Belorusz földön
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
A szovjet hadsereg azzal, hogy 1943. október elején kijutott Belorusszia keleti térségeire, arra kényszerítette az ellenséget, hogy nagy erőket – több mint 70 hadosztályt, ezekben 10 000 löveget és aknavetőt, körülbelül 1400 harckocsit és rohamlöveget – tartson itt vissza. A „Közép” hadseregcsoport körülbelül másfél millió embert és 1000 repülőgépet számlált.
A hitlerista hadvezetés azt remélte, hogy ezekkel az erőkkel feltartóztathatja a szovjet csapatok előretörését. Folytatta védelmének megerősítését: a nagyszámú folyón, a tavak közti földszorosokon, a járhatatlan mocsarak között kiépítette a közbeeső védelmi terepszakaszok rendszerét. Még a legkisebb települést is hatalmas ellenállási csomóponttá változtatták. A hitlerista tábornokok úgy gondolták, most az ő védelmüknek kedvez, hogy ősszel járhatatlanná válnak az utak, és megakasztják a szovjet csapatok támadását.
Október 6-tól kezdve fellángoltak a harcok a Nyeveltől a Pripjaty torkolatáig húzódó, több mint 550 kilométer kiterjedésű övezetben. A Kalinyini és az újonnan létesült Balti Front csapatai M. M. Popov tábornok parancsnoksága alatt a vityebszki irányban támadtak, északról bekerítve az ellenség Belorussziában védekező csoportosítását. Keletről a Nyugati Front csapatai mértek csapást Orsára és Mogiljovra, délről pedig a Központi Front csapatai Gomelra és Bobrujszkra.
Az októberi harcokban a Nyugati Front 33. hadseregének állományában a szovjet katonákkal vállvetve küzdött a Tadeusz Kosciuszko nevét viselő 1. lengyel hadosztály is.
Ez a magasabbegység a szovjet kormány döntése alapján a Szovjetunióban élő lengyel hazafiak kérésére alakult meg. A hadosztályt szovjet harci technikával és fegyverzettel szerelték fel, kiképzésükhöz szovjet tiszti instruktorok nyújtottak segítséget. 1943. szeptember 1-én, a Lengyelország elleni hitlerista támadás negyedik évfordulóján, a hadosztály megindult az arcvonalra a szelecki (Rjazany melletti) kiképző táborokból, és a szovjet csapatok 42. és 290. lövészhadosztályával együtt kellett harcba lépnie a Mogiljovi terület Lenyino falujának körzetében.
A szovjet parancsnokság a lengyel hadosztály rendelkezésére bocsátotta a 67. tarackos tüzérdandárt, egy aknavetőezredet, két tüzérezredet és egy utászzászlóaljat. A lengyeleket egy erős hadsereg-tüzércsoport is támogatta, amelynek állományába négy tarackos tüzérdandár, két tüzérezred, két dandár, egy gárda aknavetőezred, valamint a frontrepülők tartoztak.
Október 11-én, a támadás küszöbén, a hadosztály parancsnoka, Z. Berling dandártábornok parancsot intézett a személyi állományhoz; e parancsot a következő szavakkal zárta: „Előre a harcba, 1. hadosztály katonái! Nagy, szent cél áll előttünk, s a célhoz vezető úton a halálosan gyűlölt ellenség! Az ő holttestükön keresztül törünk utat Lengyelországba! Előre a harcba, a győzelemért! Éljen Lengyelország!”
Október 12-én hajnalban erős tüzérségi előkészítés után a hadosztály támadásba lendült. A lengyel hazafiak hősiesen küzdöttek. Két nap alatt teljesítették az eléjük állított feladatot. Különösen elkeseredett harc bontakozott ki a 215,5-es magaslatért és Trigubovo faluért. A szovjet alakulatokkal együttműködve elfoglalták ezeket az ellenállási gócokat. Ma Trigubovo falu a felszabadításáért elesett lengyel katonák emlékére a Kosztjusko (Kosciuszko) nevet viseli.
A szovjet kormány nagyra értékelte a lengyel katonák bátorságát. E harcok 242 résztvevőjét szovjet rendjelekkel és érmekkel tüntették ki; Wladislav Wysocki százados, zászlóaljparancsnok-helyettesnek, valamint A. Kszywon géppisztolyosnak hősi haláluk után a Szovjetunió Hőse címet adományozták.
- október 12-e fordulópontot jelentett a lengyel nép Hitler-ellenes felszabadító harcában, s a Lengyel Néphadsereg születésnapja lett.
A lengyel hadosztály első harcának emlékét mindörökre megőrzi a szovjet és a lengyel nép. A lengyel hadsereg születésének 25. évfordulóján Lenyino faluban múzeumot nyitottak meg, és leleplezték a szovjet-lengyel fegyverbarátság emlékműveit. Mindezek a két szláv nép megbonthatatlan, örök barátságát jelképezik.
A nyugati irányban vívott elkeseredett harcok 1943 végéig folytatódtak. A szovjet hadsereg felszabadította a Kalinyini terület egy részét, az egész Szmolenszki területet, valamint a Polocki, a Vityebszki, a Mogiljovi és a Gomeli terület egy-egy részét; Belorussziában felszabadult az első területi székhely, Gomel is. A szovjet csapatok azzal, hogy kijutottak Poleszjéhez, kettévágták az ellenség egységes hadászati arcvonalát. Az ellenséges parancsnokságnak nem sikerült csapatokat átdobnia a „Közép” hadseregcsoportból délre, ahol a szovjet hadsereg őszi-téli támadásának fő eseményei zajlottak. 1943 szeptemberétől decemberéig a „Közép” hadseregcsoportnak csaknem 40 hadosztályát verték szét, köztük hét páncélos- és gépesített hadtestet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!