A hadművelet előkészítésének időszakában a front- és a hadseregparancsnokok, minden parancsnok valamennyi szinten és törzseik óriási munkát végeztek a legcélszerűbb elhatározások kidolgozása, a főcsapások irányainak helyes megválasztása, az erők és eszközök csoportosítása érdekében.
Derekasan dolgoztak a tapasztalt, szakavatott tábornokok vezette fronttörzsek is. A 2. Ukrán Front törzsének élén M. V. Zaharov vezérezredes állt. Az 1917-es februári forradalom napjaiban lépett be a Vörös Gárdába, az októberi fegyveres felkelés idején pedig részt vett a Téli Palota megrohamozásában. Üteg-, osztályparancsnokként, helyettes dandár törzsparancsnokként védte a szovjethatalmat a polgárháború arcvonalain, a béke idején pedig gazdag gyakorlati tapasztalatokat szerzett különféle parancsnoki és törzsbeosztásokban. A Leningrádi Katonai Körzet törzsfőnöke, a vezérkari főnök helyettese, a besszarábiai felszabadító hadjáratot végrehajtó 12. hadsereg törzsfőnöke volt. A háború kitörésekor az Odesszai Katonai Körzet törzsfőnöki posztját töltötte be, majd a 9. hadsereg törzsének élén dolgozott. A továbbiak során az északnyugati irány, a Kalinyini, a Tartalék, a Sztyeppei és a 2. Ukrán Front törzsfőnökeként vett részt nagyarányú hadműveletek kidolgozásában és előkészítésében.
A 3. Ukrán Front törzsének élén 1944 májusától Sz. Sz. Birjuzov vezérezredes állt. Ő is kijárta a nagy hadműveleti törzsek vezetésének iskoláját. A 132. lövészhadosztály parancsnokaként lépett a háborúba, s már a sztálingrádi csatában a 2. gárdahadsereg törzsfőnöke lett; majd a Déli Front és a 4. Ukrán Front törzsfőnökeként részt vett a Donyec-medence, Észak-Taurija és a Krím felszabadításáért folyó hadműveletek kidolgozásában és végrehajtásában.
Hogy a legkisebb veszteséggel érjék el a győzelmet, a fő erőkifejtést szűk arcvonalszakaszra összpontosították. Nagy figyelmet fordítottak a repülőerők és a többi fegyvernem közti együttműködés megszervezésére és a támadás gyors ütemére. Fontos szerepet szántak a harckocsihadseregnek és az önálló harckocsi- és gépesített hadtesteknek, amelyeknek lendületes előretöréssel be kellett fejezniük az ellenséges csoportosítások bekerítését, és a focsani kapun keresztül kifejleszteni a csapást Románia belseje felé. A hadtápintézmények mindennel ellátták a frontokat, amire a nagyarányú hadművelet végrehajtásához szükségük volt. Az előkészületek a rejtési és álcázási rendszabályok legszigorúbb betartásával, az ellenség előtt a legnagyobb titokban folytak.
A pártpolitikai munka fő feladata az volt, hogy biztosítsa a katonák körében az erős támadó szellemet. Most azonban, hogy a harccselekmények olyan állam területére tevődtek át, amelynek hadserege a hitlerista csapatok oldalán három éven át rabolta és dúlta a szovjet földeket, pusztította a békés polgárokat, a frontok politikai szervei előtt új feladatok álltak: megmagyarázták a személyi állománynak, hogy különbséget kell tenni a dolgozók és a háború igazi bűnösei között, hogy a szovjet hadsereget nem a bosszúállás érzése vezérli, hanem fennkölt célt követ, Románia felszabadítását a fasiszta uralom alól. A politikai szervek a proletár nemzetköziség szellemében nevelték a szovjet katonákat. Munkájukban a kommunisták népes seregére támaszkodtak, amely a két front állományában mintegy 285 000 embert számlált.
Augusztus 20-án hajnalban a 2. és a 3. Ukrán Front csapatai támadásba mentek át. Másfél órán át rengett a föld a gránátok és az aknák robbanásától. Az ellenség védelmi állásait füst és láng borította be. Még el sem hallgatott az ágyúk tüze, amikor az 5. és a 17. légi hadsereg repülői mértek csapást. E légi hadseregek élén Sz. K. Gorjunov tábornok, illetve V. A. Szugyec tábornok állt. A hatalmas tűzcsapás eredményeképpen az ellenség védelme felborult, súlyos veszteségeket szenvedett halottakban, sebesültekben és technikában, vezetése megzavarodott. A támadó szellemű szovjet csapatok lendületes rohamot indítottak az ellenséges erődök ellen.
Iasitól északra Sz. G. Trofimenko tábornok 27. hadserege és K. A. Korotyejev tábornok 52. hadserege határozottan tört előre. Már a harc első óráiban A. R. Semigon hadnagy, századparancsnok és A. J. Sevcsenko szakaszvezető, szakaszparancsnok megismételte Alekszandr Matroszov legendás hőstettét. A hős katonákat haláluk után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A nap közepére ezen a terepszakaszon áttörték az ellenség védelmét. A keletkezett résbe bevetették A. G. Kravcsenko tábornok 6. harckocsihadseregét. Másnap ütközetbe lépett V. I. Polozkov tábornok 18. harckocsihadteste. Az ellenség, hogy elszigetelje az áttörést, bevetette tartalékait, de a szovjet harckocsicsapatok és légierő erélyes csapása szétzúzta azokat. Nem sikerült feltartóztatniuk a szovjet csapatok előnyomulását. A 27. hadseregtől jobbra rohamba lendültek M. Sz. Sumilov tábornok 7. gárdahadseregének magasabbegységei, csatlakozásukon pedig Sz. I. Gorskov tábornok lovas-gépesített csoportja bontakoztatta ki támadását. A front gyorsan mozgó magasabbegységei a hadműveleti térség felé törtek előre.
Sikeresen haladt a 3. Ukrán Front támadása is. M. N. Sarohin tábornok 37. hadseregének és I. T. Slemin tábornok 46. hadseregének a kickani hídfőben összpontosított csapatai már az első napon áttörték az ellenség védelmét. Hogy továbbra is gyors ütemben támadhassanak, az áttörésbe egymás után bevetették F. G. Katkov tábornok 7. és V. I. Zsdanov tábornok 4. gárda gépesített hadtestét. A hídfőtől északnyugatra N. A. Gagen tábornok 57. hadserege fokozta rohamait. Az ellenség visszavágás céljából itt is bevetette tartalékait. Különösen sok gondot okozott a szovjet parancsnokságnak a hitleristák 13. páncéloshadosztálya. Ámde ezt is sikerült megsemmisítenie. E hadosztály egyik harckocsi-ellenlökésének visszaverése során nagy hőstettet vitt végbe A. I. Guszev őrvezető és K. I. Gurenko őrvezető. Négy „Tigris” tört Guszev géppuskás felé, Gurenko lövészárka felé pedig három. A szovjet katonák gránátkötegekkel a harckocsik alá vetették magukat, és felrobbantották őket. Az ellenlökés meghiúsult. Ezért a hőstettért haláluk után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki őket.
A szovjet hadsereg északról és keletről előnyomuló csapatai két nap alatt az ellenséges csoportosítást bekerítéssel fenyegették. Felismerve a veszélyt, a német fasiszta hadvezetés úgy döntött, hogy augusztus 23-án éjszaka megkezdi csapatai visszavonását a Prut mögé. Ez azonban már nem akadályozhatta meg a katasztrófát. A két front harckocsi- és gépesített magasabbegységei szétverték az ellenség utóvédjeit és feltartóztathatatlanul törtek előre egymás felé. Augusztus 24-én bezárult az acélgyűrű az ellenség iasi-kisinyovi csoportosítása körül. Tizennyolc német hadosztály és sok megerősítő csapat rekedt a roppant méretű katlanban. N. E. Berzarin tábornok 5. csapásmérő hadserege, I. V. Galanyin tábornok 4. gárdahadseregével együttműködve, még aznap felszabadította a Moldovai SZSZK fővárosát, Kisinyovot. Elsőként az 5. csapásmérő hadsereg 89. gárda lövészhadteste lépett a városba. Az A. I. Belszkij százados vezette zászlóalj harcosai tűzték ki a vörös zászlót a város legmagasabb épületére.
A körülzárás külső arcvonalán ezalatt sikeres támadás bontakozott ki. A 6. harckocsihadsereg lendületesen tört előre Focsani felé. F. F. Zsmacsenko tábornok 40. hadseregének, valamint a 7. gárdahadseregnek a csapatai és a lovas-gépesített csoport az ellenséget a Kárpátokhoz szorították. A 46. hadsereg balszárnyán A. N. Bahtyin tábornok vezetésével létrehozott csoportosítás, együttműködve a Dunai Katonai Flottillával, átkelt a Dnyeszter torkolatán, és délnyugati irányban támadva a 3. román hadsereg erőit a Fekete-tengerhez szorította. Augusztus 24-én ez a hadsereg letette a fegyvert.
Augusztus 25-én megkezdődött az ellenség bekerített csoportosításának megsemmisítése. A 6. német hadsereg katlanba zárt hadosztályai a kárhozottak kétségbeesésével ellenálltak. Többször megkísérelték, hogy kitörjenek a bekerítésből, de hasztalan. A minden irányból rájuk zúduló csapások alatt az ellenségnek a Pruttól keletre védekező főerői augusztus 27-én beszüntették az ellenállást. A folyó nyugati partján levő ellenséges csapatok kitörtek a bekerítésből és megkíséreltek a Kárpátokon át Magyarországra kijutni, de szeptember 4-re őket is megsemmisítették.
Az iasi-kisinyovi csoportosítás felszámolásával befejeződött a Moldovai SZSZK és Ukrajna izmaili területének felszabadítása.
A felszabadított körzetek dolgozói lelkesen fogadták a szovjet hadsereg katonáit, önként sokan beálltak katonának, s amivel csak tudták, segítették őket.
Magas szintű katonai tudásról és hősiességről tettek tanúbizonyságot a Szovjet Moldova és Ukrajna területeit felszabadító frontok, a flotta és a flottilla katonái. Moszkvában négy alkalommal hangzott fel tiszteletükre az ágyúk díszössztüze; a harcokban kitűnt 64 magasabbegység és egység elnyerte a megtisztelő „Kisinyovi” és „Izmaili” nevet, 72-t érdemrenddel tüntettek ki. R. J. Malinovszkij és F. I. Tolbuhin kiváló szovjet hadvezérek a frontok vezetésében elért nagyszerű sikereikért megkapták a Szovjetunió marsallja katonai rendfokozatot.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!