Betörés a Krímbe
(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)
Mialatt az 1. Ukrán Front csapatai Kijevért küzdöttek, a Dnyeperért és a jobbparti Ukrajnáért vívott csata nagy hevességgel és elkeseredettséggel folytatódott a Dnyeper alsó folyásának vidékén is. Amikor a Délnyugati Front kijutott a Dnyeperhez, a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása azt a feladatot állította eléje, hogy számolja fel a Dnyeper bal partján, Zaporozsje körzetében létesített ellenséges hídfőállást, amelyet a németek arra használtak fel, hogy tartani tudják a Molocsnaja-folyó menti védőszakaszt, és fedezzék kelet felől Krivoj Rogot és Nyikopolt. A hídfőt alaposan megerődítették.
A front parancsnoka ebben az időben R. J. Malinovszkij tábornok volt. Rogyion Jakovlevics részt vett az első világháborúban, a polgárháborúban, és önkéntesként harcolt a köztársasági Spanyolország szabadságáért. Malinovszkij már akkor jelét adta kivételes katonai tehetségének. A Nagy Honvédő Háborút az egyik lövészhadtest parancsnokaként kezdte, majd a kaukázusi és a sztálingrádi csatákban hadseregparancsnokként működött; a Donyec-medence felszabadítása során frontok csapatait vezette.
Alapos elméleti felkészültsége és a parancsnoki munkában szerzett sokéves tapasztalatai képessé tették őt arra, hogy helyesen ítélje meg a legbonyolultabb helyzetet is és átlássa az ellenség elgondolásait. Malinovszkij úgy döntött, hogy Zaporozsjét éjszakai rohammal foglalja el. A hadműveletben három összfegyvernemi hadsereg, valamint egy harckocsi- és egy gépesített hadtest vett részt. Ez volt az első eset a Nagy Honvédő Háború történetében, amikor ilyen nagy erőket indítottak éjszakai rohamra.
- V. Zaharov marsall, a 2. Ukrán Front törzsének akkori főnöke ezt írja erről: „A hadművelet megindítása előtt a parancsnok utasítására a front csapatai különleges gyakorlatokat folytattak az éjszakai roham begyakorlására. A hadműveletben a rohamirányokat eleinte nyomjelző gránátok és lövedékek, valamint a harckocsik fényszóróinak sugárkévéi mutatták. A jó előre átgondolt és előkészített éjszakai roham 1943. október 14-re virradó éjjel sikerrel koronázta a Zaporozsje felszabadítására irányuló eredeti hadműveleti elgondolást. Ez a győzelem nagyban elősegítette az ellenség melitopoli csoportosításának szétzúzását, és csapatainak a Krímben való teljes elszigetelését. Visszatért a hazához országunk déli részének hatalmas ipari központja – a Lenin nevét viselő Dnyeperi Villamos Vízierőmű.”
Jelentős sikereket értek el a Sztyeppei (a 2. Ukrán) Front csapatai is. Október 15-én reggel támadásba lendültek csapásmérő csoportosításai, s előretörtek Krivoj Rogig és Kirovográdig. 1943 végén a 2. és a 3. Ukrán Front folytatta harcitevékenységét a kirovográdi és a Krivoj Rog-i irányban. Kremencsug és Dnyepropetrovszk körzetében mintegy 400 kilométer széles és 100 kilométer mély hídfőállást vettek birtokba a Dnyeper jobb partján.
A 4. Ukrán Front csapatai szétzúzták az ellenség védelmét a Molocsnaja-folyón, megtisztították az ellenségtől csaknem az egész Észak-Tauriját, északról körülzárták az ellenség krími csoportosítását, és kijutottak a Dnyeper alsó folyásának vidékére.
Az I. J. Petrov tábornok vezette Észak-Kaukázusi Front csapatai, L. A. Vlagyimirovszkij tengernagy Fekete-tengeri Flottája és az Azovi Katonai Flottila november első felében végrehajtották a kercsi-eltyigeni deszant-hadműveletet. A leghevesebb vihar közepette, és az ellenség makacs ellenállásába ütközve, a gyalogos katonák és a tengerészek egy kisebb hídfőt vettek birtokba Kercstől északkeletre, amely aztán roppant nagy szerepet játszott a Krím felszabadítása során.
Így alakult délen a helyzet 1943 végére. A szovjet csapatok csapásai alatt az ellenség kénytelen volt erőit feltölteni – nyugatról újra vonultak a szerelvények a szovjet-német arcvonalra. „Hadosztályokat dobtam át délről és nyugatról keletre – írta Hitler október 29-i parancsában -, hogy szétverjem a Kremencsug mindkét oldalán a Dnyeperen áttört ellenség erőit …” Továbbá, önmagához híven, a führer kijelentette: „Ez a támadás döntően megváltoztatja a helyzetet az arcvonal egész déli szakaszán.” Ámde a hitlerista hadvezetés nemcsak a Dnyepert volt képtelen megtartani, hanem igen jelentős területeket vesztett el a jobbparti Ukrajnában is, nem váltva be a harmadik birodalom iparmágnásainak reményeit, hogy a német gazdaság szükségleteinek kielégítésére megtartják ezeket a területeket.
A bal partot a Dnyeper alsó folyásánál is megtisztították a hitlerista csapatoktól. Csupán Nyikopol körzetében sikerült az ellenségnek megtartania egy kisebb hídfőállást.
A szovjet hadsereg erőt gyűjtött, hogy egy második csapást is mérjen a német fasiszta csapatokra a nyugati hadászati irányban, Belorussziában.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!